„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. –Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve - tallózunk.

Mi az uniós kettős mérce?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Miniszter úr! Működik-e a jogállam ott, ahol a kormány és a központi igazgatás nem tudja betartani a tanügyi törvényt? Működik-e a jogállam ott, ahol külön kormányhatározatot kell alkotni annak érdekében, hogy egy állami egyetem a felsőoktatási jogszabályok alapján működjön? Működik-e a jogállam ott, ahol egy intézmény szenátusa felrúghatja a törvényi előírásokat? Jogállam van-e ott, ahol hosszú évek óta ellehetetlenítik egy közösség igényét; ahol a marosvásárhelyi orvosi egyetem szenátusa folyamatosan megakadályozza, hogy magyar nyelven folyjon az orvosképzés? Jogállam van-e ott, ahol egy közösség nem használhatja a nyelvét, a zászlaját, nem kapja vissza a jogos tulajdonát a restitúció során?

– Miniszter úr! Ezek az elmúlt napok általános aktuális kérdései, de most nem ezekre a kérdésekre kell igazán válaszolnia, hanem arra, hogy:

• Miért nem foglalkoznak ezzel az Európai Unió intézményei?
• Miért nem indít az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást ilyen ügyekben?
• Miért nem ki küldi ki az EP balliberális többségű szabadságjogi bizottsága a jelentéstevőjét Marosvásárhelyre vagy Bukarestbe?
• Miért hallgat Tavares úr?
• Miért nem tűzi napirendjére a román kérdést Strasbourgban az európai polgárok képviselete?
• Miért nem monitoringozza az európai értékeknek való megfelelést az Európa Tanács Erdélyben?
• És miért közellenség Magyarország és miért nem Bukarest a nyugati sajtó szemében? Csak nem azért, mert az IMF és az Unió követelményeinek megfelelően ott csökkentették a nyugdíjakat, a közalkalmazotti béreket, a közalkalmazotti létszámot, privatizálhatják a kikötőket, és nem nyúltak hozzá a multinacionális szent tehenekhez?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársam! Valóban, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem ügye most már idestova bő egy éve a román belpolitika egyik fontos témája. Sokat elmond a román belpolitikáról az a tény, hogy az előző, az Ungureanu-kormány azért bukott meg, mert meg merte kockáztatni azt, hogy magyar tanítási nyelvű képzések is induljanak a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen. És amikor egy bizalmatlansági indítvány következtében Victor Ponta miniszterelnök alakíthatott kormányt, nem sokkal a kormányalakítást követően több miniszterével együtt Marosvásárhelyre ment úgymond megvizsgálni az ügyet. Majd kijelentette, hogy szerinte semmi szükség nincsen magyar tanítási nyelvű képzésre Marosvásárhelyen, hiszen – ahogyan ő fogalmazott – román és magyar diákok már hosszabb ideje tanulnak együtt; ami statisztikailag igaz, de nem biztos, hogy a kisebbségi jogok szempontjából is igaz. Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy miközben ez a kérdés, úgy tűnik, a Ponta-kormány számára továbbra is elvi álláspont, és nem engedik a magyar tanítási nyelvű képzés megindítását.

– Magyarország mindeddig hiába kérte az európai intézmények segítségét ebben a kérdésben. Teszem hozzá, nem csak ebben a kérdésben, hiszen jómagam is idestova másfél évvel ezelőtt a szlovák nyelvtörvény kapcsán éppen az Európai Unió alapjogi chartájára hivatkozással fordultam Viviane Reding önök által is jól ismert biztos asszonyhoz – aki egyébként az Európai Unión belül az alapvető jogokért felelős –, hogy segítsen. Az identitásválasztás szabadsága ugyanis nem érvényesül ott, ahol valaki azért veszíti el az állampolgárságát, jelen esetben a szlovák állampolgárságot, mert mer élni az identitásválasztás szabadságával. Ezt Reding asszony azzal utasította vissza, hogy nem közösségi kompetencia, mint ahogy hasonlóképpen itt ebben az esetben is úgy gondolják, hogy ez nem közösségi, hanem a tagállamok kompetenciájába tartozik, vagyis a közösségi intézmények nem járhatnak el.

