„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

 (Az MSZP ezúttal a nap folyamán egységesen távol tartotta magát az Országgyűlés ülésétől, - bár nem a napi juttatástól – így szólásaikat kénytelen volt hiányolni a T. Ház és a kormány.)

A nokiás doboz a múlté, hol a határa az állami szintű korrupciónak Magyarországon?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Idézettel kezdem: „Szinte az első pillanattól kaptam lobbi színezetű megbízásokat. Olyan szabályokat kellett volna alkotnunk, amelyek mögött rendre felsejlett egy bizonyos érdekcsoport. Engem közvetlenül sosem kerestek, de nem is volt rá szükség, hiszen van helyettem sok olyan állami vezető, aki üzleti múltja alapján e körbe sorolható. A kormány vagy a Fidesz-frakció képviselői sokszor éltek a tárca irányába ilyen, szakmainak álcázott javaslatokkal. Egyes beadványokból legtöbbször tudni lehetett, hogy nem az írta, aki a nevét adta hozzá. Ezeket az indítványokat nem tudtam összeegyeztetni szakmai ismereteimmel, meggyőződésemmel, ezért december 1-jei hatállyal lemondtam.”

– Ez az idézet, amely több sajtóorgánumban is megjelent, Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkártól származik. Nyilatkozata nem új keletű, és nem csak az energiaszektorra igaz.. Emlékezhetünk Ángyán Józsefre, aki az állami földpályázatok átláthatatlan és visszaélésekkel tarkított lebonyolítása miatt kényszerült lemondásra az államtitkári posztról.  Sajnos az utóbbi időben sorra lehetünk tanúi azoknak a folyamatoknak, amelyek azt bizonyítják, hogy az átláthatatlan mutyik, lobbik, a korrupció mocskában vergődik az állami vezetés legfelsőbb szintje. A gazdasági szaksajtóban számos elemzést olvashatunk, hogy az elmúlt években a korábbinál sokkal súlyosabbá vált a korrupciós helyzet Magyarországon.

– Államtitkár úr! A különböző uniós, állami és önkormányzati pályázatok területén egyre gátlástalanabb igényeket fogalmaznak meg a megrendelők vagy a döntéshozók. Ezen a ponton újra csak idézném Holoda Attilát, aki szerint „az energiacégek nagy része off-shore hátterű, a háttérben bizony nagyon sokszor politikusokkal. A kirakatban többnyire strómanok, nem a valódi tulajdonosok ülnek, de csak az számít, hogy tudni véljük, melyik politikai támogatás áll mögöttük, legyen az jobb- vagy baloldalon.” Mindezek alapján kérdezem:

• Mit kíván tenni a korrupció visszaszorítása érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium?
• Folytatnak-e bármilyen vizsgálatot Holoda Attila helyettes államtitkár úr érdemi megállapításaival kapcsolatosan, vagy ezek is ugyanolyan pusztába kiáltott szavak lesznek, mint Ángyán József esetében?
• Nem gondolják-e, hogy végre szakmai alapon kellene meghozni a döntéseket, és nem a politikai-gazdasági lobbiérdekeket kiszolgálni?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tökéletesen egyetértünk abban, hogy a korrupció elleni harc alapvetően fontos, ezért elöljáróban önnek is azt javaslom, hogy ezzel kapcsolatos véleményét, szándékait, törekvéseit ne egy sérült és sértett ember vagdalkozására alapozza.

– Képviselő úr! A korrupcióellenes ügy közös társadalmi ügy, amelyben az államra és az állami intézményekre valóban kiemelkedő felelősség hárul. A kormány megalakulását követően azonnal fellépett a korrupció ellen, határozott intézkedéseket tett az előző kormányzati ciklusokban hozott döntések kivizsgálására. Ennek eredményeként számos ellenőrzés zajlott és zárult, több ügyben már jogerős bírósági döntés is született.

