Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – egy alkalommal a zajokat is jelezve - tallózunk.

Hogyan segítik az Erzsébet-utalványt használók az Erzsébet-program megvalósulását, illetve hány ember juthat üdülési lehetőséghez a programon keresztül?

LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): – Tisztelt Miniszter úr! Az Országgyűlés 2012. július 6-án fogadta el a gyermekekről való felelős gondolkodás jegyében a társadalmi szolidaritásra épülő, a forrásokat biztosító, a Szent Erzsébet-i hagyományok újraélesztése érdekében megalkotott Erzsébet-programról szóló törvényt.

– A törvény szerint az Erzsébet-program keretében a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány a szociális üdültetéssel és étkeztetéssel, az ifjúsági és gyermekvédelmi programokban való részvétellel, a szociális és gyermekvédelmi támogatások Erzsébet-utalványban történő folyósításával kapcsolatos feladatokat, illetve egyéb szociális célú feladatok ellátásához kapcsolódó szervezési és lebonyolítási teendőket lát el. E program révén üdülhettek a szociális intézményekben dolgozók, a tűzoltók, a katasztrófavédelemnél dolgozók, a nagycsaládosok és természetesen a gyermekek is. A kérdésem:

• Hogyan segítik az Erzsébet-utalványt használók az Erzsébet-program megvalósulását?
• Hány ember juthat üdülési lehetőséghez a programon keresztül?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselő asszony! A célunk a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által nyújtott lehetőségek átalakításával az volt, hogy az addigi piaci körülményeket megszüntetve, a szociális ellátórendszer kiegészítő részeként egy olyan üdültetési rendszert dolgozzunk ki, amelynek révén  az anyagilag kevésbé jó körülmények között élők is élhessenek az üdülési lehetőségekkel. Ennek következtében az előkészítés után most már folyamatos az üdültetési rendszer. Természetesen elsősorban a főszezonban, de a főszezonon kívül is,  azon családok, azon emberek számára, akik egyébként szociális helyzetükből adódóan nem engedhetik meg maguknak, hogy piaci körülmények között éljenek az üdülési lehetőségekkel.

– Tisztelt Képviselő asszony! Körülbelül 100 ezer felnőtt és 30 ezer gyermek tudott az Erzsébet-program keretében kedvezményesen üdülni családostul. Szándékaink szerint, amennyiben a jövőben is tudjuk fejleszteni ezt a programot, kibővítjük, és még szélesebb rétegeket kívánunk elérni.

+

LANCZENDORFER ERZSÉBET: – Tisztelt Miniszter úr! A keresztény-szociális mozgalmak XIX. századi elindítójának, a katolikus papnak, győri kanonoknak, az országgyűlési képviselőnek, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának és a nyolc nyelven beszélő tudósnak, azaz Gieswein Sándornak eszmei örököseként jó érzés újra és újra megerősödni abban a meggyőződésben, hogy egy nagyon nagyszerű törvényt szavaztam meg. Persze, ennél van egy sokkal fontosabb szempont is: nevezetesen, azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek az öröme, akik Erzsébet-program nélkül, saját erőből nem tudtak volna kikapcsolódni, testi-lelki feltöltődésben részesülni. Az ő nevükben is köszönet az Erzsébet-program kidolgozóinak!

Mit tesz a történelemhamisítás ellen, ha sikertörténetnek tartja a finnugor kongresszust?

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Személy szerint nagy szimpátiával figyelem azt az elánt, ahogyan belevetette magát a munkába. A Jobbik kitalált önnek egy történelmi feladatot. Kérjük, állítsa meg a történelemhamisítást, ami közel 150 éve zajlik Magyarországon. Önök közpénzből közel 150 millió forinttal támogatták azt a finnugor konferenciát, amely itt volt Budapesten szeptember elején. Egy bökkenője van a dolognak: nem vagyunk finnugorok! Hála Istennek, ezt most már a humán genetika feketén-fehéren bebizonyította.

