„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan sem jelezve tallózunk.

Miniszterelnök úr, valljon színt!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Miniszterelnök úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom az elmúlt három évben számos alkalommal tette kritika tárgyává a magyar diplomácia tevékenységét, a magyar diplomácia érdekérvényesítő képességét, illetve azt, hogy a magyar diplomáciában mennyire jelennek meg, vagy szerintünk nem jelennek meg, a külhoni magyar közösségek érdekei, gondolok itt főként a szomszédságpolitikára. Miniszterelnök úr azonban ezekről a kérdésekről nem igazán nyilatkozott az elmúlt három évben, ezért most két konkrét üggyel szeretnék önhöz fordulni, amellyel kapcsolatban az érintettek nevében is világos választ szeretnék kérni.

– Az egyik az ukrán társulási egyezménynek mára tervezett, de november végére elhalasztott aláírása, amellyel kapcsolatban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az önök kárpátaljai testvérszervezete fogalmazta meg fenntartásait, illetve javasolta, hogy milyen feltételeket lehetne, kellene Magyarországnak ehhez a társulási egyezményhez szabnia, amit majd a külügyminiszterek tanácsának kell elfogadnia, egyhangú szavazással. Tehát Martonyi külügyminiszter úrnak lehetőséggel bírt feltételeket támasztani: ez pedig a Tisza menti magyar választókerület létrehozása, amelyben tankerület is lenne és közigazgatási régió, valamint az ukrán nyelvtörvény maradéktalan betartatása lett volna. A másik kérdés pedig Szerbia csatlakozása az Európai Unióhoz. Ezzel kapcsolatban felmerül: a koszovói szerbek Szerbia segítségével egy európai szinten páratlan autonómiát tudtak kivívni a maguk számára.

– Miniszterelnök Úr! Várom világos és érdemi válaszát azzal kapcsolatban, hogy a koszovói szerbek autonómiája lehet-e minta a délvidéki magyarság számára az uniós csatlakozás során, akar-e ezzel kapcsolatban a magyar diplomácia feltételeket szabni. A másik pedig az említett két feltétel az ukrán uniós csatlakozás kapcsán. Kérdezem: 

• Szabna-e ön, személyesen ehhez a két ügyhöz nemzetpolitikai tárgyú feltételeket?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Én sikeresnek tartom a magyar diplomáciát azért, mert a kettős állampolgárság kérdését sikerült a legtöbb szomszédunkkal elfogadtatnia. Ez egy példátlan diplomáciai bravúr. Ha ön belegondol abba, hogy a kettős állampolgárság kérdését ma nem kifogásolja Szerbia, nem kifogásolja Románia, Horvátország, Szlovéniáról nem is beszélve, akkor azt gondolom, hogy ezt talán érdemes beírni a magyar diplomácia neve mellé érdemként. Ugyanakkor az is igaz, és egy hosszabb beszélgetésben arra is ki lehetne térni, hogy mi az oka annak, hogy ugyanezt Szlovákiával nem tudtuk elérni. De a mérleg nyelve így is a „jól végzett” irányba billen.

– Képviselő úr említette az Ukrajnával kötendő társulási megállapodást. Én azt javaslom önöknek, hogy itt egyelőre semmilyen feltételt ne támasszunk, azon néhány feltételen túl, amit az Európai Unió megfogalmazott. Ukrajnával szemben feltételt támasztani majd akkor lesz értelmes felvetés, ha a mostani megállapodás által kinyitott kapun az ukránok eljutnak odáig, hogy egyébként érdemben tárgyalhatnak az európai uniós tagságukról. Akkor leszünk abban a helyzetben, hogy ezeket az úgymond feltételeket felvethetjük. Ezért azt javaslom, hogy nemzetpolitikai megfontolásokból most inkább engedjük az ukránokat közelebb az Európai Unióhoz, és ne megállítani akarjuk őket.

