Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A múlt és a jelen keservire, küzdelmeire emlékeztető válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Miért átláthatatlan és mutyiszagú továbbra is az állami földek kiosztása, csak a fideszes haveroknak van esélye?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Miniszter úr! A magyar vidéket és a mezőgazdasági termelőket jelenleg leginkább foglalkoztató téma az állami tulajdonú földek hosszú távú haszonbérbe adása. A birtokpolitikai irányelvek és a pályázati kiírás alapján a fő célkitűzés a családi gazdaságok megerősítése, illetve az állattenyésztés ösztönzése. Már a pályázati kiírások megjelenésekor felmerültek olyan félelmek, hogy ezek a célkitűzések nem teljesülnek a gyakorlatban. A pályázati csomag - közeli hozzátartozókkal együtt - 1200 hektárban maximalizálta a földbirtokméretet, holott a törvény szerint az egy magánszemély tulajdonában lévő birtoktest maximum 300 hektár lehet.

– Informálisan birtokunkba jutott eredmények alapján a feltételezések nem voltak alaptalanok. A nagybirtokosok sok helyen felosztották a művelésük alatt álló területeket, hogy beleférjenek az 1200 hektáros korlátozásba. Sokan már előre terjesztették, illetve kérkedtek vele, hogy a pályázat csak formalitás, mások el se induljanak rajta. A pályázati kiírásban megszerezhető pontok majdnem fele a leadandó üzleti terv alapján került kiosztásra, a pontozást azonban nem kell megindokolni. Szintén komolyan sérelmezik a gazdák, hogy az elutasító határozaton nem szerepel, hány pontot kaptak, s a győztes mennyi pontot kapott. Az elmúlt hetekben vette kezdetét a szerződések aláírása a nyertesekkel, és nagy médiafelhajtást kapott az a gazda, aki két és fél hektár földterületet vehetett bérbe. Kérdezem miniszter urat:

• Vajon a több száz hektáros szerződések is hasonló módon kerülnek-e aláírásra?
• Mikor fog megvalósulni az átlátható mezőgazdasági pályázatok rendszere, amikor valóban mindenki megtudhatja, hány pontot kapott, illetve hogy a győztesek milyen pontszámmal zártak?
• Miért csak szavakban támogatói önök a valódi kis- és középgazdáknak, meddig kell még arra várni, hogy megfelelően átlátható legyen a rendszer, és ne az döntsön, ki kinek a szomszédja, illetve a jó ismerőse?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Szeretném megnyugtatni a magyar gazdatársadalmat és önt is, tisztelt képviselő úr, hogy az állami földek hasznosításánál, bérbeadásánál mi azt a vállalást teljesítjük, amit korábban is számtalan alkalommal elmondtunk: a kis és közepes családi gazdaságokat támogatjuk a földhasznosításnál, azokat a gazdaságokat, amelyek állatokat tartanak vagy állattartásba akarnak fogni. Ennek megfelelően írjuk ki a földek hasznosítására vonatkozó pályázatokat is, amelyeket ha ön kézbe vesz és alaposan tanulmányozza, akkor láthatja: a kiírási feltételek átlátható nyilvános pályáztatást tesznek lehetővé.

– És hogy számokat is idézzek: jelenleg 33 450 hektárra írtuk ki 2175 pályázatot. Az átlagos meghirdetett birtokméret 26,5 hektár. Ebben természetesen vannak 2,5 hektáros területek is, mint ahogy vannak nagyobbak, 30, 40, 50, sőt 90 hektárosak is. Nagy az érdeklődés az állattartók részéről is. Ez cáfolja azt a korábbi vélekedést is mely szerint ők nem lesznek pályázók. Arra, hogy valaki fel tudja darabolni a birtokát, aligha van esély, hiszen egy tavaly nyári állapotot veszünk figyelembe, ami által el tudjuk kerülni azt, hogy visszaélés történjen. Olyan pályázó nincsen, aki nem felelt volna meg a feltételeknek, és én biztos vagyok abban, hogy a földek hasznosításával, a mostani bérleti konstrukcióval elő tudjuk segíteni azt, hogy vidéken a családi gazdaságok erősödjenek, és ők kapják meg ezeket a birtokokat.

