„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – zajoktól mentesen – szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Dohánypályázat, ami van is, meg nincs is?

TÓTH CSABA (MSZP): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés 2012. november 11-i ülésnapján elfogadta a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. A törvény alapján a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítására, a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírásának, elbírálásának, továbbá a koncessziós szerződés megkötésének előkészítésére a miniszter 100 százalékos állami tulajdonban lévő, zártkörűen működő, nonprofit részvénytársaságot alapított. 

– A kormány október 11-i kormányhatározatában 450 millió forintot biztosított a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. alapítására és működésére. Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosult az állam nevében a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződés megkötésére. A törvény értelmében az illetékes miniszter köteles a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultságra vonatkozó pályázatokat első alkalommal legkésőbb 2012. november 15. napjáig kiírni úgy, hogy a pályázatok benyújtására a kiírás megjelenését követő 60 napos határidő álljon rendelkezésre. Továbbá a benyújtási határidő elteltét követő 60 napos határidőn belül a pályázatok eredményét is ki kell hirdetni.

– A törvény azt is meghatározza, mit kell tartalmaznia a pályázati kiírásnak. November 15-én a miniszter aláírásával megjelent a nyilvános koncessziós pályázati felhívás a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére. A pályázati felhívásban az látható, hogy a törvényben megfogalmazott határidő helyett a pályázati kiírás csak 2012. december 15-én jelenik meg. A pályázattal kapcsolatos részletes személyi, jogi, pénzügyi és tárgyi feltételek, a pályázat elbírálásának szempontjai és további információk is csak a 2012. december 15. napján megjelenő koncessziós pályázati kiírásban találhatók majd meg.

– Államtitkár úr! Egy biztos, hogy semmi nem biztos, hisz a kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot annak bármely szakaszában eredménytelennek nyilvánítsa. Mindezekre tekintettel kérdezem:

• Akkor most van pályázati kiírás vagy nincs pályázati kiírás?
• Miért nem olyan pályázati kiírás jelent meg, amely megfelel a törvényben foglaltaknak?
• Miért nem végezte el a törvényben rögzített kötelezettségét határidőre a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.?
• Kívánják-e újabb ötletekkel bővíteni a dohányüzletben forgalmazható termékek körét a már bejelentett lottón és sorsjegyen kívül?
• Talán megjelenik a szeszes ital is?
• Kívánják-e bővíteni a koncessziót elnyerhetők körét?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Van pályázat, és a pályázatok érkeznek is. Ez is tanúsítja - az ön állításával szemben – azt, hogy mind a kormány, mind az irányítása alá tartozó Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. a törvényben foglaltaknak megfelelően járt el. A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt 2012. szeptember 24-én hirdették ki a Magyar Közlönyben. A törvény alapján a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítására a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződések megkötésének előkészítésére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közreműködésével megalapítottuk a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t. A társaság 2012. október 29-i megalapítását követően megkezdte működését, és a tárcával egyeztetve látja el a törvényben meghatározott feladatait. A társaság 2012. november 15-én megkapta a cégbírósági bejegyzésről szóló végzést. A törvényi felhatalmazás alapján 2012. november 15-én nyilvános pályázatot írtunk ki a magyar állam dohánytermék-kiskereskedelmi monopóliumának koncessziós szerződéssel történő átengedésére.

– Képviselő úr! Az ön által felvetett és a dohányboltokban forgalmazható termékek, illetve a dohánytermékek értékesítésére vonatkozó koncesszióban elnyerhető pályázók körének bővítéséhez a dohánytörvény módosítására van szükség. A magyar állam e kiskereskedelmi boltokon keresztül is jövedelemhez jut. Önmagában csak a dohánytermékek árusítása várhatóan nem eredményez olyan jövedelmet, amely ezen üzletek rentábilis működését biztosítja. A szerencsejáték-termékek forgalmazásával bővített tevékenység pedig egyértelműen az állami bevételek növekedését is lehetővé teszi. Hangsúlyozom: e tevékenység végzése a jogszabályok által meghatározott formában szigorú vámhatósági és fogyasztásvédelmi ellenőrzés mellett lesz végezhető. A koncessziót elnyerők körének kiválasztásakor azok a pályázók, akik megváltozott munkaképességű vagy más okból hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, a törvény értelmében előnyben részesülnek. Ennek megfelelően a pályázati eljárás során a megváltozott munkaképességű vagy munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését segítő pályázatok nagyobb eséllyel kerülhetnek kiválasztásra. Mindezen elmondottak alapján kérem, hogy a képviselő úr válaszomat mérlegelni és elfogadni szíveskedjék.