– A határozott korrupcióellenes intézkedések egyik kézzelfogható eredménye az 1104/2012. számú kormányhatározat. Konkrét intézkedéseket tartalmaz. A fejlesztési tárcánál is olyan mechanizmus működik, amelyik képes a korrupciós kockázatokra vagy eseményekre irányuló közvetlen bejelentések, valamint a központi bejelentőrendszerbe érkezett információk alapján történő hivatalos megkeresések fogadására, feldolgozására és azok belső kivizsgálására.

– Képviselő úr! A korrupció megelőzése illeszkedik a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési programhoz, nevesíti az átfogó feladatok között az elszámoltathatóság megteremtését. Mindezek mellett fontos lépésnek tartjuk, hogy Magyarország elfogadta a nyílt kormányzati együttműködés elnevezésű nemzetközi kezdeményezéshez való csatlakozásról szóló kormányhatározatot, és az ehhez kapcsolódó akciótervben foglaltak betartását, betartatását is kimondta.

– Képviselő úr! Az ön által idézett kijelentések semmilyen konkrétumot nem tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy milyen korrupciógyanús események következtek be a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál. Az alaptalan célozgatásokat az ön által hivatkozott személy esetében is  kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy ha bármilyen, korrupciót megalapozó gyanúról rendelkezik információval, azt közvetlenül vagy a központi bejelentő-védelmi rendszeren keresztül tegye meg. Kérem, éljen a bejelentés lehetőségével!

+

STAUDT GÁBOR: – Államtitkár Úr! Természetesen minden esetben, amikor ilyen tudomásunkra jut, feljelentést teszünk. Én egyébként a gazdasági szaksajtót is idéztem, mely szerint sajnos tendencia a különböző közpénzeknek, így az európai uniós pénzeknek is, a nem megfelelő kezelése. Úgy gondolom, hogy a Budai Gyula nevével fémjelzett elszámoltatás sem volt túlságosan sikeres. Azt is említette, hogy konkrét ítéletek születtek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mely ügyekben történt meg ez, mert nem nagyon tudunk ilyenekről, és úgy érezzük, hogy az elszámoltatás nem történt meg.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 201 igen, 49 nem, 1 tartózkodás mellett az államtitkári választ l elfogadta.

A szocialista kormányok eredményeivel szemben 2010 óta javult a nők foglalkoztatása Magyarországon. A kormány intézkedései mennyiben segítik elő a nők munkaerő-piaci helyzetének javulását?

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): – Államtitkár úr! A férfiak kenyérkereső szerepe korábban kiszorította a nőket a munkaerőpiacról, azonban a demográfiai változások, a nők tömeges munkába állása, a személyes motivációk, az anyagi függetlenség iránti igény egyre növekvő női munkaerő-piaci jelenlétet eredményezett. Mégis évtizedek óta probléma, hogy a nők a munkaerőpiacra lépéstől kezdve hátrányos helyzetben vannak, ami az életpálya során csak halmozódik. A nők elhelyezkedését nehezíti a gyermekvállalási időszak miatti megszakítás, a keresőmunka sok esetben férfias jellege, a munkaerő-piaci szegmentáció, a társadalom norma- és értékrendszere. A nők beosztásával összefügg a gyermekvállalási hajlandóság és a munkaerőpiacra való visszatérés ideje. Minél magasabb pozícióban van a női munkavállaló, annál nehezebb a gyermekvállalás, illetve annál rövidebb ideig marad távol a munka világától, mert a kieső idő versenyhátrányt jelenthet a számára.

