„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze –Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat, csupán egy alkalommal jelezzük a képviselő reagálását – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Egyre több a munkanélküli gyógyszerész?

GÚR NÁNDOR (MSZP): –Államtitkár Úr! Biztos emlékeznek még a saját ígéreteikre, a Fidesz ígéretére, arra, hogy egymillió új munkahelyet fognak majd teremteni. Aztán biztosan tudják, hogy mára hova alakult ez a helyzet. Azt is tudják, hogy ma Magyarországon több százezerrel kevesebben dolgoznak, mint akár a kormányváltást követő első negyedévben, akár a gazdasági-pénzügyi világválság beköszöntét megelőzően. Persze statisztikai bűvészkedéseket lehet csinálni, csak már annak idején, államtitkár úr minisztere, Matolcsy is beismerte az ötszázezres nagyságrendet, akik külföldön dolgoznak.

– Államtitkár Úr! Az önök jóvoltából mentek el, elüldözték ezeket az embereket, hiszen itthon nem teremtettek számukra munkalehetőséget. Az egyik legjobbnak tekinthető szakmában, szakmacsoportban, a gyógyszerészek esetében is az a helyzet, hogy nő a munkanélküliség. Az a helyzet, hogy az elmúlt három esztendőben gyakorlatilag csökkent a patikák száma, csökkent azoknak a fejlesztéseknek az összege, amely bekerült ebbe a körbe, és hozzá kell tenni azt is, hogy a gyógyszertámogatás is mértékadó módon csökkent. És az a nagyjából 15 milliárd forint tőke is, ami injekcióként bekerült ebbe a szférába, az is veszélyhelyzetbe került. Három-négyezer ember elbocsátására került sor. Egy szó mint száz: az a helyzet állt elő, hogy külföldön most már a munkát kereső gyógyszerészek aránya megnőtt mintegy 50 százalékban. Ennek gyakorlatilag a hátterében nem más, önök állnak, önök húzódnak meg.

– Államtitkár Úr! Ne az elmúlt nyolc évről beszéljen! Igazából erre adjon választ!

• Miért van az, hogy ha önök kormányoznak, akkor a foglalkoztatás-bővítési ígéret azzal párosul, hogy munkanélküliség van vagy foglalkoztatás-csökkenés?
• Miért van az, hogy az embereknek – most mindegy, hogy gyógyszerész vagy éppen nem - a munkanélküliség ízét kell megkóstolniuk vagy külföldön kell munkatevékenységet végezniük?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Megértem, hogy önöknek nehéz felfogni azt, hogy Magyarországon a KSH szerint (Gúr Nándor: Neked nehéz!) 3 millió 964 ezer foglalkoztatott van, ennyien dolgoznak, és ez tíz év óta ez a a legmagasabb arányszám. (Gúr Nándor: Ebben van benne az, aki egy évnél nem hosszabbat tölt ebben!) És ebbe a tíz évbe beletartozik, sajnos, nyolc év, amikor önök voltak kormányon. (Gúr Nándor: Ezt neked is tudnod kell!)

- Képviselő Úr! Ami a külföldön való foglalkozást illeti: (Nagy zaj az MSZP padsoraiból. - Az elnök csenget.).. Hadd mondjak egyetlenegy számot, hogy picit megértse, miről is van szó. Ez nem a KSH statisztikája… (Gúr Ná(ndor: Olvassál!), nem európai statisztika, ez a német statisztikai hivatal száma. (Gúr Nándor: Ne erről beszélj! Arról, hogy mi a magyar… – Zaj. – Az elnök ismét csenget. ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, kérem, szíveskedjen meghallgatni a választ! Gúr Nándor: Vezettessen ki, elnök úr!)

– Képviselő Úr! A tavalyi esztendőt idézem: 54 ezer magyar állampolgár ment Németországba munkát vállalni, 28 ezer pedig visszajött. Ez német statisztika, precíz német statisztika. Magyarul: kimennek külföldre dolgozni a magyarok, és visszajönnek. (Gúr Nándor: Arról beszélj, mi a magyar helyzet!) A szaldó ebben az esetben azt mutatja, hogy egy picit nagyobb, bizonyos okok miatt, változás, de a lényeg az, hogy itt egy munka-mobilitásról van szó. Külföldön munkát vállalnak, aztán x idő múlva, egy év, két-három év, visszajönnek. Javaslom, hogy a statisztikát nézze meg ebből a szempontból is.