Milyen szakmai, milyen politikai indokok miatt kívánnak visszatérni a magyar közoktatás tervutasításos múltjához?

HILLER ISTVÁN (MSZP): – A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága nyilvánosságra hozta a Nemzeti alaptanterv új tervezetét. Ez a tervezet felrúg egy olyan több évtizedes konszenzust, amelyet korábban a szakma fogadtatott el a politikával. Arról van szó, hogy 1978-ban Kádár János időszakának fénykorában megszűnt a közoktatás tervutasításos rendszer, és 70:30 százalékban határozta meg, hogy mennyi lehet a központi és mennyi a helyi. Ez a Nemzeti alaptanterv-tervezet, azonban, amelyet most közzétettek, az 1978 előtti szisztémát hozza vissza, Teljesen elképesztő módon 90:10 százalék arányban határozza meg a központi és a helyi adottságok figyelembevételét. Ez valóban, előre a múltba!  Kérdezem:

• Mi a szakmai oka, hogy 1978 előtti időkhöz nyúlnak vissza?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kérem, döntse el, mit választ: a magyar gyerekek és a magyar gazdaság versenyképességének javítását, vagy a szélsőségesen liberális Magyar Bálint-i, Hiller István-i oktatáspolitika támogatását! Ön vagy nem ismeri az új Nemzeti alaptantervet, vagy szándékosan nem mond igazat. A tervutasításos rendszert bizonyára ismeri, hiszen szocialista, az 1978-79-es utolsó központi tantervek a teljes tanítandó tananyagot lefedő, valóban központi, csöppet sem differenciált utasítások voltak. Azóta hasonló szintű tartalmi szabályozásra nem került sor a közoktatásban, szemben az ön által jól ismert tervutasításos rendszerrel, a tanítandó anyagot és a tanítási módszereket jelen dokumentum egészen más szinten szabályozza.

– Képviselő úr! Számos nemzetközi oktatási rendszer példája bizonyítja, hogy az ország versenyképességi eredményeit jelentősen javítja az, ha a tanulók azonos színvonalú oktatásban részesülnek, függetlenül attól, hogy melyik iskolába nyertek felvételt. A diákok versenyképességének javítására hazánkban az országosan egységesen biztosított minimumkövetelmények meghatározása ad lehetőséget. Az új Nemzeti alaptanterv a kiemelt fejlesztési területek és nevelési célok újrafogalmazásával, valamint figyelemmel a diákok változó motivációira, tanulási szokásaira, érzelmi igényeire, minden gyermek számára biztosítja-e a megfelelő tanulási lehetőséget.

Mennyire biztosítható a gazdálkodók versenyképességének megőrzése a mezőgazdasági felnőttképzés finanszírozásának csökkenése következtében?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Miniszter úr! A mezőgazdasági felnőttképzés hivatott biztosítani a magyar vidék társadalmi-gazdasági fejlesztését, a legidőszerűbb agrárgazdasági és vidékfejlesztési európai uniós ismeretek elsajátítását. Erre azért van szükség, mert az agrárvállalkozók és az egyéni gazdálkodók ma sokszor nem látják elég világosan a piacgazdaság működési mechanizmusait az agrártermelésben, a jövedelmező agrártermelés technológiai, üzemszervezési és ökonómiai feltételeit. Ma a gazdálkodók egyre nagyobb hányada mutat növekvő érdeklődést az olyan továbbképzési formák és programok iránt, amelyek közvetlen összefüggésben állnak az agrártermelés költségeinek csökkentésével, az agrárpiaci értékesítés feltételeinek javításával, a technológiai és gazdálkodási feltételek korszerűsítésével, az agrártámogatási pályázati lehetőségekkel és általában a jövedelmezőség növelésének legújabb módozataival. Azonban az utóbbi időben a mezőgazdasági felnőttképzés területén csökkent a finanszírozás mértéke, ami veszélyezteti a vidéken élő gazdálkodók felkészültségét, illetve versenyképességét.