– Ami pedig a szerbiai ügyeket illeti: azt tudom mondani önnek, hogy Kárpát-medencei mércével mérve sikeres dolog, hogy a Magyar Nemzeti Tanács rendszere létrejött Szerbiában. Ma a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésnek ott azt tartjuk, hogy az erről szóló jogszabályban rögzített lehetőségeket a Magyar Nemzeti Tanács száz százalékig ki tudja használni, és a végrehajtás ne lassuljon le, mint ahogy erre időnként vannak jelek, hanem ütemesen haladjon. Ma ezt tartom Szerbia irányában a legfontosabb nemzetpolitikai célnak.

+

SZÁVAY ISTVÁN: – Miniszterelnök úr!  Saját önvallomásából tudjuk, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, hanem csak arra, amit tesz. Most annyi kapaszkodót sem hagyott nekünk ebben a kérdésben, hogy legalább világosan fogalmazott volna. De ha jól értettem  az a személyes véleménye, hogy a koszovói szerb autonómia nem lehet minta és nem lehet követelés Magyarország számára a délvidéki magyar közösség érdekében. És ha jól értettem, akkor miniszterelnök úr úgy gondolja, hogy ismét ki kell hagynunk egy történelmi lehetőséget, most éppen a kárpátaljai magyarság kapcsán, és be kell engednünk egy újabb előszobába Ukrajnát anélkül, hogy egyébként - más uniós külügyminiszterekhez hasonlóan - az ott élő magyarság érdekében feltételeket szabjunk. Jól értettem a válaszának a lényegét, ugye, miniszterelnök úr?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Két lehetőség van. Az egyik, hogy nem értette, a másik, hogy ön nem akarja érteni, amit mondok. Megismétlem: ahhoz, hogy Ukrajnával szemben a magyar diplomáciának valaha is erőteljes tárgyalási pozíciója legyen, – mert most ilyen pozíciónk nincs – , ahhoz most Ukrajnát közelebb kell engedni, sőt közelebb kell hívni az Európai Unióhoz. Utána lehet beszélni erről a kérdésről.

– Ami Szerbiát illeti: Szerbiában megállapodás van a többség és a magyar kisebbség között, hogy egy bizonyos autonómiaformát, amit egyébként Magyar Nemzeti Tanácsnak neveznek, létrehoznak. Én azt javaslom, hogy végezzük el azt a munkát, amit el lehet végezni. Nem tartom helyes nemzetpolitikának azt a gondolkodásmódot, hogy amikor van egy lehetőségünk, amit megragadhatnánk, akkor azon túlnyúló elvi lehetőségeket vetünk föl, és ezzel elveszítjük azt amit valójában elérhetnénk. Ezért azt javaslom és kérem önt, hogy helyezze az igényeit reális alapokra.

Milyen ornitológiai és botanikai ismeretei vannak miniszterelnök úrnak?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök úr! Egy jó hónappal ezelőtt a következőket válaszolta nekem: „Hogy pártkasszába honnan folytak pénzek az elmúlt időszakban, ezt nem olyan nagyon nehéz kideríteni, mert volt olyan ügy, amit pontosan felderített a magyar igazságszolgáltatás és a magyar nyilvánosság. Csak abban nem a mostani kormányzó pártok, hanem az előző kormányzó pártok voltak érintve virágok és madarak fedőnév alatt – ha még emlékszik erre a remek ügyre, amelynek szálai egészen Ausztriáig szaladtak. Úgyhogy azt javaslom, ha ilyen műhelytitkokra kíváncsi, akkor ne engem kérdezzen, hanem az előző kormányzó pártokat.”

– Miniszterelnök Úr! Most mégis önt kérdezem, mert a válaszában nem mondott igazat. A magyar nyilvánosságban ez a bizonyos ügy, amelyre ön utalt, pár napot élt meg. 2006 véres ősze volt, hamar napirendre tért a magyar nyilvánosság az ügy felett, majd eltelt pár nap, és a Strabag-hirdetések úgy jelentek meg a Hír TV website-ján és a Magyar Nemzetben, ahogy mostanság a Közgép-hirdetések a Népszavában. Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy egyedül a Heti Válasz volt az, amelyik egy ideig a Strabag-dossziéval foglalkozott. Ennek nagyjából az lett az eredménye, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség bekérte ezt a dossziét, és az ügy következmények nélkül, szép csendben, ahogy ez Magyarországon lenni szokás, elhalt.

