„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi rendkívüli ülés szónoklataikból szolidan stilizálva - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Az elveszett vagy meglévő képességekre koncentrál a kormány?

TARNAI RICHÁRD (KDNP): – Államtitkár úr! A Magyarországon élő emberek 4,6 százaléka él valamilyen fogyatékossággal. A kormány az Új Széchenyi-terv keretében meghirdetett egy csaknem 12 milliárd forint keretösszegű projektet, amelynek célja, hogy a jelenleg rehabilitációs ellátásban, járadékban részesülő emberek munkába állhassanak, és ha ehhez szükségük van egy szakma vagy más képzettség megszerzésére, akkor erre is lehetőségük legyen. A projektbe összesen 10 ezer megváltozott munkaképességű ember bevonására van lehetőség, akik személyre szabott segítséget kapnak majd az ország 85 pontján.

– A projekt gazdája a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal. Az intézmény a kormányhivatalok szakigazgatási szerveinek bevonásával végzi majd tanácsadói tevékenységét. A projektben a munkaadók az általuk felvett munkavállalók után öt hónapig megkapják a teljes munkabért. Az érintett munkaadók és munkavállalók az NRSZH honlapján találják meg azoknak az irodáknak a listáját, ahol lakóhelytől függetlenül jelentkezhetnek.

A kormány programja alapján látható, hogy a rehabilitálhatónak minősítettek aránya az összes vizsgálatra jelentkezők csaknem 30 százaléka, míg a korábban már valamilyen ellátásban részesülők esetében ez majdnem 26 százalék. A szocialista kormányok után végrehajtott átalakításnak köszönhetően így 16 milliárd forinttal több maradt a rendszerben. Kérdezem:

• Erre a lehetőségre bármely, a nyílt munkaerőpiacon tevékenykedő munkaadó jelentkezhet, vagy esetleg szükség van akkreditációra, mint más támogatásoknál?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő úr! Mielőtt a kérdéseire válaszolok, engedje meg, hogy emlékeztessek, miután a feledékenység nagy úr, és sokan elfelejtik azokat a lépéseket, illetve mondatokat, amelyeket az előző kormány tagjai, szocialista képviselők, jelenlegi szocialista vagy baloldali képviselők mondtak. Íme egy idézet belőle, Szűcs Erikától, aki jelenleg is támogatója és a múltban is támogatója volt Gyurcsány Ferencnek: „Egyébként a rokkantság megállapítása helyett a munkavégző képesség és a foglalkoztatás helyreállítása európai trend, amit nem csupán a gazdaság igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalatai is visszaigazolnak, hogy mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképes korú rokkantnyugdíjas esetén. Ez az elvárás világos, aki munkaképes, az dolgozhasson és dolgozzon is.” A szavakat azonban tettek nem követték.

– Képviselő úr! Az előző korszak rendszere átláthatatlan, igazságtalan és hozzáteszem, fenntarthatatlan volt, fenntarthatatlan, mert annyi pénzt tettek bele a rendszerbe, amely messze nem mutatkozott meg a támogatási rendszer, az egyes emberek támogatási területén. Éppen ezért öt területen változtattunk. Az első terület: új minősítési, szakigazgatási és foglalkoztatási rendszert építettünk ki; a második: bevezettük a rehabilitációs kártyát; a harmadik: kidolgoztuk az egységes pályázati, támogatási rendszert a magukat akkreditált cégeknek; a negyedik: az ágazati civil szervezeteknek jól átlátható és minden évben megjelenő pályázatot írunk ki; az ötödik: bevezettük a tranzitfoglalkoztatást, ami mindenképp azt szolgálja, hogy mindazok, akik ezen a területen dolgoznak, továbbmehessenek akár a nyílt munkaerőpiacra, ne ragadjanak folyton abba a támogatási rendszerbe, amely egyébként – még egyszer hangsúlyozom – fenntarthatatlan volt.

