Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A múlt és a jelen keservire, küzdelmeire emlékeztető válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Ki irányít?

SZABÓ IMRE (MSZP): – Államtitkár úr! Úgy tűnik, ön a tárca irányításában egyedül maradt. Minisztere kezdeményezte saját felmentését, s az év elején, az év végén távozik posztjáról Bencsik János államtitkár úr is. Ráadásul nem is olyan régen Olajos Péter is távozott a fejlesztési tárcától.

– Államtitkár úr! Rövid időn belül sok veszteség érte az energiaágazatot, amely az egyik leghosszabb távú tervezést igénylő gazdasági szektor. Ez a terület nem viseli el a pillanatnyi érdekek, az aktuálpolitikai célok mentén való követhetetlen működést. Láthatóan a hosszú távú stratégiai szemlélet az, ami erőteljesen áll szemben a Fidesz kormányzásával. Az a gondolat, hogy a pillanatnyi politikai akarat nem mindenható, és alá kell vetni a politikacsinálás mint napi mesterség céljait más, hosszú távú, az Orbán-kormányon túlmutató szempontoknak, ellenállást váltott ki Lázár Jánosban és a hozzá hasonló politikai szereplőkben.  Bencsik János államtitkár úr idén már kétszer is nagy nyilvánosság előtt éles vitába keveredett Lázár János frakcióvezetővel. Jelezte: ha a Lázár Jánossal vívott csatájában alulmarad, akkor neki nincs helye a kormányban. Pár hete a Facebookon a következőket üzente: miután arra szerződtem, hogy legjobb tudásom és lelkiismeretem alapján szolgáljam az országot, ezért a Lázár képviselő úr által benyújtott indítványt támogatni nem tudom. Ezt követte az államtitkár úr lemondása. Mindezekre figyelemmel kérdezem:

• Valójában ki irányít? A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium? Vagy ha önök nem, akkor a Fidesz-frakció vezetője, netán valamelyik képviselője?
• Ki foglalkozik majd a jogalkotási folyamattal, ki foglalkozik majd a megújuló energiákra vonatkozó új törvénnyel, az új távhőtörvénnyel és az ehhez kapcsolódó rendelkezésekkel?
• Kinek a felelősségébe tartoznak a CER-kvóták, vagy a százmilliárdos uniós forrás átcsoportosításának a végrehajtása?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Látja, milyen furcsa dolog a világ, aktuális kérdésre aktuális választ tudok adni: a mai napon én irányítom a minisztériumot. Kérdezi még: ki foglalkozik a jogalkotási folyamattal? Akik eddig: az a több tucat ember, aki eddig is ott dolgozott a kollektívában, akik előkészítették a normákat, előkészítették a szabályozást, ők viszik tovább ezt a munkát folyamatosan, meggyőződésem, hogy mind az elfogadott energiakoncepció érvényesülésének veszélyeztetése nélkül, mind a jogalkotási folyamat bármilyen zökkenése nélkül.

– Képviselő úr!  Ön személyeket is érintett a kérdésében: én mind a két kollégát mind szakmailag, mind emberileg vállalom.  Másként döntöttek, másutt kívánják folytatni a politikai és szakmai tevékenységüket, bizonyára sikeresen. Tudjuk, hogy volt ilyen, itt ülünk évtizede vagy tán még régebben részben a magyar államigazgatásban, részben a magyar törvényhozásban, ahogy mi sem voltunk nélkülözhetetlenek, úgy gondolom ők sem. Ezt a napi munka is bizonyítja: mind a jogszabályalkotás, mind az ágazati stratégiák végrehajtása, folyamatos. Ez vonatkozik a kvótaértékesítésre és az egyéb kérdéseire is. A minisztérium a munkáját zavarmentesen folytatja.

Hajlandó-e a kormány lépéseket tenni a magyar nemzet egészségügyi mutatóinak javítása érdekében?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve sajnálatos módon világelső volt 1968 és ’87 között. 1987-től egészen 2005-ig folyamatos csökkenés volt megfigyelhető, amely azonban 2006-ban stagnálásba, majd pedig napjainkig tartó emelkedésbe ment át. Hazánk ma, 2011-ben a második legnagyobb öngyilkossági rátával rendelkezik az Európai Unióban. A nemzetidegen ámokfutás, az államháztartás egészségügyi alrendszerét többszörösen érő forráselvonások, a globális pénzügyi válság, a kulturálisan hanyatló társadalom, majd pedig a mindezek eredményeként létrejött kilátástalanság vezetett ehhez a szomorú tendenciához. Kiemelném, hogy a fiatalok felnőtté válásával arányosan nő az öngyilkosságok száma, ez jól jellemzi, hogy milyen jövőkép van ma egy magyar fiatal előtt.

