Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva” tallózunk.

A nemzeti kisebbségek helyzete Európában

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): – Az Európa Tanács téli ülésszakán, 2012. január 26-án Strasbourgban Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa bemutatta a 2011. évi jelentését. A 46 oldalas dokumentum előszavában a leköszönő biztos összegzi ötéves tapasztalatait és a legfontosabbnak tekintett emberi jogi kihívásokat Európában. Kimondatlanul is a bevezető további célja az áprilistól hivatalba lépő utóda, a lett Nils Muiznieks orientálása. Számomra meglepő volt, hogy a beszámoló e fontos része nem tartalmaz még utalást sem a nemzeti kisebbségek helyzetére és az őket ért diszkriminációkra. A dokumentum a továbbiakban is csak egy helyen érintőlegesen érinti a témakört. Mindössze egyetlen mondatban utal arra, hogy emberi jogi biztosként levélben kérte a szlovák kormányt a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvhasználathoz fűződő jogának biztosítására. Felszólalásomban ezt botrányosnak minősítettem. Thomas Hammarberg a nemzeti kisebbségek helyett a több tagországban nem megfelelően működő igazságszolgáltatási rendszert emelte ki, illetve megállapította, hogy a fogyatékkal élők kirekesztést szenvednek el az élet kulcsfontosságú területein, hogy a romákat számos európai országban kiközösítik, és hogy néhány országban megbélyegzik a leszbikusokat, valamint a homo-, bi- és transzszexuálisokat.

– A közelmúltban Gál Kinga európai parlamenti képviselő asszony is szóvá tette, hogy az Európai Unió egyre kevésbé hallja meg a nemzeti kisebbségek problémáját. A közösségi szintről érkező válaszreakciók pedig mindig hasonlóak: a kisebbségvédelem kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik. Sajnos, ugyanezt tapasztaltuk az Európa Tanács egyenlőség és diszkriminációellenes bizottsági ülésén is, pedig tudjuk, hogy változó világunkban a nemzeti kisebbségek kérdése komoly feszültségtényező lehet, vagy azzá válhat. Európában jelenleg közel százmillió ember, az európai lakosság majd’ egyötöde érintett a nemzeti kisebbségeket, illetve a regionális nyelveket érintő kérdésekben. Államtitkár Úr!

• Mi a külügyminisztérium álláspontja ezzel kapcsolatban?
• Megerősíti vagy cáfolja?
• Előtérben tudjuk-e tartani ezt a számunkra nemzetpolitikai fontosságú ügyet?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Európa Tanács leköszönő emberi jogi biztosa, Thomas Hammarberg valóban legutóbbi éves beszámolójában több helyen is kitér a nemzeti vagy etnikai nyelvi kisebbségek helyzetére, a Magyarországgal szomszédos országok közül érinti Szerbiát, Ukrajnát, Szlovákiát is, igaz, hogy a legtöbb ilyen utalás a roma közösségeket érinti, ahol a diszkriminációt a legsúlyosabbnak ítéli. De Szlovákia esetében, ahogy a képviselő úr is utal rá, explicit módon fejezi ki a kisebbségi nyelvek védelmének a fontosságát a közösségek közötti feszültségek megelőzésének a céljából is. Ráadásul a biztos nyelvezete előremutató, hiszen Szlovákia vonatkozásában közösségekről, nem pusztán kisebbséghez tartozó személyekről beszél, összhangban a magyar felfogással. E nyelvezettel is bizonyítja, hogy egyetért azzal, hogy e közösségek kollektív jogainak megfelelő biztosítása mérsékeli az emberi jogi problémákat. Az Európa Tanács leköszönő emberi jogi biztosa elsősorban ugyan valóban nem a nemzeti kisebbségek védelmét helyezte tevékenysége középpontjába, ezzel együtt mégis megfogalmazott olyan álláspontot a kisebbségek nyelvi jogai tekintetében, amely nagyon közel áll a kormány álláspontjához. Gondolok itt Hammarberg úr azon – 2010-ben kiadott – álláspontjára, amelyben a kisebbségek nyelvi jogai megfelelő érvényesülését szintén előremutató módon alapvető emberi jogi kérdésként kezeli.

– Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét a nyelvi jogokkal kapcsolatos 2010-ben kiadott emberi jogi állásfoglalásra. Az is igaz, hogy a korábbi, 2010. évi beszámolóhoz viszonyítva valamelyest csökkent a kisebbségek iránti figyelem, de ez összefügg azzal, hogy 2010-ben az emberi jogi biztos és az EBESZ közötti együttműködés éppen a nemzeti kisebbségek helyzetére összpontosított. Messzemenőkig egyetértünk abban, képviselő úr, hogy az európai intézmények nem fordítanak megfelelő figyelmet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetére, megfeledkezve arról, hogy sérülékeny közösségekről van szó, amelyek nem látványos diszkrimináció hatására is gyengülhetnek. Az ilyen közösségeket sorvasztó asszimiláció egyik színtere az oktatás, amikor a tannyelv választásának a szabadsága nem vagy csak részben érvényesül. A népszámlálás tanúsága szerint a fogyó magyarság már egyre kevésbé képes fenntartani kulturális és nyelvi önazonosságát, amely nemcsak a magyarság számára veszteség, hanem a sokszínű Európa számára is. Kötelességünk minden európai fórumon felhívni a figyelmet arra, hogy a folyamat emberi jogi problémák szaporodásához, a közösségek közötti feszültségek kialakulásához, ilyen értelemben biztonsági problémák megjelenéséhez vezethet.

– Képviselő úr! A negatív tendenciák megfordítása európai értékeken alapuló nemzeti érdekünk. Célunk, hogy az európai jogkörnyezetet kisebbségbarát irányban javítsuk. Elő kívánjuk segíteni, hogy fokozódjék az intézményes európai érzékenység az őshonos nemzeti kisebbségek védelme iránt, továbbá a lingvicizmus, tehát a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés a rasszizmushoz hasonló módon szalonképtelenné és szankcionálhatóvá váljon, és hasonló megítélés alá essenek az asszimiláció egyéb formái. E cél érdekében a magyar diplomácia folyamatosan minden alkalmat megragadva teszi erőfeszítéseit.

+

KALMÁR FERENC ANDRÁS: – Államtitkár úr! Tájékoztatom önöket, hogy januárban a strasbourgi Európa tanácsi ülésen megalakult a kisebbségi albizottság, amelynek - ez múlt heti információ - a párizsi ülésén Kovács Elvirát, délvidéki képviselő asszonyt választották elnökének. Ennek az albizottságnak jómagam is tagja vagyok a magyar parlament részéről, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a kisebbségi kérdéseket kellő súllyal és kellő mértékben asztalon tartsuk. Elfogadom a választ!

Tud-e a kormány arról, hogy a Széll Kálmán-terv
gyógyszerkasszát érintő megszorításai miatt emberek élete kerül veszélybe?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – A Bokros-csomagnál lényegesen nagyobb megszorításokkal sanyargatja a Fidesz-kormány a magyar embereket! Egyre többen döbbennek rá, hogy lassan mindenki sorra fog kerülni, mindenki kénytelen lesz valahogy elviselni az újabb és újabb életszínvonalat csökkentő lépéseit. A megszorítások leginkább azokat sújtják, akik a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeihez tartoznak, akiknek a legkisebb a társadalmi érdekérvényesítő képességük. Most éppen a beteg embereken van a sor. Most róluk próbál egy újabb bőrt lehúzni a kormány! A Széll Kálmán-terv néven bemutatott megszorító csomag révén ugyanis éves szinten 120 milliárd forinttal szeretné csökkenteni a gyógyszerkasszát. Ez brutális mértékben meg fogja emelni a gyógyszerárakat. Egyre több magyar ember lesz kénytelen meggondolni, hogy enni szeretne vagy gyógyszert vásárolni, mert a kettő egyszerre nem fog menni! Nincs annyi pénzük, hogy egyszerre egyenek is és megvegyék a havi gyógyszeradagjukat!

– Államtitkár úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a kormány akkor, amikor 120 milliárd forinttal megcsapolja a gyógyszerkasszát, újabb és újabb megszorításokkal egyre nehezebb helyzetbe hozza a beteg magyar embereket. A jelenleg bejelentett megszorításokkal egy négytagú családnak éves szinten átlagosan 48 ezer forinttal kevesebbet juttat a kormány, ennyit vesz ki jelenleg a zsebükből a gyógyszerkasszát érintő megszorításokkal.