– Az eredményt a számok igazolják, magukért beszélnek. Az átalakítás előtti támogatott foglalkoztatás létszáma kerekítve 43 500 fő volt az elmúlt időszakban, ebből bértámogatott 11 500 fő, költségtámogatás és költségkompenzáció 24 ezer fő, szociális foglalkoztatással pedig 8 ezer főt foglalkoztattak. Az átalakítást követően pedig 57 ezer főre emelkedett a támogatott munkahelyek és foglalkoztatottak száma. Rehabilitációs kártyával, ami talán az egyik legnagyobb ugrás, a júniusi adatok szerint több mint 19 ezer munkavállalót foglalkoztatunk 4800 cégnél. 30 500 dolgozó kapja a bér- és költségkompenzációt, és továbbra is 8 ezer főt foglalkoztatunk szociális foglalkoztatásban. A támogatási rendszert egyébként kiegészítettük az Új Széchenyi-terven keresztüli támogatással, amelynek eredményeképpen tovább növelhető a foglalkoztatottak száma az elkövetkező időszakban.

– Tisztelt Képviselő úr! Befejezésül még egy idézet: „Meg vagyok arról győződve, hogy a következő időszakban, amikor ilyen döntésekre sor fog kerülni Magyarországon, akkor bizonyosan mindazok, akik immáron belátják, hogy az elmúlt időszak elhalasztott döntései károsak az országnak, támogatni fogják ezt a javaslatot.” Ők elhalasztották, mi végrehajtottuk, és azt hiszem, hogy sikerrel.

+

TARNAI RICHÁRD: – Államtitkár úr! Köszönöm. Az interpellációmban említett Új Széchenyi-terves lehetőségek ezek szerint csak részei annak a rendszernek, amik ezen a területen támogatásként megjelentek már az elmúlt években. Ezek a számok önmagukban is meggyőzőek, a teljes rendszer számait hallva pedig teljes mértékben azok, ezért a válaszát elfogadom.

Elrugaszkodás a mocsárból?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP):  – Miniszterelnök-helyettes úr! „2013 az elrugaszkodás és az emelkedés éve lesz. Miniszterként gondoskodni fogok arról, hogy ennek érdekében a lehető legtöbb forrás váljon hozzáférhetővé Magyarország megújítása érdekében.” Az idézet Németh Lászlóné, akkor frissen kinevezett miniszter asszonytól származik. Azt meg két hete Lázár Jánostól tudjuk, hogy jelenleg a 2013. évi 15 operatív programból 13-at nem finanszíroz az EU, köztük olyan az útépítést vagy a társadalmi felzárkóztatást. Így 500-600 milliárd forint uniós forrás elvesztésére van reális esély, ráadásul ezek legtöbbje már megvalósult beruházásokat érint, olyan programokat, ahol magyar kis- és középvállalkozók már elvégezték a munkát, mindeddig fizetség nélkül. Hát így néz ki az elrugaszkodás Fidesz-módra.

– Persze, a mocsárból nehéz is lenne elrugaszkodni, mert hát mi másnak is nevezhetnénk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium környékén uralkodó állapotokat, azt, hogy a kormányváltás után az NFÜ-ből kirúgtak 117 szakembert, és helyükre a karcsúsítás jegyében 173 új, többségében hozzá nem értő pártembert tettek. Például az NFÜ élére a Közgép felügyelőbizottságának elnökét, Petykó Zoltánt nevezték ki; a minisztériumban helyettes államtitkár Schwáb Zoltán, a Közgép IG tagja, építési igazgatója lett; a miniszter asszony főtanácsadója pedig Nyerges Attila, Nyerges Zsolt Közgép-elnök testvére lett. És arról a Közgépről beszélünk, amelyik több százmilliárd forintot nyert eddig, és amelyet az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala éppen az uniós források csalárd felhasználása miatt vizsgált már 2012-ben.

– „Innen nehéz nyerni” – mondta Lázár János. Nem, nem nehéz, ha a Közgéphez tartozik a pályázó. De a becsületes magyar vállalkozóknak és így egész Magyarországnak tényleg, szinte lehetetlen. Az tehát tisztán látszik, hogy ki a nyertese, kik a nyertesei az orbáni fejlesztéspolitikának, de mostanra annak is eljött az ideje, hogy a felelősökről is beszéljünk. Különös tekintettel arra, hogy a fejlesztési kormánybizottságot, amely a legfőbb döntéshozó szerv a fejlesztési források tekintetében, maga a miniszterelnök vezeti. Miniszterelnök-helyettes Úr!

