„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

 Önök tudják, mit jelent az, hogy magántulajdon?

HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): – Miniszter Úr! A 2010-es választások után a Fidesz gyakorlatilag einstandolta 3 millió ember 3000 milliárd forintnyi megtakarítását. Ezt a pénzt 2014-re fel is élték, épp most készülnek megszüntetni az államadósság-csökkentő alapot. A 3000 milliárd eltűnt, az államadósság meg nemhogy csökkent, hanem nőtt. 2011-ben még nyilatkozhattak az emberek a tulajdonukat illetően – így tett mintegy 60 ezer ember. többek között azért, mert a magán-nyugdíjmegtakarítás összege pontosan követhető volt, sőt akár örökölhető is.

– Miniszter Úr! Önök azzal hitegették az embereket, hogy az államosított befizetéseiket személyre szóló számlán fogják nyilvántartani az állami kasszában, így garantálva, hogy nem ellopták a pénzt, csak átmenetileg másra költötték. Ebben is hazudtak, a mai napig nem hozták létre az egyéni számlákat. Most pedig néhány soros törvénymódosítással gyakorlatilag felszámolják a maradék pénztárakat. Az indoklás szerint azért, mert az önök által törvényben előírt feltételek mellett nincs biztonságban az emberek pénze. Értik ugye? Önök írnak egy törvényt, majd tönkreteszik azokat, akik azt betartják.

– Miniszter Úr! Nem lehet mindeközben nem észrevenni, hogy a magánnyugdíjak 200 milliárdos összege megegyezik a nép nyomására visszavont internetadó eredetileg tervezett bevételével. Tehát önök szerint nem Vida Ildikót és a NAV vezetését kell leváltani, és tenni valamit az ezermilliárdos áfacsalások megszüntetése érdekében, hanem el kell venni az emberek megtakarított pénzét, hogy ezt a korrupt, velejéig romlott rendszerüket finanszírozzák belőle. Egyszerű kérdéseket teszek fel, világos választ várunk:

– Magántulajdon-e a magán-nyugdíjpénztárakban az emberek nevén lévő összeg?

– Ha magántulajdon, akkor mégis hogyan veszik a bátorságot, hogy más emberek pénzét a megkérdezésük és jóváhagyásuk nélkül egyszerűen elvegyék?

– Mi lesz a következő lépésük, elveszik az emberek pénzét a bankszámlájukról is?

– Értik önök egyáltalán, hogy mit jelent az, hogy magántulajdon?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő Úr! Sajnos a kérdései téves információkon és pontatlanságokon alapultak.  Kezdjük a kiindulási pontnál! Önök 1998-ra bevezettek egy kötelező magán-nyugdíjpénztárt. Arra kötelezték az embereket, hogy az állami rendszer helyett a kötelező magán-nyugdíjpénztárba fizessék a járulékuk legnagyobb részét. Mit értek el ezzel? Kockáztatták a nyugdíjak kifizetését, ráadásul, mivel nem garantálták a kötelező magán-nyugdíjpénztárba fizetett összegek biztonságát, a pénz egy jelentős része onnan eltűnt. Nos, ezzel találkoztunk. Tizenhárom év veszteséget okoztak önök ezzel a nemzetgazdaságnak.

– 2011-ben megszüntettük ezt a rendszert. A 3 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak a 97 százaléka az állami rendszerbe lépett vissza. Százezer ember maradt a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerben. Eleinte fizettek is még tagdíjat, átlagban havi 10 ezer forintot, mára azonban a szám 60 ezerre csökkent, és havi 500 forint tagdíjat fizetnek csak. Magyarán ez azt jelenti, hogy a tagok döntő többsége nem fizet semmit ezekbe a kötelező magán-nyugdíjpénztárakba.

– Mit tehetett volna a kormány? Azt esetleg, mint Csehországban, ahol 2016. január 1-jével megszüntetik, végelszámolják az összes kötelező magán-nyugdíjpénztárt. Mi ehelyett azt mondtuk, hogy az a nyugdíjpénztár, ahová még fizetnek be tagdíjat, az maradjon meg. Hogyha a tagok több mint 70 százaléka fél éven keresztül befizeti a tagdíjat, akkor a nyugdíjpénztár megmaradhat. Ha nem marad meg, mi történik? Vagy beolvad egy másik magán-nyugdíjpénztárba, vagy pedig visszakerülnek a tagok az állami rendszerbe, a nyugdíjat megkapják úgy, mintha maradtak volna az állami rendszerben, sőt, ha a nyugdíjpénztárnak volt reálhozama, a reálhozamot is meg fogják kapni.

