Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, háromszori megszólítások után, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Nem megijedve sem saját, sem mások árnyékától. Megszólítva: szemtől szembe! Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból - szolidan stilizálva, a bekiabálásokat mellőzve  - tallózunk.

Ezt akarta, miniszterelnök úr?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! A kérdésem arra vonatkozik, hogy ön és kormánya ezeket a gazdasági eredményeket valószínűsítette-e, amikor gazdaságpolitikájuk alapjait megvetették? Azért kell ezt megkérdeznem, mert három mellbevágó adat jelent meg az elmúlt negyedévről.

– Az egyik az árak drágulása: 5,5 százalékkal emelkedtek! Ez nemcsak azt jelenti, hogy Európa legmagasabb áfája jelent meg ezekben az árakban, hanem azt is, hogy mindazon nyugdíjasok, akiket ön, miniszterelnök úr, levélben tájékoztatott arról, hogy 4,2 százalékos emeléssel megőrzi a nyugdíjuk az értékét, most csalódottak.

– A másik, a reálkeresetek adata: magyarul, hogy ki mennyit tud vásárolni a pénzéért? Ez az adat azért elszomorító, mert kiderült, hogy átlagosan, az első negyedév után, 5 százalékkal ér kevesebbet az emberek pénze. Azért érdemes kiemelni, hogy átlagosan, mert nyilván ebben az adatban benne van azon keveseké is, akik viszont jól jártak az egykulcsos személyi jövedelemadóval, - számukra több maradt.

– És a harmadik adat: a gazdasági növekedés, vagy fogalmazzak így: csökkenés! Akkor, amikor egyes elemzők 0,7, mások pedig 1,5 százalékos gazdasági zsugorodást észlelnek, akkor nagy valószínűséggel az előző két adattal ez összefüggésben van, és következmény is mind a magas ár, mind pedig a reálkeresetek csökkenése. Miniszterelnök Úr! Ezért teszem föl a kérdést:

• Vajon ezt várták-e a gazdaságpolitikájuktól?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Mielőtt a gazdasági számokra térnék, először is szeretnék egy megjegyzést fűzni az ön kérdésének címéhez: ezt akarta, miniszterelnök úr? Hát itt van a bökkenő, tisztelt képviselőtársam, mert nem az számít, hogy ön vagy én mit akarunk. Az számít, hogy az emberek mit akarnak! És tudom, hogy egy diktatúra utódpártjának soraiban ülve ezt nehéz megérteni. És azt is értem, hogy önök a pártdiktatúra felől a technokraták és a milliárdosok uralma felé haladtak. Nem vonom kétségbe azon jó szándékukat, hogy most egy valódi, demokratikus baloldalt építsenek. Sok sikert kívánok ehhez! De addig is, amíg ez nem sikerül, addig szívesen megosztom önökkel a mi 20 éves demokratikus tapasztalatunkat.

– Szóval, a dolog úgy áll, hogy hiába akar valamit egy egész kormány, ha az emberek nem akarják, akkor abból végül nem lesz semmi. Erre éppen az önök 8 éves kormányzása a legjobb példa. Valóban: én azt vállaltam, hogy a magyar emberekkel összefogva helyrehozzuk mindazt, amit önök az elmúlt 8 év alatt elrontottak! Az önök által itt hagyott örökség miatt Magyarországnak nemcsak a mai európai válsággal, hanem a nehéz örökséggel is meg kell küzdenie!

– Képviselő úr! Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy az elmúlt években Magyarország adóssága csökkent! Erre Európában ebben az évben csak három ország lesz képes. A költségvetésben megtörtént a fordulat, és a kormány 2011. után ’12-ben és ’13-ban is tartja a 3 százalék alatti hiányszintet. A 2011. évben – hogy a számokról is beszéljünk, mert ’12-nek még csak negyedéve telt el, viszont 2011 már elmúlt –, szóval, 2011-ben a reálkeresetek értéke átlagosan 5,8 százalékkal, a háromgyermekesek esetében pedig 19 százalékkal növekedett.

