Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Mit tehet a kormány annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarokat ne érje hátrányos megkülönböztetés magyar állampolgárságuk miatt?

GRUBER ATTILA (Fidesz): – 2011. november 18-án Boldoghy Olivér, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás aktivistája közölte, hogy megkapta a pozsonyi belügyminisztérium levelét, amelyben arról tájékoztatták, hogy törölték a szlovák állampolgárok jegyzékéből, és ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált. A Külügyminisztérium közleményében leszögezte, hogy az eljárást az Európai Unió alapértékeivel ellentétesnek tartja, és a leghatározottabban visszautasítja a szlovákiai magyarság megfélemlítését. A tárca azt is közölte, hogy minden rendelkezésre álló belső, kétoldalú és nemzetközi jogi lépést támogatni kíván annak érdekében, hogy a jogfosztott személyek visszakaphassák a jogukat arra, hogy a szülőföldjükön boldogulhassanak, továbbá a diszkriminatív jogszabályt ne érvényesítsék és a demokratikus jogelveknek megfelelően módosítsák.

– Miniszter úr!  Boldoghy Olivér szlovák állampolgárságától történő megfosztását elítélte az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága is. Tekintettel arra, hogy a szlovák alkotmány 5. cikkelyének (2) bekezdése szerint senki - senki! - nem fosztható meg szlovák állampolgárságától akarata ellenére, valamint arra, hogy a magyar állampolgársági törvény nem tartalmaz semmilyen etnikai megkülönböztetést, hiszen a magyar állampolgárság nem nemzetiségi alapon szerezhető meg, hanem azáltal, ha valaki felmenői Magyarország állampolgárai voltak, kérem szíves tájékoztatását arról:

• Magyarország külhoni magyarok iránti alkotmányos kötelezettségéből fakadóan mit tehet a kormány?
• Mit tehet annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarokat ne érje hátrányos megkülönböztetés magyar állampolgárságuk miatt?

+

MARTONYI JÁNOS, külügyminiszter: – Képviselő úr! Boldoghy Olivér ügye ismét és újólag rámutatott arra, hogy a magyar kormánynak egyes esetekben nagyon határozottan és erélyesen fel kell lépnie a magyar állampolgárok jogainak megvédése érdekében, legyen szó olyan állampolgárainkról, akik évek vagy évtizedek óta magyar állampolgárok, vagy éppen azokról a magyar állampolgárokról, akik az állampolgársági törvényünk tavalyi ismert módosítása alapján szereztek úgymond friss magyar állampolgárságot. Most, ebben a helyzetben ezt tesszük.

– Képviselő úr nagyon helyesen hivatkozott arra, hogy az a szlovák törvény, amit egyébként annak idején a Fico-kormány és a korábbi parlament elfogadott mintegy válaszként a magyar állampolgársági törvény módosítására, nos, ez a törvény beleütközik magába a szlovák alkotmányba. Képviselő úr helyesen idézte a szlovák alkotmánynak azt a rendelkezését is, amely szerint ez a törvény alkotmányellenes. Kísérletek történtek a módosításra, mint tudjuk, ez nem járt eredménnyel, sőt, jelenleg is a szlovák alkotmánybíróság előtt van egy panasz. Ettől függetlenül mi ezt a kérdést kétoldalú keretek között is fölvetjük, és természetesen minden lehetséges jogi eszközt igénybe kell venni annak érdekében, hogy ez a sérelem orvosoltassék, mind Boldoghy Olivér, mind pedig bárki más esetében.  Tizenhat ilyen magyar esetről tudunk, akiket megfosztanak az alkotmány- és európai alapelvekkel ellentétes szlovák törvény következtében az állampolgárságuktól.

+

GRUBER ATTILA: – Miniszter úr! Szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre is, hogy bár itt szlovák alkotmányügyi és szlovák jogi kérdésekről beszéltünk, de a közelgő választások akár a környező országokban, Szerbia, Horvátország esetében is felerősítheti, egyfajta kampány részévé teheti a határon túli magyarokkal szembeni demonstratív intézkedéseket, cselekedetek sorát.

+

MARTONYI JÁNOS: – Egyetértünk, képviselő úr. Valóban ezért is bizonyos esetekben határozottan és erélyesen fel kell lépnünk a magyar állampolgárok védelme érdekében. Állampolgársági vitánk szerencsére csak északi szomszédunkkal van, és azon vagyunk egyébként, hogy ezt a vitát a lehetőség szerint rendezzük. Jelenleg is folynak az erre irányuló tárgyalások. Emlékeztetek arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet néhány nappal ezelőtt, túl azon, hogy minden lehetséges jogi technikai segítséget meg kell adni Boldoghy Olivérnek és társainak, egy 50 millió forintos alapot is létrehozott. Tehát úgy érzem, hogy ez az összmagyar összefogásnak szép példája: mindannyinkról szó van, anyaországiakról és a határon kívül élő magyarokról. Ezért a magyar kormánynak továbbra is alapvető kötelessége és feladata, hogy hasonló esetekben határozottan fellépjen.