– Államtitkár úr! Rengeteg tényező szerepet játszik az öngyilkosságban, ezek közül az egyik bizonyítottan a depressziós, öngyilkossági hajlammal rendelkezők ápolásának fontos eszköze, a pszichiátriai férőhelyek, a kórházi ágyak száma. Ha egy országban kevés ilyen férőhely van, kevesebb beteget tudnak kezelni, több lesz az öngyilkos. Úgy is mondhatnám, hogy a pszichiátriai ágyak számának jelentős csökkenése kéz a kézben jár az öngyilkosságok számának emelkedésével. Márpedig hazánkban komoly csökkenés volt a pszichiátriai ágyak számának tekintetében, a 2006-tól 2010-ig tartó időszakban 870 ilyen férőhely szűnt meg. Érdekes összefüggés, hogy 2006-tól csökken az ágyak száma, és azóta nő az öngyilkosságoké. Önök ezen minimális módon javítani próbálnak azzal, hogy a megszűnt ágyak negyedét talán visszaállítják, de mindez édeskevés, hogy hatásos javulást tudjunk elérni ezen a területen. Mindezek tükrében kérdezem:

• Az öngyilkosságok számának csökkentése érdekében hajlandó-e a kormány tenni a pszichiátriai férőhelyek számának növelése érdekében?
• Vissza kívánják-e állítani legalább azt a 870 hiányzó ágyat, amit korábban megszüntettek?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az öngyilkosságok megelőzésében valóban szerepet játszik a pszichiátriai betegek korai kezelésbe vétele is. Erre, valamint a mentális betegségek, köztük a depresszió egyre fokozódó népegészségügyi jelentőségére tekintettel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium prioritásként kezeli a pszichiátriai ellátás átfogó fejlesztését.

– Ahogyan azt a képviselő úr is jelezte, a 2006-2007-es átgondolatlan kormányzati lépések következtében, amelyek során az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet is megszüntetésre került, az aktív pszichiátriai ágyak száma 25 százalékkal csökkent, amit nem követett a rehabilitációs ágyak növekedése. A kormányzat ezért is elkötelezett az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, vagyis az OPAI kialakítása mellett. A jelenlegi szakmai koncepció értelmében az OPAI egy korszerű, szervezési, módszertani, oktatási és tudományos feladatokat is ellátó, a betegfolyamatokat követő és bizonyos speciális területeket kiemelt módon ellátni képes központ funkcióját töltené be. Az új intézet speciális járó- és fekvőbeteg egységei révén biztosítaná azokat az ellátásokat, amelyek a legmagasabb progresszivitási szintet teszik szükségessé, és jelenleg nem, vagy csak korlátozott mértékben biztosítottak az ellátórendszerben.

– A Semmelweis-terv megvalósításáról szóló kormányhatározat értelmében az új országos pszichiátriai és addiktológiai intézet megvalósíthatósági tanulmányát a Nefmi 2011. december 31-éig készíti el. Emellett az öngyilkosságok megelőzésében fontos szerepet játszik a gondozóintézetek megerősítése is. Ennek érdekében minisztériumunk 2011. november 1-jétől egy olyan új, teljes mértékben teljesítményalapú finanszírozást vezetett be, amely képes a lakosság közeli gondozási tevékenység sajátosságait jobban honorálni. Ezen túl a tárca több mint 13 milliárd forinttal támogatja majd hat régióban a pszichiátriai és az addiktológiai rehabilitáció fejlesztését.

Mit kíván tenni a kormány az egészségügy kulcselemének tekinthető alapellátás megerősítése érdekében?

