Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból  szolidan és „stilizálva" tallózunk, egy alkalommal  a zajokat is jelezzük.

Milyen tervei vannak a kormánynak az óvodáztatás és iskoláztatás szülői terheinek könnyítésére?

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): – A tanévkezdő rendezvények során sokat hallhattunk arról, hogy a pedagógusok helyzetének javítása milyen kiemelten fontos cél, és hogy ennek érdekében milyen változások, milyen intézkedések várhatóak 2013 szeptemberétől. Sokat hallhattunk a későbbiekben tervezett változásokról, a 3 éves kortól kötelező óvodáztatásról, az egész napos iskoláról, a mindennapos testnevelésről és más, a gyermekeket, tanulókat érintő, már bevezetett vagy hamarosan hatályba lépő változásokról is.

– Államtitkár úr! Jó lenne azonban többet hallanunk a harmadik fontos szereplőről, a szülőről, aki a köznevelési intézmények legfontosabb partnere, ugyanis a szülői gondok sora hosszú. Ebből az egyik legnehezebb, hogy helyes döntéseket hozzanak annak érdekében, hogy gyermekük jó minőségű nevelésben, oktatásban, képzésben részesüljön, megfeleljen adottságainak, fejlettségének, egészségi állapotának, és a család anyagilag is győzze a szükséges költségeket.

– Államtitkár úr! A családok joggal várnak állami segítséget ahhoz, hogy gyermekük nevelésében az esetleges hátrányaikat le tudják küzdeni, származzon akár a falusi vagy nagycsaládi létből, vagy egészségügyi, anyagi okokból. Mindannyian azt remélik, hogy az állam, együttműködve az iskolával és a szülőkkel támogatja a családokat, elősegíti gyermekeik boldogulását, és elhárítja a tehetségesek vagy éppen a hátrányos helyzetből kitörni akarók elől a helyzetükből adódó akadályokat. Tisztelettel kérdezem:

• Mit tett a kormány az idén az óvodába, iskolába járó gyermekek szülei terheinek enyhítésére?
• Milyen eszközöket alkalmaz a kormány azért, hogy a hátrányos helyzetből kitörni vágyó, illetve a tehetséges fiatalok előrejutása, eredményes tanulmányai ne váljanak a család anyagi terhei függvényévé?
• Várhatók-e további változások a jövőben az óvodáztatás, a tankötelezettség teljesítésének támogatására?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő úr! A most hatályba lépett köznevelési törvény alapelvei között ezt olvashatjuk: „A köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak.” Ezt az egységet kérdése szempontjából megvizsgálva azt mondhatjuk: a szülő kötelessége, hogy biztosítsa gyermeke óvodai nevelésben való részvételét, továbbá tankötelezettségének teljesítését, ugyanakkor az állam kötelessége, hogy ehhez a lehetőségeket biztosítsa. Az első akadály, amivel a szülők e feladatuk teljesítése közben találkozhatnak, a megfelelő intézményrendszer hiánya. A jelenlegi feladatellátási rendben nehezen vagy egyáltalán nem biztosítható az, hogy az ország minden részén mindenki számára egyforma színvonalú nevelési-oktatási intézmények álljanak rendelkezésre.

– Tisztelt Képviselő úr! 2013. január 1-jétől az óvodák kivételével az állam lesz a köznevelési intézmények fenntartója. A fenntartói feladatok ellátására létrehoztuk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, amely országos hálózattal rendelkező intézmény lesz. Jelenleg szervezzük a járásokban működő tankerület szintjeit, ezáltal egyrészt pontos képet alkothatunk az ország közoktatási helyzetéről, másrészt lehetőségünk lesz egy olyan intézménystruktúra kialakítására, amely az egyes vidékek, tankerületek igényeit, szükségleteit is figyelembe tudja venni.

– Meg kell említenem az óvodafejlesztési pályázatunkat is, amelynek keretében 15,5 milliárd forintnyi uniós forrásból - korszerűsítések és felújítások mellett - négyezer új óvodai férőhely kialakítására kerül sor 2014-ig. Az egységesen meghatározott tanterv bőven hagy lehetőséget arra, hogy ezek az intézmények egyéni arculatot alakíthassanak ki, ugyanakkor az egységes tantervi szabályozás és fenntartói struktúra azt is lehetővé teszi majd, hogy az ország minden területén megfelelő körülményeket és szakmai színvonalat biztosítsunk.