– Miniszter úr! Hosszú évek óta több szakmában több térítésmentes tanfolyam is megvalósult a regionális képzőközpont szervezésében, de sajnos a tavalyi évtől kezdődően, az elmúlt időszak örökségének hatására, gyakorlatilag eltűntek ezek az ingyenes tanfolyamok a mezőgazdasági szakmákban, kivéve az MVH-nál pályázható, utólagos finanszírozású tanfolyamokat, amelyek korlátozott számban, de meghatározott helyeken állnak rendelkezésre. Kérdezem:

• Mennyire biztosítható a gazdálkodók versenyképességének megőrzése a mezőgazdasági felnőttképzés finanszírozásának csökkenése következtében?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! Egyetérthetünk abban, hogy az agrárgazdaság teljesítménye nem választható el a szakképzés, illetve a felnőttképzés színvonalától, annak eredményességétől. Az új szakképzésről szóló törvény január 1-jével lépett hatályba. Ez a szabályozás a gyakorlatorientált, duális szakképzési rendszer kialakítását szolgálja: felkészíti a fiatalokat arra, hogy a munkaerőpiacon helytálljanak. A szakképzés ingyenes megszerzése mellett továbbra is biztosítjuk minden tanulni akaró diák és felnőtt számára az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések folytatásának a lehetőségét. Ezt a célt szolgálja az EMVA-forrásból finanszírozott, „mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó képzések” elnevezésű támogatás. Emellett vannak MVH-s pályázatok is, melynek révén 100 százalékos európai uniós támogatással fedezi a képzési díjakat az állam. A 2-5 napos tanfolyamokon az agrárgazdaság aktuális kérdéseivel kapcsolatos témakörökkel, a kistermelői élelmiszer-előállítással, borpiaci ismeretekkel tudnak megismerkedni az érintettek.

Közös önkormányzati hivatalok kialakítása Zala megyében

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): – Az Országgyűlés a tavalyi év végén, december 19-én fogadta el a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényt. Időszerű volt. Véleményem szerint olyan törvényt sikerült megalkotni, amely lehetővé teszi a polgármesteri hivatalokban folyó munka ésszerűsítését, megszünteti a párhuzamos feladatellátást, növeli a hatékonyságot.

– Államtitkár úr! Az önkormányzati terület átalakítását más-más okok miatt kísérték figyelemmel a települések vezetői és az ott élő polgárok. Gyakran lehetett hallani egy-egy híradásban, hogy a közös hivatalok megalakítása miatt sérülnek a polgárok jogai az önkormányzati ügyintézésben. A település lakói ezért elsősorban azt tartották-tartják szem előtt, hogy az egyes önkormányzati közszolgáltatásokhoz való hozzájutás ne legyen nehezebb, körülményesebb, ne kelljen az egyes ügyeik intézése miatt a mostaninál többet utazniuk.

– Zala megyét, mivel jellemzően aprófalvas településszerkezetű, nagymértékben érinteni fogja az átalakítás. Már az év elején megkezdődött a polgármesterek, jegyzők egyeztetése a jövőbeni közös önkormányzati hivatalok kialakításával kapcsolatban. A tervezések kapcsán felmerülő kérdéseim a következők:

• A gyakorlatban hogyan fog működni a hivatali ügyintézés, ügyfélszolgálat a kistelepüléseken?
• A feladatellátás terén a közös hivatalok kialakítása után megmaradhatnak-e a jelenlegi, jól működő önkormányzati társulások?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – A közös hivatalok működtetésében talán az egész országban a Zala megyeiknek van a legnagyobb tapasztalatuk. 258 településükből 236 ma sem önállóan tartja fenn a hivatalát, hanem körjegyzőségben. Nyilvánvaló, hogy a tapasztalataikat akár az egész országnak meg kell ismerni.