– Államtitkár úr! Tudom, ön is ezt vallja, igazából csak azt mondja, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk, legalábbis a Barikádnak ezt nyilatkozta, de szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a finnugorizmus egy tudatos Habsburg-történelemhamisítás. Hunsdorfer parancsára Budenz nevű történész találta ki papíron, íróasztal mellett. Ebbe ragadt bele a Tudományos Akadémia és az egész magyar tudományos élet közel 150 éve, egész egyszerűen azért, hogy megtörjék a magyarság identitását, hiszen az a nép, amelyiknek nincsen történelme, vagy ilyen silány történelme van, nyilvánvalóan nem tud a nagyjaiból építkezni. Ez előtt, a finnugorizmus kitalálása előtt sem a magyar népemlékezet, sem a magyar történelemírás, sem a népzene semmilyen elemet nem őrzött ennek a népcsoportnak az elemeiből.

– Államtitkár úr! Mi azt gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy ha egy magát igazán nemzetinek valló kormány megállítaná ezt a történelemhamisítást, ez ugyanis újabb hazugságokat szül, ami viszont már igen veszélyes.  Tehát én sajnálok közpénzből 150 millió forintot a finnugor kongresszusra, egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk finnugorok. Kérdezem:

• Mit tesz, tesznek a történelemhamisítás ellen?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Nehéz helyzetben vagyok: nem tudom, hogy mennyiben vegyem komolyan a kérdését, és mennyiben válaszoljak erre komolyan. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Mindenesetre szeretném tudatosítani önben, hogy a konferencia világkongresszus volt, nem Budapesten volt, hanem Siófokon, félezer ember vett rajta részt számos európai és ázsiai országból. Azt is szeretném önnek elmondani, hogy ez a finnugor népek hatodik világkongresszusa volt. A megrendezését nemzetközi egyezmények rögzítik. Ezeknek a nemzetközi egyezményeknek az aláírói velünk nagyon szoros baráti és gazdasági kapcsolatban lévő európai uniós országok, Észtországra és Finnországra gondolok. (Zaj a Jobbik padsoraiban. Novák Előd közbeszól.) Megtisztelne, képviselő úr, ha legalább ilyenkor viselkedne, és nem kiabálna be. Ugyanígy aláírója ennek az egyezménynek Oroszország is, ahol nagyon sok finnugor nép él.

– Képviselő úr! Szerintem, ebből az ország csak profitálhat, ebből az ország gazdaságilag, kulturálisan és szellemileg is csak gyarapodhat, függetlenül attól, hogy egyébként önnek igaza van-e, vagy sem. Én ugyan magyar szakot végeztem, nyelvtörténetet, összehasonlító nyelvészetet is tanultam, mégis óvatosan fogalmaznék a parlamentben. Ajánlom figyelmébe Illyés Gyulának a „Ki a magyar” című egészen fantasztikus írását – identitáserősítő hatása is van –, amelyben azt írja: „A szavak mindent elárulnak, a történelemben is. Elárulják azt, hogyan élhettek őseink.” Azon vitatkozni egyébként, hogy a mi népünk genetikailag finnugor-e, vagy nem, nem érdemes, mert tudjuk, hogy nem az. (Taps a Jobbik soraiban.) Viszont azt is tudjuk, hogy a nyelvünk finnugor eredetű. Mi egyébként a kormány részéről a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását vesszük alapul tudományos kérdésekben. Számos olyan európai népet tudok önnek mondani, ahol a nemzetiség és a nyelv eredete elválik egymástól. Csak gondoljon a bolgárokra, akik szláv nyelvet beszélő, eredetileg török népcsoport. (Taps a kormánypártok soraiban.)

+

PÖRZSE SÁNDOR: – Államtitkár úr!  A bolgároknál nyelvcsere volt, nálunk soha nem volt nyelvcsere. Való igaz, éltünk finnugor népek mellett, de nem mi voltunk az átvevők, hanem az átadók. Egyébként önnel ellentétben én ezt a kérdést halálosan komolyan veszem. (L. Simon László: Én is!) Az a problémám ezzel, hogy a hazugság újabb hazugságot szül. Nyilván olvasta, hogy Komoróczy professzor most már odáig ment, hogy Árpád apánk zsidó származású volt. Azért itt egy kicsit összezavarodtam. (Derültség, zaj. Az elnök csenget)

– Államtitkár úr!  Nézze meg, nézze meg! Ez halálosan komoly! Ez Mika Häkkinen képe, mondjuk Steiner Pál képviselőtársamat meg engem, hármunkat elképzelni unokatestvéreknek, azért ez bizony nehéz! (Közbeszólások: Ez nem szalonképes! Szalonképtelen!) Sokan kikérnék maguknak, így igaz. (Zaj. Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr!  A feladat a következő: állítsák meg a történelemhamisítást! (Zaj, taps a Jobbik soraiban. Az elnök csenget, újra csenget: „Megvárom, amíg lehiggadnak.”) 

