„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan jelezve - tallózunk.

Rendelkezik a kormány a szükséges szuverenitással, vagy a gyarmati helyzetünket tudomásul véve hozza meg végső döntéseit?

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): – Tisztelt Miniszterelnök úr! Brüsszel legújabb, nevezzük így, költségvetési kiigazító igényére Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a következőt nyilatkozta. Amit tőlünk Brüsszel kér, az méltánytalan, szükségtelen és igazságtalan, de teljesítjük. Ennek alapján kérdezem:

• Ön szerint rendelkezik a kormány költségvetési, gazdasági kérdésekben a szükséges szuverenitással, vagy gyarmati helyzetünket tudomásul véve hozza meg a végső döntéseit?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném emlékeztetni arra, hogy amikor a békemenet kiállt Magyarország mellett, akkor egy olyan feliratot vittek maguk előtt, ami úgy hangzott, hogy nem leszünk gyarmat. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Hanem vagyunk.) És én a békemenettel teljes egészében egyetértek, a mi munkánk arra irányul, hogy Magyarország valóban ne váljon gyarmattá.

– Tisztelt Képviselőtársam! A konkrét kérdést illetően: önök is tudják, hogy amikor Magyarország 2004-ben belépett az Európai Unióba, szerződésben vállaltuk, hogy a magyar költségvetés minden évben megfelelő kordában tartja a költségvetési gazdálkodását. (Közbeszólások az MSZP soraiból. Lukács Zoltán: Trafikot vissza nem adunk!) Ez azt jelenti, hogy a 3 százalékos hiány mértékét nem lépi túl. Ezt 2004-től kezdődően egyszer sem sikerült betartani. (Zajaz MSZP padsoraiban.  Dr. Józsa István: Ki volt a szabadságharcos? - Az elnök csenget.)

– Ezért most persze ráverhetnénk az ügyet a szocialistákra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), de miután mindenki tudja, hogy ők okozták ezt a helyzetet, ez szükségtelen. (Derültség a kormánypártok soraiban. Közbeszólások az MSZP soraiból. Lukács Zoltán: Trafikot neki! Főtrafikos!) Ezért csak fölidézem azt a tényt, hogy 2004-től kezdődően ez a helyzet állt elő. Magyarországot bevonták egy úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alá. (Zaj. Az elnök csenget.)

– A túlzottdeficit-eljárás azt jelenti, hogy az az ország, amelyik nem teszi meg a szükséges lépéseket, hogy betartsa a korábban adott szavát és megkötött szerződését, attól el lehet venni azokat az európai uniós pénzeket, amik egyébként jog szerint megilletnék. Amikor tehát mi az ellen harcolunk, hogy Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alatt maradjon, vagyis azért harcolunk, hogy kikerüljünk onnan, akkor valójában a magyar emberek pénzéért harcolunk. Ennek az volt a föltétele, hogy 2011-ben, ’12-ben és ’13-ban is a költségvetési hiány 3 százalék alatt legyen.

– Szeretném elmondani: mindannyian nagy elismeréssel kell hogy adózzunk a magyar emberek erőfeszítésének, amely lehetővé tette azt, hogy a kormány jó reményeim szerint még ebben a félévben kihozza hazánkat a túlzottdeficit-eljárás alól!

+

BALCZÓ ZOLTÁN: – Tisztelt Miniszterelnök úr! A békemenet azt mondja: nem leszünk gyarmat, mi pedig azt látjuk, hogy azzá váltunk. Önök tavaly júliusban világosan azt mondták, hogy 3 százalékos hiányhoz ilyen költségvetés kell. Ezek után az Unió azt mondta: nem elég. Önök azt mondták: mennyit kértek még? Kértek. Ebből lett  300 milliárd forintos hiány, ami nem a gazdaság nagyszerű eredménye! Tehát ha önöket nem kényszerítik erre, hanem azt mondják, lesz 3 százalék e nélkül is, akkor a magyar vállalkozások, és a magyar családok és emberek terheit 300 milliárd forinttal többel lehetett volna segíteni.