– Képviselő úr!  Én azt gondolom, hogy ezeket a tapasztalatokat figyelembe véve a Zala megyei települések olyan jól működtethető önkormányzati hivatali rendszert fognak tudnak létrehozni, ahol a választópolgároknak a mostanihoz viszonyítottan semmivel több időbe, energiába és pénzébe nem fog kerülni az önkormányzati szolgáltatások elérése.

– Ami a társulásokat illeti: 2013. január 1-jét követően 6 hónapjuk van a most meglévő társulásoknak, hogy eldöntsék a további működésüket. Kötelező önkormányzati társulás létrehozását sem az önkormányzati törvény, sem más egyéb törvény jelenleg nem írja elő.

Milyen lépéseket kíván tenni a kormány az ingázó munkavállalók közlekedéssel összefüggő munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése nem lehetséges megfelelő közösségi közlekedés fenntartása, fejlesztése és az igénybevétel támogatása nélkül, hiszen a munkavállalók jelentős része nem ott dolgozik, ahol lakik. A hatályos munka törvénykönyvének 153. §-a a munkába járással összefüggő költségek megtérítését 86 százalékos arányban írja elő. Ez a rendelkezés - bár jog szerint kötelező - a jelenlegi gazdasági helyzetben a kis- és közepes vállalkozások számára valójában betarthatatlan. Ráadásul a béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályok idei változása alapján, jelentősen, 19 százalékról 30,95 százalékra nő a helyi közlekedési bérlet adóterhe. Az utazási költségek támogatására vonatkozó jelenlegi szabály tehát a munkáltatók és a munkavállalók szempontjából egyaránt fenntarthatatlan.

– Államtitkár úr! Véleményünk szerint hatékony, célzott és betartható intézkedésekkel kell kiváltani. Például előremutató lenne, ha a cégek az alkalmazotti létszámnak megfelelő közösségi közlekedési bérletet költségként elszámolhatnák, vagyis minden egyes munkavállalónak megvehetnék a bérletét, és ehhez nem kellene adózniuk és az áfát is visszaigényelhetnék. Mindezek alapján kérdezem:

• Milyen lépéseket kíván tenni a kormány az ingázó munkavállalók munkaerő-piaci helyzetének javítása, illetve az olyan térségek felzárkóztatása érdekében, amelyekben a munkavállalók nagyobb számban kényszerülnek lakóhelyüktől távolabb eső helyen munkát vállalni?
• Továbbá, mikor hoznak a munkavállalók közösségi közlekedési eszközök használatát legalább a cégautók használatával megegyezően támogató intézkedéseket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Úgy gondolom, részben nyitott kapukat dönget kérdésével: jogszabályi lehetőségek állnak rendelkezésre arra, hogy a cégek közösségi közlekedési bérletet juttassanak dolgozóiknak. Ilyen jellegű juttatások a vállalkozások érdekében felmerült költségnek tekinthetők, tehát nem képezik a társasági adó alapját. Ha a munkavállaló munkahelyétől eltérő településről jár be dolgozni, a munkába járást szolgáló bérlet árának 86 százalékát köteles a munkáltató a munkavállaló számára megtéríteni. Helyi utazási bérlet biztosítására is nyílhat lehetőség, ha a helyi közlekedést a munkavállaló átutazás céljából veszi igénybe. Egyéb körülmények esetében a helyi utazási bérlet juttatása béren kívüli juttatásnak minősül, amely valóban csak a munkáltatót terhelő közterhek megfizetése mellett biztosítható.

