„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már  a címűkben hordozzák az  elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Az ’első munkahely’ garanciaprogramot jövőre tervezi-e újraindítani a kormány?

ÁGH PÉTER (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Gyakran halljuk azt, hogy milyen kihívásokkal találkoznak a magyar fiatalok, amikor kikerülnek a nagybetűs életbe. Az egzisztenciateremtés, az évek óta tartó gazdasági válság jelentős akadályokat jelent a mai tizen- és huszonéveseknek. Ebben a komoly helyzetben a kormánynak olyan lépéseket kell tennie, amelyek mutatják: nincsenek magukra hagyva.

– Tisztelt Államtitkár úr! Az „első munkahely” garancia szeptemberben indult és december végéig tartó program, amely a pályakezdők számára biztosít munkalehetőséget. A kezdeményezés magában foglalja a munkaerő-piaci szolgáltatás mellett a bérköltség-támogatást és a munkába járáshoz szükséges utazási költség nagyarányú megtérítését. Olvashattunk róla, hogy az elmúlt pár hét alatt több ezer fiatal tudott elhelyezkedni.

– Tudjuk, hogy visszatérő probléma az, hogy a fiatalokat gyakorlati munkatapasztalat hiányában nem alkalmazták. Ennek a csapdahelyzetnek a felszámolásához is hozzájárult a kormány akkor, amikor elindította ezt a projektet. Emellett a munkahelyvédelmi akcióterv és a további intézkedések folyamatos kidolgozása is azt mutatja, hogy a kormány tenni akar az ifjúsági munkanélküliség visszaszorításáért. A Fidelitasban azt várjuk a kabinettől, hogy ezt az utat folytatva további lépéseket tegyen a fiatalok helyzetbe hozásáért, ennek részeként jövőre is teremtse meg a feltételeit annak, hogy elindulhasson a sokaknak lehetőséget jelentő „első munkahely” garanciaprogram. Mindezek alapján kérdezem:

• A kormány milyen további intézkedéseket tervez az „első munkahely” garancia folytatására?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Valóban, nagyon fontos probléma az, amire ráirányította a figyelmet. Jelen pillanatban a munkaügyi regiszterben 69 ezer pályakezdő munkanélküli van Magyarországon. Ez egy óriási szám és óriási feladat és kihívás a kormány számára. Nem ülünk ölbe tett kézzel, mint ahogy ez a program is mutatja, mely mellett számos olyan program is indult az elmúlt néhány hónapban, amely érdemben segíti a fiatalok elhelyezkedését. Ilyen a vállalkozóvá válásuk támogatása, ahol mintegy 7-7,5 milliárd forinttal az első munkába helyezést segítjük. Ilyen a lakhatási támogatás, amit nemrégiben jelentettünk be, és örömmel tudom mondani, hogy több mint 3 ezer az érdeklődő, és száz fölött van már azoknak a száma, akik konkrét szerződéskötés előtt állnak. Természetesen itt is a döntő többség, több mint 50 százalék, a fiataloké.

– Tisztelt Képviselő úr! Valóban, ebbe a körbe illik bele az „első munkahely” garanciaprogram. Célunk az, hogy azt a fajta munkatapasztalatot, amelyet mindig számon kérnek a fiataloktól, szeretnénk átadni az ilyen és ehhez hasonló programok segítségével. Örömmel tudom mondani: 3500 főre terveztük eredetileg, és a kilencedik hét végén egész pontosan 6730 fiatal helyezkedett el csak ennek a programnak a segítségével. Év végére ez a szám a 7500-at is el fogja érni. A kormány elkötelezett abban, hogy segítse a fiatalok elhelyezkedését, ezért tervezzük a következő időszakban is ilyen és ehhez hasonló programok indítását.

Miből lesz az Országos Mentőszolgálatnak pénze téli gumira?

