Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, háromszori megszólítások után, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, udvariasságból a hangzavarokat, bekiabálásokat sem jelezve, tallózunk.

Álkérdések állások helyett?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Miniszter úr! Nemzeti konzultációt csinálni akkor, amikor az elmúlt két évben semmit nem csináltak, szégyen! Nemzeti konzultációt csinálnak most nem másból, mint a munka világából, a munkahelyteremtésből. Hozzáteszem,: korábbiakban szociális ügyekkel is ezt tették, azt sem teljesítették: több mint egymillióval nőtt az azoknak a száma, akik a létminimum alatt élik az életüket. A valamikori nyugdíjasoktól pedig, akiktől elkobozták a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, a hosszú távú biztonságukat vették el.

– Egymillió munkahelyet ígértek az embereknek, és nem történik semmi, munkahelyek nem születnek. A foglalkoztatás világában csak romboltak, az ellátottak tekintetében pedig csak elvettek, miközben minden járulékot beszednek a munkaadóktól és a munkavállalóktól is. Olyan szabályozási környezetet teremtettek a munka törvénykönyv révén, mint a délutáni pótlékok megszüntetése, az éjszakai pótlékok 30 százalékra csökkentése, a regionális minimálbér bevezetésének a lehetősége, a közfoglalkoztatási minimálbér 47 ezer forinton történő meghatározása. Éljenek meg belőle címszóval, itt a Parlament falai között hirdették mindezt a fideszes képviselők. Az érdekegyeztetés rendszerét szétzúzták. Nokia? Munkahelyteremtés? A miniszterelnök ráér vagy nem ér rá? No szóval, ilyen kérdések közepette zajlik a világ a hátunk mögött.

– És most a visszajelzés miről szól? Az építőipar, ami a gazdasági folyamatok legjobb visszajelzője, azt mutatja, hogy leépítések sokasága következik, azt mutatja, hogy felszámolási és csődeljárások sokasága következik.

• Hogy gondolják: nemzeti konzultációt kell csinálni, vagy végre munkahelyeket kellene teremteni?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársaim! Ha azt nézzük, hogy akkor valóban nemzeti konzultáció nélkül is tudott az előző kormány 2006-ban világrekorder költségvetési hiányt csinálni, és 2007-ben európai uniós költségvetési hiányt, akkor valóban nem szükséges nemzeti konzultációt szervezni. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy fontos és szükséges megkérdezni az embereket, amikor valamilyen jelentősebb és új politikai irányvonalról kell dönteni.

– Sokszor elmondtuk, elmondjuk, hogy munkahelyeket kell teremteni, és nem a segélyre szorulók számát kell növelni. De fontos ezeknek a döntéseknek a meghozatalához az, hogy tudjuk, a magyar társadalom döntő többsége mit gondol róla. Az eddigi nemzeti konzultációk lényege az volt, akár az alkotmányozás, akár pedig a szociális konzultáció tekintetében, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy munkaalapú társadalmat kell létrehozni, ahol az érvényesülést a munkában szerzett érdemek képezik. Ez azt is jelenti, hogy a mostani nemzeti konzultációból beérkezett válaszoknak kell a jövőben alárendelnünk a saját politikai céljainkat is. Azaz amikor azt tűzzük ki célul, hogy versenyképes Magyarországot akarunk teremteni, akkor azt is tudnunk kell, hogy melyek azok a konkrét megoldások, konkrét irányvonalak, amelyek a társadalom többségének a támogatását bírja. Már csak azért is, mert a tíz éven belül megvalósulandó 1 millió munkahely – amelyet 2010-ben tűzött ki célul a kormány – ha tényleg megvalósul, akkor valóban a társadalom támogatását élvezze, és a versenyképesség erősödésével járjon.

+

GÚR NÁNDOR: – Miniszter úr! Önök szétrombolták a bizalmat a kettős beszédükkel és a mindennapi cselekedetükkel. Nem áramlik a tőke, nincs a munkaadóknak hitel, nem tud működni a gazdaság, a munkavállalók pedig kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem gazdasági növekedés, amit ígértek, hanem csökkenés van. A munkaadókat a falhoz szorítják, a munkavállalókat megnyomorítják. És akkor nemzeti konzultációról beszél? Ne arról beszéljen, miniszter úr! Munkahelyeket teremtsenek, tisztességes béreket biztosítsanak, hogy a dolgozók ne elszegényedjenek, hanem mindennap meg tudják élni az életüket.