– Államtitkár úr! A magyar embereknek jelenleg az a legnagyobb kihívás, hogy egyenek, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket! Kérdezem a kormány tagjait:

• Mi lesz itt akkor, amikor önök ezeket a brutális megszorító intézkedéseket meg fogják lépni?
• Egyáltalán tisztában vannak-e azzal, hogy a szakmai szervezetek felmérései szerint jelenleg már e nélkül a brutális megszorítás nélkül is ott tartunk, hogy az embereknek mindössze a 80 százaléka képes egyáltalán kiváltani a gyógyszeradagját?
• Mi lesz itt akkor, amikor önök brutális mértékben, 1,5-2-szeresére megemeltetik a gyógyszerárakat azért, mert elveszik a gyógyszerek ártámogatását?
• Hogyan fognak akkor hozzájutni ezek az emberek a szükséges gyógyszerekhez?
• Mi lesz a beteg magyar emberekkel?

+

HALÁSZ JÁNOS, (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): - Képviselő úr! Visszautasítom azt a képtelen állítását, hogy a kormány emberéletekkel játszik. Itt legfeljebb ön játszik nem túl ízlésesen a szavakkal. Kérem, hogy leegyszerűsítő és veszélyes kijelentéseivel ne keltsen pánikot. De beszéljenek a tények!

– Képviselő úr! Az intézkedések egy csoportja a gyógyszergyártói társadalmi felelősségvállalás irányába hatott. A gyógyszergyártói hozzájárulások 12 százalékról 20 százalékra nőttek, az orvoslátogatói díj éves összege a duplájára nőtt. Ezenkívül jelentősen szigorodtak a gyógyszerpromóciós szabályok. Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy ezek az intézkedések nem rontották a lakosság gyógyszerhez jutását.

– Képviselő úr! A bevezetett intézkedések lényeges elemét jelenti a generikus program megerősítése, amely során kialakítottuk az úgynevezett preferált referencia ársávrendszert, a vaklicit rendszerét. Ennek köszönhetően ebben a gyógyszerkörben ősszel közel 20 százalékos, a tavalyi licit esetében pedig további 10-15 százalékos árcsökkentést sikerült-sikerül elérni. Ez nemcsak az államnak, hanem a betegeknek is havonta akár több ezer forintos megtakarítást jelenthet. Februártól a betegek minden gyógyszertárban írásos tájékoztatást is kapnak, ha a kiváltott gyógyszernél kedvezőbb árú, egyenértékű gyógyszer elérhető. Emellett a koleszterinszint-csökkentők esetében április 1-jétől induló kötelező hatóanyag-felírási rendszer már jelentős előrelépést hozott, mivel éves szinten több mint 5 milliárd forint értékű árcsökkenés valósul meg ezen gyógyszerkörben. A számok alapján is belátható tehát, hogy mindez szintén a betegek érdekét szolgálja. Egyes drága, úgynevezett biológiai terápiák esetében az állam egységes beszerzési potenciáját kihasználva a biztosító lényegesen kedvezőbb áron szerzi be a készítményeket. Ez az új rendszer csökkentette a gyógyszerárakat, és a betegeknek nem kell többet utazniuk, ha nincs készleten a gyógyszer, ráadásul még a minimális térítési díjat sem kell kifizetniük. Úgy gondolom, egyetérthetünk abban is, hogy ez a módosítás szintén kedvező, és egyenlő feltételek melletti hozzájutást biztosít a betegeknek.

– Képviselő úr! Lehet, hogy meglepő önnek, de a gyógyszerfelírással, a kiváltással kapcsolatos új szabályozásokat is a betegek érdekében módosítottuk. Így elkerülhető, hogy a kiváltott, legtöbbször támogatott gyógyszerek kárba vesszenek, elpazarolt költségeket jelentsenek a betegnek és a társadalombiztosításnak. Továbbá: a finanszírozó által folytatott árverseny folyamán - amely alapján egyébként április 1-jétől újabb jelentős árcsökkenés várható - a betegnek akár havonta lehetősége van, hogy az árcsökkentés előnyeit élvezze. A módosítással a gyógyszertárak is jobban fel tudnak készülni készleteikkel a folyamatos gyógyszerellátás biztosítására.