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): – A Fidesz kampányának és kormányprogramjának egészségügyi fejezetében az egészségügyi ellátórendszer gyökeres átalakítását fogalmazta meg, különös tekintettel az alapellátás méltó, fontos helyre emelésének vállalásával. Az elodázhatatlan változtatások vitairata Semmelweis-terv néven vált ismertté, amelyben már az ellátórendszer gyökeres átalakításának, így az alapellátás jövőbeni szerepének tisztázása is megkezdődött, annak tudatában, hogy a változást az egészségügy valamennyi szereplője, a betegek és az ellátórendszer dolgozói is egyaránt nagyon várják. A kormányváltást követő hónapokban az is nyilvánvalóvá vált, hogy az átalakítást az előző kormányok okozta gazdasági összeomlás mindennapos veszélye nehezíti, azt a működőképesség fenntartása mellett kell véghezvinni. Olyan helyzet alakult ki, mint egy sebészeti műtét során: döntéseket kell hozni, melyeket nem, vagy csak igen nagy áldozatok árán lehet a jövőben korrigálni. Ebben a gazdasági-politikai helyzetben kell tehát értékelnünk azokat az eseményeket és eredményeket, melyeket az egészségügyi ellátórendszer területén az elmúlt másfél év alatt az egészségpolitika tenni tudott.

– Államtitkár úr! A korábbi kormányzat rosszul összeállított indikátorrendszerének alapos korrekciója ösztönzően hatott az alapellátás színvonalára, orvosaink minőségi munkájára. Az ismét bevezetett eszköztámogatás a rendelőkben folyó gyógyítás színvonalát lényegesen emelheti, megfelelő szaktudás birtokában. Nagyon régi adósság már az alapellátás orvosainak generációváltásában a most létrejövő praxisalap, amely a praxisok elidegenítésének megnyugtató anyagi hátteret biztosít. Kérdezem:

• Milyen lépéseket tervez az egészségügyi kormányzat annak érdekében, hogy megfelelő számú és szaktudású fiatal orvos kerüljön az alapellátás rendszerébe?
• Ha az alapellátás az ellátórendszer valódi alapja lesz, mely szerv vagy intézmény lesz a háziorvosok gazdája, amely nem a büntetésben érdekelt, hanem a továbbképzésben, a fejlődésben, az integrálódásban segíti a betegek közt élő és tevékenykedő orvosok közösségét?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az egészségügyben az alapellátás a legköltséghatékonyabb ellátási forma, és a háziorvosi ellátást a kormány is prioritásként kezeli. Az új egészségügyi kormányzat 2010-ben az alapellátás esetében hármas fő cselekvési irányt határozott meg: a humánerőforrás-krízis kezelését, a finanszírozás javítását és a hatékony ellátás zálogaként az informatika fejlesztését. Örömmel mondhatom, hogy sikerült több területen eredményt elérnünk, így például 2011 januárja óta online módon zajlik a háziorvosi jelentés, a korábbi, kőkorszaki floppylemezes rendszer után. A háziorvos az OEP adatbázisán keresztül megnézheti, hogy a betege milyen közfinanszírozott ellátásban részesül.

– Képviselő úr! Az idén áprilisban indult új indikátorrendszerrel a korábbi havi 100 millió forint helyett 2,5-szer annyi pénz jut a praxisoknak bónuszként, mint korábban. Meghatározó előrelépésként értékeljük, hogy több mint 12 milliárd forintot sikerül eszköztámogatásra fordítani a hároméves programban, ami azt jelenti, hogy praxisonként 1,5 millió forintos támogatáshoz juthatnak átlagban a háziorvosok. A múlt héten elfogadott egészségügyi törvény értelmében létrejön egy praxiskezelő, amely a praxisjoggal kapcsolatos nyilvántartások vezetésén kívül támogatást fog nyújtani a praxisjogot megszerezni kívánó háziorvosoknak. A praxisalapot a törvény értelmében 2012. május 1-jétől kell felállítani, azonban már azt megelőzően is támogatni szeretnénk a fiatal, pályakezdő háziorvosokat. Az úgynevezett praxisprogramok keretében a rezidensképzésbe felvételt nem nyert kollégák képzése folyik, illetve beléphetnek a háziorvosi rendszerbe olyan orvosok is, akik bizonyos szakképesítéssel már rendelkeznek. A tapasztalatok igen kedvezőek, így azok figyelembevételével szeretnénk támogatni már a közeli jövőben a házi gyermekorvosok és védőnők képzését is.

– Képviselő úr! Úgy gondoljuk, hogy a háziorvosi rendszerben dolgozók helyzetének javítása, egzisztenciális biztonságuk fokozása emelni fogja az alapellátás presztízsét, és ezzel növelni fogja azoknak az orvosoknak a számát, akik ezen a pályán szeretnék biztosítani a jövőjüket.

