Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – zajoktól mentesen – szolidan és „stilizálva" tallózunk. 

Az önellátás beindításának lehetőségei?

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): – Államtitkár úr! Köztudott, hogy nagyapáink idejében a Kárpát-medencében a vidéken élők önellátásra voltak berendezkedve. Így tudták túlélni azt a mélyszegénységet, melybe az akkori hatalom tolta őket. Most a nemzetközi gazdasági környezet, a válság taszítja az embereket ebbe az állapotba. Véleményem szerint újra meg kell tanulnunk a túlélés technikáit, sőt ebben az államnak is segíteni kell, hiszen erre ma már sajnos ösztönözni kell az embereket.

– Államtitkár úr! Vidéki polgármesterek véleménye szerint egy 2-3 gyerekes család élelmezését nagymértékben meg lehetne oldani zöldség és más háztáji növények két hektár földön történő termesztésével, körülbelül 40 baromfi, 2 disznó és esetleg egy kecske tartásával. Javaslatom az, hogy aki az önkormányzat által ellenőrzött módon ezt folyamatosan vállalja családja ellátása érdekében, jogosult legyen a Start-közmunkaprogramban foglaltak szerinti juttatásokra. Egy háztartásban egy fő lenne erre jogosult, továbbá az érintett nem kaphatna szociális segélyeket, kivételt képezne ez alól a lakhatási támogatás. Ez lehetne a munkanélküli-segély utáni önellátó rendszer alapja is. A vidéki polgármesterek szerint a jelenlegi munkanélküliek közül körülbelül 100 ezer ember venné ezt a rendszert igénybe. Nyilván a pontos számok ismeretében lehet ezt továbbgondolni és véglegessé tenni, kidolgozni. Ezt a Vidékfejlesztési Minisztérium el tudja végezni.

– Államtitkár úr! Ez a javaslat a vidéki munkanélküliség enyhítését, a szociális kassza esetleges kímélését, valamint az önellátás beindítását szolgálja. Továbbá tudomásom szerint, amennyiben ez a rendszer az állam által elismert munkává válik, GDP-növelő tényező lehet. Kérdezem:

• Lehetséges-e ezen javaslat megvalósítása?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Teljes mértékben egyetértek az ön által felvetettel, hogy a nemzetközi gazdasági környezet, a gazdasági válság olyan helyzetbe sodorja az emberek jelentős részét, főleg a vidéken élő embereket, hogy meg kell tanulni a túlélési technikákat, önellátóvá kell válnia, és az államnak ehhez segítséget kell nyújtani, illetőleg ösztönözni kell, hogy ezeket a technikákat az emberek megtanulják. E cél elérése érdekében 2011. szeptember 1-jén léptettük hatályba az új közfoglalkoztatási törvényt, és 2012 januárjától elindult a közfoglalkoztatás új rendszere.

– Képviselő úr! A közfoglalkoztatás három olyan területet érint, amit a képviselő úr említett. Az egyik a mezőgazdasági munkák, a másik az önkormányzatok által szervezett terület, a harmadik pedig az állami szektor. De azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb terület a mezőgazdaság területe, és ez a közfoglalkoztatásban egy teljesen új dimenziót határoz meg. A mezőgazdasági tevékenység esetén a cél a saját szükséglet saját munkával történő előállítása, majd a településeken és a mikrotérségekben az így megtermelt termékeknek a közétkeztetésben történő felhasználása, illetve a hozamok növelésével, egy nagyobb árualap előállítása útján ezeknek a megtermelt termékeknek a piacra történő juttatása. Így jelentős számban munkahelyeket tudunk teremteni, a hátrányos helyzetű térségekben a munkanélküliséget tudjuk csökkenteni.

– Képviselő úr! 94 hátrányos helyzetű kistérségben 40 ezer fő bevonásával indult Start-munkaprogram. A mezőgazdasági mintaprogramok keretében pedig új lehetőséget biztosítva, a szociális célú tangazdaságok megteremtésével le tudjuk tenni az alapjait a szociális szövetkezeteknek. Itt egy nagyon lényeges elem jön be a rendszerbe: a mezőgazdasági képzéseket úgy kell biztosítani, hogy a képzésben részesülők ezt követően a családjuk számára a szükséges élelmiszereket elő tudják állítani, vagy ezt meghaladóan a megtermelt termékeket piacra tudják vinni, vagyis jövedelmet tudjanak realizálni. 80 további kistérségben akarjuk megindítani az úgynevezett gondoskodó programot, amelynek az a lényege, hogy a résztvevők nem bért kapnak, hanem a maguk által megtermelt javakból részesülnek, és a program keretében a megtermelt plusztermékeket piacra tudják vinni. Ebbe be kívánjuk vonni az önkormányzatokat, a civil szervezeteket; földterületeket szociális földprogram keretében, vetőmagot, kisállatot és mást kívánunk biztosítani a programban résztvevők számára.

