„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - a zajokat mellőzve - tallózunk.

Mióta tudja Simor András, hogy Braun Róbert a Magyar Szocialista Párt tagjaként állt az Magyar Nemzeti Bank alkalmazásában elnöki kommunikációs tanácsadóként, és ezzel egy időben Mesterházy Attilának is bizalmas tanácsokat adott?

BALLA GYÖRGY (Fidesz): – Elnök úr! Az elmúlt napokban értesülhettünk arról, hogy Braun Róbert, a Magyar Nemzeti Bank elnökének, tehát önnek a személyes tanácsadója, több mint egy éve tagja a Magyar Szocialista Pártnak. De nemcsak tagja a Szocialista Pártnak, hanem belső bizalmasa Mesterházy Attilának, vele rendszeresen találkozik, rendszeresen egyeztet. Braun Róbert tehát az elmúlt években összesúgott Mesterházy Attilával, majd elment a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez, és megosztotta vele tudását, ennek megfelelő tanácsokkal látta el az elnököt,. Azt a jegybankelnököt, aki nem olyan régen még az ellen tiltakozott, hogy a törvényesen megválasztott magyar kormány bármely tagja a monetáris tanács ülésén részt vegyen, tanácsot ne adjon. Az elnök úr tehát nemet mondott a kormányra, de igent a szocialistákra, azokra a szocialistákra, akik kormányon tönkretették az országot, ellenzékben pedig Magyarország sikertelenségében érdekeltek

– Elnök úr! Ha ön Braun Róbert tanácsaira hallgatott, akkor nem az ország érdekeit képviselte, hanem a szocialisták szekerét tolta. Joggal tehető fel tehát a kérdés.

• Tudta-e ön, hogy Braun Róbert tagja a Magyar Szocialista Pártnak?
• Ha tudta, akkor miért nem érezte összeférhetetlennek a jegybanknál betöltött szerepével?
• Miért a kormányra, és miért nem a szocialistákra mondott nemet?
• Miért a kormánytól, és miért nem a szocialistáktól félti a jegybank függetlenségét?
• Mennyi pénzt fizetett ön Braun Róbertnek azért, hogy a szocialisták érdekének megfelelő tanácsokkal lássa el önt?

+

SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: – Képviselő úr! Magyarország Alaptörvénye minden magyar állampolgár számára biztosítja alapvető szabadságjogként az egyesülési jogot, amely magában foglalja a szervezetekhez való csatlakozás jogát is. Az MNB-ről szóló törvény meghatározza a jegybank munkavállalói számára előírt összeférhetetlenségi szabályokat. A törvény a jegybank dolgozói számára nem ír elő párttagságra vonatkozó tilalmat, így nemcsak a jegybank alkalmazottjai, de még a monetáris tanács tagjai is lehetnek pártnak tagjai. Mindezek alapján az MNB belső szabályai sem tiltják, nem tilthatják, hogy a bank bármely munkavállalója pártnak tagja legyen. A Magyar Nemzeti Bank nem tart és nem tarthat nyilván a munkavállalóiról ilyen adatot, különösen mivel a politikai véleményre vagy pártállásra vonatkozó személyes adat különleges adat, amely csak a törvényben kifejezetten meghatározott esetekben kezelhető. E megfontolások alapján a jegybank bármely munkavállalójának párttagságára vonatkozó érdeklődése nehezen összeegyeztethető Magyarország Alaptörvényének rendelkezésével, azt sérti az érintett alapvető szabadságjogát.

– Képviselő úr! Ha az ön számára kiemelten fontos a jegybanki dolgozók esetleges pártállásának megismerése, úgy ennek rögzítése lenne szükséges az MNB-törvényben. De, ebben az esetben is a monetáris tanács tagjainak esetleges párttagságára vonatkozó adatgyűjtést, illetve korlátozást kellene elsősorban meghatározni, tekintettel arra, hogy a jegybankban a döntéseket nem a tanácsadó, hanem a monetáris tanács tagjai hozzák.