– Képviselő Úr! Ami pedig a gyógyszerészeket illeti: ön is tudja: Magyarországon a gyógyszerészek száma több mint tízezer. És azt is tudja, hogy tavaly hányan kértek engedélyt arra, hogy külföldön dolgozzanak? Hatvanan. Hatvanan! (Gúr Nándor: Nem kell engedélyt kérni, nevetséges!)

– Képviselő Úr! Nagyon kérem, hogy ne riogasson itt mindenfajta számokkal, légből kapottan. Nézzen utána pontosan, és ha egyszer a számok azt mutatják, hogy növekszik a foglalkoztatás, értem én, hogy önöknek ezt nagyon nehéz bevallani. Vegye ezt tudomásul: növekszik. Ez a helyzet, a gazdaságnak jó, az embereknek jó, az önök szempontjából pedig ezek szerint nem.

Mikorra várható a csornai elkerülő út első ütemének átadása?

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): – Államtitkár Úr! A nyugat-dunántúli régió közlekedésének az elmúlt évtizedben, az egyik legégetőbb, legsúlyosabb problémája a csornai elkerülő út hiánya volt. Olyan sokszor szerepelt a téma már az Országgyűlésben, hogy lehet, mindannyian tudjuk: csúcsidőben Csorna belvárosában naponta 20 ezer gépjármű – és ennek harmada nehézgépjármű – halad át.

– 2002 és 2010 között a szocialista kormányok folyamatosan módosítgatták a majdani csornai elkerülő út nyomvonalát, húzták az időt, mutogattak mindenkire, csak hogy ne kelljen megépíteniük. Volt ott hibás mindenki, csornai ember, rábaközi ember, csornai városvezető, képviselő-testület, országos területrendezési terv és minden más. Azonban 2010-ig az elkerülő út építése el sem kezdődött, egyetlen kapavágás nem történt. A 2010-es kormányváltás óta azonban felgyorsult az elkerülő út előkészítésének folyamata, megtörténtek az előzetes régészeti feltárások, megtörtént a végleges nyomvonal-kijelölés, az engedélyek beszerzése, a szükséges közbeszerzések lebonyolítása. Az az örömteli hír is érte a rábaközieket, hogy bár a szocialisták halálra ítélték a Csorna-Pápa-vasútvonalat, merthogy szintben szerették volna keresztezni az elkerülővel, de végül az Orbán-kormánynak köszönhetően egy felüljáró betervezésre került, így a Csorna-Pápa vasútvonal, úgy néz ki, megmenekül. Azt is látják a csornaiak, hogy az elkerülő út építése is megkezdődött már, több mint tíz kilométernyi szállító útvonal került kiépítésre, ezzel a várost is tehermentesítették a beszállítandó anyagoktól. Kérdezem mindezek fényében:

• Várhatjuk-e azt mi, csornaiak, hogy az elkerülő út építése időben, az ütemterv szerint befejeződik, illetve a csornai elkerülő út második ütemének megépítése elkezdődhet és befejeződhet az előre eltervezett ütemben?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A Csorna várost elkerülő út megépítését a kormány kiemelten kezeli. A projekt két szakaszból áll, a 85-ös, 86-os számú főutak közötti keleti elkerülő szakaszból és a délnyugati elkerülőből. Kiépítésük a következő ütemezéssel valósul meg. A csornai elkerülő szakasz első ütemének kivitelezése, ami az M85-86-os gyorsforgalmi utak közös szakasza, 2013. július 3-án a munkaterület átadásával kezdődött meg. A munkálatok az ütemtervnek megfelelően haladnak, az első ütem befejezése 2015 első félévében várható, amikor is a város mentesül az észak-déli és keletről délnyugati irányba haladó kamionforgalom alól. A csornai elkerülő szakasz második üteme az M85-ös gyorsforgalmi út megépítését jelenti a 85-ös útra való visszakötéssel. Az ennek előkészítésére irányuló támogatási szerződést a felek 2010 áprilisában írták alá. Az elkészült környezetvédelmi hatástanulmány alapján a főfelügyelőség 2013 májusában adta ki a környezetvédelmi engedélyt, a műszaki előrehaladás üteméből kiindulva 2015 közepén kezdődhetnek meg az építési munkálatok.