– Ami az áfát illeti. A hazai áfaszabályok az uniós előírásoknak megfelelően szabályozottak, emiatt az adóalanyok olyan mértékben jogosultak levonni a rájuk áthárított adót, amilyen mértékben az adott terméket vagy szolgáltatást adóköteles tevékenységükhöz használják. Ettől eltérő szabályozásra sajnos nincs lehetőség.

Faludy György igen, Wass Albert nem?  Ez lenne a Fidesz kultúrpolitikája?

FARKAS GERGELY, (Jobbik): – Államtitkár úr! Február 6-án tették közzé a Nemzeti alaptanterv első változatát, amelyet ezzel egy időben társadalmi vitára is bocsátottak. Sok más mellett, érthetetlen módon, hiányoznak belőle számos méltatlanul elfedett írónk és költőink életműve. Sok ilyet lehetne sajnos mondani, de tartalmi korlátok miatt mindösszesen négyet szeretnék kiemelni. Wass Albert, Szabó Dezső, Hamvas Béla, Nyírő József, akiket mind-mind az elmúlt rendszerben politikai indokok miatt száműztek a tananyagból, mert műveiket a nemzeti érzület megerősítése, a hazaszeretetre tanítás és az erkölcsi tartás fontossága jellemezte.

– Államtitkár úr! Igen, tudom, hogy ez még nem a végleges verziója a NAT-nak. Igen, mi is éltünk a lehetőséggel, és elküldtük javaslatainkat az erre megadott honlapon keresztül. Igen, tudom, hogy a pedagógusok és szakemberek véleményét is kikérik, és így fognak dönteni. Igen, azt is tudom, hogy rengeteg kiváló szerző van, aki nem fér be az alaptantervbe, de sokan érezzük úgy, hogy az említett írók legalább egy-egy művének igenis kell hogy helye legyen a Nemzeti alaptantervben. Az elmúlt másfél évben azonban megtapasztalhattuk: kizárólag egy dolgon múlik minden, azon, hogy mik a kormány szándékai. A múltba tekintve, a Rákosi- és Kádár-rendszer ideológiájából kifolyólag nem meglepő ezen nemzeti írók száműzetése. Kérem, államtitkárurat: ismertesse a kormány vagy az államtitkárság álláspontját ezen szerzők Nemzeti alaptantervbe való beemeléséről. Kérdezem:

• Önök ezt akarják folytatni, vagy végre szándékoznak a tananyagban megjelentetni ezen szerzőket, ezzel megbecsülést visszaadni nekik, és megismertetni a mai fiatalokat ezekkel a valódi értéket közvetítő művekkel?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Nemzeti alaptanterv készítői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy korszerű és egyben a közös nemzeti céljainkat, értékeinket is megjelenítő tervezetet bocsássanak vitára. Nem feladatom itt ezeket lajstromozni, de aligha szégyen, hogy a vitaanyagot ezen az úton jobbá, nemesebbé szeretnénk tenni. A vita az vita! Tehát az értékes hozzászólása puszta létéből nem érdemes, nem is bölcs dolog a majdan elkészülő anyagra végkövetkeztetéseket levonni.

– Képviselő úr! A kultúrpolitika semmiképp sem jelenti azt, hogy művészeket politikai hovatartozásuk alapján értékelünk, éppen ezért szükséges, hogy a Nemzeti alaptanterv kiegyensúlyozottan legyen figyelemmel a nemzeti értékekre és a különböző irodalmi, esztétikai megközelítésekre. Hálásak vagyunk a jobbítás érdekében elhangzó javaslatokért. Én magam parlamenti államtitkárként - a számomra rendelkezésre álló törvényes eszközöket felhasználva - a vitában javaslatot teszek arra, hogy a határon túli magyar írók - így Wass Albert is - elnyerjék méltó helyüket a Nemzeti alaptantervben. A nemzeti együttműködés kormánya eddig is, és ezután is mindent megtesz azért, hogy minden magyar diák pontosan ismerje a magyarság sorsát.