KOVÁCS TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A Matolcsy nemzetgazdasági miniszter úr által meghirdetett költségvetési zárolásból 3,3 milliárd az egészségügyi ágazat kereteit kurtítja. Az ÁNTSZ és az Országos Mentőszolgálat kerete 400-400 millió forinttal, a szak-államtitkársági fejezet előirányzata, illetve a háttérintézmények, benne az Országos Vérellátó Szolgálat összesen további közel 400 millió forinttal használhat fel kevesebbet. A zárolási kötelezettség fennmaradó részét, mintegy 2 milliárd forintot az Egészségbiztosítási Alap kasszájából vennék el, onnan, ahonnan már amúgy is hiányzik 3,8 milliárd forint. Ebből fizetik például az egészségügyi dolgozók bérét. A hírek szerint azt sem tudják az illetékesek, hogy a decemberi bért miből fogják kifizetni. Az Országos Mentőszolgálat a kötelező garantált munkabér fedezetét még mindig nem kapta meg a kormánytól, és csak emiatt 820 millió forint hiányzik a kasszájukból.

– Államtitkár úr! Ha elveszik a mentőszolgálattól a jelzett összeget, akkor nem jut pénz a felújításokra, nem tudnak például téli gumit sem venni a mentőautókra. Előfordulhat, hogy a 24 órás esetkocsik munkaidejét korlátozzák majd a felére.

– Államtitkár úr! Kérem, hogy a szokásos nyolcévezésen és hablatyoláson túl konkrétan válaszoljon a következő kérdésekre:

• Miből lesz a mentőszolgálatnak téli gumira vagy az esetkocsik működtetésére pénzük?
• Lesz-e pénz az egészségügyben dolgozók bérére?
• Mi fog történni a kórházak kifizetetlen számláival?
• Hogyan, miből fogják kifizetni azokat?
• A beszállítók is készülhetnek a legrosszabbra?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Amit önök, szocialisták az államkasszában hagytak, abból biztosan nem telik béremelésre, sem adósságcsökkentésre, de még téli gumira sem! Elfeledkezik arról, hogy az önök kormányzása idején súlyos mértékű zárolásokra került sor az egészségügyben. Nem emlékszem arra, hogy azokban az években akár egyetlenegyszer is felszólalt volna ellene. Mint ahogy akkor sem mert ellentmondani a kormányának, amikor megszavazta a fizetős egészségügyet, az emberek megsarcolását, a vizitdíjat meg a kórházi napidíjat.

– Képviselő úr! Párttársának már mondtam, most mondom önnek is: ne a baloldali sajtóból készüljön föl a parlamenti felszólalásra, mert higgye el, árt vele mindenkinek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a zárolással kapcsolatos információi pontatlanok, egyes esetekben pedig  helytelenek.  Az Országos Mentőszolgálat költségvetési kereteit az ön által említett módon semmiféle zárolás nem érinti. Az Országos Mentőszolgálat flottáját mintegy 900 gépkocsi alkotja, melyekből egyszerre 743 van szolgálatban, mind téli közlekedésre alkalmas gumiabroncsokkal felszerelve. Valamennyi jármű műszaki állapota, így a gumiabroncsok állapota is folyamatosan ellenőrzésre kerül, így egyetlen olyan baleset sem történt, amelynek oka az abroncsok alkalmatlansága vagy elhasználódása lett volna.

– Képviselő úr! 2007. december 31. óta a kormányváltásig nem történt mentőgépjármű-beszerzés, önök, szocialisták három éven keresztül egy fillért sem biztosítottak erre a célra a költségvetésben. Ezzel ellentétben, a jelenlegi kormány, csak eddig már 60 különböző felszereltségű mentőautó beszerzését támogattuk, idén december végéig pedig további 60 db „B” típusú mentőautó kerül leszállításra. Várhatóan egy 11,5 milliárdos támogatási szerződés is aláírásra kerül, újabb 200 mentőautó megvásárlására nyílik lehetőség. És azt is biztosan mondhatom önnek,  hogy az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésére elkülönített keretet a zárolás szintén nem érinti.

Jön az elektronikus útdíj, megszűnik a RoLa?

BÖDECS BARNA (Jobbik): – Államtitkár úr! Jelenleg közbeszerzési eljárás alatt áll a bevezetésre kerülő elektronikus útdíj-fizetési rendszer kiépítésére és működtetésére kiírt tender. Ez az útdíj elvben a nehéz közúti tehergépjármű-forgalom csökkentését, az utak terhelésének, állagromlásának csökkentését, a közutak balesetbiztonságának növelését és az áruforgalom legalább egy részének vasútra történő átterelését volna hivatott elősegíteni. Ugyanakkor a közelmúltban vált ismertté, hogy a Hungarokombi 2012. december 10-én végleg megszünteti a Kiskundorozsma és az ausztriai Wels között évtizedek óta működő, kamionokat vasúton szállító kombinált árufuvarozást, a RoLát.

