„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük legutóbbi szónoklataikat.

Hány áldozata van Orbán „munkaalapú” gazdaságpolitikájának?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Tisztelt Ház! Orbán Viktor és kormánya vagy új adókat, vagy megszorításokat hozott, a régi munkahelyeket pedig megszüntette, ezt eredményezte a munkássága.  Az az igazság, hogy egymillió új munkahelyet ígértek, és mint köztudott, ma kevesebben dolgoznak, mint a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntekor. Nyilván azért, mert Magyarország jobban teljesít, tehát ez szoros összefüggésben van egymással. Annak idején, 2012-ben Orbán Viktor megszólalt például a Nokia ügyében is, majd a rákövetkezendő napokban 2,5 ezerrel csökkentette a cég a foglalkoztatotti létszámát. Most egy nagyobb áramszolgáltató cég esetében van ugyanígy: 220 fős nagyságrendű a foglalkoztatási csökkentés.

– Államtitkár úr!  Nem véletlenszerűek ezek a történések. Már nemcsak a magyar családok nem bírják elviselni az orbáni adóterheket, hanem a legerősebb, akár munkahely-teremtői szándékkal bíró vállalkozások sem. Láthatjuk, tudhatjuk hogy mi van a foglalkoztatás világában: kevesebb ember dolgozik Magyarországon, mint a válságot megelőzően vagy a kormányváltáskor, a munkanélküliek száma pedig erősen stagnál vagy növekvő tendenciát mutat, még a közfoglalkoztatotti statisztikai létszámadatok felnyomásával együtt is.

– Államtitkár úr  Ötszázezren már elmenekültek ebből az országból, máshol keresik a boldogulásukat. No, nem véletlen, mert a bérezés tekintetében és a minimálbér vonatkozásában plakátokon meg szórólapokon lehet ugyan hirdetni, hogy nő a minimálbér, de tudjuk: ennek a megfizetői igazából a munkaadók, akik többletterhet fizetnek, a munkavállalók ezért kevesebb pénzhez jutnak. Mindennek egy haszonélvezője van, az pedig a kormány. A földmutyik és a trafikmaffia miatt, a fiatalok tízezrei esnek el gyakorlatilag a munkavégzés lehetőségétől a selejtes jogalkotás miatt. Kevesebben dolgoznak és kevesebb pénzt tudnak keresni, mint korábban. Egy szó, mint száz:

• Hol vannak a beígért munkahelyek?
• Mennyi az áldozata ennek az orbáni politikának, amelyet önök hitelesítenek?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha már nekünk nem hisz, akkor az ENSZ szakosodott szervezetének, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) talán igen. Legutóbbi jelentése arról szól, hogy öt ország volt képes a válság előtti állapotra visszavinni a foglalkoztatotti létszámát, nevesen: Németország, Ausztria, Luxemburg, Málta és Magyarország. Az, hogy Németországgal és Ausztriával egy helyen vagyunk a foglalkoztatás ügyében, úgy gondolom, hogy meglehetősen pozitív hír.

Képviselő úr! Önöknél, 2002-2010 között 90 ezerrel csökkent a foglalkoztatotti létszám, és 240 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Megduplázták a munkanélküliséget az alatt a nyolc esztendő alatt. Ha a világválságot leszámítom, bár ugye Gyurcsány úr azt mondta, hogy minket elkerül, Bajnai úr meg azt, hogy csak tévén keresztül fogjuk látni a válságot, hát ehhez képest azért elég intenzíven sikerült ezt átélnünk. Tehát azt tudom önöknek mondani: messze jobban teljesít a mostani kormány.