– Természetesen működhetnek majd olyan magánintézmények, amelyek az államinál nagyobb ráfordítással vagy a szülők hozzájárulása révén még magasabb szintű ellátást tudnak biztosítani. Azt azonban mindenképpen el tudjuk majd érni, hogy ne egy-egy önkormányzat anyagi helyzetétől függjenek a lehetőségek; egy gyermek tanulási, érvényesülési esélyei ne azon múljanak, hogy az ország mely részén vagy mely településén született. Ezt az esélyegyenlőséget középpontba helyező szemléletet erősíti az a szabály is, amely szerint 2013-tól nyolc fő igénye esetén óvodát, illetve alsó tagozatot kell létrehozni az adott településen. Ez nemcsak a nevelés-oktatás lakosságmegtartó és helyi kultúrát erősítő szerepe miatt fontos, hanem közvetlen anyagi könnyebbséget is jelent, hiszen a gyermekeket nem kell utaztatni.

– Az iskoláztatással kapcsolatban a legjelentősebb anyagi terhet a tankönyvek és egyéb taneszközök beszerzése jelenti. Az egységes fenntartói irányítás lehetőséget adhat arra is, hogy az esetleg előforduló túlzott intézményi igényeknek gátat szabjunk, továbbá valóban egységes és a jogszabályoknak megfelelő metódust alakítsunk ki a szülői hozzájárulások kezelésére is.

– Tisztelt Képviselő úr! A tankönyvek maximális árát minden évben az oktatásért felelős miniszter határozza meg. Ezt az egyre erősödő külső nyomás ellenére ismét sikerült a tavalyi szinten tartanunk. A köznevelési törvény elfogadása annak lehetőségét is megnyitotta, hogy 2013-tól fokozatosan bevezessük az ingyenes tankönyvellátást, a bevezetés folyamán természetesen fokozatosan kivezetve a jelenlegi szociális alapú tankönyvtámogatásokat is.

Célunk tehát az, hogy az ország bármely részén élő szülő egyenlő esélyekkel indíthassa el gyermekét az intézményesített nevelés, oktatás felé. Ehhez kérjük tisztelt képviselő úr támogatását!

+

CSERESNYÉS PÉTER: – Államtitkár úr! Köszönöm megnyugtató válaszát: látszik belőle, hogy a kormányzat fontosnak tartja a jövő generációjának az előrejutatását. Hiszem: az iskolák, az iskolavezetések is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy mind a  tehetséggondozásban, mind pedig a hátránnyal az oktatásba jövő gyerekeknek a támogatásában jelentős szerepet kapnak az alapítványok, azok az alapítványok, amelyek komoly pénzeszközökkel állnak rendelkezésre akkor, amikor tehetséggondozásról és hátrányos helyzet megszüntetéséről van szó. A válaszát köszönettel elfogadom.

Özvegyi nyugdíj csökkentése…

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár úr! A rokkantrendszer átalakítása számos sérelmet okozott az érintettek számára. Nemcsak a fő ellátások alakultak át, hanem több kapcsolódó támogatásnál is problémák jelentkeztek. Az egyik ilyen, hogy akik korábban átmeneti járadékra vagy rendszeres szociális járadékra és özvegyi nyugdíjra is jogosultak voltak, azok számára szeptembertől a felére csökkent az özvegyi juttatásuk. Törvényben szabályozták a nyár elején, hogy a rokkantrendszer átalakításából adódóan mikortól változik a korábbi járadékosok özvegyi nyugdíjának átállása. Idézem: „A javaslat továbbá szeptember 1-jéig haladékot ad a korábban rendszeres szociális járadékban vagy átmeneti járadékban részesülő személyek özvegyi nyugdíjának csökkentésére.”

