Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik.

Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, háromszori megszólítások után, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Mennyit ér az élet 2012-ben Magyarországon?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Ön 2010-ben szó szerint úgy nyilatkozott, hogy „Kettő hét alatt fogunk rendet tenni az ország olyan pontjain, amelyek ma még reménytelenek.” Tisztelettel jelentem, hogy ezen nyilatkozat óta kettő év telt el, és azokon a településeken, ahol reménytelenné vált a helyzet, továbbra is az, sőt, ahol nem volt, most már ott is kifejezetten reménytelennek tűnik. Lássuk csak az elmúlt napok, hetek legsúlyosabb eseményeit! A Fejér megyei Kulcson egy 23 éves férfi megölte négy családtagját, hármat megsebesített. Sopronban egy lövészklub elnökét, az egyik ismerősét lőtték agyon, három középiskolást gyanúsítanak. Balatonakarattyán három embert ölt meg feltehetően egy 56 éves férfi. Győrben egy 34 éves férfi lelőtt két embert. Budapesten egy 43 éves férfi agyonlőtte ismerősét, majd magával is végzett. Baranya megyében egy férfi lelőtt két embert, egyet pedig késsel súlyosan megsebesített. Berzéken húsvétkor gyilkoltak meg brutális módon egy fiatalembert az eltérő kultúrájú elkövetők. És mindez természetesen csak a jéghegy csúcsa.

– Miniszterelnök úr! Két évvel ezelőtt egy ország bízott abban, hogy a rendrakás szlogenje nemcsak kommunikációs trükk, hanem valóban komolyan gondolja a kormány. Mára azonban teljesen más a helyzet. Sőt, pontosan tudjuk hány rendőrt avatnak évről évre, milyen fejlesztések zajlanak, de csak azt látjuk, hogy ezek az egységek traffipaxos pénzbehajtók, semmi több, a biztonságot sajnálatos módon nem javították. És ebből adódik a nagyon sajnálatos kérdés:

• Ön szerint mennyit ér az emberi élet ma, 2012-ben Magyarországon?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! A szavak súlyos dolgok, ezért érdemes óvatosan bánni velük. Ön azt mondja, hogy a helyzet reménytelen, sőt, ahol korábban nem volt az, most már azzá vált. A helyzet kétségkívül nehéz, de sohasem reménytelen, és nem is fogunk belenyugodni, hogy Magyarországon a helyzet reménytelen legyen. Mindenesetre szeretném néhány olyan döntésünkről tájékoztatni, amelyek, hallgatva önt, nyilván elkerülhették az elmúlt két évben a figyelmét. Először is, véget vetettünk annak a korábbi, szerintem tarthatatlan gyakorlatnak, hogy mentegették a bűnözőket szociális vagy etnikai alapon. Ez a gyakorlat már a múlté: a bűncselekmény az bűncselekmény! Tudom, hogy önök nem örülnek neki, de hangsúlyt helyezünk arra, hogy a rendfenntartás állami feladat, ezért az egyenruhával nem lehet visszaélni, az egyenruhás bűnözést nem fogadjuk el Magyarországon.

– Képviselő úr! Az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása érdekében bevezettük a három csapás törvényt, amely 2010 júliusában életbe is lépett. A rendőrök számát pedig 3285-tel megnöveltük, ezért ma Magyarországon 37 370 rendőr dolgozik. Nem vagyunk még ezzel elégedettek. Minden településen kellene lennie körzeti megbízottnak, ezt célul tűztük ki. Ott pedig, ahol a helyzet nehéz, megerősített rendőri egységeknek kell működnie a nagyvárosokban. Egyébként az ön által említett, hírhedt gyilkosságok elkövetőit, amelyek az elmúlt néhány hétben történtek, a rendőrség órákon belül elfogta.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök úr! A legőszintébben és a legnagyobb tisztelettel szeretném mondani: ezzel a hozzáállással a helyzet igenis reménytelen. Eltelt két év, és azt látjuk, akár a statisztikában, akár ha a mindennapokba kimegyünk, hogy a helyzet sokkal rosszabb. Ön szerint milyen üzenete, milyen üzenetértéke van annak, amikor egy világklasszis sportoló, Marian Cosma gyilkosainak ítéletét másodfokon egy bíró életfogytiglan helyett 18, 20 év helyett 8 évre mérsékli? És mit üzen az, hogy önök megtiltanak mindenféle egyenruhás, jó szándékú, nem bűnöző embereket, akik segíteni szeretnének? Ezen felháborodott a szakma, a sportvilág és minden jóérzésű ember,  egyedül a gyilkosok elégedettek.