• Ön szerint kit terhel a politikai és a jogi felelősség ezért a kudarcért, és legfőképpen az a kérdés, hogy kivel akarják megfizettetni az elbukott milliárdokat?

+

SEMJÉN ZSOLT, miniszterelnök-helyettes: – Képviselő úr! Interpellációs címadása kétségkívül találóra sikeredett. A 2010-es kormányváltás idején ugyanis fejetlenséget, lemaradást, túlburjánzott bürokráciát, tétlenséget tapasztaltunk az uniós források felhasználása területén és értelmezhetetlen fejlesztéseket: 40 centiméteres kilátót vagy teniszpályákat azokon a településeken, ahol 80 százalékos a munkanélküliség.

– Emlékszik ezekre a sikertörténetekre, képviselő úr? Érdekes módon akkor nem keresett felelősöket, és senkitől sem akarta visszaszerezni a teljesen felesleges beruházások költségét. Igaz, akkor sem kongatott vészharangot, amikor 2010 előtt a heti kifizetések átlaga alig érte el a 7 milliárdot. Csak összehasonlításképpen: az elmúlt negyedévben a kifizetések mértéke közel 400 milliárd forint volt, ami több mint 30 milliárd forint per hét. Ez a különbség valóban jellemezhető az ön által is adott címmel: elrugaszkodás a mocsárból!

– Képviselő úr! Az elmúlt három év során számos intézkedést hoztunk annak érdekében, hogy a korábban pazarló és átláthatatlan intézményrendszer helyett szolgáltató jellegű struktúra jöjjön létre, emellett gyökeresen átalakítottuk a pályázati rendszert, átláthatóvá tettük a támogatási folyamatokat, újrafogalmaztuk a jogszabályi kereteket. A közbeszerzések esetében új, centralizált ellenőrzési rendszert vezettünk be a forrásvesztés és újabb szabálytalanságok megelőzése érdekében. És hogy az átláthatatlan tulajdonosi háttérrel rendelkező cégeket még hatékonyabban ki tudjuk szűrni a rendszerből, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2013. szeptember 1-jén új eljárási rendet vezetett be, amely szigorúbb nyilatkozati kötelezettséget ró majd a jövőben a pályázatot benyújtó potenciális kedvezményezettekre.

– Ami pedig a felfüggesztéseket illeti: Brüsszel alapvetően mondvacsinált okokra hivatkozva fagyasztotta be a források kifizetését hazánkkal szemben, s bár februárban megtettük a szükséges lépéseket, mégsem sikerült pontot tenni az ügy végére. Egyelőre, mert szeptember 9-én ugyanis Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár úr találkozik Johannes Hahn, regionális politikáért felelős uniós biztossal, és reményeink szerint ezt követően elhárulnak az akadályok az uniós pénzek teljes körű lehívása elől. Ennek érdekében még idén várhatóan 500-600 milliárd forint új forrást helyezünk ki a magyar gazdaságba, amelynek felhasználásával kapcsolatban a napokban születik döntés. Várhatóan egy részére pályázatot írnak ki szeptemberben, emellett pedig a tartaléklistán lévő projektek kaphatnak forrást.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Miniszterelnök-helyettes úr! Sajnos azon már nem csodálkozik senki sem, hogy nem a fejlesztési miniszter asszony válaszol a legfontosabb fejlesztési kérdésekben. De miért is tenné, hiszen még arra sem volt sohasem képes, hogy kimenjen Brüsszelbe, és legalább megpróbálja megvédeni a már megítélt EU-s forrásokat; igaz, nem is az Uniótól kellene leginkább megvédeni ezeket a forrásokat, hanem attól a parazita érdekcsoporttól, amelyik ott van mindenhol, mindenhova beépül, szívja Magyarország vérét, így a Fejlesztési Minisztériumban is. Mert hogyan is mondta Lázár János? A jövőben ne az öncél, hanem a közcél érvényesüljön a fejlesztési források elosztásánál. Ez bizony jól hangzana egy beismerő vallomásnak, csak mindannyian jól tudjuk, hogy a közcél önöknél azt jelenti, hogy a cél maga a Közgép. És hát ez az a cél, amely önöknél minden eszközt szentesít, beáldozzák akár Magyarország jövőjét is.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont a miniszterelnök-helyettesi választ 198 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

A kormány milyen mértékben támogatta az idei évben a gyermekek nyári étkeztetését?