– Államtitkár úr! Korábban adminisztratív korlátok terelték vasútra a kamionokat. Az adóköteles közúti fuvarozási engedélykeretek, a RoLát  is versenyképessé tették. Bulgária és Románia 2007. évi EU-csatlakozását követően viszont már lényegesen csökkent a forgalom, mivel az EU határain belül történő árumozgás nem korlátozható, a RoLa-szállítások egy része elveszítette korábbi ösztönzőinek jelentős részét, és ma már csak elsősorban a Törökországból, kisebb részben Szerbiából és Montenegróból érkező kamionok, mintegy 30 ezer jármű utazott vasúton. Az elmúlt esztendő végén pedig elképesztő módon, a RoLának öt évig juttatott állami támogatás elapadt, új nem érkezett, így a tevékenysége veszteségessé vált. Kérdezem:

• Miért szüntették meg a RoLa támogatását, tették tönkre a kombinált árufuvarozás ezen formáját pont egy évvel az útdíj bevezetése előtt?
• Milyen alternatívája lesz a hazai és a nemzetközi árufuvarozó kamionoknak a brutálisan megdráguló autópálya-használattal szemben, ha az egyetlen útvonalon még működő alternatíva is megszűnik az útdíj bevezetésének időpontjára?
• Komolyan vehető-e kormányuk szava arról, hogy az útdíj a vasúti szállításra történő átállást szolgálja, ha egyébként az útdíjat alternatív lehetőségek biztosítása nélkül újabb sarcként pénzbeszedésre használják?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány a kombinált, úgynevezett RoLa-szolgáltatást, lehetőségeihez mérten, eddig is segítette, többek között a forgalom szabályozásával, jogi és szervezési intézkedésekkel. A nemzeti fejlesztési miniszter a 2011-es költségvetésnek megfelelően a MÁV Magyar Államvasutak Zrt.-vel kötött támogatáskezelési szerződés alapján támogatta a gördülő országút kombinált árufuvarozást végző vasúti társaságokat. Az Európai Bizottság e tárgyban 2008-ben született határozata a támogatási programot öt évre hagyta jóvá, így az engedélyezett támogatás határideje lejárt. Az Európai Unió tagjaként Magyarország csak a Bizottság jóváhagyásával nyújthat újabb támogatást. A támogatás egyik alapvető indoka a közúti és vasúti szállítás közötti versenyképesség-különbség volt, ezért a Bizottság mindaddig engedélyezte a támogatást, amíg Magyarország nem vezeti be az elektronikus, használatarányos útdíj-rendszert. Arra tekintettel, hogy az útdíjat 2013-ban bevezetjük, Magyarország nem kezdeményezte a támogatás engedélyezésének megújítását.

– Képviselő úr! Az EU közlekedéspolitikája általános célként tűzi ki a kombinált szolgáltatás fejlesztését, azonban arra nem ad módot, hogy a tagállam egyes szállítási formákat korlátozzon, illetve kötelező jelleggel az egyikről a másikra terelje a forgalmat. A megtett úttal arányos díjbeszedés bevezetése az arányosabb teherviselést szolgálja, alkalmazva „a használó és szennyező fizet” közlekedéspolitikai elvet. Az elektronikus útdíj jövő évi bevezetésével a közúti szállítás költségei emelkednek, s meggyőződésem szerint ez elő fogja segíteni a RoLa igénybevételét és ismételt fellendülését.

Mikor kezdi meg végre működését az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Mióta én képviselő vagyok, legalább ötször megkérdeztem már öntől, hogy mikor kezdi meg végre működését az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ,  és mindig azt válaszolta, hogy hamarosan. Csak azt ne mondja, hogy ez valami liberális vircsaft, mert mindannyiszor elismerték, hogy a betegjogi képviselőknek van létjogosultsága, erről már kormányrendeletet is alkottak.