Hogyan segíti a kormány a rezsihátralékos fogyasztókat a kártyás mérőórák elterjesztésével?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Az elmúlt időszakban minden negyedik magyarral előfordult, hogy elmaradt valamilyen sárga csekk befizetésével, legyen szó rezsiszámlákról vagy lakáshitel-befizetésről. A téli időszak beálltával egyre nagyobb jelentősége van a védendő ügyfél státusnak. Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb helyzetben lévő fogyasztókat olyan védelem alá helyezik, amely alapján jogosultak lesznek bizonyos kedvezményekre. Ilyen segítséget jelent elmaradás esetén a gáz- és villamos energia kikapcsolását megelőzendő, a fogyasztást mérő kártyás villanyórák felszerelése az adott háztartásokban. Ehhez a speciális szolgáltatáshoz azonban a hozzájutás problémás, és jelentős területi egyenlőtlenségeket mutat. A szociális törvény szerint például a kistelepüléseken nem is kötelező adósságkezelő programokat működtetni. A települések egyre romló pénzügyi helyzete miatt forrás sincs az adósságok kezeléséhez, márpedig a mérőórák felszerelése esetén is tartós megoldásra, adósságkezelésre van szükség, de ez utóbbi csak néhány tízezer embert ér el.

– Államtitkár úr! Szükség lenne a lakhatási támogatások rendszerének átgondolásán túl a védendő ügyfél státus megszerzéséhez vezető eljárások egyszerűsítésére és a jogosultsági feltételek bővítésére. Hiába írja elő a törvény a tájékoztatást, sok esetben ez sem történik meg megfelelően a gyakorlatban a szolgáltatók részéről. Ezen felül mindmáig nem alakult ki egységes jogalkalmazási gyakorlata a védendő státushoz való hozzájutásnak. Sok esetben maguk a szolgáltatók is hátráltatják az eljárást, és velük szemben senki nem alkalmaz semmilyen szankciót. Kérdezem:

• Érzékeli-e a kormány a problémákat, és dolgozik-e azon, hogy megszüntesse ezeket?
• Várhatunk-e hatékonyabb szabályozást?
• Várhatjuk-e, hogy minél többen hozzájussanak a kártyás villanyórákhoz?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szociálisan rászoruló személyeket mind a földgázellátásról szóló 2008. évi, mind pedig a villamos energiáról szóló 2007. évi törvény védendő fogyasztóként ismeri el, és így biztosítja számukra a státushoz fűződő kedvezményeket. E kedvezmények egyike a képviselő úr kérdésében megemlített, előre fizető kártyás fogyasztásmérő készülékek felszerelésének lehetősége, amelyre valamennyi, szociális rászorultság alapján nyilvántartásba vett fogyasztó jogosult.

– Képviselő úr! A törvények alapján egyaránt szociálisan rászorulónak tekintendő többek között az a fogyasztó, aki aktív korú ellátásra jogosult, időskorúak járadékában, lakásfenntartási támogatásban, ápolási díjban, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben vagy otthonteremtési támogatásban részesül. Minderre tekintettel tehát elmondható, hogy a védendő fogyasztói státusra potenciálisan jogosult személyek száma, az egyes ellátások közötti esetleges átfedéseket is figyelembe véve, több százezerre tehető. Ahhoz, hogy egy rászoruló személy védendő fogyasztó lehessen, mindössze a szolgáltatónál történő nyilvántartásba-vételére van szükség. Ez a gyakorlatban egy adatlap kitöltését és annak a jogosultságot megalapozó ellátást megállapító szervvel való ellenjegyzését követően a szolgáltatóhoz történő eljuttatását jelenti.

– Képviselő úr! A mérőkészülék felszerelését annak költségei sem gátolhatják, hiszen a szociálisan rászoruló fogyasztók esetében az előrefizető mérő felszerelésének, illetve a berendezés bekötéséhez szükséges mérőhely-átalakítás költsége a földgáz- és a villamosenergia-szolgáltatás esetében is a szolgáltatót terheli. Az előrefizető fogyasztásmérő készülékek, azon túl, hogy megakadályozzák a további adósságok felhalmozását, kezelik a már felgyülemlett hátralékállományt is, hiszen a két említett törvény végrehajtási rendeletei megteremtik annak lehetőségét, hogy a mérőkészülék feltöltésekor befizetett összeg 25 százalékát, nagyobb tartozás esetén 50 százalékát a szolgáltató a fogyasztó fennálló tartozásának csökkentésére fordíthassa. Köszönöm, hogy felhívta figyelmünket a már általunk is ismert problémákra, és bízom benne, hogy ezek orvoslást is nyernek.