– Képviselő Úr! Egy csomó tévinformáció és csúsztatás volt az ön állításában. Sajnálom, hogy nem készült föl pontosabban erre a kérdésre.

+

HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA: – Miniszter Úr! Első körben sem volt semmi, amit ebben az ügyben tettek, de az, amit most beterjesztettek, az gyakorlatilag felér egy padlássöpréssel. Az, hogy magántulajdont úgy vegyenek el és úgy államosítsanak, hogy nem kérdezik meg és nem is nyilatkoztatják annak tulajdonosát, azt nem lehet máshogy minősíteni. Ez azért van, miniszter úr, mert önök képtelenek tenni a korrupció ellen, mert magának a rendszerük fenntartásának a része ez. Ezért újabb és újabb sarcokat vetnek ki, újabb és újabb határokat lépnek át napról napra. Ezt a menetelést az emberek meg fogják állítani. Kérem, legyenek annyira bölcsek, legyen eszük, és vonják vissza ezt a törvényjavaslatot.

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Úr! Önök több százezer, sőt több millió forintot fizetnek ki szakértőknek, én azt kérném, hogy ha már ön nem olvassa el a törvényjavaslatot, akkor legalább egy szakértőnek adja oda, hogy az hadd olvassa el, és hátha felkészíti önt rendesen egy azonnali kérdés elmondására.

– Még egyszer mondom, egy csomó csúsztatás van az állításában. A törvényjavaslat a kötelező magán-nyugdíjpénztárakra vonatkozik: ha nem fizetnek tagdíjat az emberek, márpedig ezekben, úgy tűnik, hogy nem fizetnek, akkor magán-nyugdíjpénztárak vállalják ennek a felelősségét! A kormány nem vállalja ezt, a kormány azt mondja: ezek az emberek is jogosultak lesznek nyugdíjra, meg kell kapniuk azt a nyugdíjat, ami a ledolgozott 30-40 esztendő után jár nekik. Tehát beterjesztettük ezt a javaslatot, és kérem, hogy támogassa majd ennek az elfogadását.

Meddig maradunk következmények nélküli ország?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Legfőbb Ügyész Úr! A Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány, rövidebb nevén Szersa 2009-ben hozott létre egy iskolát, amely sokkal inkább tekinthető pénzmosodának, hiszen érdemi munka soha nem folyt ott. 425 tanulót regisztráltak, és ezek után igényeltek állami normatívát éveken keresztül, de az intézményt látogató diákoknak a száma 40-50, legfeljebb 70 fő között mozgott. A szakképzéshez szükséges eszközök hiányosak voltak, amik megvoltak, azokat is a pedagógusok hordták be. Az adminisztráció fénymásolatokon történt, és a pedagógusok döntő többsége nem azt tanította, amilyen végzettsége van. Cigány nemzetiségi oktatásra is kaptak támogatást, de ilyet sem végeztek, és ugyanez a helyzet az általános iskola 1-6. évfolyamáig terjedő képzésével.

– Az épületért járó bérleti díjat nem fizették meg a Fővárosi Önkormányzatnak. A bérleti szerződést 2009. június 16-án írták alá, de már 2009 októberében sem fizették be ezt a díjat. A Fővárosi Önkormányzat illetékesének tájékoztatása alapján a tartozásuk meghaladja a 100 millió forintot. Pesti Imre, a Fővárosi Kormányhivatal vezetőjeként vizsgálatot folytatott, és azokat a megállapításokat tette, amiket az előbbiekben felsoroltam. A Fővárosi Önkormányzat egyébként már 2010-ben felmondta ezt a bérleti szerződést, de az iskola a mai napig működik ebben az épületben, mert a négy év alatt nem tudták kitenni a szűrüket.