– Miniszter úr! Tudja, hogy ebben az országban az önök kormányzása alatt magasabb adóelvonások érvényesülnek, csökkenő bérek vannak, és emellett 27 százalékos európai csúcsos áfa, 5,5 százalékos infláció, a legmagasabb Európában. Miről beszélnek? Aki szegény, aki nem tehetős, az veszít, aki tehetős, az az önök jóvoltából még tehetősebb lesz. Ez elfogadhatatlan!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Csak röviden: hogy a bizalmat mi romboltuk-e szét, én ebben nem vagyok annyira biztos. Ön régebb óta képviselő, mint én és biztos, hogy árgus szemekkel figyelte a parlamenti vitákat az előző ciklusokban is. Talán a napi politikai eseményekre is emlékszik, ha nem, hadd emlékeztessem: 2006-ban Libanon után Magyarországon volt a legnagyobb költségvetési hiány a világon. És talán arra is emlékszik, hogy 2007-ben az Európai Unióban a legnagyobb volt a költségvetési hiánya Magyarországnak. És talán arra is emlékszik, hogy Magyarország 2006 óta már mély gazdasági válságban volt, amikor 2008-ban megérkezett az európai gazdasági válság. Hogy ki rombolta szét a bizalmat, azt ön ezek után eldöntheti, a befektetőknek mindenesetre egyértelmű válaszuk van erre.

Meddig élvezheti még a nyugdíj-privilégiumát a múlt héten Kádár-szobrot avató Biszku Béla
és kommunista bűntársai?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Miniszterelnök-helyettes úr! Újabb ígéretük nem teljesült! Hogy nem tettek rendet sem két hét, sem két év alatt, az már közhely. De Gulyás Gergely a Fidesz nevében tavaly ősszel két hetet kért tőlünk a kommunista luxusnyugdíjak megvonását célzó jogszabály megalkotására. Ez a két hét is sokszorosan letelt, és e téren sem változott semmi. Pedig a Jobbik már 2010 nyarán benyújtotta a szükséges törvénymódosító javaslatát, amelyet a hatályos lengyel szabályozásból ültettünk át a magyar jogrendszerbe precízen. Ennek ellenére hétről hétre leszavazzák az MSZP-vel karöltve még a napirendre vételét is. Pedig csak a kommunista luxusnyugdíjak megvonásáról szól, a jövőbeni jutalmazás megszüntetéséről, és nem elszámoltatásról. 

– Miniszterelnök-helyettes úr! Boldog nyugdíjasként él Biszku Béla is, aki már elmúlt 90 éves, bár az elmúlt két évtizedben visszahúzódva. De két napja újra eltűnt egy nyilvános rendezvényen, Kádár János szobrának avatásán. Idevezetett az önök fülkeforradalma! Eddig félt, most már nem!  Hiába jelentette fel Szilágyi György és Apáti István képviselőtársam emberiség elleni bűncselekmények miatt több mint negyedéve, még be sem idézték kihallgatásra. Sőt, korábbi feljelentésünkre – jobb híján – a kommunista bűnök tagadása miatt indult eljárást több mint egy éve felfüggesztették. Az Alkotmánybíróságnál húzzák az ügyet, míg ezzel párhuzamosan – a kettős mérce jegyében – egy fiatal civil, Nagy György úgynevezett holokauszt tagadása miatt ugyanezen Btk.-paragrafus alapján járnak el, de szó sincs a jogszabály alkotmányellenességéről, ítélethozatal várható a közeljövőben. Ennyit erről a kettős mércéről!

– Miniszterelnök-helyettes úr! Ne a kisembereket sanyargassák, hanem a kommunista bűnösöket! Az önök felelőssége közvetlenül megállapítható. A Biszku Béla féle kommunista luxusnyugdíjak több ezer embert érintenek, több milliárd forintot jelentenek évente. Azt mondják lassan már két éve: ez a kérdés nem aktuális.

• Hát mi égetőbb, ha nem ez?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Kétségtelenül pikáns belpolitikai helyzetünkre jellemző, hogy pár perccel ezelőtt a nyilaskeresztesekkel való együttműködés, most pedig a kommunistákkal való együttműködés a vád a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőivel szemben. Talán ez a legjobb példa arra, hogy valóban középen áll a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, és a szélsőségek vádjai azt mutatják, hogy helyes úton járunk.

– Ismereteim szerint az Antall-kormány már a kilencvenes évek elején tett egy kísérletet arra, hogy a kommunista rendszer kedvezményezettjeinek nyugdíjrendszerét felülvizsgálja, noha egyértelmű politikai szándék volt arra, hogy megszüntessék ezeket a privilégiumokat, mégis csorbát szenvedett. A mostani rendszerben igazából nem az alapnyugdíj az, amely a kirívó különbséget jelenti, hanem a pótlékok, mégpedig azok a pótlékok, amelyek bizonyos kitüntetésekhez kötődnek, ha jól emlékszem. Az alkotmánybírósági gyakorlat pedig a szerzett jogok tiszteletére alapul, következésképpen erős a gyanú, hogy a most sem tudja kezelni az önök által beterjesztett szabályozást.

