„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - udvariasan hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan sem jelezve  tallózunk. -

Már nincs Debreceni Páros kolbász, Kapuvári Bacon szalonna, de vajon lesz-e Pápa Sonka a polcokon?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! Egy hónappal ezelőtt hasonló témájú kérdést tettem fel önnek, amire ön adott egy választ, és zárásként annyit mondott, hogy nyugodjanak meg a pápaiak, számíthatnak önre. Meg kell mondjam, nem nyugtatott meg a válasz, mert azon túl, hogy valóban történt érdemi lépés a sertésbeszállítók ügyében, hisz azóta már a rendelet is megjelent, de a gyár továbbműködtetése kapcsán még mindig nagyon homályos a kép, és miután az idő egyre rövidebb, ezért én azt gondolom, hogy ezt a kérdést ismét tisztázni kell. Különösen azért, mert a vidékfejlesztési miniszter egy meghallgatáson mikor megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a gyárral, azt mondta: az élelmiszeriparnak csak egy bizonyos része, az alapfeldolgozás tartozik a VM-hez, tehát az annex-termékek körébe. Megnéztem a VM statútumát, és megállapítottam: nincs igaza a miniszternek, a miniszternek a teljes élelmiszeriparért felelni kell, és én azért fordulok önhöz, mert úgy látszik, valamit félreért az egyik minisztere, amit szerintem tisztázni kellene vele.

– Miniszterelnök úr! Több mint ezer család megélhetéséről van szó, ezért hideg fejjel és tiszta szívvel kell ezt a kérdést tisztázni. Most az, hogy ön engem pápainak tart-e vagy sem, az engem abszolút nem érdekel, azt nem ön dönti el, akármilyen hatalmi pozícióban is van, hanem az, hogy:

• Mi lesz ott, mi fog ott történni, most már konkrétan, mert egyre kevesebb ideje van ennek a gyárnak?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselő úr! Először is találjuk meg azokat a pontokat, ahol egyetértés lehet közöttünk, mert ahogyan ön is mondta, ez egy olyan ügy, amiről jobb hideg fejjel beszélni, ezzel egyetértek. A múltkor sem állt szándékomban megbántani önt azzal, hogy pápainak neveztem, csupán annyit szerettem volna elérni, hogy a személyeskedő elemeket és az indokolatlan politikai felhangokat emeljük ki ebből a kérdésből, mert így elég nehéz lesz megmenteni több száz ember munkahelyét. Én méltányolom az ön erőfeszítéseit egyébiránt, amit ebben az ügyben tesz. Azt is méltányolom, hogy, mint hallhattuk öntől, ismertette azt a tényt, hogy a beszállítókkal fönnálló vitákat, amiket egyébként ön kritika alá vont, a miniszter kormányzati előterjesztésének eredményeképpen sikerült rendezni. Tehát a beszállítók ügyében lényegében tudjuk, hogy mit akarunk, a rendelet megjelent, a dolgok, azt hiszem, hogy jó irányba haladnak.

– A kérdés, amit ön föltesz immáron második ízben s joggal, az az, hogy mi lesz az ott dolgozók munkahelyével. Ön azt mondja, hogy e tekintetben még meglehetősen homályos a kép. Ha úgy értette, hogy hosszabb távon hogyan fog működni ez a vállalat, akkor azt kell mondanom, ön jól látja, valóban homályos ez a kép. Van néhány dolog, amit azonban tudunk: biztosan tudjuk, hogy minden munkahelyet meg fogunk védeni! Az is biztos, hogy a megindított jogi eljárásokat, büntetőeljárásokat végig fogjuk vinni. Tudni szeretnénk, hova lett a pénz? Harmadrészt: nem szeretnénk létrehozni hosszabb távon sem állami tulajdonban álló nagy húsipari cégeket. Tehát olyan megoldást keresünk, amely a magánpiacnál vagy az önkormányzatoknál hagyja a gyárak működtetését. Nem kívánunk nagy állami húsipari holdingot létrehozni. De ami a legfontosabb, az az, hogy minden munkahelyet meg fogunk tartani!

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Megnyugtató, hogy ismételten kijelentette, hogy a munkahelyek nem veszhetnek el. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. Hogy ez milyen technikával történik, azért én nem vetném el az átmeneti megoldás lehetőségét sem. Ha a gyár továbbra is csak készpénzért tud működni, az évi több mint egymilliárd forintjába kerül. Ezt nem fogja kibírni. Erre mondtam, hogy érdemi cash flow beavatkozás kell a gyárnál. Hogy milyen technikával meg hogyan, ez nyilván nem a képviselők dolga, ez alapvetően annak a banknak a dolga, amely a legnagyobb hitelezője ennek a cégnek. Erre kérek határozott intézkedést azért, hogy ne álljon meg ez a folyamat, és ne dőljön be ez a százéves vállalat!