– Államtitkár úr! Az egészségügyi ellátás színvonala rohamosan csökken, és ezzel párhuzamosan a betegek jogainak védelme teljesen elsikkadt. Önök első intézkedésként beszántották az Egészségbiztosítási Felügyeletet, aztán megszüntették a BEGYKA-t. És ne mondja azt, hogy én valamilyen baloldali sajtóból tájékozódom, mert a betegjogi képviselők mondják, hogy másfél éve teljes létbizonytalanság közepette dolgoznak, nem tudják, hogy ki a főnökük, nem tudják, hogy milyen felhatalmazás alapján dolgoznak az egyes intézményekben. Nem csoda, hogy nagyon nagy a lemorzsolódás, sorban mennek el a többdiplomás szakemberek ebből a szakmából, óriási nagy űr tátong a helyükön.

– Államtitkár úr! Rendkívül fontos lenne, hogy a betegek végre tudjanak hová fordulni a panaszaikkal, mert jelenleg csak hosszadalmas és bonyolult polgári peres eljárás vagy rendőrségi feljelentés eszközével tudnak élni sérelem esetén, márpedig ilyen sérelmek vannak, sajnos mindennap vannak. És ne azt válaszolja, hogy az ÁNTSZ-hez lehet fordulni, mert nincsen hatósági felügyelet. Ez elfogadhatatlan.  Azt szeretném kérni, mondják meg végre:

• Mi az oka annak, hogy még mindig nem állt fel az OBDK?
• Mi az oka annak, hogy még nem kezdte el a tényleges működését?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Köszönöm, hogy felhívta újra a figyelmet erre a fontos problémára, mert így el tudom mondani, hogy téved. A betegek nem voltak, és nem is lesznek  magukra hagyva, a feladatellátással kapcsolatos funkciók nem vesztek el. Elkötelezettek vagyunk a betegjogok érvényesítésének elősegítésében és az ehhez szükséges garanciák, valamint a jogérvényesítés intézményrendszerének megteremtésében. A betegjogi képviselők sincsenek létbizonytalanságban, biztosított a jogvédelmi feladatellátás folytonossága. Örömmel tudom tájékoztatni arról a friss hírről , hogy a Magyar Államkincstár  2012. november 1-jei alapítási dátummal bejegyezte, az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központot,  a szervezet tehát a közeli napokban a megkezdi működését.

Társasházi közgyűlések szabályozásáról!

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt időszakban többször is fordultak hozzám társasházakkal kapcsolatos problémák miatt. Az egyik ilyen probléma a közgyűlésekre vonatkozó meghatalmazások kérdése volt. A társasházi törvény alapján a társasházak tulajdonosai a közgyűlések döntéseihez meghatalmazást adhatnak képviseletük ellátására. A tulajdonosok ezen joga helyes, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy nem tud részt venni a közgyűlésen. A társasházakról szóló törvényben rögzítettek alapján a tulajdonosok által adott meghatalmazási rendszerrel azonban sok esetben visszaélnek, ellehetetlenítik a közgyűléseket, mert olyan mennyiségű meghatalmazást gyűjt össze egy-egy személy, hogy egyedül dönthet fontos kérdésekben. Előfordul, hogy a takarító vagy éppen a gondnok a saját foglalkoztatása érdekében gyűjti össze ezt a nagy mennyiségű meghatalmazást.

– Megoldást jelenthetne, ha a társasházi törvény szabályozná, hogy a társasházzal jogviszonyban álló személyek és családtagjaik nem lehetnek meghatalmazottak, illetve korlátozná az egyes meghatalmazottak által képviselhető albetétek számát, esetleg ezen korlátozást rögzíteni kellene a társasház szervezeti és működési szabályzatában. Az is problémát okoz, hogy egy-egy megbízás gyakorlatilag örök érvényű, azt többször is felhasználhatják.

