„Vivere militare est!”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Önök tényleg úgy gondolják, hogy lehet állatot tartani termőföldhasználat nélkül?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Múlt héten önök bejelentették, hogy 40 milliárd forinttal állattartás-fejlesztési programot indítanak, ami nagyon helyes. Csak az a probléma ezzel, hogy nem követték egyéb intézkedések, sőt ezzel ellentétes intézkedések zajlottak. Az állami földpályázatoknál, az állattartóktól vettek el földterületeket, és adták oda olyan embereknek, akik homályos, ködös vállalásokat tettek a jövőre nézve. Így szűntek meg, szűnnek meg a még meglévő állattartó telepek.

– Államtitkár úr! Nem érzik, hogy ebben a dologban totális ellentmondás van? Én azt látom, hogy az a fajta gazdálkodási mód, amit önök vizionálnak, hogy majd nagyon sok kistermelő fog állatot tartani Magyarországon, nem fog működni.  Az a tapasztalat ugyanis, hogy a szakmát kezdő fiatal agrárvállalkozóknak mindössze 4-5 százaléka hajlandó állattartással foglalkozni. Óriási hiba lenne, egy ilyen szerencsétlen, az európai mintákkal és a világ folyamataival szembemenő földtörvénnyel, ilyen bérbeadási gyakorlattal a még meglévő kapacitások is tönkre tenni.

– Államtitkár úr! Óriási a fejlesztési igény van az állattartásban. Képzelje: miközben óriási módon növekszik az abraktakarmányok ára, aközben a malac ára lefele megy, ami annak következménye, hogy sokkal korszerűbb és sokkal hatékonyabb európai versenytársak jelennek meg a piacon. Ezért is kérdezem:

• Nem érzik-e úgy, hogy ellentmondás van a meghirdetett pályázati program és a földügyben folytatott gyakorlatuk között?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önökkel ellentétben mi nemcsak hangsúlyozzuk a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának a megteremtését, hanem konkrét intézkedéseket teszünk. Lám, még ön is jónak tartja, hogy elkülönítettünk több mint 40 milliárdos összeget erre a célra.  Engedje meg, hogy ezen túl, azért még emlékeztessem néhány dologra, ami az állattartóknak kedvez. (Göndör István: Csak az igazat!)

– Képviselő úr! Az új földtörvény koncepciójának vitáján, amelyen ön is ott volt, abban egyértelműen megállapodhattunk, hogy a kormány által benyújtásra kerülő új földtörvény az állattartóknak fog kedvezni. Kifejezetten ebbe az irányba kívánjuk elvinni mind a tulajdon, mind pedig a haszonbérlet tekintetében az új jogi szabályozást. Tehát, önökkel ellentétben, mi nem csak deklaráljuk az állattartás és a növénytermesztés egyensúlyba hozását. Azért emlékeztetem erre, mert amikor átadták a kormányt, akkor 70:30 volt az arány a növénytermesztés-állattenyésztés vonatkozásában. (Gőgös Zoltán: Ne túlozzunk!) Az agrárgazdasági jelentések pedig folyamatosan arról szóltak, hogy milyen arányban csökkent az állatállomány.

– Képviselő úr! Én azt gondolom, hogy az általunk meghozott intézkedések ezzel ellentétes irányba hatnak. Mi az állattartóknak kívánunk kedvezni olyan állami támogatásokkal, költségvetési forrásokkal, amelyek lehetőséget adnak a fejlesztésre. (Gőgös Zoltán: Majd meglátjuk!) Az új földtörvényben is ezt kívánjuk deklarálni. Remélem, hogy ebben a kérdésben végre egyet fogunk érteni.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Az a helyzet, hogy én ezt mind elhinném, hogyha már régen kirúgták volna azt az NFA-alkalmazottat, aki úgy döntött, hogy Nagyesztergáron megszünteti a legelőt a telep mellett. Én azt csuknám be oda a 150 üsző mellé egy napra a 40 fokos a hőségben, aki ilyen ostobaságot csinált. És mi történt Baranya megyében, ahol a sertéstelep mellől vették el a földet? Mi történt Bács-Kiskun megyében, ahol a hodály mellől vették el a földet? Ha nem ezt csinálták volna, akkor még komolyan is venném, a tettek azonban nem követik azt, amit meghirdetnek. Ez a probléma ezzel. Mit fognak csinálni például, ha megjelenik önöknél, mondjuk, egy vállalkozás, és azt mondja: ehhez a pályázathoz a bank csak akkor ad hitelt, hogyha legalább tízéves földbérlettel fog rendelkezni, miközben önök most mindenkit kirúgtak ebből a földbérletből? Alá fognak írni vagy meghosszabbítnak ilyen földbérleti szerződéseket? Ezekre kérnék választ! Mi történik ebben konkrétan? Valóban különleges eljárást biztosítanak az állattartóknak? Egyébként az egészen, amit eddig elmondottak mind fölösleges beszéd. A gyakorlatra vagyok kíváncsi, államtitkár úr!