– Képviselő úr! A Vidékfejlesztési Minisztérium által kidolgozott vidékfejlesztési stratégia, amelyet a kormány elfogadott, megfelelő lehetőséget biztosít, hogy az emberek valóban önellátó módon meg tudják teremteni ezeket a lehetőségeket.

+

KALMÁR FERENC ANDRÁS: – Államtitkár úr! A válasza megnyugtató, elfogadom, de hozzá szeretném tenni: vidékről származó ismerőseim, képviselők, polgármesterek azt mondják, hogy jelenleg sajnos nagyon sok helyen a vidéki emberek ahelyett, hogy az önellátásra törekednének, várják a szociális segélyt, amivel mennek a szupermarketekbe, és megvásárolják azt az élelmiszert, ami szükséges számukra. Úgy gondoljuk, hogy ezekkel az intézkedésekkel ez változni fog. Ám azért azt is figyelembe kell venni: amennyire könnyen le lehetett bontani a múltbeli rendszert úgy, hogy az emberek felejtsék el az önellátást évtizedekkel ezelőtt, most viszont olyan nehéz lesz visszaállítani, és újra megtanítani az embereket az önellátásra.

Valóban a lakossági állampapírok oldanák meg a költségvetés bajait?

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár úr! Az ország gazdasága, ezzel együtt a központi költségvetés egyre nehezebb helyzetben van, mivel az önök dilettáns, kiszámíthatatlan, hiteltelen gazdaságpolitikájában már senki nem hisz sem külföldön, sem itthon. Az államcsőd elleni biztosítás felára, a CDS-felár másfél év alatt 170 bázispontról 700 pont fölé emelkedett. Magyarország 2011. október 27-én nem tudott államkötvényt eladni, amire még soha nem volt példa. Az állampapírok vásárlóinak egyre magasabb hozamot kell fizetnünk, mintegy kétszer annyit, mint amennyit a magyar gazdaság optimális esetben meg tud termelni. Ezzel egyértelműen a jövőt éljük fel, köszönhetően az önök koncepciótlan, elhibázott gazdaságpolitikájának.

– Államtitkár úr! A költségvetés stabilizálásához alapvető átalakításokra, kiszámíthatóságra, befektetői bizalomra lenne szükség, ezt azonban önök már többszörösen eljátszották. Magyarország a világ tíz legkockázatosabb országainak egyike, ennek ellenére önök a mai napig látszatintézkedésekkel és jogalkotási trükközéssel kívánják a valódi problémákat elkendőzni és a figyelmet elterelni. Önök a pénzpiacok megnyugtatása és az átmeneti tűzoltás érdekében azt hangoztatják, hogy szeretnének az IMF-fel megállapodni, miközben úgy tesznek, hogy még a tárgyalási feltételekkel sincsenek tisztában. Ez nem más, mint egyszerű szemfényvesztés, de már az átlagember is átlát a szitán. Az egyik vezető pénzügyi portálnak a napokban készített olvasói felmérése világosan mutatja, hogy a legtöbb válaszadó úgy gondolja, hogy azért nem lesz IMF-megállapodás, mert a kormány nem is szeretné azt megkötni.