Miért fizetett 200 milliárd forinttal többet a kormány a szakértők által becsült vételárnál az E.ON földgázüzletágáért?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Amikor hallottuk arról, hogy az E.ON, pontosabban, a földgázüzletág visszavásárlását tervezi a kormány, nagyon örültünk, mert abban egyetértünk önökkel, hogy a stratégiai ágazatoknak közösségi tulajdonban van a helye. A cél tehát általunk támogatható volt. Azonban amikor meghallottuk, hogy milyen vételáron szeretné a kormány megejteni ezt az ügyletet, akkor erősen meglepődtünk. Megnéztük a szakértői értékbecsléseket, és ennek alapján azt láttuk, hogy körülbelül 200 milliárd forinttal többet szánt a kormány arra, hogy visszavegye az E.ON-földgázcégeket, mint amennyit a szakértői értékbecslések alapján a földgázüzletága ért az E.ON-nak. Akkor, amikor erről tudomást szereztünk, feltettem egy írásbeli kérdést, kérdeztem a kormányt arról, hogy mi volt az oka. Nem kaptam rá választ. Feltettem utána egy levelet a postára, erre sem kaptam választ. Megpróbáltam összehívni a gazdasági bizottságot a gazdasági bizottság alelnökeként: megtagadta a kormányoldal.

– Miniszterelnök úr! Arra szeretném kérni, hogy vizsgálják felül azt az álláspontot, amely szerint a az ön frakciója, a Fidesz-frakció elutasította ennek a vizsgálóbizottsági kezdeményezésnek az elfogadását. Azt szeretném kérni, hogy pártelnökként, miniszterelnökként hasson oda, hogy ebben az ügyben tisztán lássunk, és ennek a 200 milliárd forintnak a sorsáról meggyőződhessünk, hogy nem korrupciós felár vagy nem esetleg a rezsicsökkentés költsége lett ilyen módon visszaadva a szolgáltatóknak. Kérdésünk is változatlan:

• Miért fizetett 200 milliárd forinttal többet a kormány a szakértők által becsült vételárnál az E.ON földgázüzletágáért?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Folyamatban lévő üzleti tárgyalásokról eddig sem adtunk információt és ezután sem fogunk. Ezzel szemben minden lezárult üzleti tárgyalásról a legnagyobb örömmel és teljes nyilvánossággal állunk rendelkezésükre. Miután lezárultak a tárgyalások, az ár ismert.

– Tisztelt Képviselőtársam! Ön az ár realitását vitatja. Én azt tudom önnek mondani ezzel kapcsolatban, hogy a tárgyalások elején a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégével készíttettünk egy alapmodellt és számításokat, hogy a tárgyalásokhoz legyen iránytűnk. A vételár, mint tudják, 280 milliárd forint volt, az alapszámítás szerint pedig 294 milliárdig volt értelmes elmennünk. Tehát a nemzetközi könyvvizsgálók által megállapított ár alatt vásároltuk meg az E.ON-t. A tárgyalások közben is készíttettünk egy másik nagy nemzetközi céggel elemzéseket annak érdekében, hogy a tárgyalás során felszínre került információk alapján meddig lehet elmenni. Ott a 480 milliárd forintot határozták meg a nemzetközi könyvvizsgálók. Végül is 280 milliárdért vásároltuk meg.

– Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy ez jó üzlet. Most nem egy energiapolitikai vitában vagyunk, hanem egy ár realitásáról vitatkozunk. Az árat úgy tudja egy kormány és így fogja a jövőben is mindig meghatározni, hogy külső értékbecslőt kér fel annak érdekében, hogy az ilyen érdeklődő kérdésekre, mint az öné, nyugodtan és higgadtan tudjon válaszolni.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök úr! Minket az nyugtatna meg, ha nemcsak az ön elbeszéléseiből értesülnénk ezekről az értékbecslésekről, hanem megmutatná a kormánya ezeket az értékbecsléseket, és akkor, ha a kormány elszámolna ezzel a vételárral.

– Miniszterelnök úr! Én most itt nem a takarítónő vagyok, hanem egy országgyűlési párt képviselője. Egy olyan országgyűlési párté, amely az ellenőrzési jogát az ön kormánya fölött is gyakorolni szeretné. Arra kérem önt, hogy emlékezzen a saját, negyed évszázaddal ezelőtti tetteire, amikor megpróbálta ön a szocialista rendszert leváltani, ellenőrizni, ugyanabban a helyzetben volt, mint most a Jobbik önökkel szemben: egy meglehetősen autoriter hatalmi berendezkedést megpróbálunk parlamentáris eszközökkel leváltani és ellenőrizni. Arra kérem, hogy ha ön komolyan gondolta negyed évszázaddal ezelőtt ezt a gondolatot, a demokrácia gondolatát, akkor adjon nekünk lehetőséget arra, hogy ezt az ügyletet korrekten parlamenti képviselőkhöz illő eszközökkel vizsgálhassuk.

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Hiába jelenti be az igényét, hogy fiatal demokrata akar lenni, mint mi voltunk ezelőtt húsz-egynéhány évvel, ezen mi nem tudunk segíteni. Ami azt a megjegyzését illeti, hogy ön nem takarítónő, ezt nem tudom pontosan értelmezni, de érzek egy kis lebecsülést ebből a mondatból. Akár lehetne az is, ha az volna, nem kellene szégyellni.