+

TÓTH CSABA: – Államtitkár úr! Nagy tisztelettel és figyelemmel hallgattam a válaszát, mert azt reméltem, hogy valamilyen ésszerű magyarázatot is fogok kapni, de amit elmondott, abból az látszik, hogy azt ön sem gondolja komolyan. Hoztak egy törvényt, aminek ha csak a címét nézzük, még támogatni is lehetne, de sajnos a címén kívül ez a törvény semmi másban nem szolgálja a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítását.

– Államtitkár úr! Legalább a látszatra ügyelnének! Például mi célt szolgálhat az, hogy a törvényben meghatározott pályázati kiírás határidejét követő napon, már másnap módosítják a törvényt, miszerint a dohánytermékek mellett lottót és sorsjegyet is lehessen majd árulni. Lehet, hogy a következő módosítást, amire célzott, a szeszes ital fogja jelenteni? Lehet, hogy csak azért nem tartották be a határidőt, hogy a pályázati kiírásba ezek még beleférjenek? Vajon kinek az érdekeit szolgálja mindez? - Mert a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítását egészen biztos, hogy nem!

A képviselő nem, Országgyűlés viszont az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 72 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Hogyan ellenőrizhető az etnikai alapú támogatásra jogosultság?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Ön az írásban feltett kérdésemre azt válaszolta, hogy a támogatások szociális alapon nyitottak bárki számára. Ennek ellentmond, hogy egyes TÁMOP-programokban például kifejezetten előírás, hogy a támogatottak 20 százalékának cigány származásúnak kell lennie. Eközben hivatalos adatok a magukat cigány származásúnak vallókról utoljára 2001-ben álltak rendelkezésre: akkor ebben a semleges és érdektelen helyzetben önbevallás alapján 190 ezren vallották magukat annak. A kisebbség korcsoport szerinti eloszlása alapján ennek a számnak nagyobb részét kiskorúak teszik ki. Jobb híján ezeket kell valós, objektív adatoknak tekinteni, tehát jogos elvárás szerint ilyen kisebbségi számhoz kellene igazítani a célzott támogatásokat is. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy az alig 2 százalékos felvállalt arányhoz képest a cigányság minden támogatási területen, így a képzési, elhelyezkedést segítő programokban is - központi elvárás alapján - származás szerint pozitívan diszkriminálva van és durván felülreprezentált. Ezek tények!

– Államtitkár úr! Hátrányos helyzetűnek minősülnek a kisgyermekes anyák, a gyermeküket egyedül nevelők, az 50 év felettiek, a pályakezdő fiatalok, a rokkantak, a fogyatékkal élők is. Összességében 2 millió köré tehető a nem cigány hátrányos helyzetű munkavállalók és munkakeresők száma, velük szemben a munkaképes korú cigányság száma a hivatalos adatok alapján jóval kevesebb, mint 100 ezer, tehát a támogatásuk durván részrehajló. De hogy ki, mi alapján minősül cigánynak, az sehol nincs meghatározva, nincs nyilvántartása. A módszertani útmutató alapján az, aki nyilatkozatban annak vallja magát: csakhogy ez alapján az a cigány, aki úgy dönt, hogy aktuálisan oda akar tartozni, mert éppen ezt diktálják érdekei, és elég egy papíron nyilatkoznia. Nyilvántartás nélkül ez nagyjából egy önkéntes klubnak felel meg, a visszaélések igen széles tárházát nyitja meg, miáltal az integráció elősegítését célzó milliárdok kontrollálatlanul szállhatnak a semmibe. Tehát lehet, hogy tegnap és holnap cigánynak számít valaki, mert éppen azt diktálja érdeke, de ma ugyanezen ember megsértődik, ha valaki cigánynak minősíti.

– Államtitkár úr! Mivel az írásbeli kérdésemre adott válaszából az derül ki, hogy nincs semmilyen objektív, egyértelmű azonosítási módszer, amivel a kormány, a munkaügyi hivatal, a munkáltató megállapíthatja, hogy ki a cigány, és ez alapján kinek jár etnikai alapon ilyen típusú plusztámogatás, ezért újra kérdezem:

• Mi alapján lehet pénzt biztosítani jogszerűen, etikusan ilyen hivatkozási alappal. És itt sok tízmilliárd forintról beszélünk.