– Államtitkár úr! Önök újabb és újabb kísérleteket tesznek arra, hogy más módon biztosítsák a hiányzó forrásokat: elképesztően megemelték a kiszabható bírságtételeket, ami nyilvánvalóan pénzbeszedési célokat szolgál. Újabb és újabb adókat vezetnek be, ellentétben az adócsökkentésre és adóegyszerűsítésre vonatkozó ígéreteikkel. A legutóbbi hírek szerint most éppen új feltételekkel kibocsátandó lakossági állampapír-konstrukciókon törik a fejüket, mintha a lakosság eddig a futamidő vagy a hozamszámítás módja miatt nem vett volna elég állampapírt. Tájékoztatom önöket, hogy a lakosság két ok miatt nem vesz elég állampapírt: egyrészt, mert már nem bízik önökben, másrészt, mert egyre romló körülményeik között erre már nincs pénze. Ha több állampapírt szeretnének eladni, vissza kellene szerezni az eljátszott bizalmat, és kevesebb pénzt kellene az emberek zsebéből kivenni mind közvetlenül, mind közvetett módon. Kérdezem:

• Mikor fejezik be végre a mellébeszélést, és mikor kezdik el végre komolyan venni az ország érdekeit?
• Mikor mondják ki őszintén, hogy valóban meg akarnak állapodni az IMF-fel, vagy csak úgy tesznek, mintha?
• Mikor ismerik be végre, hogy Matolcsy miniszter úr alkalmatlanná vált a magyar gazdaságpolitika irányítására?
• Mikor nyújtja be végre lemondását a miniszter úr?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Talán elkerülte a figyelmét, hogy a múlt hét péntekén az Európai Bizottság közzétette tavaszi gazdasági prognózisát. Ha megengedi, akkor ebből idéznék néhány számot: 2002 és 2006 között az államháztartás hiánya átlagosan a GDP nyolc, azaz 8 százaléka volt; ezzel szemben 2012-ben a deficit 2,5 volt, 2013-ban 2,9 százalék lesz.

– Képviselő úr! Szeretném a figyelmébe idézni, hogy a XXI. században nem volt még 3 százalék alatt az államháztartási hiány, sőt még az elmúlt évtizedben sem. Az államadósság 2004-ben még a GDP 59,5 százaléka volt, vagyis a 60 százalékos maastrichti kritérium alatt, 2010-ben viszont már 81,4 százalékra emelkedett hat év szocialista kormányzás eredményeként. Ezzel szemben az adósság növekedése 2011-ben megállt, az adósságráta 80,6 százalékra mérséklődött, és az EU prognózisa szerint 2012-ben 78,5 százalékra, 2013-ban pedig 78 százalékra csökken. Nagyon kérném innentől kezdve a képviselő hölgyeket és urakat, hogy az „és még az államadósság sem csökken” kezdetű mondókát ennek alapján kicsit pihentetni tessenek, ne velem, hanem az Európai Bizottsággal vitatkozzanak.

– És akkor most, képviselő úr, rátérnék arra, amit ön mondott: kinek is van itt dilettáns, kiszámíthatatlan és hiteltelen gazdaságpolitikája, amiben nem hisznek sem külföldön, sem itthon? Nem szeretek jelzőket osztogatni, de ha már erre kényszerített: azt hiszem, az a dilettáns, kiszámíthatatlan és hiteltelen gazdaságpolitika, amelyik képtelen tartani az államháztartás egyensúlyát; amelyik adósságba kergeti az országot. Sőt, továbbmennék: az eladósító gazdaságpolitika nemcsak dilettantizmus, hanem egyenesen bűn. Úgy gondolom, hogy jelzők osztogatása helyett sokkal szerencsésebb lenne, ha elolvasnák az Európai Bizottság tavaszi prognózisát, és bocsánatot kérnének a magyar néptől!

– Képviselő úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy 2008-ban azért kellett az IMF-hez fordulni, mert nem bíztak az önök gazdaságpolitikájában. Az utóbbi időszakban azonban jelentősen megemelkedett a külföldiek aránya az államadósság finanszírozásában. Ez egyrészt jelzi azt, hogy a külföldi befektetők most már bíznak a magyar gazdaságpolitikában. Másrészt a magas külföldi részarány az adósságfinanszírozásban egyfajta kockázatot is jelent, hiszen ez a fajta befektetés nagyon érzékeny a globális pénzpiaci változásokra.  Éppen ezért célszerű a lakossági források bevonása és annak erősítése; többek között azért is, mert 2004 óta mind abszolút összegben, mint részarányát tekintve jelentősen csökkent: 2004 szeptember végén a lakossági állampapír-állomány 1250 milliárd forint volt, az akkori adósságállomány 10 százaléka; 2011 végén az állomány már csak 750 milliárd forint, vagyis az államadósság mindössze 3,5 százaléka. Emellett utalnék arra is, hogy a lakosság tipikusan a lejáratig tartás híve, ilyen esetben állampapír-vásárlásnál kevésbé érzékenyen reagál a külső sokkokra, ezért úgy gondolom, hogy helyes, ha ezt az arányt, ami jelenleg 3,5 százalék, magasabbra tudjuk emelni.