– Képviselő úr! A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény összeférhetetlenségi szabályai előírják, hogy az MNB alkalmazottja munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak az MNB elnökének előzetes engedélyével létesíthet vagy tarthat fenn. Braun Róbert a Magyar Szocialista Párttal létesítendő munkavégzésre irányuló jogviszonyára vonatkozóan nem tett bejelentést, illetve a bank vezetésétől nem kért a létesítéshez előzetes engedélyt.

+

BALLA GYÖRGY: – Elnök úr!  Tudja, az életben vannak bonyolult és nehezen föltehető kérdések, amikre nyilvánvalóan hasonló válaszokat lehet adni és vannak kifejezetten egyszerű kérdések, amelyekre egészen egyszerű válaszokat lehetne adni. Az a szerencsénk, hogy jelen esetben egy nagyon egyszerű kérdésre kellett volna önnek nagyon egyszerű választ adnia.

Ugyanis, ön személyesen hallgatta meg Braun Róbert tanácsait. Braun Róbert pedig nem a hazája, nem Magyarország, hanem a szocialisták érdekeit képviseli, és ennek megfelelően adott tanácsokat önnek. Ha megfogadta ezeket a tanácsokat, akkor nem a hazája érdekében cselekedett. Ha nem fogadta meg ezeket a tanácsokat, akkor pedig fölöslegesen alkalmazta, fölöslegesen tömte a zsebét, fölöslegesen fizetett az adófizetők pénzéből rengeteg pénzt Braun Róbertnek, tehát felelőtlenül járt el. Vagy ez, vagy az, harmadik út nincs! Erre most válaszolnia kell, elnök úr!

+

SIMOR ANDRÁS: – Képviselő úr! Akkor megpróbálom egyszerűbben mondani. A Magyar Nemzeti Bankban nincs korlátozva a párttagság senki számára, és nyilván sem tartható. Tehát még a kérdést sem teheti föl a Nemzeti Bank elnöke egyik munkavállalójának sem, hogy pártnak a tagja-e, illetve melyik pártnak a tagja.

– Képviselő úr! Én rengeteg tanácsot meghallgatok, rengeteg mindent elolvasok, és hogy abból mit fogadok meg, az a józan ítélőképességemtől függ. Egyáltalán nem biztos, hogy amit meghallgatok, azt el is fogadom, de attól még tarthatom értéknek és érdekesnek. Ami pedig a jövedelemre vonatkozó kérdését illeti: annyit kapott, amennyit a besorolása indokolttá tett a Nemzeti Bankban. Ez formálisan meg van határozva, de hogy ez pont mennyi, az megint csak személyes adat, tehát én nem adhatom ki.

Hajlandó-e Gripen-ügyben Svédországhoz fordulni a Legfőbb Ügyészség?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Legfőbb Ügyész úr! Tizenegy évvel ezelőtt döntött az Orbán-kormány a Gripenek beszerzéséről, és tizenegy éve várja hiába a választ a közvélemény arra a kérdésre, hogy miért a Saab-BAE konzorcium repülőgépeire esett a végső szót kimondó Orbán Viktor, Pintér Sándor és Matolcsy György választása.

– Legfőbb Ügyész úr! Külföldi nyomozások és a sajtó tényfeltáró munkájának eredményeképpen a kép egyre tisztább. Tudjuk, hogy a Saab és a BAE között köttetett egy megállapodás, ami a Gripenek értékesítését kivette a Saab korrupcióellenes irányelveinek hatálya alól. Tudjuk, hogy a két érintett céggel szemben Szaúd-Arábiában, Tanzániában, Csehországban és Romániában is felmerültek vesztegetési vádak. Tudjuk, hogy a helyi politikusok és az eladók közötti közvetítésben kulcsszerepe volt egy osztrák üzletembernek, aki ellen Ausztriában nyomozás folyik, és aki Magyarországon is részt vett a Gripen-üzlet tető alá hozásában.