+

TUKACS ISTVÁN: – Miniszterelnök úr! Akkor, amikor ön azt mondja, hogy az államadósság csökkent, akkor nagy valószínűséggel nem veszi figyelembe azt, hogy jelenleg a magas forint-euró árfolyam, tehát a forint gyengesége miatt ez az adat a mai napon sem állja meg a helyét. A másik ilyen tétel: ön azt mondja, hogy 2012-ben és ’13-ban a hiány alacsony lesz. Nem tudjuk, miniszterelnök úr, hiszen ez a költségvetés ugyanúgy, mint a tavalyi, két hónapot sem élt meg. És végül: észrevételeim az emberek helyzetére vonatkoztak, nem feltétlenül az államadósság helyzetére és nem a költségvetésére!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Többször elmondtam már, hogy olyan világban élünk, amikor a svájci frank árfolyamát még a svájciak sem tudják befolyásolni. Ezért ilyen helyzetben a forint árfolyamát fölróni bármilyen kormányzati tényezőnek közgazdasági analfabétizmus. Ami viszont az embereket illeti: egyetlen csoportról beszélt fenyegetett csoportként, és szeretném, ha az ön szavait hallgató nyugdíjasok nem hinnék el azt, amit ön mondott. Azért, mert ön itt sem mondott igazat! Hiába az úriemberes külső, ön hazudott! Ugyanis ön is pontosan tudja a kimért stílus ellenére is, hogy Magyarországon van egy hatályban levő törvény, amely garantálja a nyugdíjasok számára, hogy megkapják a nyugdíjak reálértékét.

– Képviselő úr! Az MSZP, illetve ön ismét riogatja a nyugdíjasokat, becsapja őket, nem mond igazat! A valóság az, hogy a mi kormányunk megvédi a nyugdíjasokat, megvédi a nyugdíjakat, és meg fogják kapni a reálértékét a nyugdíjnak!

Nemzetbiztonsági kockázat újratöltve?

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Sajtóinformációk szerint a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-n keresztül, amely egyébként 2014-ig közel 4,5 milliárd forintot kap közpénzből, önök alkalmaznak egy George Birnbaum és egy Arthur Finkelstein nevű stratégaembert, illetve kampányszakértőt, akik már egyébként amerikai politikusoknak, izraeli politikusoknak, sőt, olyan román politikusnak is segédkeztek, akitől bizony nem áll távol a magyarellenes retorika. Volt már ilyen a magyar demokrácia történetében, akkor az önök képviselői, Font Sándor - illetve akkor ő még MDF-es volt -, illetve Szijjártó Péter fordultak Medgyessy Péterhez a következő kérdésekkel:

• Mi indokolja a drasztikus költségvetési megszorítások idején, hogy újabb tízmillió forintokat fizessenek ki külföldi kampánystratégák számára?
• Azután: milyen stratégiát képzelnek el ezek az emberek, miközben olyan politikusoknak adnak tanácsot, akiknek országa háborúra készül?
• Azután: vajon milyen ellenőrzésen esnek át ezek az amerikai, izraeli tanácsadók, megfelelnek-e azoknak a nemzetbiztonsági követelményeknek, amelyek elengedhetetlenek az ország szuverenitása szempontjából?
• Van-e egyáltalán önnek, miniszterelnök úr, megbízási lehetősége, hogy ezeket a külföldi tanácsadókat alkalmazza?
• Milyen forrásból és mennyi jövedelmet kapnak ezek a stratégák?
• Összefoglalva: mit tudnak Izraelben, amit a magyar szürkeállomány nem tud megadni önnek?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a magyar kormány semmilyen külföldi tanácsadó céggel semmilyen szerződéses kapcsolatban nem áll!

+

PÖRZSE SÁNDOR: – Hát, ez lehet, hogy így van, miniszterelnök úr, én is azt mondtam, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek, amelyre önök bizony nem kis mértékben támaszkodnak, tehát ha ön ez alól így akar kibújni, ezt megteheti. Sajnos ez még nem válasz, legalábbis az én véleményem szerint.

+

ORBÁN VIKTOR: Köszönöm. Nincs viszonválaszom!

Miből lesz itt nyugdíjunk?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök úr! Sajnálatos módon a nyugdíjrendszer reformja erős párhuzamot mutat az államháztartás helyzetével és az államháztartás változásával is.