+

ORBÁN VIKTOR: - Tisztelt Képviselőtársam! Ha csak annyit mondana, hogy az Európai Unió Magyarországgal szemben gyakran igazságtalan, gyakran használ kettős mércét, és időnként visszaél a hatalmával, akkor le is ülhetnék akár, mert egyetértenék önnel. A kérdés azonban nem ez. A kérdés úgy hangzik, hogy mitől gyarmat egy gyarmat. Az én fölfogásom szerint egy ország akkor válik gyarmattá, ha eladósodik. Egy amerikai elnök megmondta világosan, egy országot két módon lehet leigázni: karddal meg adóssággal. (Dr. Józsa István közbeszól...) A szocialisták Magyarországot ilyen helyzetbe hozták! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Magyarország elvesztette a függetlenségét, mert a szocialisták gazdaságpolitikája összeomláshoz vezetett, és csak segélyprogram révén tudtunk életben maradni. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. Az elnök csenget.)

– A helyzet azonban ma úgy fest, hogy Magyarország képes megállni a saját lábán.(Lukács Zoltán a kormánypárti padsorok felé:  Az emberek lábán álltok, nem a tiéteken! Ez a baj!) Az egyetlen ország vagyunk, az egyetlen, uraim, aki képes volt arra, hogy kijöjjön egy nemzetközi segélyprogramból, és ismét a saját lábán álljon meg. Magyarország ma nem szorul arra, hogy a világ bármely más országának adófizetői küldjék ide a pénzt, hogy hazánk működni tudjon. Ilyen értelemben minden, amit tettünk az elmúlt évben, tisztelt képviselőtársam, nem befele vitt, hanem kifele hozott bennünket a gyarmati sorból! (Taps a kormánypártok soraiban. Lukács Zoltán a kormánypárti padsorok felé: Felállni! Így sose lesz trafikod!)

Tiszán innen, Tiszán túl!

SZEKERES IMRE (MSZP): – Miniszterelnök úr! Néhány héttel ezelőtt kérdést tettem fel önnek arról, hogy mit kíván tenni a kormány a Tisza-völgyben élő 1 millió 600 ezer ember biztonsága érdekében. Akkor erre a kérdést nem kaptam választ, de úgy gondoltam, illendő megvárni, amíg az utolsó védekező műveletek is befejeződnek a tavaszi áradás és belvíz után. Így most május végén újra felteszem ezt a kérdést önnek, annál is inkább, mert tudom, hogy személyes, családi okokból is jól ismeri azt a vidéket, illetve miniszterelnökként is, hiszen 1998 és 2002 között négy nagy árvíz volt a Tiszán, és az ön kormánya annak idején 120 milliárd forintot volt kénytelen védekezésre fordítani. Azonban akkor sem csináltak semmit, és most sem! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

– 2002-ben kezdtük el a Vásárhelyi-tervet, fölépült négy tározó. Az utolsót néhány hónappal ezelőtt adták át, erre a szocialista kormány biztosított 55,2 milliárd forintot, azóta egyetlenegy tározó építését sem fejezték be, sőt néhánynak még a tervezése sem kezdődött meg. Abbahagyták azt a programot, amely a Tisza medrét tisztította, és az átbocsátó képességét biztosította volna. 1,5 milliárd köbméter vizet kell kiengedni ahhoz, hogy ne legyen veszélyben a Tisza-völgy. Az elkészült négy tározó, amit mi építettünk, 540 millió köbmétert képes kiengedni. Ezért is kérdezem:

• Képes-e és alkalmas-e az ön kormánya arra, hogy még a hátralévő hónapokban az európai uniós fejlesztési források átcsoportosításával legalább a megtervezett tározókat megépítse?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Ha már arra hivatkozott, hogy az átlagosnál valamelyest jobban ismerem azt a környéket különböző okokból, például azért, mert volt ott árvíz akkor is, amikor először alakíthattam kormányt, akkor talán nem kellene azzal traktálnia sem engem, sem az itt ülőket, hogy azóta ott nem történt semmi. Bizonyára emlékszik rá, hogy amikor a nagy árvíz volt az önök idejében, akkor Szolnokon a lakásokba is bement a víz, mert nem volt gát.  Ha ön most Szolnokot körüljárja, akkor láthatja, hogy milyen építkezéseket végeztünk, és milyen nagy gátat építettünk oda, habár a szolnoki polgármesternek igaza van, hogy még ott is van ezzel kapcsolatban tennivaló. Lehet azt mondani, hogy még ennél többet is tehettünk volna, és azt sem tartom kizártnak, hogy ha ön ezt mondta volna, akkor azzal még akár egyet is értenék. De azzal, hogy nem tettünk semmit, olyan komolytalan színben tüntetett fel, hogy nagyon nehezemre is esik higgadtan válaszolni. Úgyhogy ezért kérem, hogy érje be válaszképpen azzal, hogy 2010 óta Magyarország 250 milliárd forintot költött, 250 milliárd forintot költött árvízi védekezésre, gátak megerősítésére és víztározók építésére. Ezért - szemben az ön kérdéséből áradó sugalmazással –  azt kell mondanom, hogy Magyarországon ma mindenki biztonságban van, az árvízi védekezéshez szükséges létesítmények és árvíz esetén a közvetlen védekezéshez szükséges források és eszközök korlátlanul rendelkezésre állnak.

