„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Közmunkások képzésére fordított pénzeket nyúl le a FIDESZ kormány?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Leplezetlenül, gyakorlatilag sietősen végezték ezt a munkát. Olyanok nyertek, akik nem rendelkeztek akkreditációval, az OKJ-s képzéseknek nem felelnek meg kellően, nincsenek meg a szükséges engedélyek, nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal, sem szakképzett oktatói gárdával, sem infrastruktúrával, sem szakmai gyakorlatot biztosító helyszínekkel. Valójában visszamenőleg papírozzák le, alibi akkreditációs folyamatok történnek. Fitneszinstruktort, gyümölcspálinka-gyártót, kosárfonót, büntetés-végrehajtási segédfelügyelőt képeznek, vagy mondjuk, nyelvi képzésre szakosodott segédmezőgazdász növénytermesztés és -tartósítás nevű akkreditációt, vagy olyan, 6400 lakosú településen, ahol 5 kazán van, 60 kazánkezelőt képeznek. A kérdéseim erre  irányulnak, hiszen közel 24 milliárdos pályázati keretről van szó.

• Miért ilyen előkészítetlenül történt ennek a pályázatnak a lebonyolítása, ahol zömében állami fenntartású képző intézmények, illetve Fidesz közeli felnőttképzők nyertek?
• Miért lett kizárva az ország nagy része ezekből a pályázatokból?
• Ki és mikor ellenőrizte, hogy a nyertes pályázók rendelkeznek-e vagy sem a kiírásban előírt feltételekkel?
• Miért szabálytalanul és utólagosan, visszamenőleg végzik el az akkreditációs papírmunkát?
• Miért fosztják meg ismét a legrászorultabbakat a valódi tudás lehetőségétől?
• A Fidesz miért a szegények hátán akar tovább gazdagodni?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A biztonság kedvéért szeretném itt az elején leszögezn: szeptember 1-jétől nincs akkreditáció. Nem kényszer, hanem lehetőség 100 ezer ember számára a közfoglalkoztatás keretében a képzés: 20 ezer ember állam által elismert OKJ-s bizonyítványt fog kapni, 29 ezer ember betanító jellegű képzést kap, 4 ezer embernek lehetősége lesz a 7-8. osztály megszerzésére, és 48 ezer embernek lesz lehetősége arra, hogy azt a korábbi években megkopott tudást, amivel rendelkezett, most fölfrissítse. Mi ezzel a probléma, képviselőtársam?

– Képviselő úr! Ugye, talán ön is tudja, hogy az állami szerepvállalás nem újdonság. Szeretném emlékeztetni, hogy a mostani Türr képző intézmény elődje, a regionális képző központok az önök ideje alatt, 2005 és 2010 között évente 3 milliárd forintot kaptak, közvetlenül, a munkaügyi szervezet megkerülésével. Tehát, ha azt, kérdezi hogy itt lenyúlások mennek vagy milyen módon mennek, akkor nekem a válaszom: ha valamikor mentek lenyúlások, akkor az az önök idejében volt. Tudniillik az történt, hogy egy magáncég megjelent egy állami intézménynél, az ő infrastruktúráján és az ő tanáraival végezte a képzést, majd a táskával a végén visszavonult. Tehát ha ez fáj önnek, akkor valóban azt tudom üzenni, hogy megszüntetjük az ilyenfajta táskás mozgásokat, és valóban szeretnénk, ha az állami szerepvállalás a következő időszakban hangsúlyos lenne. De megvan a lehetőség, és nagyon sok magáncég is pályázott. Több mint 100 fölötti a nyertes pályázat, ha kíváncsi rá, akkor nyugodtan utána tud nézni, hogy melyek ezek a nyertes pályázatok. Úgyhogy azt gondolom: most lesz rendben végre ezen a területen minden.