– Képviselő úr! Egy ilyen rendszer-átalakítás, főleg az előző évek fenntarthatatlan rendszere után, nem könnyű feladat. A betegek érdekeit tartjuk szem előtt. Ezt a folyamatot minden olyan megnyilvánulás veszélyezteti, ami pánikot okozhat, hiszen ennek következtében fokozódik a gyógyszerkassza kiáramlása, ami újabb és újabb beavatkozást indukálhat. Remélem, még nem túl késő arra kérnem, hogy ne álljon be azok közé, akik felelőtlen kijelentéseikkel ezt a folyamatot gerjesztik!

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! Ön csúnyán félrebeszél! Amikor 120 milliárd forintot elvesznek a legkiszolgáltatottabb, legbetegebb emberektől, akkor ne beszéljen arról, hogy mennyit spórolhatnak a betegek. Önök kiveszik a betegek zsebéből a pénzt, és ezzel egyre nehezebb helyzetbe hozzák ezeket az embereket!

– Államtitkár úr! Megkerülte a kérdésemet, megkerülte a válaszadást, nem arra válaszolt, hogy mi lesz azokkal, akik nem fognak tudni hozzájutni a gyógyszeradagjukhoz. Arra sem válaszolt, államtitkár úr, egy szóval sem, hogy jelenleg a betegek egyötöde nem tud gyógyszerhez sem jutni, mert nincs rá pénze. Ezeknek az embereknek aközött kell választani, szó szerint: eszik-e, vagy gyógyszert vesz. Ez egy nagyon durva választás, mert emberéletekkel, emberegészséggel játszik jelenleg a kormány akkor, amikor meghozza ezeket a megszorító intézkedéseket. Több felelősséget várok el önöktől!

A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ  207 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Teljes gőzzel egy helyben?

HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): – Amíg a világ világ, mindig volt kéz, amely adományért nyúlt, és mindig volt kéz, amely adományait elhelyezte a kinyújtott kézben. Az a társadalom, amely demokratikus fundamentumok talajára épül, szolidáris honfitársaival szemben, akiknek bármilyen okból munkaképességük megváltozott. Ez így van rendjén, ez így helyes!

– A Fidesz polgári kormánya is e rendező elvek mentén végzi munkáját. A baj az, hogy a jelenlegi struktúra, amely ezen emberek életét hivatott szervezni, irányítani és segíteni, a Csizmár Gábor volt szocialista miniszter által fölállított diszkriminatív, megosztó és igazságtalan struktúra fundamentumán áll. Miért is? A rendszer igazságtalansága abból fakadt, hogy 21 kiemelt, védett státusban lévő szervezet magasabb támogatásban részesül, arányaiban a teljes támogatás 81 százalékában, míg a nem védett státus, körülbelül 2400 munkaadó cég nagyságrendekkel kevesebb normatívához jut. Nem csoda hát, hogy a mai közgazdasági környezetben sorra mennek tönkre a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató szervezetek, és emberek százai kerülnek, sodródnak a társadalom peremére, akik egyébként is hátrányos helyzetükből adódóan fogyatékkal élnek.

– A számvevőszéki és költségvetési bizottság albizottsága szakértők bevonásával megvizsgálta a finanszírozási rendszert, és súlyos megállapításokra jutott, amit továbbított dr. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úr hivatala felé, aki büntető feljelentést tett. A szocialista kormány felelőssége megkérdőjelezhetetlen, hiszen a különféle érdekvédelmi szervezetek már akkor előre jelezték, hogy az új szabályozásban a közpénzek felhasználása nő, a foglalkoztatási létszám pedig csökken. Lassan két éve, hogy a polgári kormány átvette az ország irányítását, de ezen a területen érdemi változás még nem igazán történt. Sajnos, az azóta eltelt időt úgy jellemezhetem, hogy a kormány ezen a téren teljes gőzzel egy helyben jár! Tisztelt Államtitkár úr!