– Legfőbb Ügyész úr! Talán csak egyetlen ember fejében nem fogalmazódott meg a fenti tények alapján a gondolat, hogy érdemes lenne legalább az osztrák, a brit és a svéd nyomozati anyagokat közelebbről megvizsgálni annak érdekében, hogy megtudjuk, történt-e korrupció a Gripen-beszerzés kapcsán. Ezt az embert Polt Péternek hívják, foglalkozására nézve ő Magyarország legfőbb ügyésze. Az osztrák média hírei nyomán világossá vált, tanúvallomások igazolják, hogy a gépvásárlás kapcsán nálunk is történhettek megvesztegetések.  Ezért kérdezem:

• Időszerűnek tartja-e, hogy az ön által vezetett hatóság az új nyomozati tények ismeretében kikérje végre a svéd ügyészségnél és a brit hatóságoknál levő, a magyar vonatkozásokat tartalmazó aktákat?
• Továbbra is el kívánja zárni a magyar állampolgárokat ebben a súlyosan korrupciógyanús ügyben az igazság megismerésének lehetőségétől?

+

POLT PÉTER: legfőbb ügyész: – Képviselő úr! Elöljáróban szeretném leszögezni: a hajlandóság nem tényező abban a kérdésben, hogy a magyar ügyészség eljár-e egy ügyben vagy pedig nem, ez kizárólag a jogszabályok és a tények függvénye, és jelen esetben is ez történt. A Külügyminisztérium 2009-ben értesítette a magyar ügyészséget, hogy a svéd ügyészség júniusban lezárta az úgynevezett Gripen-ügyet, méghozzá bűncselekmény hiányában. Továbbá arról a tényről is, hogy az eljárás folytatásától nem várható, hogy vesztegetési szálakat találjanak akár Svédországban, akár más országban is.

– Képviselő úr! A nyomozás folyamán Magyarország többször fölajánlotta, az uniós igazságügyi szerven keresztül, tehát a Eurojuston keresztül, hogy információkat szolgáltat és információkat kér, hajlandó részt venni a koordinatív értekezleteken is. Erre egyetlen más ország nem tartott igényt. Szeretném azt is elmondani, hogy 2010 áprilisában hazánkba látogatott Anders Perklev svéd legfőbb ügyész. Kovács Tamás akkori legfőbb ügyésszel folytatott tárgyalásain szóba került a Gripen-ügy, ahol a svéd legfőbb ügyész úr határozottan kijelentette, hogy Svédországban nincs olyan szál, amely Magyarország irányába mutat, így bűncselekményre vonatkozó adatokat nem tud megosztani velünk. Megállapodtak viszont abban, hogy ha bármilyen ilyen szál felmerül, Svédország azonnal jelentkezik és információkat küld. Ez azóta sem történt meg, tehát így Magyarországnak nincs nemcsak oka, de joga sem, hogy más országhoz forduljon ebben az ügyben.

+

JÁVOR BENEDEK: – Legfőbb Ügyész úr! Christer van der Kwast, a korábbi főügyész egyértelmű nyilatkozatokat tett arra vonatkozóan, hogy van Svédországban a magyar vonatkozásokat tartalmazó akta. Gunnar Stetler, akire ön hivatkozik, nem cáfolta ezt. Azt mondta: mivel Magyarországon a Legfőbb Ügyészség nem folytat eljárást ebben az ügyben, nem áll módjában a jogsegély keretében ebben az ügyben ezeket az aktákat kiadni. Tehát én azt gondolom: amennyiben a nyilvánosságra került információk alapján a Legfőbb Ügyészség újranyitja a Gripen-ügyet, akkor vannak részben Svédországban, részben Nagy-Britanniában olyan dokumentumok, amelyek mindenképpen segítenének abban, hogy az egész Gripen-ügynek a magyar esetleges korrupciós szálaiban világosabban láthassunk, egyértelmű információkhoz jussunk. Erre azonban csak akkor van esély, hogyha ezeket az aktákat Nagy-Britanniából, illetve Svédországból - ezeknek a létezését nem cáfolták az érintettek - a Legfőbb Ügyészség kikéri.