HIRT FERENC (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! A gyermekek egészséges fejlődésének egyik alapfeltétele az egészséges étkezés. A mélyszegénységben élő gyermekek közül otthon sokan nem jutnak megfelelő mennyiségű egészséges táplálékhoz. Nagy jelentőségű tehát az ingyenes közétkeztetés, amelyben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő bölcsődés, óvodás és általános iskolás gyermekek részesülhetnek. Problémát jelent az is, hogy a rászoruló gyermek étkeztetése az iskolai szünet alatt is megoldott legyen.

– 2011-ben és 2012-ben is támogatásban részesülhettek azok a települési önkormányzatok, amelyek vállalták, hogy a nyár folyamán melegétkeztetést biztosítanak a rászoruló gyermekek számára. A kitűzött cél a legalább napi egyszeri melegétkezés. Ennek megvalósítására 2011-ben és 2012-ben is egyaránt 2,4 milliárd forint költségvetési forrás állt rendelkezésre. A 2011-ben bevezetett új rendszerben több változás is bevezetésre került a korábbi, az egyes települések helyzetét figyelmen kívül hagyó támogatáshoz képest. Az új rendszerben így mód nyílt a települési önkormányzatok eltérő helyzetének értékelésére, az önerő bevonására a leghátrányosabb és hátrányos helyzetű településen élő, rászoruló gyermek fokozott támogatására.

– A 2011. évhez képest 2012-ben további jelentős változás volt, hogy az egészségesebb táplálkozás érdekében készétel formájában kellett biztosítani az étkeztetést. Az egy rászoruló gyermekre jutó támogatás napi összege 440 forintra növekedett, amely majd’ 20 százalékos növekedés a 2009 óta változatlan 370 forinthoz képest. 2012-ben a támogatás elnyerése érdekében minden önkormányzatnak vállalnia kellett, hogy 30 százalékban helyi kistermelő, mezőgazdasági vállalkozó által megtermelt vagy előállított alapanyagból készült ételt biztosít ebédre. Így amellett, hogy egészségesebb étel kerül a gyermekek tányérjába, a kistermelőket is, a mezőgazdasági vállalkozókat is támogatjuk. Az elhangzottak tükrében kérdezem:

• A kormány milyen mértékben támogatta az idei évben a gyermekek nyári étkeztetését?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő úr! Ön is olyan területen képviselő, ahol a leghátrányosabb helyzetben lévő településeket fognak össze, azokért dolgoznak. És valóban: nem elég a településekért csak úgy lobbizni, őket támogatni, hogy megkapják a pályázati támogatást, hanem nagyon fontos abba is bevonni őket, hogy pályázni tudjanak azzal, hogy valóban részt vesznek közmunkával vagy a helyi termelők támogatásában azzal, hogy bevonják az ő termékeiket a közétkeztetésbe. Éppen ezért köszönöm önnek is, illetve mindazoknak a képviselőknek, polgármestereknek is a munkáját, akik ezt az elmúlt kétéves időszakot velünk együtt közösen elvégezték, és bebizonyították azt, hogy hiába akár a liberális, akár a szocialista ellenzéki vélemény, hogy csak úgy kell odaadni a pénzt, hogy azért nem vár el semmit a kormány, nem vár el semmit a közösség, nem vár el semmit az adófizetők tömege, mi úgy gondoltuk, hogy igenis, ha valamit adunk szociális támogatásként, még ha az jogos is, azért igenis elvárásokat is támasztunk.

– Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a következőket tudom elmondani: a 2,4 milliárd forintos támogatásból a szabályváltozásokat követően 2013-ban a tavalyi 1064 önkormányzathoz képest az idén 10 százalékkal több, 1170 önkormányzat nyújtott be igénylést. 2 milliárd 638 millió forintra pályáztak az elmúlt hónapokban azért, hogy a közétkeztetést meg tudják oldani. Ennek eredményeképpen a leghátrányosabb a leghátrányosabb és hátrányos helyzetű településeken 100 százalékosan megkapták az igényelt összeget az önkormányzatok. Azon átlagos helyzetű települések, amelyek gyermekfelügyeletet, szabadidős programot vagy nagyobb arányú önerő biztosítását vállalták, a benyújtott igényük 90 százalékát megkapták. A többi átlagos helyzetű település pedig igénye mintegy 47 százalékára kapott támogatást, ez több mint kétszerese egyébként a rendeletben meglévő 24 százaléknak. Mindezeket figyelembe véve 2013-ban 109 656 rászoruló gyermeknek tudtunk melegétkeztetést biztosítani a nyár folyamán. az önkormányzatok, az önkormányzati vezetők, a helyi gazdálkodók és az étkeztetésvezetők segítségével is, hiszen nélkülük ezt a pályázati rendszert nem tudtuk volna átalakítani, ami mindenképp jelentős lépés a szociális rászorultság segítése, de az elvárások irányában is.

+

HIRT FERENC: – Tisztelt Államtitkár úr! Köszönöm a széles körű és tényleg kielégítő válaszát és természetesen elfogadom, annyi megerősítéssel, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy 2002-ben, ami kialakult, továbbvigyük, és még kiszélesítsük. Csak tovább ezen az úton!  Nem volt normális ugyanis az a gyakorlat a korábbi években, amikor több száz vagy akár ezer kilométer messziről érkezett a gyermekek tányérjába akár a zöldség, gyümölcs, a tejfélék vagy a húsfélék.

A hazai lovassport végül áldozatul esik a tárca tehetetlenségének?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - Államtitkár úr! A Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft. nemcsak a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt, hanem így az Orbán-kormány utolsó évében is minden látható eredmény nélkül nyelte és nyeli el jelenleg is a milliárdos volumenű állami forrásokat. Amint az nyilván ön előtt is ismert, a nevezett társaságnál a kormányváltást megelőzően öt éven át az a Vajtó Lajos volt vezető tisztségviselő, akinek a közvetítésével Portik Tamás felajánlotta szolgálatait Szilvásy Györgynek, a Gyurcsány-kormány titokminiszterének.

– Nagyon furcsának tartom, hogy a lóversenypálya területét érintően jelenleg is folyamatban lévő peres eljárásokban a közvagyon képviselője számomra ismeretlen okból kifolyólag, de megítélésem szerint a közérdekkel súlyosan ellentétes álláspontot képvisel az egyik peres fél kétes hírű felszámolójával, a Ratis Kft.-vel közösen. Azzal a Ratis Kft.-vel, amelyhez kapcsolódó személyek neve már a Hajdú-Bét Rt. törvénysértésekről elhíresült felszámolásában is felmerült. Ebben a perben a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft. meglepő módon még a Ficsór Autóház Kft.-vel is együttműködik abból a nyilvánvaló megfontolásból, hogy ne derülhessen fény arra, hogy egy szintén jól ismert, az MSZP budapesti X. kerületi önkormányzati frakciójából is kizárt, volt MSZP-s önkormányzati képviselő, Ficsór János milyen körülmények között szerezte meg a Kincsem Park ingatlanának egy igen jelentős részét a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégiai Kft.-től.

