„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját. A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük a nyári szünet előtti szónoklataikat.

Már a kormány döntése sem száz százalék?

PÁL BÉLA (MSZP): – Államtitkár úr! A kormány tavaly döntött arról, hogy az állam az 5 ezer fő alatti települések teljes adósságállományát átvállalja. A hírnek nyilván azok az önkormányzatok, amelyek eladósodtak, örültek. A törvényi szabályozás alapján ezeknél a településeknél a 2012. december 12-én fennálló adósságállományt vették figyelembe, valamint a december 28-áig fennálló járulékaikat. Erről kapott tájékoztatást Balatonfűzfő önkormányzata is április 15-én, majd április 17-én, két nappal később pedig arról, hogy nem a decemberben fennálló adósságállományukat, csak az április 25-én fennálló adósságállományukat vállalja át az állam. A kettő közötti különbség az ő esetükben mintegy 70 millió forint. Időközben ki kellett fizetniük az esedékes féléves törlesztést is, így a többi településhez képest a későbbi konszolidáció miatt még plusz 21 millió forint kiadásuk keletkezett. A kieső összeg miatt kényszerintézkedéseket kellett hozniuk: az intézményeknél a szolgáltatásokban a legmagasabb szintű takarékosságot rendelték el, amely azonban a település lakóit érinti hátrányosan. Kérdezem tehát:

• Mi az oka annak, hogy Balatonfűzfővel szemben nem a törvényben szereplő szabályozást alkalmazta a minisztérium?
• Mi az oka annak, hogy Balatonfűzfőt nem illeti meg a teljes adósságállomány átvállalása?
• Hogyan kártalanítja majd a kormány az ilyen módon hátrányos helyzetbe került települést, hiszen más települések esetében most zajlik ünnepélyes körülmények között az önkormányzati adósságrendezésről szóló bizonyságlevelek átadása?
• Miért nem történik ugyanez Balatonfűzfő esetében?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azért hadd szögezzem le mindjárt k le itt az elején: Balatonfűzfő esetében is százszázalékos adósságátvállalás történt, ami 1,2 milliárd forint értéket ért el. Ön is tudja: az önkormányzatok konszolidációja lényegében a 2010 előtti nyolc év önkormányzati alulfinanszírozottságának helyrehozatalát volt hivatott szolgálni. Ennek keretében – példa nélküli módon – vállalta át az 5 ezer fő alatti települések teljes adósságát az állam. De tudni kell azt is, hogy voltak olyan önkormányzatok, amelyek nemcsak a kötelező feladatok ellátásához, hanem például jövedelemtermelő beruházásokhoz vettek fel hitelt, tehát teljesen más konstrukcióba kerültek.

– Képviselő Úr! 2012-ben a konszolidáció időpontjában fennálló adósság mértékéig tudott az állam százszázalékos átvállalást eszközölni. Még egyszer hadd emeljem ki: ez Balatonfűzfő esetében is a 4534 főre tekintve majdnem 1,2 milliárd forint értékű támogatást jelent az önkormányzatnak. Tehát azt gondolom, hogy semmiféle negatív bánásmód nem volt a településsel szemben.

Mi lesz a nem állami fenntartású köznevelési intézmények sorsa?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár asszony! Kérdésemmel arra szeretném önöket figyelmeztetni, hogy a nem állami fenntartású köznevelési intézmények finanszírozása nem a kutya vacsorája. Bár az ebet éhesen hagyni is hiba, de a jelentős állami feladatot átvállaló egyházak, társaságok, civilek bizonytalanságban tartása a jelenlegi gazdasági helyzetben bűn.

A költségvetési törvény elfogadásakor március 31-e volt az a határidő, amit a kormány kapott arra, hogy a nem állami fenntartású köznevelési intézmények finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot nyújtsa be a parlament elé, amely alapján ezen intézmények szeptember 1-jétől normatívát kaptak volna. Ez időközben június 30-ra módosult. Természetesen a kormány ezt az időpontot sem tudta tartani. Ezt a határidőt kitolták szeptember 1-jére, alkalmazásának kezdetét pedig október 1-jére.