– Az én figyelmemet erre az egész ügyre Tényi István hívta fel, aki ebben az iskolában tanított, és azoknak a pedagógusoknak az egyike, akik szintén áldozatul estek ennek a csaló alapítványnak. Tényi István egyébként a Fidesz tagja, és többször próbálta a saját pártján belül jelezni akár az illetékes minisztérium munkatársainak is, hogy probléma van ezzel az iskolával, de nem tettek semmit. Kérdezem legfőbb ügyész urat

– E folyamatos törvénysértést követően mikor kerül végre valaki rács mögé, és az ügyészség mit tesz ebben az ügyben?

+

POLT PÉTER legfőbb ügyész: – Képviselő Asszony! Az ügyészség két területen érintett ebben az ügyben, egyrészt a közérdekvédelmi területen, másrészt pedig a büntetőterületen is. A közérdekvédelmi területen előre kell bocsánatom, hogy az ügyészség ma már törvényességi felügyeletet nem gyakorol, csak törvényességi ellenőrzést végez, tehát azt, hogy egy alapítványnál a megjelölt cél a működéssel összhangban van-e,  a gazdálkodását és az egyéb területeket az ügyészség nem vizsgálhatja.

– A Szersával kapcsolatban megkeresés érkezett: amikor a Szersát az Oktatási Hivatal immár harmadízben megszüntette, a Szersa fordult az ügyészséghez a megszüntető határozatot sérelmezve. Az ügyészség ebben az esetben megállapította, hogy fellépésére nincsen törvényes indok, ezt egyedül bíróság bírálhatja felül.

– Van azonban természetesen egy büntetővonala is ennek az ügynek: 2013 óta a NAV illetékes igazgatósága költségvetési csalás miatt folytat ebben az ügyben eljárást. Az eljárást a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség felügyeli, az eljárás tárgya az, hogy vajon történt-e olyan jellegű csalás, hogy a bejelentett, de valójában nem létező tanulók után normatív támogatást vesz fel az alapítvány. Ez az eljárás folyamatban van, nem olyan nagyon régi. Reményeink szerint mihamarabb eredménye is lesz, és ha bűncselekmény történt, annak elkövetői felelősségre vonásra kerülnek.

+

DÚRÓ DÓRA: – Legfőbb Ügyész Úr! Az általam előbb hivatkozott Tényi István úr 2012. december 15-én már az ügyészséghez fordult. De több esetben is megtette ezt, ugyanis ez az alapítvány állítólag létrehozott telephelyeket Zalaszentgróton és Gyomaendrődön is, azonban az általuk megjelent címen magánházak léteznek. Amikor ezt jelezték az önkormányzatnak, az önkormányzat mindkét településen azt jelezte, hogy ott semmiféle oktatási tevékenységet ez az alapítvány nem végzett. A Zala megyei Főügyészség válasza az volt, hogy a Fővárosi Főügyészséghez tették át az ügyet, mert az alapítvány székhelye ott van. A Fővárosi Főügyészség pedig azt írta szintén Tényi István úrnak, hogy a közoktatási információs rendszerben található dokumentumok alapján nehezen dönthető el, hogy hol található az intézmény székhelye, ezért a Budapest Főváros Kormányhivatalának adták át az ügy kivizsgálását.

– Legfőbb Ügyész Úr! Azt szeretném kérni, hogy az ügyészség ne azt keresse, hogyan tudja az ügyet lepasszolni, hanem igenis a közpénzek felügyeletében és a közpénzekkel történő csalás megakadályozásában járjanak élen.

+

POLT PÉTER: – Képviselő Asszony!  Talán nem volt teljesen világos akkor, amit mondtam, de megismétlem: az ügyészség törvényességi felügyeletet nem gyakorol, csak törvényességi ellenőrzést az alapítványok fölött. Jelen esetben gazdálkodási kérdésekről van szó, ebben nincs hatásköre. Amiben hatásköre van az ügyészségnek, az a büntetőrésze az ügynek. Ez a büntetőrész folyamatban van, az ügyészség odafigyel erre az ügyre, mint minden más ügyre is, és gondoskodni fog, ha lesznek ilyenek, a felelősök megfelelő megbüntetéséről.