+

NOVÁK ELŐD: - Miniszterelnök-helyettes úr! Sajnos, önök semmilyen javaslatot nem nyújtottak be ennek a kérdésnek a rendezésére. Vérlázító az is, hogy egyes kommunista kitüntetések, például a „Vörös Csillag Érdemrend” után vagy a „Fegyveres Harcokban Részt Vett Partizán” kitüntetés után ma még nyugdíj-kiegészítések is járnak. Évi 200 millió forintról beszélünk. Azonban ennél is nagyobb az az úgynevezett alapnyugdíj, amit az akkori kirívóan magas, mondjuk, belügyminiszteri fizetése után kapott például Biszku Béla, csak azért, mert 1956 utáni belügyminiszterként a megtorlásokat irányította. Ezért kap ma alapból, nem nyugdíj-kiegészítésként, hanem alapból magas, több százezer forintos nyugdíjat. Ezekkel önök nem foglalkoznak. Illetve amikor már nagyon forró a téma, akkor kiáll Wittner Mária ország-világ színe elé, és bejelenti, hogy majd a Nemzeti Emlékezet Bizottsága – amivel az ügynöklisták ügyét is igyekeznek elhúzni és maszatolni – fogja rendezni. A legutóbb a hírek arról szóltak, hogy május 15-éig ezzel kapcsolatos jogszabályokat kidolgozzák. Letelt a határidő, és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely nyilvánvalóan az időhúzást szolgálja, nem dolgozta ki.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Meddig várjunk még? Meddig várjunk még akár az ügynöklisták feltárására, a kommunista bűnösök kitiltására a közéletből? Vagy legalább csak a kommunista luxusnyugdíjak megvonására meddig várjunk?

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselőtársam! Május 15-éig elkészült a Nemzeti Emlékezet Bizottságának koncepciója. Jelenleg a Fidesz politikai döntéshozó testületei előtt van. Mivel alapvetően politikai jellegű és nem jogalkotási jellegű dologról van szó, arra várunk, hogy a koncepció alapján megszülessenek azok a politikai döntések, amelyek alapján kidolgozhatjuk a jogszabályt.

Meddig tart még a káosz?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Államtitkár asszony! Az oktatási intézmények államosításával kapcsolatban továbbra is teljes a bizonytalanság. Hiába, hogy már csak a nyári szünet választ el minket az új tanévtől, még mindig a sötétben tapogatózunk, ugyanúgy, mint az oktatás további szereplői: a tanárok, a diákok, a szülők és még maguk a fenntartó önkormányzatok is.

– Egyelőre csak az igazgatói kinevezések botrányairól hallunk nap mint nap, illetve arról, hogy az önkormányzatok hogyan próbálják kicselezni a leendő államosítási elképzeléseket. Mellesleg megjegyzem: ez ugyanúgy jellemző a fideszes vezetésű településekre is. Az utóbbi időben tömegében próbáltak megegyezni különféle egyházakkal, hogy átadják nekik az iskolájukat, mentik, ami menthető alapon, még akkor is, ha kérdésessé válik a világnézetileg semleges oktatás biztosítása. Szintén jellemző az iskolaépületek társasházzá minősítése vagy más jogi trükkök alkalmazása. Nem csoda, hogy keresik a menekülőutat, hiszen nem akarják szó nélkül tűrni és elszenvedni a kormány oktatáspolitikáját.

– Államtitkár asszony! Tudom, hogy sok jóra nem számíthatunk, hiszen a Széll Kálmán-tervben már nyíltan szerepel az, hogy az oktatást hosszú távon egy lejtőre kívánják állítani. Csak csendesen szeretném megjegyezni, hogy a 160 ezer fős oktatási ágazat irányítása óriási felelősség. Kérdezem:

• Milyen finanszírozási modell keretében képzelik el ezt az új szabályozási rendszert?
• Mit jelent az, hogy az állam csupán fenntartói szerepet vállal, a működtetés továbbra is az önkormányzat feladata lesz?
• Hogyan lehet az, hogy még mindig nem ismerik a szabályozást?
• Meddig tartja még bizonytalanságban a kormány a magyar oktatáspolitika szereplőit?
• Meddig tart még ez a káosz?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! Őszintén szólva a kérdésfelvetésből nehezen azonosítható, hogy milyen káoszra célzott. Mi nem tudunk semmi olyan ügyről, ami az oktatásügyben vagy a köznevelés ügyében kaotikus állapotokra utalna. Az iskolákban folyik az utolsó hetek tanítása, az érettségi vizsgák gond nélkül, botrány nélkül nagyrészt lezajlottak, minden megy a maga medrében. Az viszont igaz, hogy az elmúlt húsz évben kaotikus állapotok alakultak ki az oktatásban, aminek éppen a rendezésére törekszünk. Ha ön ennek a káosznak a megszüntetésére célzott, akkor abban partnerek lehetünk.