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - Tisztelt Képviselő asszony! Szomorúsággal tölt el az ön megközelítése: ha nem bánja, én más szempontból tekintek a problémára. Az ön és a Jobbik megközelítése káros és terméketlen, meglehetősen demagóg. A problémák rendezéseként eddig csak a gárdamenetelést és a kerítés ötletét hallhattuk önöktől. Ezzel szemben a Fidesz-kormány az első olyan, amely nemcsak ciklusokat átölelő, hanem az országhatárokon is átívelő romastratégiát alkotott. Teszi mindezt azért, mert fontos feladat az ellentétek kiélezése és a gyűlöletkeltés helyett a romák és a többségi társadalom megerősítése, a közös jövő építése.

– Tisztelt Képviselő asszony!  Az utóbbi években számos jelentős állásfoglalás és szakmai javaslat született az etnikai adatok kezelésére, használatára. Ezek több esetben konkrét javaslatot is tartalmaztak a hosszú évek óta vitatott problémák kezelésére. A statisztikai és társadalomtudományi szakemberek számára széles körben elfogadott, ha tetszik, konszenzusos vélemény, hogy a népszámlálási adatok - számos okból kifolyólag - a valóságosnál lényegesen kisebbnek mutatják a cigányság létszámát, erre tehát nem alapozhatunk elosztási arányokat. Arról nem is beszélve, hogy elvileg is lehetetlen igazságos arányokat meghatározni, hiszen e gondolat jegyében a fejlesztéspolitika egészét tekintve kellene tudnunk, hogy hány százalék jut a roma népességnek és mennyi a nem roma népességnek.

– Tisztelt Képviselő asszony! Minden fejlesztés a társadalom egészét szolgálja, a társadalom valamennyi tagjának értéket jelent, ha csökkennek a társadalmi különbségek, nő a versenyképesség. Ez a versenyképesség nem csupán gazdasági, hanem társadalmi vonatkozásokat is érint. Nem véletlen, hogy a kormány a nemzeti együttműködés kormányaként egyik alapvető céljává tette a társadalmi kohézió, a felzárkózás ügyét. Önálló, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság felállításával politikája egyik prioritásává tette a mélyszegénységben élők, ezen belül a romák megsegítését. Munkáját jellemzi az átfogó megközelítésmód, amely a szakpolitikák összehangolásával és komplex beavatkozásokkal kívánja elősegíteni hazánk társadalmi és területi kohézióját. A nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia és a hozzá tartozó intézkedési terv segítségével foglalkozik a hátrányos helyzetűek és ezen belül a romák speciális helyzetével, és próbál javítani gazdasági, szociális pozíciójukon, miközben elhivatott felszámolni az őket érintő diszkriminációt is.

– Tisztelt Képviselő asszony! Számtalan támogatást adunk a hátrányos helyzetű társadalmi rétegeknek, és ezek többsége minden mélyszegénységben élő számára elérhető. Az oktatás területén bevezetésre kerültek különböző esélyegyenlőségi intézkedések. Ez az integrációs program mára már több mint 1800 intézményt érint, és évente körülbelül hétmilliárd forint költségvetési támogatáshoz jutnak. Ilyen a „Biztos kezdet” program,  ilyen az „Újra tanulok” program. Ilyen az oktatási esélyegyenlőség kiterjesztésének céljából a körülbelül évi kétmilliárd forintból gazdálkodó Útravaló-ösztöndíjprogram is. Ezzel közvetlenül és folyamatosan több mint húszezer tanuló és tízezer pedagógus a kedvezményezett. A pályázatot benyújtó tanulók 54 százaléka, 12 132 diák jelölte magát roma származásúnak az adatrögzítési felületen. Programok indultak a szegregáció csökkentésére, az óvodáztatás kiterjesztésére, a magas fogyatékossá minősítési arány csökkentésére, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés javítására, az iskolai lemorzsolódás csökkentésére, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók oktatási helyzetének javítására. Mindezen programok  összhangban vannak a köznevelési törvénnyel.

