Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, háromszori megszólítások után, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, udvariasságból a hangzavarokat, bekiabálásokat sem jelezve.

Illés Zoltán kontra Áder János!

SZABÓ IMRE (MSZP): – Államtitkár úr! Áder János köztársasági elnök úr szerint az emberiség jövőjének egyik legnagyobb stratégiai kérdése a víz lesz, és ezért egy budapesti ENSZ-konferencia megszervezésére tett javaslatot Rióban. A köztársasági elnök azt mondta: a magyarok készek arra, hogy megosszák fejlett vízgazdálkodási kultúrájuk több mint egy évszázados tapasztalatát. Mégis a 120 éves Országos Vízjelző Szolgálat honlapján június 5-e óta azt olvashatjuk: munkaszervezési okok miatt 2012. június 5-étől az Országos Vízjelző Szolgálat tájékoztatási és közreadási kötelezettségének átmenetileg nem tud eleget tenni. A hírek szerint a munkaszervezési okok valójában megszüntetik a Vitukit. Az említett államfői nyilatkozatok és az elmúlt hetek eseményei alapján azonban felmerülő kérdés: szakmailag indokolt döntést hozott a minisztérium? Június 12-én reggel érkezett hazánkhoz a bejelentés a Vitukitól, amely szerint a szlovák fél részükre a dunai riasztórendszeren jelezte, hogy a pozsonyi téli kikötő területén megközelítőleg 17 ezer liter gázolaj került a Dunába, amely a szlovákiai Kis-Dunában is észlelhető volt. A káresemény mindössze 23,5 kilométerre történt Magyarországtól. Bár a hírek arról szóltak, hogy a szennyezés nagy részét már sikeresen vissza is gyűjtötték, így az semmilyen problémát nem fog okozni, mégis meg kell hogy kérdezzük: mi lett volna, ha nincs Vituki? Mégis, milyen úton értesült volna hazánk erről a szennyezésről?

– Államtitkár úr Mindez azt bizonyítja, hogy a Vituki megszűnésével hazánk vízügyi előrejelzés nélkül marad, ami nem jelent egyebet, mint hogy valamennyi hazai vízparti település, milliós tömeg, felmérhetetlen vagyon mindennapi sorsa, a hajózás tervezése, az idegenforgalom - a vízi túrázásról már nem is beszélve - vált bizonytalanná.

• Mi az igazság, államtitkár úr?
• Valóban ön akar revánsot venni az önnel szakmai szempontból szemben álló szakembereken, vagy milliárdos ingatlanpanama áll ennek a kérdésnek a hátterében?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Én ugyan nem tartom magamat nagy embernek, csak 169 centiméter magas vagyok, és szerény emberként mégis azt javasolom, hogy először a köztársasági elnök urat nevezzük meg: Áder János kontra Illés Zoltán cím alapján. De a lényegére térve: ú abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az elmúlt egy évben én készítettem elő az ENSZ különböző fórumain azt a bejelenést, amelyet Áder köztársasági elnök úr megtett, úgyhogy semmifajta ellentmondás nincs a bejelentés és a világkonferencia megszervezése, valamint az elképzeléseink között. Ami tehát a Vitukit érinti: bizonyítani tudom önnek, hogy körülbelül 6 vagy 7 levéllel a 2010-es kormányváltás utáni időszakban én magam kértem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt, hogy kerüljön a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz a Vituki. Tehát nemhogy mi nem akartuk volna; vagy mi akartuk volna, hogy megszűnjön, pont ellenkezőleg, mi kértük, hogy tartozzon hozzánk. Tehát itt is ön félreértésben van.

– Képviselő úr! Mint volt miniszternek, el kell mondanom, hogy sajnos a szocialista kormány időszakában játszották ki az akkori vagyonkezelőnek az ön tárcájától a Vitukit. Pontosan, Tátrai Miklósnak hívják, hívták azt az államtitkárt, akinek nem áldásos, hanem gyalázatos cselekedetei révén a Vituki kikerült az ön tárcájától. Semmilyen ingatlanspekulációról nincs tehát szó, mert már kijátszották a csepeli területet, mindösszesen maradt egy fél hektár. Ami pedig a Vízjelző Szolgálatot illeti: nagyon egyszerű. Volt miniszter úr azt gondolja, hogy jelen pillanatban a vízügyes kollégák nem vesznek vízmintát, nem mérik meg a víz sebességét, függetlenül attól, hogy a Vituki létezik-e, vagy sem. A Vituki mínusz 800 millió forinttal csődbe ment, minden szándék ellenére. A vízügyi igazgatóságoknál mérik ezeket az adatokat, és az összes adat rendelkezésre áll. A pozsonyi szennyezés esetében pedig semmi szerepe nem volt a Vitukinak, a főfelügyelőség és a felügyelőség dolgozói a határszelvényen folyamatosan mintavételezéssel nézték a vízminőséget.