– Egymillió embert védünk meg az új munkahelyvédelmi akciótervvel. Munkahelyteremtésre az önök 2 milliárdjával szemben 10 milliárd forintot fordítunk, és 22 milliárdos igény érkezett be Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, a leghátrányosabb helyzetű térségekből. „Első munkahely” garancia címén több mint hétezer pályakezdő fiatalnak segítettünk munkához jutni az elmúlt időszakban. Öt-hatezer fiatal vállalkozóvá válását segítjük. Hála Istennek sorolhatnám még! Önök erre képtelenek voltak, hiszen az intézkedéseik egy A4-es lap egyharmadán elfértek volna az alatt a nyolc év alatt!

Mi az oka a katasztrofálisan megbukott rendőrségi cigány integrációnak?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! 2011. október 14-én Pintér Sándor miniszter úr bejelentette, hogy szerződést kötöttek 75 cigány származású - középiskolát, főiskolát vagy egyetemet végzett - fiatallal, így külön lehetőséget biztosítottak arra, hogy a rendőrség kötelékébe lépjenek. Mivel információink szerint totális bukás volt az integrációs program, kérdéssel fordultam a témában a belügyminiszter úrhoz, hogy a 75 fiatalból hányan állnak ma is alkalmazásban. Az eredmény megdöbbentő volt: kiderült ugyanis, hogy jelenleg mindössze 24-en dolgoznak a rendőrségen, vagyis a lemorzsolódás több mint kétharmados volt.

– Államtitkár úr! A közvéleményt nagyon érdekelné az a tény, hogy mi az oka annak, hogy alig másfél év alatt a programban részt vevő cigány származású fiatalok tömegesen estek ki a rendőrség állományából. Felmerül a kérdés: kinek a hibája mindez? A Belügyminisztérium és a rendőrség nem vette kellően komolyan a programot, vagy a felvett fiatalok voltak képtelenek az integrációra? Úgy gondolom, a felelősök megtalálása közelebb vihet ahhoz, hogy megérthessük a cigány integráció bukásához vezető okokat, amelyekkel őszintén szembe kell nézni, különben újabb csúfos kudarcok következnek majd. Kérdezem ezért:

• Ki a felelőse és mi az oka a rendőrségi cigány integrációs program csúfos, kétharmados bukásának?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2011-ben indított roma integrációs program célja volt , hogy egy olyan hosszabb folyamatot indítsunk el, ami elvezethet ahhoz, hogy a közszolgálatban a rendőrségnél minél több cigány származású munkatárs dolgozzon, példát, karrierlehetőséget mutatva és húzóerőként hatva a cigányság számára, és növelje a cigányság iránti bizalmat, az elfogadottságot a társadalomban. A jogszabályi megfelelőség hangsúlyos szempont volt, amely magában foglalta az iskolázottsági, egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságot és a büntetlen előéletet. A lefolytatott részletes alkalmassági vizsgálatok alapján a 75 jelentkezőből az elsődleges szűrés után 43 fő, majd a részletes alkalmassági vizsgálatok alapján 32 fő állományba vételére került sor. A 32 főből jelenleg 24 fő - 12 fő hivatásos és 12 fő közalkalmazott - áll a rendőrség személyi állományában.

– Remélhetőleg hasonló programok révén a jövőben tovább növelhetjük a rendőrség és a többi rendvédelmi szerv kötelékében dolgozó roma származású munkatársak számát. Ehhez türelem, megbecsülés kell mindenki részéről, előrelépésnek kell tekinteni ezt az eredményt, és nem katasztrofális bukásról beszélni, mint ahogy ön állította. Ezt a programot folytatjuk, és bízunk abban, hogy a jövőben is sok roma fiatal jelentkezik, és az ő szolgálatba állításuk is szolgálja a roma integráció nagyon fontos, az ország érdekében fontos ügyét.

Milyen intézkedéseket tesz a kormány az M60-as gyorsforgalmi út továbbépítése érdekében?

