Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Meddig nyúzhatják még büntetlenül az önkormányzatokat saját közigazgatási területükön az áramszolgáltatók?

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): – A Horn-kormány időszakában adták el a gázellátó és az áramellátó rendszerét. Az a lépés az első perctől kezdődően világossá tette számunkra, hogy nagyon nehéz lesz a következő években boldogulnunk. Az elmúlt években több önkormányzat próbált meg energiatakarékos lámpatesteket felszerelni a régiek helyett, és ezt a beruházást általában a megtakarításból finanszírozták. Amikor pedig végeztek a beruházással, át kellett adni kötelezően a szolgáltatónak. Ez még hagyján, de utána viszont érkezett a kötelezvény, hogy az önkormányzatoknak kell fizetniük a lámpatestek karbantartását és az izzók cseréjét is. Azt gondolom, hogy ez a fajta sarc, ez a fajta bevételszerzés szabálytalan, de mindenképp etikátlan. Ez pont olyan, mint amikor egy buszra felül az ember, megvásárolja a jegyet, majd a kalauz azt mondja: kell még fizetni a karbantartásra, az üzemanyagtöltésre és a gumicserére is.

– Államtitkár úr! Azt gondolom, ennek a gyakorlatnak véget kell vetni! Bízom benne, van valamilyen kormányzati elképzelés annak érdekében, hogy ez a helyzet megszűnjön. Nem hiszem, hogy a mai világban meg lehet engedni, hogy a szolgáltató cégek ilyen sarcot vessenek ki az önkormányzati világra.

• Meddig nyúzhatják még büntetlenül az önkormányzatokat saját közigazgatási területükön az áramszolgáltatók?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány az elmúlt másfél évben az energetika területén is többször bizonyította, hogy elkötelezett a kiszolgáltatott fogyasztók érdekeinek védelme mellett, ezért eddig is mindent megtett, és ezután is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az energetikai ágazati szabályozás számukra ne okozhasson méltánytalan helyzetet. A képviselő úr által kifogásolt, a közvilágításhoz kapcsolódó pénzügyi elszámolások azonban az érintett felek közös megállapodásán alapulnak. Szerződéseik tartalma, valamint a szerződésekben vállalt kötelezettségek a polgári jog körébe tartozó kérdések. A közvilágítás aktív elemei, például a lámpatestek esetében azonban szükséges kiemelni, hogy azok szabályozása közlekedési és közbiztonsági, valamint terület- és településrendezési szempontokat is érint. Tekintettel az önkormányzati rendszer folyamatban lévő átalakítására, egyébként is indokolt a szabályozás felülvizsgálata, amelynek során a képviselő úr kérdéseit súllyal vizsgálni és kezelni fogjuk.

+

TASÓ LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Bízom benne, hogy valóban kellő súllyal lesz figyelembe véve ez a fajta probléma is. És ha valamikor lenne még lehetőségünk és időnk, érdemes lenne megvizsgálni, vajon 1995-ben mi indokolta azt, hogy a könyv szerinti érték 50 százalékáért adják el az akkori gázellátó rendszert. Vajon 1996-ban mi indokolta azt, hogy a könyv szerinti érték 50 százalékáért adják el az áramellátó rendszert? Jó lenne egyszer ennek is a végére pontot tenni.

– Államtitkár úr! Bízom benne, hogy az áramszolgáltató cégek is be fogják látni, hogy az azért már nem megy, hogy mi vásároljuk meg a lámpatesteket, mi rendeljük meg a közvilágítást, azután pedig a mi pénzünkön vásárolt lámpatesteket mi tartjuk karban. Ez eléggé furcsa, úgyhogy várom majd az intézkedést!

Terhelheti-e politikai felelősség Martonyi Jánost, a nyomozás alatt álló fővárosi privatizációs szerződések ügyében?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Az utóbbi időszak jelentős politikai híre volt, hogy nyomozást rendelt el a Fővárosi Főügyészség a Vízművek és a Csatornázási Művek 1997-es privatizációjával kapcsolatban. A hűtlen kezelés gyanúja miatt folyó eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztálya végzi. Demszky Gábor akkori főpolgármester nagyon jó üzletnek nevezte a Fővárosi Vízművek részvényei 25 százalékának eladását 1997 áprilisában, és ugyanerre a kaptafára, hasonló jogi környezettel történt meg a Csatornázási Művek esetében is a fővárosi privatizáció.