– Miniszterelnök úr! Ennyit a három csapásról! Ennyit a törvény szigoráról! Ennyit arról, hogy a rendőrségnek és a bíróságnak mekkora a tekintélye! Ennyit Magyarország morális állapotáról és az emberi élet értékéről és védelméről! 

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Most, hogy a mondandóját nem általában, hanem egy konkrét ügyre korlátozva ismerhettük meg, most azt mondanám önnek, legszívesebben négyszemközt, hogy egyetértek önnel. Egyetértek azzal a véleménnyel, amit elmondott, de nem tehetem meg nagy nyilvánosság előtt, ezért ezt most nem teszem, tekintettel arra, hogy ha Magyarország miniszterelnöke bármely egyedi bírósági döntést kritika alá von, akkor nem jár el helyesen, mert az a képzet alakul ki, mintha az igazságszolgáltatásra nyomást kívánna helyezni a magyar kormány, ami nem áll szándékunkban, de nem azért, mert elégedettek vagyunk egyébként azokkal az ítéletekkel, amelyek születnek. Meggyőződésem szerint az emberi élet a legfontosabb dolog, ezért a mainál sokkal nagyobb védelmet érdemel, és nagyon remélem, hogy a készülő Btk. kapcsán ön is támogatni fogja a kormányzati előterjesztéseket.

Történelmi csúcson a cégfelszámolások: mikor változtat a kormány a tisztességes vállalkozásokat ellehetetlenítő politikáján?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök úr! 2012 áprilisában 1800 felszámolás, 3000 végelszámolás történt, ez 50 százalékkal magasabb az első négy hónapot tekintve, mint az előző évben. Ezzel szemben 1820 cég alakult, ami rekord-alacsony az utóbbi időszakot tekintve. Ez azt jelenti, hogy magyar vállalkozók, a magángazdasági szereplők a jelenüket nyomorúságosnak, a jövőjüket pedig kilátástalannak ítélik meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar kormányzat vállalkozásromboló gazdaságpolitikát folytat. Ez azt jelenti, hogy a kormány növekedést ígérő gazdaságpolitikája saját inkompetenciája miatt megbukott. És azt is jelenti, hogy ez a kormány nem a nemzeti ügyek kormánya, hanem a nemzeti ügyetlenkedés kormánya. Kérdezem:

• Igaz, hogy 2011-ben három kormányzati határozatot is hoztak a bürokráciacsökkentés tekintetében, de egyik se lett végrehajtva?
• Mikor teljesíti végre a kormány a saját határozatait a vállalkozások adminisztratív terheinek egyszerűsítéséről?
• Mikor teremt kiszámítható gazdasági környezetet, ha hetente új adókat találnak ki az NGM-ben?
• Miért nem támogatja a kormány az LMP adómoratóriumi javaslatát, amely megtiltaná az új adók évközi kivetését?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: - Képviselő úr! Mielőtt az ön által érintett, rendkívül fontos terület kérdésének lényegére térnék, az utolsó fél mondatához szeretnék kapcsolódni. Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy Magyarország, de leginkább az egész európai gazdaság abban a helyzetben lenne, hogy lemondhatnánk az év közben történő adómódosítások egyébként legkevésbé sem kívánatos gyakorlatáról. Egyetértek önnel, de szeretném kérni, hogy tájékozódjon a nemzetközi gazdasági életben, és látni fogja, hogy olyan időket élünk, amikor erre vonatkozó ígéretet felelősséggel tenni nem lehet. Az egész európai gazdaság olyan felfordult állapotban van, hogy egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy lemond évközi módosítások lehetőségéről. Ezért kérem önt: ezt ne kérje tőlünk!