+

SZABÓ IMRE: – Államtitkár úr! Csak a tények kedvéért: nem az én miniszterségem időszakában szervezték ki a Vitukit, és nem kiszervezték, hanem az állami vagyonkezelés részeként működött gazdasági társaságként. Valóban: az a helyzet, hogy megszűnik ez a 120 éves, nagy hagyományokra, sok szakmai tapasztalatra szert tett intézet, a kormányzásunk időszaka alatt. Az én miniszterségem időszaka alatt föl sem merült! Csak a tények miatt szeretném megjegyezni önnek arra, hogy mi lesz a Vitukival, mi lesz a szakemberekkel, és mi lesz azzal a feltételezéssel, hogy itt valóban még közel egymilliárdos értéket képviselő ingatlanról szól valójában a történet, ön semmilyen választ nem adott. Nagyon sajnálom, hogy ilyen személyes hangvételre vette a figurát ahelyett, hogy szakmai kérdésként kezelte volna a felvetésemet.

+

ILLÉS ZOLTÁN: – Képviselő Úr! Ön tévedésben van! Én semmilyen személyes dolgot nem mondtam az ön becses személye tekintetében. De, az ön szocialista kormányzat időszakában, a 2002 és 2010 közötti időszakban történt az, hogy a Vitukit kijátszották, miközben 800 millió forintos hiányt termelt minden egyes évben ez a Vituki.

– Képviselő úr! Elmondom: a Nemzeti Környezetügyi Intézethez, fog átkerülni mindaz, ami vízminőséggel, mindaz, ami méréssel, laborral kapcsolatos, az összes többi feladata pedig a Belügyminisztériumhoz kerül.

Folytatódik-e az emberek biztonságát szolgáló tűzoltóőrsök létesítését célzó program?

KARA ÁKOS (Fidesz): – Államtitkár úr! 2012-től egységes rendszerben működik a magyarországi katasztrófavédelem. A január 1-jével életbe lépett változásoktól hatékonyabb megelőzést, valamint a tűzoltóságok, a polgári védelem és a szakhatóságok jobb együttműködését várjuk. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló jogszabály kimondja, hogy a tűzoltás és műszaki mentés állami feladat. Magyarországon tehát alapvetően és elsődlegesen a hivatásos tűzoltóságok látják el a mentő tűzvédelmi feladatokat. A hivatásos tűzoltóságok jelenlegi lokációja azonban nem teszi lehetővé, hogy minden település 25 percen belül elérhető legyen, így az azonos biztonság elve tűzvédelmi szempontból nem érvényesülhet.

– Államtitkár úr! Az elmúlt években mind a helyi, mind a megyei önkormányzat tisztségviselői különböző egyeztetéseken azt szorgalmazták, szorgalmaztuk, hogy Pannonhalmán létesüljön tűzoltóőrs. A térség megválasztott országgyűlési képviselőjeként azt szeretném elérni, hogy a térségben élő emberek, családok biztonsága érdekében, a vállalkozások biztonságos működése, kulturális és természeti értékek megőrzése érdekében mielőbb létesüljön tűzoltóőrs Pannonhalmán. Ezért kérdezem:

• Folytatódik-e az emberek biztonságát szolgáló tűzoltóőrsök létrehozását szolgáló program.
• Mikor létesül tűzoltóőrs Pannonhalmán?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban úgy van, ahogy ön is elmondta: az egységes állami katasztrófavédelmi rendszer kialakítása megkezdődött. Összesen 65 katasztrófavédelmi kirendeltség jött létre, amely hatósági tevékenységet is végez, és alárendeltségében működik 104 hivatásos tűzoltó-parancsnokság. A hivatásos tűzoltó-parancsnokságok alárendeltségében további 65 katasztrófavédelmi őrs fog létrejönni, ebből 2012. április 1-jéig 16 katasztrófavédelmi őrs kezdte meg a működését.