+

PÁLFFY ISTVÁN: – Miniszter úr! A probléma nyilván ott van, hogy alapvetően nem értik Nyugat-Európából nézve Kelet-Európát, Közép-Európát, a lelkükben nem fogják fel, hogy nálunk mi történik, és hogy mi mit érzünk. Idegenkedve néznek minden olyan kezdeményezésre, erőfeszítésre, ami nagyjából innen kerül az európai térbe. De a kérdés mégis az, hogy azokban a vitákban, amelyek az európai politikai térfélen zajlanak, hogyan tud a magyar kormány érvelni az olyan jelenségekről, amik a szomszédban is történtek. Hogyan tudjuk a nyugati média figyelmét is felhívni ezekre a történetekre úgy, hogy ne jelentsünk fel, és határon túl élő magyarságra nézve se járjon negatív következményekkel.

+

NAVRACSICS TIBOR: - Képviselőtársam! Egy mozzanat azért ehhez még hozzátartozik: hatékonyabbak a belső ügyeik kezelésében. Például amikor a román demokrácia belső problémái lett volna napirendi téma az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén, Victor Ponta román miniszterelnök mielőtt odautazott, aláírattatott egy nyilatkozatot az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének román képviselőivel, és legyen szó akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselőkről, mindegyikőjük aláírta. Ez a nyilatkozat arról szólt, lehet, hogy Romániában vannak problémák a demokráciával és a jogállamisággal, lehet, hogy vannak vitás kérdések, de ez alapvetően Románia belügye, és ők arra kérik – hangsúlyozom, mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselők – az európai intézményeket, hogy hagyják meg a románoknak a saját belügyeik megvitatását, mert ők a maguk részéről nem kívánják az európai intézmények elé vinni ezeket. Úgy tűnik, van tehát némi különbség a nemzeti karakter között, Románia és Magyarország esetében.

A Fidesz morális állapotáról!

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Miniszter úr! Az országos trafikmutyi élő bizonyítéka annak, hogy önök politikai hatalmukat saját maguk, családtagjaik és elvtársaik zsebének megtömésére használják. Önök nem szabadságharcot vívnak Európával, hanem rablóhadjáratot folytatnak saját népük ellen. A koncot aztán a fideszes klientúra között osztják szét. A trafikmutyi azonban szimbolikusan is Szekszárd szégyene lett, miután kiderült, hogy Horváth István polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője titkos megbeszélésen, lista alapján, a helyi fideszes képviselőkkel közösen osztogatta szét az állami monopólium jogosultságokat. Horváth István először szó szerint tagadta, hogy bármilyen politikai vagy egyéb megbeszélés történt volna, majd amikor a hangfelvételek egyértelműen bizonyították, hogy hazudott, szánalmas mellébeszéléssel próbálta menteni az irháját.

– Miniszter úr! A képviselőtársuk megadta az elbírálás szempontjait is, idézem: „Az a lényeg, hogy elkötelezett jobboldalinak kell lenni.” Egy helyi vállalkozó hallatán pedig azt kérdezte: „hány kopogtatócédulát hozott be?”

– Miniszter úr! Ha valami, akkor ez az ügy végleg világossá teszi, hogy a Fidesz milyen úgynevezett értékeket képvisel ma Magyarországon. Horváth István a mai napig a Fidesz tagja, választókerületi vezetője, országgyűlési képviselője és polgármestere. Kérdezem tehát, az ország nyilvánossága előtt is, hogy minden magyar választó tisztában legyen vele:

• Ezek szerint állami monopóliumokkal mutyizni, titkos találkozókon, politikai alapon döntéseket hozni, és minderről ország-világ előtt hazudni, az még megfelel-e a Fideszen belüli morális mércéknek?
• Önöknek ez még nem erkölcsi kérdés, vagy ezt még a polgári, keresztény erkölcsök szerinti viselkedésnek megfelelőnek tartják?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársam! Noha nem egészen világos előttem, hogy egy párt belső ügyei mikortól minősülnek kormányzati álláspontnak és kormány által elfoglalt ügynek, de engedje meg, hogy emlékeztessem önt arra, hogy nem a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az a párt, amelynek a miniszterelnöke akkor, amikor médiaegyensúlyt követeltek a tüntetők, akkor azt mondta, hogy ha a Fidesz saját tévét akar magának, akkor vegyen magának egyet. Nem a Fidesz az a párt, amelynek a miniszterelnöke, miután a saját villáját éjszakaiáram-áron világíttatta, azt mondta, hogy természetes, ha egy szezonvégi leárusításnál olcsó fürdőnadrágot talál, akkor azt meg fogja venni. És nem a Fidesz az a párt, amelynek az egyik vezető politikusa a számukra váratlan önkormányzati választási vereség után azt mondta, hogy ne féljen senki, mert állami pozíciókban és területfejlesztési pozíciókban majd mindenhová el fogják helyezni a párt szimpatizánsait.

– Képviselőtársam! Itt egy pályázatról van szó, egy nyilvános pályázatról, mindenki által megismerhető kritériumrendszerrel és győztesekkel. Amit viszont önök csináltak és csinálnak, általában amikor hatalmon vannak, a saját pártkatonáikkal betelepíteni az állami hivatalokat, a közhivatalokat, a nokiás dobozokat nem telefonok tárolására alkalmazni, Gyuszi taxissal nem csak személyeket fuvaroztatni, és úgy általában mindazokat a vesztegetési ügyeket és bűncselekményeket produkálni, amelyeket önök voltak szívesek elkövetni, mi nem utánozzuk. A Magyar Szocialista Párt mind a mai napig nem zárta ki a soraiból azokat a miniszterelnököket, akik ezeket egyébként elkövették.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszter úr! Kikerülte a konkrétumokat. Én megértem a beteges Gyurcsány-fóbiájukat, miközben a Fidesz az a párt, amelyiknek tagja éveken keresztül családon belüli erőszakot követett el, és nem mondatták le. Az önöké az a párt, amelyiknek az egyik vezetője, Lázár János egyébként bűnözőkkel üzletelt polgármesterként, és nem mondatták le. Az önöké az a párt, ahol Horváth István egy világ szemébe hazudott, és nem mondatták le. És hosszan lehetne még folytatni a sort, ezért azt gondolom, hogy a Fidesz mára sokkal súlyosabb morális válságba sodorta ezt az országot, mint előtte bármikor volt. 

– Miniszter úr! Ezen már csak az tud érdemben változtatni, ha jövőre az emberek megbüntetik önöket. Kispadra ültetik és nem jutnak addig meghatározó szerephez, amíg ki nem söprik maguk közül ezt a rengeteg erkölcstelen és gátlástalan embert. Tetőtől talpig, az aljától a tetejéig, mindenhonnan!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Harangozó képviselőtársam! Talán azért nem vette észre a morális válságot 2006-ot követően, mert amikor éppen gumilövedékkel lőtték a tüntetőket, akkor ön nem nézett ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ablakán, ahol egyébként jó pénzért alkalmazták. Most pedig azt állítja, hogy nem mondtam konkrétumokat. Pedig higgye el, valóban Medgyessy Péter miniszterelnök mondta azt, hogy vegyünk magunknak tévét, ha médiaegyensúlyt akarunk. Őt nem zárta ki a Magyar Szocialista Párt a tagjai közül. És Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta azt, hogy éjjeli áramot venni olyan, mint fürdőnadrágot venni szezonvégi leárusításnál. Őt sem zárta ki a Magyar Szocialista Párt a tagjai közül. És Lamperth Mónika volt az, aki mindenkinek állami tisztséget ajánlott. Őt sem zárta ki a Magyar Szocialista Párt. Mindegyik konkrétum volt, Harangozó képviselőtársam, csak ön ezt nem tudja, vagy úgy tesz, mintha nem tudná!

Mit tesz a Vidékfejlesztési Minisztérium, hogy megvédje a gazdákat?