Miért szent a Tesco?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Olyan cégről, jelesül a Tesco magyarországi kirendeltségéről van szó, amelyet egy júliusban elvégzett vizsgálat során többszörösen bűnösnek találtak. A számok nyelvén kifejezve egy egyszerűen elrettentő: mintegy 8900 kifogásolt terméket találtak csak a budaörsi központjában. Olyan cégről beszélünk, amely lárvával fertőzött tejet, rothadó húst árusít gond nélkül és mindössze 7 milliós bírságot vetettek ki egyetlen áruházára ebből adódóan, ami láthatóan semmiféle elrettentő erővel nem bír. A 7 millió forintos bírság, azért szánalmas, mert egyetlen ilyen nagyáruház egy óra alatt átlagosan 9 millió forintos bevételt hoz. Tehát egy óra alatt kitermelik a bírságot, nincs visszatartó ereje.

– Államtitkár úr! Ezért a Jobbik konstruktív javaslata, hogy ne egy általunk ismeretlen képlettel bírságoljanak, hanem a bírság alapja mindig a legkevésbé manipulálható árbevétel bizonyos százaléka legyen. Ingathatja a fejét államtitkár úr, de a számok világáról beszélünk most, itt nehéz a vitának teret engedni. A helyzet az, hogy ha árbevétel alapján bírságolnánk, és ez mondjuk, fölmehetne akár az árbevétel 50 százalékáig, az már elrettentő erővel bírna egy több száz milliárdos forgalmat lebonyolító cég esetében. A kérdés:

• Hajlandó-e a kormányzat sérteni ezen multinacionális érdekszövetségeket?
• Hajlandó-e ebbe a kérdésbe konstruktív módon beavatkozni végre a mellébeszélés helyett?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2011. január 1. és 2011. augusztus 31. között a 13 legjelentősebb forgalmat lebonyolító áruházlánc esetében szintén volt vizsgálat. 1694 panasz érkezett, és a hatósági eljárások során 117 millió forint összegben került bírság kiszabásra. Ennek során a Tescóval szemben 57 millió forint, a Sparral szemben 30 millió forint, a Penny Markettel szemben 8 millió forint. Csak jelezném, a Tesco sem szent tehén, ezek a számok azt mutatják, hogy kivételezés ez esetben nincs. Amennyiben visszaélésre derül fény, akkor a megfelelő hatóságok a megfelelő bírságokat kiszabják.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! A vastaps hiánya is mutatja, hogy a bírság, amiről ön beszélt, annyira sem hatja meg a Tescót, mint az önök frakciójában a gombnyomás elmulasztása esetén kiszabott bírság a képviselőiket. Látható: a Tesco esetében egy olyan társaságról van szó, amelynek a hibásnak minősített termékek le nem vétele vagy pultokra való visszahelyezése esetén komolyabb szankcióval nem kell számolnia.

– Az is látható, hogy amikor azt helyezték kilátásba, hogy a Szlovákiának nevezett országból hozzák a zöldség-gyümölcsöt a magyar beszállítók helyett, ezt sem kísérte sajnos olyan kormányzati válaszreakció, amely elvárható lett volna, pedig felháborító a feltételezés is, hogy ne a kiváló magyar mezőgazdasági termékek kerüljenek a nagy bevásárlóközpontok polcaira. Összességében: a gazdasági szabadságharc ott kezdődne, hogy mindenki szankcióra és büntetésre számíthasson, aki a magyar piacon visszaéléseket foganatosít.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A Fogyasztóvédelmi Hatóság vizsgálatait éves ellenőrzési program keretében végzi. Valamennyi érintett áruházlánc – ha Tesco, ha nem Tesco - abban részt vesz, és ahogy számok is jelzik: amelyeknél visszaélésre kerül sor, ott a megfelelő határozatot meghozzák, és a megfelelő bírságot kiszabják.