• Meddig kell még várnunk a pazarló, diszkriminatív és megkülönböztető finanszírozási rendszer megváltozásáig?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szocialista kormány által létrehozott támogatási rendszer igazságtalanságait 2011-ben a jelenlegi kormány által beterjesztett első éves költségvetés és a hozzá kapcsolódó intézkedések jelentősen csökkentették. Az addigi támogatási rendszerben egy fő esetén akár évi egymillió forint különbség is lehetett. Ezt úgy alakítottuk át, hogy ez a különbség a költségkompenzációs támogatás és rehabilitációs költségtámogatás között több támogatott esetén megegyező mértékűvé vált, vagy a különbségek minimálisra csökkentek. A támogatások elbírálásánál kiemelt szempont volt a súlyosan fogyatékos munkavállalók létszáma. Ezzel is a felkészülést szolgáltuk annak érdekében, hogy kialakítsuk az egységes támogatási rendszert, amely új akkreditációs eljáráshoz lesz kötve. A pazarló gazdálkodást folytató állami cégek vezetőit felmentettük, és az új vezetőket a racionális gazdálkodás és a rehabilitációs feladatok elvégzése érdekében neveztük ki.

– Képviselő úr! A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók támogatásának eddigi rendszere valóban igazságtalan volt. A kormány szándéka, hogy ezt az igazságtalan és inaktivitásra ösztönző rendszert átalakítsa.

– Képviselő úr! Az Országgyűlés, így ön is elfogadta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényt 2011 decemberében. Ez a törvény adott felhatalmazást a szükséges végrehajtási rendeletek elkészítésére. Eddig kihirdetésre került a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról, a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról és a foglalkozási rehabilitációs szakértőkről szóló rendelet. Ez is mutatja, hogy nem járunk egy helyben, hiszen a törvény felhatalmazásától számított két hónapon belül három végrehajtási rendelet már elkészült. A kitűzött cél elérése érdekében kiemelten fontos lépés volt a komplex minősítésről szóló rendelet, amely mérföldkő a foglalkozási rehabilitációban. Ezt követi a többi lépés, így a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató munkaadók akkreditációjáról, ellenőrzéséről, valamint támogatásának szabályairól szóló kormányrendeletek elkészítése. Az új foglalkozási rehabilitációs rendszerben az akkreditált munkáltatóknál tranzit vagy tartós foglalkoztatást fogunk támogatni, amelyre a jogosultságot a komplex minősítés határozza meg.

– Képviselő úr! Az évek óta működtetett, torz arányokat mutató támogatási rendszer megszüntetését és az új szabályozás bevezetését mielőbb szeretnénk elérni. Az egységes támogatási rendszer kialakításához azonban a teljes foglalkozási rehabilitációs rendszer átalakítását el kell végeznünk. Önmagában tehát a támogatási rendszer az összes részterület átalakítását megelőzve nem reformálható. Egy új rendszer szabályozásához kell illeszteni, amely - hangsúlyozom - a 2011. december 29-én elfogadott törvény alapján készül. A vonatkozó kormányrendeletek 2012 első félévében várhatóan kihirdetésre kerülnek.

+

HERMAN ISTVÁN ERVIN: – Államtitkár úr! Örömömre szolgált volna, ha egy konkrét időpontot is kapunk a „mielőbbi” helyett. Nem tudom, hogy a munkavállalókat és munkaadókat ebben a tekintetben megnyugtatja-e, de én bízom abban a szándékot látva, hogy ez valóban minél gyorsabban és minél előbb be fog következni! Reményt keltő gondolatait elfogadom!

Settenkedő magánbiztosítás, lopakodó magánpraxis?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Mióta kormányra kerültek, arról beszélnek, hogy az egészségügy átalakítására van szükség, a lehetetlen állapotokat meg kell szüntetni, és sürgősen kezelni kell a humánerőforrás-krízist. Ehhez képest amit látunk, az kapkodás és tűzoltás: jelentős forrásokat vonnak ki az egészségügyből, ahogy az előző kormány is tette, pedig már nincsenek tovább tartalékok.

– A fideszes többség tavaly elfogadott egy törvénymódosítást, amely szerint a munkáltató adómentesen fizethet magán-egészségügyi biztosítást az alkalmazottjának. Tisztában vannak azzal, hogy mik lesznek ennek a következményei? Máris egyre inkább elterjedtebb az a gyakorlat, hogy a magánorvosok szerződéseket kötnek ellátásokra, ágyakra a kórházakkal, tehát a kapun belüli magánpraxis egyre inkább terjed. Ez nagyon komoly etikai problémákat is felvet, könnyen kiszorulhatnak vagy hosszabb várakozásra kényszerülhetnek a nem magánszolgáltatást igénybe vevő betegek.