CSIZI PÉTER (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! A pécsiek hosszas várakozását követően 2010 márciusában került átadásra az M6/M60-as autópálya, és ezzel a dél-dunántúli régiót is sikerült becsatlakoztatni az ország vérkeringésébe. És bár Európa egyik legdrágább autópályáját tudta megépíteni az akkori szocialista kormányzat, az eredeti terveket mégsem tudták tartani, hiszen az autópálya nem Pécset elkerülve Kacsótáig tart, hanem sajnos csak egy rövidebb szakasz került megépítésre, ami Pécs határában végződik. Az autó-, teherautó-, tehát a teljes gépjárműforgalmat Pécs egyik legsűrűbben lakott, 50 ezres városrészébe, lakótelepére vezeti rá, egy olyan útra, aminek a forgalma egyébként már akkor is zsúfolt volt. Sajnos a kiemelt forgalomnak meglett az áldozata is: egy pécsi nagymama és unokája azért veszítette életét, mert minden idők legnagyobb tervezési és kivitelezési hibáját követte el az M60-as gyorsforgalmi út megépítésével az előző szocialista kormányzat.

– Az autópálya átadása óta egyébként befejeződött a Királyegyházi Cementgyár építése is, ami tovább növeli  az érintett útszakasz forgalmát. Pécs ipari parkja is az elkerülő út mellett kerül a nyáron kialakításra, amely ipari park reményeink szerint Magyarország egyik legnagyobb egybefüggő területét biztosítja majd a befektetőknek. Ezért is fontos lenne, hogy az M60-as gyorsforgalmi út minél hamarabb elkészüljön. Képviselőtársaimmal közösen kérdezzük tehát:

• Milyen intézkedéseket tesz a kormányzat az M60-as gyorsforgalmi út továbbépítése érdekében?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő urak! Pécs délnyugati elkerülő szakaszának befejezését 2014 második felére ütemeztük. Ez a beruházás az M60-as gyorsforgalmi út nyomvonala egy rövid szakaszának, az 58. számú főút és az 5826. jelű út közötti 1,8 kilométer hosszúságú, négy-, illetve kétsávos út megépítését jelenti. Ezt követően a 6. számú főútig, a Kertvárost teljesen elkerülve - a név itt megtévesztő, ez egy sűrűn lakott lakótelep -, a városon kívüli mellékúthálózaton korábban épített délnyugati tehermentesítő út külterületi szakaszán juthat el.

– A beruházás engedélyezési és kivitelezési tervei elkészültek, folyamatban van az engedély érvényességének meghosszabbítása, a kiviteli tervek korszerűsítése, a közművek kiviteli terveinek és az ajánlati dokumentációnak a készítése. El kell készíteni továbbá a kivitelezési támogatási szerződés tervezetét is. Az építés előreláthatóan 2014 első félévében kezdődik, a kivitelezéshez szükséges területeknek egy részét már kisajátítottuk.

– Ami az M60-as országhatárig történő továbbvezetését illeti: a kormány a közelmúltban hozta meg a Baranya megyei közlekedésfejlesztés aktuális feladatairól szóló kormányhatározatot, amelynek alapján egyeztetés kezdődött a Horvát Köztársaság képviselőivel. A tervezési előkészületek a közbeszerzési ajánlati felhívás elkészítésével indulnak meg, az első tervdokumentumok a megvalósíthatósági és környezetvédelmi tanulmány elkészítését célozzák. Ami tehát a képviselő urak kérdésének a lényegét érinti: Pécs város területét érintő tranzitforgalom elterelése 2014 második félévében, az első ütemű elkerülő szakasz forgalomba helyezésével megtörténik.

Felkészült-e a kormány a szúnyoginvázióra?