Milyen eredményeket értek el a Kőrösi Csoma Sándor-program résztvevői  az idei évben, és a programmal kapcsolatban mi várható a jövőben?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! 2011 novemberében, az első Magyar Diaszpóra Tanács ülésén a résztvevők a következőt fogadták el és jelentették ki: „A diaszpórában élő magyarságnak húsz évvel a rendszerváltoztatás után végre kellő figyelmet kell kapnia a nemzetpolitikában.”  Ennek az igénynek is megfelelően a kormány életre hívta a Kőrösi Csoma Sándor-programot. Célja, hogy a diaszpóra magyarságának magyarnyelv-tudását fejlesszük, a magyar közösségekben való tevékenységet és a Magyarországgal való kapcsolattartást ösztönözzük, azaz a magyar identitást megerősítsük. Az első két év sikerei után a kormány a programra szánt keret megemelésével, valamint a programban részt vevő fiatalok létszámának növelésével lehetőséget biztosított arra, hogy minél több magyarhoz jusson el az anyaország üzenete, és ezzel egy időben hitet tett az ügy jelentősége mellett.

– Államtitkár Úr! A Kőrösi Csoma Sándor-programban részt vevő fiatalok idén másodszor képviselték hazánkat világszerte a helyi magyar közösségek köreiben, és igyekeztek a kitűzött céloknak megfelelni, azaz minél szorosabbra fűzni a diaszpórában élő magyarok és az anyaország kapcsolatát. Mindez kiemelt fontossággal bír a nemzetpolitikai célkitűzések eléréséhez. Tisztelettel kérdezem:

– Milyen eredményeket értek el a diaszpórában dolgozó fiatalok és a jövőben hány fő kiutazása várható?

– Milyen visszajelzések érkeztek a diaszpóra magyarságától e programmal kapcsolatban?

+

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Örömmel mondhatom: a Magyar Diaszpóra Tanács múlt heti, november 19-ei ülésén a miniszterelnök úr bejelentette, hogy a programot folytatjuk. Ennek érdekében a kormány a két héttel ezelőtti ülésén ismét egymilliárd forintot biztosít a program számára. Ezenfelül tovább folytatjuk a Mikes-és a Julianus-programokat is, melyeknek a célja szintén a diaszpórában megtalálható értékek megmentése, leltározása, hazahozatala.

– A Diaszpóra Tanács ülésén megvitattuk a Kőrösi Csoma Sándor-program eddigi tapasztalatait, és meghallgattuk a tagszervezetek kéréseit, javaslatait. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a diaszpóra magyarságától érkező visszajelzések egyértelműen pozitív hangvételűek. A megjelent szervezetek képviselői üdvözölték a program létét és annak tervezett folytatását. Itt jegyzem meg, hogy 78 tagszervezet küldötte volt ott Vancouvertől le Sydneyig, Fokföldtől Helsinkiig. A tanácskozás regionális üléseinek keretében megtörtént az ösztöndíjasok munkájának értékelése is. Örömmel mondhatom, hogy minden szervezet pozitívnak ítélte meg.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy a nemzetegyesítés nagy céljának elérésében rendkívül fontos felismerés és fontos annak kimondása is, ami megtörtént az elmúlt esztendőkben: a diaszpóra magyarsága az egységes magyar nemzet egyenjogú és egyenrangú részét jelenti. Rendkívül fontos az a kormányzati célkitűzés, hogy segítenünk és támogatnunk kell minden lehetséges eszközzel a diaszpóra magyarságának közösségeit annak érdekében, hogy a magyar nemzeti identitásukat minél inkább meg tudják erősíteni, és minél inkább meg tudják őrizni nemzedékeken keresztül. Azt gondolom, hogy ez a cél, ez a nemzetpolitikai cél pártpolitikán felül álló egységes nemzetpolitikai cél kell hogy legyen. Támogatjuk a kormánynak ezt a programját és célkitűzéseit.

+

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS:  – Engedjék meg, hogy két, a programban részt vevő, illetve pályázó véleményét hadd olvassam fel. „A legnagyobb élmény, hogy a magyar nemzet fogalma számomra értelmet nyert. Életemben először szembesülhettem azzal, hogy a világ másik oldalán idegen emberekkel fél szavakból is megértjük egymást. Közös múlt, közös történelem, egy család.” Vagy egy másik vélemény egy másik ösztöndíjas beszámolójából: „Tizenéves, akcentussal beszélő magyar gyerekek mesélnek a Balatonról úgy, hogy életükben jó, ha kétszer voltak ott. A tábortűz ropogása mellett csángó népdalokat tanulok Fillmore-ban, a cserkészvezető-képzésünk bölcsőjében olyan vezetőktől, akik a nagyszüleim lehetnének.”

