Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk, itt-ott a csatazajt is jelezve.

A várost is viszi a bank?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – A szentendrei közgyűlés nemrégiben úgy döntött, hogy új alpolgármestert választ. Ezzel önmagában nem is lenne semmi probléma, csakhogy a kinevezett személy nem elhanyagolható módon az egyik nagy bank, mégpedig az önkormányzat számlavezető bankjának támogatottja, aki bevallottan és az első hírek szerint fizetésének felét az említett külföldi hátterű pénzintézettől kapja majd. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó alpolgármesterrel szembeni elvárás az lehet és az is lesz, hogy „konszolidálja a fent említett pénzintézet felé erősen eladósodott város kiadásait.” Tudjuk, hogy ez mit jelent: vinni, ami még mozdítható! És sajnálatos módon elmondható, hogy ezáltal Magyarországon először fordulhat elő, hogy egy bank lényegében ráteheti a kezét egy település irányításának konkrét lépéseire. Nem túlzás kijelenteni azt sem, hogy egy új típusú honfoglalás vette kezdetét, amelynek még most lehet elejét venni, a későbbiekben, ha elharapódzik, akkor nem.

– Államtitkár úr! A szellemet megint csak a kormányzat engedte ki a palackból. Az elképesztő, vérlázító mostani helyzetet az tette lehetővé, hogy a kabinet az önkormányzati törvény módosításával már több mint egy éve lehetségessé tette, hogy bármelyik önkormányzat választhasson úgynevezett külsős, vagyis az égvilágon senki által fel nem hatalmazott, senki által sehol meg nem méretett alpolgármestert. Ha pedig a kormányzat engedi, hogy a szentendrei jelenség teret nyerjen, akkor bizony kimondható: beláthatatlan következményekkel számolhatunk Magyarországon. Köztudott ugyanis, hogy hazánkban szinte minden nagyobb település súlyosan eladósodott, akár külföldi hátterű pénzintézetek felé, akár a hazaiak irányában. Tehát egyáltalán nem túlzás arról a sötét jövőképről beszélni, hogy ezen pénzintézetek egymással versengve elprivatizálhatják a magyar demokráciát, akár feloszthatják, mint egy vigalmi negyedet, Magyarországot maguk között, attól függően, hogy melyik régió melyik nagy banknak tartozik.

– Államtitkár úr! Lehet ingatni a fejeket e tekintetben, de a számok azt bizonyítják, hogy Szentendrén is akkor ad a bank pénzt és hitelt a településnek, hogyha az általa kinevezett, delegált személyt rakják oda. A helyzetet kiválóan le lehet festeni úgy, hogy ha a hitelező bank úgy érzi, hogy az érintett önkormányzat gazdálkodása nem garantálja a kölcsönök visszafizetését, akkor azzal a javaslattal él, hogy kellene egy új gazdasági alpolgármester. Rögtön ki is jelöl egyet, ahogy Szentendrén történt. Ha pedig a személyét nem fogadják el, akkor kénytelen lesz a „kintlévőségeit” más úton érvényesíteni, magyarán: csődbe vinni a települést. Adódik a kérdés:

• Kinek a városát viheti még csődbe a bank?
• Mit kíván, egyáltalán mit hajlandó tenni a kormányzat ezzel szemben?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt egy helyesbítés, talán jót tesz a felkészültségének: a törvényeket nem a kormány és nem a kabinet hozza, hanem az Országgyűlés. (Moraj és közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Ráadásul ezt a módosítást képviselői javaslatra tette meg az Országgyűlés. A másik: ismeri-e ön Filó Andrást? Ismeri? (Z. Kárpát Dániel: Igen.) Akkor kellett volna vele beszélgetni! Filó András a szentendrei önkormányzat jobbikos képviselője, aki ezt az előterjesztést megszavazta. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások és moraj a Jobbik padsoraiból, többek között: Elmondta! Erről beszélt! Az elnök csenget.) Filó Andrást, akinek egyébként négy diplomája van, tehát felkészült szakember, a Jobbik (Az elnök csenget.) elnöksége visszahívta önkormányzati képviselői mandátumából. De még erre visszatérünk, hogy ez törvényes vagy nem. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik padsoraiból. Az elnök csenget, újra csenget.)