– Képviselő Úr! Sajnos ismert, hogy az Európai Unió nem vagy csak minimális mértékben kívánja támogatni a TEN-T hálózaton kívüli közúti fejlesztéseket, így a források tekintetében még nem látjuk biztosan a számokat. Ugyanakkor nagy erőfeszítéseket teszünk a második ütem finanszírozási feltételeinek megteremtése érdekében ahhoz, hogy a kivitelezés előkészítése után a munka azonnal megkezdődhessen. Mindebből a helyiek számára is kiderül, hogy a kamionforgalom biztonságos, városon kívül történő elvezetése 2015 első félévében várható.

Miért vegzálják a szüretelőket?

SUHAJDA KRISZTIÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! A szőlőtermelők jelenleg a legnagyobb munkában vannak, még javában tart a szüret. Több lakossági panasz is érkezett irányomban azzal kapcsolatosan, hogy a munkaügyi hatóságok folyamatos vegzálása miatt szinte végezhetetlen a munka a szőlőterületeken. Nem elég, hogy az időjárás és a szőlő eladása nehézséget okoz a szőlőtermelőknek, még a szőlőben bujkáló hatóságok is ellehetetlenítik a munkát.

– Államtitkár Úr! Egy egészséges, tisztességes ellenőrzésnek természetesen senki nem áll az útjában, de ezt a diktatórikus hatósági viselkedést a magyar lelkületű gazda nem tolerálhatja.

Zaklatni mindig könnyebb az embereket, mint verejtékes munkával megtermelni valamit. A munkavállalók bejelentése is bonyolult, ezért nehézséget okoz. A hatóságok a rossz idő miatt módosult munkavégzést sok esetben nem fogadják el, a büntetések pedig sok százezer forintra rúgnak, amit a gazdák nem tudnak kitermelni. Ne csodálkozzunk, hogy a fiatalokat elkedvetlenítik a mezőgazdasági munkától, és mindenki külföldre megy a jobb élet reményében. Ha ez az érdekük, akkor ez sikerült.

– Államtitkár Úr! A gazdák munkáját inkább segíteni kellene a jogszabályok egyszerűsítésével. Felháborító az is, hogy az előző szocialista kormány megszüntette a közösséget összekovácsoló erejű rokoni és baráti segítség alkalmazását, hiszen régen családi körben, jó hangulatban zajlott a szüret. A Jobbik visszaállítaná ezt a lehetőséget is. Kérdezem tehát:

• Miért a legnehezebb időszakban vegzálják a szőlőtermelőket?
• Várható-e egyszerűsítés a munkavállalók bejelentésére vonatkozó szabályokban? Szüretelhetnek-e újra együtt a magyar családok úgy, mint régen?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Azt kéri, hogy a gazdák munkáját a jogszabályok egyszerűsítésével segítsük. Ezt tesszük. Szüret idején a legjellemzőbb az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerinti foglalkoztatás. Ellentétben a képviselő úr állításával, ez éppen, hogy lehetőséget teremt a foglalkoztatók számára, hogy a bejelentés egyszerűbb legyen és az esetleges visszavonás és módosítás is.

– Képviselő Úr! A kormány az egyszerűsített foglalkoztatással kapcsolatos törvényt éppen a gazdák véleményének meghallgatásával és javaslataival együtt dolgozta ki. Ma már egyetlen telefonhívással elintézhető a bejelentés. Az új törvény alkalmazhatóságára utal az is, hogy a bejelentési adatok azt mutatják, hogy 2010 júniusáig 80 ezren, 2013 júniusáig már 95 ezren vesznek részt egyszerűsített foglalkoztatásban; úgy gondolom, egyértelműen cáfolja maga az adat az ön állítását. Nyilvánvaló azonban, hogy ellenőrzésre szükség van, de azért hozzátenném: az adatok szerint 2013 szeptemberében a legtöbb bírság a külföldi feketemunkások illegális foglalkoztatásával kapcsolatban volt és nem a szürettel kapcsolatban.