+

L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az az igazság, hogy ezt a vitát eleve álvitának tartom. Az önök lapjában is azt mondtam kicsit viccesen, de azért komolyan is, hogy szerintem majdnem mindegy, hogy lószagú vagy halszagú a rokonság. Nem múlik ezen semmi sem, képviselő úr. Nekünk az az álláspontunk… (Zaj és közbeszólás a Jobbik soraiban: Ez értelmetlen szöveg! Az elnök csenget.) Hadd mondjam végig! Nekünk az az álláspontunk: jó az, hogyha a vélt és a valós rokonságot is kihasználjuk a mai politikai és gazdasági mozgásterünk növelése érdekében.

– Képviselő úr! Számunkra nem az a kérdés, ami az önök számára, hogy Kurultaj vagy finnugor kongresszus. Mi örülünk annak, ha vélt vagy valós rokonságokat is beemelünk abba a gazdasági és politikai térbe, amely számunkra hasznot hoz. Ugyanakkor nagyon szomorú vagyok: végül az egész kérdését megint a zsidókérdésre tudta kivezetni. Egész kérdésének az volt az egyedüli értelme, hogy akkor most Árpád apánk zsidó volt-e, vagy nem. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Így van! Novák Előd: Ki a zsidó? Zaj. Az elnök csenget, újra csenget.)

– Képviselő úr! Azt kérem: a tudományról vitatkozzanak a Tudományos Akadémián, itt pedig, az Országház méltóságát megőrizve, a nemzet sorskérdéseiről és az előttünk álló politikai feladatokról beszéljünk, ne pedig történelmi hitvitákról. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Szégyen! Novák Előd: Ez meg lábszagú volt! – Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Hogyan tervezi átalakítani a tárca Magyarország missziós szerepvállalását?

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): – Miniszter úr! A Magyar Honvédség nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy. Úgy gondolom, miniszter úrnak az elmúlt időszaki megnyilvánulásai és nyilatkozatai is ezt támasztják alá. A Magyar Honvédség a nemzetközi válságra reagáló békeműveletekben évek óta folyamatosan részt vesz. Közel ezer katonát tartunk misszióban nemzetközi hadszíntéren. Ebből körülbelül 400 katona áll helyt az afganisztáni műveletben. Úgy gondolom, hogy ma a Magyar Honvédségnek ez az egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása: 9 éve vagyunk jelen ezen a területen.

– Miniszter úr! Tudjuk, hogy az elmúlt napokban Amerikában járt. Azt gondolom, hogy azok a sajtóhírek is, amiket mindenki elolvashatott, azt tükrözik, hogy a nemzetközi szerepvállalásunk kapcsán megfogalmazódott kérdéseket, vállalásokat pozitívan ítéli meg mind az amerikai fél, mind pedig más NATO-tagország. Ezért kérdezem:

• Hogyan tervezi Magyarország az afganisztáni missziónak a szerepvállalását?
• Amerikai útján milyen tapasztalatokat szerzett?
• Hogyan vélekednek Magyarországról és a Magyar Honvédség állapotáról?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! A NATO jelenlegi legfontosabb művelete az afganisztáni békeművelet, amely átalakulóban van. Ismert, hogy 2014 végéig az ország biztonságáért viselt felelősséget teljes egészében az afgán nemzeti hadseregnek és rendőrségnek kívánjuk átadni.

– Hazánk kezdettől elkötelezett Afganisztán stabilizálása mellett. Eddigi erőfeszítéseink sikerrel jártak, és nagy nemzetközi elismerést váltottak ki. Az elmúlt héten a Pentagonban az USA védelmi minisztere, Leon Panetta úgy fogalmazott, hogy Magyarország erős szövetséges egy fontos régióban. Mély háláját fejezte ki az amerikai védelmi miniszter a Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalásáért, és rendkívül hatékonynak nevezte a magyar honvédek közreműködését a NATO vezette biztonsági erőben.

