Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva” tallózunk.

Melyek az országos katasztrófavédelmi rendszer átalakításának gyakorlati tapasztalatai?

KULCSÁR JÓZSEF FERENC (Fidesz): – A katasztrófavédelem fontosságára akkor irányul nagyobb figyelem, amikor jelentősebb hatású káresemények és vészhelyzetek sújtják hazánkat. Az árvizek, a belvíz és a vörösiszap okozta hatalmas károk minden erőfeszítés ellenére családok százait sújtották az elmúlt években is, és - nem elhanyagolható módon - jelentős anyagi javakat tettek tönkre. Egy felelős, erős és jó kormányzatnak kötelessége megtenni azokat a szükséges lépéseket, amelyek biztosítják, hogy természeti vagy ipari katasztrófa bekövetkezése esetén a védekezés és annak irányítása a lehető leghatékonyabb módon történhessen meg.

– Államtitkár úr! A katasztrófavédelem össznemzeti ügy, hiszen az a társadalom szinte minden szegmensét érinti. Jogos elvárás a társadalom részéről, hogy az erre hivatott szervek a bekövetkezett eseményeket szakszerűen és legjobb tudásuk szerint hárítsák el.

– Államtitkár úr! A XXI. század új kihívásai, az egyre összetettebbé vált veszélyforrások indokolttá tették egy új katasztrófavédelmi törvény megalkotását, amely törvényalkotási feladatnak az Országgyűlés a tavalyi évben eleget tett. Az eltelt, rendkívül rövid idő azonban megítélésem szerint elegendő tapasztalatokat eredményezett arra vonatkozólag, hogy közösen értékeljük az új törvényi szabályozás működésének tapasztalatait. Mindezek alapján kérdezem:

• Melyek az országos katasztrófavédelmi rendszer átalakításának gyakorlati tapasztalatai, milyen további változásokat lát szükségesnek?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A világszerte növekvő tendenciát mutató ipari fenyegetettség, a klímaváltozás következtében fellépő szélsőséges időjárási viszonyok és a valóságos társadalmi igény mind-mind a katasztrófavédelem megerősítésének szükségessége irányába hatott. 2010-ben jelentős munka indult el a teljes katasztrófavédelmi rendszernek a való világ követelményeihez igazodó átalakítása és újjászervezése érdekében, amelynek jogi alapjait közel 200 jogszabály-módosítás, köztük az új katasztrófavédelmi törvény elfogadása teremtette meg.

– Képviselő úr! A katasztrófavédelmi szervezet rendszere jelentősen átalakult. Az új szervezeti struktúra kialakításával április 1-je után országos szinten 467 fővel többen teljesítenek a katasztrófavédelem területén belül hivatásos szolgálatot. Az integráció során a hivatásos katasztrófavédelemi szervek arra törekedtek és törekednek, hogy a korábbi fenntartó önkormányzatokkal megtalálják a konszenzuson nyugvó megoldást a vagyonátadás és -átvétel során is. Az új rendszer katasztrófavédelmi őrsöket fog létrehozni, ahol a hivatásos tűzoltó-parancsnokságok tűzoltási és műszaki mentési feladatot végeznek el 24-48 órás készenléti jellegű szolgálatban. 2012. április 1-jén 16 darab katasztrófavédelmi őrs kezdte meg a működését, és a terveknek megfelelően a 2014. év végéig további 49 darab katasztrófavédelmi őrs kerül kialakításra. A tervezett katasztrófavédelmi őrsök kialakításával az ország mentő tűzvédelmi lefedettsége jelentősen javul, 10 percen belül a lakosság több mint 70 százalékához eljut a segítség, de 25 percen belül gyakorlatilag a teljes lakosság elérhetővé válik. Változik a katasztrófavédelmi területen belül a hatósági feladatok ellátása is: 112 hivatásos önkormányzati tűzoltóság helyett 65 katasztrófavédelmi kirendeltség végzi a jövőben az integrált hatósági tevékenységet. A katasztrófák elleni védekezés során természetesen számítunk az önkéntes polgári védelmi szervezetekre is, ahol több mint 102 ezren látnak el ilyen jellegű szolgálatot.