Tényleg minden rendben van az Országos Mentőszolgálatnál?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! A múlt hét hétfőn kérdéseket tettem föl az ön kollégájának, Doncsev államtitkár úrnak az Országos Mentőszolgálattal kapcsolatban. A válasz helyett rózsaszín képet festett a mentőszolgálatról, a problémákról tudomást sem véve. Ekkor már megtörtént, de nem kapott még nyilvánosságot az a tragikus eset, ami Békásmegyeren történt. Egy 38 éves hölgyhöz késéssel ért ki a mentő, ami nem volt kellően felszerelve, így nem tudták beadni a hölgynek az életmentő gyógyszert. Sajnos a beteg elhunyt. Ez az eset is rávilágít arra, hogy nem a levegőbe beszéltem.

– Államtitkár úr! Most ismét feltenném a megválaszolatlan kérdéseimet, kiegészítve néhánnyal. Várom mellébeszéléstől mentes válaszát, hiszen olyan komoly a probléma, hogy emberéletekben mérhető.

• Miért állnak működőképes mentőautók tucatjai az országban?
• Hogyan kívánják orvosolni a mentőorvos- és mentőtiszthiányt?
• Nem tervezik-e azt, hogy eltörlik a mentőtisztképzés során a kötelező nyelvvizsgát?
• Hogyan fordulhat elő, hogy nincs megfelelő felszerelés, illetve életmentő gyógyszer egy kocsiban?
• Miért van az, hogy a szakma által kedvelt és jobbnak tartott Toyoták helyett a rosszabb minőségű Ford kocsikat vásárolják meg?
• Az OMSZ valóban nem tud túlórát fizetni, ezért előfordulhat olyan helyzet, hogy azért nincs befogva elég autó, mert nincs személyzet?
• Azok a dolgozók fognak kapni bérkompenzációt, akiknek a fizetésemelése kisebb volt, mint az elveszített pótlékaik?

+

SZÓCSKA MIKLÓS,  Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! 2008-tól a kormányváltásig nem volt mentőautó-vásárlás. Mi 3 milliárd forintból közel 120 korszerű mentőjárművet állítottunk sorba, és már megkötöttük 178 új a szerződést mentőgépkocsi vásárlására, és még 22 orvosi gépkocsi érkezik. 60 mentőállomást újítunk föl, és 22 újat építünk. Az elmúlt hetekben Kiskőrösön a helyi összefogásra is építve avattunk esetkocsit. Tehát azt tudom önnek mondani, hogy egy aktív fejlesztőmunka zajlik a mentőszolgálatnál.

– Képviselő Úr! Határozottan visszautasítom a hozzászólását, amelyben a mentők iránti bizalmat rombolja, és ezzel emberéleteket sodorhat veszélybe. A mentőautókban egyetlen rendszeresített életmentő felszerelés vagy eszköz sem hiányzik. Annak különböző szintjei vannak, hogy minek kell a kocsiban, minek a sürgősségi osztályon lennie. Az Országos Mentőszolgálat nevében is visszautasítom ezt, a gyógyszer hiányára utaló valótlan állításokat.

– Képviselő úr! A sajnálatos esettel kapcsolatban muszáj elmondanom: az orvosi ügyelet 6 percen belül reagált a riasztásra. A  körülményei részletes vizsgálatnak lettek alávetve, úgyhogy ennek a tapasztalatait és a felelősséget is feldolgozzák. A mentőszolgálat egységei akkor is szolgálatban állnak, ha aktuálisan mentőápolói szintű kocsiban futnak. A világ számos országában rendszerint mentőápoló szakemberek végzik ezt a fajta munkát. A magyar mentésügy tradicionális értéke a helyszíni orvosi szintű betegellátás, ez azonban nem reálisan elvárható az összes mentő eset-rohamkocsiként való működtetésével.

– Képviselő úr! A mentőápoló ellátási színvonalának emelését elvégezzük, a sürgősségi akadémia koncepciója is a megvalósításhoz közeli fázisban van.

Itt a föld, hol a föld?