– Államtitkár úr! A lovassportot szavakban támogató kormányzati kommunikáció mellett, enyhe kifejezéssel élve is, meglehetősen visszatetszőek az érintett szaktárcáknak a problémát elodázó, érdemi kérdéseket megkerülő, elfogadhatatlan, a tényekkel ellentétes, dezinformáló jellegű válaszai, különösen egy olyan ügyben, amelyben kifejezetten az elmúlt kormányokhoz köthető üzleti körök és kapcsolatrendszerek jelenléte mindenki számára jól láthatóan és nyilvánvalóan körvonalazódik. Kérdezem tehát:

• Milyen érdekek és üzleti megfontolások állnak valójában az ügy hátterében?
• Várható-e, hogy a Kincsem Park helyzetének azonnali rendezését a kormányzat zászlajára tűzi, és mindent megtesz a köztulajdon védelme, valamint a további károsodástól való megóvása érdekében?
• Miért igyekeznek ellehetetleníteni a törvénysértések feltárását szorgalmazó érintetteket ahelyett, hogy együttműködnének velük a korábbi MSZP-s kormányzathoz köthető személyek miatt kialakult áldatlan helyzet mielőbbi megoldásában?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A hazai lovas kultúra a maga évezredes hagyományaival, a magyarság történetében töretlenül jelen lévő és kiemelkedő nemzetösszetartó és hagyományőrző szerepével olyan védendő és támogatandó értéket képvisel, amelynek megőrzése a mindenkori kormány elvitathatatlan feladata. Ennek szellemében a lovas kultúra és a lovassportok által képviselt értékek megtartása Magyarország jelenlegi kormányának is kiemelt célja. Ezért a kormány nemcsak tervez lépéseket, hanem konkrét intézkedéseket is tett az elmúlt években. Ezért vissza kell utasítanom azon kijelentését, miszerint a kormányt bármilyen mulasztás terhelné nemzeti örökségünk támogatása és védelme terén. Mi is ismerjük a korábbi évek sajnálatos krónikáját, és 2010-ben, illetve 2011-ben meggyőződésem szerint azt a folyamatot megszakítva, új pályára helyeztük a nemzeti lovassportot és az ön által említett, ezzel összefüggő területeket.

– Képviselő úr! Elfogadhatatlannak tartom a köztulajdon védelmének elégtelenségére való utalását is. Tájékoztatom, hogy 2011-ben elfogadták a Kincsem Nemzeti Lóverseny és Lovas Stratégia Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. középtávú stratégiáját. Ennek a stratégiának az az elsődleges célkitűzése, hogy az évtizedek óta veszteségesen üzemelő, ugyanakkor jelentős történelmi hagyományokkal rendelkező hazai lóversenyzés működtetése gazdaságossá váljon. A stratégia végrehajtásához a társaságok jelenlegi tulajdonosa, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. tőkeemeléssel és támogatás folyósításával járult hozzá. A lóversenytársaságok a stratégiai feladatot a rendelkezésre álló forrásokkal időarányosan teljesítették, így várhatóan 2-3 éven belül az évtizedek óta veszteséges gazdálkodás nyereségessé válik. Az ön által felemlegetett ügyekben pedig különböző eljárások folynak; kérem, hogy e két folyamatot ne mossa össze.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Ön most éppen úgy próbálja félrevezetni a közvéleményt, mint ahogyan azt írásbeli kérdéseimmel kapcsolatosan is tette. A Kincsem Parkkal kapcsolatosan visszásságokra már áprilisban felhívtam a figyelmet, javasoltam már akkor, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal sürgősen vonja vizsgálat alá a történteket. Önök azonban nem a törvénysértések feltárására fókuszálnak. Ez az eljárás elfogadhatatlan. A folyamatokat láthatóan nem képes uralni a kormány, sőt minden ésszerű cél hiányában a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok tevékenységét mintegy etalonnak véve, további milliárdokkal dotálja a súlyosan veszteséges Kincsem Kft.-t ahelyett, hogy előbb a nyitott jogkérdéseket találná meg és a nyitott jogkérdéseket rendezné.

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont a miniszterelnök-helyettesi választ 194 igen szavazattal, 41 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Önöknek valóban fáj Trianon?