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Nem szoktam feleslegesen beszélni, ellentétben önnel. (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Jaj! - Gőgös Zoltán: Mi lesz az állatokkal?) Ön a Gyurcsány-Bajnai kormánynak volt a tagja ezen a területen, és rengeteg lehetősége lett volna, hogy azokat a problémákat, amelyeket itt most felvetett megoldja.

– Képviselő úr!  Önök nem oldottak meg semmit! (Gőgös Zoltán: 200 milliárdos fejlesztés volt…) Önök tönkretették a magyar állattenyésztést, a magyar állattartókat. Az önök földpályázati és földértékesítési rendszere mindenkit felülmúlt. Önök eladtak mindent, amit tehettek, és nem segítettek az állattartóknak.

– Képviselő úr! Ön minden ülésen elmondja a Nagyesztergár példáját. Négy-öt példán kívül nem nagyon tudnak mást mondani. Én meg azt gondolom, hogy a közel 700 nyertes jelentős része állattartással rendelkezik, illetve állattartást vállal. (Gőgös Zoltán: Hány állat ez? Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Lótetű lesz! - Nem lesznek tenyészállatok!)

– Képviselő Úr! Az élet bennünket fog igazolni! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Jön még kutyára dér!)

Megvédi-e a magyar termelőket a kormány az EU-tól?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Államtitkár úr! Az Európai Unió élelmiszer-biztonsági és állat-egészségügyi joganyagának érvényesülését ellenőrző szerv, az WFO, 2012-ben Magyarországon tervezi a legtöbb ellenőrzést az összes tagállam közül. Elfogadnánk ezt, hogy ilyen mértékben ellenőrzik a magyar élelmiszer-előállító egységeket az Európai Unió részéről, ha valóban különösebb problémák lennének Magyarországon. Azonban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ellenőrzései alapján a problémás vagy rossz minőségű élelmiszerek 80 százaléka Magyarországon külföldi eredetű. Ráadásul ez az arány úgy jön ki, hogy az ellenőrzött élelmiszerek kétharmada viszont magyar eredetű élelmiszer, tehát több magyar élelmiszert ellenőriznek, mégis radikálisan több a külföldi eredetű, rossz minőségű élelmiszer.

– Államtitkár úr! Mi úgy látjuk, hogy az Európai Unió részéről indokolatlan a sok ellenőrzés, hiszen a magyar élelmiszerek nem rossz minőségűek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ellenőrzései alapján állíthatjuk ezt. Az Európai Unió ésszerűtlenül működik, inkább azokkal a tagállamokkal kellene foglalkoznia, és azokat a tagállamokat kellene ellenőriznie, ahol valóban felmerültek ilyen problémák, elvégre nem kevés a világsajtót is bejárt botrányoknak lehettünk tanúi az elmúlt években. Magyarországra az Európai Unió ilyen tekintetben csak tanulni jöhetne! Ezért kérdezem:

• Jelzik-e azt az Európai Unió fórumain, hogy ésszerűtlen ez a működés, és a magyar termelőknek felesleges zaklatása folyik ezek által?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! A 882/2004. EK-rendelet konkrétan meghatározza, hogy megkülönböztetés-mentes ellenőrzést kell a tagállamokban végrehajtani. Ellenőrizni kell mind a hazai, mind pedig a külföldi termékeket. Az Európai Unió tagjai vagyunk, ezeket a szabályokat nekünk is tiszteletben kell tartani.