– Mesterházy Attila augusztus 24-én tartott sajtótájékoztatóján ennek a rendelkezésnek a visszavonását sürgette. Asztalosné Zupcsán Erika szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár még ezen a napon reagált erre, és azt mondta: nem szándékosan, hanem egy technikai rendszerhiba miatt sikerült lefelezni az érintettek nyugdíját. Szó szerint: „Ez egy bonyolult történet, tekintettel arra, hogy az együttfolyósítási összeghatárnak van egy szabálya. Ebbe került be az a hiba, ami alapján kiadtak olyan határozatokat, hogy az özvegyi nyugdíjakat csökkenteni kell, de nem tervezte a kormány és nem is áll szándékában.” Ezután a nyugdíjfolyósító a következő napokban is tízezrével küldött ki olyan leveleket, amelyekben az özvegyi nyugdíjuk csökkentéséről tájékoztatták az érintetteket, tehát nagyon azt kell hogy mondjam: kormányzati szándék volt ez igazából, nem rendszerhiba. Giró-Szász András kormányszóvivő is megszólalt az ügyben augusztus 29-én. Azt mondta: nem akarja csökkenteni a kormány az özvegyi nyugdíjakat, a végrehajtás során érzékelhetővé vált, hogy több, főként idős ember ellátása csökken ezzel a rendszer alkalmazása következtében. A kormány pedig bejelentette: változtatni kíván ezen a helyzeten, és ha jól tudom, múlt héten is beszéltek erről.

– Államtitkár úr! A társadalombiztosítási nyugdíjrendszert szabályozó jogszabályi környezet módosításáról fogadnak hamarosan egy előterjesztést. Nyilván önöknek fontos volt beterjeszteni az egyes közjogi méltóságok halála esetén az ő hozzátartozóik nyugellátása kapcsán, sok tízezer ember ellátását érintően viszont nem volt sürgős benyújtani egy jogszabályt. Adódik a kérdés:

• Ki nem mond igazat, a kormányszóvivő vagy a helyettes államtitkár asszony, egyáltalán mondják már meg, hogy mi a helyzet ebben a tekintetben?
• Mit tesznek annak érdekében, hogy ne csökkenjen a korábbi járadékosok özvegyi ellátása, illetve hogyan fogják majd végre kompenzálni az érintetteket?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Megnyugtatom: a kormányban mindenki igazat mond! (Moraj az MSZP soraiból. – Közbeszólás ugyanott: Csüccs! Elég volt!) Az özvegyi nyugdíjakat nem kívánjuk csökkenteni, és attól a 2567 főtől, aki az elmúlt hetekben az özvegyi nyugdíj csökkentéséről szóló levelet kapott, ezúton is elnézést kérek az okozott izgalmakért. Azóta ez az érintett kör már a csökkentés visszavonásáról szóló határozatot is megkapta, ami azt jelenti, hogy mindenki olyan összegű járandóságot kap, mint korábban.

– Képviselő úr! A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer tavalyi átalakításának egyik lényeges eleme volt a rokkantsági rendszer új alapokra helyezése. Az új rendszer valamennyi megváltozott munkaképességű személy ellátását átfogja, a jogosultak társadalombiztosítási ellátást kapnak. Emlékeztetem a képviselő urat arra, hogy korábban az önök kormányzása alatt az enyhébb mértékben megváltozott munkaképességű személyek nem kaptak megfelelő támogatást az elhelyezkedéshez. Azok, akik a legnagyobb eséllyel lettek volna rehabilitálhatóak, nem voltak részesei a rehabilitációnak, nem kaptak célzott segítséget a munkavállalási esélyük javításához.

– Képviselő úr! A rokkantsági rendszer átalakításával a megváltozott munkaképességűek társadalombiztosítási ellátást kapnak, a végrehajtás során vált láthatóvá, hogy az egységes szabályozás következtében többek ellátásának együttes összege csökkenne. Mi azonban nem kívánjuk csökkenteni a nyugdíjakat, ezért azonnali intézkedés történt egyrészt a törvény módosításának kezdeményezése, másrészt valamennyi határozat visszavonására. Olyan tartalmú törvénymódosításra teszünk majd javaslatot, amelynek révén az érintettek közül senki nem fog rosszabbul járni.