– Szövetségeseink e szerepvállalásunkat nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatják és kifejezik. Az Egyesült Államok csak az elmúlt három évben mintegy 33 millió dollár értékű hadfelszerelést adott eszközdonációként Magyarországnak. Tárgyalásaink eredményeként joggal várhatjuk az együttműködés további elmélyülését.

– Csak nagyon távirati stílusban: valóban, az átalakulási folyamattal párhuzamosan Magyarország is módosítja a szerepvállalását. 2013. március 31-ével be fogjuk fejezni a tartományi újjáépítési csoportunk működését, amely sok évre nyúlik vissza, és rendkívül eredményes volt. Ugyanakkor átalakul a műveleti összekötő és tanácsadó csoportunk tevékenysége, és tovább folyik a két helikopterkiképző csapatunk ténykedése, de ami a legfontosabb: idén október 1-jétől átvesszük a kabuli nemzetközi repülőtér katonai védelmét.

+

CSAMPA ZSOLT: – Miniszter úr! Fontos itt az ország nyilvánossága előtt elmondani mindazon tevékenységet, amit a Magyar Honvédség végez, és mindenféleképpen fontos tájékoztatni akár képviselőtársaimat, akár a közvéleményt, hogy hogyan vélekednek tőlünk nyugatra vagy adott esetben keletre azokról a missziós vállalásokról, amit a magyar kormány, illetve a Magyar Honvédség vállalt. Úgyhogy köszönöm a választ.

Elfogyott a türelmi idő!

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Igen, elfogyott a türelmi idő, legalábbis a devizahitelesek egy jelentős csoportjánál. Talán ön, önök számára is ismert a hír, hogy több ezer devizahiteles család perközösséget alkotva perel ebben az ügyben. A per tárgyaként az egyoldalú szerződésmódosítás elleni fellépésért vagy éppen a Magyar Nemzeti Bank irányadó kamatához igazodó banki kamatokért is fellépnek. Jogi ostromra készülnek, mert ügyükben a kormány eddigi intézkedéseit nem tartják kellő segítségnek, kielégítő intézkedéseknek. Mindezt úgy, hogy ma már több a nem fizető hiteles, mint a fizető: mintegy 438 millió eurónyi devizahitel-állománynál áll fenn 90 napon túli késedelem és a szabad felhasználású hitelét szintén legalább három hónapja törleszteni képtelen 144 ezer adós gondjaira sincsen megoldás.

– Államtitkár úr! Önöknek a tehetősebb hiteleseket segítő programjaik sem túl sikeresek, az eddigi adatok szerint a jogosultak csupán 7 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Nehezen nevezhető ez sikersztorinak. De, akár Ócsáról is beszélhetünk: arról a makettfaluról, arról a skanzenről, amelyet előbb márciusra, majd augusztusra ígértek, de még el sem kezdődött. Vagy, beszélhetünk a Nemzeti Eszközkezelőről is, amely fő eszköze lenne a rászoruló devizahitelesek megsegítésének. Most azt látjuk: lehet, hogy van a szándék erre, de jelen pillanatban tudomásunk szerint nyolc, azaz nyolc darab lakás megvásárlására került sor, miközben nyolcezer az ígéret. Oda pénzt, forrást terveztek, nem tudjuk, hogy ennek mi a sorsa, hacsak nem valamilyen bújtatott forma. Éppen ezért kérdem:

• Mit kívánnak tenni a leginkább nehéz helyzetben lévő devizahitelesek megsegítésének érdekében?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kicsit bajban vagyok a válasszal, mert amikor a devizahitelesek problémáját kell elemeznünk, akkor az önök számonkérése szolidan is szólva is meglepő, lévén a 2010-et megelőző nyolc évben semmit nem tettek, sőt az akkori szabályozással inkább csak segítették ebbe a devizacsapdába való belemenekülését az embereknek.  Tehát nehéz válaszolni a kérdésre, de azért hadd mondjam el: a mostani kormány az elmúlt két évben többet tett ezért a rétegért, mint önök a megelőző nyolc évben. 