+

BERTHA SZILVIA: – Államtitkár úr! Sajnos arra a kérdésre most sem nem kaptam választ, hogy mi alapján és hogyan biztosíthatnak etnikai alapon plusztámogatásokat. Elmondta, hogy mennyi pénzt költenek el és milyen mindenféle programokra, de hogy mi alapján döntik el ezekben a programokban, hogy ki számít cigánynak, és ki nem számít annak, azt nem mondta el. Mivel demagógiának minősítette a felszólalásomat, javasolom, hogy kicsit nézzenek utána, ne csak a liberális szubkultúrájú portálokon, és akkor megnézhetik, hogy vajon általános társadalmi vélemény-e az, amit megfogalmaztam, és valóban demagógiának minősül-e?

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  196 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 41 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.

Meddig lesz az egészségügy szegényellenes?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! 2010-ben azt mondták, hogy megmentik az egészségügyet. Ebbe az irányba olyan túl sok lépést még nem láttunk. Az a helyzet, hogy a konfliktusok csak mélyülnek, a problémák egyre nagyobbak, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyre nehezebb, egyre inkább egyenlőtlen. Az elmúlt két évben nem történt olyan intézkedés, ami érdemi javulást mutatna ebben a tekintetben. Éppen ellenkezőleg: a kórházak centralizálása, a gyógyszerkassza megfelezése csak tovább rontott a helyzeten. Az Orbán-kormány adómentessé tette a betegbiztosítást, legalizálta a hálapénzt, ezzel is segítve a tehetősek gyors ellátáshoz juttatását.

– Államtitkár úr! Az állami egészségügyi ellátás színvonala a pénzek elvonásával, az egészségügyi dolgozók tömeges külföldre vándorlásával folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szerepet juttatnak a magánszférának, amelynek szolgáltatásait csak a tehetősebb páciensek élvezhetik.  A kormány segítség helyett bünteti azokat, akiknek nem telik jobb életmódra. Az a cukorbeteg, aki nem tudja az egészségesebb, de drágább étrendet követni, csak a kevésbé korszerű, több lehetséges szövődménnyel járó humán inzulinokat kaphatja.

– Államtitkár úr! A legszegényebb régiókat az orvoselvándorlás is jobban sújtja. A reálbérek csökkenésével a gyógyítók is szegényednek. A rájuk nehezedő többlettehertől túlhajszoltak, frusztráltak, aki nem akar így élni, az felköti az útilaput. Egyre több háziorvosi praxis betöltetlen, különösen a hátrányos helyzetű vidékeken, pedig ezeken a területeken az alapellátás döntő fontosságú lenne. Hadd idézzek egy vidéki háziorvos leveléből: „Itt nagyon sok a szegény ember. Sokszor, mikor már felírtuk a gyógyszert, megkérdezik, hogy mennyibe kerül, és mondják, hogy ezt nem tudják kiváltani, inkább visszajönnek, ha lesz pénzük. Mi, ha tehetjük a legolcsóbb lehetőséget választjuk. Van a faluban patika, de minek? A patikus öreg, beteg, nincs pénze árukészletre. Így a közeli városok gyógyszertáraiba kell bemenni a betegeknek, ha van pénzük buszra, de sokszor arra sincs. Még vérvételre se mennek el a buszjegy ára miatt, a szűrések szinte majdnem lehetetlenek, a gyógyszert nem tudják kiváltani, sűrűn hívják házhoz az ügyeletet, aki ingyen látja el őket lázcsillapítóval és egyéb gyógyszerekkel.” Hosszan folytathatnám még ezt az idézetet, de nem teszem: egyre nagyobb a szegénység a végeken, egyre nehezebb az orvosi ellátáshoz való hozzáférés, és a kormánynak érdemi intézkedéseket kellene tenni! Az önök unortodox politikája miatt betegebbek lesznek a szegények és szegényebbek a betegek!

• Meddig fogják még ezt a szegényellenes politikát folytatni?
• Mikor tesznek érdemi intézkedéseket az egészségügyi ellátás hozzáférése érdekében?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Nézzük végig tételesen az ön téves állításait! Ön nem mond igazat: a kormánynak úgy sikerült a hatékonyabb gyógyszerellátást megvalósítani, hogy közben a betegek gyógyszerterhei nem nőttek, éppen ellenkezőleg: nagyon sok esetben csökkentek. Arról sincs szó, hogy a szegények ne jutnának hozzá a számukra szükséges egészségügyi ellátáshoz. A vonatkozó törvény értelmében a beutalt biztosított utazási költségeihez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár utazásiköltség-térítést ad. A közgyógyellátásra jogosult betegek az utazási támogatás révén térítésmentesen juthatnak el a szakrendelőbe, kórházba, és számtalan gyógyszer kiváltására jogosultak. A lakossági terhek enyhítésében jelentős szerepe volt a 2011 során bevezetett úgynevezett vaklicit-eljárásnak, amelynek eredményeképpen a betegek által kifizetett összes térítési díj mintegy 8-9 százalékkal csökkent 2012-ben. A cukorbetegek kezelése kapcsán pedig a nemzetközi gyakorlat szerint és kizárólag a szakmával egyetértésben történt a szabályozás módosítása.