Részesülhetnek-e 2012-től a korábban az üdülési csekkrendszer által biztosított kedvezményben a nyugdíjasok, a kiskeresetűek, a nagycsaládosok, a szakmunkástanulók és a fogyatékkal élők?

PÁL BÉLA (MSZP): – Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár úr! „Az üdülés mindenkinek jár” - hirdette a felirat a Széchenyi-pihenőkártyát beharangozó sajtótájékoztatón. Így tehát joggal reménykedtek mindazok, akik a korábbi években pályázati úton támogatáshoz jutottak, s akik közel egymillióan voltak, nyugdíjasok, kiskeresetűek, nagycsaládosok, szakmunkástanulók és fogyatékkal élők, akik a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány korábbi pályázatain elnyerték ezt a támogatást.

– 2011 júliusában kérdésemre, hogy részesülhetnek-e a korábbi évekhez hasonló támogatásban 2012. január 1-jétől, Cséfalvay Zoltán államtitkár úr azt válaszolta,: a SZÉP-kártya gazdaságfejlesztési célú eszközrendszer, és nem alkalmas szociális kérdések kezelésére. De, mivel minden kormányzat fontos feladata és felelőssége a rászorultak segítése – tette hozzá, amellyel nagymértékben egyetértünk -, ezért az elkövetkezendő időszak feladata, hogy az üdülési csekk kivezetésével együtt megtalálják azokat a kormányzati intézkedési lehetőségeket, amelyek a szociálisan rászorultak támogatásának korábbi formáit pótolni tudják. Kérdezem tehát államtitkár urat:

• 2012. január 1-től részesülhetnek-e korábban az üdülési csekk-rendszer által biztosított hasonló kedvezményben a nyugdíjasok, a kiskeresetűek, a nagycsaládosok, a szakmunkástanulók és a fogyatékkal élők?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2010-ben a kormány azzal a céllal vezette be a Széchenyi-pihenőkártyát a béren kívüli juttatások rendszerében, hogy az üdülést, pihenést, egészségmegőrzést és ezek révén a belföldi turizmus élénkítését egy modern elektronikus formátumú, egyszerűen használható, és a lehető legolcsóbban működő juttatási forma szolgálja. A kártya kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait lefektető kormányrendelet ebben a szellemben készült el 2011 áprilisában. A SZÉP-kártya megjelenésével az üdülési csekk fenntartása, tekintve, hogy a két elem profilja nagyon hasonló, indokolatlanná vált, ezért azt 2011. október 1-jétől kivezettük a béren kívüli juttatások rendszeréből, amelyet 2012-től jelentősen átalakítunk. A változások fő célja, hogy a jelenleginél világosabban elkülönüljenek egymástól a gazdaságfejlesztési, a szociálpolitikai és az öngondoskodást szolgáló juttatási formák.

– Képviselő úr! A gazdaságfejlesztési célú béren kívüli juttatások 2012-től döntően a Széchenyi-pihenőkártyába integrálódnak. A SZÉP-kártya a munkavállalók és a munkáltatók számára ingyenes, az elfogadóhelyek pedig csak egy rendkívül alacsony, 1,5 százalékos jutalékot fizetnek a kibocsátóknak. Ez úgy lehetséges, hogy a kártyát jelentős piaci tapasztalattal és országos lefedettségű ügyfélszolgálati hálózattal rendelkező vállalatcsoportok bocsátják ki, amelyeknél különösebb többletbefektetés nélkül rendelkezésre állnak a bevezetéshez szükséges erőforrások. A SZÉP-kártya piaci bevezetését és a gazdaság élénkítését többek között az alacsony jutalék garantálja, így nem vonható párhuzam az üdülési csekk korábbi működésével, amely során a magas jutalék egy része szolgált szociális üdültetési célokat. A rászorulók számára a szociális üdültetés rendszerét a kormány új alapokra kívánja helyezni, az ezzel kapcsolatos előterjesztést a kormány hamarosan megtárgyalja.