– Államtitkár úr! 2003-ban a nők foglalkoztatási rátája 55,9 százalék volt. 2009-re ez a szám 52,3 százalékra csökkent. A Bajnai-kormány mégis olyan intézkedéseket hozott, amelyek tovább nehezítették a gyermekes anyukák helyzetét, hiszen három évről kettőre csökkentette a gyes, illetve a gyed folyósítását. A polgári kormány 2010-ben sikeresen megállította ezt a csökkenő tendenciát. Az azóta életbe lépett intézkedéseknek köszönhetően Magyarországon több mint 45 ezerrel több nő dolgozik ma, mint 2009-ben. Kérdezem:

• A gyes két évről három évre való visszaállítása és a munkahelyvédelmi akcióterv keretein belül a gyesről visszatérő kismamák utáni jelentős járulékkedvezmények mennyiben segítik elő a nők munkaerő-piaci helyzetének javulását?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Én az Eurostat adatait idézem azért is, hogy európai összehasonlításban láthassuk, hol tartunk most, és meddig lehetne és hova szeretnénk eljutni. 2009-ben Magyarországon a 15-64 éves korcsoportban a nők foglalkoztatási rátája 49,9 százalék volt, 2012-ben pedig 53 százalék. Tehát mintegy 3 százalékkal növekedett 2009 és 2012 között a nők foglalkoztatási rátája. Ha ugyanezt európai átlagban nézzük, 2009-ben 58,4 százalékos az európai uniós foglalkoztatási ráta a nőknél, 2012-ben pedig 58,9 százalék. Tehát mindössze 0,5 százalékos növekedés játszódott le. Ez azt jelenti, hogy kezdjük ledolgozni a hátrányunkat a nők foglalkoztatása terén. Azért hozzátenném: ez az 53 százalék 2012-ben az elmúlt 12 év legmagasabb arányszáma. Azt is látni kell, hogy az 59 és a 53 között még mindig 6 százaléknyi különbség van, tehát a magyarországi és az európai uniós átlagos női foglalkoztatási ráta között még jelentős az eltérés. Ez a különböző foglalkoztatási csoportoknál eltérő: a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők vagy a 40-54 éves korosztály esetében a női foglalkoztatási ráta Magyarországon kifejezetten jónak tekinthető, ugyanakkor az alacsony iskolai végzettségűeknél vagy az 55 év felettieknél pedig jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az új munka törvénykönyv, amely tavaly július 1-jén lépett életbe, már a magánszférára is kiterjeszti, hogy a munkáltató a kisgyerekes munkavállaló kérésére köteles részmunkaidős foglalkoztatást biztosítani a gyermeke harmadik életévének betöltéséig. Emellett más rugalmas foglalkoztatási lehetőségként nevesíti a kötetlen munkarendet, osztott munkakört is. A másik nagyon fontos lépés a munkahelyvédelmi akcióterv, amely az 55-nél idősebb és a 25-nél fiatalabb korcsoportok számára a szociális hozzájárulási adó felezését teszi lehetővé, de ezen kívül még a gyesről és gyedről visszatérő szülők alkalmazása esetén is lehetővé teszi ennek a szabálynak az alkalmazását.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával pályázatok jelentek meg, amelyek helyi és munkahelyi szinten támogatják a családi napközik és más gyermekfelügyeleti szolgáltatások létrehozását a három éven aluli gyermekek számára. A bölcsődei kapacitások megerősítése nagyon fontos lépés: 2013 végére a bölcsődei férőhelyek száma eléri a 40 ezret. Tehát intézményi oldalról is sok lépésre van szükség még, de úgy gondolom, a legfontosabb lépéseket már megtettük ahhoz, hogy Magyarországon a női foglalkoztatás növekedjen.

+

TALABÉR MÁRTA: – Államtitkár úr! Legfontosabb a munka és a magánélet, illetve a család összehangolásának segítése. Említette az óvodai és bölcsődei férőhelyeket. Várpalotai polgármesterként is mondhatom: nagyszámú bölcsődei férőhellyel rendelkezünk, tehát aki a mi térségünkben szeretne elmenni dolgozni kisgyermekes anyukaként, az megteheti.

– Az új munka törvénykönyvével sokakat riogattak, férfiakat és hölgyeket egyaránt. Nem váltotta be a rémhíreket, inkább úgy tűnik, hogy segíti az elhelyezkedést, semmint gátolja. Azt gondolom, azonban hogy ezen a területen még van tennivaló. Köszönöm a válaszát, elfogadom.