+

POLT PÉTER: – Képviselő úr! Remélem, egyetért velem abban, hogy a jogállamiság megköveteli, hogy akkor lehessen eljárást indítani, ha erre a jogszabályok felhatalmazást adnak. Erre nem adnak felhatalmazást ebben az ügyben. Egyébként én Anders Perklev legfőbb ügyész urat említettem, mi vele álltunk kapcsolatban. Nem tudom, hogy a sajtónak ki mit nyilatkozott, azt viszont tudom, hogy a svéd legfőbb ügyész úr panaszkodott arra, hogy a sajtóban nem teljesen korrekt információk jelentek meg. Megjegyzem: ön hivatkozott Angliára. Kétségtelen, hogy a brit hatóságok megkeresték Magyarországot bizonyos tárgyi jogsegély nyújtása érdekében – ezt megtettük. Nem került elő olyan bizonyíték, amely magyar szálra utalna. A brit hatóságok sem közöltek velünk ilyet, mint ahogy az osztrák ügyészség is kijelentette, hogy magyar szál ebben az ügyben nem került elő.

Túl sokan vannak a közszolgák és túl sok a fizetésük?

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Mi a különbség a következő két intézkedés között: súlyos megszorítások keretében közszolgák elbocsátása, illetve egyenlegjavító lépések körében a bürokrácia létszámának csökkentése? A válasz: semmi különbség nincsen, csak a csomagolás más! Mindkettőt a Fidesz mondja: az egyiket visszatekintve, a 2008-as, előző kormány által az IMF irányába tett vállalásokra, a másodikat pedig a saját intézkedéseire. Az első azt sugallja, hogy emberek kerülnek az utcára, a második pedig azt, hogy a csúnya bürokráciát fogjuk csökkenteni. Ez most konkrétan csak a közigazgatásban 22 ezer álláshely megszüntetését jelenti.

– Államtitkár úr! A pedagógusok 2013. szeptember 1-jei fizetésemelésének elhalasztásával kapcsolatban a kormányszóvivő úgy nyilatkozott: örülni kell, hogy a viharban a hajót a kikötőbe kormányozzák, és nem kellene még konyakot is rendelni az utasoknak.

– Államtitkár úr! Az ország hajójában nem nyaraló turisták a pedagógusok, hanem a legénység keményen dolgozó tagjai, akiknek a reáljövedelme 2008. január 1. és 2013. szeptember vége között 20,2 százalékkal csökkent. Mindezek teszik jogossá a kérdésemet:

• Túl sokan vannak a közszolgák és túl sok a fizetésük?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőtársam! Ha nemzetközi és közép-európai összehasonlításban vizsgáljuk, akkor azt valóban ki kell mondani, hogy Magyarországon a közszférában dolgozók összlétszáma az átlagosnál magasabb. Ez ténymegállapítás, bárhonnan is nézzük: a magyar bürokrácia sajnos sok tekintetben túlnő az ország eltartóképességén, lehetőségein.

– Tisztelt Képviselőtársam! Akár a vállalkozások, akár az állampolgárok oldaláról nézzük, a bürokrácia csökkentése és leépítése közös célként fogalmazódott meg, nemcsak a kormányoldal, de az ellenzék egy részéről is. Amiként ehhez a kormány hozzá kíván állni az a legkevésbé fájdalmas mód: a nyugdíjba vonulás miatt megüresedett állások szűnnének meg a hároméves létszámstop bevezetésével. Tehát nem arról van szó, hogy bárkit is, aki dolgozik és nem éri el a nyugdíjkorhatárt el kívánnánk küldeni, hanem arról van szó, hogy egy racionális, egy minél hatékonyabb és olcsóbb állam működésének elve alapján olyan módot kívánunk a közszférában bevezetni, amely valóban nem jár a munkavállaló munkájának a megszűnésével.