– Képviselő úr! Az adott képviselő a következőt nyilatkozta: „A leghatározottabban visszautasítom, hogy eskümhöz méltatlanul, a haza és városom ellen cselekedtem volna. Minden döntésemben a hazámnak és városomnak tett eskümnek megfelelően jártam el. Mélyen sért, hogy olyan eljárásban hoztak ellenem ítéletet, amelyben meghallgatásra sem méltattak. Az eset a tények teljes félremagyarázása, ugyanis nem szavaztam meg a Raiffeisen Bank emberét. A megválasztott Polányi Sándor, önéletrajza szerint és nyilatkozata szerint is, pártoktól független, ezért volt kifejezett feltétel az egyhangú megszavazás; kifejezetten menedzseléssel foglalkozó szakember, aki soha nem dolgozott bankoknak vagy bankban. Ez a szakember vállalta, hogy 30 napon belül akciótervet készít, amelyben feltárja a hiányosságokat, pártállástól függetlenül megnevezi a felelősöket. Erre 30 napot kapott a képviselő-testülettől. Ez a bűnöm.”- mondja a Jobbikos képviselő. Erre önök, teljesen törvénytelenül és jogszerűtlenül (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Jaj!), visszahívták képviselői mandátumából. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból. Az elnök csenget.) Ezért mondom én önöknek: mielőtt számon kérnek és nem tartják tiszteletben az önkormányzati demokráciát, nem tartják tiszteletben (Folyamatos közbeszólások a Jobbik padsoraiból. Az elnök csenget.) a helyben hozott döntéseke, előbb állítsák vissza (Az elnök csenget.) a pártjukon belül a törvényes működést, mert az önkormányzati képviselő visszahívása teljesen törvénytelen, alkotmányellenes és jogszerűtlen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! Az elnök csenget, újra csenget.)

– Képviselő úr! Én úgy gondolom, hogy ezek után, miután a saját képviselőjüket sem hallgatták meg és nem vették figyelembe az érveit, nem is álltak vele szóba, a tények önöket nem igazán érdeklik. De, azért elmondom: az adott alpolgármester személyére nem a bank tett javaslatot, és nem a bank találta ki, hanem maga az önkormányzat, a képviselő-testület. Az adott személyt, aki egyébként tanácsadó is lehetett volna, több mint tíz ember közül választották ki. Ez az ember, hogyha ismerik az önkormányzati törvényt és a szervezeti és működési szabályzatot, semmilyen döntést nem hozhat, külső alpolgármesternek szavazati joga ugyanis nincs. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nem igaz!) Ez az ember javaslatot tesz a képviselő-testületnek, azonban minden tekintetben a képviselő-testület hozza meg a döntését.

De önök, csak azért, hogy egy interpellációt el tudjanak mondani a parlamentben, képesek voltak ezt az embert, aki demokratikusan és jogszerűen élt önkormányzati képviselői mandátumával (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) és jogkörével, képesek voltak politikailag lenullázni és lényegében megsemmisíteni. Ez jellemzi az önök politizálását! (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból. - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.  Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! Az elnök csenget, újra csenget.)

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Ön egy gyáva ember! Ön nem mert válaszolni arra (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban. – Közbeszólások ugyanonnan: Jaj!), amit itt a Ház elé hoztunk. (Taps a Jobbik padsoraiból.) El kell, hogy mondjuk: a Jobbik esetében mindennek van következménye. Önöknél semminek nincs következménye! Beszélhetnénk Balázs József esetéről, a Kubatov-listákról, bármiről. Önök összezárnak, és semmi nem történik. (Folyamatos zaj a kormányzó pártok padsoraiból.) Mi elmondhatjuk: a Jobbik etikai vizsgálatot kezdeményezett, teljesen jogszerűen, természetszerűen járt el. Önöknek akkor lenne bármilyen becsületbeli alapja számon kérni, hogyha visszahívnák az összes fideszes képviselőjüket (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Így van!), akik részt vettek ebben a gyalázatos, hazaáruló (Taps a Jobbik padsoraiból.) döntésben! Ezt követően lenne bármiféle erkölcsi alapjuk számon kérni, addig csak a magyarázkodás jut önöknek. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Szégyen!)

– Államtitkár úr! Nagyon egyszerű a helyzet lefestése: a bank minden információba belelát, minden, a várost érintő adatba belelát. Felosztható Magyarország, mint egy vigalmi negyed a bankok által, hogyha önök ezen jelenség elharapódzását engedik. Ezért nem tudom elfogadni a válaszát. Sem egy gyáva választ, sem pedig hazaáruló jelenségeket nem tudunk szignálni, és a nevünket sem adjuk hozzá! (Taps a Jobbik padsoraiból. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 212 igen szavazattal, 51 nem ellenében, 42 tartózkodás mellett elfogadta.)