+

SZEKERES IMRE: - Örülök, hogy a miniszterelnök megőrizte a nyugalmát, ez is a dolga. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nehéz volt!) Egyetlenegy példát nem mondott arra, hogy megépült volna-e az önök finanszírozásában vagy tervezésében egy darab tározó is, kezdve a Szamos-Kraszna közitől egészen le a szegediig. Egyetlenegy példát nem mondott arra, hogy a Tisza medrét kotornák-e, és az átbocsátóképességét növelnék-e.

– Védekezni természetesen minden kormány védekezik, de az már a rosszabbik megoldás. Én a megelőzésre kérdeztem rá. És ha már a gátakat hozta szóba, akkor szeretném róla tájékoztatni: a Tisza mentén lévő gátak 52 százaléka olyan rossz állapotban van, hogy egy nagyobb víznyomásterhelést nem bírna ki. (Moraj, felzúdulás és közbekiáltások a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

– Szeretném tehát  még egyszer a felhívni a figyelmét arra, hogy tározókat kell építeni, hogy az alapvető megelőzés megtörténhessen. Erre a tervek nagy részét mi elkészítettük, a finanszírozás részben rendelkezésre áll.(Felzúdulás, derültség a kormánypártok soraiban.) Kérdezem tehát újra: hány tározót kívánnak átadni a következő egy évben? (Taps az MSZP soraiban.)

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Úgy látom, hogy a szóváltásunk lassan a süketek párbeszédéhez kezd hasonlítani, ezért ha megengedi, én ezt nem is folytatom. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De hol van új tározó?) Ezzel szemben, miután biztosan a Tisza völgyében élők is ülnek a televízió képernyője előtt, nem a képviselő úrnak, hanem nekik mondom: minden Tisza-völgyi ember biztonságban van. Nem fenyegeti őket árvíz, ha pedig ez föllépne, meg fogjuk őket védeni. Ne hallgassanak a szocialistákra: amit itt hallottak, az egyszerű kútmérgezés. (Taps a kormánypártok soraiban. Felzúdulás az MSZP padsoraiban. Lukács Zoltán: Tapssal állítják meg a vizet. Kiállnak a partra, és tapsolnak. Zaj. Az elnök csenget.)

A „rejtett erőforrás” mint államilag támogatott terrorveszély?

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Jogerősen nyolc év, fiatalkorúak börtönében eltöltendő szabadságvesztésre ítélte a Szegedi Ítélőtábla május 22-én azt a cigány fiatalt, aki gyermekkorú társával életveszélyesen megsebesített egy nevelőt a bócsai gyermekotthonban 2011-ben. Első fokon tíz évet kapott, majd enyhítették az ítéletét. A táblabíróság a fiatalt közfeladatot ellátó személy sérelmére aljas indokból elkövetett emberölés kísérletében találta bűnösnek. A cigány fiatal, aki a bűncselekmény elkövetésekor 17 éves volt, 13 éves társával vaslapáttal leütötte, majd többször fejbe rúgta a gyermekotthonban dolgozó nevelőt, majd ellopták az autóját. A napokban pedig döbbenettel értesült róla az ország, hogy cigány származású brutális gyilkosokat engedtek ki a börtönből és szabadítottak rá a társadalomra, mert négy év alatt nem tudták elítélni őket.