– Képviselő úr! Az átalakítás során az ország lakosságának érdekét tartottuk szem előtt, egy hatékony, európai színvonalú katasztrófavédelmi rendszer kiépítését és annak eredményes működését tűztük ki célul.

+

KULCSÁR JÓZSEF FERENC: – Államtitkár úr! Az országot járva én is azt tapasztalom, hogy az emberek biztonságérzete sokat javult, és azt tapasztalom, hogy az új katasztrófatörvénnyel kapcsolatban a reagálási idő lerövidülése miatt sokkal jobban bíznak az emberek. Éppen ezért köszönöm a válaszát, természetesen elfogadom.

El a kezekkel a Komárom-Esztergom megyei kórházaktól!

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszter úr! A kormány most az oktatási intézmények után a települések által fenntartott egészségügyi intézményekre kívánja rátenni a kezét, azokat akarja államosítani. Nem kivétel ez alól Komárom-Esztergom megye sem, sőt, arányait tekintve az országban talán a legsúlyosabban érinti ezt a megyét ez az intézkedés.

– Miniszter úr! A komáromi Selye János Kórházban 2011-ben több mint ezer sebészeti beavatkozást végeztek, és nyilvánvalóan, ha itt meg fog szűnni a sebészeti ellátás, akkor esetleg a Komárom-Esztergom megyei Szent Borbála Kórházba kerülhet át, ahol pedig több mint 2200 ilyen beavatkozást végeztek az elmúlt évben. Ha ez másfélszeresére emelkedik, akkor nyilvánvalóan a várólisták fognak növekedni, és az emberek számára nem emelkedik az ellátás színvonala. De mondhatnám a Dorogi Szent Borbála Szakkórház és Szakorvosi Rendelő Nonprofit Kft.-t, amit szintén államosítani akarnak, mégpedig úgy, hogy ezt a dorogi önkormányzattal senki nem egyeztette. A Szent Borbála kórház és szakrendelőt az elmúlt években egymilliárd forintért fejlesztette és újította fel az önkormányzat, legutóbb a szakrendelő részét több mint háromszázmillió forintos költséggel hozták rendbe. Ez azon kevés egészségügyi intézmények közé tartozik, ahol egyetlen forint tartozásállomány sincs, ehhez képest mégis el akarják venni ezt a kórházat, és államosítani akarják.

– Miniszter úr! Meg kellene fontolniuk és újra egyeztetni kellene legalább az érintett önkormányzatokkal. Ezt viszont úgy nem lehet megtenni, hogy egy önkormányzat milliárdos költséggel felújít és helyrehoz egészségügyi intézményeket a saját költségén, majd önök minden további nélkül és egyeztetés nélkül azt az önkormányzati tulajdont elveszik, még csak egyeztetni sem hajlandók róla. Ezért kérdezem:

• Milyen okok indokolták, hogy egyeztetés nélkül akarják elvenni ezeket az intézményeket?
• Mi indokolja, hogy Komárom-Esztergom megyét érinti legsúlyosabban ez a rekvirálás?
• Hajlandók-e érdemi egyeztetésre például Dorog város önkormányzatával?
• Meg tudja-e ígérni, hogy az államosítás után nem lesz leépítés ezekben az intézményekben?
• Meg tudja-e ígérni, hogy ez után az átszervezés után az ellátásért a Komárom-Esztergom megyeieknek?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – Képviselő úr! Ne haragudjon, de nem igaz, amit állít, sőt, a kérdése sem tükrözi a valóságot. Ezzel szemben az az igazság, hogy eddig is számtalan egyeztetés zajlott le az önkormányzatokkal, az intézményekkel, és ezután is így fogunk eljárni. Természetesen a fő irányt már kijelöltük, és nem hagyjuk, hogy a betegek és az egészségügyi dolgozók érdekein kívül más érdekek diktáljanak. A betegbiztonság, az egyenlő esély, valamint mindenkinek a betegségének legjobban megfelelő ellátás elve alapján létrejövő új struktúra oda koncentrálja az egészségügyi ellátást, ahol az a legnagyobb biztonsággal valósítható meg.