– Államtitkár asszony! Csak jelezném önöknek, hogy a kormánnyal és a kétharmados többséggel ellentétben ezen intézmények nem ad hoc módon működnek: hosszú távú terveik, programjaik vannak, amelyek kialakításánál nem mindegy, hogy milyen módon részesülnek állami támogatásban. Azt se felejtsük el, hogy nem elhanyagolható hányadát vállalják át ezen feladatoknak a nem állami fenntartású intézmények, és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy főleg a gyógypedagógia területén hiánypótló tevékenységet végeznek, sok esetben magasabb színvonalon, mint állami fenntartású társaik. Ezen intézmények fenntartási költségeik kb. 70 százalékát a normatívából fedezik. Elmondásuk alapján, ez a törvény a halálos ítélet lesz számukra, ugyanis ilyen információk is keringenek, ugyanis a jelenleg helyzet kiszámíthatatlan, tervezhetetlen. A kérdésem tehát:

• Mi lesz a sorsa ezen intézményeknek?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A nem állami, azaz magán- és egyházi intézmények finanszírozásának kérdését a köznevelésről szóló törvény egyértelműen rendezi, és ez új finanszírozási rendet ír elő az egész köznevelés rendszerében, mind az állami, mind a magánintézmények tekintetében. Eddig a normatíva alapú finanszírozás körülbelül egy-egy intézmény esetében, a bérköltségek felét sem fedezte. Az új finanszírozási rendszernek pedig a lényege az, hogy minden pedagógus és pedagógiai munkát közvetlenül segítők bérét és járulékát az állam finanszírozza. A magánintézmények esetében a fenntartás költségeit, üzemeltetés költségeit pedig a fenntartónak kell állnia. Ezt a koncepciót több ízben megbeszéltük a magániskolák különböző szervezeteinek vezetőivel, el is fogadták, az utolsó egyeztetés időpontja 2013. április 5-e volt. Az egyházakkal is több ízben tárgyaltunk, legutóbb június 21-én és 28-án. Így tehát képben vannak. A pedagógus-életpálya életbe léptetése szintén vonatkozik ezekre az intézményekre. Úgyhogy szó sincsen arról, hogy halálos ítéletet kapnának. Támogatjuk, a legrászorultabbakkal és a sajátos nevelési igényű gyerekeket, hátrányos helyzetű gyerekeket foglalkoztató intézményeket. Akikkel lehetett, köznevelési megállapodást is kötöttünk. Így tehát semmi vészfelhőt nem kell az égre festeni, a dolog rendben van!

Hogyan kívánja elősegíteni a minisztérium a hazai és a határon túli magyar gyermekek táboroztatását, illetőleg hogyan kívánja elősegíteni az ezzel kapcsolatos alapítványok támogatását?

KOZMA PÉTER (Fidesz): – Magyarország kormányának megalakulása óta kifejezett szándéka, akarata a mindennapi gyakorlatban megtestesülő szemlélete, hogy a fiatalok nemzettudatát ápolja, történelmi értékeink megbecsülését, a magyar nemzetért viselt felelősségvállalást elősegítse. Ennek keretében számos kormányzati elképzelés valósult és valósul meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával, valamint más nemzeti és európai uniós források felhasználásával, bevonva ebbe természetesen a határainkon túl élő nemzettársak fiataljait.

– Államtitkár úr! Az ifjúságpolitika területén - beleértve a turisztikai, táboroztatási lehetőségeket is - számos civil szervezet, köztük alapítvány és közalapítvány tevékenykedik. Ezen szervezetek kezdeményezései és azok megvalósítása terén gyakorta találkozunk azzal, hogy munkájukat több esetben adományok juttatásával végzik. Működésük során a dologi kiadások terén is számolniuk kell a nehéz anyagi helyzettel. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amely három olyan országgal határos, ahol nagy számban élnek magyarok, és ahol a turisztikai lehetőségek nem eléggé feltártak és kihasználtak, különös súllyal bír minden ilyen nemes célú tevékenység. Hosszú évekig azt tapasztaltuk, hogy ezen szervezetek kimaradtak a pályázati források lehetőségéből, legyen az épületfelújítás vagy eszköztámogatás. Pedig nem kell indokolnom, hogy adott esetben szükségük lett volna rá.