– Képviselő úr! A nemzeti ügyek kormánya betartotta a korábban a nyugdíjasokkal kötött megállapodását. A nyugdíjak reálértékét évről évre megőrizzük! Emellett elrendeltük, hogy a rezsiköltségek nem emelkedhetnek az infláció feletti mértékben. Lehetővé tettük mindenki számára a szabad választást, hogy visszatérjenek a biztonságot adó állami nyugdíjrendszerbe. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hú, de nagy biztonság!) Korábbi ígéretünknek megfelelően azok a nők, akik 40 évet dolgoztak, nyugdíjba mentek. Segítettük őket. Ezzel szemben a Gyurcsány-korszakban jelentősen csökkent a nyugdíjak reálértéke, ráadásul a nagy közműcégek szabadjára engedett profithajhászása miatt a rezsiköltségek évről évre jelentősen emelkedtek,  ami már-már elviselhetetlen terhet jelentett az idős emberek számára. (Derültség és moraj az MSZP soraiban.) Ráadásul a szocialisták, önök, arra kényszerítették az embereket, hogy az időskorra szánt megtakarításaik egy részét adják oda a nyugdíjtőzsdén spekuláló milliárdosoknak. (Moraj az MSZP soraiban.) Ezzel önök körülbelül 200 ezer forintot vettek ki minden magán-nyugdíjpénztári tag zsebéből. (Felzúdulás az MSZP soraiban. – Közbeszólás ugyanott: Drága barátom, nevén nevezted a dolgokat! – Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! A kormány nem csökkenti a nyugdíjakat, még akkor sem, ha az IMF vagy az EU vagy esetleg önök akarják! Mi nem kötünk olyan rossz megállapodást az IMF-fel, mint amilyet önök, szocialisták kötöttek 2008-ban. (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget, újra csenget.) A 2008-ban kötött egyezséget 2009-ben a legnagyobb mértékű, csaknem 7 százalékos gazdasági visszaesés követte, nem jöttek létre új munkahelyek. (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget, újra csenget.) Olyan törvények születtek, amelyek következtében csökkentek a nyugdíjak. Önök, szocialisták így bántak a nyugdíjasokkal!  (Felzúdulás az MSZP soraiban. Az elnök csenget, újra csenget.)

– Képviselő úr! A mi kormányunk nem engedi, hogy csökkenjenek a nyugdíjak. A megszorítások helyett az érdemi növekedést támogatjuk. Kérem ezért is, fogadja el válaszomat! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Gyönyörű volt! Zseniális! – Taps a kormánypárti padsorokban.)

+

VARGA LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Azért minden sületlenséget szerintem nem kell felolvasni. Én azt hiszem, elég konkrét volt a kérdésem, az ön a válasza viszont 99 százalékában nem erről beszélt. A törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat – amit önök itt elfogadtak – indokolásában szerepel a „csökkentés” szó. Ráadásul szeptember 17-e van, és szeptember 1-jétől ez a csökkentett folyósítás történik. (Közbeszólások az Fidesz soraiból, - Halász János: Nem így van, ne hazudjál!) Miskolcon is többen kerestek ebben az ügyben, nagyon komolyan kétségbe estek,  és azt kell mondjam: míg egyes kiemelt nyugdíjast érintően önök külön szabályozás keretében fontosnak tartják a sürgős döntést, addig hetek óta úgy, hogy tudott a probléma, nem hoznak be az Országgyűlés elé semmiféle jogszabály-módosítást. Ez felháborító! (Közbeszólások zaj. Az elnök csenget, újra csenget.)

Az Országgyűlés az államtitkári választ 204 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Hogyan létezhet adósrabszolgaság Magyarországon?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár úr! Idén őszre jóval másfél százezer fölé, egyes becslések szerint mintegy 175 ezres nagyságrendre nőtt a 90 napon túli lejárt jelzáloghitellel rendelkezők száma. Az úgynevezett bedőlt hitelek értéke közben már az ezermilliárdos összeget közelíti meg, és közismertté vált, hogy nem építettek Ócsán olyan falut, amely befogadta volna őket. Lényegében semmilyen mankót, semmilyen segítséget nem kaptak.