– Elfogadható és érthető az az érv, amely kialakult a helyzettel kapcsolatban, hogy mindenki vegyen részt a társasház közgyűlésén, de pont az általam elmondott problémák azok, amelyek sokszor visszatartják a tulajdonosokat, hogy részt vegyenek a közgyűléseken. Úgy vélem, hogy napjainkban már a visszaélések olyan magas számban fordulnak elő, hogy mindenképpen szükséges valamilyen szintű korlátozása.  Tisztelettel kérdezem tehát:

• Milyen megoldást lát a minisztérium arra, hogy a társasházi meghatalmazásoknál meglévő problémákat jogszabályi úton rendezzék a közeljövőben?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Álláspontunk szerint a társasházi törvényben a meghatalmazást érintő, az általános polgári jogi rendelkezésektől eltérő korlátok előírása alkotmányossági problémákat vetne fel. A tulajdonost a társasházi törvény nem zárhatja ki az önrendelkezés alapvető lehetőségéből, például hogy távolléte esetére jogainak érvényesítése céljából más személynek írásbeli meghatalmazást adjon a helyette történő szavazásra. Minden tulajdonos saját maga jogosult eldönteni, hogy kit hatalmaz fel a képviseletére. Ez alapvetően bizalmi kérdés. Ha több tulajdonos bízik meg egy személyben, akkor ezt a körülményt is el kell fogadni. Nem látom indokoltnak a társasházzal jogviszonyban álló személyek meghatalmazottként történő eljárásának tiltását sem, ugyanis ez még önmagában nem előzi meg az esetleges visszaéléseket.

– Hangsúlyozni kell azonban, hogy a meghatalmazásnak szabályosnak kell lennie. A képviseleti jog lényegi eleme, hogy a meghatalmazott alapvetően a meghatalmazó érdekeinek megfelelően, mindenekelőtt a meghatalmazó utasításai szerint köteles eljárni. A társasházi közgyűlés napirendjét a meghívónak tartalmazni kell, így ennek ismeretében a tulajdonos megfelelő utasításokkal láthatja el a meghatalmazottat, hogy a nevében milyen nyilatkozatot tegyen, hogyan szavazzon.

– Tisztelt Képviselő úr! Az ön által említett társasházi döntéshozatali probléma sajnos nem kezelhető a javasolt módon, mert az a lakástulajdonosok jogainak indokolatlan csorbításával járna.

Miért sújtják újabb költségvetési zárolással a már így is súlyos helyzetben lévő Nemzeti Kulturális Alapot, miért lehetetlenítenek el fontos kulturális szervezeteket és célokat?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! A Jobbik felháborítónak tartja, hogy a kormány által elrendelt újabb zárolás egyik legnagyobb vesztese a kultúra területe. A Nemzeti Kulturális Alapot érintő újabb, ezúttal 900 millió forintos zárolás visszafordíthatatlan károkat fog okozni fontos, értéket közvetítő szervezetek tucatjainak. A szervezetek egy része ugyanis már így is hitelből él vagy a megszűnés határán van. A kormány most ezeknek kívánja megadni a kegyelemdöfést! 

– Államtitkár úr! Kérem, ne kezdje megint a válaszát az elmúlt nyolc évre való mutogatással, hisz ha mindenképp pénzt akarnak spórolni, akkor számos más területen megtehetnék ezt. Ott van például a Jobbik ellehetetlenítésén dolgozó Terrorelhárítási Központ, amire évről évre milliárdok mennek el feleslegesen, vagy épp az eredményt elérni nem tudó cigány integrációs programok, a felesleges focistadionok, és még lehetne sorolni számos pénzszórási területet.

– Államtitkár úr! A kultúra sajnos egy dologban biztosan nem különbözik a magyar társadalom döntő többségétől: ugyanúgy napról napra élnek a szervezetei, mint ahogy az emberek nagy része. Ha a költségvetési támogatásokat nem kapják meg, ha csak egy részét kapják meg, azt nem lehet jövőre kipótolni, mert lehet, hogy addigra megszűnnek. Joggal kérdezem tehát: 