– Ami pedig a demokrácia ügyét illeti, azt javaslom, hogy tanulmányozza az erre vonatkozó házszabályi rendelkezéseket. Az Állami Számvevőszék minden vagyonmozgást köteles ellenőrizni. Az Állami Számvevőszék nem a kormány szerve, hanem a parlament pénzügyi ellenőrző szerve. Minden adatot ellenőriz, jelentést készít, és azt nyilvánosságra hozza. Úgyhogy azt gondolom, hogy minden összevetés, amelyet a mondataiból kihallhattunk, a diktatórikus rendszerekkel és a mostani nap összevetése a megelőző évtizedekkel, méltánytalan összevetés!

Milyen kínos ügyeket lehet a Viktorral megbeszélni?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök úr! Nyugodtan mondhatjuk, Magyarországon ma az emberek személyes tapasztalata az, hogy az ország nyakig úszik a korrupcióban, és központilag szervezett módszerekkel tüntetik el a köz- és európai uniós pénzeket. Nem arról van szó, hogy egyedi esetek történnek valahol a periférián, az a boldog országok privilégiuma. A mi országunkban a kormány, annak feje és minisztériumai szervezik a pénzek eltüntetését, mondta ezt ön 2006-ban, amiért az ön hivatali elődje, Bajnai Gordon önt beperelte. Azt gondolom, hogy korszakváltás azóta sem történt.

– Miniszterelnök úr! A napokban az interneten közzétett hangfelvétel szerint 20 százalékot kell visszaosztani az önkormányzattól elnyert épület-felújítások után a vállalkozóknak Zuglóban. Ezen a hangfelvételen szerepel például olyasmi is, hogy a vállalkozó szerint azért nem berzenkedtek a sarc ellen, mert azt gondolták, hogy a pártkasszába kell az összegnek bekerülnie, de ezek lenyúlták simán, ezek nem adtak vissza oda senkinek semmit. Akivel beszélget ez a vállalkozó, az nem más, mint Zugló fideszes alpolgármestere. Egy olyan pártról beszélünk, ahol minden pozícióra az ön, tehát a pártelnök javaslata szükséges. Ezen a hangfelvételen van egy olyan kitétel is, hogy ez egy olyan kínos ügy, hogy nem lehet a Viktorral sem megbeszélni.

– Nem tudom, hogy milyen ügyek azok, amiket a miniszterelnök úrral meg lehet beszélni. A közelmúltban az is napvilágot látott, hogy például Fejér megyében nem 109 külön gazdálkodó család, hanem 34 érdekeltség műveli ezután a több mint 5300 hektár földterületet 20 évre. És a legtöbb bérleti egységet, 30-at a Csákvári Mezőgazdasági Zrt. vezérkara szerezte meg, őket követi Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere és érdekeltségei 25 bérleti egységgel. Kérdezem: 

• Ez egy olyan ügy volt, amit önnel meg lehetett beszélni, miniszterelnök úr?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Akár magánüzletről, akár közpénzről van szó, minden visszaosztás törvénytelen. Arra kérem, hogy aki ilyenről tud, haladéktalanul tegyen feljelentést, indítsa meg a jogi eljárást!

– Tisztelt Képviselőtársam! Hogy pártkasszába honnan folytak pénzek az elmúlt időszakban, ezt nem olyan nagyon nehéz kideríteni, mert volt olyan ügy, amit pontosan földerített a magyar igazságszolgáltatás és a magyar nyilvánosság. Csak abban nem a mostani kormányzó pártok, hanem az előző kormányzó pártok voltak érintve, virágok és madarak fedőnév alatt, ha még emlékszik erre a remek ügyre, amelynek szálai egészen Ausztriáig szaladtak. Talán még most is zajlik ez az eljárás. Úgyhogy azt javaslom, ha ilyen műhelytitkokra kíváncsi, akkor ne engem kérdezzen, hanem az előző kormányzó pártokat. Ami pedig a szűkebb pátriám dolgát illeti: miután korábban ott egyetlen állami gazdaság művelte a földeket, most meg 35-en művelik, ez egy olyan jó arány, amit bátran lehet vállalni. Ami pedig azt a kérdést illeti, ahogy ön fogalmaz, hogy milyen kínos ügyeket lehet a Viktorral megbeszélni, a válaszom úgy hangzik: minden ügyet meg lehet velem beszélni, ami rám tartozik, ami viszont nem, azt ne velem akarja megbeszélni!