A befektetett anyagi forrás nem mérhető össze azzal a haszonnal, amely az élményekben, ismeretfejlesztésben és a történelmi helyek megismerésében nyilvánulhat meg a tanulóifjúság számára. Kérdezem ezért:

• Hogyan kívánják ezen szervezetek tevékenységét segíteni?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy ez a kormányzat igencsak igyekszik a lehetőségein túl is teljesíteni akkor, amikor határon túli magyarokról, határon túli magyar fiatalokról és határon átívelő kapcsolatok tartásáról van szó. Ebben nyilvánvalóan a legfontosabb az, amit a most éppen iskolába járók korosztályában tehetünk, hiszen ők azok, akik meghatározzák majd, hogy 20-30 év múlva Magyarországon a nemzetpolitikai hozzáállás és a határon túli magyarokhoz való hozzáállás milyen lesz. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által elindított Erzsébet-programban nagyon fontos, hogy minél több ilyesfajta táboroztatást tudjunk létrehozni. Ez egy 3 milliárd forintból gazdálkodó szervezet, és több mint 40 ezer gyermek vehet részt ilyesfajta táboroztatásban.

– Két pályázati kiírásra került sor. Az egyik az „Erzsébet-tábor – határtalan túra”. Itt a pályázati felhívás alapján 8-15 év közötti gyermekek, a Kárpát-medence országaiban élők, akik nemzeti kisebbségben élnek, szórványban élnek, de magyar nemzetiségűek, ők tudtak magyarországi táborozásra pályázni. Az érintett régiók voltak: Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, Muravidék, Horvátország. Nyilvánvalóan az Üdülési Alapítványnak a Bethlen Gábor Alapkezelő volt a szakmai partnere, amely a határon túli kapcsolatokban a legszakértőbb a kormányzaton belül. Körülbelül ezer határon túli gyermek tölthetett így a Balaton-parti Zánkán a gyermektáborban hosszabb időt, és itt saját magukat is bemutathatták, kultúrájukat, lakóhelyüket, konyhájukat múltjukat és jelenüket is megismertethették. Ezáltal saját identitásuk is erősödött; itt 1000 forint volt a részvételi díj, tehát jelképes. A másik pályázati kiírás, az „Erzsébet-tábor - Cser-Készen a Kárpát-medencében” programjában 7-18 éves, szórványban élő gyerekek a Cserkészszövetség együttműködésével nyaralhattak, üdülhettek.

Korrupciós ügyek Nyíregyházán!

DOROSZ DÁVID (független): – Legfőbbügyész-helyettes úr! Az elmúlt időszakban nem először rázta meg Nyíregyházát önkormányzati korrupciós ügy. Egyre több bizonyíték és egyre több történet kapott lángra, és egyre többször kerül az önkormányzat bizonyos vezetője, illetve az önkormányzati cégek vezetői kínos helyzetbe.

Legutóbb épp a városi egészségügyi holding vezetőjét helyezte a nyíregyházi bíróság előzetes letartóztatásba. A vád szerint két, igen nagy értékű közbeszerzés kapcsán merült fel korrupció lehetősége, hűtlen kezelés gyanújával vették őrizetbe az illetőt.

Nem sokkal később robbant ki az az ügy, aminek a kapcsán az derült ki, hogy az egyik önkormányzati cég felügyelőbizottsági tagja hozott nyilvánosságra olyan számlákat, miszerint fiktív számlákra történt 50 millió forint értékben elszámolás. Meg is kapta a nemzeti együttműködés rendszerében a jutalmát az illető, hiszen a felügyelőbizottsági tagságából azonnal felfüggesztették, majd pedig a fiát kirúgták az önkormányzattól, ahol dolgozott. Úgy látszik, a narancsuralom így hálálja meg azokat, akik a törvényeknek megfelelően az ügyészséghez, illetve a hatóságokhoz fordulnak akkor, amikor korrupciót látnak, és azt látják, hogy a magyar emberek pénzét a fideszes önkormányzatok talicskával tolják ki a haveroknak és a spanoknak. Ez alapján kérdezem:

• Milyen lépéseket kívánnak tenni az adott ügyekben?
• Mik azok a lépések, amiket eddig megtettek, és milyen eljárási folyamatok zajlottak?
• Milyen szakaszban állnak ezek a korrupciós ügyek?