Hajlandók-e magukon is spórolni a fideszes ispánok?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Lassan megszokjuk, hogy a kormány munkahely-teremtési szólamain túl leginkább a munkahelyek megszűnésével néznek szembe a Magyar Köztársaság lakói. Csak az elmúlt hónapban több tízezer állás szűnt meg Magyarországon: elég, ha csak a Malévre, vagy a Nokiára gondolunk, ahol több ezer ember veszítette el állását. De nemcsak a versenyszférában, hanem a közszférában is ugyanezek a folyamatok zajlanak, hiszen mióta önök hatalomra kerültek, azóta a közszférában tulajdonképpen folyamatos elbocsátások zajlanak.

– Januárban több ezer álláshelyet szüntettek meg a közszférában. Ezeket az embereket azok az ispánok, azok a fideszes kormánymegbízottak rugdosták ki az állásukból, akik az itteni fizetésükön túl több százezer forintos fizetést kapnak a másik állásukért, hivatali autót sofőrrel, felújított irodákat és egyebeket. Ők döntenek többgyermekes családapák, családanyák sorsáról, és azt mondják nekik, hogy azért kell őket elküldeni, mert spórolni kell. Ők mondják azt, hogy spórolni kell a 100-150 ezer forintos fizetéseken, miközben több százezer forintért ülnek ott, ahol ülnek. Azt gondolom, hogy nincs ez jól így, ezért szeretném megkérdezni államtitkár urat:

• Hajlandóak-e megfontolni, hogy a megyei kormányhivatalok éléről fölállítják a fideszes országgyűlési képviselőket, és oda nagy tudású, nagy felkészültségű köztisztviselőket neveznek ki?
• Vagy ha ezt nem hajlandóak megfontolni, akkor esetleg felszólítaná őket, hogy legalább az egyik fizetésüket ne vegyék fel?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Pár tényt, adatot tegyünk helyre! Önök 2006-ban 12 ezer köztisztviselőtől váltak meg rövid időn belül. Hogy mennyit igyekeztünk spórolni a közigazgatás rendszerén, azt ön is láthatja. Például a 2010-es önkormányzati választásokon - amelyen ön is egyébként önkormányzati képviselő lett - már fele annyi önkormányzati képviselőt választottunk, mint korábban. 2014-től az Országgyűlésbe is fele annyi politikus fog bekerülni. Bérmaximumot vezettünk be a közszférában, hogy 2 millió forintnál többet senki ne keressen.  Ez ügyben még brüsszeli eljárásokat is vállaltuk. És véget vetettünk annak a több tízmillió forintos végkielégítési gyakorlatnak is, amelyet éppen önök honosítottak meg.

– Tizenegynéhány minisztériumból csak nyolc maradt, 650 kormányzati szervből pedig csak 320. Nyilvánvalóan ezek az intézkedéseink bizonyos álláshelyeket fölöslegessé tettek: a kormányzatban például 2440 státus került megszüntetésre. De senkit nem hagytunk magára. Pont azért indítottuk el a Karrier Híd programot, hogy aki kikerül a közszolgálatból, kapjon lehetőséget arra, hogy tovább folytathassa a munkáját. Önök ilyet nem tettek soha. Amikor a közszolgálatban leépítéseket vittek végbe, semmifajta emberséges, segítő, szolidáris intézkedésről nem döntöttek.

– Képviselő úr! A kormányzatnak határozott szándéka, hogy 2014-től szétváljon az, amit a Horn-kormány varrt egybe: ne lehessen valakinek egyszerre országgyűlési, és mellette polgármesteri stalluma is. Ugyanez a tervünk a kormánymegbízottakkal kapcsolatban is.

– Képviselő úr! Azt azért elfelejtette például elmondani, hogy ezek a főispánok csak a képviselői alapfizetésüket kapják, tehát sem költségtérítést, sem bizottsági, sem semmilyen más egyéb, alapjövedelemre rakódó pótlékot nem kapnak. Örömmel látnánk, tisztelt képviselő úr - ha már ilyesfajta magas erkölcsi elvárásai vannak -, ha ön is eldöntené, hogy az önkormányzati fizetését veszi fel mostantól kezdve vagy pedig az országgyűlésit.