– És még egy gondolat: az a rendszer, amikor a hatóság által kötelezően behajtandó bírság mértékére volt előírás, az a szocialisták idején volt, 2010 előtt. Első lépéseink egyike volt, Magyarországon ma már nem szpáhi rendszer működik. És hadd tegyem hozzá, ön kérte, hogy legyen egyszerűsített foglalkoztatás: ez a törvény él, és ezzel a gazdák élni tudnak a szüret idején.

Miért hallgat a minisztérium a minőségi közétkeztetés előírásairól szóló, augusztusra ígért rendeletről?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Tavasszal jelent meg az EMMI honlapján a rendelettervezet, amely azt a célt tűzte ki, hogy hosszú évek után jogszabályi szintre emeli a gyermekek egészséges fejlődéséhez és a betegek megfelelő gyógyulásához szükséges, a közétkeztetésben nyújtott tápanyagtartalomra vonatkozó előírásokat. A tervezet óriási vitákat váltott ki mind szakmai, mind finanszírozási szempontból, mivel a minisztérium nem egyeztetett szakmai szervezetekkel, élelmezésügyi szakértőkkel, illetve érdekképviseletekkel. A felzúdulás hatására az EMMI egyeztetésekbe kezdett még a nyár folyamán, és azt az ígéretet tette, hogy augusztusra elkészíti a rendelet végleges formáját. Azóta semmi hír a rendeletről, a kormány mélyen hallgat, holott a nemzeti vidékstratégia szerint a kormány stratégiai célja a közétkeztetés minőségének javítása az életkori és egészségi szempontok figyelembevételével. Ehhez képest a mai napig nincs átfogó központi szabályozás a közétkeztetési normákra, a térítési díjak megállapítására, a minőségi és mennyiségi követelményekre vagy a speciális igényű gyermekek étkezésére vonatkozóan. Mivel pedig a gyermekek számára feltálalt étkezéseknél a kiadagolt ételek mennyiségére és minőségére nincsenek ilyen kikényszeríthető előírások, csak tiszti főorvosi ajánlások, a minőség ma a közétkeztető cégek kvázi önkontrollján múlik és azon, hogy az önkormányzat az elvárt minőséget megfelelően szabályozza-e a közétkeztetési szolgáltatásról szóló szerződésben, illetve hogy hatékony ellenőrzést hajt-e végre.

– Államtitkár Úr! A gyakran öt-tíz évre kötött közétkeztetési szerződések nagyon gyenge garanciákat tartalmaznak, és sok esetben még a meglévők betartását sem ellenőrzi az önkormányzat, így a gyermekek egészséges fejlődéséért aggódó szülők kezében semmiféle eszköz sincsen a minőség kikényszerítésére. Ez a helyzet tarthatatlan. Ezért is kérdezem: 

• Meddig kell várni még a közétkeztetésben alkalmazandó táplálkozás-egészségügyi előírásokról szóló rendeletre?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! Hallgatva az ön hozzászólását, úgy tűnt, mintha semmi nem történt volna az elmúlt időszakban. Szeretném felidézni: van egy népegészségügyi termékadó, amivel megjelöltük azokat a termékeket, amelyeknek a fogyasztása vagy túlzott fogyaszttatása anyagi felelősséggel jár, viseltessen iránta.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Ne felejtsük el, hogy a transz-zsírsavak megengedhető legnagyobb mennyiségéről rendeletet alkottunk, ami az uniós notifikáció után három hónap elteltével fog hatályossá válni. Tehát azt tudom önnek mondani, hogy olyan dolgokat tettünk eddig is, amihez nem nagyon lehet hasonlítani a korábbi kormányok tevékenységét. Még hozzáteszem: rendelkeztünk arról, hogy elvileg iskolában árulni népegészségügyi adóval megjelölt terméket nem lehet. Tehát a civil szervezeteknek vagy a szülői önkéntes szerveződésnek nagyon komoly lehetőséget adtunk ezáltal a kezébe. Egyébként az otthoni étkeztetéssel még több lehetőségük van. Tehát azt szeretném mondani: a felelősség nem feltétlenül csak a kormányzati munkát érinti, hanem felelősségünk van a saját életünkért is.