– Ami a kérdései lényegét illeti: szerintem e tárgyban sokat tettünk, de nem eleget. Sok dolgunk van még. Itt a teremben közösen alkottunk törvényt arról, hogy 10 százalékra csökkentjük a kisvállalkozások társasági nyereségadóját. Eltöröltünk jó néhány - talán tíz - kisadót. Itt döntöttünk együtt a Széchenyi-kártya kiszélesítéséről. Együtt döntött a T. Ház az Új Széchenyi-tervről és a bürokráciát csökkentő lépésekről. Ne becsüljük le az elvégzett munkát! A tények tehát azt mutatják, hogy a magyar parlament, azon belül a kormánytöbbség és a kormány határozottan kiállt a hazai kisvállalkozásokért.

– Képviselő úr! Mi a magyar vállalkozásokat támogatjuk, mert úgy gondoljuk, hogy a magyar lehetőségekkel elsősorban nekik kell élniük. Most nem minősítem azokat a támadásokat, amelyek nyilvánvalóan külföldi cégek érdekét szolgálják itt, a Tisztelt Házban. Továbbá: szeretném az ön figyelmét is felhívni arra, hogy a megszűnő vállalkozások egy része nem azért szűnik meg, mert nem tud sikeresen működni, hanem azért, mert adócsalás céljából hozták létre. Kérem önt: ne vegye egy kalap alá a megszűnő vállalkozásokat. Egy részük tisztességesen küzdött, de nem bírt a válsággal, a másik részük azonban jobb lett volna, ha sohasem jön létre. Jó is, ha az ilyen típusú vállalkozások megszűnnek Magyarországon.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök úr! Valóban megszüntettek közel tucatnyi kisadót, helyébe kéttucatnyi kisadót vezettek be. Az adócsaló cégek megszüntetésével kapcsolatban egyetértünk, tisztában vagyok ezzel a folyamattal, mégis itt a kormányzatnak van felelőssége. Sokkal keményebb törvényi korlátokkal lehetne ezt a folyamatot megállítani. Üdvözlöm, hogy vannak jó lépések is, például a gabonaáfa fordított fizetésének ügyében, de ez még mindig kevés. A kis- és középvállalkozói szektorban nagyon rossz a hangulat. Több vállalkozó érzi úgy, hogy az elmúlt két évben nem történt érdemi javulás, továbbra is adminisztrációval vannak elfoglalva, papírmunkával vannak elfoglalva, a könyvelőhöz kell járkálni, mert állandóan változik a gazdasági környezet, ahelyett, hogy értéket és munkahelyet teremtenének.

– Miniszterelnök úr! Ne vegye tiszteletlenségnek, de úgy érzem, hogy amit elkezdtek folyamatot, sem vitték végig, továbbra is csak bejelentések vannak és tervek vannak  az érdemi adminisztrációcsökkentést pedig nem látják a vállalkozások.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Nincs okom vitatkozni önnel, mármint a lényeget illetően, a politikai megjegyzéseket most másodlagosnak tartom. Szerintem is túl sok még a bürokrácia, tehát a kormánynak újabb és újabb bürokráciacsökkentési csomagokkal kell előállnia. Egyetértünk azzal, amit ön mond: épp elég baj nekik a válság, ehhez képest az állam még mindig sok esetben felesleges és túl gyorsan változó követelmények elé állítja őket. Ez egy olyan gyakorlat, amit igyekszünk megszüntetni a következő két évben.

Van élet az Európai Unión kívül?

GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): – Miniszterelnök úr! 2012. május 1-jén, napokkal ezelőtt volt a nyolcadik évfordulója annak, hogy egy tisztességtelen, csalárd népszavazással hazánkat bekényszerítették az Európai Unióba.

– Miniszterelnök úr! Világos ma már az számunkra, hogy nem vagyunk nettó haszonélvezői az Európai Uniónak, hanem nettó befizetők vagyunk, mert önök nem mutatják ki rendszeresen azokat az összegeket, amelyeket veszítettünk a csatlakozás előtt, és amelyeket folyamatosan most is veszítünk azáltal, hogy nem korrekt és tisztességes kimutatásokat tesznek elénk. Ennek szellemében a magyar földet felajánlották az Európai Uniónak ezért én azt kérem öntől, hogy valljon színt:

• Van-e az Unión kívül élet? - Szerintünk van, egy tisztességes népszavazással az uniós kilépéssel kapcsolatos döntést a nép elé kell bocsátani!