PÁL BÉLA (MSZP): – Államtitkár úr! Látszatra soha nem látott mértékű ellentámadás indult a várható szúnyoginvázióval szemben. Kormánypártiak  és ellenzékiek  ebben a témakörben egyaránt megszólalnak, hiszen a szúnyogok egyaránt csípik a kormánypárti és az ellenzéki szavazókat is. Úgyhogy, ha a szúnyogok meghallják azt, hogy kormánypárt és ellenzék egyszerre foglalkozik velük, akkor, véleményem szerint, abban a percben fogják a sátorfájukat, és odébb állnak. De hát ezek a szárnyas szúnyogok erről még nem értesültek, így ma még csak azt lehet elmondani, hogy olyan területeken is megjelentek, például Budapest belvárosában, ahol korábban nem volt jellemző a megjelenésük. És azt is el lehet mondani, hogy az idei tavasz, a csapadékos időjárás, a vizek felületének növekedése, mind-mind olyan tényező volt, amely azt jelzi, hogy várhatóan nagyon komoly szúnyoginvázió lesz, ami nagyon komolyan gyötri mindazokat, akik helyben laknak, és azokat is, aki turistaként érkeznek egy településre. Nem véletlen, hogy Bill Gates is egy konferencián egyébként szabadon engedett néhány szúnyogot, hogy érzékeltesse, milyen kellemetlen a szúnyogcsípés.

– Szeged környéki településekről, Kübekháza polgármestere egyébként miniszterelnöki segítséget is kért ebben az ügyben, érzékeltetve azt, hogy nemcsak a Balaton, nemcsak a Tisza-tó, nemcsak a Duna, nemcsak a Tisza környéke és több állóvizünk környéke az, amely veszélyeztetett, vagy például, ahol korábban áradás volt, hanem ma már egyre nagyobb területekre kiterjed a szúnyoginvázió. Korábban elhangzott, hogy a védekezés az önkormányzatok feladata, de hát tudjuk, hogy az önkormányzatoknak nincs elegendő forrásuk mindenre. Ezért tehát kérdezem:

• Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy időben megelőzzék a szúnyoginváziót?
• Milyen segítséget, mekkora forrásokat biztosítanak a gyérítéshez?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban: Magyarországon az idén nemcsak a belvizes és meleg tavasszal, hanem a klímaváltozással összefüggésben új szúnyogfajok megjelenésével is számolni kell. A korábbi harmincvalahány szúnyogfajtát sajnos újabbak követték, mindnyájunk nagy bosszúságára, beleértve mind a hazai lakosságot, mind a turistákat.

– Képviselő úr! Kérdezi: mit tesz a kormány a szokásosnál nagyobb szúnyoginváziónak részben a megelőzésére, részben a megakadályozására érdekében. A jogszabályban meghatározottak szerint az önkormányzatok az árvíz-, belvízveszéllyel kapcsolatos katasztrófavédelmi forrásokat használhatják erre a célra is. Nos, a kormány duplájára emelte az erre a célra felhasználható korábbi összeget. A kormány 150 millió forintra emelte ezt az összeget, és ez azt jelenti, hogy mintegy 300 millió forint áll rendelkezésre az idegenforgalmi szempontból kiemelt körzetek szúnyogmentesítésére vagy -gyérítésére. Ezeknek a térségeknek a kijelölésére a Turizmus Zrt. kapott feladatot, tudomásom szerint ezt a munkát megkezdte, és remélem, hogy az egyébként már – általam például Szentendrén, a Dunakanyarban is – tapasztalt szúnyogirtás országosan általánossá válik.

Lesz valamikor esélyegyenlőség?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár úr! A legutóbbi törvénymódosítás következtében az akadálymentesítés határideje kikerült a jogszabályból. A kormány szerint ez jó lépés, ugyanis a kötelezettségeket nem a távoli jövőben, hanem azonnali hatállyal kell teljesíteni.

Mindez szép és jó, csak a jelenlegi viszonyokat és a kötelezetteket ismerve ez inkább ellentétes hatást fog kiváltani. Egy átlagos szolgáltatónak nem az azonnali kötelezettséget fogja jelenteni a kikerülés, hanem továbbra is hátradőlve, Pató Pál módszertanát fogja követni. Ha a határidő betartását nem tudták kikényszeríteni, akkor miből gondolják azt, hogy a határidő-mentesség eredményre vezethet? A program által nyújtott segítségen és a zsákszámra érkező uniós pénzen kívül, szankciók, következmények is lesznek a rendszerben, vagy csak ködös ígéretek?