– Képviselő úr! Azt is szomorúan állapítom meg, hogy az LMP a Bajnai-programot másolja. Brutális adóemeléseket tartalmaz. Már jóval az átlagbér alatt keresőket is 9 százalékos személyi jövedelemadó-emeléssel sújtaná, több mint havi nettó 11 ezer forintot vennének ki a 125 ezer forintot keresők zsebéből, nyilván mindezt a szegények és elesett LMP-sek védelmében. Megszüntetnék a gázár-támogatást és a távhő kedvezményes áfakulcsát, megszüntetné a rezsistopot, ahogy írják a programjukban, nyilván mindezt a szegények és elesett LMP-s védelmében. Adóval növelnék az üzemanyagok árát, újfajta gépjárműadót is kivetnének, és megszüntetnék a fuvarozók személyi jövedelemadó-kedvezményét is, nyilván ezt is a szegények és az elesettek védelmében. Ennyit az önök szegénybarát politikájáról, amiről itt kérdezett.

– Képviselő úr! A kormány éppen az önökével ellentétes úton jár. Tehát amire ön azt mondja, hogy betegellenes, az éppen a betegek érdekében történik. Ön tehát most vagy szándékosan nem mond igazat, vagy fogalma sincs a témáról. Az egyik rosszabb, mint a másik. Önök, LMP-sek már megint a saját tévedéseikből csinálnak ügyet. Az önök programja azt mutatja, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kellene tenni, önök ugyanis brutális adóemelésekkel akarják az embereket támogatni.

– Képviselő úr! A tények kedvéért szeretném tisztázni, ezért elmondom: közel 90 ezer egészségügyi dolgozónak emeltük meg a bérét. 27 ezer alapellátásban dolgozónak emeltük a kártyapénzét. A rezidensek részére többféle támogatási formát vezettünk be, legutóbb a Méhes Károly-ösztöndíjat, amelynek keretében havi 200 ezer forint támogatást kapnak azok, akik tartósan betöltetlen házi-gyermekorvosi körzetben vállalnak munkát.

– Képviselő úr! Láthatja: a kormány mindent megtesz az egészségügyben dolgozók és a betegek érdekében, ellentétben önnel, aki szocialista és LMP-s társaival együtt nemmel szavazott az orvosok és az ápolók béremelésére is. Kérem, lássa be, hogy tévedett, és fogadja el válaszomat!

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Egyszer beülhetne a fekete Škodába, és elmehetne megnézni, hogy mi van a végeken! Nézze meg, hogy hogyan férnek hozzá az emberek az orvosi ellátáshoz! Nézze meg, hogy hányszor megy ki egy kis faluba a körzeti orvos, ahol tartósan betöltetlen a praxis! Nézze meg, hogy hogyan tud bejutni a szakrendelésre egy ember egy kistelepülésről! Önök 600 milliárdot vettek el a szegényektől a gazdagok gazdagodására! Hány orvos ment el tavaly ebből az országból? Hány orvos ment el az idén? És mit tettek annak érdekében, ezen az ösztöndíjrendszeren meg ezen a nyomorúságos béremelésen kívül, hogy ne így legyen?

A képviselő úr nem, az Országgyűlést viszont az államtitkári választ 194 igen szavazattal, 74 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Ez jogállam?

LENHARDT BALÁZS (független): – Tisztelt Ház! Sorolom.

– Kozák Rajmund cigány bokszoló 2008-ban agyonverte osztálytársát, Mészáros Rolandot, miközben hasonszőrű bűntársai lefogták a szerencsétlen áldozatot. A gyilkos Czine Ágnes bírónő jóvoltából megúszta két év és három hónap börtönnel ezen aljas bűncselekmény elkövetését.

– Antalik László, aki a 20-25 fős enyingi cigánymaffia tagjaként bűnrészes volt Marian Cozma meggyilkolásában, jogerősen megúszta két év börtönbüntetéssel, miközben társai közül többen három és öt év közötti börtönbüntetést kaptak.