Isten hozta, miniszter úr, ez a való világ!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Ópályi, Nagydobos és Nyírparasznya községekben tűrhetetlen közbiztonsági állapotok uralkodnak. A tisztességesen dolgozó emberek vagyona szinte sehol sincsen biztonságban, a vagyon elleni bűncselekmények mindennapossá váltak. Az udvarokról ellopják a tyúkokat, kacsákat, a sertéseket, a földekről elhordják a termést, még a vad etetésére szánt csöves kukoricát is ellopják. Több tízmilliós kárt okozva teljes erdőket vágnak ki, a polgárőrök szolgálati autóját kövekkel dobálják, és mindennek tetejébe még a meglopott, kifosztott embereket szóban gyalázzák, megöléssel, torokátvágással, fejlevágással fenyegetik, és akkor az iskolai erőszakról még nem is beszéltem. Az elkövetők elsöprő többsége a cigány kisebbség köréből kerül ki, akik sem a törvénytől, sem a rendőrségtől nem tartanak. A büntetések nevetségesek, egyenlők a nullával, az elkövetők néhány napon belül szabadlábra kerülnek, és ott folytatják, ahol nem sokkal azelőtt abbahagyták. Emiatt sokan már nem is jelentik a cselekményeket, belefáradtak az egészbe, úgy érzik, hogy úgyis felesleges, nem lehet mit tenni.

– Államtitkár úr! Személyesen győződtem meg arról, hogy a helyzet katasztrofális, a feszültség kézzel tapintható. A többség már nem sokáig fogja tűrni a fosztogatásokat és a terrort, ami ezeket a településeket jellemzi. A tragédiák elkerülése és a rend helyreállítása érdekében a helyiek aláírásgyűjtésbe kezdtek, melynek címzettjei a miniszterelnök úr, valamint a belügy- és az igazságügy-miniszter urak. Ebben az aláírásgyűjtő akcióban a helyiek követelik a fokozott rendőri jelenlét állandóvá tételét, Ópályi községben rendőrőrs felállítását, a fegyveres mezőőri szolgálat megerősítését, súlyosabb büntetési tételek kiszabását, a kár teljes megtérítését. Továbbá az erdőfelügyeleti eljárások újraszabályozását, ugyanis gondolom, egyetértenek velem abban, hogy nincs értelme olyan erdőket újratelepíteni, karbantartani, gondozni, amelyeket biztosan ellopnak. Ez nem várható el a gazdáktól, hiszen befektetésük és verejtékes munkájuk gyümölcsét jelenleg bűnözők élvezik.

– Az igaz, hogy néhány hete – ugyanúgy, mint tavaly nyáron egy rövid ideig – valamivel több rendőr teljesít szolgálatot a településeken, de még ez sem hozott áttörő változásokat.

– Egyszer s mindenkorra egy fontossági sorrendet kellene felállítani. Elsődleges a tisztességes emberek életének, vagyonának, biztonságának védelme, és legfeljebb csak ezután következhet a kerékpárosok és a gépjárművezetők ellenőrzése.

– Államtitkár úr! A 3500 rendőr avatásáról szóló kijelentésekkel, a valósággal szöges ellentétben álló statisztikai adatok unalmas ismételgetésével, ráolvasással nem lehet rendet tenni. Ha nem cselekednek, ha továbbra is homokba dugják a fejüket, ha úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, akkor a pokol hamarosan elszabadul. Ez a szigorú igazság, ez a való világ!