– Képviselő asszony! A kérdésében benne volt, hogy az önkormányzatok, amelyek most a kormányzattal együtt készülnek az intézmények átadására, többletmunkát kellett, hogy magukra vegyenek. Valóban, de ebből vajmi keveset éreznek meg az intézmények, a pedagógusok és a gyerekek. Egy ilyen nagy átalakítás, mint amelyben a köznevelés rendszere most benne van, természetesen rengeteg jogszabály-módosítást és körültekintő szabályozást igényel. Ebben a munkában vagyunk hónapok óta. Nem egyedül az oktatásért felelős államtitkárság dolga ezeket a szabályokat kidolgozni, hanem bizony a Nemzetgazdasági Minisztériummal, a belügyért felelős minisztériummal, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal és a társadalmi élet több száz szereplőjével kell egyeztetni minden egyes részletkérdésben, pontosan annak érdekében, hogy a káoszt elkerüljük. Ebben a folyamatban vagyunk most benne, és maga az átalakítás csak 2013-tól indul, tehát még teljes mértékben időben vagyunk.

+

OSZTOLYKÁN ÁGNES: – Államtitkár asszony! Ön azt mondja, hogy nincs káosz. Nos, akkor hadd osszak meg önnel néhány történést: Dunakeszin és Sződligeten az átadni kívánt iskolát társasházzá nyilvánították. Ajkán, Velencén, Pécsett, Vácon, Kisújszálláson és Hajdúsámsonban egyházakkal egyezkednek az önkormányzatok, hogy fenn tudják tartani az oktatási intézményeket. A szigetszentmiklósi iskola igazgatói botrányáról akár ne is beszéljünk. Ha önnek ez nem káosz, akkor valamit félreértünk.

– Ön elmondta, hogy a jogszabályokat figyelembe véve igyekeznek a szerepeket leosztani. Továbbra sem válaszolt arra a kérdésemre – amire szerintem nem egyedül én vagyok kíváncsi, hanem, higgye el, nagyon sok fideszes polgármester is, itt a hátam mögött sokszor szoktak erről beszélni -, hogy mit jelent az, hogy az állam a fenntartói szerepet vállalja, a működtetés pedig továbbra is az önkormányzat feladata lesz, mert szerintem ezt nemcsak én nem értem, hanem még nagyon sokan.

+

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő asszony! Javaslom, hogy vegye elő a köznevelési törvényt, lapozza föl, abból eléggé pontosan ki lehet olvasni, hogy mit jelent a fenntartás és a működtetés. Egy képviselőtől elvárható lenne, hogy az információit a jogszabályokból és a jogszabálytervezetekből szerezze, ne pedig a sajtóból.

– Aztán nem ártana egy kicsit értelmezni a káosz szó fogalmát is, ami zűrzavart, rendetlenséget, szabályozatlanságot jelent. Az ön által idézett példák a jelenleg még, augusztus 31-éig hatályos közoktatási törvény alapján teljesen szabályos átadás-átvételi ügyekről szólnak. Az más kérdés, hogy kinek-kinek ezek örvendetesek vagy kevésbé örvendetesek, de szabályozott körülmények között történnek ezek az iskolaátadások, -átvételek, egyik sem kerüli meg a jogszabályt. Megismétlem: a változás bizonytalanságot, aggodalmat szül, joggal, de ez azért nem káosz, és ha ezen a folyamaton túl leszünk, akkor a közoktatás jobban fog működni.

Milyen lépéseket tesz a kormányzat a romániai Felsőcsertésen tervezett bánya Magyarországot veszélyeztető környezeti kockázatainak felmérése és elhárítása érdekében?