Zöldfordulatot a hulladékgazdálkodásban!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Hitünk szerint a hulladékgazdálkodás nagyon jó terep lenne a zöldfordulat elindítására és végrehajtására. Azt mondjuk már hosszú hónapok óta, hogy egy kistérségi szintű, megelőzésre és hasznosításra alapozott és munkahelyteremtő hulladékgazdálkodásra van szükség. Kistérségenként 5-10 munkahelyet lehetne teremteni.  A teljesen egyszerű feladatok ellátását szakképzetlenek is el tudnák ezeket végezni, de és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem közmunkáról beszélek, hanem kisvállalkozói munkahelyekről, valódi munkahelyekről. Ez a rendszer rengeteg feladatot elláthatna: begyűjthetné és apríthatná a szerves hulladékokat, felszámolhatná az illegális lerakókat, segíthetne a lakossági veszélyes hulladék gyűjtésében, házhoz menő lomtalanítást végezhetnének, és ebből újra-használati műhelyeket hozhatnának létre, amivel rászoruló családoknak olcsó használati tárgyakat lehetne biztosítani. Némiképp nagyobb beruházással föl lehetne dolgozni és be lehetne gyűjteni az építési és bontási hulladékokat is, a sittből értékes alternatív építőanyagokat lehetne gyártani. A műanyag hulladékból viszonylag kis beruházási igénnyel késztermékeket lehetne készíteni.

– Továbbmegyek: némiképp nagyobb beruházással és immár országos méretekben rengeteg munkahelyet lehetne teremteni a kereskedelmi szektorban, ha végre bevezetnék az italcsomagolások kötelező betétdíjas visszagyűjtését. Külföldi példák alapján a mostani szánalmas begyűjtési arányok helyett 85-90 százalékos begyűjtési arányt el lehetne érni. A lényeg, államtitkár úr, a decentralizálás, a kisvállalkozók támogatása, a munkahelyteremtés és a megelőző szemlélet. Ez jelentene egy zöldfordulatot, és ez az én nagy kérdésem is:

• Mikor következik be ez a világ?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Minden egyes szavával egyet kell értenem, mert mintha egy tankönyvből olvasta volna föl. Semmi gond ezzel nincsen, állítása megállja a helyét. A megelőzés, a kistérségenként történő hasznosítás, az építési, bontási hulladékok, műanyagok összegyűjtése, újrahasznosítása terén az előző kormányok időszakában majdnem semmi nem történt. Tehát úgy általában a hulladékok, különböző hulladékáramok tekintetében az újrahasznosítási arány 4 és 10 százalék között van.

– Képviselő úr! Bizony, szükség van egy új hulladékgazdálkodási törvényre, és ez jelen pillanatban tárcaközi egyeztetésen van. Én annak lettem volna a híve, hogy minél gyorsabban, az önök szemléletével ellentétben, a sok tesze-tosza, ide-oda tilitolizás, koncepciók gyártása helyett nagyon határozott, egyenes vonalon, benne a szakmaiság, egyeztetve a fórumokkal, zöldszervezetekkel, egy ilyen törvény egy hét alatt keresztülment volna a parlamenten. Miniszter úr ugyanakkor másképpen döntött: többek között joggal hallgatva sokszor az ellenzéki fölszólalásokat, mondván, hogy a tárcaközi egyeztetés mennyire fontos. Én azt gondolom, hogy a tárcaközi egyeztetéseket már megtettük informálisan, ennek ellenére a miniszteri döntés számomra parancs, úgyhogy tárcaközi egyeztetésen van ez a törvény.

– Képviselő úr! A 2012. tárgyévre vonatkozóan az országos gyűjtési és hasznosítási terv már elkészült, és rajta van az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség honlapján. Ebben minden benne van, amiről ön kérdez. 2013. december 12-éig pedig a nemzeti hulladék-megelőzési programot is elkészítjük.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! A tesze-toszaságról annyit, hogy tavaly december 12-én hatályba kellett volna lépnie a hulladékgazdálkodási törvénynek, ehhez képest állunk most itt. Önök számtalanszor bebizonyították, hogy egy nap alatt is végig lehet zavarni egy törvényt. Sőt, a termékdíj kapcsán azt is bebizonyították, hogy hogyan megy itt a jogalkotás, tavasszal a zárószavazás után egy héttel már módosították is a termékdíj-törvényt, és ma este megint módosítani fogják.

– Államtitkár úr! Ahhoz képest, hogy mennyire egyetértünk ezekkel a tankönyvi idézetekkel, amit mondott, nem tettek még semmit. A kormány centralizál, ahelyett hogy decentralizálna. Bedöntötte az eddigi begyűjtési rendszert, és amit helyette épít, az egyáltalán nem a kisvállalkozások felé mutat, egyáltalán nem ők fognak belőle profitálni. A szakma teljes bizonytalanságban van, több szakmai rendezvényen erről meggyőződtem az elmúlt hetekben. Semmit nem tettek a szerves hulladékok begyűjtése érdekében, és sorolhatnám tovább, és nagyon várjuk azt a bizonyos hulladékgazdálkodási törvényt.