– Miniszterelnök úr! Más országban ez nem így történt. Ausztriában a nyilvánosság, például a Profil című lap foglalkozott ezzel az üggyel, eljárás is indult, és ott például az osztrák sajtó nagyban taglalta, hogy a Fidesz hogyan érintett ebben az ügyben, hogyan kapott például egy kórházberuházás után meghatározott hányadot, hogyan támogattak Fidesz városi szervezetet, idézik Gyürk András köszönő levelét és azt is, hogy 14 millió forintnyi euró összeg hogyan jutott a Lakitelek Alapítványnak.

 – Miniszterelnök Úr! Arra kérem, hogy elődjéhez hasonlóan ne rébuszokban beszéljen, hogyha pártfinanszírozás kapcsán sötét dolgokat tud. Valljon színt!

• 2010 óta, mióta önök vannak hatalmon, mit tettek az úgynevezett Strabag-ügy felderítése érdekében?
• Beszéljen világosan, a Fidesz miként volt érintett ebben az ügyben?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! Magyarországon kétfajta pártelnök van: az egyik olyan pártot vezet, amelybe rendszeresen törvénytelenül áramolnak pénzek, és ezt időnként be is vallja, vannak azonban olyan pártok is és olyan elnökök is, amelyek betartják a törvényeket. A mostani kormányzó párt, sőt mondhatom, a mostani kormányzó pártok mindig betartották az idevonatkozó törvényeket, ezért Magyarországon a ma kormányzó pártokat semmilyen pénzügyi visszaéléssel nem lehet hírbe hozni, ezt én személy szerint önnek garantálhatom.

–A másik kérdésre, hogy mit tettünk mi 2010 óta egy bizonyos ügy földerítésében, azt javaslom önnek, hogy elevenítse föl az államtudományi tanulmányait, és akkor rögtön látni fogja, hogy a kormány nem egy nyomozó hatóság, ellenben a Legfőbb Ügyészség kérdezhető itt a parlament plenáris ülésén is. Arra biztatom önt, hogy bátran forduljon ahhoz, aki tud válaszolni az ön kérdésére.

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök úr! Akkor menjünk tovább! Az ügyben szereplő Strabag nevű cég 2011-ben több mint 42 milliárd forintnyi, 2012-ben kicsit szerényebb összeget, több mint 14 milliárd forintnyi, idén meg lassan 200 milliárd forintnyi közbeszerzési megrendelést nyert el. A Strabag az önök számára ismerős Közgéppel együtt 2010-12 között 70 milliárdnyi közbeszerzést nyert el, sőt a Strabag egy bizonyos Mészáros és Mészáros Kft.-vel együtt is elnyert egy szerény másfél milliárdnyi közbeszerzést 2012-ben.

Arról van szó, miniszterelnök úr, hogy ha a számok mögé nézünk - nem kell ehhez ügyészségi vizsgálat -, az látszik, hogy önök nem a multikkal szemben folytattak szabadságharcot, hanem helyet csináltak a multikkal kart karba öltve a magyar kis- és középvállalkozókkal szemben a saját oligarcháiknak. Arról van szó, miniszterelnök úr, azért nem történt elszámoltatás, amiről önök folyamatosan beszéltek, meg az önök elődei is, mert a narancsosok fedezik a madarakat és a virágokat. Világosan látja már lassan mindenki ezt ebben az országban.

+

ORBÁN VIKTOR:  – Képviselőtársam! Kétségkívül nem tudok versenyre kelni azzal a fantáziával, amely egy olyan összeesküvés-elméletet rajzol itt föl, miszerint a Fidesz, egy olyan narancsos szabaddemokrata párt madarakkal, amelyik már elhalálozott, és a virágosokkal - akik pedig a szocialisták volnának -, velük együtt esküdne össze a közjó ellen.