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! Magyarországnak nagy értéke, hogy tagja az Európai Uniónak. Az uniós tagságról a magyar emberek világos döntést hoztak, a választás tisztességes volt. Több érv szólt a belépés mellett, mint ellene, ezért örülök annak, hogy a több érv egyben fontosabb érvnek is tűnt a magyar választóknak, és a belépés mellett döntöttek.

– Képviselő úr! Az uniós tagságunk, bár önnek abban igaza van, hogy ezt átfogóbban kellene számolni, mint ahogyan szoktuk, de mindezt figyelembe véve is az uniós tagságunk évente több mint 1000 milliárd forintot jelent. Magyarország nettó áru- és szolgáltatásexportőr az Európai Unió tekintetében, ami azt jelenti, hogy a belső piacon folytatott kereskedelem haszonélvezői vagyunk, az exportunk több mint 76 százaléka irányul az Unióba, importunk pedig 69,5 százalékban érkezik az Európai Unióból. Megkockáztatom: ha nem lennénk tagjai az Uniónak, valószínűleg nem nálunk adna munkát és megélhetést több tíz-, sőt százezer családnak az Audi, a Mercedes, az Opel, a Bosch vagy éppen a Knorr-Bremse.

– Képviselő úr! A határainkon kívüli magyarokhoz fűződő nemzeti érdekek jobban érvényesíthetőek az Unión belül, mint kívül. Ugyanakkor az is igaz, hogy Magyarország keleti nyitást hajtott végre, miután a nyugati integrációs munkát elvégeztük. Miért állnánk egy lábon, hogyha két lábon is állhatunk? A sikeres nyugati integráció mellett hazánknak érdeke a keleti nyitás politikájának sikerre vitele is. Ebben lemaradtunk másokhoz képest, messze az Egyesült Államok és Németország mögött vagyunk, de igyekszünk hozzájuk felzárkózni.

+

NOVÁK ELŐD: – Miniszterelnök úr! Tagok legyünk vagy szabadok? Erre az egy kérdésre adjon választ! Nem muszáj rímekben, de tegye szívére a kezét: hogyha önök az alaptörvényben nem tiltották volna meg ennek a kérdésnek a népszavazásra bocsátását, mit mondana ma a magyar társadalom több mint nyolc évvel az Európai Unióhoz való csatlakoztatásunk után?

– Miniszterelnök úr! Egy 2004-es hatályos törvény szerint sajnos minden magyar középületre ki kell helyezni az Unió zászlaját. Azt gondolom, szégyenteljes módon, ezért mi el is törölnénk ezt a törvényi előírást, amely ugyanakkor kivételt fogalmaz meg a hazánk szuverenitását legfőképpen jelképező legfőbb épülettel, a Magyar Országgyűlés épületével szemben. Itt nem kötelező, nem véletlenül, a jogalkotói szándék arra irányult, hogy ne helyezzék ki az Unió zászlaját az épületre, ezért a csatlakozás nyolcadik évfordulóján Murányi Levente ’56-os szabadságharcos képviselőtársammal, mintegy helyreállítva a törvényes rendet, bevontuk az Unió zászlaját. Ezt most át szeretném adni. Ahogyan a házbizottságban is indítványoztuk, szeretnénk, ha a Magyar Országgyűlés épületén nem lenne a jövőben elhelyezve az Európai Unió zászlaja, ahogyan ez még csak nem is uniós elvárás. Legyenek szívesek inkább a címeres zászlót kihelyezni a helyére, a magyar zászlót!

+

ORBÁN VIKTOR: – Először is gratulálok a sikeres épületfenntartói tevékenységhez. Másodsorban szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy 1998 és 2002 között az akkori kormány hozott egy döntést, amely a magyar zászló kötelező kihelyezéséről szól a középületek tekintetében. Jó döntés volt, és fenntartjuk.