BODÓ IMRE (Fidesz): – Államtitkár úr! Több mint 12 évvel ezelőtt, 2000-ben történt, hogy az erdélyi Nagybánya melletti zagytározó gátszakadása következtében 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyezett víz jutott a Lápos folyón és a Szamoson keresztül a Tiszába, amelynek koncentrációja 180-szorosa volt az előírt határértéknek. A bányát üzemeltető Aurul bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását, enyhítését még csak meg sem kísérelte. A román hatóságok a bekövetkezett eseményért az Aurul bányavállalatot tették felelőssé. A magyar állam a peren kívüli megegyezés sikertelenségét követően kártérítési pert indított a vállalat ellen, a kár következtében előállt terhek azonban teljes mértéken a társadalomra hárultak mind anyagi, mind pedig munkateher szempontjából.

– Államtitkár úr! A nagybányai bányával összefüggésben történtek miatt aggódva figyeltük az elmúlt években a verespataki bányaprojekt megvalósítására tett lépéseket. 2011-ben pedig az jutott a tudomásunkra, hogy újabb cianidos technológiával üzemelő bányászati beruházást terveznek a Hunyad megyei Felsőcsertésen, arany- és ezüstbányászatot cianidos technológiával, évi több mint 1600 tonna nátrium-cianid felhasználásával. A beruházás megvalósulásával egy esetleges technológiai fegyelmezetlenség vagy műszaki megvalósítás hiánya, netalántán emberi gondatlanság által előidézett katasztrófa bekövetkezte fenyegetné a Maros folyó élővilágát, ezzel együtt Csongrád megye lakosságának egészségét és megélhetését. Kérdezem:

• Milyen lépéseket tesz a kormányzat a romániai Felsőcsertésen tervezett bánya Magyarországot veszélyeztető környezeti kockázatainak felmérése és elhárítása érdekében?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 1991-ben írták alá azt az espooi egyezményt, amely ide vonatkozik. Két részes fele van, Románia és Magyarország. Határon átterjedő szennyezésről van szó, innentől kezdve az espooi egyezmény értelmében Magyarországnak lehetősége van beleszólni az engedélyeztetési eljárásba.

– Felsőcsertésen bizony cianidos technológiával akarnak egy beruházást megvalósítani, amely kapcsán ez év februárjában a magyar kormány nagyon határozott álláspontot képviselt. Bejelentette: ezt nem lehet megvalósítani, nem támogatja szakmai okoknál fogva e beruházás megvalósítását. Ön azt kérdezi: mit tesz ebben a pillanatban a magyar kormány. A mozgástere roppant kicsi. ugyanis az espooi egyezmény tekintetében bár Romániának kötelező figyelembe vennie a magyar álláspontot, de Magyarországnak nincs vétójoga. Románia széttárja a karját, figyelembe veszi, majd úgy dönt, ahogy akar, szuverén államként. Ebben az esetben Magyarország mozgástere lecsökken, az espooi egyezményből fakadóan csak azt tudja csinálni, hogy az engedélyeztetési eljárás következő fázisát is figyelemmel kíséri, illetve olyan intézkedéseket foganatosít, amelyekkel az Európai Unióhoz fordul.

+

BODÓ IMRE: – Államtitkár úr! A megelőzés, a kockázatok elkerülése a legolcsóbb és egyben a leghatékonyabb eszköze a környezetvédelemnek. Az elmúlt két évben örömmel tapasztalhattuk, hogy a környezetvédelemért felelős tárca minden lehetőt megtesz a verespataki aranybánya kapcsán egy nem megfelelően biztonságos beruházás megvalósításának megakadályozására, a környezeti kockázatok minimalizálására, illetve annak kikényszerítésére. Arra kérem, hogy hasonlóan járjanak el Felsőcsertés ügyében, gondoskodjanak a Maros és a Tisza folyó mentén élők biztonságáról, és ezzel együtt természetesen a Csongrád megyében élő emberek megélhetéséről és életfeltételeiről.

+

ILLÉS ZOLTÁN: –  Képviselő úr! Önnek tökéletesen igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy a megelőzés mindig kevesebbe kerül, mint utólag a nagy baj, a károk elhárítása, felszámolása. Igaza van, de most akkor felmerül a kérdés: ki fizeti a révészt? Ugyanis ebben az esetben Magyarországnak kellene a megelőzésre pénzt szánnia, miközben Romániában állhat elő, ne adja a Jóisten, nagy katasztrófa, amely a Maroson keresztül szennyezőanyagokat juttat Magyarországra. Egyetlenegy megoldás van, sajnos csak egyetlenegy: nevezetesen a Maros mentén olyan 5-10 milliárd forintba kerülő vésztározót kellene építeni, amelybe egy katasztrófa esetén a szennyezett vizet el lehetne vezetni. Ilyen jellegű tervezés elindult, a megvalósítása legalább 2-3 évet vesz igénybe.