LENHARDT BALÁZS (független): – Államtitkár úr! A június 4-ei gyásznapunkra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az összetartozás dalát adta a nemzetnek. Aki magyar ember, annak örökké fáj és fájni fog Trianon. Ez a legnagyobb tragédiánk, amelyet gyakorlatilag nem lehet megemészteni, és ma is élő sebként lüktet a nemzetünk testén. Elveszítettük az ország területének a kétharmadát, a lakosságunk nagyobb részét, s a megmaradt és megszállt területeken milliók nőttek fel generációk hosszú során át megalázva, megverve, megvetve és a példátlan elnyomás körülményei között. A minisztérium és vele együtt a magyar kormány az ő fájdalmukat gyalázta meg, az ő fájdalmukba tiport bele, amikor ezzel az igénytelen, pocsék, semmitmondó giccsdallal akarta kvázi megünnepeltetni ezt az eseményt ahelyett, hogy méltó megemlékezést szervezett volna. Egy kis idézetet kell tegyek ebből a dalból, hogy érezzék, miről van szó: „Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol, szemünkben a boldogság fénye ég.” Ahogy a viccben az egyik favágó, amikor levágja a másik a kezét, megkérdezi: te, ez vicc vagy komoly? Komoly. Az jó, mert viccnek durva lenne. Ugyanezt érezzük ezzel a dallal kapcsolatban.

– Felteszem a kérdést, mit érezne Fónagy János nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár vagy bármelyik zsidó származású képviselőtársam, ha a számos holokausztmegemlékezés egyikén a kormány által közpénzből propagálva és népszerűsítve vidáman pöfögő mozdonyokról és a friss tábori levegő szépségeiről írnának egy dalt. Mert körülbelül ezt lehetett érezni ezt a dalt magyar emberként végighallgatva. Tudom jól, hogy önök közül is sokan szégyellték magukat, amikor ezt hallották.

– Külön pikantériája az egész történetnek, hogy az előadó az előbb még a teremben tartózkodó Doncsev András felesége, Gergely Éva. Vajon tiszta véletlen-e az, hogy közpénzből az egyik államtitkár feleségének a szerzeményét népszerűsítik? Ez a dal egy óriási szégyen mindnyájunk számára és a kormány számára! A gyermekzsúrok szintjén mozog a 100 Folk Celsius nyomdokain, önök pedig elmulasztották az idén is, mint 2010 óta mindig, hogy méltó módon emlékezzenek meg Trianonról.

• Egyébként a nemzetpolitikát is végigvehetnénk, hogy mi mindent nem tettek meg még, amit kellett volna, hogy hogyan lehetnek még érvényben a beneši dekrétumok, hogy miért nem sikerült Nyirőt újratemetni, vagy mit tettek ténylegesen is a székely autonómiáért?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ez a felszólalása sem volt stílusában más, mint a korábbiak, ezért szeretném mind a stílust, mind a tartalmat egyértelműen visszautasítani. Két zászlóégetés között, úgy látszik, csak ilyen stílusra futja, sajnáljuk, hogy a Ház falai között ez megtörténik.

– Képviselő úr! Ön beszél a nemzeti összetartozás daláról, pedig az összetartozás nem az ön műfaja, hiszen a saját pártja is kizárta a saját soraiból, és jól láthatóan a politikai aktualitásokkal sem igazán tartja az ütemet, hiszen egy június 4-ei kérdésről beszél itt augusztus 26-án, miközben augusztus 20-a, államalapító Szent István királyunk ünnepe is lezajlott, és mindenki megelégedésére sikerült együtt ünnepelnie az országnak. Augusztus 23-a is megtörtént, a totalitárius diktatúrák XX. századi áldozatainak európai emléknapja, de ön még mindig június 4-éről beszél, pedig témát talált volna, mondjuk, az augusztus 20-ai „István, a király” rendezésben is, de úgy látszik, még mindig a korábbi dallal foglalkozik.