ÓDOR FERENC (Fidesz): – Államtitkár úr! Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy országgyűlési képviselők, megfeledkezve képviselői esküjükről, törvénytelenség elkövetésére buzdítottak, vagy saját maguk sértették meg a jogszabályokat. Néhány hónapja egyetemistákat buzdított egy MSZP-s képviselő arra, hogy erőszakkal foglalják el az állami hivatalokat. Néhány héttel ezelőtt képviselői ösztönzésre és közreműködéssel foglaltak el állami földterületet, egy másik helyszínen pedig akasztófákat állítottak fel, néhány ellenzéki képviselő legnagyobb gyönyörűségére

– És itt a legújabb történet: egy szocialista képviselő – Gőgös Zoltán – megsértve a magántulajdont, behatolt egy gazdálkodó területére, ott fényképeket készített, majd amikor a gazda felfigyelt a tevékenységére, menekülőre fogta a dolgot. Tovább árnyalja a képet, hogy azt a gazdát próbálta lejáratni, akit már korábban is többször leműkörmösöztek, pellengérre állítottak. Nos, alaposan meglepődött a képviselő úr, hogy a helyszínen nem egy szépségszalont talált, hanem egy sok munkát adó gazdaságot, állatokkal, gépekkel és mindennel, ami egy gazdasághoz hozzátartozik. Talán ezért nem állt szóba a háziakkal a szocialista honatya, mert mindazon sárdobálás után, amit eddig ellenük elkövetett, nem mert volna a szemükbe nézni. Az lett volna a tisztességes, ha nyíltan bemutatkozik, kezet fognak, ezzel is megtisztelve azt a kemény munkát, amit egy mezőgazdasági vállalkozás működtetése megkövetel. Nem így történt. Sunyi módon, leskelődve próbált valami gyanúsnak a nyomára jutni és arra kényszeríteni a gazdát, hogy ne a munkájával foglalkozzon, hanem a feltételezett tolvaj nyomába eredjen.

– Államtitkár úr! Mindezek alapján kérdezem,

• Mit tesz a kormány és az agrártárca annak érdekében, hogy a becsületes, tisztességes gazdálkodókat megvédje a zaklatástól?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Igen, valóban elfogadhatatlan az a magatartás, hogy egy országgyűlési képviselő lopva, más birtokára behatolva felvételeket készítsen. Ez a Rákosi-korszakra jellemző eljárásokat idéz. Szomorú, , hogy ezt egy olyan gazdálkodóval tette Gőgös Zoltán, akiről itt a parlamentben többször elmondta, hogy műkörmös, és nem rendelkezik megfelelő állatállománnyal. Amikor azt ajánlottam Gőgös úrnak, hogy járjuk végig azokat a gazdákat, akiket a parlamentben pellengérre állítottak, elzárkózott, csupán egyetlen, a baráti körébe tartozó nagyesztergáli gazdálkodó látogatását emlegetette folyamatosan.

– Képviselő úr! Úgy gondolom: egy országgyűlési képviselőnek nemcsak be kell tartatni a jogszabályokat, hanem önmagának is be kell tartani. Az a magatartás, amit Gőgös Zoltán ebben az esetben megvalósított, ellentétes az esküjével. És fölvetődik a kérdés: valójában miért menekült el Gőgös Zoltán, miért nem ment oda a gazdához, miért nem kérte meg, hogy mutassa meg a birtokát, miért volt szükség arra, hogy lopva más birtokába bemenjen, és ott felvételeket készítsen. A dolog nagyon egyszerű: Gőgös Zoltán nem más, mint egy tehén-paparazzi, aki felvételeket akar készíteni a rendes gazdálkodó emberek birtokáról. Úgy gondolom, hogy ezek a szocialisták, tisztelt képviselőtársaim, ahelyett, hogy a törvényes utat választanák, ahelyett, hogy a képviselői esküjükben meghatározottakat betartanák, megkerülve a jogszabályokat, lopva mennek felvételeket készíteni, és embereket rágalmaznak meg.

+

ÓDOR FERENC: – Államtitkár úr! Abban a munkában, amit közel egy esztendeje folytat a kormány, kiemelkedően fontos, hogy megfelelő lehetőségekhez jussanak a vidéken élő emberek, és azt is mondom, hogy ez a természetes. Az önök munkájának sikerét azonban szocialista körökben valamilyen módon kicsinyíteni kell, és ehhez ez is hozzájárulhat. Amennyiben a földosztások folytatódnak, biztosan újabb támadások fogják érni az önök munkáját.