+

BOLDVAI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Azt gondoltam, hogy elérkezve az önök kormányzásának félidejéhez, talán leállnak arról az irányvonalról, amit eddig műveltek. Az ön válasza arról győzött meg, hogy reménytelen a várakozásom. Az igazság, a közgazdasági számítások azt mutatják, hogy az önök elhibázott gazdaságpolitikája, csak 2012-ben a kamatfelár-többlet, illetve az elhibázott gazdaságpolitika árfolyam-többlete miatt közel 100 milliárd forinttal többet fizet ki Magyarország a kamatkiadásokra ebben az évben, mint adott esetben kellene kifizetnie. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ha sikerülne helyreállítani a bizalmat az önök gazdaságpolitikájával szemben, például betartják a különböző ígéreteiket, azokat az ígéreteket, amelyeket adott esetben multinacionális cégeknek vagy a magyar hazai bankszektornak tettek, akkor lenne esély arra, hogy ez a kamatfelár lejjebb menne.

+

A képviselő nem, az Országgyűlés 202 igen szavazattal, 78 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Miért különbözteti meg hátrányosan a szegénységben élő magyar embereket a kormány?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár úr! A Széll Kálmán-terv 2.0 egy brutális, újabb megszorító csomag a magyar társadalom ellen, ugyanis a kormány az idei 155 milliárdon túl jövőre 600 milliárd forintos megszorítást tervez végrehajtani. Mindez 2013-ban minden magyar állampolgárnak 60 ezer forintjába fog kerülni. Megállapíthatjuk: a jelenlegi kormány ott folytatja a megszorítás politikáját, ahol Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon abbahagyták.

Míg Orbán Viktor az elmúlt két év sikeresen működő magyar gazdaságpolitikájáról beszél, addig Magyarországon közel 3 millió ember, vagyis a lakosság csaknem egyharmada él szegénységben, közülük 1,2 millióan mélyszegénységben.

– Államtitkár úr! A Széll Kálmán-terv szerint a cigány lakosság körülbelül 750 ezer fős, amelyen belül 500-600 ezerre tehető a mélyszegénységben élők száma. Vagyis: a mélyszegénységben élők fele cigány származású. A Széll Kálmán-terv 2.0 számos fejezetben foglalkozik a felzárkóztatás kérdésével, azon belül a cigányság társadalmi integrációjával is, főként a munkaerő-piaci és az oktatási reformokat érintő pontokon. Utóbbira egy kiragadott példa: a kormány a hátrányos helyzetű, kiemelten a roma tanulók tanulási és továbbtanulási esélyeinek növelése érdekében számos ösztöndíjprogramot támogat majd. Vagyis ezen intézkedések egy jelentős része ugyan a hátrányos helyzetűeknek szól, de kiemelten csak a cigány származásúaknak. Emellett említhetjük még a nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégiát, illetve a Magyarország kormánya és az Országos Roma Önkormányzat közötti keret-megállapodást, amely százezer munkanélküli roma foglalkoztatásba történő bevonását, illetve érettségit adó tanulmányokban való részvételének etnikai alapú támogatását tűzi ki célul. Megismétlem: a szegénységben élők több mint kétharmada, a mélyszegénységben élőknek pedig fele nem cigány származású. Őket tehát a kormány azon intézkedései, programjai, amelyek a cigányságot pozitívan diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik.

– Államtitkár Úr! Magyarországon 400 ezer gyermek hátrányos helyzetű, körülbelül a felük cigány származású. Ne értsen félre, nem sajnálom a cigány származású gyerekektől a felzárkóztatásra fordított pénzeket. Azt sajnálom, hogy a másik 200 ezer magyar gyermeknek  nem jut ugyanaz a lehetőség, ami a roma gyerekeket megilleti. Felmerül a kérdés:

• Miként bánik a kormány a szegénységben élők azon részével, akiket nem cigány származásúak?
• Miért különbözteti meg hátrányosan a magyar embereket a kormány a támogatások esetében?
• Miért érdemtelen egy szegény magyar gyerek a felzárkóztatást segítő programokra?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A Széll Kálmán-terv 2.0 számos fejezetben foglalkozik a hátrányos helyzetű emberek, felzárkózásának kérdéseivel. A kormány nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiája valamennyi megközelítésében összehangoltan, egymástól el nem választhatóan kezeli a roma és a nem roma népességet érintő, a szegénységből, mélyszegénységből fakadó társadalmi problémákat.  Ugyanakkor nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy miközben az ország népességéhez viszonyítva a cigány lakosság aránya 7 százalék körül van, addig e 7 százaléknyi népességen belül a szegénységben élők aránya  eléri a 70 százalékot. A cigányság az egyetlen nemzetiség ma Magyarországon, amely ekkora arányú szegénységben, többnyire nyomorúságos körülmények között él.  Éppen ezért szükséges figyelni arra, hogy amikor szegénységben élők felzárkózását segítő programokat indítunk, akkor azokban kellő, legalább az adott problématerületen megjelenő arányuknak megfelelő mértékben legyenek a romák is bevonva.

– Képviselő úr! Ön külön kiemelte, kiemeli a gyermekeket. A magyar társadalom egészének jövője a mai gyermekek jövőjébe van ágyazva. Minden gyermek számít, legyen az roma, horvát, román, szlovák, német vagy magyar. Ám a legnagyobb segítség azoknak kell a felemelkedéshez, akik a legnyomorúságosabb körülmények között növekszenek, élnek. A szegénységben élő gyermekek mintegy fele roma. Kutatások igazolják, hogy a roma nemzetiségű tanulók az azonos szociális helyzetben lévő nem roma társaikkal szemben is hátrányt szenvednek az iskolai érvényesülés terén, miközben a felzárkózás és a későbbi foglalkoztatás egyik kulcsát a sikeres iskolai karrier jelenti.  Ezért, miközben a hátrányos helyzetűekre irányuló programjaink nemzetiségtől függetlenül szociális alapon nyitottak, természetes, hogy legalább a szegény népességen belüli arányuknak megfelelően elérjék a romákat is. Ez a törekvésünk jelent meg az Útravaló-ösztöndíjprogramban is, ahol csak a leghátrányosabb helyzetű tanulók kaphattak támogatást, és a támogatást kapóknak a fele volt roma származású.

– Képviselő úr! Megismétlem: minden gyermek, legyen az cigány, horvát, román, szlovák, német, aki magyar állampolgár, az magyar gyermek is. Éppen ezért nem fogadható el az a fajta megkülönböztetés, és ezt nem is fogjuk elfogadni soha, amit ön tesz!

+

SNEIDER TAMÁS: - Államtitkár úr! Igenis különbséget tesznek! Számos idézetet tudnék mondani különböző programokból, de ön is említette a nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégiát. Ebben az szerepel, hogy a kormány és az Unió támogatja 150 ezer roma lakossági szűrővizsgálaton való részvételét.  Vajon ez a szűrővizsgálat hogyan fog lezajlani? Ha véletlenül egy cigánytelepre egy magyar ember benősült vagy valahogy bekerült a családba, őt vajon majd a sorból ki fogja állítani az orvos, amikor egy ilyen vizsgálaton kell részt vennie?  Mi elmondtuk és újra meg újra elmondjuk: ha ugyanazt fogják csinálni, mint az MSZP akkor egyre nagyobb ostorral fogjuk önöket ostorozni, hogy vessenek véget ennek a gyakorlatnak, mert nekünk igenis számítanak a magyar gyerekek! Ugyanúgy számítanak, mint a cigány gyerekek, de jelenleg a kormány politikájában nem ez tükröződik vissza.

+

A képviselő nem, az Országgyűlés 210 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 31 tartózkodó szavazat mellett az államtitkári választ elfogadta.

Perspektíva nélküli fiatalok?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Államtitkár úr! Nem egészen két hete elballagott az első, a Hoffmann-féle, sokak által kritizált oktatáspolitika áldozatául esett első évfolyam. Hiába próbálja az államtitkárság e tényt elbagatellizálni, a ballagó, továbbtanulni szándékozók hányada drasztikusan, több mint 30 ezer fővel csökkent a tavalyihoz képest. Ez semmi mással nem magyarázható, mint az oktatási ágazat leépítésével. Az államilag finanszírozott férőhelyek drasztikus, 40 százalékos csökkentésével és a csupán egy szűk réteg által megfizethető költségtérítés összegének átlagosan a duplájára emelésével a Fidesz-KDNP-kormány elriasztja a magyar fiatalokat az országból.