• Mikor értik már meg végre, hogy ezzel az elkövetői körrel szemben csak és kizárólag a Szent László-i szigort tükröző büntetési tételek, a betonkemény rendőri fellépés és az elrettentő börtönviszonyok a célravezetők?
• Teljesítik-e az emberek követeléseit, és helyreállítják-e a rendet?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Sajnálatos, hogy ön anélkül állít szörnyű dolgokat, valótlant három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településről, hogy a polgármesterrel, a képviselő-testülettel beszélt volna, az ő véleményüket megkérdezte volna. Én megtettem. A mai válaszadása előtt, beszéltem a három település polgármesterével. Ópályi polgármestere azt mondta, hogy nem kérik rendőrőrs felállítását Ópályiban, meg vannak elégedve azzal a rendőri jelenléttel, ami van. A korábbiakhoz képest az általános iskola elé az iskolakezdéskor reggel is jut rendőr, akik a gyerekek biztonságát szolgálják, és soha nem volt annyi rendőr Ópályiban, mint most. Egyébként jó kapcsolatot ápol a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitánysággal, a mátészalkai városi rendőrkapitánysággal, és a szükséges rendőri erő a településen biztosított.

– Beszéltem. Nagydobos polgármesterével is. Elmondta, hogy a 2200 fős településen 54 fő közfoglalkoztatott személy van, akik részt vesznek a közfoglalkoztatásban a szociális tűzifaprogramban és jelentős mennyiségű szociális tűzifát tudtak biztosítani a rászorulóknak.

– Beszéltem Nyírparasznya polgármesterével is. Elmondta: ezen a településen a falopás a tulajdon elleni bűncselekmények közül valóban jelen van, de a megyei rendőrfőkapitány úrral, a Készenléti Rendőrség nyírbátori parancsnokával kapcsolatban van, és minden feltétel adott annak érdekében, hogy a nagyobb rendőri jelenlét eredményeképpen ezeket a súlyos jogsértéseket, amelyek előfordulnak, megelőzzék.

– Képviselő úr! Ön itt a tulajdon elleni szabálysértések, a vagyon elleni bűncselekmények elleni fellépés fontosságáról szólva ezen települések rossz hírét keltette. Ezzel szemben mint országgyűlési képviselő 2010 nyarán, amikor a kormány a Ház elé terjesztette a szabálysértési törvény módosítását, ami éppen a kis értékű tulajdon elleni szabálysértések elleni hatékonyabb fellépést segítette elő, nevezetesen, hogy ezen jogsértések elkövetői ellen elzárást is lehessen alkalmazni, ezt ön nem támogatta. Nem támogatta továbbá a büntető törvénykönyv módosítását sem, ami szigorú fellépést tett volna lehetővé a bűnelkövetőkkel szemben.

– Képviselő úr! Önnek semmi sem drága? Önnek, e három szabolcsi kistelepülés jó hírét sértő interpellációt benyújtva, anélkül, hogy ezeket az információkat ellenőrizte és a polgármesterekkel, a települések vezetőivel beszélt volna, ez nem volt fontos, csak az volt fontos, hogy olyan valótlanságot állítson ebben az interpellációban, amelyek a valósággal szöges ellentétben állnak?

– Képviselő úr! Én abban bízom, hogy a tények, a válaszom meggyőzik önt, elnézést kér az érintett három település polgármesterétől, a képviselő-testülettől, az ott élőktől. És azt is kérem öntől, hogy ha a parlament elé olyan szigorító törvényjavaslatokat terjeszt a Fidesz-KDNP-többség vagy a kormány, amely a közbiztonságot, a közrendet javítja akár Nyírparasznyán, Ópályiban vagy Nagydoboson, és ha valóban fontos önnek a közbiztonság, akkor ezeket a törvényjavaslatokat támogassa.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ez egészen egyszerűen elképesztő, ez hazugság! Ez után a válasz után legfeljebb csak a lemondását tudnám elfogadni, ezt a választ semmiféleképpen! Itt ül mögöttem öt ópályi gazda, közte az az ember, akinek a helyi kisebbség több mint 21 millió forint kárt okozott! Itt van 4500 aláírás! (Felmutatja.) És három polgármesterre hivatkoznak, amelyből kettő fideszes! Ha ön nem Balatonfüred környékére járna szobrokat avatni, hanem gyakrabban járna Szatmárba, akkor talán jobban képben lenne. Mindenesetre, ha az önök gyermekei az ópályi általános iskolába járnának, vagy ha ott laknának, vagy az ópályi cigánytelepet átköltöztetnénk egy évre a Rózsadombra vagy a pesti belvárosba, akkor, ne féljenek, megtudnák, hogy hol lakik a Jóisten!