• Mi a bűne ezeknek a szervezeteknek?
• Miért mostohagyermeke a kultúra a kormánynak?
• Miért jó önöknek, ha holnaptól megszűnnek jelentős író-, képzőművészeti, színházi társaságok, szervezetek?
• Mi ez, ha nem a kultúra kivéreztetése?
• Miért lehetetlenítenek el fontos kulturális szervezeteket?
• Hogy van az, hogy értelmetlen célokra van pénz, értéket teremtő és közvetítő célokra pedig nincs?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Legyünk becsületesek önmagunkhoz is, és lássuk a magyar kultúra ön által vázoltnál valósabb helyzetét.  A kormány nem ellehetetleníti, hanem megmutatja az igazi kulturális értékeket! Ön akkor is téved, amikor azt állítja, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnak nincs pénze a kultúra támogatására. Ne beszéljen zöldségeket! Az állam a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül október 29-ig több mint hatmilliárd forintot osztott szét. Itt is csak néhány példát említek: a könyvkiadásra több mint ezermillió forint került szétosztásra a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül idén október 29-ig. Érti, képviselő úr? A közgyűjteményekért felelős kollégium több mint 700 millió forintos keretből gazdálkodhatott. A kulturális fesztiválokra az állam több mint 800 millió forint támogatást, vizuális művészetekre pedig közel egymilliárd forintot biztosít, - mindet az idén.

– Képviselő úr! Példaként csak említeném a figyelmét elkerülő jelentősebb kulturális események sorából: a Műcsarnokban a „Mi a magyar?” kiállításnak óriási sikere volt,  a Szépművészeti Múzeum Cézanne-kiállítása nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, folytatódik a Márai-program, és a tudományos és szakkönyvkiadás támogatása is.

– Képviselő úr! A Nemzeti Kulturális Alap célja a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása. Az állam e bizonyítottan bevált intézményét tovább erősíti, ha kell, finanszírozási, és ha kell, szerkezeti lehetőségeit a kulturális szféra valós igényeinek megfelelően, akár rugalmasabbá tételében is.

Maradhatnak-e az önkormányzatoknál a járóbeteg-szakellátó intézmények?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár úr! A kormány idén februárban döntött arról, hogy államosítja az önkormányzati járóbeteg-ellátó intézményeket, de az erről szóló kormányrendelet nem rendelkezik arról, hogy milyen feltételekkel tarthatják meg az önkormányzatok a szakrendelőiket. Erre szerettünk volna választ kapni fél évvel ezelőtt, ám akkor csak kioktatást kaptunk az elmúlt nyolc év gaztetteiről és a nemzeti együttműködés nagyszerűségéről, de a kormány egészségügyi terveiről érdemi információt nem.

– Államtitkár úr! A kormányzati körökből elhangzottak olyan nyilatkozatok is, hogy 2013. január 1-jétől az állam csak azoktól az önkormányzatoktól veszi át a működtetést, amelyek nem képesek finanszírozni a feladatot. Azóta eltelt nyolc hónap, a gondos előkészítő munka talán meghozta gyümölcsét, és most már tán megtudhatjuk, hogy mik a tervei a kormánynak az önkormányzatok által működtetett szakrendelőkkel. Ezért kérdezem:

• Megtarthatják-e az önkormányzatok a járóbeteg-szakellátó intézményeiket?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az idei esztendőben két lépésben állami fenntartásba kerültek a korábban önkormányzati fenntartású fekvőbeteg-intézmények. Január 1-jén a fővárosi és megyei intézményeknél, május 1-jén pedig a városi kórházaknál került sor a változásra. A fenntartási felelősség és a vagyon is az államhoz került. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy mindazon járóbeteg-szakellátók, amelyek a fekvőbeteg-intézményekkel integráltan működtek, értelemszerűen szintén tulajdonost váltottak, és kórházaikkal együtt az önkormányzatoktól az államhoz kerültek. Így sok szakrendelő, a járóbeteg-kapacitás egy jelentős része már most is állami fenntartásban működik.

– Képviselő Úr! Néhány héttel ezelőtt itt a parlamentben egy képviselőtársa az önéhez hasonló kérdést tett fel. Akkor is elmondtuk, most is elmondom: a települési önkormányzat tulajdonában lévő járóbeteg-szakellátási feladatok ellátására szolgáló vagyonhoz kapcsolódó járóbeteg-szakellátások 2013. január 1-jétől állami tulajdonba kerülnek. Jelenleg dolgozunk azon, hogy az állami fenntartásba vételének feltételrendszerét pontosítsuk. Ön is, és mindenki más is időben értesülni fog e munka eredményéről.