– Képviselő asszony! Az elmúlt időszakban számos olyan intézkedést hoztunk, ami a külföldi termékek kiszorítását eredményezte. Konkrétan hadd említsem meg, amiről önök nem nagyon beszélnek: a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó törvény módosítása során a szlovák, a német és a lengyel tejek teljes mértékben kiszorultak a magyar piacról. Ugyanez mondható el a német és a lengyel trappista sajtok vonatkozásában. Tehát lehet olyan szabályozásokat hozni, ami egy-egy adott termék vonatkozásában, kiszorítja a külföldit, és nagyobb mértékben ellenőrzi vagy lehetőséget biztosít az ellenőrzésére.

Mikor szabadítja meg a bürokrácia láncaitól a kormány a kkv-kat?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! A hazai vállalkozások, ezen belül főleg a mikro-, kis- és közepes vállalkozások csak a szavak szintjén hallják, de nem tapasztalják a kormány vállalkozásbarát politikáját. Kiszámítható gazdasági környezettel, növekvő kereslettel ma egyedül a Közgép-csoport számolhat, hiszen ha elindulnak egy közbeszerzésen, akkor biztos, hogy ők fognak nyerni. Ha baj van a jogszabályi környezettel, másnap már egy fideszes egyéni képviselői törvényjavaslattal átírható a s jogszabály. A keresleti problémával sem kell megküzdenie a volt pártpénztárnok cégcsoportjának, ők csupán egy igen ritka problémával szembesülnek, mégpedig a közpénzekből finanszírozott túlkereslettel. Ezért kénytelenek bevonni konzorciumi partnereket, mert már saját erőből nem tudják teljesíteni a több mint 300 milliárdos megrendeléseket. Ezért súlyosan sértő a magyar kis- és közepes vállalkozásokra nézve, amikor a cég szóvivője, Selmeczi képviselő asszony úgy állítja be a Közgépet, mint egy egyszerű hazai vállalkozást, mint egyet a sok közül.

– Államtitkár úr!! A hazai vállalkozások számos ágazatban a körbetartozás problémájával küzdenek. A magyar állam a legnagyobb adós, aminek a törvényi rendezése már egy éve csúszik. A valódi piacon kell megküzdeniük a versenytársakkal, sokszor olyan megrendelésekért, amin alig van haszon, csak a túlélést biztosítja. A vállalkozások többsége piacról él, és nem közpénzekből, ahogy a Közgép. Miközben a kereslet stagnál vagy visszaesik, a vállalkozások a közbeszerzésekhez nem férnek hozzá, legfeljebb morzsák jutnak nekik.

• Mikor csökkentik a hazai vállalkozások adminisztrációs terheit, és teszik kiszámíthatóbbá a gazdasági környezetet számukra?

• Mikor számolhatnak ők is végre növekvő kereslettel?
• Mikor vált át a közgépbarát politikából valódi vállalkozáspolitikára a kormány?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon örülök, hogy a mondandója végén valóban el is jutott a Közgép után oda, hogy mikor szabadítja meg a kormány a bürokrácia láncaitól a kis- és középvállalkozásokat; sőt szerintem valamennyi vállalkozást meg kell ettől szabadítani. Hadd utaljak arra, hogy jelenleg is folyik az „egyszerű állam” elnevezésű program és annak konkrét megvalósítása. Tavaly indította  kormány, lehet, hogy elkerülte a figyelmét, de ettől még igaz: 500 milliárd forintnyi adminisztrációs, bürokratív terhet vesz le a vállalkozások válláról. A programnak a kidolgozása széles körű konzultáció keretében zajlott, tavaly júniusban egy egész hónapon keresztül vállalkozói szervezetekkel, kamarákkal és még nagyon sok képviselővel. Elmondták, hogy hol látják, azokat a pontokat, ahol az adminisztrációt csökkenteni kell és csökkenteni lehet.