Azt javaslom a többieknek, hogy utasítsák vissza ezt a vádat, elvégre  mégiscsak sértő lehet rájuk nézve, hogy velünk működnek együtt az ön által így felvázolt ügyletekben.

– Ellenben, ha a kérdést komolyan vesszük, és azt gondolom, a fölvetésének van komoly része is, amely arról szól, hogy vajon a magyar közbeszerzésekből milyen arányban részesülnek külföldi vállalatok – egyébként a törvény szerint részesedhetnek ilyenből -, de mi az arány, mi a mérték, és milyen mértékben részesednek magyarok, azok kicsodák, és mi a szerkezetük, ez egy komoly kérdés. Ha innen nézzük a dolgokat, akkor azt a tényt legyen kedves a mostani kormány javára írni, hogy a korábbi arányok jelentősen módosultak. Igaz, hogy még mindig a Strabag a legerősebb cég e tekintetben, de az előnye a magyarokhoz képest jelentősen megfogyatkozott az elmúlt évek kormányzásának eredményeképpen, és én azért dolgozom, hogy elmondhassam majd önnek egy következő válaszban, hogy eljött az idő, hogy Magyarországon a közbeszerzést  többségében magyar cégek nyerik el.

Tudja, hogy miért a Jobbik a legnépszerűbb a fiatalok körében?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Ön egy nemrégiben elhangzott londoni beszédében a következőt mondta a Jobbik szavazóira utalva: „A kérdés nem ez a 16 százalék, a kérdés az, hogy mi van a másik 84 százalékkal.” Ezzel a mondatával megsértett közel egymillió választópolgárt, akik tisztességes magyar emberek, akik dolgoznak, gyermekeket nevelnek, adót fizetnek. Kijelentései különösen súlyosak, hiszen bár az megszokott a politikában, hogy a pártok egymás programját kritizálják, vagy a hitelességét kérdőjelezik meg, de azt hiszem, hogy a szavazókat ilyen mértékben megsérteni hiba volt az ön részéről, és egy hivatalban lévő kormányfőtől elfogadhatatlan.

– Miniszterelnök Úr! Nemcsak pártpolitikai szempontból bélyegezte meg ezeket az embereket. Sajnos ön azokról beszélt, akik között a legtöbben fiatalok. Fiatalok, akiknek az elmúlt húsz évben sem az MSZP, sem a Fidesz nem tudott valódi jövőképet adni, ezért az elvándorlási kedvük Magyarországról minden korábbinál magasabb mértékeket ölt. Nem találnak munkát, nem tudnak otthont teremteni, és ezek miatt az általuk kívánt, tervezett gyermekek nagy része sem tud megszületni. Nincsen munka, nincsen család, nincsen otthonuk, és az ilyen kijelentések miatt lassan úgy érzik, hogy hazájuk sem lesz, külföldre kényszerülnek. Ezzel szemben mi, jobbikosok bérlakás-építési programot kínálunk számukra, az ingyenes, államilag finanszírozott felsőoktatás kapuit szűkítés helyett tágabbra nyitnánk, és a munkahelyteremtésben is kiemelt csoportként tekintünk rájuk. Ha lesz munkájuk, lesz otthonuk, akkor minden adott lesz számukra ahhoz, hogy a kívánt gyermekeiket is tudják vállalni. Kérdezem:

• Miért sértette meg így a szavazóinkat?
• Az ő sorsuk miért nem kérdés az ön számára?
• Miért értékesebbek önnek például az MSZP szavazói?
• Hajlandó-e bocsánatot kérni a jobbikos szavazóktól?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Kedves Képviselő asszony! Az ön által felidézett jelenet Londonban történt, ahol többedszer találkoztam azzal a váddal, hogy Magyarországot rasszistának, antiszemitának, szélsőjobboldalinak, egyáltalán az európai kultúrából kilógó országnak minősítik. Arra a kérdésre, hogy ezt miért teszik, rendszeresen azt a választ szoktam kapni, hogy azért, mert önöknél van egy erős, radikális, ahogyan ott mondják, szélsőjobboldali párt. Erre az én válaszom az - és ezért nem választópolgárokról, hanem egy politikai jelenségről beszélek -: hogyha valóban elfogadjuk azt a logikát, hogy Magyarországot azért ítélik szélsőségesnek, rasszistának, nacionalistának és ki tudja, még mi mindennek, mert van egy 16 százalékos támogatottságot szerzett párt, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem a 84 százalék alapján ítélik.

– Továbbra is azt kell mondanom: a mi védekezésünk, Magyarország védekezése azzal a nemzetközi támadással szemben, miszerint Magyarországon jobbratolódás figyelhető meg a rasszizmus és az antiszemitizmus irányába, mindig rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a magyarok többsége sem most, sem a korábbi választásokon nem szavazott radikális pártra.  Az a 84 százalék igenis lehet, hogy kereszténydemokrata, lehet, hogy baloldali, lehet, hogy jobboldali, de lényegében mérsékelt politikai erőkre adta a szavazatát. Tehát, ha az alapján akarjuk megítélni Magyarországot, hogy hogyan szavaznak a magyar polgárok, akkor igenis, tessék a 84 százalékot nézni. Ezen túlmenően azonban önnek igaza van, hogy óvatosan kell eljárni ilyenkor, és különbséget kell tenni egy politikai jelenség és a választópolgárok között. Én a magam részéről azért dolgozom, hogy az önök szavazói ne önökre, hanem egy mérsékelt politikai pártra szavazzanak  Ezzel is szeretném megtisztelni az önök szavazóit, és hiszek abban, hogy van esélyem, hogy ebben sikerrel is járjak.

+

DÚRÓ DÓRA: – Miniszterelnök úr! Úgy érzem, hogy most még egyszer belerúgott ezekbe az emberekbe. Én azt hiszem, hogy önnek azt kellett volna válaszolnia egy ilyen kérdésre, és bármikor, ha ez külföldön is felmerül, hogy ön kormányfőként és miniszterelnökként is tudomásul veszi, hogy van közel egymillió ember, aki erre a politikára szavaz. Ön egyébként elmondhatja erről a véleményét, de ezek az emberek azonosulnak a Jobbik politikájával, azért szavaznak a Jobbikra, mert ezt az alternatívát szeretnék kormányerőként látni. Ők nem rasszisták, nem antiszemiták, nem azért szavaznak ránk, mert mi azok lennénk. Tehát úgy gondolom, hogy önnek nemzetközi téren is meg kellene védenie ezeket az embereket, akik egy olyan alternatívát kívánnak Magyarországon kormányra juttatni, amivel egyébként ön személy szerint nem ért egyet - ezt is elmondhatja természetesen, hozzátartozik az igazsághoz, el is kell mondania -,de úgy érzem, hogy nem a szavazókon kellene ennek az ostornak csattannia.

+

ORBÁN VIKTOR: – Kedves Képviselő asszony! Ön azt mondta, hogy a Jobbik szavazói se nem rasszisták, se nem antiszemiták, se nem kirekesztők. Én is így gondolom. Ha azok lennének, esélyünk sem lenne, hogy ránk szavazzanak; azért dolgozunk, hogy ránk szavazzanak, tekintettel arra, hogy nem olyanok, mint amilyennek a nemzetközi sajtót visszaidézve most ön itt leírta őket. Tehát a magam részéről szeretném továbbra is minden egyes magyar választópolgár iránti tiszteletemet kifejezni, legyen szó MSZP-sről, legyen szó jobbikosról, kereszténydemokratáról, fideszesről vagy éppen LMP-sről. Ennek a tiszteletnek a talaján állva végzi a kormány a munkáját, és e tekintetben ön a jövőben is számíthat ránk, mint ahogy minden jobbikos szavazó is számíthat a magyar kormányra.