Mikor szab gátat a törvény ereje az állatkínzásoknak?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! Egy társadalomról és állapotáról nagyon meghatározó helyzetképet ad az a tény, hogy hogyan bánik az állatokkal, legyen az haszonállat vagy társállat. Sajnos, az állatvédelmi törvény életbelépése után is kijelenthetjük, hogy ebben a kérdéskörben is elégtelenre vizsgáztunk, és csak egy lépés választ el attól, hogy Európa szégyeneivé váljunk. Nem szeretnék hosszasan értekezni a haszonállatokkal kapcsolatos, az Európai Unió által kikényszerített anomáliákról, amelyek egy tradicionális állattartással foglalkozó gazdát megmosolyogtatnak és megdöbbentenek. Inkább azokról a társállatok - itt gondolok a kutyára, macskára - tartásával kapcsolatos észrevételekről szeretnék beszélni, amelyeket az állatvédő szervezetektől és az ezekkel foglalkozó alapítványoktól szereztem be.

– Államtitkár úr! A törvény lehetőséget ad rá, hogy az állatkínzásos eseteket letöltendő szabadságvesztéssel sújtsák, de erre eddig példa nem nagyon akadt. Tapasztalataim alapján a rendőrség az ilyen típusú bejelentésekkel nem tud és nem is akar foglalkozni, holott a médiából is értesülhetünk napi szinten ilyen esetekről. Ózd környékén például a rendőrség a mai napig sem tudta megoldani, hogy megszűnjék a helyi cigányság kedvenc sportja, a kutyaviadal, amely az egyik állat haláláig tart sajnálatos módon. Hallani tömegével olyan esetekről is, hogy a szegény állat baltacsapás, felakasztás által leheli ki a lelkét.

– Államtitkár Úr! Kutatásaim során bizonyosságot nyert, hogy ezeknek az eseteknek a túlnyomó része azokban a térségekben történik, ahol a civilizáció megállt a középkorban, lakói antiszociális, a magyar társadalommal antikompatibilis elemek, akik veszélyesek emberre, állatra egyaránt. A társadalom egészét jogosan háborítják fel ezek az esetek, hiszen ami ezeknek a bűnözőknek csupán egy darab hús, az egy nyugdíjasnak hűséges társa a mindennapok magányában, egy gyereknek pedig  játszótárs a családban.  Önök szeretnek minden témában Európára hivatkozni.

• Ebben a kérdésben nem szeretnénk felzárkózni?
• Ebben a kérdésben megmaradunk a középkorban?

+

KARDEVÁN ENDRE, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az állatvédelem területét érintő hazai joganyag európai mércével is megállja a helyét. A büntető törvénykönyv nyolc éve tartalmazza azokat a tényállásokat, amelyek lehetővé teszik az állatokkal rosszul bánók büntetőjogi felelősségre vonását. A társállatok tartásával kapcsolatos szabályozás is ugrásszerű fejlődésen ment át az elmúlt két évben. Az állatok védelméről, kíméletéről szóló törvény módosítását tavaly novemberben elsöprő civil és képviselői támogatottság mellett fogadta el az Országgyűlés.

– Képviselő úr! Hatóságaink hatékony együttműködésének és a civil állatvédő szervezetekkel való folyamatos párbeszédnek köszönhetően közös fellépéssel egyre több ügyet sikerült felgöngyölíteni. Folyamatosan nő a vádemelési javaslattal lezárt ügyek száma, az összes feljelentések körülbelül 30-35 százaléka jut el az ügyészi szakaszba. Időközben megszülettek azok a precedens értékű ítéletek is, amelyeknek köszönhetően manapság már évente több tucat elmarasztaló döntés születik, köztük letöltendő szabadságvesztés is. Az állatkínzások felszámolásához azonban a hatóságok és a felelős civilek munkája nem elegendő. Sajnos mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik számára egy állat élete semmit sem jelent. A társadalom egészének kell megérnie arra, hogy egyhangúlag elítélje a hasonló cselekedeteket. A szemlélet lassú, de kézzelfogható változáson megy keresztül. Egyre többen tartják felelős módon állataikat, és növekszik a társadalmi érzékenység is. Bízom benne, hogy mielőbb elérjük közös célunkat.