– Miniszter úr! A Fővárosi Főügyészség megállapítása szerint bűncselekmény gyanújára utaló adatok merültek fel az iratok áttanulmányozása után. Az ügyek kivizsgálására nyomozást rendeltek el. Információink szerint a privatizációs szerződések jogi előkészítésében és lebonyolításában a Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda és Martonyi János, jelenlegi külügyminiszter is részt vett. Ezek után, bár tudjuk, hogy ilyen esetekben a jogi felelősségre vonás, még ha büntetőeljárás indul is, egy ügyvéddel és egy ügyvédi irodával szemben nehézkes lehet, viszont szeretném megkérdezni:

• A politikai felelősséget levonják-e ezekből az ügyekből, és ha a büntetőeljárás adott esetben valamilyen eredményt is mutat, akkor lesz-e politikai felelőse ennek az egész ügynek?
• Martonyi János külügyminiszter ténykedését ezekben az ügyekben vizsgálja-e a kormány és a miniszterelnök úr?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Martonyi külügyminiszter úr Brüsszelben van a külügyi tanács ülésén, nem tud most itt lenni, ezért jutott nekem az a feladat, hogy próbáljak válaszolni egy olyan esetről, ami valószínűleg kilométerekre tőlem történt. Kérdésére - jogi felelősségre vonás és politikai felelősség tekintetében is - azt tudom mondani: egy ügyvédi iroda jobbára arra ügyel, hogy alakilag rendben legyen a szerződés. Azaz a tartalmáért nem kell hogy felelősséget vállaljon, ha az a  szerződő felek egybehangzó szabad akaratából jön létre. Vagyis, ebben a szerződésben is valószínűleg a főváros és a másik fél akarategysége állt fönn jogilag helyes formába öntve. Ilyen értelemben tehát a jogi felelőssége az ügyvédi irodának, hacsak nem szegett jogszabályt, de ezt majd a vizsgálat megmutatja, nem áll fönn. Politikai felelősség pedig csak abban az esetben, ha valaki politikusi minőségében, legalábbis a politikusi időtartama alatt kell hogy felelősséget vállaljon valamilyen cselekedetért. Mint ahogyan ön is említette, Martonyi János ebben az időben a Baker & McKenzie vezetője volt. Tehát nem külügyminiszter volt, nem politikus volt, nem aktív politikus volt, ilyen értelemben számomra értelemszerűen a politikai felelősség kérdése sem vetődik fel.

+

STAUDT GÁBOR: - Miniszter Úr! A büntetőeljárás még nem tart olyan fázisban, hogy meg tudjuk állapítani, alaki, tartalmi vagy egyéb okok vezettek oda, hogy megindult ez a nyomozás. De arra mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nagyon jól tudjuk: az ügyvédi irodák a kiskapuknak a törvényes szintig vagy azon túli tágításában nagyon nagy segítséget szoktak adni. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt húsz év és a privatizáció története hemzseg olyan ügyektől, ahol jól felkészült nemzetközi jogi irodák valahogy, valamilyen módon, néha a megfelelő jogszabályok mögé bújva, néha azon túlterjeszkedve kiárusították az országot. Ezért gondoljuk, hogy a politikai felelősségről is beszélni kell, mert az emberek ezt várják önöktől is, higgye el!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Értékelem azt a filantróp erőfeszítést, amivel ön Demszky Gábor, illetve a szabad demokrata budapesti városvezetés esetleges hibáit csökkenteni kívánja, és egy közreműködő ügyvédi irodára akarja hárítani a felelősséget. De, csak azt tudom ismét elmondani: egy ügyvédi iroda általában a jogszabályok betartására ügyel. Én nem vagyok olyan rossz véleménnyel az ügyvédekről, mint ezek szerint ön, bár úgy gondolom, kétségtelenül van közöttük is olyan, aki adott esetben jogszabályokat is sértett, de meggyőződésem, hogy a nagy többsége az ügyvédi társadalomnak becsületes.

Miért nem akarják megszüntetni a korrupciót és a mutyikat lehetővé tevő zárt ülések lehetőségét az önkormányzatokban?

SZILÁGYI PÉTER (LMP): – Államtitkár úr! Az LMP-nek megalakulása óta egyik legfontosabb célja a korrupció elleni harc. Ezt lefektettük már országgyűlési választási programunkban, illetve az önkormányzati programunkban is. Meggyőződésünk, hogy a kormány, a Fidesz is úgy tudott kormányt alakítani, hogy határozottan fellépett az előző kormány alatt tapasztalt korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Az LMP úgy gondolja: meg lehetne szüntetni a helyi korrupciót azzal, ha az önkormányzatok kinyitják az ajtót a választópolgárok előtt. Üzleti érdekre és üzleti titkokra hivatkozva nem zárják ki azokat az embereket, akik szeretnék megtudni, hogy miként gazdálkodnak azzal a vagyonnal, amit rábíztak a képviselő-testületre.