– Képviselő úr! Akkor jött létre az a program, amely 114 intézkedést foglal magába, amely 500 milliárddal csökkenti az adminisztrációs terheket. A végrehajtása folyamatosan zajlik. Valószínűleg azért nem követte figyelemmel, mert nagyon sok apró szabály - ami egyébként a vállalkozások életét gúzsba köti - kigyomlálásáról szól a történet. Nyilvánvalóan egy-egy nagyobb változás - azért történt ilyen is - sokkal látványosabban mutatja, miként csökken a vállalkozások adminisztrációs terhe.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Államtitkár úr! Tervek, szavak elhangoznak folyamatosan, a tetteket hiányolják a vállalkozók! Ami kulcsprobléma jelenleg, az a körbetartozás rendszere, ahol az állam a fő ludas. Tőle innen indul ki az egész, és egyszerűen nem tesz semmit annak érdekében, hogy megszűnjön. Kap egy piros pontot a kormány a pénzforgalmi szemléletű áfa bevezetésével kapcsolatban, de ez is csak egy pont, hiszen milliárdokról van szó. Amíg a sötét Közgép-kor arról szól, hogy a Közgép mindig időben megkapja a pénzt, amíg ez a pénz nem jut el azokig a vállalkozókig, akik valóban elvégzik ezt a feladatot, addig joggal mondja azt egy magyar vállalkozó: ebben az országban nem lehet úgy vállalkozni, hogy tervezzen az ember, hogy gürizzen, hogy hajtson, hiszen azok a bürokratikus terhek, amit az állam tesz rá, illetve az, hogy nem kapja meg a pénzét a láncban, mind onnan indul ki, hogy a kormányzat képtelen ellátni a feladatát.

Mit tesz a kormány az előleg-kifizetések növelése érdekében?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – Államtitkár úr! Magyarország gazdasági sikerének egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen hatékonysággal sikerül felhasználni az Európai Uniótól érkező támogatásokat. Sajnos a 2004 és 2010 közötti szocialista kormányok ezen a téren is nehéz örökséget hagytak maguk után, gondoljunk csak a Zuschlag-ügyre, vagy a kutya-wellnessre, vagy a 40 centiméteres kilátóra.

– Államtitkár úr! A 2010-ben megválasztott kormány már eddig is sokat tett azért, hogy a 2007-2013-as programozás időszakából hátralévő időben minél több forrást hívhassanak le az érintettek. A heti kifizetések értéke először az 5,5 milliárd forintos átlagáról 15 milliárd forintra nőtt, és ez a fejlődés, ez a növekedés a közelmúltban még tovább erősödött. Mindezen intézkedések elismerése mellett engedje meg, hogy egy újabb kérdéskört vessek fel. Az uniós fejlesztések támogatása rendszerint utófinanszírozásból történik, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben viszont sokszor nem áll a pályázók rendelkezésére a megfelelő anyagi fedezet, hogy megelőlegezzék a támogatást. Ez egyfelől csökkenti a megvalósuló programok számát, csökkenti hazánk abszorpciós képességét, másfelől a nagyobb projektek esetében, amelyeknél alvállalkozókat is bevonnak, nő a körbetartozások száma. Megoldást az előleg kifizetésének növelése jelentené, az, hogy a támogatás egy részét ne utófinanszírozásban, hanem előlegként kerüljön a fejlesztések megvalósítóihoz. Kérdezem:

• Mit tesz a kormány az előleg kifizetésének növelése érdekében?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az uniós támogatások területén valóban az előttünk álló legnagyobb feladat a támogatások keretéből még hátralévő mintegy 5500 milliárd forint kifizetése 2015 végéig. A forrásfelhasználás legnagyobb kockázatát a projektek elégtelen előrehaladása jelenti, számlák nem érkeznek be, így azok kifizetése sem történhet meg. Az elmaradás több száz milliárd forintot tesz ki. Az okok két fő problémakör köré csoportosíthatók: egyrészt a kedvezményezettek likviditása nem megfelelő a projektek végrehajtásához, ezért nem tudják finanszírozni a kivitelezéseket, nincs banki hitel, vagy a hitel díja magas, amit a projekt nem bír el; másrészt a megvalósításhoz szükséges önerő nem áll rendelkezésre, elsősorban az önkormányzatoknál a nagyfokú eladósodottság és a devizahitelek miatt.

– Képviselő úr! A két problémakörhöz csoportosítva két fő intézkedési csoportot hozunk létre. Általánossá tettük a szállítási előleg biztosítását, és azt az állami és önkormányzati kedvezményezettek esetében 30 százalékra emeltük. A szállító már közvetlenül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől is igényelheti az előleget. Ez azt jelenti, hogy ha egy közbeszerzési eljárásban nyertes vállalkozó, szállító uniós projektet valósít meg, akkor a vállalkozói szerződés megkötését követően megkapja a szerződés értékének 30 százalékát, amellyel a projekt 70 százalékos készültségi fokánál kell elszámolnia.