– Képviselő úr! Ami önöknek, szocialistáknak nem sikerült nyolc év alatt, abba most mi belevágtunk. Ma sem tudjuk például, hogy mit jelentett valójában a súlyponti vagy póluskórház fogalma. Ez a rendezetlenség rontotta az ellátás színvonalát, elérhetőségét, és szerepet játszott a várólisták kialakulásában, a várakozási idők meghosszabbodásában. A kormány vállalásának megfelelően került sor a rendezetlen viszonyok felszámolására, a kiszámíthatóság megteremtésére.

– Képviselő úr! Nyilván ön is tudja, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakításához kapcsolódóan több lépésből álló folyamat zajlik, amelynek első állomása a megyei, illetve a fővárosi önkormányzatok fenntartásában lévő egészségügyi intézmények állami tulajdonba és fenntartásba vétele. Jelenleg a második lépcső zajlik, amelyben a városi fenntartásban lévő intézmények átvételére kerül sor. Ebben a körben eltérő ütemezéssel, de minden olyan önkormányzati fenntartású intézmény állami tulajdonba és fenntartásba vétele megtörténik, amely fekvőbeteg-szakellátást és hozzá kapcsolódó járóbeteg-szakellátást nyújt. Ezért azon kérdése, amely szerint Komárom-Esztergom megyét érintené legsúlyosabban ez a folyamat, álláspontunk szerint teljességgel téves, hiszen ez a változás az országban működő intézményeket egységesen érinti.Emellett azon tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy nemcsak az intézmények átvétele zajlik, hanem a hozzá kapcsolódó felhalmozott tartozásállományt is átveszi az állam. Az eddigi tapasztalatunk azt mutatta, hogy a fenntartó önkormányzatok számára sokszor szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a kórházak adósságállományának kezelése, menedzselése. Az átadás-átvétel folyamatában természetesen egyeztetésre került sor a fenntartó önkormányzatok képviselőivel, sőt, részt is kell hogy vegyenek az átadás-átvételi eljárásban a benyújtott törvényjavaslat szerint, hiszen átadóként járnak el a feladat teljesítése során.

– Képviselő úr! A struktúraváltás két elemből áll: egyrészt a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmények állami tulajdonba és fenntartásba vétele, másrészt pedig az ellátórendszer kapacitásainak és területi ellátási kötelezettségének meghatározása. Az állam által történő átvétel prioritása mellett a kapacitások és a területi ellátási kötelezettségre vonatkozó eljárások folyamatban vannak. Erről az érintett intézményekkel folyamatosak az egyeztetések, a végleges döntés a későbbiekben várható. Az átadás-átvétel és a struktúra változtatásának éppen az a célja, hogy az intézmények megfelelő minőségű ellátást, továbbá a lakosság számára elérhető, megfelelő szolgáltatást nyújtsanak. Célunk az ellátás egységes elvek mentén történő megszervezése, illetve a hatékonyabb, jobban reagáló ellátórendszer kialakítása!

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Miniszter úr! Ön meghazudtolja a dorogi önkormányzatot, de nincs rá oka. Ha a dorogi önkormányzat azt mondja, hogy velük nem egyeztettek, akkor nyilván velük nem egyeztettek. Kérem, hogy nézzen ennek utána!