– Képviselő úr! Egyértelmű cél, egy olyan rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy minden település 25 percen belül elérhető legyen. Ma még ezt a számot nem lehet megvalósítani, ezért történik mielőbb a 65 katasztrófavédelmi őrs kialakítása.  Ezeken az őrsökön 24 órás szolgálatot teljesítenek a tűzoltók, és a riasztástól számított 2 percen belül megkezdik a vonulást a káreset színhelyére.

– Képviselő úr Az ön kérdése jogos és valóságos. Győr-Sopron megyében is létesülni fog Pannonhalmán egy katasztrófavédelmi őrs.

+

KARA ÁKOS: – Államtitkár úr! Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a kormány választ talál egy sok-sok éve húzódó problémára. A válaszát nemcsak én, hanem a térségben élő közel 18 ezer ember nevében is köszönöm. Majdnem 20 település számára hozhat megoldást, nagyobb biztonságot. Azt kívánom ennek az újonnan létrejövő őrsnek, illetve az ott dolgozó hivatásos állománynak, hogy, a településeken kiváló munkát végző önkéntes tűzoltó egyesületek tagjaival a családok, a vállalkozások, a kulturális örökség érdekében a számukra fontos feladatokat meg tudják oldani, el tudják látni.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő úr!  Győr-Moson-Sopron megyében a csornai katasztrófavédelmi őrs kialakítása már megtörtént. További őrsök jönnek létre Pannonhalmán, Lébényben és Nagylózs településen. A pannonhalmi katasztrófavédelmi őrs kialakítása előrehaladott állapotban van, a jelenlegi rendőrőrs néhány helyiségét fogja használni majd az őrs. A karbantartási munkát azonban még el  kell végezni, ami 18 millió 910 ezer forintba fog kerülni, amit a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága fog biztosítani. 18 településen mintegy 17 ezer embert fog szolgálni a pannonhalmi katasztrófavédelmi őrs. Ennek műszaki, és ünnepélyes átadására az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása alapján augusztus hónapban fog megtörténni. Tehát közel van az átadás, a lakosság is ezzel is nagyobb biztonságot fog élvezni.

Betartja-e választási ígéretét a Fidesz?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Államtitkár úr! Ország-világ értesülhetett róla nemrégiben, hogy a Heves Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja ellenőrzést folytatott, majd ezek alapján levelét is megírta. Ezek szerint a gyöngyöspatai önkormányzatnak egymillió forintnyi közfoglalkoztatási bértámogatást kell visszafizetnie. Történt ugyanis, hogy a hivatal munkatársai a szokásos havi ellenőrzésük során azt a döbbenetes visszásságot észlelték, hogy Gyöngyöspatán aszály volt –  és valóban, elképesztő, hogy nemcsak Magyarország egész területén, de még Gyöngyöspatán sem esett az eső hosszú hónapokon át. Aztán tovább folyt az ellenőrzés: sikerült azt is megállapítani, hogy a közfoglalkoztatási mintaprogram, azaz az erdőtelepítés szakmai felügyeletét ellátó erdőgazdaság, a leendő erdő körüli kerítéshez nem szállította le még az általa megígért oszlopokat. Oszlopok tehát nincsenek, így azok megmunkálására, lekérgezésére az önkormányzat nem is tudta utasítani közmunkásait, nyilvánvalóan súlyosan kárhoztatható módon!

– Államtitkár úr! Nem a munkaügyi központ politikai komisszárjai, hanem a józan ítélőképességgel rendelkezők számára belátható, hogy elvégezhetetlen feladatok, vagy közpénzből finanszírozott tétlenség helyett más kötelező önkormányzati közfeladat ellátását szolgáló munkálatok végzése, például patakmeder-tisztítás, sokkal jobb megoldás. Ennek büntetése tehát csak politikai rendelésre történhetett. Ezt turbózta fel a sajtó, amellyel a polgármestert kívánták lejáratni. Tehát így válik be a régi jó bolsevik recept: hogyan kell a politikai ellenfelet hitelteleníteni. Kérdezem:

• Ki utasította politikai megalapozottságú állásfoglalás, határozat kiadására a munkaügyi központot?
• Vajon választási ígéreteik betartását szolgálja-e - persze szigorúan a nemzeti együttműködés rendszerén belül a nem kormánypárti önkormányzatok kipellengérezése, anyagi megszorítása?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Kérdésének az eredeti címe az volt, hogy betartja-e a választási ígéretét a Fidesz. Ehhez képest ön egy adott önkormányzatnak a közfoglalkoztatással kapcsolatban felmerülő munkaügyi vitájáról számolt itt be, majd a végén arról kérdezett, hogy a munkaügyi központot ki utasította erre. Egyet tudok önnek mondani: a munkaügyi központ nem a Belügyminisztériumhoz tartozik. Tehát, ha egy kicsit figyelt volna, akkor ezt a kérdését, nem a belügyminiszter úrnak kellett volna föltennie, hanem a kormányhivatalt felügyelő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak.

– Tisztelt Képviselő asszony!. Én tudom, hogy összesen az országban két jobbikos önkormányzat van, amit jobbikos polgármester vezet, így aztán nem nehéz egyik vagy másik problémáját idehozni a parlament elé. Ami a konkrét kérdését illeti : hosszasan olvasta föl, a végén nem értettem meg belőle, az a problémája,  hogy Gyöngyöspatán a munkaügyi központ ellenőrzést mert tartani, és a jogszabályok alapján a gyöngyöspatai önkormányzatot, miután nem tartotta be a jogszabályokat, meg merte büntetni, és most ezt kéri a belügyminiszteren számon..

– Tisztelt Képviselő Asszony! A közfoglalkoztatás rendszerét melyet több hatóság is ellenőrzi, alapvetően a kormányhivatal és a Belügyminisztérium szervezi. Tehát úgy gondolom, hogy a közfoglalkoztatás rendszere, a jogszabályok betartatása, az önkormányzatok által szerződésben vállalt kötelezettségeknek a vizsgálata folyamatos és teljesen kontrollált a kormányzat részérő!

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Államtitkár úr! Gyöngyöspatán is az önök szervezésében indult el mindez. Megmondom önnek: Balázs József, a helyi fideszes országgyűlési képviselő azt ígérte, hogy el fogják zárni a pénzcsapokat, amennyiben nem fideszes polgármester fogja vezetni Gyöngyöspata települését. Lám, ezt az ígéretüket valóban betartották: elzárták a pénzcsapokat, az önhiki-pályázatban is, míg a Balázs József által vezetett település igen-igen sok pénzt kaphatott, addig Gyöngyöspata alig valamennyit, de még büntetést is kap teljesen megalapozatlan módon. Tehát köszönjük, betartották a választási ígéreteiket,  a pénzcsapokat valóban elzárták!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Tisztelt Képviselő asszony! Nem tudom, miért olyan titok az, és miért nem lehet a kérdésben föltenni, hogy Gyöngyöspata milyen állami támogatásokat kapott eddig a jelenlegi kormányzattól. Nyilván azért nem merte így direktben föltenni a kérdést, mert pozitív választ tudtam volna adni. Gyöngyöspatán többféle Start-munkaprogram is indult. Gyöngyöspata a Belügyminisztériumtól is több közvetlen támogatást kapott, legutóbb például az önhiki-pályázaton is jól szerepelt.

– Tisztelt Képviselő asszony!. Visszatérve az eredeti kérdésére: a választási ígéreteit a Fidesz a közfoglalkoztatással kapcsolatosan teljes egészében betartja, hiszen annak a végrehajtása történik éppen Gyöngyöspatán, amely arról szól, hogy értékteremtő munkát kell létrehozni, és lehetőleg 206 ezer embert bevonni a közfoglalkoztatásba, az embereket visszaszoktatni a munkára, hogy aztán a piacon találjanak maguknak munkát. Egyébként már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kormány e tekintetben is jó úton jár.

Miért állami mobilszolgáltatóra költünk energiahatékonyság és megújulók helyett?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! A napokban jelentették be újabb leányvállalat alapítását az MVM-csoporton belül a paksi bővítés előkészítő munkálataira 9 milliárd forintért. Újabb 9 milliárd forint megy el arra a beruházásra, amelynek létjogosultsága és megtérülése erősen kérdéses, ráadásul az erre elkülönített pénzek a jól bejáratott Közgép-csoportnál, illetve Mahir-csoportnál, a kormányhoz közel álló cégeknél landoltak nagyrészt az elmúlt időszakban is.