+

BELOVICS ERVIN (a legfőbb ügyész helyettese): – Képviselő úr! Kérdése két konkrét ügyet érint. A Az első ügy tárgyát a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. vezetése által kötött szerződések képezik. Ezen szerződésekkel összefüggésben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt került sor 2012. január 13-án a nyomozás elrendelésére. Az eljárás jelenleg a Készenléti Rendőrség előtt van folyamatban, a nyomozás során eddig hét személy gyanúsítotti kihallgatására került sor, közülük jelenleg négyen állnak lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt. Az ügyet egyébként a Legfőbb Ügyészség kiemelt ügyként kezeli.

– A másik ügyben egy magánszemély tett feljelentést, a Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Nonprofit Kft. által kiállított földutak javítására, illetve karbantartására vonatkozó számlákkal és teljesítésigazolásokkal összefüggésben. A Nyíregyházi Járási Ügyészség 2013. március 4-én feljelentéskiegészítést, majd 2013. március 25-én jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt nyomozást rendelt el. A nyomozást jelenleg szintén a Készenléti Rendőrség folytatja. A fokozott ügyészi felügyelet mellett folyó nyomozásban tanúkat hallgattak ki, gyanúsítotti kihallgatásra nem került sor. A nyomozás érdekeire figyelemmel, további adatokról tájékoztatást adni nem tudok.

A Munkásőrség elszámolt minden fegyverrel, lőszerrel, vagyonnal?

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Államtitkár úr! A Munkásőrséget a levert 1956-os forradalom után az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága 1957. január 29-i határozatával hozták létre. Ténylegesen párthadseregként működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint fegyveres testület. A kezdeti 20 ezer tagból lassanként egy 60 ezer fős testület lett. Habár soha nem vetették be, jelentős szerepe volt a puha diktatúra fenntartásában, a belső ellenség felkutatásában. Pártházakat, pártrendezvényeket védtek fegyveresen, majd jókat ettek-ittak az erdőben fizetett munkahelyi távollét címén.

– A Munkásőrség szervezetileg a kerületi rendőrkapitányság alá volt rendelve, a tagok felvételéről azonban a pártbizottságok döntöttek. A párthadsereget teljes katonai fegyverzettel, ruházattal látták el, összességében az akkori hatalom komoly pénzügyi támogatását élvezte. Végül az 1989. október 31-i úgynevezett négyigenes népszavazáson a szavazók közel 95 százaléka a Munkásőrség megszüntetésére szavazott.

– Államtitkár úr!  Még napjainkban is kérdések merülnek fel a közvéleményben a Munkásőrséggel kapcsolatban, amelyekről nem nagyon szóltak a híradások, és amelyekre az emberek tudni szeretnék a választ. Ha ugyanis maradt kinn fegyver, az egyben nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, amely azonnali intézkedést követel. Ne feledjük, hogy a kommunista párt százéves történetében sokszor működött illegalitásban, földalatti mozgalomként. Ezekre várjuk a választ, mert ne feledjük, hogy a munkásőrök köztünk járnak – anyag, energia, munkásőr nem vész el, csak átalakul.

• Mi történt a munkásőrség vagyonával, a sok száz ingatlannal, hová lettek ezek?
• Van-e erről pontos nyilvántartás?
• A vagyon értékesítése során befolyt pénz milyen sorsra jutott, esetleg ez is kikerült valamelyik off-shore cégbe?
• A munkásőrség tagjainál lévő fegyvereket, a 20 éves fiúcskák és 80 éves aggastyánok vállán fityegő géppisztolyokat, a lőszereket maradéktalanul beszolgáltatták-e?
• Van-e még kint esetleg fegyver a volt pártkatonáknál?
• Ellenőrizték-e mind a 60 ezer tagot a rendszerváltás után?