– Miniszter úr! Ön egyenlő esélyekről beszél. Az nem egyenlő esély, hogy Komáromban éves szinten ötszáz anya tudja a gyermekét világra hozni abban a kórházban, most meg megszüntetik a szülészetet. Nem tudom, hogy mitől lesz nekik ettől egyenlőbb az esélyük. Azt mondják: elviszik a tartozást is: most mondom, hogy a dorogi intézménynek nincs tartozása, tehát onnan ezt nem tudják elvinni! És azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem, sem válaszolt. Tehát úgy látszik, hogy elbocsátásokra készülnek, úgy látszik, hogy utazni kell majd az ellátásért, és úgy látszik, hogy nem hajlandóak egyeztetni.

A képviselő a nem, az Országgyűlés a miniszteri választ 202 igen szavazattal, 54 nem ellenében, 34 tartózkodás mellett elfogadta.

Meddig leszünk a föld-spekulánsok országa?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Az Antall-kormány sajátos kreálmánya volt az úgynevezett részarány-földkiadás. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek használatában lévő, korlátozott magántulajdonban álló tagi és velük azonos jogállású arányrészek tulajdonosai részére a részarányként nyilvántartott földek pontosan megjelölt földrészlet formájában ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre kerültek, egyedileg vagy osztatlan közös tulajdonként.

– Államtitkár úr! Az osztatlan közös tulajdon aztán az elmúlt közel két évtizedben számtalan probléma forrását adta. Amíg a mindenkori agrártámogatási rendszer a föld használatának jogcímét egyértelműként és nyilvánvalóként kezelte, addig a valóságban nem lehetett tudni, hogy melyik darab földnek épp ki a tulajdonosa. A mindennapok gyakorlatában általánosan előfordult, hogy például egy 30-40 hektáros táblának akár kétszáz tulajdonosa is lehetett. Némely esetben maga a tulajdonos sem tud a tulajdonáról, így annak a gazdálkodónak, aki az egész területet jogszerűen kívánja művelni, mintegy természetfeletti képességekkel kellene rendelkeznie.

– Államtitkár úr! Amíg a gazdálkodók az elemekkel és a tőkehiánnyal küszködve megpróbáltak termelni, addig egyes ügyeskedők - az értékteremtés szándéka nélkül - spekulációba fogtak a földekkel, ellenük az előző kormányok nem tudtak hatékonyan fellépni. Az 1994-es földtörvény – mind a 189 módosítás ellenére – képtelen volt a földbirtok-politika érvényre juttatására. A spekulánsok általában azt a módszert alkalmazzák, hogy osztatlan közös tulajdonban az adásvételt megkerülve csöppnyi tulajdonrészt szereznek, majd immár tulajdonostársként – a földtörvényben leírt elővásárlási jogokat megelőzve – a Ptk. szerint elővételre jogosultak. Bár a termőföld ajándékozása – a földtörvény említett 189 módosításának egyikének eredményeként – 2008-tól erősen korlátozott, mégis maradt még elegendő technikai módszer a jogszabályok kijátszására. A földbirtok-politikai irányelvek ismertek, azonban máig kérdéses, hogy milyen konkrét jogi szabályozással kívánják azokat érvényesíteni. Kérdezem:

• Hány ilyen perről tud a 2011. év vonatkozásában, mivel az ügyész pert indíthat ezekben az ügyekben?
• Hogyan kívánja a kormány megakadályozni azt, hogy az életünket és ételünket biztosító magyar föld ne degradálódjon spekuláció tárgyává?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Közel 1,3 millió hektár nagyságú az a terület, amelyről most ön beszélt az interpellációban, és az osztatlan közös megszüntetését az elmúlt kormányzat alatt forráshiány akadályozta. A 2012. évi költségvetésben az osztatlan közös felszámolására mintegy 3 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a Vidékfejlesztési Minisztérium 500 millió forintot biztosít, míg a különbözet, a 2,5 milliárd forint az egyensúly-biztosítási tartalék-előirányzatból került átcsoportosításra, tehát a kormánynak megvan a felhatalmazása, hogy ezt az összeget felhasználja.

