„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Kiknek segít a kormány legutóbbi döntése a kommunizmus áldozatainak nyugdíj-kiegészítéséről?

GAAL GERGELY (KDNP): – Államtitkár úr! A kommunista diktatúra tönkretette országunkat úgy gazdasági, mint szociális és társadalmi területeken. A nyilvánvaló igazságtalanság rányomta a bélyegét nemzetünkre. A rendszer borzalmai miatt családok mentek tönkre, kerültek távol egymástól, bizonytalanság uralkodott el a nemzeten. A kommunizmus fejlődés helyett visszafejlődést eredményezett. Sokan élnek még közöttünk, akik nem a történelemkönyvekből, hanem saját tapasztalatukból ismerik a kommunizmus valódi arcát. Jelen vannak még azok a nemzettársaink, akiket jogtalanul meghurcoltak vagy koholt politikai vádak alapján ítéltek el.

– Államtitkár úr! A kommunista hatalom egykori birtokosai, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt és elődei Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása szerint felelősséggel tartoznak többek között az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért; a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért; az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hatalomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fűződő jogaik korlátozásáért.

– Államtitkár úr! A diktatórikus rezsim visszásságai olyan fokú igazságtalanságokhoz vezettek, amelyeket részben mind a mai napig nem sikerült orvosolni. A kommunizmus pusztításai a társadalmat alapjaiban rengették meg. A rendbe tételhez hozzátartozik a rendszerváltást követően a rendszer áldozatainak nyugdíjkérdése. Azokról a honfitársainkról van szó, akik talán a legtöbbet szenvedtek a kiszolgáltatottságtól, miközben a kommunista rendszer kényszere alatt fogva tartották, megalázták és sok esetben kisemmizték őket. A korábbi szocialista-balliberális kormányok és kormánykoalíciók a kommunizmus által leginkább megkárosított emberek helyzetének javítására nem tudtak vagy nem akartak megoldást találni.

– Államtitkár úr! Hosszas egyeztetés előzte meg a jóvátételi lehetőségek felvázolását, annak legmegfelelőbb eszközeit keresve. Nyilvánvalóan nem könnyű megtalálni a kérdés rendezésének mindenki számára kielégítő módját, de mégis elengedhetetlenül fontos a károsultak igényeinek megnyugtató és tartós biztosítása. Az a tény, hogy sem a személyi hatály kiterjesztése, sem a járulékok összegének növelése korábban nem történt meg, hátrányos helyzetbe hozta a jogosultakat. Örvendetes ténynek tartom, hogy a kormány legújabb intézkedésével 50 százalékkal növelte a nyugdíjjárulékok mértékét. Mégis

kérdezem:

• Kiknek segít a kormány az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló kormányrendelet módosításával?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  Sajnos nem tehetjük semmissé azokat a hátrányokat, amelyeket el kellett szenvedni az alatt a negyven év alatt, ami alatt a kommunisták uralkodtak Magyarországon, de valamelyest igyekszünk anyagiakban is kárpótolni őket. Nem minden kormány cselekedett így. Önök is emlékeznek: a Gyurcsány-kormány az utolsó éveiben pontosan a kommunizmus áldozatain spórolt, nem emelte a nyugdíj-kiegészítéseket, és Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt sem részesültek semmifajta emelésben. A 13. havi nyugdíj elvétele, mellett befagyasztották a pótlékokat is, most pedig  mi ezt igyekszünk kompenzálni. A  rendőrhatósági őrizetesek, a munkatáborban foglalkoztatottak, ott fogva tartottak, a hortobágyi kényszermunkatáborokban levők, a Budapestről deportáltak, a Gulágra, a Szovjetunióba kényszermunkatáborokba elhurcoltak, az 1956-os forradalomban részt vevők, az 1945 és 1963 között koncepciós perekben elítéltek mind ebbe a körbe tartoznak. Számuk körülbelül 700 ezer főre tehető. Jó részük sajnos már nincsen az élők sorában.

– Ebben az évben január 1-jére visszamenőleges hatállyal 50 százalékos nyugdíjkiegészítés-emelkedést kaphatnak a túlélők. Körülbelül egyharmaduk az, aki saját jogon, míg kétharmaduk körülbelül özvegyi jogon fog ilyesfajta emelést kapni .De a következő évben is még további 50 százalékos emelést kapnak, ugyanúgy, ahogy a holokauszt áldozatai is. Jól látható tehát, hogy a Gyurcsány–Bajnai-korszaktól eltérően a mostani kormány fontosnak tartja ezeknek az embereknek a szenvedéseit valamiféleképpen anyagiakban is kompenzálni.