– A Szögi Lajos tanár urat meglincselő, körülbelül 40 fős olaszliszkai cigány banda tagjai közül mindössze nyolcat ítélt el a bíróság. Bár a horda egyik vezetője a jogerős ítélet szerint is azt üvöltötte, hogy öljétek meg a magyart, sőt az agyonvert áldozat után még a kisbaltát is odakérte egy másik elkövetőtől, hogy vágják le a fejét – a hatóságoknak ott sem jutott eszébe a faji indíték, sem pedig a szervezett elkövetés. Ennek köszönhető, hogy mind a mai napig több lincselő teljesen szabadon él a magyar adófizetők által előteremtett forintokból Olaszliszkán, sőt meggyalázzák és leköpködik Szögi Lajos tanár úr emlékművét.

– Két éve Erzsébetvárosban cigány bűnözők akartak egy odatévedő szerencsétlen magyar főiskolást megtámadni, mert hogyan merészelt magyar létére az ő utcájukba bemenni. Minősíthetetlen magyargyűlölő kifejezéseket ordítottak a lincselési kísérlet közben, és valamennyi magyar kiirtását helyezték kilátásba. A Gyepes Katalin bírónő vezette másodfokú bírói testület a korábban kiszabott büntetést mégis a felére, harmadára csökkentette, a minősítésből kivette a csoportos jelleget. Sót, álláspontja szerint a közösség tagjai elleni erőszakot csupán az első támadó követte el, a többiek csak garázdaságért feleltek.

– Államtitkár úr! Nem csupán ezeket az életellenes bűncselekményeket lehet felhozni a jelenlegi igazságszolgáltatás teljes csődjére. Utalhatok Gáspár Győzikére is, aki több százmillió forint adócsalás után mindössze felfüggesztett büntetést kapott, ezáltal gyakorlatilag következmény nélkül megúszta. És utalhatok olyan személyre is itt az Országgyűlésben, aki köztünk ül, a múlt héten a cigányügyi vitának ő volt az előterjesztője, miközben Göncz Árpád eljárási kegyelemben részesítette. Tehát még az eljárás sem indulhatott meg ellene, pedig lett volna miért az alapítványi visszaélések következtében.

– Államtitkár úr! Kérem, hogy ne bújjon a bírói függetlenség látszatparavánja mögé, mert igaz, hogy az igazságszolgáltatás egy független hatalmi ág, de a rendszer kialakításában, ellenőrzésében szerepe, felelőssége és jogköre van a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak is. Ezért kérdezem: 

• Ez a jogállam?
• Vállalják ezt a felelősséget, avagy ezt a minősíthetetlen rendszert módosítják?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön sértő és gyűlöletkeltő felszólalása szerintem semmi másra nem volt jó, mint hogy hangulatot keltsen, és önmagát a Jobbiktól jobbra elhelyezze. Ezen túlmenően nem tartalmazta azt a felelősségteljességet, amit egy országgyűlési képviselőtől elvárhatunk, hiszen csupán azzal, hogy feláll, és egy nemzeti csoport ellen folyamatosan ilyesfajta állításokat mond el, azzal ön csak uszít, azzal ön csak éket ver a társadalomba.

– Képviselő úr! Hadd mondjam el önnek, hogy sokkal többre becsülöm azokat az embereket, akik akár önkéntesként, akár munkában, akár civil szervezet tagjaiként, egyházi szervezet tagjaiként odamennek, és megpróbálnak segíteni, tanítani, munkát adni. azoknak az embereknek, akikről ön beszélt. Szerintem az, amit ön mond, nem ilyen. Egyvalamire jó: uszításra, durvaságra, sértésre, megosztásra és rombolásra.

– Képviselő úr! A mi büntetőpolitikánk egyértelmű: elfogadtuk az új büntető törvénykönyvet, hatálybalépésével kapcsolatosan több mint hatvan törvény módosítása itt fekszik a parlament asztalán. Mi egy tettarányos és szigorú büntetőpolitika mellett vagyunk, amely egyetlen népcsoportra sincs kiélezve. Mondhatnék rengeteg intézkedést, de csak hármat hadd említsek: a közép-mértékszabály bevezetése, a három csapás törvény vagy az uzsorásokkal szembeni szigorú fellépés volt a mi válaszunk a büntető törvénykönyvben a jog eszközeivel.