– Államtitkár úr! Úgy gondolom, hogy nincsen titkolnivalójuk az önkormányzatoknak. Bízom abban, hogy a választópolgároknak önök is lehetőséget kívánnak arra nyújtani, hogy betekinthessenek azokba a döntési mechanizmusokba, amelynek során több milliárd forintokról döntenek. Az önkormányzati törvény koncepciójában, illetve javaslatában viszont azt láthatjuk, hogy a zárt ülések lehetősége meg fog maradni, sőt valamilyen szinten még bővülni is fog. Tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy a Fidesz, illetve a kormány vizsgálja felül ezt az álláspontját, és tegyük lehetővé, hogy üzleti érdekekre hivatkozva ne lehessen zárt ülést tartani. Nyissuk ki az ajtót az állampolgárok előtt! Kérdezem tehát:

• Miért nem akarják megszüntetni a korrupciót és a mutyikat lehetővé tevő zárt ülések megszüntetését az önkormányzatokban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Abban egyetértünk, hogy a korrupció ellen küzdeni kell törvényalkotással, jogszabályalkotással és más eszközökkel is. Azzal azonban, hogy az önkormányzati üléseknél megszüntessük a zárt ülés lehetőségét nem értek egyet. Nem értek egyet, mert olyan helyzeteket idéznénk elő, amellyel embereknek, jogi személyeknek, gazdasági társaságoknak, vagy saját magának az önkormányzatnak kárt okoznánk.

– Képviselő úr!  Ne felejtse el: minden esetben a képviselő-testület dönthet a zárt ülés elrendeléséről, olyan esetnek minősíti-e, hogy az üzleti érdekeket sért vagy nem sért. Ez az önkormányzati törvényjavaslatunkban is így van benne. De előírja azt is, hogy a közérdekű adatok megismerésének lehetőségét az érdeklődőknek, az érintettnek vagy bármely választópolgárnak biztosítani kell. Így a zárt ülésen született döntés is nyilvános, hisz’ azt nem lehet eltitkolni a választópolgár elől.

+

SZILÁGYI PÉTER: – Államtitkár úr! Úgy gondolom, önnek lehet abban igaza, hogy személyiségi jogokat ne sértsenek ezek a nyilvánosságra kerülések. Ezért is mondjuk azt, hogy csak személyi kérdésekben lehessen zárt ülést tartani. Annak ugyanis, ami a törvényjavaslatban szerepel, hogy egy meghozott döntést utólag lehet nyilvánosságra hozni, utólag ismerhetik meg az állampolgárok, igazából sok értelme nincsen, hiszen pont az lenne az értelme az állampolgári jelenlétnek, hogy esetleges korrupciós célt vagy szándékot meg tudjanak akadályozni.

–Államtitkár úr! Csak úgy lehet egy tiszta, korrupciómentes Magyarországot megteremteni, ha kinyitjuk, és nem zárjuk be az ajtót az állampolgárok előtt.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő úr! Önnek is lehet üzleti titka. Amikor például egyébként eladja a házát vagy a gépjárművét, akkor azt általában nem az érdeklődőkkel szokta megbeszélni, hogy egyik vagy a másik milyen ajánlatot adott. Tehát, ha egy magánszemélynek lehet ilyen értelemben gazdasági titka és érdeke, akkor egy közvagyon fölött döntő önkormányzatnak egészen bizonyos, nem is beszélve egy magán gazdasági társaságról, szintén elvitathatatlan joga.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy önök rossz irányba mennek! Inkább azt figyeljék, hogy milyen más változások vannak: például azt, hogy az önkormányzatok kapcsán erősödik a törvényességi felügyelet, szigorúbb lesz a kötelezettségvállalás, szigorúbb lesz a gazdasági ellenőrzés, és változik a közbeszerzési törvény is. Azt gondolom, hogy ezekkel a módosításokkal pontosan azokat a célokat szolgáljuk, amit ön a zárt ülés eltörlésével szeretne. Kérem, fogadja el őket, köszönöm.