– Államtitkár úr! Mindenféle érdekellentéteket látunk. Nagyon fajsúlyos kérdések keringenek a szakmában mindenféle konferenciákon és fórumokon, és erre soha senki nem válaszol az önök tárcájától.

• Hogyan tervezik az ellátásbiztonságot fenntartani a kapacitásszűkítés mellett?
• Milyen rendszerben kívánják kezelni az intézményen belüli szakorvosi magánpraxist?
• Hogyan próbálják elkülöníteni majd a magán- és az állami ellátást átlátható módon?
• Terveznek-e a szakmai protokollokon lazítani?
• Akarnak-e a szolgáltatáscsomagon szűkíteni, ahogy azt egyes érdekcsoportok sugallják?
• Lehet-e, terveznek-e pénzt kérni a csomagon felüli ellátásért vagy a területen kívüli ellátásért?
• Fizetős lesz-e a szabad orvosválasztás?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Először is tisztáznám néhány tévedését. A kormány nemcsak beszél, hanem tesz is. Meg kellett szüntetni a lehetetlen állapotokat, és kezelni kellett az emberierőforrás-krízist, mert az előző szocialista-szabad demokrata kormányok erre nem voltak képesek. Igen, képviselő úr, az önök liberális elődei voltak, akik több száz milliárd forintot kivontak az egészségügyből, nem pedig mi. Ők voltak azok is a szocialisták mellett, akik a fizetős egészségügyre szavaztak. A forráskivonás, a terhek áthárítása a betegekre nem a mi kormányunk programja, mint ahogyan a magánosítás sem.

– Képviselő úr, nevetgél, de figyeljen, kérem! Ismét pontosítanám önt, ugyanis nem kapacitásszűkítésről van szó, hanem az egész ellátórendszerre kiterjedő ésszerűsítésről. Ez nagyon fontos különbség! A cél egyrészt éppen az ellátás biztonságának növelése annak révén, hogy a betegek ott kerüljenek ellátásra, ahol az állapotuknak leginkább megfelelő ellátást kapják. A kapacitások ésszerűsítésének másik célja az, hogy a rendelkezésre álló többféle pályázati forrás igénybevételével fejlesztésre, megerősítésre kerüljenek azok az ellátási formák, amelyek a betegek érdekeinek jobban megfelelnek, egyúttal költséghatékonyabb megoldásokat is jelentenek. Ilyenek például az egynapos sebészeti ellátás vagy a járóbeteg-ellátás. Az intézményen belüli szakorvosi magánpraxis kezeléséről pedig azt mondhatom: a teljes kép kialakítása érdekében folyamatban van a rendszer feltérképezése, konkrét intézkedéseket mi csak a valós helyzet ismeretében határozunk meg, ellentétben a liberális ötletekkel.

– Képviselő úr! Munkánk célja nem a lazítás. A lazítással az önök liberális elődei próbálkoztak. Mi elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy megszüntessük mindazokat a visszaéléseket, amelyek a közfinanszírozott és a magánellátás összemosásából erednek. Korábban is elmondtuk, most is megerősítem, hogy egyértelmű legyen: a magyar egészségügyi rendszer az egységes kockázatközösségen és a szolidaritás elvén alapul. Ez a jövőben sem képzelhető el másként. Bármilyen magán-egészségbiztosításnak csak kiegészítő szerepe lehet a társadalombiztosítási rendszer egészségügyi szolgáltatásai mellett.

– Képviselő úr! Hogy fizetős lesz-e a szabad orvosválasztás? Pont önök kérdezik? Az önök liberális elődei és szocialista elvtársai tették fizetőssé az egészségügyet, nem pedig mi. Sajnálom, hogy ez önöknek tetszik. Jelenleg is vannak olyan ellátások, amelyek nem közfinanszírozottak. Nem tervezünk alapvető módosításokat a jelenleg hatályos, erre vonatkozó jogszabályok tekintetében. Végül, de nem utolsósorban, szeretném megerősíteni: a közfinanszírozott betegek nem kerülhetnek hátrányba korábbi helyzetükhöz képest, a kiegészítő magánbiztosítással is rendelkező betegek megjelenése miatt, sem a várólistákat illetően, sem egyéb egészségügyi szolgáltatások terén!