– Képviselő Úr! Még egyszer szeretném megerősíteni: ha a következő évben is folytatjuk a programot, újra száz fiatal fog kikerülni a világ magyar közösségeihez.

Fejlesztések? Miből?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Miniszter Úr! Kósa Lajos az önkormányzati választást megelőzően azt nyilatkozta, a kormány arra készül, hogy a központi költségvetésből nyújt forrást az önkormányzatoknak az európai uniós pályázatokhoz szükséges önrész előteremtésére. Az LMP úgy gondolja, fontos cél, hogy az uniós pályázatokon való részvétel még egyszer ne adósítsa el úgy az önkormányzatokat, ahogy az korábban bekövetkezett. Viszont az előterjesztett költségvetési javaslatban nem találhatóak meg az ehhez szükséges források, sem az önkormányzatokat érintő fejezetben, sem pedig az EU-önerőalap sorában. Sőt, a 2014. évi 30 milliárd forint helyett a tervezetben csak 26 milliárd szerepel ilyen címen, amiből arra lehet következtetni, hogy nemhogy az önkormányzatok nem kapnak erre pluszforrást, de az eddig felhasználhatónál is kevesebb pénz jut ilyen célra.

– Miniszter Úr! Bár az állam általi önkormányzati adósságátvállalás könnyebbséget jelent a helyhatóságok számára, az új szabályok egyúttal szigorú gazdálkodási korlátot is jelentenek, mivel működési célra nem vehető fel hitel, és beruházási célra is csak külön engedéllyel. Az európai uniós forrásokból megvalósuló beruházásokhoz mindezek tükrében logikus lépés, ha az önerőt az állam nyújtja, amely feltehetően a szükséges forrásokhoz jobb kondíciók mellett jut hozzá, mint amit az önkormányzatok el tudnak érni külön-külön a bankoknál hitelfelvétel esetén. Úgy gondoljuk, hogy a helyi gazdaság beindításához, a kis- és közepes vállalkozások megerősítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a rendelkezésre álló forrásokat az önkormányzatokon keresztül is le tudja hívni az ország, ezért kiemelten fontosnak tartanánk a szükséges önerő megteremtésében az állami felelősségvállalást. A kérdésem:

– Terveztek-e a költségvetésben fedezetet az önkormányzatok által lehívható európai uniós pályázatok önerejének biztosítására?

- Hogyan tervezik elkerülni az újabb adósságcsapdát, amely az önkormányzatok forrásainak hiányában a pályázatokhoz szükséges önerő megteremtése miatt szükségszerűen bekövetkezhet?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Szeretném arról tájékoztatni, hogy nagy ütemben zajlik az európai uniós pénzek kifizetése. Az ön kérdésére a választ kettébontanám. Beszélnünk kell arról, hogy 1900 milliárdot fogunk kifizetni, az idén rekordösszegű kifizetés lesz. Tavaly 1800 milliárd volt, ami a legtöbb volt az elmúlt hat esztendőben, és már az idén kifizettünk 1500 milliárd forintot. Tehát a kifizetések nagyon jól haladnak.

– De az önkormányzatokat az ön kérdése szerint nem ez érinti, hanem a jövőbeni pályázatok. A 2007 és ’13 közötti, rendelkezésre álló magyar források, Magyarországnak dedikált források 96 százalékáról már döntött a kormányzat, illetve az európai uniós bürokrácia. Tehát minimális pályázati kiírás várható a települési önkormányzatok számára, ezért a 2015-ös költségvetésben nem indokolt, hogy jelentős önerő felhasználására tegyünk lehetőséget. Hiszen részben lesznek maradványok az európai uniós pénzekből, amivel lehet emelni az önkormányzatoknak szánt pénzek támogatási intenzitását, részben pedig a pénzek kicímkézésre kerültek, tehát a döntések meghozatala megtörtént. A 2014-20-as ciklus vonatkozásában a közvetlenül települési önkormányzatoknak szánt mintegy 1200 milliárd forint tartalmáról ezekben a hetekben zajlik az egyeztetés az Európai Bizottsággal.