A segítség ismét elmarad?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A parlament elkezdte a tárgyalását a bő egyéves csúszással benyújtott Nemzeti Eszközkezelőnek. Ezt az intézményt, önök bizonyára tudják, az első Orbán-csomag már meghirdetett, amelyhez aztán most jött egy ihlet, hogy végre-valahára ne csak elméleti, hanem gyakorlati módon is egy megvalósított legyen. Úgy látom, hogy önök is felismerték: a kormányzáshoz nem elég a verbalizmus, a szavak, hanem kell néhány tett is hozzá. Csak van egy kis probléma a Nemzeti Eszközkezelővel. Először is rendkívül szűkre szabták azt a kört, aki hozzáférhet. Másodszor: az eszközkezelőnek biztosított forrás, az a 3 milliárd forint méltánytalanul alacsony. Ebből úgy vélem, hogy nehéz lesz megoldani mindazoknak a problémáját, akik valójában nem tudnak élni más lehetőségekkel.

– Aztán ott van az a bizonytalanság: a labda ismételten a bankok térfelén pattog, akik eldönthetik azt, hogy belemennek ebbe a programba vagy nem mennek bele ebbe a programba. Közel sem megnyugtató, hogy a bankok jóindulatára van az bízva, hogy ez a program ilyen módon egy-egy család esetében most teljesíthető lesz, vagy nem. És ami talán a leginkább fájó a szűkítésnél: az egygyerekes családokat, akik egyébként rászorulók volnának, kizárnák. Ezért kérdezem:

• Önök szerint hányan fognak ehhez a programhoz hozzáférni?
• Mit gondolnak, hogy hányan lesznek a kedvezményezettjei ennek a programnak?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az eszközkezelőnél a kezdetektől fogva fontos szempont volt, hogy a szociálisan rászorulók számára nyújtson segítséget. A törvényjavaslat már itt van a parlament előtt, a beterjesztett javaslatból is látható, hogy nagyon kemény szociális feltételeknek kell teljesülniük.

– Mi azzal számolunk, hogy 2015. január 1-jéig mintegy 5 ezer család számára tud segítséget nyújtani. Lehet, hogy ez a szám így első hallásra kevésnek tűnhet, lehet, hogy maga a forrás is, amivel rendelkezik az eszközkezelő, kevésnek tűnhet, de azt tudnunk kell: a rendszer úgy működik, hogy a másik oldalról van egy kényszerértékesítési kvóta, ami azt szabályozza, hogy hány háztartás, hány család juthat olyan nehéz helyzetbe, hogy az eszközkezelő segítségére szorul. Hadd tegyem hozzá: az állam, mint minden esetben itt a devizahitelesek problémájának megoldásánál is, a keretfeltételeket tudja szabályozni, ehhez teremti meg a törvényi lehetőségeket, és utána már az adósok, bankok saját döntése, hogy miként tudnak ezek között a keretek között megoldást találni.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Az elemzők is azt mondják, amit én az előbb említettem, hogy olyan szabályozást készítettek elő, amely finoman szólva is nem nagyon sérti a bankok érdekét, ugyanakkor a központi költségvetésnek sem kell mélyen a zsebébe nyúlni. Éppen ezért, ha valójában érdemi segítséget szeretnének nyújtani a még teljesen el nem lehetetlenült családok számára, akkor úgy gondolom, hogy nekik kellene támogatást nyújtani, akár úgy is, hogy az eszközkezelőt kinyitják. Nagyon nagy érdeklődéssel várjuk, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket egyébként a civil szervezetekkel is egyeztetünk, itt a Házon belül önök hogyan fogják fogadni, mert ezek nem pusztán a mi javaslataink lesznek, hanem közvetítőként azon családok képviselőinek a szakmai észrevételei, akiket mi szeretnénk ilyen módon helyzetbe hozni. Igazán méltányolnám, ha államtitkár úr megfontolná, hogy a kör bővítése, a rendelkezésre álló forrás bővítése és egyéb javaslataink befogadása jó szívvel önöknél is meghallgatásra találna.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Javaslataik konkrét megvitatására lehetőség nyílik. Egy apró észrevétel: azt említi, hogy nem nagyon terheli a bankokat ez a megoldás. Az eszközkezelő a bankoktól a lakásokat diszkontáron veszi át, tehát községben 35 százalékoson, megyei jogú városban 50 százalékos áron, a fővárosban pedig 55 százalékos áron. Azt hiszem, hogy ez a 35-55 százalékig szóló diszkontár azért jelzi, hogy a bankoknak is van itt teherviselése a történetben.

Hogyan képzeli belügyminiszter úr az etnikai konfliktusok kezelését, miközben Érden ismét rendőrt vertek?