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök úr! Az a helyzet, hogy ami a szűkebb pátriáját illeti, ott az érdekeltségek legerősebb felső 26 százaléka kapta meg az összes aranykorona-érték több mint 88 százalékát és a földterületek több mint 85 százalékát. Tehát nem igaz az, hogy a helyben gazdálkodó, boldogulni akaró családok kapták meg a legtöbb földet. Viszont nagyon érdekes az, amit itt a válaszában elmondott az Ausztriába nyúló szálakkal kapcsolatban. Ezekről az ügyekről miért nem tudunk többet? Eltelt három év, önök elszámoltatást ígértek, és ezekről az ügyekről három év után sem tudunk többet. Azt viszont tudjuk, miniszterelnök úr, hogy az LMP beterjesztett törvényjavaslatot arra, hogy ebben az országban földbérleti pályázatot, közbeszerzési pályázatot vagy trafikkoncessziót érvényesen csak úgy lehessen elbírálni, hogy az eredményhirdetéskor valamennyi versengő ajánlatot megismerjük. Önök ezeket a javaslatokat lesöpörték az asztalról. Csakúgy azt is, hogy például ha olyan eset történik, mint Zuglóban, hogy a bölcsőde felújításnál pórul járt kisvállalkozókat nem fizetik ki, az állam, illetve az önkormányzat álljon helyt. Önök cserbenhagyták ezeket a melós embereket Zuglóban is.

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Bár látszólag ugyanazt a nyelvet beszéljük, úgy tűnik, mégis mást értünk rajta. A visszaosztó vállalkozó nálunk nem melós, tisztázzuk a dolgot. Tehát ha valamelyik vállalkozót a visszaosztásban sérelem ért, ami ellen egyébként bűncselekmény okán följelentést kéne tenni, azt nem javaslom, hogy a munkásvédelem címszó alá írja be a noteszébe, képviselő úr. Másodsorban: ami a szűkebb pátriánkat illeti, ami ön mondott, az rendben van, az eddigi egy bérlő helyett most van 35. Még egyszer ismétlem: a matematika szabályai érvényesek: a 35 több mint 1. Ez a gazdaságpolitikánk lényege, amit eddig kevesen tehettek meg, most sokan férhessenek hozzá.

– Tisztelt Képviselőtársam! Arról, hogy ön miért nem tud arról az előző kormány idejéből Ausztriáig futó ügyről, ami a „madarak és virágok” címszó alatt futott, csak egy magyarázat van: nyilván még fiatal. De hát, mint tudja, a magyar demokrácia nem az ön parlamenti képviselői mandátumának időpontjában kezdődött, hanem már jóval korábban elkezdődött, és nemcsak dicsőséges pillanatai voltak, hanem kevésbé dicsőségesek is. Javaslom, azokat is tanulmányozza. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmét!

Tavares-jelentés vagy Tabajdi-jelentés?

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – Tisztelt Miniszterelnök úr! Nem olyan régen, alig néhány hónappal ezelőtt, június végén az Európai Parlament elfogadott egy rendkívül méltánytalan és igazságtalan jelentést Magyarországról, illetve határozatot Magyarországgal szemben. Ezt követően a magyar parlamentben is hosszú vitát folytattunk, válaszoltunk erre, és kimondtuk, hogy a Magyar Országgyűlés csodálkozásának ad hangot, hogy az Európai Parlament olyan határozatot hozott, amelyhez nincs joga, amellyel túllépi hatáskörét. És azt is kimondtuk, hogy önkényesen állapított meg követelményeket, önkényesen vezetett be új eljárásokat, illetve kreált intézményeket, amelyekkel megsértette Magyarország uniós alapszerződésben is garantált szuverenitását.

– Tisztelt Miniszterelnök úr! Mi akkor azt gondoltuk, egy olyan jelentéssel vitatkozunk, amelynek szerzői valóban az Európai Parlamentben ülő, de más nemzetekhez tartozó szocialista, baloldali képviselők. Ehhez képest némi meglepetéssel értesültünk arról, hogy nem így van. Herczog Edit, az MSZP európai parlamenti képviselője érdekes újdonságokkal ismertette meg a közvéleményt, amiben elmondja a Tavares-jelentésről, hogy „összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme, végigharcolásában mindannyian részt vettünk elfogadtatásáért valamennyien mindent megtettünk”. Ugyancsak leszögezte,

 szó szerint: idézem: „Fellépésünk a Tavares-jelentés elfogadása során pártszerű, szakmailag előkészített és megalapozott volt, mindenben megfelelt vállalásainknak. Az Európai Szocialisták Pártjának vezetésében, az európai szocialista frakcióban növelte a Magyar Szocialista Párt tekintélyét”. Mi jobban örültünk volna, ha Magyarországon növeli a tekintélyét. Tekintettel arra, hogy miniszterelnök úr volt az, aki az Európai Parlament vitájában képviselte Magyarország érdekeit, tisztelettel kérdezném,