– Visszatérve a „kilépjünk vagy ne?” kérdésre, amit ön itt fölvetett. Személyes véleményemet mondom, de tudomásom van arról a fölmérések alapján, hogy - a magyar választópolgárok többségének az álláspontját képviselem - az emberek nem kívánnak kilépni Magyarországon az Európai Unióból. Bár elmulasztottunk sok lehetőséget a megelőző nyolc évben, valóban a többi közép-európai országhoz képest nem tudtuk kihasználni a csatlakozás lehetőségeit, de ezért nem az Unió, hanem mi vagyunk a hibásak. Azért dolgozunk, hogy ezeket a lehetőségeket a jövőben a mindenkori magyar kormány ne szalassza el.

Vannak-e oligarchák a nemzeti együttműködés rendszerében?

KARÁCSONY GERGELY (LMP): – Miniszterelnök úr! Ön két évvel ezelőtt, a választások éjszakáján azt mondta, hogy a választópolgárok Magyarországon megdöntötték az oligarchák rendszerét, és kezükbe vették a hatalmat. Én aztán később, a kormányprogram vitájában arról kérdeztem önt, hogy erről a fejleményről tájékoztatta-e egykori szobatársát, Simicska Lajost, akit nagyon sokan a Fidesz fontos gazdasági háttéremberének tartottak. Ön erre azt válaszolta, hogy igen, tájékoztatta erről. Azóta eltelt két év, és most már ott tartunk, hogy kormánypárti képviselők is azt mondják, hogy újra az oligarchák kezébe került a kormányzás.

– Miniszterelnök úr! Ha körülnézünk az EU-s fejlesztési forrásoknál és az állami pénzek elosztásánál, azt látjuk, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a területen, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt közvetlen munkatársa volt korábban, élén a miniszter asszonnyal és az ő politikai főtanácsadójával, Nyerges Zsolt testvérével. Ennek aztán meg is van a hatása, hiszen például a Közgép, amelynek vezetője Nyerges Zsolt, és tulajdonosa Simicska Lajos, jelenleg közel 300 milliárd forint értékű állami megbízásról rendelkező szerződéssel rendelkezik, és tavaly ez a cég 3 milliárd forint értékű osztalékot fizetett ki a tulajdonosnak, tehát Simicska Lajosnak.

– De mondok egy másik példát is, miniszterelnök úr. Éppen néhány nappal ezelőtt írta meg az egyik internetes újság, hogy az állami hirdetési piacon 2011-ben 90 százalékban a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt holdudvarához tartozó plakátcégeken hirdettek az állami cégek, és ennek kapcsán csak az egyik cégből szintén 1 milliárd forint osztalékot vett ki a tulajdonos. Amikor önök 34 milliárd forint hitelkeretet adnak a Közgépnek, akkor ezt a pénzt a magyar kisvállalkozásoktól veszik el. Amikor önök Nyerges Zsolt cégeinek adják az állami földet - kérdezze meg erről volt államtitkárát -, akkor a magyar gazdák elől veszik el a földet.

– Miniszterelnök úr, egy nagyon egyszerű kérdést szeretnék önnek feltenni:

• Miért nem a magyar emberek érdekeit képviseli ez a kormány, és miért a Fidesz közeli oligarchák érdekét?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Először is arra szeretném kérni, hogy ha bármilyen, az állam környékén zajló gazdasági tevékenységgel kapcsolatban önnek tudomása van bármilyen jogsértésről, önnek kötelessége, hogy az ezzel kapcsolatos jogi eljárásokat megindítsa. Én támogatom önt ebben.

– Képviselő úr! Ami a kérdését illeti: oligarchák a nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek, és nem is lesznek. Szeretném tájékoztatni arról, hogy a mi fölfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki politikai, közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, és az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarja vonni. Ennek több módja is van: elfoglal például egy pártot, mondjuk, megválasztják pártelnöknek, vagy tisztségviselő lesz egy pártban, vagy miniszterelnökké választják, és egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom. Szeretném jelezni: a Fidesz ezt ellenzi, és visszautasítja. Lehet, hogy más pártoknál ez elfogadott, nálunk azonban nem volt az, nem is lesz! A Fidesz a középosztály kezében fogja tartani a hatalmat, a középosztály nevében gyakorolja, s ezt fogja tenni a jövőben is!