– Államtitkár úr! A paksi bővítés kérdése jelenleg nem aktuális! Magyarországnak jelen pillanatban alapvetően az energiahatékonyság növelésére, a megújuló energiaforrások terjesztésére, a káros támogatások kiváltására s mindenekelőtt egy hiteles és kiszámítható szabályozás megteremtésére kellene koncentrálnia. Ám a paksi bővítés is csak egy szelet. Az MVM-csoport az elmúlt időszakban hihetetlen virágzásnak indult, de ennek a virágzásnak az oka nem a gazdasági hatékonyság, hanem politikai döntés. Szivattyús energiatározót terveznek az MVM-ben 300-400 milliárd forintért, új állami mobilszolgáltató 100 milliárd forintos nagyságrendű beruházással, szlovák gáz interkonnektor a villamos energiával foglalkozó cégnél 120 milliárd forintért. Ez mind olyan forrásigény, ami elviszi az MVM-csoportban rendelkezésre álló valamennyi pénzt, és egy teljesen vegyes felvágott céget hoz létre, amely éppen csak az eredeti feladatát nem tudja teljesíteni, nevezetesen azt, hogy az energiahatékonysági beruházások területén hatékonyan lépjen fel. Kérdezem:

• Várható-e, hogy az MVM-csoport az eredeti rendeltetésének megfelelően a villamosenergia-rendszer tekintetében egy XXI. századi, az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra alapozó rendszert hoz létre, vagy teljesen felesleges, jelentős közpénzt elnyelő beruházáscsomagot próbálnak végrehajtatni profilidegen módon ezzel a céggel?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarország negyedik, magyar tulajdonban lévő mobilszolgáltatóját, az MPVI Mobil Zrt.-t három nyereséges vállalat, a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek és az MFB Invest Zrt. konzorciuma hozta létre 500 millió forint alaptőkével. A cél az, hogy a negyedik mobilszolgáltató versenyképes piaci szereplőként hatékonyan és eredményesen működjön, fokozza a versenyt a hazai mobilpiacon. Ezzel a lépéssel az elmúlt tíz év legjelentősebb mobilpiaci változása várható, amelynek nyertese az a sok millió, mobilt használó ügyfél, akik az erősödő verseny miatt magasabb szolgáltatási színvonalat és kedvezőbb felhasználási feltételeket várnak. A vállalat előtt intenzív fejlesztési időszak áll, amelynek célja, hogy ez év végére Budapest belső kerületeiben saját hálózaton kezdje meg a sugárzást. Az új mobilszolgáltató mind hang-, mind adatalapú szolgáltatást is nyújt. A szolgáltató a beruházásokhoz szükséges pénzügyi forrásokat az iparágban megszokott módon, tehát banki finanszírozásból, valamint saját tőkéből fedezi. A szervezet felépítéséhez jelentős számban keresnek tehetséges szakembereket a vállalati működés minden területére, ugyanakkor a terv egy egyszerű, átlátható és a versenytársakhoz képest kisebb, rugalmasabb cég létrehozása. Új szereplőként a társaság már valóban egy telített piacra lép be, ezért innovatívnak kell lennie annak érdekében, hogy ügyfeleket szerezzen. A jelenlegi versenytársak által még nem kínált megoldások kifejlesztése van napirenden, amely alapján a társaság épít a hazai mérnöki tudásra.

+

JÁVOR BENEDEK: – Államtitkár úr! A telekommunikációs szektor az egyik legjobban versenyző szektor, amelynek ennek eredményeképpen más területeken nem tapasztalható díjcsökkentést sikerült bemutatnia az elmúlt években, évtizedekben. Az állami tőke befektetése nem egy jól működő piaci szektorban, hanem azon a területen szükséges, ahol valóban szükség van az állami jelenlétre annak érdekében, hogy a kívánatos célokat el tudjuk érni. A megújuló energia és az energiahatékonyság területe olyan terület, ahol égető szükség volna az állami jelenlétre, ehhez képest tavaly energiahatékonysági beruházásokra csak 2 milliárd forintot költöttek, az idei költségvetésben pedig csupán 1 milliárd forint szerepel erre a célra, és nem tudjuk, hogy mi lesz a Brüsszel által erősen vitatott 160 milliárd forintos átcsoportosítással.