• Volt-e sejtelme arról, hogy valójában nem a Tavares-jelentés, hanem a Tabajdi-Göncz-jelentés vitáján vesz részt?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Először is szeretném megköszönni, hogy ezt a témát szóba hozta. Ezt már csak annál is inkább jól tette, mert az ellenzéktől ezt aligha várhattuk volna, már csak azért is, mert eddig az ellenkezőjét mondták. És azt gondolom, Magyarország szempontjából fontos fejlemény az, ami az elmúlt napokban történt, és amire ön a kérdésében rámutat. Nem kevesebb történt annál, mint ami kiderült, hogy a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti képviselői összefogtak Magyarország ellenfeleivel Magyarország ellen.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Javaslom, hogy higgadtan vitassuk meg ezt a kérdést, mert ez egy fontos ügy. Nyilvánvaló, hogy a magyar parlament pártjai között vannak viták. Azonban azt gondolom, hogy vannak nemzeti érdekek, amelyeket ezeknek a vitáknak nem ildomos túllépniük. Itt most nem kevesebb dolog történt, mint az, hogy vannak olyan magyarok, vannak olyan, a magyarok szolgálatára fölesküdött magyarok, vannak olyan, a magyar közéletben részt vevő magyarok, akik nem kevesebbet tesznek, mint hogy az ország ellenfeleivel összefognak a magyar emberek ellen.  Ez lehangoló, és rendkívüli csalódottságra ad okot! Azt kell mondanom, hogy mindenkinek tudnia kell, aki ilyet tesz, aki egyszer hátat fordít a magyar embereknek, ne lepődjön meg, ha legközelebb a magyar emberek is hátat fordítanak neki!

+

ROGÁN ANTAL: – Tisztelt Miniszterelnök úr! Abban az országgyűlési határozatban, amit július elején fogadott el a magyar parlament, azt is ki kellett mondanunk, hogy a Magyarországot sújtó hatalmi visszaélés mögött bizony üzleti érdekek húzódnak meg. És az az érzésem, hogy ezek mögött a megrendelt és megírt szavak mögött is ugyanezek húzódnak meg. Az egyik oldalról azt mondják tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy nem önök írták ezt a jelentést, aztán kiderül, hogy mégis. Másik oldalról pedig végig azzal kampányolnak, hogy rezsit szeretnének csökkenteni, miközben kormányoztak, durván megemelték a rezsiárakat. És még sorolhatnám. Mindig is kiszolgálták az üzleti és a banki érdekeket, és úgy tűnik, hogy ennek érdekében emeltek szót az Európai Parlamentben is, és ennek érdekében írták a Magyarországot méltánytalanul elmarasztaló jelentést. Így a viszontválaszban hadd kérjem a szocialista képviselőktől, hogy azokat a szocialista európai parlamenti képviselőket, akik ebben részt vettek, véletlenül se indítsák újra!

Miért titkolóznak?

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! Sajnos nem oszlik az a homály, ami a múlt héten lezárt, erősen mutyigyanús E.ON-vásárlási ügylet körül kialakult. Ami biztos, hogy önök 280 milliárd forintból nem gázüzletágat vettek, hanem csak két céget, amelyért szakemberek szerint egy forintot se lenne érdemes adni, ettől ugyanis nem lesz olcsóbb a gáz, és nem lesz biztonságosabb az ellátás. 280 milliárdot a könyv szerinti 110 milliárd forintos értékkel szemben, tehát ez túlzás. Kérem, ne titkolózzanak, adjon választ, próbálja meg tisztázni ezt a mutyigyanús ügyet! Kérdezem:

• Miért titkos az E.ON elnök-vezérigazgatójával kötött szándéknyilatkozata?
• Milyen felhatalmazás alapján írta alá ezt az ügyletet, a szándéknyilatkozatot?
• Tartalmazott-e a szándéknyilatkozat vételárat, illetve határidőket?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Miután úgy látom, hogy az én szavaim valószínűleg keveset nyomnak önnél a latba, de azért újra megismétlem: létezik Magyarországon egy állami vagyonról szóló törvény. Ez a törvény világossá teszi, hogy a tulajdonosijog-gyakorlással kapcsolatos minden tevékenységet, a társaságok megvásárlásának részleteit az Országgyűlésnek alárendelt Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Ezért azt javasolom, miután bennem úgysem bízik, nekem úgysem hisz, hagyatkozzon az Állami Számvevőszékre!

+

JÓZSA ISTVÁN: – Miniszterelnök úr! Megnyugtató lett volna, ha a feltett kérdéseimre személy szerint válaszol, merthogy önök írták alá. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy ön rossz üzletet kötött, és most menekül a szembesítés elől, keni a felelősséget a számvevőszékre. Szerintünk a közpénzek pazarlásának ez a módja az Európai Unióban nem megengedett. Lehet, hogy arrafelé, ahol baltás gyilkosokkal üzletelnek, lehet, de Európában ezt nem.

– Miniszterelnök úr! Továbbra is az a kérdés: miért titkolja a szándéknyilatkozatot, milyen titkolnivalója van önnek a 280 milliárd közpénz felhasználásáról? 170 milliárddal túlfizették az E.ON-t. Ajánlom önnek figyelemébe az MSZP 5 pillér programját, amelynek fókuszában a gyerekek, a nők, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozások és a nyugdíjasok állnak: arra biztosítson pénzt! Erre pedig minek kellenek újabb tízmilliárdok? Azt beszélik: még 65 milliárdot bele akarnak pumpálni ezekbe a cégekbe. Mi a cél ezzel, ha olyan jó üzletet csináltak?