– Államtitkár úr! A mai állapotokat ismerjük, tudjuk, hogy milyen siralmas állapotban van az egyenlő hozzáférés jogának biztosítása. A kormány kommunikációjából és intézkedéseiből arra lehet következtetni, hogy egy csapásra megoldják a problémát. Vajon milyen csoda van a tarsolyukban, hogy erre képesek? Mikorra érünk el arra a szintre, hogy egy kerekes székes ember ne gyomorgörccsel induljon el otthonról, azon aggódva, hogy vajon eljut-e az úti céljához, vagy bejut-e egyáltalán egy szolgáltatóhoz, igénybe tudja-e venni a tömegközlekedési eszközöket, vagy megint valahol kiszolgáltatottan, csupán más emberek segítségére számítva tud boldogulni?

– És ha már az akadálymentesítésnél tartunk. Többször említettem már azt, hogy a jelenlegi irreálisan magas költségű speciális építkezések és átalakítások akadályozzák a kötelezettség teljesítését. Ráadásul nem funkcionálisan alkalmatlan megoldások és eszközök kerülnek beépítésre. Egy jól kidolgozott engedélyezési szempontrendszernél, ami nem a vállalkozók és a beszerzők extraprofitjára, hanem a használhatóságra fókuszál, lényegtelen, hogy ki a kivitelező, és a feladatokat hogyan, mekkora költségből oldotta meg. Ezért is kérdezem:

• Milyen következményei lesznek annak, ha az akadálymentesítésre kötelezettek nem kívánják határidő híján teljesíteni kötelezettségeiket?
• Mit kíván tenni a magas akadálymentesítési költségek leküzdésére?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az a változtatás, ami megtörtént, olyan szükséges volt, ami az elmúlt időszakra visszautalva mutatja be, hogy hiába voltak különböző időpontok, hiába voltak szankciók, nem teljesültek, vagy ha valamit teljesítettek, az sokszor rosszul, alkalmatlanul teljesült. Az elmúlt években elég sok helyen jártam a világban Nyugat-Európa irányába és más irányokba is. Az az igazság, hogy az akadálymentesítés, esélyegyenlőség, esélyteremtés lehetősége a világ különböző pontjain teljesen más, de sehol sincsen százszázalékosan megoldva, hiszen ez egy olyan folyamat, amit nem lehet abbahagyni. Már csak azért sem, mert a technikai eszközök folyamatosan fejlődnek. Ami öt, nyolc vagy tizenöt évvel ezelőtt megfelelő jó eszköz volt, akár a látássérültek, akár a hallássérültek számára, az már sok esetben elavult, és sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Éppen azért mi arra fektettük a hangsúlyt az elmúlt években, hogy az Új Széchenyi-terven keresztül egy olyan lehetőséget biztosítsunk akár a mozgás-, látás-, hallássérültek számára, az értelmi fogyatékossággal élők vagy pedig az autisták számára, amely kimondottan célzottan számukra is segítséget nyújt.

– Képviselő úr! Persze nem akarom megkerülni azt a választ sem arra, amit ön kérdezett. Nem véletlen, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal több mint 5,2 milliárd forintért fogjuk info- és fizikaiakadály-mentesíteni azokat a helyiségeket, ahol a legtöbb, mozgásában vagy bármilyen másban korlátozott ember megfordul. De az mégsem megy, hogy tízmilliárdok elmennek úgy, hogy szinte nem is látszik az akadálymentesítés, ami a múltban volt, sokkal inkább a szakszerű megoldások, a jó képzés segítheti ezeknek az embereknek az életét, illetve hozzátéve persze a legjobb technikai megoldásokat.