– Képviselő úr! Egyedi ügyekbe, egyedi bírósági eljárásokba, egyedi ítéletekbe – bármennyire is nem fogadja el – a kormány nem tud és nem is akar beleszólni. Ettől függetlenül lehetősége van a jogalkotás keretei között szigorúbb büntetőpolitikát vinni, és azt hiszem, ön sem tudja kétségbe vonni, hogy ne tettük volna az elmúlt kettő esztendőben. 2012. május 15-én például Navracsics Tibor miniszter úr levelet írt Darák Péter úrnak, a Kúria elnökének, amelyben azt kérte, hogy tekintsék át, amennyiben erre mód és lehetőség nyílik, a bíróságok ítéleteivel kapcsolatos és a közvélemény számára is nyilvánvalóan néhol ellentmondásosnak ítélt bírósági gyakorlatot, annak érdekében, hogy legyen egységesebb a bíróságok ítélkezése, hiszen ha nem következetes e tekintetben a bíróság, akkor az társadalmi felháborodást szülhet, és a bíróságba vetett bizalom is megcsappanhat. Mint ön is ismeri, pár nappal később a Kúria elnöke válaszolt a miniszterelnök-helyettes úrnak, amelyben azt írta: mélységesen megérti, hogy a közelmúltban lezajlott, nagy visszhangot kiváltó bűncselekmények, illetve az azokat elbíráló ítéletek nyomán kialakult közhangulatot, illetve a büntető igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalom megrendülésének veszélyét érzékelve az igazságügyi kormányzat is késztetést érzett arra, hogy a Kúria elnökéhez mint a bíróságok szakmai irányítását ellátó vezetőhöz forduljon sürgős intézkedést kérve. A Kúria elnöke hosszan írt a Kúria gyakorlatáról, és biztosította a kormányzatot arról, hogy a miniszterelnök-helyettes úr által tett javaslatot, amennyiben azt a szakági vezetők is indokoltnak ítélik, a bírósági joggyakorlatot elemző csoport vizsgálati tárgykörének jövőbeni kijelölésénél megfontolja. Így tehát a bíróság függetlenségét is tiszteletben tartva, de az emberek jogos elvárását is figyelembe véve, azt hiszem, hogy az egyetlen jogállami megoldást sikerült ennek a kormánynak választania.

+

LENHARDT BALÁZS: – A tények fájnak, és államtitkár úr! Amiket elmondtam, az nem sértő és gyűlöletkeltő volt, hanem a jelenlegi magyar valóság, mert mindnyájan ülhettünk volna abban a kocsiban, amiből Olaszliszkán kirángatták a gyermekei szeme láttára Szögi Lajost, és mindnyájan járhattunk volna abban az utcában, amit a cigányok magukénak éreztek, és ezért akarták meglincselni a szerencsétlen áldozatot.

– Képviselő úr! A csepeli rabbi állítólagos támadója, amely esetnek szemtanúja nem volt, két év letöltendőt kapott. De hadd említsem a Schweitzer rabbit ért állítólagos verbális inzultust is, amikor utána maga Áder János kereste föl és kért személyesen bocsánatot az úgymond sértett rabbitól. Ezért is kérdezem: a naponta megalázott, megvert, sőt akár meggyilkolt magyaroktól ki fog bocsánatot kérni?

A képviselő nem, az Országgyűlést, viszont  az államtitkári választ 235 igen szavazattal, 32 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Mit szándékozik tenni a kormány, hogy a közvetlen mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó átmeneti időszak leteltével a nemzeti kiegészítő támogatások kivezetését követően az érintett ágazatok elkerüljék a jelentős támogatáscsökkenést?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Az Európai Unióba történt belépésünk óta a magyar mezőgazdaság és benne a magyar gazdák helyzete jelentősen megváltozott. A termeléshez és lényegében a túléléshez szükséges támogatások jelentős része uniós forrásból származik, de nem elhanyagolható a hazai forrásból mellérendelt nemzeti kiegészítő támogatások rendszere sem. A magyar gazdák versenyképességének, túlélésének záloga az, hogy hosszú távon se csökkenjenek az általuk elérhető források.