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Önök nem hajlandóak megyénként legalább egy embernek megmenteni a munkahelyét. Önöknek fontosabb, hogy az országgyűlési képviselőik az itteni fizetésük mellett 700, 800, 900 ezer forintos fizetést is fölvegyenek, emellett furikázzanak az állami autókkal, felújíttassák az irodáikat, és nagyon jól érezzék magukat. (Rétvári Bence: Melyik fizetésedet veszed fel?) Önöknek nem fontosak a köztisztviselők, önöknek nem fontosak az emberek, önöknek nem fontosak azok a két-háromgyermekes családanyák, családapák, akiket kirugdostak januárban az utcára. Önöknek az a fontos, hogy tizenhárom képviselőtársuk ne csak itt, hanem még a megyében is megkapja a több százezer forintos fizetését, és ettől nagyon jól érezze magát. (Rétvári Bence: Te melyikről mondasz le?) Ezek az emberek ezrével rugdosták ki az embereket az utcára. Szégyelljék magukat, meglesz ennek a következménye!

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés 192 igen szavazattal, 84 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Alkalmas-e jelenlegi állapotában a vízügyi szervezet az árvízi védekezésre?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Az idei költségvetésben minden eddiginél kevesebb pénzt szán a kormány a vízügyre. A Vidékfejlesztési Minisztériumban a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági szervek támogatása 5 milliárdról 3,5 milliárd forintra csökkent, miközben a BM fejezetébe átkerülő vízügyi igazgatóságok forrásai 11-ről 8,2 milliárdra apadtak. Összesen tehát 4,3 milliárd hiányzik a már tavaly is meglehetősen lapossá vált kasszából. Ennyi pénzből a korábbi évek tapasztalatai alapján nem lehet hatékony védekező rendszert működtetni. Az általános spórolás tavaly csak azért nem okozott nagyobb bajt, mert egy rendkívül aszályos év volt, de nem lehet a végtelenségig ezt a szerencsejátékot játszani a veszélyeztetett területen élők életével és ingóságaival. A kormányzat a pénzhiányt firtató kérdésekre rendre azzal válaszol, hogy a vízügybe irányított közmunkások megoldják a problémát. Csakhogy a gátakon a hóolvadásig és a talaj kiszáradásáig nem lehet érdemi munkát végezni, ráadásul rengeteg munkafolyamatot, infrastrukturális, gépesített munkákat nem fognak tudni pénz hiányában a közmunkások sem elvégezni.

– A pénzhiánynál is nagyobb gondot okoz azonban a kettéosztottságából adódó szervezetlenség és a képzett vízügyi vezetők hiánya a belügyi állományban. Az ott dolgozó vízügyeseket ráadásul hátrányos megkülönböztetés is éri: idén 200 ezer forint értékű béren kívüli juttatás jár a belügyi dolgozóknak, kivéve a vízügyi igazgatóságokat, erre ugyanis a fedezetet a minisztérium nem kapta meg.

– A vízügyért felelős államtitkár nyilatkozataiból azt is tudjuk, hogy 165 milliárd forintnyi vízügyi beruházás áll előkészítés alatt, de a 20-25 milliárd forintnyi önerő hiánya miatt nem lehet ezeket elindítani. Egyetlen olyan hatástanulmányt sem ismerünk, amely igazolná, hogy az árvízi védekezésből az elmúlt években kivont pénz bárhol máshol jobban hasznosulna. A számok inkább az ellenkezőjét bizonyítják: 2010-ben mintegy 200 milliárd forintba került a kormánynak az ár- és belvízkárok enyhítése, miközben ennyi pénzből a teljes védekezőrendszert modernizálni lehetne. Kérdezem:

• Valóban megfontolt és felelős döntést hoztak-e a vízügy szétszabdalásával, leépítésével és forrásainak elvonásával, és a kormány részéről ki vállalja a felelősséget azért, ha ebben a helyzetben esetleg egy váratlan árvíz rendkívüli károkat vagy tragikus haláleseteket fog okozni?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Folyóink vízállása jelenleg alacsony tartományban van, a hegyvidéki területeken továbbra is csak mérsékelt az olvadás, a meteorológiai előrejelzések szerint az elkövetkező időszakban bekövetkező fölmelegedés kisebb vízszintemelkedést ugyan okozhat, ezek azonban nem teszik szükségessé az árvízvédelmi készültségi fokozatoknak az elrendelését. Tehát az ön által jelzett veszély, úgy gondolom, túlzott, és nem a valóságot tükrözi.