+

BALCZÓ ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Nem értünk egyet. A bürokrácia felszámolása a felesleges bürokratikus eljárások megszüntetését jelenti, nem a szükséges feladatoknak az indokolatlanul kevés munkatárssal való ellátását.  Egyébként ez a lépés most már nemcsak a legszegényebbeket sújtja, hanem az úgynevezett középosztályt is. Orbán Viktor elmondta: a cél a középosztály megerősítése, és biztatóan tette hozzá: ez a középosztály alulról nyitott. Sajnos, valóban nyitott – alulról nyitott, így egyre többen hullnak ki belőle.

+

SZATMÁRY KRISTÓF: – Képviselő úr! A tisztelet hangja mellett is azt kell mondanom, hogy amit állított, az nem állja ki a valóság próbáját. Hadd jelezzem újra: Magyarország közép-európai és európai összehasonlításban is messze a legmagasabb állami szférát tartja fenn a fizetések szempontjából. És, még egyszer mondom: azt a módját választja a magyar kormány ennek a leépítésére, ami senkinek nem jelenti a munkahely elvesztését. Arról van szó, hogy az elkövetkező időszakban a nyugdíjba vonulók munkáját vagy a munkahelyét nem töltjük fel. Azt gondolom, hogy ennél humánusabb módszert nem lehet találni arra, hogy valóban Magyarország és az állam versenyképességét megtartsuk.

Színjáték a Játékszín! – egy előadás történetéről!

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Képviselő asszonyok! Képviselő urak! A Játékszínt, mint színházat, az ott játszó színészeket, egyáltalán azt az egész légkört egy egész ország kedvelte és szerette. Balázsovits Lajos igazgató úr közel két évtizeden keresztül mindenki megelégedésére vezette, leginkább a nézők, a színházlátogatók örömére. Most már nem igazgató.

– Államtitkár úr! Hosszú időn keresztül várakozás volt, hogy a minisztérium, mint fenntartó képes-e megoldani a színház ügyét. Nem volt képes. Úgy tűnt, hogy felszámolás lesz a vége. Aztán egyszer csak mindenféle előzmény nélkül kiderült, hogy egy másik színész – Németh Kristóf – a társaival együtt magánszemélyként megvásárolta. Arról írtak a lapok, hogy a Játékszín Kft.-t ez a társaság 3 millió 100 ezer forintért vehette meg. Ez ma Magyarországon egy közepesen használt autó ára.

• Hogyan van ez?
• 3 millió 100 ezer forintért adták el, miközben hónapokon keresztül színészek, a közönség és az igazgató harcolt azért, hogy megmaradjon?
• Ennyit ér a Játékszín?
• Hogy lehet, hogy senki más nem tudott arról, hogy megvételre felajánlották a Játékszín Kft.-t, csak az a bizonyos színész és az a társaság, amely végül megvette?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Először is tisztázzuk: Balázsovits Lajos alkotói, művészi tevékenységét sokra értékeljük, az ott működött társulatot szintén sokra értékeljük. Ugyanakkor ne menjünk el a mellett a tény mellett, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében két gazdasági társasági formában működő állami fenntartású színházat a jelenlegi formájában az állam nem tud tovább finanszírozni. A fővárosnak – minthogy ezek a színházak alapvetően fővárosi tevékenységet láttak el – lehetősége lett volna arra, hogy átvegye, de a főváros ezzel a lehetőséggel nem akart élni.

– Képviselő úr! A magyar államnak a magyar színházi élet zászlóshajóit kell fenntartani, ilyen a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Táncszínház és még néhány intézmény. Régóta szorgalmazzuk ennek a színházi rendszernek az áttekintését. Az a színház, amelyről ön beszél, nem tartozik a kulturális minisztérium hatáskörébe. Végelszámolási eljárás folyt a működtető kft.-vel szemben. Ezt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. bonyolította a saját hatáskörében, tőlünk teljesen függetlenül. Az ön által is említett Németh Kristóf tudtunk nélkül kereste meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t azzal, hogy szeretné megvásárolni a végelszámolás alatt lévő kft.-t. Ezzel kapcsolatban pályázatot nem kellett kiírni, hiszen 25 millió forint alatti értéket képviselt a kft., ezért semmi nem indokolta.. Nem arról van tehát szó, hogy más nem tudott róla, hanem arról, hogy ő saját maga bement az MNV Zrt.-hez és megkérdezte: ezt a végelszámolás alatt lévő céget megvásárolhatja-e? Az MNV Zrt. azt mondta: igen – és megvásárolták 3 millió 100 ezer forintért.