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): – Politikai hovatartozástól függetlenül az ország lakosságának jelentős része egyetért abban, hogy a magyar-cigány együttélés a magyar társadalom egyik, ha nem a legsúlyosabb problémája. Nem tettem volna fel ezt a kérdést, ha 20-22 hírportál és több média le nem hozta volna VI. hó 27-én azt a hírt, hogy olyan rendőrök képzése a cél, akik képesek felkészülten kezelni az etnikai konfliktusokat, - mondta Pintér Sándor belügyminiszter úr a budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémián. Majd kijelentette: a gazdasági válság hatására Magyarországon is nem várt módon kiéleződtek az etnikai feszültségek, erre a helyzetre a kormány jogi és rendőri szempontból is választ adott azokon a területeken, ahol erre szükség volt.

– Augusztus 17-én levél ment a miniszternek, Jászalsószentgyörgy, Jánoshida és Jászboldogháza polgármesterei, jegyzői, alpolgármesterei és vállalkozói írták alá, és benne a saját lakókörnyezetük rossz közbiztonságát panaszolták el. Idézet belőle: „Az emberek már annak ellenére félnek, hogy körzeti megbízott van Jánoshidán, Jászboldogházán, a polgárőrség pedig mindhárom településen működik.” Augusztus 18-án a kormányzat belügyminisztériumi portálján Pintér Sándor megerősítette azt a kijelentését, hogy az etnikai konfliktusok már jelen vannak. Majd ezt követte a police.hu-ról X. hó 14-éről származó hír: őrizetbe vette a rendőrség azt a négy férfit, akik rendőröket bántalmaztak 2011. október 12-én az esti órákban Érden, a bántalmazott rendőrök 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, arccsont- és orrcsonttörést, kéztörést, zúzódásokat szenvedtek. Kérdezem:

• Önök mit értenek etnikai konfliktuson, hogyan képzelik a kezelését konkrétan?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Már a nemzeti együttműködés programjában világosan leszögeztük: Magyarország nem tűrheti el, hogy rendőrökre támadhassanak, ezért a kormány haladéktalanul benyújtotta a büntető törvénykönyv szigorítását, amelyet a parlament el is fogadott, ez volt a 2010. évi LVI. törvény, ami a büntetési tételeket jelentősen emelte.

– Képviselő úr! Világosan elmondtuk több alkalommal azt is, hogy a törvény előtti egyenlőséget valljuk és gyakoroljuk. Senki nem állhat a törvények fölött! 2011. október12-én Érden, amikor a szolgálatukat ellátó rendőrjárőrök igazoltattak egy négyfős társaságot, ez a társaság rájuk támadt, a rendőrök törvényesen, a szolgálati szabályzatnak megfelelően, szakszerűen jártak el, és bátran látták el a feladatukat. A túlerőben lévő példa nélküli agresszivitást mutató támadást, illetőleg támadókat elhárították, a rendőrkapitányság szolgálatban lévő járőreit segítségül hívták, az elkövetőket elfogták, előállították, őrizetbe vették, jelenleg is előzetes letartóztatásban vannak. Abban bízunk, hogy a bíróság megfelelő ítéletet hoz az elkövetők ügyében.

– Képviselő úr! Még egyszer mondom: senki nem állhat a törvény fölött, fajra, felekezetre, nemre, származásra tekintet nélkül a törvény erejét érvényesíteni fogjuk, Érden is és az ország más területein is!

+

BARÁTH ZSOLT: – Államtitkár úr! Akkor kérdezek tovább: hogyan akarják az etnikai konfliktusokat rendezni, ha a rendőrök saját magukat sem tudják megvédeni? Át fogok önnek adni egy képsorozatot, a személyiségi jogokra való tekintettel természetesen személyesen, hogy ne látszódjanak az arcok és azok az állig felfegyverzett cigány gyerekek, cigány emberek, pózolnak. Ön hogyan értékeli: szítják-e az etnikai konfliktusokat Magyarországon ezek a képek?

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! A rendelkezésre álló adatok alapján. Érden a hivatalos feladatait ellátó rendőrjárőrt megtámadták. Tehát nem etnikai konfliktus, hanem hivatalos személy elleni erőszak valósult meg. Ezt bizonyítják az eljárás adatai, és ennek alapján indult meg az eljárás, amelynek eredményeképpen az elkövetőket előzetes letartóztatásba helyezték, és jelenleg is büntetés-végrehajtási intézetben vannak, ellenük büntetőeljárás folyamatban van. Abban bízunk, hogy olyan jogerős ítélet születik ellenük, az ő ügyükben, amely ahhoz is hozzájárul, hogy a saját maguk tekintetében a jövőben ne gondolhassanak ilyen bűncselekmény elkövetésére, és azokat a személyeket is, akiket ön említett, akikben esetleg megfogalmazódhat ilyen cselekmény elkövetése, is visszatartja.