– Ami a vízügyi szervezetek összevonását illeti: azt gondolom, önnek nem kell indokolni, hogy mi az, ami hatékonyabbá teszi a vízügynek a Belügyminisztériumba való integrálását. Azt gondolom, hogy a létesítmények karbantartása, a vízkár-elhárítási, védelmi művek felújítása, a védekezésre való felkészülés feladatainak hatékony ellátása érdekében az egységes, koordinált munkavégzés és a közfoglalkoztatás igénybevétele igen hatékonnyá tudja tenni ezt a munkát. Erre jellemző, hogy 2011-ben duplájára növekedett az ezen a területen dolgozó közfoglalkoztatottak száma. Ön bizonyára nem vette figyelembe, hogy a 2012-es költségvetés közel 32 milliárd forintot tervezett a közfoglalkoztatás finanszírozására. Nem fogadható el az a megállapítása sem, hogy a vízügyi szervezetben szervezetlenség lenne, és nincsenek szakemberek. A szakemberek ugyanúgy ott vannak, mint előtte, amikor a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozott az ágazati feladat. Az pedig, hogy a rendőrséget, a katasztrófavédelmet, a már említett közfoglalkoztatottakat békeidőben együtt lehet gyakorlatoztatni és felkészíteni a katasztrófa-időszakra, úgy gondolom, csak még szervezettebbé és hatékonyabbá teszi ezt a munkavégzést.

– Ami pedig a beruházásokat illeti: bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az árvízvédelmi célú állami és önkormányzati fejlesztések jelentős részben százszázalékos támogatottságúak, amelyhez nem szükséges önerő. Ahol viszont ez szükséges, az pedig nem a Belügyminisztérium fejezetében, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál található meg.

Biztosíthatom önt, hogy minden eltervezett fejlesztés és beruházás a jövőben meg fog valósulni.

+

JÁVOR BENEDEK: – Államtitkár úr! A költségvetés tanulmányozását önnek is javaslom. Jelzem: nem nehéz kibogarászni a vízügy pénzeit, egyértelműen 4 milliárd forint csökkenésről tanúskodnak.

– Államtitkár úr szerint hatékonyabbá tette az árvízvédelmi munkát, az egységes koordinált munkavégzés. Nos, pont ezt számolták föl, amikor kettéválasztották a vízügyi intézményrendszert, egy részét a VM-ben hagyva, másik részét a BM-be átrakva. A szakmai irányításról pedig annyit: a Vidékfejlesztési Minisztériumból például eltávolították a vízügyért felelős államtitkárt, eltávolították a főosztályvezetőt így nincs szakmai irányítása a magyar vízügynek.

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlést, az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 75 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Hogy halad a magyarországi Wallenberg-év célkitűzéseinek megvalósulása?

NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): – Raoul Wallenberg svéd diplomata, több tízezer magyar állampolgár megmentője, a korabeli magyarországi és európai embermentés szimbolikus alakja, 2012-ben lenne 100 éves. Születésének 100. évfordulója alkalmából Magyarország kormánya úgy döntött, hogy a 2012-es évet Wallenberg-emlékévnek nyilvánítja. Tette ezt azért, hogy az emlékév során Magyarország és polgárai megemlékezhessenek Raoul Wallenberg és munkatársai emberi nagyságáról, akik a zsarnoki rendszerek embertelenségéből, életük kockáztatása árán is, emberek tízezreit mentették meg. Raoul Wallenberg 1944 júliusában, négy hónappal Magyarország német megszállása után érkezett Budapestre, abban az időszakban, amikor Horthy Miklós kormányzó leállíttatta a zsidók deportálását. Ezt az átmenetileg javuló légkört is kihasználva, hatékonyan együttműködve a magyar segítőkkel, a semleges országok diplomatáival, valamint a Vöröskereszttel, Wallenberg haladéktalanul bekapcsolódott az embermentő tevékenységbe.

– Hazánkban a sikertelen kiugrási kísérletet követő nyilas puccs következtében rendkívül drámai helyzet állt elő, amelyben Raoul Wallenberg és az embermentők tovább folytatták tevékenységüket, sokszor életük kockáztatása árán is mentették az állandó fenyegetettségben élő, több tízezer honfitársunkat.  Akkor még számára sem lehetett világos, hogy néhány hónappal később maga is egy másik elnyomó rendszer, a sztálini terror áldozatává válik. 1945 januárjában a szovjet csapatok elhurcolták, és a Szovjetunióból soha többet nem tért vissza, nem tért haza. Szombaton, február 25-én, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján az ő emléke előtt is fejet hajthattunk. A Wallenberg-év hivatalos megnyitására azért került sor egy hónappal ezelőtt, január 27-én, mert ez volt az a nap 1945-ben, amikor Wallenberget utoljára látták. A magyarországi megnyitó helyszíne pedig azért lett a Magyar Nemzeti Múzeum, hogy ezzel is kifejezésre juttassuk: Raoul Wallenberg tevékenysége és ennek üzenete a mai kor számára nemzeti ügy.