+

BALLA MIHÁLY: – Államtitkár úr! Az ön által elmondottak hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legtöbb forrást lehessen lehívni a hátralévő időben, ezzel segítve a vállalkozásokat és az önkormányzatokat is. Köszönöm!

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A szállítói 30 százalékos előleg biztosításán túlmenően felállítottunk egy államháztartási visszatérítendő önerőalapot annak biztosítására, ha a támogatás mértéke nem százszázalékos. A forrás igénybevételét kamatköltség nem terheli, és a visszatérítendő önerő biztosítja a szállítói előleg kifizetésének fedezetét is. Azon esetben pedig, ahol a szállítói finanszírozás nem lehetséges, előleget biztosítunk a kedvezményezett számára, amely a projekt támogatási összegének akár a 25-30 százalékát is elérheti. Meggyőződésünk, hogy ez a két nagy intézkedési csomag az említett problémakör megfelelő, sikeres kezelésére ad lehetőséget.

Miért indult kötelezettségszegési eljárás a SZÉP-kártya rendszere miatt, és melyek a várható következményei?

PÁL BÉLA (MSZP): – Államtitkár úr! Meglepve hallottuk a hírt, hogy a SZÉP-kártya rendszere miatt kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen. Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára jelentette be 2012. május 10-én egy rendezvényen. Az Európai Bizottság vizsgálatát Matolcsy György miniszter úr is megerősítette azzal, hogy jelenleg is folynak tárgyalások a SZÉP-kártya kérdésében. Az uniós eljárásról, annak megállapításairól azóta sem hallottunk, mint ahogyan a turisztikai szolgáltatók, a kibocsátók és az igénybevevők sem. Államtitkár úr úgy értékelte a dolgot, hogy ez inkább dicséret számunkra, azonban a SZÉP-kártya előnyei mellett az elmúlt időszakban számos olyan észrevétel is megfogalmazódott a felhasználók és a szolgáltatók részéről is, amely módosításokat igényelne. Éppen ezért kérdezem:

• Miért indított az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást a SZÉP-kártya rendszere miatt?
• Várhatóan milyen hatással lesz a kártya használatára, az igénybevevőkre, a magyar munkavállalókra, a magyar családokra és természetesen a szolgáltatókra, a vendéglátókra, az utazási irodákra és a szállásadókra, nemcsak a szállodákra, hanem a magánszálláshelyekre és a panziókra is?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Bizottság ez év tavaszán egy piloteljárás keretében – egyébként ez a legelső lépés – kérdéseket és megkeresést intézett a magyar hatóságokhoz a SZÉP-kártya, az Erzsébet-utalvány, vagyis egyszerűsítve a kafetéria ügyében. Alapvetően két pontot emelnek ki. Úgy gondolják, hogy a szabályozás bizonyos rendelkezései sérthetik a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Azután különféle egyeztetések zajlottak, a magyar fél elküldte a véleményét. Ezt követően a Bizottság egy további lépést tett, június 22-ei dátummal elindította a kötelezettség-szegési eljárást. Ennek azért többfajta lépése van. Az elsőnél tart ez a történet, amikor gyakorlatilag információkérés van, letter of formal notice ebben az esetben, és erre a válaszadásra egy hónap áll Magyarország rendelkezésére, július 22-e, tehát a magyar kormány hamarosan elküldi a válaszát. Azt azonban hozzátenném: a kibocsátás feltételeiről van szó, aminek nem lehet következménye a SZÉP-kártya tulajdonosokra vagy elfogadóhelyekre, a felhasználásra, hiszen – és ezt mindannyian látjuk – a SZÉP-kártya egy nagyon sikeres kezdeményezés.