– Képviselő úr! Nagytőkések mindazonáltal Magyarországon is vannak, mint a piacgazdaságban, és vannak nagy vagyonnal rendelkező vállalkozók is. Mi azt szeretnénk, ha minél több nagytőkés, minél több, a középosztályhoz tartozó sikeres ember, és minél kevesebb szegény ember lenne Magyarországon. Ehhez sikeres vállalkozásokra van szükségünk. Ilyen értelemben a nemzeti együttműködés rendszerében oligarchák nincsenek, de természetesen a magyar nagytőke képviselői ott vannak.

+

KARÁCSONY GERGELY: – Miniszterelnök úr! Azt ígérem önnek, hogy ha bármi olyat látunk, ami jogszerűtlen, feljelentést fogunk tenni. Ezt megtettük az előző ciklusban is, és már ebben a parlamenti ciklusban is tettünk néhány feljelentést. Például a Földalap vezetését feljelentettük. Ugyanakkor az egy kicsit problémás, hogyha az oligarchák a jogalkotást is meghatározzák, mert onnantól kezdve minden jogszerűvé válik, ami az ő érdeküket szolgálja. És valóban, Simicska Lajos nem a Fidesz elnöke, de ön nevezte ki annak idején a Fidesz gazdasági igazgatójának, ön nevezte ki annak idején az APEH elnökének. Ha ön azt gondolja, hogy bárki Magyarországon beveszi azt a szöveget, hogy Simicska Lajos nem a Fidesz embere, akkor ön nagyon naiv, miniszterelnök úr. Önt a választói úgy fogják lapátra tenni, mint a szocialistákat korábban, ezek miatt az ügyek miatt!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Köszönöm, hogy aggódik a személyes sorsom miatt. El szeretném mondani: engem már hamarabb tettek lapátra, mint a szocialistákat, úgyhogy nem kell különösebben féltenie. Igen: fognak még rólunk ennél csúnyábbakat mondani. Sok köze a valósághoz nem lesz. Ez ilyen szakma, szokva vagyunk hozzá.

– Ami a konkrét kérdést illeti: igen, szoktam kinevezni állami beosztásba is olyan embereket, akik korábban egyébként jelentős gazdasági szerepet játszottak. Ez helyes, föltéve, ha jól végzik a munkájukat. Ezt várjuk el tőlük: végezzék jól a munkájukat és tartsák be a törvényeket. Magyarországnak nagy magyar vállalatokra szüksége van a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építőiparban, az energiaiparban, a járműgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, az információs technológiákban, a szállodaiparban, vagyis minden jelentős területen. Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk. Ha nem, akkor mindent a külföldiek fognak elvinni ebben az országban, és meggyőződésem szerint – ha tudja ezt, ha nem – ön valójában, amikor a magyar tőke ellen beszél, labancpolitikát folytat, amit én elutasítok!

Meddig rendelkezhet a közmédiumok több mint 70 milliárd forintja felett a III/III-as besúgó Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Közvetve ön nevezte ki a közmédiumok vagyonkezelésének élére Böröcz Istvánt, aki a politikai rendőrség Nádasdy fedőnevű ügynöke volt a kiszivárgott dokumentumok szerint. Sajnos, ezzel ő nincs egyedül az állami vezetők közt. Nemrég például Ungváry Krisztián azt írta: „A Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettesének a fülkeforradalom után nevezték ki a III/III-as csoportfőnökség egyik tartótisztjét.” A történész, mint megtudtam, az UD Zrt.-s Horváth Józsefre célzott. De említhetném az ön bizalmasát, a D-209-es ügynök egykori kollégáját, Martonyi Jánost, aki 1968. január 5-én adta első jelentését a BM III/II-es csoportfőnökségének Magasdi fedőnéven, helyettese, Németh Zsolt pedig az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló vitanapon édesapját hozta föl áldozatként bemutatva, holott Németh Géza valójában szintén besúgó volt, az állambiztonság III/III-as társadalmi kapcsolata. Jellemző, hogy a Magyar Nemzet napilap a belügyi államtitkárt idézve megalapozatlannak nevezte a vádat, miközben a kuruc.info hírportálon megjelent bizonyító hivatalos dokumentumok megjelenését pedig egyszerűen elhallgatta, sőt, kérésemre sem pontosították történelemhamisításukat. De nagyobb baj az, amit Lázár János is beismert a Magyar Hírlap március 17-ei számában: „Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában ma is dolgoznak a III-as főcsoportfőnökség volt munkatársai.” Tehát egykori ügynökök, tartótisztek kezelik az iratokat. A levéltár főigazgató-helyettesévé pedig Kövér László nemrég az 1990-es SZDSZ-MDF-paktum egyik aláíróját nevezte ki, egy másik pedig itt sajnos az alkotmányügyi bizottság elnöke lehet.