– Államtitkár úr! Az alaphitellel továbbra is úgy játszadozik a bank, ahogy akar, tehát átterhelheti a látszólagos könnyebbséget később az ügyfélre. Van egy olyan csoport, amely különösen nehéz helyzetben van,  akiket már végrehajtás ért; akiktől már elvitték a lakást, elvitték a házat, és mégis még mindig milliós, adott esetben tízmilliós nagyságrendű tartozást kérnek rajtuk számon. Ha legális jövedelemre tesznek szert, annak 33 vagy 50 százalékát letilthatják különféle jogi visszaélésekkel tarkítva, hiszen védelmet senki nem nyújt ezen emberek számára. Látható tehát: adódik egy olyan alulról jövő társadalmi igény, amit itt a nemzet templomában is artikulálni kell, amely szerint egy tartozás, amit egy emberen számon kérnek, ne lehessen lényegesen magasabb, mint a zálogul adott ingatlan. Ez egy olyan természetes igény, amit az támaszt alá, hogy semmiféle szakmai indok nem magyarázhatja, hogy egyes társaságok, jobbára külföldi hátterű társaságok ilyen haszonkulccsal dolgozzanak Magyarországon.

– Államtitkár úr! Nincs szakmai indok, ami magyarázhatja, hogy egy tízmilliós lakás esetében – miután évekig fizet az ügyfél – 25 milliót kérjenek rajta számon. Nem lehet ezt megmagyarázni semmilyen módon! Egy tisztességes kormányzat rendbe teszi ezt a helyzetet, segít azoknak az embereknek, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen csapdába ilyen problémákkal. Látható az is, hogy az alaptörvényben lehetne rögzíteni, hogy Magyarországon senkit ne lehessen korlátlan ideig szellemi vagy fizikai függőségben tartani. Önmagában egy ilyen rendelkezés előrevetíthetné a bankrendszer elszámoltatását, azt, hogy valóban azok fizessék meg kártéteményeik költségeit, akik előidézték ezt a helyzetet. Részletes megoldási csomagot illene és kellene kidolgozni azok számára, akik hitelcsapdában vergődnek vagy már elvesztették létalapjukat, ugyanakkor dolgoznának, ha lenne lehetőségük rá.

– Államtitkár úr! Ezek az emberek nem ingyenélők, nem a saját hibájukból kerültek ide! Ezek az emberek dolgozni akarnak, boldogulni akarnak, tisztességes családi életet akarnak élni. Egy tisztességes kormányzat támogatná, támogatja őket! Adódik tehát a kérdés:

• Miért csak a bankokkal van jóban a kormányzat?
• Miért írhat le százmilliárdos nagyságrendű tételt az úgynevezett banki ágazati különadóból a bankrendszer, miközben tömeges perek indulnak ellenük a visszaéléseik miatt, miközben ezeket a pereket a károsultak rendre megnyerik?
• Mit üzen az érintett tízezreknek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány már megalakulása után azonnal, 2010 nyarán hozzálátott az egyik legsúlyosabb örökölt probléma, a lakossági devizaadósság kezeléséhez. Ebben - ön is nagyon jól tudja - két alapelvre támaszkodott: egyrészt a támogatás legyen célzott, hiszen eltérő adóscsoportok eltérő problémákkal küszködnek, másrészt a terheket megosztva viseljék az adósok, a bankok és az állam.

– Képviselő úr! Az otthonvédelmi akcióterv keretében a kormány a még törleszteni tudó devizahiteleseket árfolyamgáttal, a hiteleiket törleszteni nem tudók számára kamattámogatási rendszer kialakításával, a tömeges kilakoltatások elkerülésére és a lakáspiac védelmének érdekében kényszerértékesítési kvóták bevezetésével válaszolt a kormány. Azok számára pedig, akik otthonukat nem tudják megtartani, a Nemzeti Eszközkezelő nyújthat segítséget.

– Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az otthonvédelmi programmal az összes lakossági devizatartozás állománya 5600 milliárdról 4200 milliárdra csökkent. Közel 170 ezer család szabadult meg a devizahiteltől. Az árfolyamgát 1-re 2012 március végéig 5700-an jelentkeztek, ez 57 milliárdnyi szerződésállományt jelent. A módosított árfolyamgát 2. programra augusztus végi adatok szerint már 71 ezren jelentkeztek, ez 640 milliárd forintos állományt érint. Azzal számolunk, hogy év végéig az összes jogosult fele igénybe veszi ezt a lehetőséget. A kényszerértékesítési kvóta gátat szab a tömeges kilakoltatásnak, azokra vonatkozik, akik 90 napnál hosszabb elmaradásban vannak a törlesztőrészleteikkel. 2012-ben 3 százalék a 90 napnál hosszabb elmaradásban lévők száma.