– Képviselő úr! Hadd kezdjem ott, hogy először is a felelőtlen devizahitelezés visszaszorítását megtettük az első lépések között. Újraszabályoztuk az önök által szabályozatlanul hagyott, a bankok és az ügyfelek közötti szabályozási rendszert. Kilakoltatási moratóriumot rendeltünk el, azután a bankokkal megállapodva egy jól szabályozott, átlátható, kvótákkal ellátott kilakoltatási rendet hoztunk be. A végtörlesztés kapcsán 200 ezer, devizában eladósodott magyar családot hoztunk ki közel 1300 milliárd forintos adósságból.

– Képviselő úr! Az árfolyamgát intézményével az eddigi adatok alapján 43 ezer, de a legutolsó, augusztusi adatok alapján már közel 70 ezer ügyfelet sikerült részben mentesíteni a devizában eladósodottság okozta problémáktól. Emellett egyébként az eszközkezelőt is beindítottuk, ami reményeink szerint közel hatezer ingatlan megvásárlásával tud segíteni.  És nem utolsósorban: újraindítottuk az otthonteremtési program keretében kamattámogatással és a szociálpolitikai rendszerrel a forintalapú otthonteremtést. Nagyon nagy volt az örökség, sokat tettünk és az úton tovább kell menni.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Elkerülöm azt a csapdahelyzetet, hogy megint lefolytassunk azt a vitát, hogy vajon a kormányváltást követő bejelentések vagy az azt megelőző nyolc év a felelős a devizahitelezés romlásáért. Tekintsünk arra, hogy van egy helyzet, amit meg kell oldani. Éppen ezért mondom: hallom önt, csak nem értem. A kötelező kűröket lefutották, de végiggondolták-e azt a tétlenkedést, amit a leginkább rászorulók esetében tesznek. A Nemzeti Eszközkezelő révén idén nyolcezer ingatlanvásárlást terveztek, nyolcat realizáltak. Szeptember 24-e van, ezek szerint a következő két hónapban a fennmaradó több mint 7900-at meg fogják vásárolni? És tudja-e, hogy 11 ezer lakás van, amit a bankok kényszerértékesítésre kvótaként kijelöltek? 11 ezer! Na, hogy hogyan áll ez össze önöknél?

+

SZATMÁRY KRISTÓF: – Képviselő úr! 700 ezer devizában eladósodott családot hagytak hátra. Ebből több százezret vagy részben, vagy egészben kihoztunk ebből az állapotból. Senkit nem akarunk az út szélén hagyni, mindenkinek megpróbálunk felkínálni valami segítséget.

– Képviselő úr! Ön azt mondta: hagyjuk, hogy mi volt 2010 előtt. Én is - egy nagy levegővétellel – azt mondom: hagyjuk, hogy mi volt 2010 előtt. Amikor a magyar kormányzat úton-útfélen konfliktust vállal a devizában eladósodott családok megmentéséért, legyenek azok nemzetközi szervezetek, vagy bankok, amelyek támadják emiatt a magyar kormányt, akkor nem az elmúlt nyolc évről beszélünk, hanem arról, hogy önök a mai napig az ellenfeleink érdekeit védik. A mai napig azoknak a pártján állnak, akik le akarják a magyar kormányt beszélni a devizában eladósodottak megmentéséről. Ez az igazi probléma!

Miért tesz különbséget a kormány siker és siker között?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A 2012-es paralimpiai játékon az úszó Sors Tamás, valamint az asztaliteniszező Pálos Péter, fantasztikus teljesítményt nyújtva, első lett Londonban. Ezenkívül a magyar csapat további kiemelkedő eredményeket ért el, hiszen 6 ezüst- és 6 bronzérmet is nyertünk. Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke múlt hét kedden sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a londoni paralimpia aranyérmesei 23 millió, a második helyezettek 18 millió, a bronzérmesek pedig 14 millió forint jutalomban részesültek. Az olimpiai csapatban az aranyérmesek idén a Magyar Olimpiai Bizottság javaslata alapján 35 millió forintot kapnak, a második helyezettek 25 millió, a bronzérmesek pedig 20 millió forint jutalomban részesülnek. Az aranyéremért járó jutalom tehát az olimpikonok esetében másfélszeresére nőtt.

– Államtitkár úr! 2004 és 2008 után, vagyis Athén és Peking után még ugyanakkora volt a pénzjutalom mértéke a paralimpiai és az az ép sportolók által elért eredményeket. Kérdezem tehát:

• Miért nem tartotta fontosnak a kormány, hogy ugyanolyan elismerésben részesítse a paralimpiai sikereket, mint az ép sportolók által elért eredményeket?