– Miniszterelnök úr! 2060-ig titkosították az ügynöklistákat, az állambiztonsági múltat hitelesen őrző mágnesszalagokat, amelyeket egy egyszerű kormánydöntéssel átadhatnának a levéltárnak a többi irat közé, hogy kutathatók legyenek. Nem kell ehhez Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek a létrehozása is fél év, aztán majd abban filozofálgatnak, hogy mit kellene tenni az ügynöklistákkal. Kérdezem:

• A múlt feltárásával, az elszámoltatással meg kell várni a Jobbik kormányra kerülését, vagy előbb is tesznek valamit?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Nem érzem feladatomnak, hogy az itt megnevezett személyek helyett bármifajta védekezést adjak elő. A nekem intézett kérdésben egy olyan felvetés szerepel, amire választ kell adnom, ez az NMHH vezetőjének kérdése. Szeretném tisztázni: az NMHH vezetőit nem a kormány nevezi ki.

– Képviselő úr! Ön tévedett! Következésképpen azt javaslom, hogy a Böröcz István úr személyére vonatkozó kérdést nekik tegyék fel. Ami a helyzet általános tulajdonságát illeti: a mai magyar jogi helyzet szűkre szabja a kormány betekintési és cselekvési jogosítványait. Ha szélesebb jogot adnának, ha szélesebb lehetőséget kapnék, el is tudnék járni.

+

NOVÁK ELŐD: – Miniszterelnök úr! Meghagyhatta volna a mellébeszélést a miniszterelnöki évértékelőjére, ott megszoktuk. Itt viszont azt várjuk, hogy érdemi intézkedéseket tegyen, hiszen - ahogy említettem - egy egyszerű kormánydöntéssel egy perc alatt át lehetne adni a 2060-ig titkosított mágnesszalagokat a levéltárak részére, hogy azok kutathatók legyenek. Önök nem ezt teszik.

– Miniszterelnök úr! Elképesztő, hogy a Fidesznek 24 évvel a megalakulása után még mindig nincs álláspontja ebben a kérdésben. Attól fél, hogy nyilvánosságra kerülnek olyan további, ön által is eltitkolt állambiztonsági iratok, például amilyeneket a legolvasottabb jobboldali hírportálon olvashattunk önről, miszerint az ügynökök társadalmi rendszerükhöz hű fiatalként jellemezték önt. Apjáról pedig azt írták, hogy következetes kommunista, amely érezhető gyermekei tudati nevelésében is. Ettől a múltfeltárástól fél?

– Miniszterelnök úr! Azt kérem, hogy ne vacakoljanak tovább Nemzeti Emlékezet Bizottságával, és ne panaszkodjon arra, hogy nincs elég széles hatásköre, mert van, bármit meg tudnak tenni, de ne csak a saját hatalmuk bebetonozásával foglalkozzanak, hanem a múlt feltárásával is!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Szerintem helyes lenne megkövetelni a Tisztelt Házban is azt, amit egyébként az embertől otthon meg szoktak követelni: a képviselő bárkinek, ha az itt jelen nem lévő hozzátartozóiról vagy szüleiről beszél, adja meg a kötelező tiszteletet. Ez egész egyszerűen emberileg elfogadhatatlan! Minden szülő nevében szeretném mondani: az ilyen típusú viselkedést, vádaskodást és minősítést vissza kell utasítanunk! Ami a konkrétumokat illeti, megismétlem: hogyha kapunk szélesebb cselekvési lehetőséget, szélesebben, mélyebben és hatékonyabban fogunk eljárni, mint ahogy ez ma történik.