+

GAAL GERGELY: – Államtitkár úr! 1989-ben a rendszerváltás egyik szimbolikus eseményén, Nagy Imre újratemetésén elhangzott egy nagy hatású beszéd, amelyben utalás történt arra, hogy a következő húsz vagy ki tudja, hány évre is rá fogja még nyomni a bélyegét a kommunista diktatúra öröksége. Sajnos ez a jóslat beigazolódott, és még ma is vannak feladataink a kommunizmus örökségének lebontása tekintetében. Ezért üdvözlendő minden olyan kormányzati intézkedés, amely ennek az örökségnek a lebontását és a károk enyhítését szolgálja. Ennek szellemében a válaszát elfogadom.

Sikerágazat vagy totális káosz?

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – Miniszter úr! Valódi sikerágazat a magyarországi katasztrófavédelem - büszkélkedett Orbán Viktor miniszterelnök az új katasztrófavédelmi szervezetrendszer megalakulásakor, majd kijelentette: az állam mostantól nem moshatja kezét, ha a katasztrófavédelemben valami nem működik rendesen. Nos, az Orbán-kormány által felépített, mind a tűzoltók, mind pedig a polgári védelmisek által oly sokat kritizált katasztrófavédelmi szervezetrendszer megalakulása óta először került szembe komolyabb kihívással. A baloldali felforgató tevékenységgel aligha megvádolható Deutsch Tamás európai parlamenti fideszes képviselő a következőképpen értékelte a helyzetet egy közösségi portálon: teljes fejetlenség, teljes felkészületlenség, káosz, totális káosz, felháborító az egész úgy, ahogy van. Ezúttal alighanem igazat kell adnunk a fideszes képviselőnek.

– Miniszter úr! Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata a katasztrófahelyzet kialakulásának megelőzése, illetve elkerülhetetlen krízishelyzet esetén a lakosság pontos tájékoztatása és a védelemben részt vevő hatóságok, valamint az önkéntes szervezetek munkájának megszervezése. Sajnos, nyilvánvaló a kudarca, hiszen e feladatok egyikében sem tudott helytállni. A Meteorológiai Szolgálat jelentései alapján a katasztrófavédelemnek napokkal korábban tudnia kellett, hogy éppen a hosszú hétvégét megelőzően komoly káosszal fenyegető hóvihar közeledik, ennek ellenére a hófogók nem voltak kihelyezve az utak mentén, a kamionforgalmat a vihar előtt nem tiltották meg, a lakosságot nem tájékoztatták a várható katasztrófa mértékéről. A kialakult helyzet kezelését és a mentést illetően még látványosabb a kudarc, a bajba jutott embereket információ és segítség nélkül hagyták magukra. A honvédség lánctalpas járműveinek bevetését csak pénteken délelőtt kérték, miután több ezer utakon rekedt ember egy egész éjszakát töltött a hó fogságában.

– Miniszter úr! Amennyiben minden anyagi és minden technikai feltétel adott volt, hogy eredményes munkát tudjanak végezni a szervezetek, azzal maga ismeri el, hogy a Deutsch Tamás által is a jelzett a totális káosz hátterében személyi problémák vannak. Hasonló katasztrófák elkerülése érdekében itt az ideje az egyenes, őszinte beszédnek. Ezért is kérdezem:

• Még mindig sikerágazatnak tekintik a katasztrófavédelmet?
• Megfelelő számban és minőségben rendelkezésre állnak-e a katasztrófa megelőzéséhez és a következményeik elhárításához szükséges technikai eszközök, felszerelések, speciális járművek?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr!  Ha egy mondatban kell válaszolnom, akkor rendkívül egyszerű a válaszom: igen, egy sikertörténet a katasztrófavédelem felállítása és központosítása! Arra a kérdésére, hogy megelőzzük-e az ilyen jellegű tevékenységgel a katasztrófákat, arra is egyértelmű a válaszom: azokat, amelyeket meg lehet előzni, megelőzzük, gátemeléssel, kiképzéssel, egyebekkel. De egész Nyugat-Európának nem sikerült megelőznie azt a helyzetet, amit az időjárás okozott. Senkinek nem sikerült megelőznie. Belgiumban 1670 kilométeren sorakoztak fel a gépjárművek, egész éjjel az úton voltak, Franciaországban le kellett zárni a repülőtereket. Tehát a megelőzésről ne beszéljünk, mert lehetetlen volt.