– Miniszterelnök úr! Hazárdjátékot játszik!  Toldozgatás-foldozgatást látunk! Miközben egy sunyi nyugdíjreform zajlik, tucatszor lett módosítva már a nyugdíjtörvény, kiderült mára, hogy az a zsarolás, amellyel a magán-nyugdíjpénztártagokat az államiba vitték át, az egy blöff volt csupán. Kiderült az is, hogy a Fidesz rossz gazdája volt a vagyonnak, hiszen a tőzsdén vesztett nagyot az árfolyamon. Kiderült az is, hogy az ön szavahihetősége megkérdőjeleződött, amikor még másfél éve azt mondja, hogy szükség van egyéni számlákra, a parlament megszavazza, és utána amikor szóról szóra beterjesztem ugyanazt a törvényjavaslatot, ön is leszavazza.

– Miniszterelnök úr! A nyugdíjkoncepció kapcsán hatalmas zavar van a minisztériumok között. Más jött ki az EMI-ből, mást mond Balog miniszter úr, és más koncepciók láttak napvilágot a Nemzetgazdasági Minisztériumból. Ki a felelőse a nyugdíjrendszernek a minisztériumok közül?

– Miniszterelnök úr! Azt mondta a kényszernyugdíjazott köztársasági elnök, hogy ami jár, az jár! Azok az emberek is, akik most dolgoznak, azt mondják, hogy ami jár! Amit most befizetnek, abból ők még valaha szeretnének nyugdíjat kapni! Kérdezem:

• Lesz-e átfogó nyugdíjreform, ahol a nyugdíjrendszer egészét vitathatjuk meg itt, a parlamentben,
•  És ki a felelős ezekért a sunyi módosítgatásokért?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Azonnali kérdés címe volt: miből lesz itt nyugdíj? Erre a kérdésre a válasz úgy hangzik: munkából lesz nyugdíj, tisztelt képviselő úr. Lehet, hogy van, akit ez meglep, de soha semmi másból nem volt és nem is lesz sohasem nyugdíj, csak munkából. Ezért a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy minél több embernek adjon munkalehetőséget és visszavezesse őket a munka világába.

– Képviselő úr! Személyes meggyőződésem, hogy Magyarországon legalább 5 millió dolgozó és adófizető emberre van szükségünk ahhoz, hogy a magyar gazdaság meg tudjon állni a lábán. A kormányváltáskor dolgozott mintegy 3 millió 700 ezer ember, és adót fizetett 2 millió 600 ezer. Ezért jutottunk oda, ahova! De, szeretném leszögezni ismét: a kormány minden erőfeszítése azt a rendező elvet követi, hogy elérjük: Magyarországon legalább 5 millió ember dolgozhasson és tudjon adót fizetni!

– Képviselő úr! Ezt úgy Szeretnénk elérni, hogy az adórendszeren keresztül gyermekvállalásra is ösztönözzük a családokat, mert ha nincs gyermek, egy idő után nem lesz, aki dolgozzon és a mi nyugdíjunkat megtermelje. Ezért az ön kérdése, miután Magyarország egy öregedő társadalom, a nyugdíjrendszerre vonatkozóan jogos kérdés, ezért a gazdasági teljesítmény mellett a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordítása is feltétele a nyugdíjrendszernek, ezért a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy népességfogyás helyett ismét népességnövekedés legyen Magyarországon.

– Képviselő úr! Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a mai nyugdíjasokkal is törődni kell, az ő nyugdíjukat is ki kell fizetni, értük is vállalni kell a felelősséget éppen úgy, ahogy ők is vállalták értünk, amikor felneveltek bennünket, ezért nagy sikernek tartom, hogy az elmúlt években sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét és olyan nyugdíjváltozásokat végrehajtani, amely nem vette el a mostani nyugdíjasoktól a nyugdíjemelés lehetőségét!

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök úr! A célokban most is egyetértünk, csupán a kérdéseimre nem adott választ. Ki a felelős a nyugdíjrendszer változtatásáért és lesz-e átfogó nyugdíjreform, amikor a nyugdíjreform egészét tudjuk megvitatni itt, a parlamentben? 