+

VARGHA TAMÁS, honvédelmi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A munkásőrség mára már történelem, bár ez a tény nem könnyíti meg az érdemi válaszadást. Több tárcát érintő alapos kutatómunka eredményeként a következő információkkal rendelkezünk. A munkásőrség ingó és ingatlan vagyonának hasznosítására az akkori Pénzügyminisztérium „Pénzügyminisztérium zárolt állami tulajdont kezelő és hasznosító igazgatósága” néven költségvetési szervet alapított. Ebből lett később a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, majd a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A Pénzügyminisztérium zárolt állami tulajdont kezelő és hasznosító igazgatósága 1989-1999-re vonatkozó iratanyagát az eltelt 23 év alatt már levéltárba helyezték, így e tekintetben több információval nem rendelkezünk, a levéltárakban kell keresni.

– Ismereteink szerint a ruházat a munkásőröknél maradt. A munkásőrség egyéb ingó vagyonát a BÁV vállalat kapta meg értékesítésre. A fegyverzetet és a hadfelszerelést a felszámoláskor a honvédség szállította el a munkásőrség objektumaiból. Kizárólag e tekintetben van biztos információnk: a munkásőrségtől összesen 65 940 darab különböző típusú fegyvert gyűjtöttek be és szállítottak el. Úgy tűnik, képviselő úr, minden egyéb kérdésben a levéltárak, esetleg az öntől jobbra ülő képviselők némelyike adhat önnek érdemi választ.

Meddig vizsgálják még a szénkülfejtéses bányászok ügyét, mikor kaphatják vissza korábbi nyugdíjukat?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! A 2012. január 1-jétől hatályos jogszabályok korábbi juttatásokat vettek el a bányászoktól. 2011. december 31-éig teljes mértékben figyelembe vették a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozók fiziológiai mérésekkel alátámasztott rendkívüli munkakörülményeit és annak egészségkárosító következményeit, hatásait. Mindez azonban megváltozott a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról, szolgálati járandóságról szóló törvény alapján, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról szóló, szintén 2011. évi törvény alapján.

– Államtitkár úr! Legutóbb egy interpellációmra azt a választ adta, hogy „megnyugtatom az érintetteket, vizsgáljuk, hogy a bányásznyugdíj helyett milyen kedvezmény adható a külszíni bányatérségben dolgozóknak.” Gyakorlatilag egy kormányrendelet is született, ahol az önök tárcájának, illetve a nemzetgazdasági miniszternek adott feladatot a kormány, amelyben április 30-ai határidővel szerepeltek a bányászati dolgozók átmeneti átlagkereset-számítási kedvezményével és a külszíni bányamunkát végzettek számára az átmeneti bányászjáradék igénybevételével kapcsolatos feladatok. Érdeklődöm, és arra kérem: adjanak konkrét választ az érintett bányászoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek:

• Mit tettek és mit tesznek a nyugdíjuk rendezése érdekében?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Nem szeretném most újra, harmadszor is fölolvasni azokat az idézeteket, amelyekre egyébként önök vastapssal válaszoltak annak idején, ehelyett azért most néhány konkrétumot még hozzáteszek. A bányásznyugdíjat a bányabezárások miatt vezették be az 1990-es évek elején, hogy ezzel is mérsékeljék a bányászok foglalkoztatási gondjait. Az érintettek így korhatárra tekintet nélkül 30 év szénkülfejtéses bányában töltött idő alapján kaphatnak nyugdíjat, akár 50 évesnél fiatalabb életkorban is. A nyugdíj az elmúlt szocialista kormányzások idején nagymértékben elveszítette eredeti tartalmát, mert a korhatár előtti ellátások széles rendszerével, amelyek általában foglalkoztatási feszültséget kezeltek, gyengítette a valódi nyugdíjfunkciót. Mi ezen változtattunk - önök is akartak, csak nem mertek -, így 2012-től a szerzett jogok elismerése mellett átalakultak, illetve megszűntek bizonyos korhatár előtti nyugdíjak.