– Államtitkár úr! Erre kéne az MVM-nek koncentrálnia! A szűkösen rendelkezésre álló forrásokat abba a piaci szektorba, azokra a területekre kéne invesztálni, ahol feladata van, ez pedig nem történik meg!

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kiemelt fontosságúnak tartja az energiahatékonyság növelését mind a gazdaság, mind a közintézmények, mind a lakosság által igénybe vett területeken. Igazolásul, gyorsan mondok néhány számot. Tavaly az Új Széchenyi-terv környezet és energia operatív program megújuló energiaforrások felhasználását, energiahatékonyságát, javítását támogató konstrukció több mint 33 milliárd forint keretösszeggel került meghirdetésre. Ezen túlmenően a kormány kezdeményezte az Európai Bizottságnál ezen célokra további több mint 100 milliárd forint támogatási forrás átcsoportosítását. A zöldberuházási rendszer keretén belül panel- és hagyományos építésű lakások energiahatékonysági felújítására 17,5 milliárd forint támogatást adtunk az elmúlt évben. Ezen túlmenően további két új támogatási konstrukció is meghirdetésre került ugyanezen a területen, tehát a lakóépületeknél több mint 5 milliárd forint értékben, ezzel közel 35 ezer lakóegységet sikerült korszerűsítenünk.

Itt és most!

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Nem ezt ígérték! Korábban azt ígérték, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Ehhez képest hagyták csődbe menni a Malévot, hagyták, hogy több mint 2 ezer dolgozó a kormány tétlenkedése miatt elveszítse a munkáját, veszélybe kerüljön megélhetése, családja, jövője.

– Államtitkár úr! Itt és most nyilatkozzon! Illő tisztelettel kérem, őszintén válaszoljon a kérdéseimre!

• Igaz-e, hogy már a fizetésképtelenség jól látható jeleinél sem tettek meg mindent, hogy a csődöt elkerüljék?
• Igaz-e, hogy a csőd közvetve és közvetlenül károkat okozott a légi közlekedés, a turizmus, a szállodaipar és a kereskedelem terén?
• Igaz-e, hogy ezzel közvetve is veszélyeztették több ezer ember megélhetését?
• Igaz-e, hogy úgy döntötték csődbe a Malévot, hogy semmilyen konkrét elképzelésük a folytatásra nem volt? 
• Igaz-e, hogy Budapest központ elosztó szerepét Bécs vette át a légi közlekedés terén? 
• Igaz-e, hogy másfél millió utas esett ki a rendszerből, és a pótlásukra semmilyen esély nem mutatkozik?
• Igaz-e, hogy ebben a helyzetben elhibázott volt a Budapest Airportra kivetni azt az óriási mértékű telekadót, aminek következtében díjemelés és a repülőtéri illeték növekedése várható?
• Igaz-e, hogy négy hónapja nem osztották ki a Malév korlátozott repülési jogait fontos célpontokra?
• Igaz-e, hogy fogyasztóvédelmi szempontból kaotikus helyzet alakult ki a csődbejelentés napján?
•  Igaz-e, hogy még mindig nincs rendben a malévos munkavállalók teljes járandósága?
• Hogyan állunk a kifizetésekkel?
• Megkapják-e a Malév-dolgozók a teljes járandóságukat.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ennyi kérdésre, két perc alatt nyilvánvalóan nem lehet válaszolni. Azért felidézném a múltat a tekintetben, hogy miképpen jutott el a Malév a csődállapothoz és mi okozta mindezt. Bizonyára ön is tudja, hogy a Malévet nagyon hosszú időn keresztül évente jogosulatlan állami támogatással próbálta az állam valamilyen úton-módon életben tartani, mígnem eljutott addig a pillanatig, amikor ez már nem volt tovább tartható. A Malév gyakorlatilag ezért ment csődbe. Most nem akarok visszafelé mutogatni, de az a múlt, amelyik megpróbálta lélegeztető-gépen tartani a Malévot, nagyban hozzájárult a csődhöz.