– Miniszterelnök úr! Én is úgy gondolom, hogy munkából lesz nyugdíj, viszont az elmúlt két esztendőben a piacon foglalkoztatottak száma sajnálatos módon csökkenő. Akkor, amikor a kortársaimnak, a 30 alattiaknak a fele külföldön képzeli el a jövőjét, nem Magyarországon fog adót fizetni, nem Magyarországon fog majd nyugdíjat kapni, és nem a mostani nyugdíjasoknak fizeti ki a nyugdíját, akkor sajnos még továbbra is áll a kérdés: miből lesz itt nyugdíjunk?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! A jó szándékát nem vitatom el, semmi okát nem látom annak, hogy feleslegesen tengelyt akasszak önnel – hacsak nem ragaszkodik hozzá. Talán hamarabb kellett volna ezeken a kérdéseken gondolkodnia, amikor kormányoztak.

– De a kérdés fontos! A tények kedvéért mondom: 2012 március végén Magyarországon 45 524 betöltetlen álláshely volt. Nem találtak munkást a következő szakmákra: rakodómunkás, termék-összeszerelő, gépészmérnök, forgácsoló, lakatos, hegesztő, lángvágó, tehergépkocsi-vezető. A 16-ból idéztem föl csak néhányat. Amíg olyan papírokkal engedjük ki a gyerekeinket, amiket nem tudnak használni a valóságos életben, addig sajnos ilyen hiányszakmákkal kell számolni. Magyarországon először azt kell megoldanunk, hogy a 45 524 betöltetlen álláshelyre legyen dolgos kéz!

Kettős állampolgárság - kettős mérce?

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Szeretném elmondani, hogy a kettős állampolgársági törvény alapján az elmúlt két évben elkezdtek beérkezni az állampolgársági kérelmek. Egy bosszantó kettős mércére szeretném felhívni a figyelmet. Semjén Zsolt nemrégiben azt mondta: 1 ezrelék az elutasítás. Nos, ez az 1 ezrelék pontosan a nemzeti oldali szervezetekhez köthető szám a határon túli magyarok közül  hatvannégy vármegyéhez és más nemzeti radikális szervezetekhez köthető! Az ilyen megnyilvánulásokat tevő embereknek nem adja meg a Magyar Állampolgársági Hivatal a kettős állampolgárságot nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva. A nemzetbiztonsági kockázatot onnan tudom, hogy voltam bent Schmitt elnök úrnál a hivatalban, és a hivatal vezetője hozta a tudomásomra, hogy minden esetben – húsz esetről van szó – nemzetbiztonsági kockázatról van szó. Ez egyébként egészen elképesztő! Családokról is szó van. A mögöttem ülő Link Lajos a Délvidékről családostól nem kapta meg az állampolgárságot. Azt szeretném megkérdezni első körben miniszterelnök úrtól:

• Egy 3 éves kisfiú és egy 9 hónapos kislány milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Azért vállalkoztam örömmel, hogy válaszolok az ön kérdésére, mert eddig azt tapasztaltam, hogy a Jobbik a közöttünk fennálló jelentős politikai és programbeli különbségek ellenére néhány nemzeti kérdésben hajlandó támogatni a kormánytöbbség és a kormány javaslatait – ilyen a kettős állampolgárság kérdése is –, és ezt szeretném is megköszönni az önök parlamenti képviselőcsoportjának. Még mielőtt a konkrét kérdésről beszélnénk, hogy mindenki, aki itt ül, tudja, hogy miről van szó: amikor a kettős állampolgársági igényeket elbírálják, akkor, ha van erre vonatkozó információ, akkor nemzetbiztonsági ellenőrzéseket is végrehajtanak. Az eddig elbírált, ilyen szempontból ellenőrzés alá vont kérelmek esetében – azt tudom mondani önnek, hogy – fél ezrelék esetében döntött úgy a magyar hatóság, hogy fennáll nemzetbiztonsági kockázat. Szerintem a fél ezrelék – feltéve, hogy a találati arány pontos –, ismerve az elmúlt negyven évet és a bennünket körülvevő világot szerintem kifejezetten alacsony számnak tekinthető. Én azt gondoltam, hogy ennél sokkal több személy esetében áll fenn olyan típusú nemzetbiztonsági kockázat, amit a hivataloknak ki kellene szűrniük.