LENGYEL SZILVIA (LMP): – Államtitkár úr! Az ország számára létfontosságú kérdés termőföldvagyonunk sorsa. A Nemzeti Földalap 2010-ről 2011-re az ország termőföldvagyonának háromnegyed részét elvesztette vagy eltüntette. 2010-ben ugyanis azzal harangozták be az országleltár elkészítését, hogy a rendszerváltás óta egyetlenegy kormány sem fogott ilyen hatalmas vállalkozásba. Hát az eredmény valóban felülmúl minden képzeletet: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nyilvános országleltára szerint az a földvagyon, ami 2010-ben átkerült a Nemzeti Földalaphoz, 433,7 milliárd forintot ért. Egy évvel később már csak 107,6 milliárdot. Azaz a vagyon háromnegyede köddé vált. Ezen belül is a vagyonkezelésbe adott ingatlanok száma 2012-re megduplázódott, értékük viszont a kétszázad részére zuhant, miközben az ingatlanok ára nem csökkent, különösen nem a termőföldeké. Kérdezem tehát:

• Hogyan lehetséges ez a vagyonvesztés?
• Hova tüntette az NFA a most elbocsátott elnöke, Sebestyén Róbert alatt a földvagyon háromnegyedét?
• Minek vagy kiknek az érdekében értékelnek nullára több tízezer földterületet, amikor számvitelileg ez szabálytalan is?
• Hogyan lehetséges, hogy ezért a vagyonvesztésért felelős most elbocsátott elnök, Sebestyén Róbert továbbra is fontos posztot tölt be miniszteri biztosként?

BITAY MÁRTON ÖRS,  vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Semmiféle vagyonvesztésről nincsen szó! A kormánynak nem szándéka semmilyen földterületet eladni, sőt 2010 előtt ugyan csökkent az állami földterületeknek a nagysága, de 2010 óta növekedett ezeknek a nagysága. Soha ennyi pénz egyébként arra, hogy zsebszerződés-gyanús területeket nemzeti parkok ki tudjanak sajátítani, illetőleg a Nemzeti Földalap az elővásárlási jogával élni tudjon, soha ennyi pénz nem volt ebben a kasszában. Ez 4+2 milliárd forint, amiből közel 5 ezer hektár termőföldet fog az állam vásárolni. Tehát az, amit ön próbál sejtetni az nem felel meg a valóságnak. Nő az állami vagyon.

– Képviselő asszony! A Nemzeti Földalap beszámolóját a könyvvizsgáló és az Állami Számvevőszék is folyamatosan ellenőrzi. A termőterületeket  könyvviteli vagy könyvvizsgálati szempontból forintálisan, de egyébként természetesen hektárra, helyrajzi számra, aranykoronára is nyilván tartja az állam.

Hogyan segíti a GYED extra a családok gyermekvállalását?

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): – Államtitkár úr! A Központi Statisztikai Hivatal úgynevezett demográfiai előreszámításai közép- és hosszú távon rendkívül jelentős népességfogyást prognosztizálnak az elkövetkezendő évtizedekben. Ez arra figyelmeztet, hogy a társadalom önfenntartó képessége csökken, és olyan mértékű elöregedést eredményezhet, ami nemcsak a népességfogyásban jelenik majd meg, hanem súlyosan veszélyezteti az ország gazdasági teljesítményét és működőképességét.

– Államtitkár úr! Mint tudjuk, a családok gyermekvállalási hajlandóságára vonatkozó adatok egészen más képet mutatnak, mint a ténylegesen megszületett gyermekek száma. Ha középtávon visszatekintünk, akkor pontosan látjuk, hogy a nyolcvanas évek közepétől a népességfogyás drámai módon felgyorsult. A tervezett intézkedésekkel Magyarországon egy olyan családtámogatási rendszer valósulhat meg, amely igazodik a különféle családtípusokban és élethelyzetekben kialakult körülményekhez, ezzel is ösztönözve a tervezett gyermekek tényleges megszületését. A kormány a gyermekek gondozását szolgáló támogatások rendszerét rugalmasabbá kívánja tenni. Teszi ezt azért is, hogy könnyítse a szülők visszatérését a munka világába, de egyben megmaradjanak az állam által biztosított ellátások, ezzel párhuzamosan tartós kedvezményt kapjanak a kisgyermekes szülőket foglalkoztató munkáltatók is. A diplomával rendelkező vagy diploma előtt álló hallgatók korábbi életkorban történő gyermekvállalását is szeretné segíteni. A munkavédelmi akciótervben és a demográfiai csomag keretében hozott családpolitikai intézkedések összehangolt lépést jelentenek több tízezer család számára, de egyúttal a munkáltatókat is arra ösztönzik, hogy visszafoglalkoztassák a kisgyermekeket nevelő anyukákat, apukákat. Az elmondottak ismeretében kérdezem:

• Hogyan segíti a kormány a gyermekvállalást a gyermekgondozási ellátások jelentős kibővítésével?

+

DONCSEV ANDRÁS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! Kétségtelen, hogy a demográfiai folyamatok megfordítása, azaz a születésszámok növelése az egyik legkomolyabb kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Ennek érdekében a kormány számos intézkedést már megtett és tesz is a közeljövőben. A korábban megtett lépéseket, többek között a családi adókedvezmény bevezetését és a munkahelyvédelmi akcióterv megindítását egészíti ki a jövő év január 1-jétől hatályba lépő gyed extra intézkedéscsomag, ami további, csaknem 20 milliárd forintos támogatást biztosít a családoknak jövőre.

– Képviselő asszony! Engedje meg, hogy négy pontot kiemelve válaszoljak a kérdésére. Az első: 2014-től a gyermekgondozási ellátás, tehát a gyes és a gyed mellett akár napi 8 órában is lehet majd dolgozni. Aki már most is dolgozik kisgyermek mellett, és le kellett mondania a gyedről vagy a gyesről, az januártól kérheti, hogy újra állapítsák meg számára a még hátralévő időre járó ellátást a munkavégzés mellett.

– A második pont: 2014-től jobban járnak azok is, akik a gyermekük után jelenleg is ellátásban részesülnek, és jövőre újabb gyermekük születik. Ők az első gyermekük után sem veszítik el az ellátást.

– Harmadsorban: a felsőoktatásban tanuló vagy frissen diplomázott fiatalok gyermekvállalásának nagyobb támogatása, hiszen jövő évtől számukra is lehetővé tesszük, hogy ha van legalább egyéves felsőoktatási jogviszonyuk, akkor a szülés után egy évig részesülhessenek gyedben. Ennek az összege a minimálbér, illetve a garantált bérminimum 70 százaléka lesz.

– Végül negyedszer: a munkahelyvédelmi akcióterv kiterjesztése a három vagy több gyermeket nevelő kismamákat kívánja jobb helyzetbe hozni. Az érintett munkáltató ugyanis három év helyett öt évre kaphat adókedvezményt az után a kismama után, aki legalább három gyermeket nevel. Így kettő helyett három évig lesz adómentes a foglalkoztatása, további két évig pedig csak mintegy feleannyi időt kell megfizetnie.

 Mit tesznek önök annak érdekében, hogy a kormány forráskivonásai, késedelmei, vagy épp az egyetemi belharcok miatt ne mindig a hallgatók járjanak pórul?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! A tavalyi Ifjúság 2012 felmérés azt mutatta, hogy a fiatalok a legnagyobb problémának az őket körülvevő bizonytalanságot tartják. Lehet számos példát mondani arra vonatkozóan, hogy ehhez önök milyen hathatósan járultak hozzá a tevékenységükkel. Elég csak a felsőoktatási hallgatókra gondolnunk, az őket érintő felvételi eljárások utolsó pillanatban történő megváltoztatására, az egyetemeknek járó költségvetési források zárolására vagy épp ezen összegek késedelmes kifizetésére. A többféle problémának egy közös pontja biztosan van, mégpedig a hallgatók mindegyikben pórul jártak.