– Előszeretettel hivatkoznak a Diákhitel  2.-re, de nem hajlandók tudomásul venni azt a Nemzetgazdasági Minisztérium titkos hatástanulmánya által is alátámasztott tényt, hogy a Diákhitel 2. hosszú távon nem tartható fenn, veszélyezteti az államháztartást is, ugyanakkor a fiatalokat egy életre eladósítja. Ráadásul a kormány az állami férőhelyeket elnyert hallgatókat még meg is bünteti, hiszen hallgatói szerződéssel röghöz köti őket. Cinikusan azt nyilatkozzák, hogy nem kötelező ezt a szerződést aláírni, azt már persze nem teszik hozzá, hogy amennyiben a hallgató nem szerződik az állammal, akkor a méltán megszerzett állami ösztöndíjban nem részesül. Ezzel a kormány azt feltételezi a jól tanuló magyar fiatalokról, hogy a diploma megszerzése után hálátlanul azonnal külföldön telepednének le. A helyben maradást ösztönző megfelelő gazdasági, kulturális környezetet kialakítani képtelen kormány pedig mossa kezeit.

– Államtitkár úr! Az elmúlt két évben a hazánkat elhagyók száma növekedett. A legvisszafogottabb becslések szerint is körülbelül 150 ezer honfitársunk él és dolgozik jelenleg külföldön. A hallgatói szerződés bevezetése önbeteljesítő jóslatként működik: a fiatalok tömeges kivándorlása valós veszéllyé vált. A most elballagó középiskolások jelentős hányada választja a külföldön való tanulás lehetőségét. Nem csoda, hiszen Ausztriában ingyenes a felsőoktatás, továbbá még Angliában és Németországban is jobban megéri lediplomázni annyi pénzért, mint itthon, És ez még csak az első évfolyam. A kivándorlók aránya évről évre növekedni fog. Azt szeretném megkérdezni:

• Hol vannak azok a pozitív ösztönző lépések, hogy ezek a fiatalok itthon maradjanak ebben az országban?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! Önök, LMP-sek, ugyanúgy riogatnak, mint szabad demokrata elődeik. Ön pont olyan valótlan adatokkal érvel, mint az SZDSZ és a szocialisták tették például a kettős állampolgárság ügyének 2004-es vitájában. Akkor az önök liberális elődei azt állították, hogy szociális katasztrófát fog okozni Magyarországnak, ha lehetőséget biztosítunk a kettős állampolgárság felvételére. Mára körülbelül 150 ezer határon túli magyar vált állampolgárrá is, és nem történt szociális katasztrófa.

– Tisztelt Képviselő asszony! Most azt állítja, hogy újabb katasztrófa fenyeget. Ezzel szemben az az igazság, hogy semmilyen kutatási adat nem támasztja alá az ön állításait. Sőt, épp ellenkezőleg: a 2011-es népszámlálási adatok arról tájékoztatnak, hogy nincs jelentős elvándorlás Magyarországról. Ön tehát éppen úgy nem mond igazat, ahogy az SZDSZ-es elődei tették. Mi a kormányváltás óta azon dolgozunk, hogy olyan versenyképes Magyarországot teremtsünk, ahol érdemes tanulni, dolgozni és családot alapítani.

– Tisztelt Képviselő asszony! A külföldi tanulás nem összekeverendő az elvándorlással. Gondolta volna, hogy évente 20 ezer külföldi diák választja Magyarországot tanulmányainak helyszínéül? Ők azok, akik az itt töltött egyetemi éveik után hazatérnek, és jó hírünket keltik szerte Európában vagy a világ más országában. Egy nemrég készült kutatás szerint az elkövetkezendő nyolc évben a Magyarországra érkező külföldi hallgatók száma elérheti a 60 ezret is, vagyis megháromszorozódhat. Ez az előrejelzés is jól példázza azt a tendenciát, amely a külföldi tanulás folyamatának felgyorsulását jelzi.