– Képviselő úr! A korhatár előtti nyugdíjak átalakítása során a bányászok helyzetére kiemelt figyelmet fordítottunk, hiszen tudjuk, hogy a föld alatt végzett munka fokozott fizikai és lelki megterhelést is jelent. A bányásznyugdíj helyett bevezettük az átmeneti bányászjáradékot, amelyet korhatárra való tekintet nélkül vehet igénybe az a bányász, aki 25 évet, illetve meghatározott műszakszámot a föld alatti munkahelyén teljesített. A már folyósított bányásznyugdíj ilyen esetben átmeneti bányászjáradékká alakult át, és ennek emelése ugyanolyan mértékű, mint a mindenkori nyugdíjemelés, amit önök nem tettek meg egyébként. Felvetése kapcsán a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek arra az alapelvére szeretném még fölhívni a figyelmét, amely szerint a nyugdíj összegének arányosnak kell lennie az aktív pálya alatt nyújtott nyugdíj-biztosítási befizetéssel. Köszönöm megtisztelő kérdését!

Az állami fenntartásba átvett iskolák működése során mekkora szerepet szán a minisztérium a helyi önkormányzatoknak, és milyen módon vet gátat az esetlegesen fellépő korrupciónak?

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): – Tisztelt válaszadó! 2013. január 1-jével az általános iskolák önkormányzati fenntartásból állami fenntartásba kerültek, kevés kivétellel, mint tudjuk. Amíg az önkormányzat volt a működtető, az igyekezett a felmerülő szükségleteket a saját erőforrásait kihasználva a legoptimálisabban megoldani. Ennek során például a nem pedagógiai feladatokra közfoglalkoztatottakat alkalmaztak, úgy a karbantartási, tisztasági feladatokra. A fűtést a saját erdeikből kitermelt fával biztosították, amit a közmunkásokkal termeltettek ki. Tehát optimális volt ez a fenntartás.

– Na most, ahogy ez a működtetés állami kézbe került, akkor bizony itt történtek eltolódások. Méghozzá úgy, hogy erre jó példa Nyírgelse település, ahol amíg az önkormányzat volt a működtető, addig a fűtést az önkormányzat erdeiből kitermelt fával biztosították. Most, hogy már nem az önkormányzat a fenntartó, magánbeszállító jelent meg, és ugye, nyilván az ár sem közömbös. Ugyanakkor felmerül a korrupció veszélye is, ami helyi szinten kimondottan irritálja a lakosságot. Ezért is kérdezem:

• Milyen módon kívánják megoldani, hogy a helyi korrupció lehetősége ne merüljön fel, és valóban, a helyi forrásokat vonják be az iskolák működtetése során?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Azt hiszem, hogy megnyugtató választ tudok adni az ön kérdésére, mert a Klebersberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) működési rendszere ezeket a veszélyeket kiszűri. Ha mégis van valahol ilyen veszély, azt konkrétan ki kell vizsgálni, ígérem, hogy annak utánanézünk.

– Képviselő úr! Ön is tudja, hogy 2013. január 1-jétől vette át az intézményeket: 2879 állami fenntartásba került székhelyintézményről van szó, 120 olyan önkormányzat is van, amely felajánlotta működtetésre a KLIK-nek az intézményeit. Ami a közfoglalkoztatottakat illeti: a KLIK már tavaly december elején jelezte a Belügyminisztériumnak, hogy 2013-ra 2016 fő közfoglalkoztatottat kíván alkalmazni, akik főleg a kistelepülések iskoláiban továbbra is a karbantartási, takarítási, rendészeti, fűtési teendőket látják el. A fűtőanyag beszerzését a közbeszerzési törvény szabályai alapján intézi a KLIK, de ahol kistelepülési körzetben a közbeszerzési értékhatárt nem éri el az összeg, ott három ajánlat bekérése alapján döntenek, köztük nagyon sokszor az önkormányzat is szerepel az ajánlattevők között. Összességében mindig a legkedvezőbb árajánlat alapján döntenek erről a kérdésről, így a helyi korrupció kiszűrése rendszerszinten nyilvánvalóan garantált. Megismétlem: amennyiben konkrét ilyen egyedi példáról tud, kérem, jelezze, és kivizsgáljuk.