– Képviselő úr! A kormány mindent megtesz azért, hogy a helyzetet tompítsa, mindenekelőtt is a Malév-leányvállalatok kimentésére. Például a Malév Ground Holding és a műszaki üzletágat végző Aeroplex is kikerült már a felszámolás alól és normális üzemmenet szerint folytathatják a tevékenységüket. Ez közel hétszáz, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót érint előnyösen.  Elkezdődtek a kifizetések is. Január-február tekintetében megkapták bérüket még a Malév Zrt. forrásaiból a dolgozók, a márciusi bérek fedezete a Bérgarancia Alapon keresztül volt biztosítva. Az átutalásra április 26-án került sor. És az áprilisi időközi esedékes felmondási időre járó átlagkereset is a Bérgarancia Alaphoz beérkezett, és igényelt 485 millió forint is május 21-én megérkezett a Malév számlájára. Tehát itt is megtörtént a dolgozók felé való továbbutalás.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Az át nem gondolt kormányzati lépéseknek állatorvosi lova az, ami a Malévnál történt. Gondoltam, hogy nem a nyolc évre meg a múltra fog hivatkozni. Tisztelettel kérem, ezt többet a Malév esetében ne tegyék, hiszen az önök kormányzatában, az önök frakciójában ül olyan szakpolitikus, aki az elmúlt időszakban, napra pontosan információs helyzetben volt. Ha ön ezt nem tudja, akkor kérdezzen utána. Nyilvánvaló, meglepetést fognak önnek okozni, hogy volt olyan kormánypárti politikus, szakpolitikus, aki tételesen tudta, hogy mikor mi fog történni, azt is mondhatnám, hogy szinte egyeztetett önökkel ebben e kérdéskörben.

– Államtitkár úr! Nekem egy dolog fontos: nézzenek bele a kamerába, és mondják azt őszintén: ezt a kérdést meg fogják oldani, és egyetlenegy Malév-dolgozónak sem kell majd az utcára úgy kerülni, hogy a jogos járandóságát nem fogják önök kifizetni. Szeretném, ha ezt megtennék, és azt is, hogy mindennek eredményeként elgondolkodjanak a következményeken.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Úgy látom, abban bizonyára nem fogunk itt egyetérteni, hogy hogyan jutottunk el a Malév-csődig, de valahogy csak felhalmozódott ez a százmilliárdos adósságállomány, és valahogy csak felhalmozódott az a jogosulatlan állami támogatás, amit a bizottság jogosulatlannak ítélt. Ugyanakkor, megismétlem: a kifizetések megtörténtek, január-februárban még a Malév forrásaiból, később a Bérgarancia Alapon keresztül. Tehát mindenki hozzájut a járandóságához.

Miért engedte a kormány csődbe menni a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetet, és mit kíván tenni a hasonló esetek elkerülése, valamint a takarékszövetkezeti rendszer iránti bizalom megerősítése érdekében?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! 2012. június 1-jén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete visszavonta a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetet működési engedélyét, amely kilenc fiókkal és mintegy 17 ezer betétessel rendelkezik. A csőd a környék egészét megbéníthatja, kihathat a munkahelyekre és az egész gazdaságra. Soltvadkerti képviselőként szeretnék tisztán látni, hogy mi is történt valójában. Ehhez a tisztánlátáshoz jegyezzünk meg egy fontos információt, méghozzá azt, hogy a Demján Sándor által elnökölt Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek jelenleg valamivel több, mint száz tagja van, ez a szövetség működteti az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot. Ezenkívül csak egy nagyobb szövetség van, a Takarékszövetkezetek Országos Érdek-képviseleti Szövetsége tizenkét taggal, köztük a soltvadkerti takarékkal.

– Államtitkár úr! Idén március elején a PSZÁF elnöke, Szász Károly határozatban megtiltotta, hogy a részvényesek a betétjeiket kiválthassák. Ezt csak akkor volt hajlandó visszavonni, ha az említett Takarékszövetkezetek Országos Érdek-képviseleti Szövetségének mind a tizenkét tagja azonnal aláírja a csatlakozási nyilatkozatát az OTIVA-hoz. Magyarán: megzsarolták az érintetteket, akik engedtek, és mind a tizenketten azonnal aláírtak. Ennek ellenére később az igazgatóság olyan helyzetbe került, hogy a határozatban foglalt döntést végül magának kellett meghoznia. A kormány számára tehát már ekkor nyilvánvalónak kellett lennie, hogy komoly baj van. Mégsem történt semmi! Pedig ekkor még volt több mint két hónap. Néhányan azonban később meggondolták magukat, és visszavonták a csatlakozási szándékukat.