– Képviselő úr! A cégnek nincs vagyona, nincs ingatlanja, a Játékszín épülete a VI. kerületi önkormányzat tulajdona, amelyet bérel a kft. Egy üres, tulajdonképpen végelszámolás alatt lévő cégért szerintem 3 millió 100 ezer forint egyáltalán nem sok.

– Képviselő úr!  Ennek semmi köze nincsen a művészethez, semmi köze nincs a színházi élethez, és tegyük hozzá, ez terheket sem fog az adófizetőkre róni. A kulturális államtitkárság ezt a színházat, ahogy az elmúlt időszakban sem, a jövőben sem tudja saját költségvetésből finanszírozni. Az intézmény változatlanul a pályázati kategóriába fog tartozni.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ez így nincs rendben! Nem életszerű dolog, hogy egy színész sétál az utcán, éppenséggel a sétája a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő felé viszi, beugrik, és azt mondja: most jutott az eszébe, minden előzetes információ nélkül, hogy ő megvenné a Játékszín Kft.-t. Kérdezik tőle: ha már erre jár, van-e 3 millió 100 ezer forintja. Pont annyi? – mondja. Hát, annyi van! Ezért így lesz az övé a Játékszín.

– Államtitkár úr! Ezt élő ember el nem hiszi ebben az országban. Sokkal inkább azt, hogy a Játékszínt úgy akarták megmenteni, hogy egy másik igazgató vezesse.

+

L. SIMON LÁSZLÓ: – Képviselő úr! Ön miniszter volt, és tudja, hogyan működnek ezek a dolgok. Meglepődve tapasztalom, hogy most már paranoiás is. Ha mi azt akartuk volna, hogy ezt az intézményt más igazgató vezesse, akkor nem engedtük volna, hogy végelszámolási időszakba jusson. Ez az igazság. És igenis, ha van olyan ember Magyarországon, aki saját kockázatára magánszínházat akar működtetni, az nyugodtan tegye meg. A jelenlegi kulturális kormányzatnak ehhez nincs köze. A kulturális kormányzatnak ahhoz van köze, hogy abban az esetben, hogyha a Játékszín ebben az új felállásban működőképes lesz, és támogatásért pályázik jövőre, akkor a pályázatát a szakmai munkája alapján elbírálja, és eldönti, hogy támogatja-e avagy sem.

Ki segít a bedőlt hiteleseken? Ki meri elszámoltatni a bankrendszer érintett tagjait?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Tisztelt ház! A Jobbik arra szólítja fel a kormányzatot ezen az úton is, hogy ha komolyan gondolja a gazdasági szabadságharcát, fogjon fegyvert! Jelesül a devizahitelesekért ragadjon legalább egy parittyát, hiszen látható az, hogy amit eddig tett, az semmire sem volt elég. A részleges forintosítás, ami legalább közelített volna a megoldáshoz, valamilyen úton-módon kisiklott, a jogosultaknak csak ötöde írta alá a szerződését. A puding próbája pedig az evés. Ha tehát jó lett volna ez a konstrukció, talán többen választják.

– Államtitkár úr! Az árfolyamgát tekintetében továbbra is játszadozhat a pénzintézet a hitel alapkamatával. A Nemzeti Eszközkezelő 8 darab lakást tudott megvásárolni. Nincs az a tervezett szám, amit Matolcsy miniszter úr kigondolt volna, és az úgy valósult volna meg. Ez is erre egy példa. Az ócsai lakóparkról pedig ne is beszéljünk, hiszen valahol a ködös távolba vész, és nem tudjuk, hogy mikor lesz belőle bármi is.