– Államtitkár úr! Nemcsak a kormány tevékenysége, hanem az egyetemek belharca is hasonló károkat képes okozni, amire jó példát mutatott a Corvinus Egyetemen lezajlott múlt heti ügy. Történt ugyanis, hogy több ezer hallgató nem kapta meg időben a neki járó szociális ösztöndíjat. Mindez nagyon komoly problémákat okozott sokaknak a kollégiumi díjak kifizetésében vagy épp a mindennapi megélhetésben. A történetben a felek egymásra mutogatnak, a rektor és a HÖK szerint az önök által kinevezett gazdasági igazgató a hibás, a gazdasági igazgató szerint viszont a HÖK a hibás. Azóta szerencsére az aláírás és a kifizetés is megtörtént, de az ügy ennél messzebbre mutat. Nagyon bízom benne, hogy nem marad el a felelősök megnevezése egy olyan esetben, ami több ezer hallgatónak okozott kellemetlenséget. A gazdasági igazgató továbbá utalásokat tett a HÖK zavaros működésére. Ha ilyenekről valóban tudomása van, akkor hivatalból meg kellene tennie a megfelelő lépéseket. Mivel közös érdek lenne, hogy javítsuk a hallgatókat képviselő szervezetek megítélését, kérdezem:

• Hogyan fordulhatott elő ilyen eset?
• Kivizsgálja-e a minisztérium, hogy ki hibázott, és lesznek-e következményei?
• Miként próbálják megakadályozni azt, hogy hasonló eset a jövőben fordulhasson elő, hogy megint a hallgatók járjanak rosszul az önök hibája vagy a gazdasági, vagy épp az egyetemi belharcok miatt? 

+

KLINGHAMMER ISTVÁN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Engedje meg, hogy elsőként cáfoljam ama megállapítását, miszerint a kormány okoz a hallgatók számára bizonytalanságot a felsőoktatásban. Éppen a napokban írta alá Balog Zoltán miniszter úr Körösparti Péter elnök úrral, a HÖOK vezetőjével a jövő évi felsőoktatási felvételről szóló megállapodást. A képviselő úr által említett konkrét ügyben a kormány álláspontja egyértelmű: megengedhetetlen, hogy egy felsőoktatási intézményben az illető egyetem vezetésén belüli hatalmi harcok a hallgatók anyagi ellehetetlenüléséhez vezessenek.

– Képviselő úr! A Corvinus vezetésének egyértelműen a tudtára adtuk, hogy elfogadhatatlan mindaz, ami történt az intézményben. A felelősség minden egyes egyetemi vezetőt és  HÖK-öt is érinti, hogy a hallgatók időben megkapják az őket megillető ösztöndíjakat és szociális támogatást. A vizsgálat l már zajlik: a rektori vezetés és a gazdasági főigazgató közötti kiegyensúlyozatlan viszony, továbbá a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi gazdálkodása arra késztette a kormányzatot, hogy Kehi-vizsgálatot rendeljen el. A közeljövőben várható, hogy a Kehi benyújtja a vizsgálati jelentését a kormánynak. A jelentés tükrében fogja majd meghozni a kormány a szükséges intézkedéseket. Egy következménye azonban máris van az ügynek: a kormány elszántsága csak nő, hogy a kancelláriai rendszer bevezetésével a jövőben végleg rendezze az egyetemek és főiskolák eddig nem kellő gondossággal, itt-ott talán nem kellő hozzáértéssel folytatott gazdasági tevékenységét.

 Ablakon kidobott pénz, vagy kampányköltség a „téli közfoglalkoztatás”?

BERTHA SZILVIA (Jobbik):  – Államtitkár úr! Ha ma valaki munkanélkülivé válik, és regisztráltatni akarja magát, akkor azonnal válaszút elé kerül: vagy elvállalja a téli közmunkának kikiáltott, munkába állás esetén sem abbahagyható több hónapos képzést, vagy egy fillér segítségre sem számíthat sehonnan. Nyilván önök sem gondolják, hogy négy hónapon keresztül délutánonként pár órás oktatással majd 48 ezer, gyakorlatilag analfabéta felnőttet megtanítanak használható szinten írni-olvasni és számolni; ahogy azt sem, hogy a másik 52 ezer egyébként szakképzett embernek adnak majd egy újabb piacképes szakmát és tudást.