– Képviselő úr! Nem mostani probléma az, amit most felvetett, és azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak 2014. május 1-jéig, amire a földmoratórium megszűnik, mindenképpen pontot kell tenni a végére. A tárcánál folyamatban van a részaránytulajdon szerinti földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetése. Folyamatban van azon versenyképtelen területek birtokszerkezetének az átalakítása is, amelyek szintén odavezetnek, hogy az Európai Unióban nem tudunk versenyképes birtoktesteket kialakítani. Ennek nagyon lényeges momentuma lesz az az új üzemszabályozási jogszabály, amely a parlament elé fog kerülni.

– Képviselő úr! Egy nagyon lényegesről elfeledkezett: ugyanis a 2011. évi CI. törvény úgy módosította a földtörvényt, hogy az állam elővásárlási jogát kiterjesztette a tulajdonostársak egymás közötti adásvétele vonatkozásában is. Vagyis ez a módosítás lehetővé tette, hogy az államnak elővásárlási joga legyen abban a körben, amikor a tulajdonostársak egymásnak kívánják ezeket a területeket érvényesíteni. Sőt továbbment: ez a módosítás nemcsak a tulajdonostársak, hanem harmadik személy vonatkozásában is az államnak elővásárlási jogot biztosított. Ezen jogszabály alapján sikerült megakadályoznunk azt, hogy egy 131 hektáros Karcag melletti területet egy mohácsi nyugdíjas 131 millió forintért vásárolja meg, mert az állam élt az elővásárlási jogával. De hogy továbbmenjek: a képviselő úr feltett egy olyan kérdést is, hogy az ügyészség hány esetben élt ezzel a keresetindítási jogával. Nos, az ügyészség bennünket nem tájékoztat arról, hogy hány ilyen pert indít, de tekintettel arra, hogy ön ezt kérdésként fogalmazta meg felém, meg fogom keresni a legfőbb ügyész urat, és tájékoztatást kérek.

– Képviselő úr! Hogy mit teszünk a földspekuláció megakadályozásáért? A képviselő úr biztosan tudja, hogy a múlt héten összeült az az operatív bizottság, tárcaközi bizottság, amely a spekuláció útján létrejövő zsebszerződések felszámolása tekintetében alakult meg, és minden olyan fontos jogszabályi döntést, amely szükséges ahhoz, hogy 2014. május 1-jéig a magyar termőföldet - és nemcsak az állami földet, hanem minden termőföldet - megvédjük, meg fogunk hozni.

+

EGYED ZSOLT: – Államtitkár úr! Nem sikerült megnyugtatnia! ugyanis ön mondta ki, hogy az államnak lehetősége van arra, hogy elővásárolja a földet, de, mint tudjuk, ezzel gyakorlatilag egyszer se élt az állam, és itt marad a kérdés ismét, hogy kié lesz a magyar termőföld? Ön úr is tudja, és úgy gondolom, a tisztelt Házban mindenki tudja, hogy különböző zsebszerződések által ezer hektárok vannak már eladva az ország területén. Strómanok által. Önök most nevetnek, - akkor lettek volna ilyen bátrak, amikor az alaptörvényben meg kellett védeni a magyar földet. Nem tették! Önök idegenszívű spekulánsoknak át akarják játszani a magyar földet!

A képviselő a nem, az Országgyűlés 191 igen szavazattal, 86 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.

Miért nem áll ki a magyar kormány egyértelműen az energiahatékonysági irányelv mellett?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! Az épületenergetikai, energiahatékonysági beruházások hazánkban és sajnos Európában is sokkal lassabban valósulnak meg, mint szükséges és indokolt lenne. Ezen segítene az energiahatékonysági irányelv, az első kötelező erejű EU-szintű jogszabály. Megkövetelné, hogy minden évben a középületek 3 százaléka energetikai felújításon essen át. Ez az arány ma Magyarországon 0,5 százalék, azaz kétszáz év alatt kerül sor minden középületre. A 3 százalékos célkitűzéssel harminc év alatt, 2050-ig minden középület megújulna, kiszámítható piacot teremtve az építőiparnak, fellendítve a gazdaságot, segítve a munkahelyteremtést, mindeközben csökkentené a költségvetés rezsiköltségét, és kellemesebbé válhatnának kórházaink, iskoláink.