– Államtitkár úr! Az egész települést széthordták. Személyesen győződtem meg róla, önnek is ezt kellett volna tenni. 4500 aláírással szemben három polgármester politikai haszonszerzés céljából megfogalmazott véleménye nem lehet mérvadó! De mindenesetre, ha önök nem tudnak rendet tenni, akkor majd rendet tesznek mások. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret!

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 35 nem, 10 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.

Milyen sors vár a fészekrakók által megszállt társasházakra?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! A miskolci fészekrakók problémája visszatérő kérdés, mégsem történt semmiféle érdemi változás, sőt a helyzet napról napra romlik. Mindenki számára ismeretes: az eltérő kultúrájú fészekrakók alkalmatlanok a civilizált életvitelre, a kulturált együttélés legelemibb szabályait sem képesek betartani, kommunaszerűen, sokszor ősközösségi szinten élnek és keserítik meg a tisztességes állampolgárok mindennapjait. Az elmúlt évek tétlensége az ügyben azt eredményezte, hogy az Avas lakótelepet mára a miskolci Harlemnek nevezik, a városrész gyakorlatilag élhetetlenné vált. Mindennaposak a lopások, rablások, verekedések, és aki nem azonos etnikumú a fészekrakók tömegével, az csupán magyarsága miatt is potenciális veszélynek van kitéve az utcán.

– Államtitkár úr! A másik nagyon jelentős és égető probléma a fészekrakó-ügyben, hogy sok esetben semmiféle közüzemi díjat és közös költséget nem hajlandók fizetni, ezzel kilátástalan helyzetbe hozva a társasház lakóközösségét. Hónapra emelik a közös költséget, amit szintén csak a tisztességes emberek fizetnek meg, szembesülve azzal, hogy a közös tulajdonukat tönkreteszik, lepusztítják. A napokban is megkerestek egy ilyen társasház tulajdonosai, akik elmondták, hogy a fészekrakó-bűnözők miatt az alapvető jogaikat, a pihenéshez, nyugodt élethez és az egészséghez való jogaikat sem tudják érvényesíteni.

– Államtitkár úr! Teljesen jogos a felvetésük, miszerint nem hajlandók tovább a saját lakóközösségükben eltűrni ezt az élősködő, koszos, a minimális emberi normákat sem betartó, bűnözésből élő réteget. Követelik, hogy ezeket a civilizálatlan családokat azonnali hatállyal költöztessék ki, és gondoskodjanak róla, hogy az illetők soha többé ne tudjanak visszatérni.

Kérdezem:

• Mire számíthatnak azok az emberek, akik kénytelenek ezt a vegzálást és ezt a lehetetlen helyzetet nap mint nap átélni, történik-e intézkedés az ügyben?
• Ki fogja a fészekrakók által hátrahagyott adósságot kifizetni, és az okozott károk milyen forrásból lesznek rendezve?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A miskolci Avas lakótelep problémája, a fészekrakók által generált probléma valóban ismeretes, és 2010 ősze óta, amióta az újonnan megválasztott miskolci önkormányzat hivatalba lépett, a Belügyminisztériummal és a rendőrséggel összefogva jelentős lépéseket, jelentős erőfeszítéseket tettek az ön által is leírt probléma megoldása érdekében. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Fészekrakó-program kapcsán jelenleg is több bírósági eljárás van folyamatban. Konkrétan a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon 251 ingatlan vonatkozásában van eljárás 347 gyanúsítottal szemben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon pedig 142 ingatlan vonatkozásában több mint 200 fő tanúként és 330 fő gyanúsítottként kihallgatására került sor.