– Államtitkár úr! Derült égből villámcsapásként hatott tehát, hogy a soltvadkerti takarékot június 1-jén bezárták. Annál is inkább volt ez váratlan, mivel mindvégig, azaz még az előző napon is megfelelő mennyiségű szabad pénzeszközzel rendelkezett. Számítások szerint, 4-5 milliárd forintból meg lehetett volna menteni a pénzintézetet. Kérdezem tehát:

• Miért hagyták csődbe jutni a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetet?
• Csak nem példát akartak statuálni ezzel? 
•  Kinek állt ez érdekében?
•  Ha korábban százmilliárdok voltak idegen tulajdonú bankok konszolidációjára, egy magyar pénzintézetnek miért nem jutott 5 milliárd?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem hinném, hogy bárki is példát szeretne ebben az esetben statuálni. A PSZÁF az elmúlt másfél esztendő során többször is ellenőrzést folytatott, és vizsgálta a takarékszövetkezet pénzügyi problémáit, és felhívta a figyelmet a tőkehelyzet rendezésére. Ami az ön által említetteket illeti: hadd utaljak arra, hogy a rendőrség május 24-én rendelt el nyomozást különösen nagy kárt okozó csalás gyanúja miatt. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint június 1-je óta már a Nemzeti Nyomozó Iroda folytatja le az eljárást. Tehát amennyiben olyan eset van, ami rendőrségre tartozik, ott is megtörtént a szükséges lépés.

– Képviselő úr! Az Országos Betétbiztosítási Alap a kártalanítási kifizetéseket június 20-án elkezdte. Ez azt jelenti, hogy húsz napon belül be is fejezik. A betétesek - mind magánszemélyek, mind vállalkozások - személyenként maximálisan százezer eurónak megfelelő, vagyis mintegy 28,9 millió forint kártalanítást kaphatnak. A kártalanítás automatikus, azt nem kell kérvényezni, és a betéteseknek nem kell sorba állniuk azért, hogy a pénzükhöz jussanak. Tehát úgy gondolom, hogy ebben az esetben, ami az állam és a szabályozás oldaláról fontos, az elindult. A nyomozásnál pedig meg kell várni a nyomozás eredményeit.

+

SZÁVAY ISTVÁN: – Államtitkár úr! Mintha valami másik vitában vennénk részt. Én sem a betétesek kártalanításáról, sem a rendőrségi nyomozásról nem kérdeztem önt. Én azt kérdeztem öntől, hogy miért hagyta a kormány csődbe menni a Soltvadkerti Takarékszövetkezetet, miért nem volt erre a célra 4-5 milliárd forint, ennyi kellett volna ugyanis.

– Államtitkár úr! A Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap, amely az említett tizenkét szövetkezet intézményvédelmét látja el, május folyamán megbízott egy szervezetet, méghozzá az In-facto Work-out Kft.-t, hogy folytasson le egy vizsgálatot. Ennek az eredménye május 31-én lett nyilvános, eredménye alapján a behajtható vagy a nem behajtható tartozás összegét körülbelül 4-5 milliárd forintra értékelték. Ennyi pénz hiányzott tehát. Ezt a pénzt elő lehetett volna teremteni, ha szándékuk lett volna!

– Államtitkár úr! Még egyszer elmondom: a takarékszövetkezet még a bezáratását megelőző napon is megfelelő mennyiségű szabad felhasználható pénzeszközzel rendelkezett. Tehát önök tudtak a problémáról, pénzt is adhattak volna rá, és a PSZÁF döntése sem teljesen indokolható. Ismét kérdezem: miért hagyták cserben a takarékszövetkezetet?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Gondolom, ön is tudja, hogy az államnak nem az a feladata, hogy folyamatosan ilyen-olyan bajba jutott gazdasági szervezeteket mentsen meg. Nem ezért tartják az államot! Az államot azért tartják, hogy teremtse meg azokat a keretfeltételeket, hogy a bajba jutott hiteleseknek vagy betéteseknek tudjon segíteni. Utaltam már rá, hogy az elmúlt másfél év alatt a PSZÁF többször helyszíni vizsgálatot végzett, felhívta a figyelmet a felmerülő problémákra, felhívta a figyelmet a tőkehelyzet rendezésére. Én úgy gondolom, hogy ami az államhoz tartozó feladat, azt itt az állam a PSZÁF-en keresztül elvégezte.