– Tisztelt Képviselő Asszony! A közétkeztetéssel kapcsolatos rendelettervezet társadalmi egyeztetése során széles körből nagyszámú visszajelzés érkezett. Ha közelebbről ismerné a munkámat, tudná, hogy én a rendszeres egyeztetések híve vagyok. Bedolgoztuk ezeket. A korábbi egyeztetéseken azt ígértük, hogy nyár végére kialakítjuk azt, amely uniós egyeztetési eljárásra bocsátható. Ez megtörtént, azonban a tervezet csak azt követően hirdethető ki, ha az Európai Bizottság és az uniós tagállamok bevonásával lezajló kötelező uniós bejelentési eljárás lezárul. A 2014. évi iskolakezdésre a közétkeztetőknek már meg kell felelniük ezeknek az előírásoknak, ezt tudom önnek ígérni, tehát a folyamat megy rendben.

Mikor módosítják végre a társasházakról szóló törvényt?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Másfél millió honfitársunk él Magyarországon társasházi közösségben. Ezek a közösségek a rendszerváltás hozta lakásprivatizáció után végigmentek a tulajdonosi létből fakadó nehéz tanulási folyamaton. Közben a jogszabályalkotók is igyekeztek két évtizedig a megfelelő szabályozási környezetet biztosítani, a gyakorlatot követni.

– A társasházak helyi és országos szervezetei ma is hallatják a hangjukat az aktuális problémák jogszabályi megoldását kérve. Sőt, e Ház falai között is már megfogalmaztunk jó néhányat ezek közül. A jelzések, a javaslatok, a felszólalások azonban mindeddig süket fülekre találtak a kormány részéről. Érthetetlen már csak azért is, mert a felvetések zöme nem pénz kérdése, hanem csupán egy kis jó szándékot, egy kis odafigyelést igényelne. Van persze olyan is, amihez támogatásra volna szükség, mint például a panel-felújítási program folytatása. Ez azért lenne fontos, hogy a rezsipropaganda helyett a lakók valódi, nagymértékű, tartós, kiszámítható fűtésiköltség csökkentésével találkozzanak.

– De most nézzük a társasházi szabályozás hiányosságait! Vagy nincs bátorság, vagy nincs szakmai felkészültség, vagy egyszerűen csak nem érdekli a kormányt a panellakásban lakó másfél millió ember. Megemlítek néhány változásra érett problémát. A legfontosabb talán, hogy nem megoldott a társasházak jogi törvényességi felügyelete. De ugyanígy nincs szabályozva a visszaélésekre lehetőséget adó tulajdonosi hozzájárulás kérdése. Óriási gond a közös költséget nem fizetők ügye vagy ezeknek a rendezése. A hitelfelvételnél nem tekintik önálló személyként a társasházakat, és lehetne még sorolni sokáig a problémákat. Kérdezem tehát:

• Mire várunk?
• Mi az akadálya annak, hogy módosítsuk a társasházi törvényt?
• Ha nincs akadálya, akkor mikor hozzák a módosítást ide a parlament elé, hogy végre megszavazhassuk azt, amit a társasházi közösségek és képviselőik kérnek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Több alkalommal is már volt lehetőségünk válaszolni a kérdéseire társasházak ügyében. Azért hadd pontosítsak és hadd térjek rá lényegre. A társasházak törvényességét, felügyeletét önök a kormányzati ciklus végén az ügyészséghez kívánták telepíteni, tudván azt, hogy a Legfőbb Ügyészség ezt kifejezetten ellenezte, és az Alkotmánybíróság is ezzel szemben foglalt állást.

Említette a visszaélésekre lehetőséget adó tulajdonosi hozzájárulást. Feltételezem, itt a tulajdonos által adható közgyűlési képviseletre szóló meghatalmazásra gondolt.

– Megismételném azt, amit már egyszer szintén ebben a Házban mondtam: az ön által korábban javasolt korlátozás a lakástulajdonosok jogainak indokolatlan csorbításával járna.

Felvetette azt is, hogy az állam nem ismeri el szakmaként a közös képviseleti munkát. Itt pontosítanék: a közös képviselet és a társasházkezelés közötti különbségre hívnám fel a figyelmet. Az üzletszerűen végzett társasházkezelés mint szakma gyakorlásának feltételeit tartalmazzák a vonatkozó jogszabályok.

