Az interpellációk nem ölnek, nem gyilkolnak, „csak” jeleznek. Mint legyek a tisztátalan úri hölgy testén! Szagra érkeznek, zúgnak, dongnak, zajongnak, - hesseget, legyezget, vakaródzik tőle a kormány, ám hiába a tömjén, a rovarirtó és a parfüm, ha képtelen takarni a test szagát.

Az interpellációk legfőbb erénye: a képviselők feketén-fehéren közölhetik, elfogadják-e vagy sem a felvetésére, panaszra, jajszóra érkező miniszter vagy államtitkár válaszát, magyarázatát.

A képviselők - eltérően a napirend előtti felszólalásoktól - nem csak országos ügyben szólhatnak: szűk környezetük, választóik gondját-baját is tolmácsolhatják. Ez utóbbi érdekessége, hogy az MSZP padsoraiban, míg a Gyurcsány-Bajnai kormány köpönyege alatt masíroztak, nem érzékeltek interpellációra érdemesnek semmiféle gondot-bajt, menesztésüket követően azonban „szuronyt szegeztek”. Az LMP és a Jobbik padsoraiban sem suttogtak a múzsák.

Vélt vagy valós visszaélések, korrupciók, rossz döntések, hiányosságok sorozatával szembesítették a kormányt. Az Országgyűlésnek ugyan nincs ítélethozatali jogköre, de sokan tudják: egyszer, legalább egyszer, nem kevés leszavazott interpelláció a Házon kívül is megjárhatná a törvényesség útját.

Klasszikus ellenzéki műfaj. Kisebb csodaként észlelte a T. Ház, hogy három alkalommal ellenzéki képviselő is elfogadta a kormány válaszát. Dr. Apáti István,  (Jobbik) kérdezte volt: „mi lesz a megyei múzeumokkal?”.  Pártbéli társa, Kepli Lajos, az iránt érdeklődött: „hogyan akadályozza majd meg a kormány az energiaárak növekedését, ha tényleg leépül az európai nukleáris energia piaca?” Az LMP szószólója, Karácsony Gergely szerint, érdemes lenne meghallgatni, „ha a Tompa-i Nokiás-dobozok mesélni tudnának?” Nos, - meséltek a dobozok, a kormány megakadályozta az energia árak növekedését, és a múzeumoknak sem kellet becsukni a kapuikat. Tanulságként, az LMP és a Jobbik megszigorította a frakciófegyelmet, azt azonban nem sikerült elérniük, hogy a szavazások idejére a parlamenti büfét bezárassák.

Arra viszont nem volt példa, a Fidesz-KDNP padsoraiban, hogy „értelemszerűen” ne bólintottak volna a kormány jeleseinek válaszaira, magyarázataira, elvégre  milyen ember az ’ki harapja az emlőt, mely táplálja. 

Az elmúlt esztendőben 204 alkalommal hívták tetemre a kormány becses, vagy kevésbé becsesnek tartott  jeleseit. 

Az MSZP és a Jobbik szembetűnő bátorsággal szervezte ostromát, ám az LMP harcosait sem fogta vissza gyávaság. A címzettjeik listájából látni lehet a kormány leggyengébbnek vélt láncszemeit, és mindazokat a területeket, amelyeket harsány szószólóik szerint a tévelygés, a káosz , a szervezetlenség és az „ártalom” uralt. Jó voltukból az Emberi erőforrások minisztériuma az esztendő legtöbbet emlegetett minisztériuma lett. Egészségügyi és az oktatási reformok ellen szembetűnő bátorsággal látványos felvonulásokat, tüntetéseket, iskolai óraszüneteket is szerveztek – „Rózsát a Dunába!” – az általuk feltüzelt érintettek.

Alig lemaradva, az Emberi erőforrások minisztériumát, a Nemzetgazdasági Minisztérium követte a sorban. Felelős a hazai gazdaságpolitika irányvonalának meghatározásáért és a nemzetgazdasági stratégia végrehajtásáért. Foglalkozik többek között a munkahelyteremtéssel, a családbarát adórendszer megteremtésével, a versenyképesség javításával, a költségvetés megalkotásával és az államadósság csökkentésével. Élén állva, Matolcsy György elérte hogy, hogy a tárca hivatalos  nevét feledve, Matolcsy-minisztériumnak nevezzék. Az elfogadott törvényekből egyedül  46-ot jegyzett. Pénzről szólt mindahány! A 2013-as büdzsé mellett nevéhez fűződött a költségvetési törvények módosítása, az első alkotmánymódosítás, a pénzügyi tranzakciós illeték, a távközlési, a biztosítási és a közművezeték-adó bevezetése, továbbá a munkahelyvédelmi akciótervhez kapcsolódó intézkedések, a jegybanktörvény módosítása, valamint a kisvállalati adóról szóló előterjesztés is.

Jól teljesített a Nemzeti fejlesztési minisztérium is. Felelős a kormányzati munka összehangolásáért, a központi és területi közigazgatás fejlesztéséért, a közigazgatási minőség- és személyzeti politikáért. Kiemelt feladata a kormány igazságügyi politikájának előkészítése, koordinációja és végrehajtása. Célja, hogy egy jól szervezett, hatékonyan működő és a választópolgárok érdekeit szem előtt tartó közigazgatási és igazságügyi rendszer kiépítésével a magyar állam ismét erős és versenyképes legyen. A tárca előterjesztéseit Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, miniszter fémjelezte.  Az új büntető törvénykönyvön kívül a médiatörvény módosítását és a pénznyerő automaták betiltását is kezdeményezte. A médiával borzolta, s azóta is borzolja,  leginkább a kedélyeket.

Ám a többiek sem panaszkodhattak. Orbán Viktort is többször megszólították, - kiváltképp a Jobbik - a miniszterelnök azonban e műfajban távol tartotta magát a tűztől, a hozzá címzett interpellációk válaszait kormánya tagjaira bízta. 

Mint parázs a marokban, úgy hatottak a kormánypárti padsorokban. Csupa kellemetlenkedő érdeklődés, csupa dübörgést, ígéreteket számon kérő mondatok, felkiáltójellel, jobb esetben kérdőjellel a végén. Ám, a szemük is fölragyogott, midőn a válaszokból félreérthetetlenül megtudták, hogy amióta nem a Gyurcsány-Bajnai kormány vet, azóta bőségesebb az aratás. Nem csoda, hogy mindet hiánytalanul el is fogadták!

TOP 10

A KDNP interpellációi