– Képviselő úr! A magam részéről tehát azt kell, hogy mondjam önnek tájékoztatásképpen, hogy a folyamat, a kettős állampolgársági igények elfogadása és elbírálása jól halad, a nemzetbiztonsági okokból megtagadott kérelmek száma rendkívül alacsony, konkrét családokra vonatkozó nemzetbiztonsági információkról pedig a tisztelt Ház plenáris ülésén nem kívánok nyilatkozni. Köszönöm megtisztelő figyelmét.

+

ZAGYVA GYÖRGY GYULA: – Miniszterelnök úr! Az állampolgárság meg nem adása nem statisztikai kérdés. Tehát ne hivatkozzanak arra, hogy csak 1 ezrelék, 0,5 ezrelék!

– Miniszterelnök úr! Nagy valószínűséggel az történik, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal, amikor ezeket a kérelmeket elbírálja, automatikusan úgy dönt, hogy a szerb, a román vagy a szlovák titkosszolgálatok által, mondjuk, terroristagyanúsnak ítélt személyeket, akik egy nemzetközi listára felkerülnek, automatikusan kipipálja, kiveszi a papírjukat, és nemzetbiztonsági kockázatúnak minősíti őket automatikusan. És a hivatalnak tartalmilag meg kellene vizsgálni ezeket. Ezek nem történtek meg. Ezért szeretném megkérdezni: lesz-e arra lehetőség, hogy ezeket az elutasított állampolgárságokat a kormányzat visszakérhesse, és újra megvizsgálhassa tartalmilag?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Először is, engedje meg, hogy azt a pontot találjam meg, ahol egyetértünk. Azzal a mondatával, miszerint egyetlen olyan eset sem engedhető meg, amikor valaki az állampolgárságot nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem kapja meg, ezzel egyetértek. Másfelől szeretném önt tájékoztatni arról, hogy nem a szomszédos államok titkosszolgálataitól szoktunk információt kérni, ha információra van szükségünk. Ezeket saját nemzeti hatáskörben, a hivatalaink a saját módszereiket követve és eljárva teszik meg. Tehát az a veszély, amiről ön beszél, hogy majd más országok titkosszolgálatainak véleménye miatt minősít a magyar hatóság valakit állampolgárságra méltatlannak, ez a veszély nem áll fönn.

– Képviselő úr! Ami pedig a kérdés lényegét illeti: egyetértek azzal, amit mond, bár ennél az eljárásnál semmilyen fellebbezésre nincs lehetőség, ami helyes, de ugyanakkor szükség van arra, hogy panaszbejelentés esetén felülvizsgálat történhessen. Tehát a javaslatát támogatom, igyekszünk is neki érvényt szerezni! Köszönöm a kérdését!

Vannak-e oligarchiák a nemzeti együttműködés rendszerében?

KARÁCSONY GERGELY (LMP): – Miniszterelnök úr! Az ön pártja megakadályozta azt, hogy parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálja ki azokat az ügyeket, amelyeket én is szóvá tettem nem olyan régen.

– Miniszterelnök úr! Abból nagy baj lesz! – ezt ön mondta azzal kapcsolatosan, hogy mi van akkor, hogyha nagytőkések, milliárdosok vállalnak szerepet a kormányzásban. Azzal egészíteném ki: ez a nagy baj bekövetkezett! Kétségtelenül igaz, hogy azok a nagytőkések, akiket ön nagytőkésnek hív, de másai a Fidesz-közeli oligarcháknak, ők de facto nem ülnek benne az ön kormányában, de úgy tűnik, hogy nincs is szükségük arra, hogy közszereplést vállaljanak, vagy akár kiálljanak a nyilvánosság elé, hiszen az ön kormánya képviseli az ő érdekeiket enélkül is.

– Miniszterelnök úr! Szeretném megkérdezni:

• Ön szerint fatális véletlen-e, hogy a Közgép előző vezetője jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget vezeti, amely dönt a fejlesztési forrás elosztásáról, és ezeknek egy jelentős része azóta a Közgépnél landolt.
• Ön szerint az egy fatális véletlen-e, hogy a Villamos Művek vezetője a választás előtt közvetlenül a Közgép energiacégének volt a vezetője, és azóta ez a cég busás megbízásokat kapott az államtól napenergia-hasznosításra?
• Ön szerint fatális egybeesés-e, véletlen-e, hogy a Közgép akkor is megnyeri a közbeszerzési eljárásokat, hogyha ő adta a legrosszabb árat?
• Ez egy fatális egybeesés-e azzal, hogy a közbeszerzési döntőtanács elnöke Nyerges Zsolt évfolyamtársa volt, és nem cáfolt sajtóhírek szerint közeli kapcsolatban állnak?
• Vagy az egy fatális véletlen-e, hogy éppen Nyerges Zsolt testvére a fejlesztési tárca főtanácsadója?
• Nem érzi-e azt, hogy azt a szabadságharcot, amit ön vívni szeretne, ezekkel a befolyásos üzleti körökkel kellene megvívnia, mert lehet, hogy a pénz náluk landol, de a politikai hitelvesztést önnek kell zsebre tennie?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Úgy tűnik, mintha oligarchákra önöknél lenne igény. Nyilván oka van annak, hogy már másodszor teszi fel ezt a kérdést. Megismétlem, amit legutóbb is mondtam: amikor egyetlen olyan ügyet is talál, ahol úgy gondolja, hogy szabálytalanság vagy összefonódás van, akkor önnek kötelessége, hogy a szükséges jogi lépést megtegye. Nem választhat, meg kell, hogy tegye! Ha pedig megtette, bizonyára tudja, hogy nem nálam kell megtennie, mert a hatósági eljárásokat nem a kormány folytatja le, hanem az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó szervek.

– Képviselő úr! Ilyen típusú vitákon átestem már ’98-2002 között is, és azon dolgoztam, azon dolgozott a kormány, hogy a közbeszerzéseknél az előző kormányok által meghonosított magas külföldi arány helyett végre magyarok jussanak megrendeléshez. Ezért azt javaslom: gondolja át, hogy nem véletlen egybeesés-e az, hogy ön állandóan lényegében külföldi cégek érdekében szólal fel itt, a magyar parlamentben!

+

KARÁCSONY GERGELY: – Miniszterelnök úr! A legutóbbi napokban olyan közbeszerzési eljárásokról esett szó, ahol magyar vállalkozások maradtak alul a közbeszerzésen, például a szigetközi egyik 2 milliárd forintos közbeszerzésnél magyar vállalatokat előzött meg a Közgép, a legrosszabb áron. De nem erről szeretnék beszélni, azt szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, támogatja-e, hogy ne csak az elmúlt két év, hanem az elmúlt tíz év közbeszerzéseit vizsgáljuk meg? Nézzük meg, hogy milyen arányban voltak magyar és külföldi cégek, amelyek nyertesek voltak! Nézzük meg, igazak-e azok a korábban megfogalmazott vádak, hogy ezek túlárazott közbeszerzések voltak az előző kormányok időszakában is! És nézzük meg, hogy ez a gyakorlat mennyire öröklődött át az ön kormányainak az időszakára is! 

– Miniszterelnök úr! Azt gondolom: fogunk tenni minden konkrét esetben feljelentéseket. Tettünk is már ilyeneket, és ígérem önnek, hogy ezt meg fogjuk tenni a továbbiakban is. Ehhez kérem az ön támogatását!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Semmi akadálya annak, hogy a parlament illetékes bizottságai bármilyen konkrét kérdéssel foglalkozzanak. Erre vonatkozó igényét legyen kedves előterjeszteni, ez nem az én asztalom. Viszont, ha már szóba hozta: bizonyára emlékszik rá, hogy hosszú ideig, egészen ennek az évnek a januárjáig az volt a szokás, hogy Magyarországon a közbeszerzéseknél áttételeket is lehetett alkalmazni, nem kellett felfedni a valóságos tulajdonosokat. Ezért időnként még az off-shore cégek is nagyrészt hasítottak ki a közbeszerzésekből. Tudom, hogy most itt a vita pártpolitikai köntösben jelentkezik, de szeretném elmondani önnek: mi büszkék vagyunk arra, hogy először ez a parlamenti többség és ez a kormány volt képes arra, hogy olyan szabályokat alkosson, hogy ennek az évnek az elejétől erre nincsen többé mód. Minden közbeszerzésben részt vevőnek a nyilvánosság előtt, fel kell fednie a kilétét, ha közmunkából akar részesedni. Ez nagy eredmény, és büszkék vagyunk rá!