• Miért nem ér ugyanannyit egy olimpiai arany-, ezüst- és bronzérem, nem is beszélve a helyezésekről?
• Miért tesznek önök különbséget a teljesítmények, a sikerek között?
• Miért tesznek önök különbséget a paralimpiai és az olimpiai sportolók között?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! A nemzeti együttműködés kormánya a sport területén is új intézkedésekbe kezdett, és bizonyára látja vagy láthatta ön is, akkor is, amikor még nem ült itt képviselőként, hogy az elmúlt két év sportkormányzati döntései milyen alapon nyugodtak. A sportirányítási rendszert és a sportfinanszírozást úgy alakítottuk át, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsággal együttműködve, velük együtt gondolkodva, az ő javaslataikat meghallgatva döntünk ezekről a dolgokról. A sportra szánt állami források java része a velük való együttműködésben kerül a sportszövetségekhez, szakszövetségekhez. Így használják fel a felkészülésre a különböző közösségek a sportrendezvények működtetésére egyébként a társasági adókedvezményt is, amely több mint 30 milliárd forintos új sporttámogatási összeg volt a magyar sportban. Döntően a szakszövetségeken keresztül juttattuk el az érintettekhez.

– Tisztelt Képviselő asszony! Ezt az elvet, tehát az érintettek véleményének figyelembevételét, ami úgy gondolom, önöknek, LMP-s képviselőknek is fontos - vonjuk be a döntéseink előkészítésébe. Itt is ez történt: mind az olimpiai, mind a paralimpiai jutalmazás kapcsán megkérdeztük az érintett bizottságot, azaz a Magyar Olimpiai Bizottságot és a Magyar Paralimpiai Bizottságot. Ők egyöntetű szakmai álláspontot képviselve nyújtották be a javaslatukat a kormány elé. Az a javaslat, ami hozzánk érkezett, azt a kormány elfogadta, így alakult ki az a jutalmazás, amit a sportolóink - úgy gondolom, méltán - nagyon is megérdemeltek.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Hozzám teljesen más információk jutottak el, az érintettek tiltakoztak az ellen, hogy ilyen döntés szülessen. Az előző olimpiákon ugyanannyi pénzzel jutalmazták a teljesítményeket, idén pedig nem tették ezt. Amit ön felhozott érvet, azt én nem tudom elfogadni. Konzultáltam az érintettekkel, és a mai napig nincs elrendezve, hogy miért kaptak kevesebbet a paralimpiai sportolók, mint az ép sportolók.Ráadásul - és ezt hadd emeljem itt most ki - ezek az emberek a felkészülési körülményekben sem kaptak ugyanannyi segítséget, mint az ép sportolók, gyakran nyolc óra munka mellett kell hogy erre az embert próbáló erőfeszítésre felkészüljenek. Ennek ellenére születtek Londonban a kiemelkedő eredmények, már csak ennek okán is megérdemelnék az egyenlő bánásmódot, ugyanazt az elismerést, mint az olimpiai sportolók.

+

HALÁSZ JÁNOS: – Tisztelt Képviselő asszony! Mi előreléptünk. Valahogy rosszul látja az irányokat. Amerre mi léptünk, az mutat előre, hiszen a sporttámogatás kapcsán azok az új rendszerek, a társaságiadó-kedvezmény, a megemelt sportfinanszírozás, mind-mind az az összeg, amiről ön is beszélt, hogy a felkészülés milyen fontos, és hogy ezt igenis az olimpiai felkészülésre is tudtuk fordítani. És bízunk benne, hogy ez elmúlt kétéves politika talán valamelyest hozzájárult - legalábbis a környezet javításával - azokhoz a szép és nagyszerű eredményekhez, amelyeket Londonban elértek a sportolóink, akár az épek, akár a paralimpiai versenyzőink.

– Képviselő asszony! Azt tudom mondani önnek, hogy az informátorait válogassa meg, nézze meg, mi a helyzet. A helyzet a következő: az a javaslat, ami a kormányhoz érkezett a Paralimpiai Bizottságtól a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül, az a javaslat az, amit elfogadott a kormány. Ez a helyzet, képviselő asszony!