– Tisztelt Államtitkár úr! Tisztában vagyunk azzal is, hogy az előttünk álló időszakban az Országgyűlés alapjaiban fogalmazza újra a földtörvényt, az üzemszabályozásról szóló törvényt, az agrárfinanszírozásról szóló törvényt, a szövetkezetekről szóló törvényt, és mindezek révén a földművelés feltételrendszerét, amely régi adóssága már a törvényhozásnak. De meg kell jegyeznünk: a versenyképesség fokozásához vagy akár a jelenlegi pozícióink megtartásához nélkülözhetetlen a támogatások legalábbis szinten tartása. A magyar gazdáknak minden fillérre nagy szükségük van. Ezért is kérdezem:

• Mit szándékozik tenni a kormány, hogy a közvetlen mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó átmeneti időszak leteltével a nemzeti kiegészítő támogatások kievezetését követően az érintett ágazatok elkerüljék a jelentős támogatáscsökkenést?

+

CZERVÁN GYÖRGY, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Köszönöm a kérdését, amelyben a mezőgazdasági termelők kiegészítő nemzeti támogatásával kapcsolatos aggályainak adott hangot. Az alábbiakról tudom tájékoztatni: az európai uniós jogszabályok alapján 2013-ban is átmeneti nemzeti támogatás nyújtható azokban az ágazatokban, amelyek 2012-en részesültek top-up támogatásban. Ezzel a döntéssel lehetővé vált a hazai tejelő szarvasmarha-, a húsmarha-, juh- és dohányágazat megsegítése, A kifizetés nagyságrendje a 2014. évi költségvetés függvénye lesz, így annak várható mértékéről még korai beszélni.

– Tisztelt Képviselő úr! A magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy a 2014-ben induló új európai uniós támogatási rendszerben is megőrizzük az érzékeny ágazatok, különösen az állattenyésztés támogatására fordítható forrásokat. Szándékunkban áll teljes mértékben kihasználni az e célt szolgáló termeléshez kötött támogatásokra nyújtható pénzügyi keretet, melynek megemelését a sertés-, valamint baromfiágazatra történő kiterjesztését is szeretnék elérni a tárgyalások során. Ezenfelül arra is kiemelt figyelmet fordítunk, hogy egyetlen jelenleg támogatott érzékeny ágazat se szenvedjen el nagyarányú támogatáscsökkentést. A programok folytatására a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretből kötelezően képzendő nemzeti tartalékot használhatjuk fel. Tekintettel arra, hogy a kezdő gazdálkodóknak is a nemzeti tartalékból kell jogosultságokat juttatnunk, azért harcolunk, hogy az engedélyezett nemzeti tartalék elegendő legyen mind a kezdő gazdálkodókra, mind pedig a szerkezetátalakítási programokra.  Az EU-ban a versenyegyenlőség biztosítása miatt egyetlen tagállam sem dönthet szabadon állami támogatások nyújtásáról. Magyarország ugyanakkor arra készül, hogy a jelenleg működtetett és a Bizottság által már jóváhagyott ágazati támogatásokat megújítsa, továbbvigye.

– Tisztelt Képviselő úr! Mindezek alapjaiban teszik lehetővé, hogy közösségi források optimális felhasználásával a magyar mezőgazdaság esetében meghatározó és kiemelt figyelmet igénylő ágazatok támogatása továbbra is biztosított legyen. Remélem mindenkit meggyőznek arról, hogy a kormányzat mindent megtesz azért, hogy az érzékeny ágazatok támogathatóságát és az ezekre fordítható forrásokat megőrizze. Nagyon sok múlik az EU újabb hétéves költségvetésén, a tárgyalások jelenleg is zajlanak. A kormány, illetve tárcánk álláspontja határozott: az agrárbüdzsé csökkentését a bizottsági javaslathoz képest nem tudjuk elfogadni!

+

PÓCS JÁNOS: – Államtitkár úr! Az európai uniós csatlakozásunk alkalmával az akkori kormány sok mindennel kampányolt a csatlakozás mellett. Folyamatosan hallhattuk, hogy a magyar mezőgazdaság Európa éléskamrája lehet. Folyamatosan hallhattuk, hogy milyen jó lesz az Európai Unióban majd mákos gubát enni, és a „merjünk kicsik lenni” szemléletnek a magyar mezőgazdaság, a gazdasági egységek működtetői lettek az áldozatai.

– Tisztelt Államtitkár úr! A magyar gazdák, a magyar mezőgazdaságból élő emberek azt várják a magyar kormánytól, hogy fogjuk a kezüket, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a magyar gazdák méltó rangot kapjanak az Európai Unióban. Látom erre a garanciát, ezek jegyében elfogadom a válaszát.