– Képviselő úr! Ön emberek tucatjait sértette meg ezzel a mostani felszólalásával, többek között a közreműködő művészeket is, akik között nagyon sok határon túli fiatal is van: Antal Timi, Baricz Gergő, Bencsik Tamara, Csizmadia Anna, Kállay-Saunders András. Önöknek, úgy látszik, a határon túliak teljesítménye sem fontos. Ugyanakkor nem veszik figyelembe, vagy ön nem veszi figyelembe - hiszen egy önálló, független képviselő most már, frakció nélkül - ennek a kormánynak az erőfeszítéseit, hiszen megpróbálhattak szétválasztani minket, de nem tudtak leválasztani a határon túli magyarokról, legyen szó a Határtalanul-programról, ahol több tízezernyi fiatal jutott el a határon túlra, és ismerkedett meg az ott élők hétköznapjaival, vagy az onnan jövő fiatalok a magyarokéval. Elég a határon túli beiskolázási támogatásokra gondolni, hiszen azok esetében is tízezer forintokkal sikerül a határon túliak magyar iskolába járatását támogatni, elég arra gondolni, hogy meghirdettük a határon túli magyar óvodák évét, a határon túli magyar kisiskolák évét, hogy pontosan a beiskolázásnál, az oktatásnál támogassuk a határon túliakat.

– Képviselő úr! A trianoni emléknap - amikor itt május végén még 2010-ben elfogadtuk az erről szóló jogszabályt - pontosan azt tartalmazza, hogy egyrészről ez a XX. század egyik legnagyobb sorstragédiája Magyarországnak, hiszen ahogy ön is mondta, a nemzettársaink fele, a területeink kétharmada elszakadt Magyarországtól. Ugyanakkor mindemellett arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a magyar nemzet - mint kultúrnemzetként egységben maradt közép-európai közösség - fel tudott állni mindebből. A nemzeti összetartozás napjának pont azért ez a neve, hiszen mi azt szeretnénk ilyenkor mindig a figyelem középpontjába állítani, túl azon, hogy mekkora igazságtalanságai voltak a trianoni békediktátumnak, hogy az nem tudta megtörni a magyar nemzetet, míg más országok esetében, ha a világtörténelmet végignézi, ennél kisebb csapások is romba tudtak dönteni nemzeteket, akikről talán már nem is hallunk. Éppen ezért fontos, hogy ilyenkor igenis ünnepeljük meg ezt a részét a június 4-e után következő időszaknak, hogy igenis Magyarország, a magyar nemzet meg tudta őrizni ezt a fajta integritását, és meg tudta őrizni a magyar kultúrát.

– Ami pedig az ön által becsmérelt művészeket illeti: az egyiküknek húszéves zenei karrierje van négy önálló lemezzel, több tízezer ember előtt énekelt már Keresztes Ildikóval, Varga Miklóssal, Sasvári Sándorral együtt, mozifőcímdalt is tudhat maga mögött. Önnek semmi ilyesfajta teljesítményéről nem hallottam, mégis becsmérli ezeket az embereket, előadókat. A másikójuk Artisjus-díjas, Fonogram-díjas, önálló albuma jelent 2009-ben, amelyik platinalemez lett, a legjobb dzsesszlemezért járó különdíjat kapott, Fonogram-díjat kapott, és Star Jam Session néven 250 művész működött közre egy sorozatában.

– Képviselő úr! Ön egy méltatlan felszólalással nem méltóan emlékezett június 4-éről.

+

LENHARDT BALÁZS: – Államtitkár úr! Elképesztő az a mellébeszélés amit itt összehordott Önök milliók fájdalmát vették semmibe, köpték le, gyalázták meg, és utána még nekem rója föl, hogy én megsértettem ezeket a tehetséges művészeket, a Back II Black zenekar korábbi dalszerzőjét többek között, akinek sorolta itt az érdemeit. Ez a dal igenis egy gyalázat volt.

– A másik felvetésére pedig azt tudom mondani: ha biztosítanák a függetleneknek, hogy ne csak havonta egyszer és felváltva, egy interpellációt tudjanak elmondani, akkor talán nem fordulna elő az a helyzet, hogy a május végén beadott interpellációt kénytelen legyek augusztusban elmondani. Úgyhogy a nemzetpolitikán gondolkozzanak inkább, mint hogy ezeket a kifogásokat sorolja.

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont a miniszterelnök-helyettesi választ 210 igen szavazattal, 37 nem ellenében, 2 tartózkodás kíséretében elfogadta.