– Államtitkár úr! Fontos számunkra, hogy a centenárium alkalmából Magyarország méltóképpen emlékezhessen meg Raoul Wallenbergről, és ezzel is kifejezze, hogy Magyarország nagyra becsüli és őrzi a mártír svéd diplomata emlékét. Kérem, tájékoztasson bennünket arról:

• Miként halad a magyarországi Wallenberg-év célkitűzéseinek megvalósulása?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Valóban: az egyetemes és európai humanizmus szimbolikus alakja Wallenberg, aki – Ady szavaival – ember maradt az embertelenségben. Tragikus sorsa összefonódott a magyar és a közép-európai népek XX. századi sorsával. Tízezreket megmentő harcot folytatott a fasizmussal szemben, majd 1945. január 17-én a szovjet kommunisták letartóztatták, és örökre nyoma veszett. Kiemelt célkitűzésünk, és meggyőződésem az is, hogy az oroszországi demokrácia szempontjából sem mellékes körülmény, hogy Oroszország segíti, vagy pedig akadályozza a Wallenberg-titoknak a megfejtését, mert mind a mai napig nem tudjuk, hogy mi történt Raoul Wallenberggel.

– A Wallenberg-év kiváló alkalom arra is, hogy önreflexióval szembesüljünk a múlt bűneivel, és egyidejűleg megtaláljuk a módját annak, hogy az emberi és a kisebbségi jogok megfelelőképpen érvényesüljenek a mai magyar jogrendszerben. Másrészt azonban a Wallenberg-év egy kiváló alkalom arra is, hogy ünnepeljük azt is, ami azt hirdeti, hogy a gyűlölet, a félelem és a halál soha nem a végső szónak a birtokosa, mert győzedelmeskedik felettük az a szeretet, az a szolgálat és az életnek az az akarása, amit Wallenberg is megjelenített.

+

NAGY GÁBOR TAMÁS: – Tisztelt Államtitkár úr! A válasza arról győzött meg, hogy a kormánynak van programja, és valóban van esély arra, hogy ebből az emlékévből nemzeti ügy legyen. Nagyon fontos lenne, hogy minél többen megismerhessék az egyszerű emberek körében is azt a példát, amit Wallenberg mutatott számunkra. A válaszát tisztelettel elfogadom, és kívánom, hogy ez az emlékév valóban sikeres legyen. Sok sikert kívánunk hozzá!

IMF = Irányított Magyarországi Felvásárlás, a nemzetközi uzsorásnak mindent szabad?

APÁTI ISTVÁN, (Jobbik): – Államtitkár úr! Bizonyára önök is ismerik az 1982. évi 6. törvényerejű rendeletet. Ez a jogszabály elvileg az IMF fedőnevű nemzetközi uzsorásszervezet alapokmányának a kihirdetéséről szól, ugyanakkor a jogszabály IX. cikke különleges jogosultságokat biztosít a pénzügyi eszközökkel végrehajtott gyarmatosítás egyik zászlóshajójának. Kivételes kedvezményeket, mentességeket és privilégiumokat biztosít az IMF-nek, vagyis az irányított magyarországi felvásárlás bankjának. A Nemzetközi Valutaalapot Korlátlan ingó- és ingatlanszerzési jogosítvány illeti meg, ezenfelül az irattárak mentessége, a bírói eljárások és a hatósági intézkedések alóli mentesség, a hivatalos közlemények kiadásával kapcsolatos kiváltságok is részei a rendelkezéseknek, az IMF valamennyi vagyona és követelése mentes a korlátozások alól, az IMF vagyona, ügyletei, jövedelmei teljes körű adó-, vám- és illetékmentességet élveznek, ezenfelül az IMF által kibocsátott értékpapírok osztalékára és kamatára semmilyen adó nem vethető ki.

– Államtitkár úr! Jól tudjuk azt is, hogy az IMF minden befolyását latba vetve, a legaljasabb módszereket alkalmazva megpróbálja akaratát rákényszeríteni hazánkra, újabb és újabb hitelfelvételekre kényszerít minket. Az újabb hitelek azonban csak a korábban felvett hitelek kamatainak törlesztésére elegendőek, és így egy végleges adósságcsapdába kerül az ország. Ez a helyzet és a jogszabály elfogadhatatlan! Éppen ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom önálló képviselői indítvány keretében kezdeményezte a jogszabály teljes szövegének a hatályon kívül helyezését, mielőtt végleg tönkreteszi hazánkat. Vérlázítónak tartjuk, hogy amíg a magyar embereknek többek között az IMF-hitelek törlesztése miatt újabb és újabb értelmetlen megszorításokat kell elszenvedni, addig egyes szervezetek és azok vezetői számára eljött a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

– Államtitkár úr! Nem kell összekeverni a dolgokat, ugyanis az IMF nem diplomáciai, hanem pénzügyi jellegű szervezet.