– Államtitkár úr! Mire jó ez a képzés azon kívül, hogy rengeteg pénzbe kerül? Önök számára az elhelyezkedést segítő felnőttképzés azt jelenti, hogy a kertészt meg a többdiplomást is egyaránt elküldik motorosfűkasza-tanfolyamra meg parkgondozóira? Ráadásul, ha piaci álláslehetőség adódik, akkor dönthetnek, hogy vagy a képzés visszafizetési terhét vállalják, vagy a kockázatot, hogy esetleg hónapokig nem lesz újabb álláslehetőségük. Ha pedig eleve nem vállalja valaki a képzést pont emiatt, akkor minden munkanélküli- és szociális ellátástól elesik. 

– Államtitkár úr! Zsarolásízű az, hogy önök hónapokra bebetonozzák az embereket a havi 37 ezer forintos jövedelmet jelentő téli közmunkaprogramba. A tudással, szakmával bíró emberek számára ez nem egy átmeneti segítség, hanem a biztos lecsúszás csapdája. Önök fordítva ülnek a lovon, és közmunkássá akarják kiképezni a szakképzett embereket, nem pedig a gazdaság hiányszakmáira. Magát a közmunkát mint intézményt is lejáratják, az emberek megalázásának és a közpénzek szórásának egyik jelképévé teszik. A közfoglalkoztatásra annak minden költségével mostantól a választásokig, óvatosan becsült számítás szerint is közel 130 milliárdot fognak elkölteni, félmillió munkanélkülire úgy, hogy a foglalkoztatási statisztikák manipulálásán kívül más értelme nem lesz. Képzettséget, tudást, értelmes munkát nem ad, megélni nem lehet belőle, jövőképet nem biztosít. Ez egyszerűen szavazatvásárlás 130 milliárdért.

• Mi ez, ha nem kormányzati választási kampány?
• Ennyi pénzből nem kellett volna valami valóban értelmes foglalkoztatáspolitikai megoldást találni ezeknek az embereknek?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Néhány tévedést mindjárt oszlassunk el, képviselő asszony: nem kell visszafizetni, de a képzést valóban végig kell csinálni. Tehát a felénél nem lehet abbahagyni. Akkor semmi értelme nincsen. Az sem igaz, hogy havi 37 ezer forintot fognak keresni ezek az emberek. Ön tehát azt sérelmezi, hogy százezer embernek lesz 4 hónapig biztos megélhetése, és közben egyébként még tanul is: van, aki majd befejezi az általános iskoláját, van, aki OKJ-s képzéshez jut, és van, aki a meglévő szaktudását frissíti. Ez rossz ön szerint. Akkor kérdezem én: hogyha nem kap ez a százezer  ember semmit, hanem otthon ül, ön szerint az jobb megoldás? Nem! Szerintünk az a jobb megoldás, hogy adunk nekik esélyt.

– Képviselő asszony! Ez nem kényszer. Ez egy lehetőség! Adunk neki esélyt, arra hogy a résztvevő tanuljon és képezze magát, és amit négy hónap alatt magára tud szedni, magához tud venni azt a későbbiek során hasznosítsa. Ha valakinek nem jó, akkor ne vállalja, és keressen más utat a boldogulásához. Nagyon meglep, hogy lebecsmérli a közfoglalkoztatási programot.

– Képviselő asszony! Szerencsém van, hogy elmondhatom: a múlt héten jártam a választókörzetemben, Berzék nevű településen, ahol ezer ember lakik, a polgármester büszkén mesélte, hogy felszámolták a munkanélküliséget. Ezen lehet persze önnek mosolyogni.

A másik ilyen településen Bükkzsércen a polgármester azt mesélte, hogy olyan problémát oldanak meg a közfoglalkoztatottakkal a településen, amit negyven éve nem tudtak. Az átjövő patakot tudják kikövezni, és azzal eddig senki nem tudott semmit kezdeni, most a közfoglalkoztatás keretében mégis érdemi értékteremtő munkát tudnak a falu számára végezni. Ezért is mondom önnek: ne támadja, inkább támogassa a közfoglalkoztatási programot, a téli közfoglalkoztatással és képzéssel együtt.