– Képviselő úr!  Erőkoncentrálást hajtottunk végre a katasztrófavédelem kialakításánál. A létszám-összpontosítás eredményeképpen a katasztrófahelyzetben 5500 fővel tudtunk védekezni egyik pillanatról a másikra. 274 eszközt tudtunk a helyszínre irányítani. A központi irányítás lehetővé tette, hogy 9660 rendőr vegyen részt egy időben a védekezésben. A rendőrség további 3500 eszközt biztosított és 6060 polgárőr is részt vett a védekezésben. A honvédségi eszközök rendelkezésre álltak, több honvédségi század és lánctalpas harci jármű vett részt a mentésben. Tehát igen, ezt a rendkívüli erőkoncentrációt nem tudtuk volna végrehajtani akkor, ha nem központi az irányítás!

+

TÓBIÁS JÓZSEF: – Miniszter úr! Az az igazság, hogy ön nem érti az elmúlt egy hét eseményeit. Ön sikertörténetről beszélt, az emberek ezrei viszont ezt nem így élték meg azon az estén. Önök átaludták az első tíz órát, mint a tévémaci, csak később kezdtek el reagálni, és akkor is – finoman fogalmazva – egy SMS-sel akarták megugrani a problémát.

– Miniszter úr! Amikor az ember nevet ad valamilyen szervezetnek, akkor jelzi, hogy mit szeretne vele elérni. Javaslom: változtassák meg, ne védjék a katasztrófát, hanem előzzék meg, legyen katasztrófaelhárítás Magyarországon.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 30 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Továbbra is off-shore lovagok markában vergődik a fejlesztéspolitika?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Az Új Széchenyi-terv legnagyobb volumenű, vállalkozásokat támogató kiírásainak áttekintése során megállapítható, hogy a fejlesztésre szánt források jelentős részben továbbra is átláthatatlan szervezetekhez vándorolnak. Ezek a fejlesztésekre szánt pénzek, mint tudjuk, uniós forrásból és állami támogatásból tevődnek össze, de egyértelmű, hogy a támogatások fedezetét a hazai adófizetők forintjai jelentik, vagyis közpénz.

– Államtitkár úr! Kérem, engedje meg, hogy emlékeztessem önöket Orbán Viktor miniszterelnöknek e ház falai között közel két évvel ezelőtt elhangzott szavaira, amelyek egészen pontosan így hangzottak: „Szinte egyhangú elvárás az, hogy ne lehessen a magyar adófizetők pénzét például off-shore cégeken keresztül eltüntetni, ahogy ez az előző korszakban napi gyakorlattá vált.” Ezt mondta Orbán Viktor. És mi lett a valóság? A helyzet az, hogy e kijelentés teljességgel üresnek bizonyult. A jelek szerint a saját miniszterelnökük szavát sem veszik semmibe. Az Országgyűlés megalkotta azokat a törvényeket, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy az off-shore szervezetek egyszer és mindenkorra tűnjenek el a közpénzek közeléből, azonban éppen önök hánynak fittyet ezekre a szabályokra.

– Államtitkár Úr! Hogy az önök által irányított szaktárca mennyire nincs tudatában a helyzet súlyának, azt az is jelzi, hogy az off-shore szervezetek tulajdonosi hátterét firtató írásbeli kérdéseinkre egyetlen esetben sem tudta megjelölni a támogatást elnyert gazdasági társaságok tényleges, természetes személy tulajdonosait. A Gibraltáron, a Csendes-óceánon levő Vanuatu-szigeten, Cipruson, a Brit Virgin-szigeteken, a Seychelles-szigeteken, a Marshall-szigeteken, a Karib-tengeri Belizén vagy éppen a panamai székhelyen jegyzett cégeken túlmenően önök az EU tagállamaiban jegyzett társaságokról sem tudták megmondani, hogy kik azok, és érdemi információval sem tudtak szolgálni. Ennélfogva nemcsak az ilyen módon elosztott, vagy mondjuk inkább, elherdált több tízmilliárd forint sorsa kérdéses, hanem a fejlesztési támogatások komplett szabályrendszerének az érvényesülése is. Nem véletlenül kérdezem tehát:

• Honnan lehet például tudni azt, hogy az egyes támogatásban részesített szervezetek mögött nem éppen maguk a támogatásról szóló döntést meghozó személyek állnak?
• Mennyiben érzik úgy, hogy a miniszterelnök által is megfogalmazott elvárásnak az önök által vezetett tárca, illetve a komplett intézményrendszer eleget tesz?
• Nem gondolják, hogy a több tízmilliárd forintnyi, off-shore szervezetekre elkótyavetyélt támogatás Magyarországon bejegyzett, helyben adózó szervezeteknél jobb kezekben volna?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az adóamnesztia korszaka 2013. január 1-jével lezárult, ezért a kormány a külföldre menekített magyarországi tőke fehérítésére új megoldásokon dolgozik. Alapvető eleme, hogy a magánszemélyek belföldről és külföldről származó minden jövedelme egyaránt adóköteles, ezért a titkos számlák feltárása és kifehérítése a kormány feketegazdaság elleni harcának egy igen fontos eleme. Elfogadhatatlan, hogy a terheket csak a szegény emberek és a középosztálybeliek viseljék, igazságosabb közteherviselésnek kell megvalósulnia. A világ 20 legnagyobb off-shore vesztese közül hazánk a 13. helyen áll az országból adóelkerülés miatt kivitt pénzmennyiség tekintetében, amelynek mértéke becsléseink szerint az államadósságot is meghaladja.

– Képviselő úr! Magyarországon – ellentétben az állításaival – 2011-ben és 2012-ben is teljesen átlátható, ellenőrzött és szabályos formában zajlott az uniós források felhasználása. Csökkentek a szabálytalanságok, amit többek között az is jelez, hogy a hibaarány az összes ellenőrzött operatív program egyikénél sem érte el a 2 százalékot. Összehasonlításképpen: a szabálytalanul elköltött összeg aránya 2009-ben, Bajnai Gordon kormányzásának ideje alatt még kiugróan magas, 76 százalék volt, 2010-ben ennek a negyede, 18 százalék, tavalyelőtt pedig mindössze 6 százalék. Egy biztos: az adóelkerülés a világ összes országát érintő probléma, amelyet minden állam a maga módján igyekszik megoldani, - valljuk be, egyelőre kevés sikerre. Egy átfogó tanulmány szerint 21 trillió dollárnyi vagyon vész el a világ adóparadicsomaiban.

– Képviselő úr! A kormány az elmúlt 20 év legátfogóbb antikorrupciós intézkedéssorozatát hajtja végre. Olyan jelentős törvénymódosítások és lépések születtek az elmúlt két és fél évben, amelyekre a rendszerváltás óta nem volt példa. Szigorodott a közbeszerzési törvény, amely véget vetett a szocialista kormány alatti tarthatatlan gyakorlatnak, amelynek nyomán milliárdok tűntek el a közbeszerzési rendszer hiányosságai és kiskapui miatt. Az Országgyűlés törvényt alkotott a nemzeti vagyon védelméről, az új büntető törvénykönyvről, és további lépéseket is teszünk a közélet és a gazdaság tisztasága védelmében.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Az ön válaszából éppen az látszik, hogy továbbra sem a kialakult és súlyosan törvénysértő állapot felszámolására törekszenek, hanem a helyzet elkendőzésére, a probléma asztal alá söprésére. Semmibe veszik az alaptörvény előírásait, a nemzet vagyonával, az adófizetők pénzével off-shore szervezetek zsebeit tömik tele. Ön adóelkerülésről beszél, holott nem adóelkerülésről van szó, hanem az EU-s pénzek off-shore cégekhez való juttatásáról. Az EU-s pénzek 10 százaléka ugyanis most is különböző átláthatatlan szervezetekhez megy.

– Államtitkár úr! Mi benyújtottunk Volner Jánossal egy határozati javaslatot: kérjük, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja át az EU-s pénzeknek ezt a hátterét, hogy vajon ezek a cégek megfeleltek-e az előírásoknak és a törvényeknek. Gondolom, hogy gond lesz ez önöknek, mert hiszen – hogy csak egyet említsek – az a fideszes képviselőjük, aki Balmazújvárosban 100 milliós támogatást nyert meg, majd utána rögtön eladta a céget egy off-shore cégnek, gondolom, ez majd kellemetlen lesz önöknek. Sőt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapjáról ez a támogatás, aminek öt évig ott kellene lennie, szőrén-szálán eltűnt.

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 201 igen szavazattal, 38 nem ellenében, 3 tartózkodások kíséretében elfogadta.