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Először is köszönöm, hogy azonnali kérdés keretében fölhívta a figyelmemet az MSZP programjára, különösen annak idevonatkozó fejezetére. Ígérem, amint bokros teendőim engedik, tanulmányozni fogom az abban foglaltakat.

– Tisztelt Képviselőtársam! Az Állami Számvevőszék jelentései nyilvánosak, ön is tanulmányozhatja őket, tehát mindent elolvashat. Ezért az a kérdés, amely abból a hipotézisből indul ki, hogy volna bármi, ami nem nyilvános, egész egyszerűen hamis. Még egyszer mondom: nincs egyetlen eltitkolt információ sem, és mivel tudom, hogy a kormány által adott információkat önök sosem fogadják el hitelesnek, ezért az Állami Számvevőszék információit, kérem, hogy tanulmányozzák, hátha nekik jobban hisznek.

– Tisztelt Képviselőtársam!. Valóban az a helyzet, hogy miután a kormánynak van egy programja, miszerint Magyarországon a rezsit csökkenteni kell, sőt a rezsiárakat nemcsak egyszer kell csökkenteni, hanem alacsonyan is kell tartani, ehhez pedig eszközökre van szükségünk, ezért Magyarországon a rezsiár meghatározásához szükséges, minél több eszközt igyekszünk köztulajdonba venni. Ezért például a gáztározók megvásárlásának programja sem fejeződött be. Akkor fejeződik be, amikor Magyarországon minden gáztározó többségi magyar állami tulajdonban lesz, és ez így lesz!

Kik Magyarország rejtett erőforrásai?

MIRKÓCZKI ÁDÁM, (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Ön idén májusban a Cigányügyi Egyeztető Tanácson úgy fogalmazott – szó szerint idézem –: „a kormány rejtett erőforrásként tekint a cigányságra, nem pedig problémaként”. Természetesen ezt sokan sokféleképpen értelmezik, és nyilván lehet is értelmezni. Én a magam részéről ettől most eltekintenék. Azonban tény, hogy a rendszerváltástól napjainkig, idestova 23 éve sok-sok, talán megszámlálhatatlan mértékű adóforintot költöttek a cigányság integrációjára, sokmilliárdos programok indultak, önök is, ha pontosak az emlékeim, akkor egy 1,2 milliárdos felzárkóztató programot indítottak – és ezzel szemben van a nagy magyar valóság. Ez idáig rendben is van, hogy ki mennyit fordít rá. A nagy kérdés ott van, hogy mindez mire lesz elég?

– Miniszterelnök Úr! Azt látjuk, hogy 23 év elteltével ez az elképesztően sok milliárd adóforint arra a minimumra sem volt elég, hogy legalább egyetlen hiteles, cigány származású politikust, egyetlen hiteles cigány származású politikai vezetőt kitermeljen ez az integrációs politika, aki legalább egyszer az életben föláll itt a parlamentben, és azt mondja, hogy vannak dolgok, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és azt mondja, hogy nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink is. Ez nem történt meg, és ez a legnagyobb deficitje ennek az egész integrációs problémának.

– Miniszterelnök úr! A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében ott van az a félmillió magyar állampolgár, aki most már az elmúlt évek alatt külföldre menekült, vagy külföldre száműzte az élet, ha úgy tetszik, és jelentős részük diplomával rendelkezik, nyelveket beszél, és mivel ők nem tudnak itthon labdába rúgni, adódik a nagy kérdés, hogy ha újragondoljuk ezt az egész problematikát:

• Kik is valójában Magyarország rejtett erőforrásai?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Kezdjük itt is azzal, amiben egyet tudunk érteni, bár a végén kiderül, hogy ez jelentéktelen ahhoz képest, amiben nem értünk egyet. Ha tehát azt a kérdést teszi fel, hogy az elmúlt 23 év társadalmi felzárkóztatási programjaira fordított összegek, amelyekbe egyébként – csak hogy kivegyem ezt a rossz felhangot az ön hozzászólásából – nemcsak cigányokat kell érteni. A társadalmi felzárkóztatási programban mások is vannak, akik nem cigányok, de hátrányos helyzetűek, de szegények, de különböző hátrányokkal küszködnek. Tehát ezeknek a programoknak a célzottjai nem kizárólag a cigányok voltak, ezért rajtuk elverni a port a programok korlátozott sikere miatt, nem helyes. Ha viszont azt a kérdést tesszük fel, hogy ezek a programok összességében elég eredményesek voltak-e, akkor a válaszom az, hogy nem. Tehát ha az ön hozzászólásából azt a következtetést szeretné levonatni velünk vagy velem, hogy értékelni kell ezeket a programokat, és más típusú programokat kell indítani, mert ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor egyetértek önnel.