– Képviselő Úr! Szóba hozta a panelprogramot is. Nos, a panelprogramot úgy sikerült 2009-ben működtetniük, hogy fedezetlenül elindították, majd a következő kormányra hagyták 14 milliárd forint előteremtésének feladatát. Hozzátenném még:  a pontokhoz, amelyeket ön is említett, hogy önnek és frakciójának bármikor lehetősége van törvénymódosítást kezdeményezni. Minden javaslatot megfogadunk, ami a társasházak működését javítja, de helyenként olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyekre már van megoldás, vagy amelyeket pedig a jog még nem tesz lehetővé.

Megúszott felelősségre vonás és elúszott munkahelyek, avagy elkerülhető-e az ökológiai katasztrófa után a humán katasztrófa Ajkán?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár Úr! Ön előtt is ismert, hogy Ajkán a felszámolás alatt álló MAL Zrt. 250 dolgozót küld el a tervek szerint 2014 májusáig. A bauxitot kitermelő halimbai bánya bezárásához kötődő csoportos létszámleépítés pedig, amely a felszámolás előtt kezdődött, 183 főt érintett. A cég tartozása a bankokkal és a beszállítókkal szemben 19 milliárd forint, ezen túlmenően nem jogerősen közel 150 milliárd forint a hulladékkezelési bírság és kártérítés összege, amelyek kiegyenlítése a csődtörvény alapján a MAL Zrt. vagyonának értékesítéséből befolyó bevételből történhet.

– Államtitkár Úr! Az új Nemzeti MAL Zrt. keretein belül garantálja-e az állam a cég fennmaradását és így a munkahelyek megtartását, miután a tervek szerint a gyártás is átszervezés alatt áll a cégnél? Ráadásul az utódcég azért a több millió forintnyi tartozásért sem vállal felelősséget, amelyet elődje a beszállítók, alvállalkozók felé halmozott fel, a kifizetetlen tartozások miatt számos kis- és középvállalkozás a csőd szélére került, alkalmazottakat kellett elbocsátaniuk. Az emberek úgy érzik, hogy a Tolnai-Bakonyi-klán, akik kétes körülmények között privatizálták korábban a céget, most a vagyonukat mentve igyekeznek hátat fordítani annak. Ezenfelül a vörösiszap-katasztrófa miatt indított eljárás is egy helyben toporog, holott abban komoly szerepet játszott a profitmaximalizálás érdekében elkövetett emberi mulasztások tömkelege. Kérdezem:

• A korábbi cégvezetés sorsa mi lesz?
• Megúszhatják-e az elszámoltatást, és kimenthetik-e vagyonukat?
• Miközben ökológiai katasztrófát élt át a térség 2010-ben, most humán katasztrófa fenyeget, milyen jövőt szán a kormányzat a Nemzeti MAL Zrt.-nek?
• Hogyan kívánják garantálni a meglévő munkahelyek megtartását, és hogyan kívánják segíteni a megélhetésüket már elvesztett családokat?
• Tervezi-e a kormány a MAL Zrt. miatt a csőd szélére jutott alvállalkozók megmentését, avagy elkerülhető lesz-e a humán katasztrófa Ajkán?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az említett cég, a MAL 250 fős leépítési szándékot jelzett a munkaügyi kirendeltségen. Akiket érint, nyilvánvalóan súlyos helyzet, de azért humán katasztrófáról beszélni, azért valljuk be, ez mégiscsak túlzás. Hozzátenném azt is, hogy a munkaügyi szervezet intézkedett az átképzési lehetőségekről, és mintegy 180 főnek biztosít új helyen további foglalkoztatást.  Tehát 250 főt érint, ebből 180 főnek, úgy tűnik – legalábbis a munkaügyi szervezet információi szerint -, rendeződhet a helyzete.

– Képviselő Úr! Nagyon kérem, ne dramatizálja a helyzetet úgy, mintha ez humán katasztrófa lenne. Továbbra is mondom: akiket érint azok számára, nyilvánvalóan nem könnyű helyzet, súlyos helyzet, nehéz helyzet, és ahogy említettem, a munkaügyi szervezet megteszi azokat a lépéseket, hogy minél előbb munkához tudjanak jutni. De összehasonlítani azzal, amit ez a térség átélt mint ökológiai katasztrófa, azért ez, úgy gondolom, mégiscsak túlzás.