– Képviselő úr! A nemzeti együttműködés programjában rögzítettük, hogy a közrend, közbiztonság alapja az, hogy senki nem állhat a törvények fölött. A Belügyminisztérium együttműködve Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával, megerősítette a rendőri és közterület-felügyeleti jelenlétét Miskolc városának Avas lakótelepen. Nem felel meg a valóságnak, hogy semmiféle intézkedés nem történt, hiszen a lakótelep területén a rendőrség gyalogos szolgálatot vezetett be, amellyel kapcsolatban pozitív visszajelzések érkeztek az ott élők részéről. A közterület-felügyelet munkatársai pedig napi folyamatos, 24 órás szolgálatot teljesítenek gyalogos közterület-felügyelői járőrpárokkal, és 24 órás térfigyelő kamerarendszerrel segítik a rendőrség munkáját.

– Képviselő úr! Az intézkedések hatásainak eredményeképpen a 2012 végéig terjedő időszakban megállapítható, hogy a bűncselekmények száma az Avas lakótelepen folyamatosan csökkent. Természetesen nem lehetünk elégedettek, hiszen még így is sok bűncselekményt követnek el, de mégis szeretnénk fokozni a rendőrség erőfeszítéseit, összefogva az önkormányzattal. Ezen túlmenően a Belügyminisztérium közvetítő szerepet vállal Miskolc város és a hitelező bankok közötti tárgyalás során annak érdekében, hogy a város a szóban forgó lakásokat megvásárolhassa, és ezáltal biztosítsa a társadalmi együttélés szabályainak betartását, azoknak a szabályoknak a betartását, amelyeknek a hiányáról ön is beszélt.

– Képviselő úr! A közbiztonság javításán túlmenően a kormány számos más intézkedést hozott a tulajdonostársak által felhalmozott hátralékok gyors és eredményes behajtása, illetve a tartozások felhalmozódásának elkerülése érdekében. Így többek között az új kézbesítési szabályoknak köszönhetően a közösköltség-hátralékkal rendelkező adós már nem tudja a behajtási eljárás megindítását megakadályozni, az adós ingatlanára már 3 havi közösköltség-tartozás esetén lehet kérni a jelzálogjog bejegyzését, a végrehajtási eljárás során pedig a jelzálogjoggal biztosított követelések kielégítése a köztartozások kiegyenlítését megelőzi.

– Képviselő úr! Bízom abban, hogy minden nap, minden közös fellépés közelebb visz bennünket ahhoz, hogy az ott élő törvénytisztelő emberek érdekei jobban érvényesüljenek, hogy azok a visszásságok, amelyekről ön beszélt megszűnjenek. Éppen ezért arra kérem, hogy akkor, amikor a kormány javaslatot tesz a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény szigorítására, akkor szavazatával ön is támogassa ezeket az erőfeszítéseket, mert ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy Miskolcon és az Avas lakótelepen is nagyobb rend legyen.

+

EGYED ZSOLT: – Államtitkár úr! Nem vitatom, hogy önök törekednek arra, hogy ez a helyzet mihamarabb megoldásra találjon, csak úgy érzem, most egy kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Itt a valódi probléma abban rejlik, hogy ezekkel az emberekkel már az ottani lakosság két napot nem tud együtt élni. A hosszadalmas bírósági eljárások során, elhiszem, hogy próbál valamit tenni a bíróság annak érdekében, hogy ezt a helyzetet megoldja, de ezekkel az emberekkel nem lehet együtt élni.

– Államtitkár úr!  Én, mivel miskolci vagyok, mondhatom: mi, miskolciak úgy gondoljuk, hogy ezeknek az embereknek nemcsak az Avas lakótelepen, hanem nincsen helyük Miskolcon sem. Mi azt szeretnénk, és azt tartanánk megnyugtatónak, ha ezek a fészekrakók visszakerülnének oda, ahonnan jöttek, hogy végre Miskolc újra egy békés, nyugodt város legyen. Nem akarunk eltartani bűnözőket, nem fogunk velük együtt élni!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 36 nem, 6 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.