– Államtitkár úr! Van Magyarországon egy vonulat, egy alulról jövő civil vonulat, amelyet jó lenne, ha a kormány támogatna, ahelyett, hogy a Bankszövetséggel alkudozik. Adódik tehát a kérdés:

• Ha a kormányzat látja azt, hogy itt valami nagyon hibás dolog került a piacra, a felelősöket nem számoltatták el, akkor miért nem próbál szót érteni az alulról jövő civil kezdeményezések képviselőivel?
• Miért a Bankszövetséggel kávézgat?
• Miért előszobáztatják a minisztereit külföldön azok, akik szintén a bankrendszer kiszolgálására akarják rávenni?
• És miért nem tesz semmit a devizahitelesekért?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az a szabályozás, amely az elmúlt 8 évben ezt a rendszert szabályozta nyilvánvalóan hibás volt. Megvan persze a hitelező felelőssége is, és megvan a hitelfelvevő felelőssége is. Éppen ezért olyan konstrukciókat dolgozott ki a kormány, amelyek minden esetben az adós, az állam és a pénzintézet közös teherviselésére épül. Ezért amikor azt mondja, hogy a Bankszövetséggel kávézik a kormány, akkor tudnia kellene, hogy a Bankszövetség bevonásával és vele megállapodva lehet kidolgozni ezeket a lépéseket. Egyébként nemcsak az állam adósságát vesszük figyelembe, hanem legalább ilyen súllyal esik latba a lakosság eladósodottsága és a vállalati szektor eladósodottsága is. Ebben óriási lépés volt a végtörlesztés.

– Képviselő úr! Továbbra is úgy gondolom: óriási nagy eredmény, hogy a lakossági devizaállományt 5600 milliárd forintról a végtörlesztéssel sikerült 4200 milliárdra csökkenteni. Ön említette az árfolyamgátat: a számok azt mutatják, hogy augusztus végéig 71 ezer a bejelentkezett ügyfél, és év végéig akár a jogosultak körének felét is elérheti.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár úr felé üzenném, hogy cserélhetne már lemezt, hiszen mindig ugyanezeket sorolják föl, de azért ezt a beismerő vallomást nagyon szépen köszönjük. Igen, a kormányzat a Bankszövetséggel alkudozik, ezt mutatja a Nemzeti Eszközkezelő konstrukciója is, ahol még mindig a bank engedélye kell ahhoz, hogy ez az állami hátterű konstrukció a hitelkárosulton segíthessen.

– Államtitkár úr! Semmiféle szakmai indok nem indokolhatja azt, hogy egy 10 milliós lakáson 25 millió forintos tartozás álljon fenn. Benyújtottuk azon javaslatunkat, és a közeljövőben is megtesszük ezt újra, melynek értelmében lényegesen többel ne tartozhasson senki, mint amennyi a zálogtárgy értéke. Hamarosan kiderül, hogy mit gondolnak önök erről valójában. Kiderül az, hogy mennyire képviselik a hitelkárosultak érdekeit, és mennyire állnak a bankok oldalán. Most viszont még csak azt látjuk, hogy minden lépésük előtt a bankszövetséggel alkudoznak, ami elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, mert igen kell a  tehermegosztás, igen, számoljanak el a felelősök, a korábbi kormányok, és számoljanak el a felelős bankok, pénzintézetek, de az átvert károsultakat hagyják ki ebből a játékaikból!

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Úgy gondolom, ön előtt is ismert a negatív equity kifejezés, amikor egy lakás értéke alacsonyabb, mint a lakásra felvett hitel. Ehhez nem kell banki machináció, előállhat egyébként mindenfajta különleges banki machináció nélkül is.

– Képviselő úr! Szeretném továbbra is felhívni a figyelmét arra, hogy semmi nincs ingyen! Amennyiben bármilyen mentőakcióról beszélünk, annak megvan a költségvetési vonzata.

Ebben az évben lakáscélra a költségvetésből 52 milliárd forintot fordít az állam, a jövő esztendőben pedig a tervek szerint 172 milliárd forintot. Ez a 120 milliárd forint különbözet mind a devizahitelesek megsegítését szolgálja.

Miért nem használják ki a régi vasútvonalakat?