– Tisztelt Képviselőtársam! Ha az ön szavait úgy kell értenem, hogy ön szerint a magyar cigány emberek nem tartalékai Magyarországnak, nem rejtett erőforrásai Magyarországnak, akkor nem értek egyet önnel. Szerintem Magyarországnak mindenki rejtett erőforrása, aki dolgozni szeretne és képes is, de nem jut munkához. Minden ember, aki dolgozni szeretne és képes dolgozni, de nem jut munkához, rejtett erőforrása Magyarországnak, legyen szó kismamákról, nyugdíj előtt álló, meglett férfiakról és nőkről, vagy éppen romákról. A magyar kormánynak a mi felfogásunk szerint az a feladata, hogy az embereknek lehetőséget próbáljon teremteni arra, hogy ha megvan bennük a képesség és az akarat, hogy dolgozzanak, ezt tegyék. A parlamentben olyan cigány vezetők ülnek, akik egyébként ebből a szempontból számomra hitelesek.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök úr! Azt hiszem, az egyértelmű, hogy nem abban van köztünk a vita, hogy kell-e integrálni adott esetben a cigányságot vagy más hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket, a hogyanban azonban már sokkal inkább. Az utolsó mondatára azért reagálnék. Én még nem hallottam a magyar parlamentben 2010 májusa óta olyan cigány képviselőtársunkat vagy cigány származású képviselőtársunkat, aki valóban őszintén elmondta volt azt a vidéki problémát, amit ők is pontosan tudnak és mi is pontosan tudunk. Ha megnézzük a vidéki nagy magyar valóságot, ott a kulcs, amit ön is mondott, hogy mindenki rejtett erőforrás, aki dolgozni akar. Mi azt látjuk, hogy nem akar mindenki dolgozni, és mielőtt bárki belekötne, nem kollektíve a cigányságra értem ezt, hanem annak egy jelentős részére, akik a munka, az oktatás és a törvények világán kívül képzelik az életüket. Viszont ott van – még egyszer mondom – az a félmillió magyar, aki dolgozni akar és azért ment el külföldre, hogy boldoguljon. Rájuk mikor lesz érvényes egy olyan kormányzati politika, amely ugyanilyen összegeket fordít az ő támogatásukra?

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Szerintem egy önálló kérdést is megérne a külföldön dolgozó magyarok kérdése, és ha ilyen kérdést kapok, örömmel állok elébe, hogy ezt is megbeszéljem önnel. Számomra azonban van egy kis stichje annak, ha ön ezt a kérdést a romákra vonatkozó kérdéssel egybekötve veti fel. Nem tartom elegáns dolognak, hogy azt a benyomást kelti akarva-akaratlanul, mintha egyébként a külföldön dolgozó magyarok elől a cigányok itthon fölennék a pénzt. Ez nem túl elegáns vélemény.

– Tisztelt Képviselőtársam! Én nem kérdőjelezem meg az ön jó szándékát, ezért azt javaslom, hogy beszéljünk a romákról, amikor erről van szó, és beszéljünk a külföldön dolgozó magyarokról, amikor erről van szó, és ne keltsük azt a benyomást, hogy ha a cigányokra fordított pénzt rájuk fordítottuk volna, akkor ők ma itthon dolgoznának. Ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Úgyhogy korrekt és méltányos elbánást szeretnék kérni a cigányokkal szemben is, mint ahogy mi is elvárjuk, hogy a cigányok is nekünk megadják a korrekt és méltányos ügykezelést, ha szabad így fogalmaznom.

Milyen közös restanciánk van a devizaalapú hitelezés területén?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök úr! Az elmúlt három esztendőben jómagam is többször felszólaltam a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatban. Önök, mint a Fidesz-frakció, és önök mint a kormányzat nagyon sok megoldási eszközt bevetettek, hogy ezt a problémát megoldják, viszont egyik eszköz sem ment le az alapokig.

– Miniszterelnök Úr! Róna Péter, az LMP programtanácsának az elnöke már tíz éve mondta azt, hogy ez egy hibás pénzügyi termék. Ön az elmúlt évben szintén hasonlóan nyilatkozott ezen devizaalapú hitelezés kapcsán. A mai napon a Pécsi Ítélőtábla is az ítéletében megerősítette, hogy egy hibás pénzügyi termékről van szó, egy olyan, két fél közötti polgári jogi viszonyról, amely alapján a forgalmazó hibás pénzügyi terméket adott oda a fogyasztónak. Most az a kérdésem, hogy ön azon az erkölcsi alapálláson áll-e, hogy a forgalmazónak a felelőssége vállalni a kockázatot a kibocsátott hibás termékekért, és aki nem érintett ön szerint a devizahitelezés hibás termékében, annak kell-e aránytalanul nagy terhet kapni a nyakába adófizetőként. Ezért is kérdezem:

• Ön támogatja-e azt az LMP-s kezdeményezést, hogy amennyiben a bíróság elé kerül az ügy, akkor a szerződés egészét kell hogy vizsgálja a bíróság ezen hitelezési szerződés esetén?
• Ön támogatja-e azt, hogy kilakoltatni csak akkor lehessen embereket, amikor a bíróság jogerősen megállapította, és hitelt adott ennek a szerződésnek?
• Támogatja-e azt, hogy a bankok ne ruházhassák át a követeléseiket különféle behajtó cégeknek, amelyek inkább terror alatt tartják az embereket a kilakoltatás előtt, mintsem a behajtással foglalkoznának?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Igen, ezeket mindig is támogattuk.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök úr! Nem is, mint miniszterelnök urat, hanem mint pártelnök urat , kérem, hogy hívja fel a pártjának a figyelmét arra, hogy most az Országház előtt van egy ilyen törvényjavaslat, és amennyiben valóban át akarják vágni a devizahitelezés gordiuszi csomóját, és egyszer s mindenkorra rámutatni a felelősökre, hogy ne az adófizetőknek kelljen felesleges terheket vállalni csak azért, mert hibás terméket vitt valaki a piacra. Kérem, hogy pártelnökként beszéljen a frakcióvezetővel, és támogassák azokat az LMP-s javaslatokat, amelyekkel megoldható lenne az egész devizahitelezési kérdés. Akkor nem kellene százmilliárd forintokkal dobálóznia, nem kellene titkos alkukat kötnie a Bankszövetséggel, hanem tisztán, a bíróság előtt játsszák le azt a meccset, ami oda tartozik, hiszen fogyasztóvédelmi kérdésről van szó.

+

ORBÁN VIKTOR: – Csak annyit szeretnék kiegészítésként hozzátenni, hogy mint bizonyára tudják, az idevonatkozó törvény szabályai szerint október 15-étől az időjárásra való tekintettel kilakoltatások nincsenek, nem is lesznek, és így talán ezt a vitát is higgadtan meg tudjuk beszélni, illetve az ügyet meg tudjuk oldani az előttünk álló hónapok során.

Kormányhivatalok anomáliái?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! Egy olyan ügyben kérem az ön segítségét, amiben már kérdeztem kormány képviselőit, ugyanakkor ők nem tudtak kielégítő választ adni, sőt azt érzékeltem a válaszukból, hogy nincsenek megfelelő információik, ezért fordulok most önhöz. Történt, hogy Tatabányán, Komárom-Esztergom megyében hárommilliárd forintért építettek át egy plazát kormányhivatallá. Ennek a részleteibe most nem megyek bele, lenne ezen is mit vitatkozni. Ami az érdekesebb része, az az, hogy ki az, aki megkapta ezt a közel hárommilliárdos kormányzati megrendelést. Ez a Mester-Építő Fővállalkozó és Kivitelező Kft., amelynek Barna Gábor úr az ügyvezetője, de nem a tulajdonosa. A tulajdonosa egy Levan Investments Limited nevű, Cipruson bejegyzett off-shore társaság. És ennek a Cipruson bejegyzett társaságnak a többségi tulajdonosa pedig Barna Gábor úr és a felesége. Ez természetesen teljesen világosan egy olyan off-shore társaság, amely megkapta Tatabányán ezt a hárommilliárdos kormányzati megrendelést.

– Miniszterelnök úr! Én összesen annyit kértem és kérdeztem, hogy tudtak-e arról, hogy ennek a társaságnak ilyen háttere van, és hajlandóak-e kivizsgálni azt, hogy az ebből az állami megrendelésből származó jövedelmét ez a társaság vajon a ciprusi off-shore érdekeltségén kívül kivitte-e az országból, vagy Magyarországon adózza le? Azt gondolom, hogy ez jogos kérdés, úgyhogy valóban jó szándékkal kérdezem, ha már a kormánya eddig nem adott erre érdemi választ:

• Önök hajlandóak-e kivizsgálni ezt az ügyet?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Próbáltam élénk figyelemmel követni ezt a nehezen követhető, zegzugos, számomra ismeretlen neveket tartalmazó beruházás-brigádnaplót. Ha pontosan meg tudná mondani, hogy mit vár tőlem, akkor én állok az ön rendelkezésére, csak legyen kedves valahogy úgy megmondani, hogy értsem. Mit kell nekem tennem ebben az ügyben?

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Pedig nem volt bonyolult. Azt kérdeztem, hogy a tatabányai hárommilliárdos beruházást egy Cipruson bejegyzett off-shore cég végezte, hajlandó-e ebben vizsgálatot indítani. Ha nem értette meg, akkor én majd átadom a magyar és a ciprusi cégkivonatot, ebben benne van minden. amit tudnia kell. Azt gondolom, ha ezt meglátja, akkor ön lesz az első, aki azt fogja mondani, hogy ez nincsen rendben. Nincs, mert egy hárommilliárdos állami beruházást, ráadásul egy kormányhivatal építését olyan nyerte, aki ezt a hárommilliárdos beruházást nem itt, Magyarországon adózza le ebből a hasznát, hanem kiviszi Ciprusra, és ott adózza le. Tulajdonképpen csak erről szól az én kérdésem, mivelhogy ezt egy off-shore cég megteheti. Itt vannak a cégkivonatok, szívesen átadom önnek, és akkor nyilván ön is meg tudja tenni ezekben a lépéseket.

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Ha jól értem, akkor azt kéri tőlem, hogy vegyem át az iratait, legyen egy belső vizsgálat, és ön kapja meg ennek az eredményét. Nos, átveszem…