Jár-e történelmi igazságtétel Magyarország egyik legnagyobb egészségpolitikusának, az Országos Közegészségügyi Intézetet és tisztiorvosi szolgálatot megszervező Magyar Örökség-díjas Johan Bélának?

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár úr! Az 1935-ben közegészségügyi államtitkárrá kinevezett Johan Béla a XX. század talán legnagyobb egészségpolitikusa volt. Vezetése alatt épült ki a Zöldkereszt Egészségvédelmi Szolgálat, amely a falvakat behálózva állította fel a védőnői intézményt. Központi irányítás alá vonta a tisztiorvosi szolgálatot és a községi körorvosi kart. A nevéhez fűződik a kiütéses tífusz és a malária visszaszorítása, majd felszámolása. A védőoltások kötelezővé tételével, fertőtlenítő állomások létrehozásával és az ivóvízellátás korszerűsítésével hatalmas mértékben javította Magyarország járványügyi helyzetét. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották.

– A rákosista diktatúra internálta Johan Bélát. Rehabilitációja 1989-ben történt meg, akadémiai tagságának visszaállításával. Az Országos Közegészségügyi Intézet - később Országos Epidemiológiai Központ - felvette a nevét, és az intézet kertjében felállították mellszobrát. 2003-ban az Országgyűlés határozatot fogadott el az „Egészség évtizedének” Johan Béla nemzeti programjáról. Egy 2004-ben kezdődő hecckampányt követően azonban szocialista és szabad demokrata képviselők országgyűlési határozat benyújtásával akarták megfosztani a népegészségügyi programot névadójától. Noha az orvosi kamara 1944 májusában éppen azzal vádolta meg Johan Bélát, hogy ellenállást tanúsított - idézem - „a zsidókérdés gyakorlati megoldásában”, zsidó orvosok ezreit mentve meg a deportálástól, bizonyítottan ellensúlyozni igyekezett a második zsidótörvény intézkedéseit, de mindez nem volt elég ahhoz, hogy az antiszemitizmus vádjával illetett szakember nevét ne töröljék a népegészségügyi program elnevezéséből. A Mazsihisz tiltakozása nyomán az Epidemiológiai Központ nevéből is kikerült a magyar közegészségügy megteremtőjének neve, végül miniszteri utasításra még a szobrát is ledöntötték. Várom államtitkár úr válaszát arra vonatkozóan:

• A minisztériumnak szándékában áll-e Johan Béla méltóságának és hírnevének tisztázása és helyreállítása?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A népegészségügyi tevékenység történeti megalapozása valóban Johan Béla nevéhez kötődik, akit a prevenció-elmélet képviselőjeként tartanak számot a modern egészségügy szervezetének kialakítói között. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet szakvéleménye azonban nem érinti Johan Béla szaktudományos munkásságát, csak a politikai tevékenységét nézi, amelynek két, egymással összefüggő kritikus területe van. Az egyik az 1930-as évek végén játszott szerepe, a másik az 1944-es tevékenysége. Johan Béla orvos államtitkárként Magyarország német megszállása után is hivatalában maradt, mivel lemondását nem fogadták el, így továbbra is közreműködött a jogszabályok végrehajtásában. Tehát a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet szakvéleménye szerint az 1939 és ’44 közötti tevékenysége teszi a nevét alkalmatlanná arra, hogy egy országos program névadója legyen. 2004-ben - ennek alapján - országgyűlési határozat született az „Egészség évtizedének” Johan Béla nemzeti programja név „Egészség évtizedének” népegészségügyi programja elnevezésre módosításáról.

– Képviselő Úr! A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a népegészségügyi program mindenkori elnevezésétől függetlenül törekszik arra, hogy a lakosság egészségi állapotát javítsa, melyhez keretet a Semmelweis-terv ad. A Semmelweis-terv népegészségügyről szóló fejezetének 9. pontja alapján az azonnali cselekvés érdekében szükséges a 2011-2013-ig terjedő időszak népegészségügyi akcióihoz a jelenleg hatályos nemzeti népegészségügyi program stratégiai keretén belül cselekvési irányokat kijelölni. Emellett elengedhetetlen a stratégia megújítása is, és legkésőbb 2013-ban új népegészségügyi program létrehozása.