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Az országban számos régi vasútvonal van jelenleg használaton kívül: olyan helyeken, ahol a vasúti síneket már felszedték, de a kiépített nyomvonal, a növényzet, a régi vasúti töltés és az elhagyatott állomásépületek kínálják magukat. Hogy mire is? A világban már több helyen működik a régi vasútvonalak kerékpárúttá történő átalakítása az úgynevezett rail trail rendszerben, de hazánkban is találunk erre kiváló példákat, például szintén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Ózd és Borsodnádasd között. Kézenfekvő lenne tehát az ilyen elhagyatott vasútvonalak hasznosítása kerékpáros-forgalom céljára, ezáltal a kerékpárút-hálózat fejlesztése is hatékonyabban megoldódna. Útalap és aszfaltcsík lefektetésével, kialakításával olcsó és gyors közlekedési alternatívát lehetne biztosítani. Kérdezem:

• Hogyan tervezik az elhagyatott töltések hasznosítását?
• Miért nem tudjuk kihasználni a régi vasútvonalakat?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! A kormány már foglalkozik a zömmel az előző kormányok által megszüntetett vasúti vonalak kerékpárútként való hasznosításának lehetőségével. A szakértői egyeztetéseket követően a kerékpárút építése az adott feltételek és források megléte esetén elsősorban olyan helyeken élvez elsőbbséget, ahol forgalombiztonsági szempontból is szükséges a kerékpárosoknak a gépjárműforgalomtól való külön vezetése. Másrészt – és ez sem közömbös – akkor támogatható, amennyiben a kerékpárút az idegenforgalmat, a rekreációt szolgálja. Ilyen például az EuroVelo 6-os, a Duna-menti kerékpárút, a Rajka-Budapest közötti szakasz, a balatoni kerékpároskörút vagy a Budapest-Balaton kerékpáros-útvonal.

– Tisztelt Képviselő úr! A nemzeti közlekedési stratégia keretében készülő országos kerékpár-koncepció és hálózati terv tartalmazza a megszűnt vasúti vonalak kerékpárútként történő hasznosítását. A konkrét nyomvonalak tekintetében a megvalósíthatósági tanulmányok keretében tekintik át a kerékpárúttá építés lehetőségeit. A megvalósíthatósági tanulmányok a műszaki paraméterek mellett a tulajdonjogi és területszerzési kérdéseket is vizsgálják. A jövőben mindezek eredményétől függően épülhetnek és reményeim szerint fognak is épülni a megszűnt vasúti vonalakon kerékpárutak.

+

ZSIGA MARCELL: – Tisztelt Államtitkár úr! Köszönöm válaszát, és biztatónak ítélem. Fontos, hogy a minisztérium kiemelten foglalkozzon e kérdéskörrel. Biztos vagyok abban, hogy az ön által említett idegenforgalmi ágazat jelentős gazdasági erőt tud mozgósítani, megélhetést nyújtani az előző időszakban elfeledett vidéki régiókban. Ugyanakkor számítunk arra is, hogy a nyugat-európai kerékpáros turisták is felfedezhetik Magyarország elfeledett, ámde annál értékesebb részeit, nemcsak a kulturális értékeit, hanem a természeti szépségeit is.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Köszönöm szépen. Képviselő úr! A jó példák sorában, gondolom, sokan ismerjük Ausztriában a Duna melletti kerékpárút vagy akár a Fertő tavi – túlnyomórészt osztrák, kisebb részben magyar – kerékpárút nyújtotta, ön által is vázolt előnyöket. Ezt felismerte a kormány, és éppen ezért a zömmel uniós finanszírozású regionális program keretében 2012 első félévéig 447 kerékpáros projektet támogattunk. A támogatásban részesített projektek alapján Magyarországon 924 kilométer európai színvonalú, útügyi, műszaki előírásoknak megfelelő kerékpárút, kerékpárnyom, illetve kerékpársáv jött létre.

Csak megismételni tudom: bízom benne – önnel együtt –, hogy minél több ilyen fog épülni a közeljövőben is.