– Miniszterelnök úr! A Honvédelmi Minisztérium 2011-ben katonai túlélőtábort hirdetett cigány fiataloknak, az idén, 2013-ban pedig pályázatot hirdet az Országos Roma Önkormányzattal esélyegyenlőségi tábor néven, amelyben „igazi speciális katonai programban vehetnek részt, lövészettel párosítva. Aki oda jelentkezik 2013. július 1-4. között, roma származású vagy hátrányos helyzetű 17-25 éves középiskolás, vagy azt végzett fiúk és lányok”. Mindemellett a cigány fiataloknak ökölvívó akadémiát is nyitnak Szolnokon. Kérdezem:

• Mi a célja a Honvédelmi és az Igazságügyi Minisztériumnak, illetve a roma önkormányzatnak ezekkel az intézkedésekkel, illetve pályázatokkal?
• Esélyegyenlőség?
• Integráció?
• Mire készítik fel a cigány fiatalokat önök?
• És a magyarokat miért nem, akkor, amikor nincs magyar honvédő hadsereg?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Először is szeretném a kormány nevében is minden olyan családnak kifejezni az együttérzésemet, amely család tagjai vagy közülük bárki bűncselekmény áldozatává vált az elmúlt időszakban, és szeretném megismételni azt a választáskor tett vállalásunkat is, hogy Magyarországon a törvénynek érvényt fogunk szerezni. Érvényt is szerzünk, de ez nem ok arra, hogy elfeledkezzünk azokról, akiknek a családja pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Éppen ezért nem tartjuk elfogadhatónak azt a helyzetet, amikor bármilyen törvényi korlátok és előírások miatt nem születnek meg megfelelő pillanatban a szükséges bírósági ítéletek. Az eset, amit ön említett, felhívta a figyelmet erre a problémára.

– Egyébként nem engedték ki az utcára a bűnelkövetőket, dacára annak, hogy ítélet az előírt határidőn belül nem született, hanem házi őrizetben vannak. Ez azért mégiscsak más, mintha kiengedték volna az emberek közé, de nem menti az államnak azt a felelősségét, hogy a bűncselekmények elkövetőivel szemben kellő időben, megfelelően méltányos, elrettentő erejű, szigorú döntéseket kell hoznia. Meg is fogunk tenni mindent ennek érdekében, az ehhez szükséges jogszabályváltozások hamarosan a Ház elé kerülnek.

– Képviselőtársam! Az ön kérdése azonban nem ezt érintette igazából, hanem azt vetette fel, hogy mit is tegyünk, és hogyan gondolkodjunk a cigány fiatalokról. Amit ön mondott, az nem volt bátorító, éreztem valami lemondást a hangjában. Szeretném jelezni, hogy Magyarország a saját sírját ássa akkor, ha egy ilyen jelentős lélekszámú, hátrányos helyzetű, etnikailag a kisebbséghez tartozó csoportról lemond, kizárólag közbiztonsági veszélyként tekint rá, és nem keresi a lehetőséget arra, hogy ezeknek a fiataloknak hogyan tudunk értelmes, velünk közösen megélt, a mi kultúránkhoz integrálódó életlehetőséget teremteni. Erre keressük a lehetőséget, nem könnyű, ehhez keressük az eszközöket, ez sem könnyű. Minden javaslatot, amelyik ebbe az irányba mutat, roma, illetve cigány ügyben szívesen fogadunk önöktől.

+

BARÁTH ZSOLT: – Miniszterelnök úr! Nem mondtam le róluk, a cigány gyermekek neveléséről se mondtam le, harminc évig ezzel foglalkoztam. Visszatérve a bokszedzésre: nem hiszem, hogy ami abban a helyzetben nagyfokú kitartást követel, illetve egyfajta agressziót is feltételez, az a személyiségfejlesztésüket szolgálja. De akkor ugyanennyi erővel - ha visszatérünk a szolnoki ökölvívó akadémiára - gondolkodjanak el azon, hogy miért nem kajak-kenu akadémiát hirdettek cigány gyerekeknek Szolnokon?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! A dolog úgy áll, hogy az én sportágamban, a labdarúgásban is tudnék felsorolni számos egyesületet, ahol a cigány fiatalok többségben vannak. Azt sem zárnám ki, hogy kajak-kenuban is előfordulnak. Ami pedig a bokszot illeti, ott pedig inkább a szövetségre hagyatkoznék. Miután a szövetség vezetői teljesen egyértelművé tették számunkra, amikor találkoztak a kormányzattal, hogy van értelme a cigány gyerekeket a sporton keresztül integrálni a társadalomba, akkor nekünk semmi okunk nincs arra, hogy ezt megtagadjuk.