+

PÁL BÉLA: – Államtitkár úr! Azért egy megjegyzésem hadd legyen. Nem ártana, ha a kormány válaszát megismerhetnénk mi is, legalább akik a sport- és turizmusbizottságban tevékenykedünk, hiszen lehet, hogy lenne olyan észrevételünk, amellyel hozzájárulhatnánk ahhoz a sikerhez, amelyet a Széchenyi-pihenőkártya az elmúlt időszakban befutott, annál is inkább, mivel a siker mellett vannak más tapasztalatok is a felhasználók részéről. Hadd mondjak egynéhányat. Például azt, hogy a három zseb - a szállásadás, a vendéglátás, a szabadidő zseb - gyakran nehezíti a fizetés módját és a felhasználást, mintsem könnyítené. És valljuk be őszintén: a szolgáltatók részéről is az a tény, hogy mindhárom bankkal kell tárgyalniuk, hogy mind a három bank terminálja kialakításra kerüljön a szolgáltató helyen, ez is gyakran nehezítő tényező. És amúgy is felvetődött jó néhány olyan kérdés, amelyet az Európai Bizottság észrevételei után, ha módosítást igényel a rendszer, célszerű ezeket is belevenni majd.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Minden olyan javaslatot, ami a SZÉP-kártya felhasználhatóságát elősegíti, finomítja szívesen veszünk, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egy jól működő rendszer legyen. Hadd tegyem hozzá: itt még a kötelezettségszegési eljárás legeslegelső fázisában vagyunk, vagyis az információközlésnél, ahol, ahogyan említettem, kormány - itt egy hónap áll rendelkezésre - a választ hamarosan el fogja küldeni Brüsszelbe.

Számíthat-e még valaha a Heves megyei Sarud a Belügyminisztérium segítségére?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár úr! Néhány héttel ezelőtt kaptam egy dokumentumot, egy paksamétát, Sarud település polgárai kerestek meg és a címzés alapján nemcsak engem, hanem a helyi önkormányzatot, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot, a Füzesabonyi Rendőrkapitányságot, a Fidesz helyi országgyűlési képviselőjét – itt is ül bent Herman István –, Korózs Lajos MSZP-s politikust, valamint jómagamat. Eltelt néhány hét, és nem történt semmi. Ez a paksaméta vagy ez a dokumentum (Felmutatja.) segélykiáltás. Segélykiáltás egy Tisza-parti kis faluból, ahol mára élhetetlenné vált az élet.

– Államtitkár úr! Engedjenek meg egy rövid idézetet, hogy mit is tartalmaz pontosan ez: „Sarud község lakossága nevében az alábbiakban fordulunk önökhöz. Sajnos köztudott, hogy településünkön az elmúlt időszakban megnövekedett a betörések száma, van olyan hétvége, hogy 17 helyre törnek be egy nap alatt, hétköznaponként is 2-3 betörés minden esetben van. Mindent visznek, ami vihető, a sláger természetesen a színesfém. Fényes nappal bemennek, leszedik a gyümölcsöt, gátlástalanul lopják a biciklit, már a temetőt is feltörik, szóval minden, ami mozdítható, a bűnözők áldozatává válik.” Ennyit az idézetről. Eltelt néhány hét, és nem történt semmi. Lementem a településre, beszéltem a polgármesterrel. Nagyon el volt keseredve, és azt mondja, akárhová fordulnak, akárkihez, hatósághoz, pártokhoz, az égadta világon senki nem segít rajtuk. A kérdésem:

• Számíthat-e Sarud települése a Belügyminisztérium támogatására, segítségére, hogy ezt az áldatlan állapotot végre megoldják?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Először is engedje meg, hogy utaljak arra a mondatára, amit körülbelül úgy fogalmazott, hogy „lementem a településre”. Úgy gondolom, hogy ez sértő a sarudiakat illetően, mert nem lemenni kell, hanem elmenni kell, beszélni kell velük. Ami pedig a fölvetett problematikát illeti: valóban, történtek vagyon elleni bűncselekmények az utóbbi időben Sarud településen, ezek főleg az üdülőtelepet érintették. A Heves megyei rendőrfőkapitány utasítást adott a füzesabonyi városi rendőrkapitányság vezetőjének, hogy vizsgálja meg Sarud település közbiztonságának kérdéseit, és tegyen egy olyan javaslatot, amellyel a közbiztonságot javítani lehet. Jó hírt tudok mondani: Sarud település is és Magyarország valamennyi települése számíthat a Belügyminisztérium együttműködésére, segítségére. Bízom abban, hogy a Heves megyei rendőrfőkapitány intézkedése, illetőleg a füzesabonyi városi rendőrkapitányság által megtett intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy Sarud településen a közbiztonság javuljon. Figyelemmel fogjuk kísérni ezt a kérdést, és bízom abban, hogy hatékonyságról, eredményekről tudunk beszámolni.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár úr! Úgy gondolom, nem sikerült megfognia a lényeget, és mielőtt érdemben válaszolnék, annyit hadd szögezzek le: az én lakóhelyemtől Sarud néhány faluval lejjebb van délre, tehát, amikor azt mondom, hogy lemegyek, azt semmiképpen sem sértésnek kell venni, földrajzilag értem azt.