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Valami baj csak lehet az önök intézkedéseivel, ha minden címlapon, az önök kedves napilapjainak címlapján is az egészségügyi anomáliák vannak. Mi úgy értékeljük: a magyar egészségügy nem a Semmelweis-terv által lefektetett úton halad. Itt van egy settenkedő jogalkotás, és van egy késlekedés, ami a magánbiztosítás és a magánpraxis felé mutat, és hiába beszélnek egységes kockázatközösségről, ennek egyelőre csak a mindenféle baját látjuk. A kapacitásszűkítés - ha másképpen is hívja - és a jelentős mértékű elvándorlás nagyon komoly veszélyeket hordoz a zavartalan ellátásban. Úgy gondolom, hogy ez a válasz így elfogadhatatlan, mint ahogy az összes eddigi válasz is elfogadhatatlan volt.

A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 199 igen szavazattal, egységes  95 ellenzéki  nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Az Állami Számvevőszék szerint törvényt sértett a hódmezővásárhelyi polgármester!

LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): – Az Állami Számvevőszék tavaly decemberben közzétette a megyei jogú városok ellenőrzéséről szóló jelentését. Bár súlyos a helyzet több városban, Kaposváron, Pécsett is, szembeötlő, hogy az Állami Számvevőszék a legsúlyosabb elmarasztaló megállapításokat Hódmezővásárhely polgármesterére, Lázár János polgármesterre tette. Megállapítja többek között, hogy a hódmezővásárhelyi önkormányzat lejárt szállítói tartozása és egyéb kiadásainak elmaradása 2007 és 2010 között 68 százalékkal növekedett. Az átütemezések ellenére az önkormányzatnál mindegyik év végén jelentős nagyságrendű tartozás áll fenn. A 91 és 365 nap közötti tartozásállomány az összes, mintegy 1,8 milliárd forintnyi tartozás harmadát tette ki.

– Tisztelt képviselőtársaim! Az ÁSZ megállapította, hogy a lejárt szállítói kötelezettségállomány napi finanszírozási problémát okozhat, a működés biztonsága veszélybe kerülhet. Külön nevesítette a Számvevőszék a polgármester felelősségét. Lázár polgármester úr ugyanis a 60 napot meghaladó kötelezettségekről a törvényi rendelkezés ellenére sem tájékoztatta a közgyűlés pénzügyi bizottságát, valamint a közgyűlést, és nem kezdeményezett adósságrendezési eljárást. Hangsúlyozom: erre őt törvény kötelezi. Lázár János persze küldött egy magyarázó levelet a Számvevőszéknek, ám az fenntartotta a megállapításait. Csak hogy összehasonlítással szolgáljak: Szeged város önkormányzatának pénzügyi ellenőrzése során az ÁSZ azt állapította meg, hogy Szeged 2007 és 2010 között nem rendelkezett számottevő mértékű lejárt szállítói tartozásállománnyal, sőt az önkormányzat pénzügyi kapacitása a vizsgált időszakban pozitív értéket mutatott, lejárt szállítói tartozása pedig 13 millió forintról 4 millió forintra csökkent. Mindezek kérdezném államtitkár asszonyt:

• Mit gondol ön, kinek a dolga számon kérni Lázár János polgármesteren a törvénysértést, olyan törvénysértést, amit ha egyébként elkövetik, a bíróság a polgármestert 500 ezer forint pénzbírsággal sújthatja?
• Ön szerint kimeríti-e a költségvetési csalás büntető törvényi tényállását Lázár János cselekménye?

+

SZABÓ ERIKA, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! A miniszter úr természetesen tiszteletben tartja az Állami Számvevőszéknek Hódmezővásárhely megyei jogú város önkormányzata pénzügyi helyzetével összefüggő megállapításait, a számvevőszéki jelentésben foglaltakkal összefüggésben ugyanakkor semmiféle intézkedési jogköre nincsen. A felvetéseivel kapcsolatban azonban a következőket kívánom megjegyezni. Egyrészt, amennyiben a képviselő asszony a saját interpellációját komolyan vette volna, akkor mostani felszólalását azzal fejezte volna be, hogy büntető feljelentetést tett, hiszen ez módjában áll a számvevőszéki jelentésben foglaltak kapcsán. A képviselő asszony azonban nem így fejezte be mondandóját, így semmi mást nem tesz, mint hangulatot kelt. Nyilván azért, hogy a szegedi összehasonlítást megtehesse.