• Milyen alapon illetnek meg egy pénzügyi jellegű szervezetet a nemzetközi diplomácia világában közismert és elfogadott mentességek és kedvezmények?
• Normálisnak és kívánatosnak tartják önök, hogy akkor, amikor a magyar emberek a puszta létfenntartásért küzdenek, a magyar vállalkozások pedig a csőd szélén állnak, a magyar állam pedig a végletekig eladósodott, akkor egy ilyen, amúgy is komoly erőfölényben lévő szervezet továbbra is ilyen jogosítványokat élvez, ráadásul az állampárti rendszer végén elfogadott jogszabály alapján?
• A nemzetközi uzsorásnak mindent szabad?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Talán elkerülte a tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy lassan két évtizede rendkívül magas színvonalú intellektuális vita zajlik a Nemzetközi Valutaalap szerepéről, tevékenységéről. Az egyik táborba azokat sorolhatnánk, akik az IMF-ben egy olyan nemzetközi szervezetet látnak, amely a lakosságot is súlyosan érintő terhekre kényszeríti a hozzá forduló országokat. Csak két példát említve: a baloldalról a világhírű nyelvész, Noam Chomsky évente jelentet meg ilyen könyveket, vagy kevésbé a baloldalról a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz a nálunk is ismert „A globalizáció és visszásságai” című könyvében fogalmaz meg hasonló érveket. A másik tábor hívei ezzel szemben úgy vélik, hogy éppen az IMF segítsége az, amely a támogatásra szorult országokban enyhíti a lakosságra rakódó terheket, amelyek egyébként az IMF nélkül sokkal súlyosabbak lennének. Többek között ezt a nézetet vallja Kenneth Rogoff, aki az elmúlt évszázadok adósságválságait elemezve – legújabban a „This time is different” című könyvével – vált világsztárrá. A valóságban persze ennyire általános véleményeket nehezen lehet megfogalmazni, hiszen országról országra és programról programra más az IMF szerepe. Magyarország például azért fordult 2011 novemberében az IMF-hez és az Európai Unióhoz, mert az euróválság olyan mélységbe zuhant, ami szükségessé tette azt, hogy Magyarország egy védőhálóval rendelkezzen.

– Jelen pillanatban a fizetési mérleg masszív többletet mutat, a tavalyi esztendő erős gazdasági növekedést jelez, de mindezek ellenére az a bizonytalanság, ami Európában jelentkezik, mindenképpen szükségessé teszi azt, hogy védőhálóhoz folyamodjon az ország. Ezért arra kérem a képviselő urat, hogy olyan badarságokat, mint amit említ, hogy az IMF nevű nemzetközi uzsoraszervezet vagy a pénzügyi eszközökkel végrehajtott gyarmatosítás egyik zászlóshajója, szerintem ne említsen, ez méltánytalan és színvonaltalan a parlamenthez. Lehet, hogy egy kis pártnak minden szavazat számít, de úgy gondolom, hogy nem kellene ennyire lemennie a baloldali kocsmák színvonalához! Igen, mert ez szőröstül-bőröstül baloldali nézet, tehát felesleges ragozniuk.

– Ami pedig az IMF jogszerű működését, ezen belül a szervezetre vonatkozó jogállást illeti: itt alapvetően, az összes többi IMF-tagországgal egyezően a Nemzetközi Valutaalap alapokmánya határozza meg, amit – ön is említette – a '82. évi 6. számú törvényerejű rendelet hirdetett ki. Az alapokmány az összes tagországban mind a jogokra, mind pedig a kötelezettségekre vonatkozóan azonos tartalmú. A Nemzetközi Valutaalap esetében is e körülmény figyelembevétele alapján alakították ki egyes tagországok a mentességek és kiváltságok körét, amely álláspontunk szerint semmilyen vonatkozásban nem sérti a demokratikus magyar jogállam rendjét.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Én jól meggondoltam, hogy mit mondok, önnek is ezt kellett volna tennie! Ön badarságról, kocsmai hangulatról meg kocsmai színvonalról beszélt. Hát, az ön válasza körülbelül még ezt a mércét sem érte el!

– Államtitkár úr! Magyarországon minden ember és minden vállalkozás adót fizet. Az IMF viszont egyetlen forint adót be nem fizet a magyar államkasszába, és ezenkívül kivételes jogosítványokat élvez.