– Ami a magyar diákságot illeti: ahogy ön is említette, felnőtt egy új generáció. Ők azok, akik nem megtanulták az Európai Uniót, hanem már annak teljes jogú tagjaiként szocializálódtak. Többek között számukra jelent óriási lehetőséget a felsőoktatási térség európai integrációjának folyamata. Pezseg az élet az európai diákság körében, és ebben nekünk is helyet kell kapnunk. Éppen ezért minden diákot csak biztatni, támogatni tudok, hogy legyen részese ennek a folyamatnak, hiszen végre valós tartalmat kap az idehaza is régóta ismételgetett európai integráció.

– Tisztelt Képviselő asszony! Ha jól értem, akkor az LMP éppen most akarja a diákjainkat Magyarországhoz láncolni, megfosztva életük talán legszebb és legfogékonyabb éveitől. Ezek szerint épp önök lennének azok, akik röghöz kötnék a magyar diákságot, falat húzva köréjük.

Önnel ellentétben én más jövőt kívánok nekik: azt kívánom, hogy külföldi tanulmányaik során minél korszerűbb ismereteket szerezzenek, és széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel és anyanyelvi szintű idegennyelv-tudással felvértezve érkezzenek vissza külföldi tanulmányuk befejeztével Magyarországra! Kívánom ezt azért, hogy felhalmozott tudásukkal, ismereteikkel és tapasztalataikkal gazdagítsák és szolgálják hazánkat, elősegítve Magyarország fejlődését!

+

OSZTOLYKÁN ÁGNES: – Államtitkár úr! Nem arra válaszolt, amit kérdeztem. Azt látom, hogy nem szakmai érvek mentén kommunikálunk továbbra sem, ahogyan ezt már megszokhattam volna, hanem továbbra is ön SZDSZ-es riogatónak tart minket, miközben azt gondolom, az LMP frakciójából senki nem ült még itt akkor, amikor önnek bármilyen köze volt az SZDSZ-hez, úgyhogy azt gondolom, ezt az SZDSZ-ezést be lehetne fejezni.

– Államtitkár úr! Nem tudom eldönteni, hogy most riogatok-e vagy igazából ide akarom kötni a fiatalokat. Azt gondolom, hogy a mostani oktatáspolitikai gyakorlat nem teremtett olyan feltételeket ebben az országban, hogy jó lenne itthon maradni. Azt gondolom, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében igenis az önök feladata az, hogy olyan lehetőségeket teremtsenek a felsőoktatásban, amivel egy diák a középiskola  után nem egyből külföldön kezdje a tanulmányait.

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés 191 igen szavazattal, 79 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Megépül a várva várt M44-es számú gyorsforgalmi út?

DANKÓ BÉLA (Fidesz): – Államtitkár úr! Békés megye gazdasági szempontból a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese. Ez részben azon rossz döntések eredménye, amelyek a magyar mezőgazdaságot nem készítették fel az uniós szabadpiaci versenyre, részben pedig a cukorgyárak, élelmiszer-ipari feldolgozóüzemek elhibázott avagy szándékosan rossz privatizációjának és bezárásának róható fel. E negatív hatások munkahelyteremtő beruházások elindításával ellensúlyozhatóak lettek volna, azonban a megfelelő közlekedési infrastruktúra hiánya megakadályozta ezen folyamatok elindulását. A megye statisztikai mutatói nagyon beszédesek: míg a munkanélküliségi ráta 2000-ben 5,8 százalékos volt, 2011-re közel 13 százalékra emelkedett. A régióban regisztrált gazdasági szervezetek száma itt a legalacsonyabb. A népességszám változása szintén elszomorító. A drasztikus népességcsökkenés legjelentősebb oka az elvándorlás, hiszen a sok szakképzett, diplomás fiatal, akik felsőfokú tanulmányaik idejére elmennek a megyéből, a megfelelő munkahelyek hiánya miatt nem térnek ide vissza. A szocialista-liberális kormányok idején rengeteg ígéret hangzott el az M44-es út megépítésével kapcsolatban, érdekes módon általában a kampányidőszakokban.