– Képviselő úr! Ha jól értem felvetett javaslatát,  annak részleteit, az a klasszikus walk away jogának biztosítása. Ez a módszer elvileg, elméletileg szóba jöhet, ugyanakkor a gyakorlatban sokkal több kárt okozna, mint hasznot. Egyrészt nyilvánvalóan a morális kockázatok miatt növelné a nem fizető adósok számát. Másrészt ebből kifolyólag a walk away jog érvényesítése többletkockázatot jelentene a bankok számára. Megnehezítené a külső források bevonását, nehezítené új jelzáloglevelek piaci kibocsátását. Hozzátenném: ez a rendszer Amerikában működik, de nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 2008-ig felépüljön egy ingatlanbuborék, melynek minden következményét látjuk a világgazdaságban.

– Képviselő úr! Összességében azt tudom mondani: az eddigi lépésekkel a kormány mintegy negyedmillió devizahitelesen tudott segíteni. Amikor szükséges továbbra is megteszi a szükséges módosításokat ahhoz, hogy a devizahitelesek problémája megoldódjon Magyarországon.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Nem vagyok hajlandó ezt a válasznak nevezett valamit elfogadni. Még egyszer mondom: nincs olyan szakmai érv, amely alapján egy tízmilliós lakás után, ha évekig fizetett az ügyfél, 25 milliót követelhet a bank. Nem fogadható el! Rendet kell rakni ezen a területen! Hol van az ócsai falu, amit a devizahiteleseknek ígértek? A Nemzeti Eszközkezelő nyár közepéig miért nyolc lakást vásárolt meg, amikor nyolcezret ígért erre az esztendőre? Hány egy ezreléken állnak önök? Ennyit érnek az ígéreteik? Ha valami konstruktívat akarnak csinálni, akkor vegyék elő a KDNP 2010-es választások előtt felmelegített ötletét, amely a Jobbiktól származik, ez a családi csődvédelem, a magáncsőd intézményének a bevezetése. Ami jár a cégeknek jelen pillanatban, az járjon a magyar családoknak is, önök pedig ne röhögcséljenek ezen, hanem szedjék elő, porolják le a saját korábban hangoztatott elképzeléseiket. Valósítsák meg ezt, és mentsék meg a százezernyi adóst Magyarországon!

Az Országgyűlés az államtitkári választ 200 igen szavazattal, 76 nem szavazat ellenében, 7 tartózkodás ellenében az államtitkári választ elfogadta.

Akar-e a kormány 80 ezer munkahelyet teremteni,
csökkenteni a rezsiköltségeket és küzdeni a klímaváltozás ellen?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! Az LMP megalakulása óta hirdeti, hogy szükség volna egy nagyszabású épületfelújítási programra. Erre azért is van szükség, mert könnyedén lehetne közel 80 ezer munkahelyet teremteni, a családok háztartási kiadásait nagymértékben csökkenteni és az orosz gáztól való függésünket is. 2010-ben Matolcsy miniszter úr egy négyéves, 500 milliárd forintos programot hirdetett. Az új Széchenyi-terv pedig, amit önök írtak így fogalmaz,: „Az épületenergetikai fejlesztések hatására várhatóan 60-70 ezer új munkahely létesül, és tízéves időtávon belül az államháztartás többletkiadásai nem haladják meg a növekvő adóbevételeit.” Követeléseink hatására augusztus végén az ÉMI, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézménye bejelentette, hogy 2013. június 30-áig elkészíti a nemzeti épületenergetikai stratégiát. Az az ígéret, hogy ez négy éven át évi 130 milliárdos program lesz, ehhez képest három év alatt sikerül egy darab papírt összehozniuk. Gratulálunk!

– Államtitkár úr! Nem kérünk mást, csak azt, amit ígértek, azt a programot hajtsák végre. Ehhez persze meg kellene teremteni a forrást. Ez nem volna annyira bonyolult, első körben például a szükségtelen paksi beruházást előkészítő Lévai-projekt 12,5 milliárd forintjának átcsoportosításával. Ez már helyből 14-szer annyi, mint amennyit idén kiírtak kazáncserére, amely keret egyetlenegy nap alatt ki is merült. A hazai háttér megteremtése nagyban függ attól, hogy a szabályozás mennyire vaskalapos. Most tehát eléggé szörnyű a helyzet. Végül pedig, nemcsak a meglévő épületállomány felújításán nyerhetnénk, hanem az új építések szabályozásával is, hogy a jövőnek már energiatakarékosabb épületeket építsünk. Mindezek alapján azt kérdezem:

• Akar-e a kormány munkahelyeket teremteni, a legkevésbé képzetteket bevonva s a döglődő építőipart fellendítve?
• Kíván-e a kormány legalább az állami beruházások esetén, például a szociális bérlakások kapcsán, szigorúbb energetikai jellemzőket megkövetelni?
• Kívánja-e a kormány elősegíteni a helyben elérhető építő- és szigetelőanyagok elterjedését?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kérem, szíveskedjen papírt, ceruzát elővenni, mert sok számot fogok mondani, annak érdekében, hogy megkíméljem önt a következő ilyen kérdések feltételétől. Az Országgyűlés 2011. október 3-án fogadta el Magyarország nemzeti energiastratégiáját. A dokumentumba foglalt alapelvek szerint a kormány megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek az energia- és klímapolitikai célok megvalósítása mellett hozzájárulnak a zöldgazdaság-fejlesztés területén új zöldmunkahelyek létrehozásához is.

– Az intézkedés részeként a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2011-ben újraindította a környezet és energia operatív program, a KEOP energiakonstrukcióit. A KEOP-ban szereplő prioritások előkészítéséről szóló kormányhatározat alapján 94 milliárd forint keretösszeg nyílt az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások alkalmazását szolgáló beruházások megvalósítására. Az új pályázati konstrukciók tavaly és idén jelentek meg, a korábbi programok pedig értelemszerűen 2011-ben valósultak meg.

– Az „Iparosított technológiával épült lakóépületek komplex energiahatékony felújítása” progam - házgyári lakások - keretében 2011 végéig összesen 335 nyertes pályázatról született döntés, több mint 16,3 milliárd forint értékben.

– A „Zöldberuházási rendszer, klímabarát otthon energiahatékonysági alprogram” keretében 2011 áprilisáig 201 pályázat alapján 378 millió forint támogatásról született döntés.

A 2011 júliusában meghirdetett „A mi otthonunk felújítási és új otthon építési alprogramra” 2,3 milliárd forint összegben pályázhattak a nem iparosított technológiával készült lakóépületek tulajdonosai.

– A 2011 októberében meghirdetett, 2,97 milliárd forint keretösszegű napkollektorrendszer kiépítését támogató ZBR-konstrukció keretében 2,97 milliárd forint, a 2012 júliusában meghirdetett, 864 millió forint keretösszegű fűtési rendszerek korszerűsítését támogató konstrukció keretében ugyanilyen összegű, tehát 864 millió forint támogatást ítélt oda a kormány.

– A 2011-2012-ben megvalósuló és meghirdetésre kerülő programok összességében több mint 180 milliárd forint összegű  megrendeléssel lendítik fel az építőipart, számos munkahelyet teremtve ezzel. A készülő nemzeti épületenergetikai stratégia a meglévő épületek energetikai felújítása, az új épületek energiatakarékossági követelményrendszerének kialakítása és megvalósítása mellett kitér majd a helyben elérhető építő- és szigetelőanyagok felhasználási lehetőségeinek vizsgálatára is.

– A Belügyminisztérium 452 millió forint támogatást biztosított az elmúlt évben 82 település 118 közintézménye fűtési rendszerének korszerűsítésére.

– A közfoglalkoztatási programok közül a „Fűtött utca”, a „Kulturális örökségek gondozása” és a „Bio- és megújuló energia” program kapcsolódik az építőiparhoz és az energia-megtakarításhoz.

– Képviselő úr! A kormány a munkahelyek megőrzése érdekében fogadta el a munkahelyvédelmi akciótervet. A tervezett intézkedések a foglalkoztatás költségeinek csökkentésén keresztül elősegítik a munkáltatóknak, ezen belül a kis- és középvállalkozóknak a versenyképességét. Gondolom, ezekkel a célokkal ön is egyetért, és ennek jeleként válaszomat elfogadja.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Államtitkár úr! A célokban egyetértünk, csak nagyon keveslem, amiket ön itt elmondott. Érdemi megoldás kellene. Elégtelen a kormány eddig teljesítménye.

Az Országgyűlés az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 86 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.