– Az Európai Bizottság várhatóan a következő év első negyedévében hoz végső döntést, és az önkormányzatok esetében megszűnik a pályázati rendszer. Az ágazatokért felelős miniszterek fölhívással élnek, amire jelentkezhet a települési önkormányzat egy olyan projektjavaslattal, amelyet nem kell pályázati mélységben kidolgoznia, és hogyha a kormány társadalompolitikai és intézményfejlesztési céljaival egybevág, akkor kell a programot megvalósítania, és arra törekszünk, hogy minél kevesebb önerővel.

– Véleményem szerint csak 2015 második felében várható, hogy települési önkormányzatok ilyen fölhívásra jelentkezni fognak, illetve jelentkezni tudnak, ezért terveztünk a következő évben kevesebb költségvetési kiadással, ami az önerőt illeti.

+

IKOTITY ISTVÁN:  – Miniszter Úr! A kérdésem az, hogy mindezek ellenére is nyilván szükséges önerő ezekhez, ahogy korábban mondtam. Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok ne kerüljenek abba az adóssághelyzetbe, ami korábban előfordulhatott. Abban az esetben ezt a 26 milliárd forintot, amit önerőalapként kiosztanak, milyen szempontok alapján szándékozik a kormány kiosztani? A pályázatok minősége vagy pedig a pályázatokkal kielégíteni szándékozott igények fontossága lesz a szempont, vagy pedig valamiféle szimpátia alapján történik majd a támogatásuk odaítélése? Az lenne nagyon szerencsés, azt gondoljuk, hogyha létrejönne valamiféle szempontrendszer erre, és erre szeretnék kérdezni: vajon várható-e egy ilyen, az önerő elosztását segítő szempontrendszer?

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselő Úr! A magyar kormány előtt a 2007-13 közötti fejlesztési ciklus lezárását illetően egyetlenegy cél lebeg, ez pedig az, hogy Magyarország száz százalékban képes legyen fölhasználni a kohéziós alapot és a kohéziós forrásokat. Én ennek jelen pillanatban reális esélyét látom. Véleményem szerint nem lesz forrásvesztés a 2007-13-as ciklusban. Tehát elsősorban azokat az önkormányzati pályázatokat kell támogatnunk önerővel vagy önerősegítséggel, amelyek a 2015-ös esztendőben még európai uniós pályázatot valósítanak meg, hiszen az egész közösség, az ország érdeke az, hogy a program megvalósuljon, pénzügyi elszámolása bekövetkezzen, és az Európai Bizottság a program megvalósítását elfogadja.. Ez a legfontosabb cél.

– A jövőre nézve természetesen önerőalapot fogunk működtetni, a kiválasztás egybe fog esni a kormányzat és a társadalom társadalompolitikai céljaival - iskolafejlesztés, óvodabővítés, egészségügyi beruházások -, transzparenssé tesszük az Európai Bizottság elvárásainak megfelelően ezt a döntési folyamatot, és a települési önkormányzatok anyagi teherbíró képességük arányában fognak az önerő-támogatásban részesülni.

Hogyan halad a lakossági értékpapír-értékesítés?

BODÓ SÁNDOR (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az állampapírok jelentik a legbiztonságosabb és az egyik legmagasabb hozamú befektetési lehetőséget, ugyanis az állam biztos pénzügyi partner lehet mindenki számára. Az állampapírok a legbiztonságosabb befektetési lehetőségnek számítanak Magyarországon, azok egyszerű lejáratakor a tőke teljes összegére, valamint az esedékes kamatokra - értékhatártól függetlenül - teljes körű az állami garancia. Nincs forgalmazói kockázat sem, hiszen a forgalmazó, a Magyar Államkincstár 100 százalékban állami tulajdonú szervezet.

– A Magyar Államkincstár állampapír-forgalmazó ügyfélszolgálatain igen változatos állampapír-kínálatból lehet választani. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő befektetési lehetőséget attól függően, hogy mennyi időre, milyen kamatozás mellett szeretné lekötni a pénzét. Az úgynevezett kincstárjegyek, diszkont-, féléves, kamatozó kincstárjegy 3 és 12 hónap közötti futamidejű, rövid lejáratú állampapírok. A magyar államkötvények futamideje ennél jóval hosszabb, 3 évtől 15 évig is terjedhet fix, illetve változó kamatozás mellett, tehát azok részére is ideális, akik hosszabb távon szeretnék jó helyen tudni a pénzüket. További előnye az állampapír-vásárlásnak, hogy a Magyar Államkincstár az értékpapír-nyilvántartási számla megnyitásáért és vezetéséért nem számol fel díjat. A kiegészítő szolgáltatások, az állampapírokkal kapcsolatos ügyek után az államkincstár szintén nem számol fel díjat, és nincs készpénzfelvételi díj sem. Annak érdekében, hogy az állampapír mint befektetési forma minél szélesebb körben elterjedjen, a Magyar Államkincstár folyamatosan bővíti állampapír-értékesítési hálózatát. Külön öröm, hogy szűkebb hazánkban, a választókerület központjában, Hajdúszoboszlón néhány nappal ezelőtt irodát, értékesítési pontot nyitott a Kincstár. Ezért is kérdezem:

– Hogyan halad a lakossági állampapír-értékesítés, mik az eddigi tapasztalatok?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány 2012 óta kiemelt célként kezeli a lakosság minél nagyobb arányú bevonását az adósságfinanszírozásba, ezzel egyrészt az adósságkezelés stabilitását növeli, másrészt csökkenti az ország sérülékenységét, mivel belső forrásokat használ adósságunk kezelésére. Ezt a kormány több intézkedéssel is elősegíti, egyrészt amellett, hogy a bankszektort több állampapírtípus értékesítésébe is bevonta, folyamatosan bővíti a Kincstár az értékesítési helyeket. A Magyar Államkincstár 14 új lakossági értékesítési pontot nyitott meg, és az év végéig további 10 újabb megnyitása várható. Másrészt az elmúlt két évben 5 új lakossági állampapírtípus került bevezetésre annak érdekében, hogy minél szélesebb állampapír-palettával szolgálja ki a lakosság különböző befektetési preferenciájú rétegeit. Harmadrészt a lakossági állampapíroknál kiemelt, tehát a piacinál magasabb kamatozással is vonzóvá teszi az állampapírokat, erre jó példa például a babakötvény infláció plusz 3 százalékos éves kamata, ami meghaladja a piaci lehetőségeket is.

– Képviselő Úr! A kormány törekvése nyilvánvalóan az, hogy a lakosság kezében lévő állampapír-állományt növelje, ami sikerült is, hiszen az elmúlt években megháromszorozódott. Mintegy 2300 milliárd forint értékű állampapír van a magyar háztartásoknál, ami a teljes állampapír-állomány 10 százalékát teszi ki; ez az arány 2011 előtt még csak 5 százalékos volt. Összességében elmondható, hogy a lakosság ösztönzése az állampapír-vásárlásra szemmel láthatóan jó eredményeket hozott az elmúlt évben, amit a kormány tovább szeretne folytatni.

+

BODÓ SÁNDOR: – Államtitkár Úr! Valóban így van, a magyar állampolgárok az elmúlt években, évtizedben számtalan olyan esetben nagyon kellemetlen ügyfélként, partnerként találkozhattak pénzintézetekkel, ezért aztán különösen fontos, hogy legyen egy megbízható partner is ebben a szférában. Azt gondolom, hogy az elmondottak ismeretében a magyar állam bírja ezeket a paramétereket, meg tud felelni ezeknek a követelményeknek, és azok a törekvések, amelyeket egy pénzügyi tranzakcióban elvár mindenki jogosan – a megbízhatóság, az állandóság, az elvárt hozam, illetve a hozzáférés szintén praktikus elérhetősége -, olyan garanciákat jelentenek, ami ennek az ügynek mindenképpen a pozitív előmenetelét tudja segíteni.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Való igaz, a kormánynak nagyon sokat kellett azon dolgoznia, hogy megszerezze a lakosság bizalmát, s hogy az államban bízzon, az állampapírokban, értékpapírjaiban  bízzon, a magyar állam működését is finanszírozza ezáltal. Ha visszaemlékezünk, 2008-ban ez bizony nem volt így, és az azt követő években sem, hiszen azért kellett az IMF-hitelt fölvenni, mert nemhogy a magyar lakosság, de a külső tőkebefektetők sem voltak hajlandók egy forintot sem adni a magyar államnak. Lényegében a csőd szélére jutott az ország, ekkor jött az IMF segítsége. Ma nem ez a helyzet, ma az állampapírokra többszörös a kereslet, és ami örvendetes, hogy a magyar lakosság is bízik a magyar államkötvényekben, az állampapírokban.