– Államtitkár úr! Ön a jelenlegi magyar kormány államtitkára, nem pedig az IMF itteni egyik helytartója, helytartótanácsának tagja, alkalmazottja vagy tanácsadója! Kérem, ezt vegye figyelembe! Kérdezze meg a görög embereket, hogy ha az IMF és az Európai Bizottság a bölcsek kövét a zsebében hordozza, akkor miért borult lángba fél Athén. Akkor miért kényszer-privatizálják a görög kikötőket és a görög állami és nemzeti vagyont? Erre válaszoljon nekem, államtitkár úr! Ismét megmutatkozott, hogy óriási a különbség a Jobbik által képviselt nemzeti és az önök által képviselt nemzetközi radikalizmus között! 

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 216 igen, 44 nem szavazattal, 11 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Kossuth téri játékok Fidesz-módra?

STEINER PÁL (MSZP): – A kormány rendeletben határozott arról, hogy a budapesti Kossuth Lajos tér teljes rekonstrukciója esetében nem alkalmazza a közösségi beszerzésre vonatkozó szabályokat. Döntését azzal indokolja, hogy olyan információkat kellene átadni, amelyek felfedése ellentétes az állam biztonságához fűződő alapvető érdekével. Felmerül a kérdés: egyszerű és szokásos törvényalkotási hiba vagy valami egészen más, esetleg egy tudatos fideszes játék?

– Államtitkár úr! A Fővárosi Önkormányzat és az Országgyűlés Hivatala 2008-ban megállapodott a beruházás megvalósításában, amelyet követően a főváros cége, a Parking Kft. koncessziós szerződésben vállalta a beruházás teljes megvalósítását. Az előkészítésre közpénzből elköltött közel 300 millió forintot. Azonban a beruházást nem tudta elkezdeni. Nem tudta, mert a jogerős építési engedélyt nem kapta meg az V. kerületi építési hatóságtól. Azért nem, mert időközben az V. kerületi, Rogán Antal által vezetett testület úgy módosította saját rendeleteit, hogy az alkalmas legyen a kérelem elutasítására.

– Államtitkár úr! Rogán Antal 2011 júniusában még úgy vélte, hogy az adott gazdasági helyzetben nem építhető 4 milliárd forintért mélygarázs, miközben az elfogadott költségvetés 2,5 milliárd forint közpénzt különít el a beruházásra. Kérdezem:

• Változott-e a gazdasági helyzet, és honnan lett 2,5 milliárd forint közpénz?
• Változtak-e az V. kerületi építkezési szabályok, vagy újra megtiltja Rogán Antal az építkezést?
• Ki fizeti meg a Parking Kft.-nek, illetve tulajdonosának a Fővárosi Önkormányzatban az előkészítésre elköltött közel 300 millió forint közpénzt?
• Vajon azért kellett-e a nyilvánosság elől eldugni a köztársaság főterének átépítését, mert már tudható, hogy melyik Fideszhez közel álló cégcsoport nyeri el a beruházás megvalósítását?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Országház és Kossuth tér - gondolom, ön által sem vitatottan - egy olyan, az állam kizárólagos tulajdonában levő terület, amely egyben kiemelt emlékhelynek is minősül. Tehát akár normatív, külön szabályozását is az országban elfoglalt helye, a fővárosban és az országban elfoglalt helye mindenképpen indokolja. Az ön által kifogásolt módosítás kizátólag arra vonatkozik, hogy a Kossuth teret és a Kossuth téri együttest kiemeli ebből az általános tiltásból, de nem a versenyeztetésből. Kérem, hogy segítsen összeolvasni a két szöveget, olvasom önnek: a törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani - ha törvény kivételt nem tesz - csak a versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet. Ez a módosítás szövege, és ez teljes egészében megegyezik az eredeti törvény szövegével.

– Tisztelt Képviselő úr! Én nem kérem, hogy pártpolitikusként a válaszomat elfogadja, de azt kérem, hogy jogászként legalább értse meg.

+

STEINER PÁL: – Államtitkár úr! Ön elismerte lényegében azt, hogy versenyeztetés nélkül akarják ezt a dolgot elintézni. Nem válaszolt arra, hogy miért kell a mélygarázst közpénzből építeni.Nem válaszolt arra, hogy ki fogja és milyen keretből a 300 milliót megtéríteni? Mindezen sok anomáliaellenére reménykedem, hogy elfogadják azt a javaslatomat, javaslatunkat, az egész frakció javaslatát, hogy vizsgálóbizottság alakuljon ebben a kérdésben.

( A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 216 igen szavazattal, 53 nem ellenében, 33 tartózkodás mellett elfogadta.)