– Képviselőtársam! Amikor arról beszéltem, hogy mi gazdasági lehetőségként és tartalékként tekintünk a cigány népességre, akkor a következőkre gondoltam, hogy 2013. április 20-i zárónapon összesen 46 219 üres álláshely volt Magyarországon, a következő szakmákban: szolgáltatás, szállítás, egyéb takarító, kisegítő, ipari, építőipari, egyszerű építőipari foglalkozás, bolti eladó, mezőgazdaság, erdészet, tehergépkocsi-vezető, kamionsofőr. Az a helyzet, hogy Magyarországon 46 219 betöltetlen álláshely volt, és a legelmaradottabb megyékben van a legtöbb betöltetlen álláshely. Hajdú-Bihar megyében 5886 álláshely volt üresen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 4703, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig 3076 üres álláshely volt ezekben a szakmákban. Mindebből egyetlen logikus gondolat következik: munkaerő-tartalékként is tekintenünk kell cigány honfitársainkra!

Hogyan segítene a kormányzat a devizahitelesek nem támogatott kétharmadán?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Miniszterelnök úr! A Jobbik minden olyan lépést értékel, ami akár 3-4 hitelkárosulton segít, így értékeljük azt is, hogy a kormányzat megkísérelt segítséget nyújtani az érintettek mintegy egyharmadának. Legalábbis csak ennyi jogosultat érintett a szerencséseknek szóló végtörlesztés.

– Miniszterelnök úr! Állatorvosi lónak számít az árfolyamgát rendszere, amelyhez a jogosultak közül csupán alig az egyharmad csatlakozott. Talán nem véletlenül, hiszen az árfolyamgát jelentkezési határidejének kitolása, megszüntetése nem lehet megoldás, csak tüneti kezelés, és felveti azt a gyanút is, hogy nem is akarnak valójában igazságot szolgáltatni a hitelkárosultaknak. Egyrészt a bankok egy része árfolyamgát esetében a hitelek alapkamatával játszadozva elszívja a könnyítést az adós elől, aki így pár év múlva kamatostul fizethet. Másrészt pedig a rendszerbe való belépéshez szükséges tulajdonképpeni tartozáselismerő nyilatkozat egyes szakjogászi vélemények szerint nehezebbé teheti a későbbiekben, hogy a bíróságon megtámadják a többszörös visszaélésekkel tarkított szerződéseket, alapszerződéseket. Márpedig nincs az a tisztességes bíróság, amely ha évek múlva is, de ne leplezné le az érintett bankok minősített csalásait, egyoldalú áthárításait, arcátlan rablásait.

– Miniszterelnök úr! Óriási szükség van tisztességes bankokra és tőkére, de az említett pénzügyi cápák nem ide tartoznak, nem tartozhatnak ide. Adódik tehát a kérdés:

• Mi vár a károsultak azon kétharmadára, mintegy 619 ezer ügyfélre és családtagjaikra, akik nem voltak szerencsések, akik egyedül kellett hogy felvegyék a harcot az állami hatóságok és mindenki támogatása nélkül azzal a globális hálózattal, azzal a kíméletlen bankrendszerrel, amely Magyarországról amúgy kiszivattyúzza a törlesztéseinkből befolyó tőkét, amely megállítja, kiszárítja a gazdaságot, és amely helyzet feloldása nélkül a magyar gazdaság nem is indítható be újra?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! Köszönettel tartozom azért, hogy ezt az ügyet a parlament plenáris ülése elé hozza, és azt is köszönöm önnek, hogy szemben néhány más párt gyakorlatával, a hozzászólás célja nem az, hogy engem, illetve a kormányt megpróbálja a földbe gyalogolni, hanem hogy valóban komolyan beszéljünk olyan ügyekről, amelyek a legfontosabbak közé tartoznak ebben az országban.

– Először is el tudom mondani azt, hogy mi az, amit eddig elvégeztünk. Bevezettük a kényszer-értékesítési kvótarendszert, a kedvezményes árfolyamon történő végtörlesztést, az árfolyamgátat, kamattámogatást adtunk a kisebb lakásba költözők részére, a késedelmes devizahitelek egy bizonyos fajtáját pedig elengedtük és forintra váltottuk.