– Államtitkár úr! Az irányelvről várhatóan 2012 első felében dönt az EU. Az Európai Parlament támogatja az irányelv valódi változást jelentő szigorú változatát, míg a jelenlegi álláspontok szerint az Európai Tanács puhítaná azt. A döntési folyamat áprilisban döntő állomáshoz érkezik. Magyarország eddig még nem állt ki nyíltan és egyértelműen az irányelv mellett.

– Államtitkár úr! Arra kérem önt, hogy az Európai Tanács ülésén Magyarország támogassa az irányelvnek az Európai Parlament energiabizottsága által javasolt változatát és abban a 3 százalékos középület-felújítási hányadot, és Magyarországon is tegyenek meg mindent, a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb forrásokat biztosítva az épületállomány felújítására, hogy az összeurópai és a hazai energiafogyasztást csökkenteni tudjuk. Kérdezem:

• Miért nem áll ki a magyar kormány egyértelműen az energiahatékonysági irányelv mellett?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarország általánosságban természetesen egyetért az Európai Bizottság irányelvtervezetében lefoglalt elképzelésekkel és célokkal, bár hozzáteszem, hogy annak célkitűzéseit több esetben nagyra törőnek tartja. A meglévő épületállomány energetikai korszerűsítése, különös tekintettel a középületekre, prioritás Magyarország számára. Erre egy olyan megalapozott stratégia alapján kerülhet sor, amely hosszú távon képes biztosítani az energetikai korszerűsítéshez szükséges finanszírozási hátteret.

– Képviselő úr! Jelenleg is zajlanak a tárcaközi és szakértői egyeztetések. A 3 százalékos célszám előzetes hatásvizsgálatát a központi államigazgatási épületek tekintetében megkezdtük, így folyamatban van az adatgyűjtés az érintett létesítmények műszaki paramétereiről, amely egy szélesebb körű felmérés megalapozásaként szolgálhat.

– Képviselő úr! Az Európai Unió soros dán elnöksége a miniszteri találkozón tájékoztatást fog adni az irányelvtervezet tárgyalásának jelenlegi állásáról, különös tekintettel arra az első informális trialógusra, amelyet az elnökség 2012. április 11-én folytatott le az Európai Parlamenttel. Jelenleg a Tanácsban a tagállamok között az általános elvek tekintetében egyetértés van, ugyanakkor a tagállamok szinte kivétel nélkül jelezték, hogy számos részletkérdésben további egyeztetéseket tartanak szükségesnek. Ennek megfelelően az irányelvtervezet egyes cikkeire vonatkozóan még nem alakult ki szövegszerű tanácsi álláspont. Erre figyelemmel is kérem képviselő urat, hogy munkája során a magyar álláspontot támogatni, a válaszomat pedig elfogadni szíveskedjék.

+

JÁVOR BENEDEK: – Nagyon örülnék, ha elfogadhatnám államtitkár úr válaszát, és arról szólt volna, hogy a magyar kormányzat ki fog állni az ambiciózus 3 százalékos cél mellett. Ez biztosítja mind Európa, mind Magyarország számára, hogy teljesíteni tudjuk a klímaváltozás elleni küzdelemben az Európára és Magyarországra kirótt kötelezettségeinket, hogy a magyar gazdaság, a magyar építőipar számára olyan lehetőségeket és olyan munkahelyeket teremtsünk, amelyek nélkül ez az ország nagyon sokáig már nem tud elmenni. Nagyon fontos, hogy magyar kormány veszi-e ehhez a bátorságot. Rengeteg hiányosság van, a zöldberuházási rendszer, a klímaalap, a klímafőosztály mind-mind hiányzik.

A képviselő a nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 192 igen szavazattal, 53 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.