– Képviselő asszony! A jelentés tanulmányozása alapján tényként állapítható meg, hogy az – szemben a képviselő asszony által állítottakkal – Hódmezővásárhely önkormányzatának gazdálkodásával összefüggésben bűncselekmény gyanújára még csak nem is utal, nemhogy kijelentené ennek fennálltát. Ennek kapcsán emlékeztetem képviselő asszonyt arra, hogy a vonatkozó törvényi előírások alapján, ha az Állami Számvevőszék az ellenőrzése során bűncselekmény gyanúját állapítja meg, megállapításait köteles az illetékes hatósággal haladéktalanul közölni, ha az elkövető ismert, annak megjelölésével köteles feljelentést tenni. Ha tehát az Állami Számvevőszék a konkrét ügyben folytatott vizsgálata kapcsán bűncselekmény gyanúját állapította volna meg, feljelentést kellett volna tenni a Központi Nyomozó Főügyészségen, ilyenre azonban nem került sor. Harmadrészt, az ügy kapcsán azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az önkormányzat vezetői, dr. Lázár János polgármester úr és dr. Korsós Ágnes főjegyző asszony együttműködtek az Állami Számvevőszék vizsgálatot lefolytató munkatársaival.Az önkormányzat a számvevőszéki javaslat alapján soron kívüli intézkedési tervet készített, amelyet az Állami Számvevőszék elnöke jóváhagyott. Itt jegyezném meg, hogy amit ön konkrétan felemlít, miszerint nem tájékoztatta volna polgármester úr a pénzügyi bizottságát, ezt azonnal regisztrálták az Állami Számvevőszék felé, és tájékoztatták őket arról, hogy ez a megállapítás téves.

– Képviselő asszony! Azt is ki kell emelni, hogy a hódmezővásárhelyi esethez hasonlók rendre felmerülnek számvevőszéki ellenőrzések során, és az érintettek Hódmezővásárhelyhez hasonlóan járnak el az anomáliák megszüntetése érdekében. Végül, ami képviselő asszonynak a költségvetési csalással összefüggő felvetését illeti: joggal állapítható meg, hogy ez interpellációjának teljességgel szakszerűtlen kitétele. A Btk. 310. §-ában büntetni rendelt költségvetési csalás bűncselekményre vonatkozó tényállás ugyanis 2012. január 1-jén lépett hatályba, ebből következően a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege alkotmányos alapelvek alapján ennek a bűncselekménynek a gyanúja 2012. január 1-je előtti cselekmények vonatkozásában alkotmányosan nem állapítható meg.

+

LAMPERTH MÓNIKA: – Tisztelt Államtitkár asszony! Ön a válaszának a végén gyakorlatilag elismerte azt, amit az elején kérdésként tett fel nekem, hogy miért nem tettem feljelentést Lázár János ellen. Nem ezt kérdeztem, hogy ezt a bűncselekményt elkövette-e, vagy sem, hanem hogy megfelel-e ennek a törvényi tényállásnak. Ugyanis, amikor ezt a cselekményt Lázár János elkövette, akkor még nem volt hatályban ez a büntetési tétel. Pontosan tudom, hogy mit kérdeztem, és az ön válasza visszaigazolta ezt a feltételezést, hogy ha még egyszer ugyanezt elköveti Lázár János, amit megtett tavaly, akkor már kénytelen lesz az ön párttársa, egyébként az Állami Számvevőszék elnöke őt Polt Péternél feljelenteni. De amit a válaszának első részében elmondott, hogy nincsen intézkedési jogköre, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Államtitkár asszony, ha ön és az ön minisztere komolyan venné a hatáskörét, akkor eljárást kellett volna kezdeményezni törvényességi felügyelet keretében, úgy, ahogy ezt egyébként más polgármestereknél, akik nem Fidesz-frakcióvezetők

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés a választ 196 igen szavazattal, 96 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.