– Képviselőtársam! Az ön kérdésében benne foglaltatott egy állítás is az árfolyamgáttal kapcsolatban. Azt mondja ön - azt hiszem, hogy a tényeket illetően korrekten fogalmaz -, hogy csak egyharmada lépett be azoknak az árfolyamgátrendszerbe, akik beléphettek volna. Arra szeretném kérni önt, hogy ezt ne a „csak” szóval minősítse, mert egyharmada az árfolyamgátasoknak 150 ezer szerződést jelent. Egy átlagos családdal számolva, ez 450 ezer ember, így ez a nem „csak”, nagyon sok. És örüljünk annak, hogy találtunk 8 évi semmittevés után olyan eszközöket, amivel 450 ezer embert képesek vagyunk olyan helyzetbe hozni, hogy a számításaink szerint évente 175 ezer forintot tudnak megtakarítani. Ez fontos dolog, és jó eredmény.

– Képviselőtársam! Jobban teljesítünk, mint korábban, de egyetértek önnel, hogy még nem elég jól. Keresnünk kell azokat az eszközöket és módszereket, amivel a többi, a másik kétharmadnyi embert is hozzá tudjuk segíteni ahhoz a döntéséhez, hogy belépjen az árfolyamgátrendszerbe. Az egyik ilyen döntés talán már meg is született, a vitája hamarosan elkezdődik itt a Házban. Ez arról szól, hogy a határidőt eltöröljük, és folyamatossá tesszük a belépés lehetőségét. Arra kérem önt, hogy ha majd odajutunk, akkor szavazatával legyen kedves és támogassa ezt az előterjesztést.  

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Miniszterelnök úr! Többször elmondtuk, hogy az árfolyamgát levegővételt jelenthet egyeseknek, de megoldást semmiképpen sem. Fizetési eltolást jelent, kamatostul verhetik le az adóson a tartozását, hogyha a bankok visszaéléseit önök hagyják. De akkor ne csak mi vitassuk meg ezt a problémát, beszéljünk az érintettekkel is. Összehívtuk ugyanis a devizahiteles kerekasztalt, ahol szinte az összes civil jogvédő szervezet megjelent, meghívtuk a Fideszt is, a kormányzatot is, az NGM-et is, a pártok közül egyedül a Jobbik tette tiszteletét ezen a rendezvényen.

– Miniszterelnök úr! Várjuk tisztelettel jövő pénteken 10 órakor, hogy találkozzon azokkal a civilekkel, akik közül nagyon sok a választójuk, nézzenek a károsultak szemébe, és találjunk megoldásokat együtt. Tehát mi nem vagyunk ellendrukkerek: megoldásokat kell találni, de ehhez önöknek oda kell ülni ahhoz az asztalhoz, nem lehet megspórolni a szembenézést, Ezek a károsultak nem segélycsomagot akarnak, nem mentőövet akarnak, igazságot akarnak. Igazságot kell szolgáltatniuk számukra!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Nem szeretnék egy ilyen együttműködő hangulatú alkalmat paprikássá alakítani, de önnek nem engem kell arra figyelmeztetni, hogy a devizahitel-károsultaknak a szemébe nézzünk. Biztassa azokat, akik ebbe a helyzetbe hozták őket! A mi dolgunk csak abban áll és a mi felelősségünk annyi, hogy megpróbáljunk segíteni azokon, akiket a szocialisták hoztak ebbe a helyzetbe. Ezért nekünk nem szembesítésre van szükségünk, mert ismerjük ezt a problémát, hanem arra van szükségünk, hogy közösen, ha lehet, önökkel együtt is kigondoljuk, hogy akiket a szocialisták belelöktek a kátyúba, hogyan tudjuk őket onnan kisegíteni. Ezért még egyszer mondom: ne szembesítésre hívjon bennünket, hanem inkább ajánlja fel az együttműködését, amit szívesen veszünk.

– Ami pedig a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. működését illeti, ön is mint tudja: megvásárolja a hiteladós ingatlanát, ám méltányos bérleti díj ellenében bérlőként változatlanul bent tudnak maradni a lakásban. Van ebben a pillanatban 3300 ilyen felajánlás, amit befogadtunk, és 2014 végéig ez a szám 25 ezerre is nőhet. Egyébként minden megoldás érdekel bennünket, minden előterjesztést és jobbító szándékot örömmel fogadunk.