– Államtitkár úr! A 2011-es állapotfelmérés szerint a teljes útszakasz három különböző előkészítettségű részre osztható fel. Az interpellációm a Kondoros-Tiszakürt közötti 62 kilométeres szakaszra vonatkozik, ahol az előkészítettség lehetővé tenné a kivitelezés mihamarabbi megkezdését. Már e szakasz megépítése is sokat segítene a térség megközelíthetőségén, a közlekedési balesetek visszaszorításában, negyedével csökkenhetne a menetidő, és ezáltal megnyílhatna Békés megye a befektetők számára. Az első polgári kormányzás ideje alatt megépülő tiszaugi híd nélkül valószínűleg már csak élő skanzenként tartanák nyilván Békés megyét az ország és Európa polgárai és a gazdasági társaságok is. Megint a polgári kormánynak kell segítséget nyújtania a megyének: meg kell tennie, amit a balliberális kormányok nem tettek meg. meg kell szüntetni a megye elzártságát az ország többi részétől az M44-es út említett szakaszának megépítésével! Békés megyében a balliberális politikusok hitelüket vesztették amiatt, hogy a rengeteg ígéret ellenére nem tettek semmit a megye megnyitásáért. A békés megyeiek most a polgári kormánytól várják a megoldást. Tisztelettel kérdezem:

• Lát-e lehetőséget az M44-es Kondoros-Tiszakürt közötti szakaszának megépítésére, és amennyiben igen, véleménye szerint mikor indulhat el az M44-es Kondoros-Tiszakürt közötti szakaszának kivitelezése?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány fontos feladatának tekinti az infrastruktúra-fejlesztések sorában az M44-est is, amelyet az Új Széchenyi-terv célkitűzései is prioritásként kezel. A gyorsforgalmi és főúthálózat hosszú távú fejlesztési programjáról és nagytávú tervéről szóló kormányhatározatban is megjelenített beruházás azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a gyorsforgalmi út megépítésével nemcsak az ország egyik legfontosabb főiránya válik biztonságosabbá és gyorsabbá, hanem alapvetően biztosítja Békés megye bekapcsolását az ország gazdasági vérkeringésébe, ezzel megállítja az elvándorlást, munkahelyeket teremt ennek a térségnek.

– Képviselő úr! A Kecskemét és Békéscsaba között három ütemben megvalósuló gyorsforgalmi út kivitelezése a négy programciklusból álló program első ciklusában megkezdődik, és a harmadik ciklusában befejeződik. Az első ciklusban a kiemelten kezelt Kunszentmárton-Kondoros, a másodikban a Kondoros-Békéscsaba, a harmadikban pedig az M8-as autópálya-Kunszentmárton közötti szakasz megvalósítása kezdődhet meg. A Kunszentmártontól Kondorosig terjedő szakasz tehermentesíti a térség településeit, így lehetővé válik, hogy Budapest és az országhatár között a települések érintése nélkül mehessen a forgalom. Az építés indításának lehetséges időpontját elsősorban az Unió szigorú támogatási feltételei határozzák meg, a korábbi vizsgálatok és engedélyek ugyanis nem felelnek meg a közösségi támogatás igénybevételének. Köztudott, hogy a kétezres évek közepén elsősorban PPP-konstrukcióban gondolták el ezt a fejlesztést. Ennek megfelelően el kellett és el kell készíteni a hiányzó megvalósíthatósági tanulmányt, és várhatóan a Natura 2000 miatt a környezetvédelmi engedélyekhez is hozzá kell nyúlni, frissíteni kell azokat.

– Képviselő úr! Az előkészítési támogatási szerződés jóváhagyása megtörtént. A megvalósíthatósági tanulmány készítésére vonatkozó közbeszerzési eljárás sikeresen lezajlott, a szerződéskötés folyamatban van. Mindezekre figyelemmel az eljárás várhatóan 2013-ra befejeződik. A gazdaság teljesítőképességének függvényében végrehajtható gördülőprogram második ciklusában, 2016-ot követően a Kondoros-Békéscsaba, ezután a harmadik ciklusban a hiányzó Kecskemét-Kunszentmárton szakasz is elkészülhet. Az átfutási időkre figyelemmel 2014 elején kezdeni tudunk, és két-három éven belül az egészet be tudjuk fejezni.

+

DANKÓ BÉLA: – Államtitkár úr biztató válaszát, azzal az ígérettel tudom elfogadni, hogy egészen addig, amíg a konkrét dátum el nem hangzik, hogy melyik napon indul a kivitelezés, Békés megyei képviselőtársaimmal a Tisztelt Ház elé fogjuk még hozni ezt a kérdést. Köszönöm.