– Bizonyára mindenki, aki dolgozik, követ el hibákat, de én azt remélem: ha volt is hiba, azt ki lehetett javítani. A tisztes munka lehetőségének biztosítására fogunk törekedni az elkövetkezendőkben is.

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Valóban, ahogy ön mondta, óriási nagy különbség van a két filozófia között. Amíg a szocialisták az elmúlt időszakban eladták a földeket, több tízezer hektárt hirdettek meg a lejárat előtt több évvel, majd kiosztották a barátoknak, addig mi az elmúlt egy évben közel 1600 gazdálkodónak juttattunk földet, családi gazdaságoknak. Gőgös Zoltánnak pedig újra ajánlom: ahelyett, hogy itt a parlamentben vagdalkoznának és rágalmaznának, menjünk együtt, nézzük meg azokat a nyertes pályázókat. Ne lopva, és akkor nem kell menekülnie a helyszínről, és nem lesz olyan kellemetlen helyzet, hogy miközben rendőrök igazoltatják, az országgyűlési képviselői mentelmi jogára hivatkozik.

Idegen erők Budapest utcáin?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár úr! Az a furcsa helyzet állt elő ismételten, hogy a közelmúltban egy wikileakses – most már menetrend szerinti – szivárogtatás történt. Egészen konkrétan a Stratfor nevű amerikai hírszerző ügynökség egyes munkatársainak a levelezését hozta le, amelyek finoman fogalmazva is elég megdöbbentő és furcsa jelentéseket vagy gondolatokat ébresztenek, és furcsa jelentésekről tesznek tanúbizonyságot. Nem nagyon szeretnék előítéletekre alapozni, viszont van olyan súlyú az ügy, hogy egy vizsgálatot és egy tisztázást mindenképpen megér.

– Államtitkár úr! Tény, hogy 2006 őszén Ferihegyen landolt egy repülőgép, 120 izraeli katonával a fedélzetén. Erről a magyar fősodratú sajtóorgánumok is beszámoltak, a távozásukról azonban nem. És történtek mindeközben október 23-ával azok az utcai zavargások, amelyek megtörténtek. És nagyon sok feltevés adódik mindebből.

– Államtitkár úr! Szeretném hangsúlyozni még egyszer: mi tisztázni szeretnénk az ügyet, nem állítunk, hanem kérdezünk, és azt kérném államtitkár, hogy amennyiben módja és lehetősége van, legyen kedves pontos válaszokat adni az alábbi kérdésekre:

• Ki és miért adott engedélyt például 120 izraeli katonának, hogy Ferihegyen úgymond rutin terrorelhárító gyakorlatot tartsanak, hiszen nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt objektum egy főváros repülőtere?
• A wikileakses kiszivárogtatott anyagokból és az ott felvetettekből mi a valóság és mi nem?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Belügyminisztérium információi szerint nem merült fel olyan adat, amely alátámasztaná azt, hogy 2006 őszén külföldi fegyveres erők bármilyen formában, bármilyen rendőrségi műveletben részt vettek volna Magyarországon. Ilyen információkat az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának a 2002 és 2010 között, különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottsága, valamint a dr. Balsai István, a 2006-os őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott részére átadott iratok sem tartalmaznak.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár úr! Azért szögezzük le, hogy a nagyon fontos információk most kerültek napvilágra. És ami a legmegdöbbentőbb: a kormányzat részéről a síri csend, nem történt semmi. Benyújtottam egy határozati javaslatot, amely ezt az esetet kívánja kivizsgálni. Szerepel a nemzetbiztonsági bizottság napirendjén a tárgysorozatba-vételről való döntés, bízom benne, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők is támogatni fogják a napirendre vételét.

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Ezúton is szeretném hangsúlyozottan kiemelni: a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarország alkotmányos rendjét és függetlenségét fenntartsa és megvédje. Ez eddig is így volt és a jövőben is így lesz!