– Államtitkár úr! Sarud polgármestere mondta el - egyébként nem Jobbikos -, hogy igen, rendszeresen megjelennek a rendőrök a településen, kizárólag az autósokat és a bicikliseket vegzálni. Semmilyen esetben sem azokat a családokat, azokat a cigányembereket keresik meg, akik elkövetik az ominózus bűncselekményeket, akiket név szerint felsorol a település bármely lakosa.

– Államtitkár úr! Nem mellesleg mondom: Pintér Sándor belügyminiszter nyaralója is ezen a településen található, úgyhogy javaslom - a helyiek állítása szerint két-három éve nem volt a belügyminiszter úr a településen -, hogy talán nézze meg, megvan-e még a nyaraló, vagy már hűlt a helye. Nos, ha egy ilyen település erre a sorsra számíthat, akkor vajon mire várhat a többi?

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Szeretném hangsúlyozni, függetlenül bármilyen, ön által említett tényezőtől, hogy a Belügyminisztériumnak, illetve a rendőrségnek Magyarország minden települése egyformán fontos. Engedje meg, hogy tájékoztassam: Füzesabonyi Rendőrkapitányság nyomozást folytat csoportos garázdaság bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt egy 2012. május 2-án Sarudon elkövetett bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt, továbbá, a Sarud-Erdőtelek labdarúgó-mérkőzés alatt-után kirívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsítók ellen. Az eljárásban 8 főt a rendőrség őrizetbe vett, közülük a bíróság 2 fő házi őrizetét rendelte el. Jelenleg a gyanúsítottak száma 12 fő, amely szám a folyamatos ügyfeldolgozás során még emelkedhet.

– Képviselő úr! Mindenhol, így Sarud településen is biztosítjuk a rendet, a közbiztonságot. Bízom abban, hogy a rendőrség intézkedései eredményre vezetnek.

Ki és mi alapján hozta meg a döntést a pécsi uránbánya újranyitásával kapcsolatban?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! 2012. június 19-én Kovács Pál államtitkár úr Pécsett sajtótájékoztatón ismertette a kormány szándékait a Pécs környéki uránbányászat kapcsán. Kifejtette, hogy egy folyamat indult meg csupán, amelynek végén el lehet majd dönteni, hogy újranyissák-e a bányát, vagy sem, valamint hogy a kormány kiemelten fontos szerepet szán a lakosság teljes körű tájékoztatásának és a vélemények kikérésének. Ehhez képest sokkolóan mást mutat a Wildhorse és két magyar állami tulajdonú cég négy hónappal korábban, 2012 februárjában aláírt megállapodása, amely egy jóval előrehaladottabb állapotot leplez le. A megállapodásban feketén fehéren szerepel, hogy a cél egy vegyes-vállalat létrehozása, a mecseki uránprojektben az uránbányászat újraindítása. Az indítékokról sokat elárul, hogy már most le kellett szögezni ebben a megállapodásban, hogy megengedi további pénzügyi befektetők bevonását. Az államtitkár úr az állami vállalatok jelentős elköteleződését mutató megállapodást firtató kérdésekre azt válaszolta, hogy a megállapodás tartalmáról nem tud, annak részleteit nem ismeri. A megállapodás szövegét a pécsi civilek átadták Kovács Pál államtitkár úrnak, aki azóta ezt így megismerhette. Ezek fényében kérdezzük:

• Mik a kormányzat valós szándékai a pécsi uránbányászat újraindítása kapcsán?
• Hogyan bizonyosodnak meg arról, hogy valóban a helyi gazdaság és a nemzetgazdaság érdekeit fogja szolgálni az a projekt?
• Az állami vállalatok tulajdonosa mikor, milyen elemzések és tanulmányok alapján hozott döntést az újranyitással kapcsolatban?
• Milyen egyeztetési folyamatokon ment keresztül ez a döntés?
• Mikor fogják megismertetni ezek tartalmát a közvéleménnyel és a leginkább érintett pécsi lakosokkal?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány döntése szerint a következő fél évben állami és piaci szereplők bevonásával vegyes-vállalati együttműködés keretében vizsgálják meg a mecseki uránérc-bányászat esetleges újraindításának gazdaságossági feltételeit és társadalmi lehetőségeit. Kormányzati felügyelet mellett minden lehetséges szempontot áttekintve elemzik az ásványvagyon-készlet hasznosíthatóságát, kiemelt hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági kockázatokra is. A fizikai megvalósíthatóság és a gazdaságosság mellett alapjában meghatározó döntési tényező lesz a tervezett bányászati tevékenység társadalmi elfogadottsága, a térség lakóinak véleménye. A kormányzat az elemzés ismeretében határozhat a mecseki uránvagyon kiaknázását célzó tervek további támogatásáról vagy azok elvetéséről.

– Képviselő úr! A két ausztrál tulajdonú vállalat 2006-ban az akkor hatályos bányatörvény alapján kapott uránérc-kutatási jogot a Mecsekben az illetékes pécsi bányakapitányságtól. A társaságok a kutatásokat követő engedélyezési folyamat során csak akkor kaphatnak majd jogosultságot a feltárt uránérc-vagyon kitermelésére, ha a kutatásaikat igazoltan, az érvényben lévő törvények betartásával és az előírt valamennyi engedély beszerzése után elvégzik. A kormány kizárólag abban az esetben adja hozzájárulását az uránérc-bányászat Pécs környékén történő újraindításához, ha azt a részletes szakmai-társadalmi elemzés eredménye megfelelően alátámasztja. A minden kérdésre kiterjedő megvalósíthatósági tanulmány készítői a legnagyobb szakmai alapossággal, körültekintően elemzik és értékelik az ásványvagyon hasznosításának gazdasági, társadalmi, egészségügyi, környezetvédelmi, szociális és egyéb hatásait.

+

JÁVOR BENEDEK: – Államtitkár úr! Nagyon remélem, hogy amit ön itt elmondott, valóban ez fog megvalósulni, hiszen egy rendkívül kényes projektről van szó. A Pécs melletti korábbi uránbányászat környezeti kárait ugyanis mind a mai napig nem tudtuk felszámolni, miközben 30 milliárd forint nagyságrendben költött el eddig a magyar állam a környezeti következményeinek felszámolására. Nagyon sokan szenvednek a bányászat során elszenvedett súlyos egészségkárosodástól is, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a későbbiekben az ezzel kapcsolatos terhek ismét a magyar államra fognak-e nehezedni. És nem utolsósorban: Pécs város közvetlenül érintett: nem valami eldugott helyen lesz, lenne a kitermelés, hanem a város alól, olyan területek alól, ami több tízezer ember lakóhelye, az ő bevonásuk nélkül itt nem lehet legitim döntést hozni. Erre kérném a kormányt és az államtitkár urat is személyesen.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! Tökéletesen egyetértünk a kérdés kényes voltának megítélésében. Éppen ezért az újraindítás kormányzati támogatásáról kizárólag az említett vizsgálatok elvégzését követően, legkorábban 2012 vége felé történhet döntés. A további vegyes-vállalati együttműködés alapvető feltétele, hogy a vizsgálatok eredménye alapján az uránérc hasznosítása műszakilag lehetséges, gazdaságos és biztonságos legyen. Ugyanakkor egyetértve és megerősítve az ön által mondottakat, a döntés meghozatalánál meghatározó a baranyai megyeszékhely, Pécs lakosságának véleménye, ezért a kormány döntése előtt kikéri az érintett települések önkormányzatának és lakosságának véleményét. A vegyes-vállalatnak természetesen - bármely más bányavállalathoz hasonlóan - ezt követően majd be kell szerezni a kitermelés megkezdéséhez szükséges összes bányászati, környezetvédelmi és egyéb szakhatósági engedélyt.