+

ILLÉS ZOLTÁN: – Képviselő úr! Ön letéteményese annak a régi rendszernek, és most is „sír,”, sír azért, hogy az ön által oly nagyon támogatott, gyalázatos módon síbolásban érdekelt koordináló szervezeteket megszüntettük. Igen! Megszüntettük, pontosan azért, mert ezt a népet nyúzták, mert papíron úgy csináltak, mintha hulladékgazdálkodást csinálnának, begyűjtést és újrahasznosítást, közben pedig síboltak. Na, ennek a rendszernek vége.

Ami pedig a termékdíj ügyét jelenti: először kellett a termékdíj-törvény, mert annak a bázisán tudtuk megalkotni a hulladékgazdálkodási törvényt, hogy pontosan fedezeti alapja legyen mindannak, amit az elkövetkezendő időszakban megteszünk.

Fékek és ellensúlyok

ÁL TIBOR, (MSZP): – Évek óta tapasztalhatjuk már a metróban történt tűzesetek kapcsán, hogy a jelenlegi metrószerelvények elhasználódtak, az állapotuk nem megfelelő. Az előző városvezetés ideje alatt elkezdődött a negyedik metróvonal építése, és megindult az új metrókocsik beszerzése is a korábbi vonalakra. Az eljárást, az üzembe helyezést nagyon sokan nagyon sok helyen késleltették, hogy stílszerű legyek, azt lehet mondani, hogy fékezték.

– Államtitkár úr!  2010 nyarán, a parlamenti választások után, az önkormányzati választások előtt a francia cég 2-es metróvonalra szánt szerelvényei nem kapták meg a típusengedélyt, ezzel gyakorlatilag bedöntve a BKV beruházását, és veszélyes helyzetbe hozva az utazókat is. Az engedélyeztetés során nagy vita volt arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a szerelvényeknek. Vita volt a fékrendszerről, a vezetőfülke szellőzéséről és fűtéséről, az utastér magasságáról és a menekülőlétráról. Sokan politikai okokat is sejtettek abban, hogy az engedélyt nem kapták meg a szerelvények, hiszen az önkormányzati kampány kellős közepében voltunk. A BKV végül is a fővárosi döntésnek megfelelően 2010 októberében felmondta a szerződést, és lehívta a rendelkezésre álló bankgaranciát, és egy évet adott a cégnek, hogy a műszaki engedélyeket megszerezze. A francia cég a hátralévő idő lejártakor a hazai műszaki paraméterek alól mentességet és soron kívüli eljárást kapott a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól. A mentesség alapján a múlt héten megkapta az engedélyt a cég arra, hogy a szerelvények megfelelnek a hazai feltételeknek, most már üzembe állíthatják azokat, amelyeket korábban nem engedélyeztek nekik. Kérdezem:

• Miután a műszaki tartalom nem változott, a mentesség megadása ugye nem jelenti azt, hogy balesetveszélyesek a szerelvények? 
• Ugye, nem a politika fékezte a metrószerelvények üzembe helyezését?
• Ugye nem úgy kell majd fékezni a metrószerelvényeket, mint ahogyan a Frédi-Béni filmben láttuk, hogy az utasok a lábukkal fogják majd fékezni a szerelvényeket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A korábbi engedélyezési eljárásban az Alstom valóban nem kapta meg a típusengedélyt a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól, mivel több más hiányosság mellett a metrószerelvény fékrendszerének biztonságos és megbízható működését sem bizonyította teljes körűen. Nem került igazolásra az sem, hogy az általa előterjesztett féktechnikai megoldás biztonsága változatlanul fennmarad a vonatkozó jogszabályokban előírt féktechnikai követelmények szerint kialakított fékrendszer biztonsági szintjéhez képest.

– Képviselő úr! Az Alstom a másodfokú határozatot a Fővárosi Bíróság előtt megtámadta, ezt követően a per szüneteltetését kérte, mivel időközben módosította a jármű fékrendszerét, és új hatósági eljárás keretében kívánta annak megfelelőségét igazolni. Ilyen előzményeket követően az Alstom 2011. augusztus 17-én új kérelmet nyújtott be Nemzeti Közlekedési Hatósághoz a metrószerelvény típusengedélyezése tárgyában. Ezzel egyidejűleg a fékrendszer és a vezetőfülke magassága vonatkozásában a jogszabályi előírások egyes pontjai alóli eltérés engedélyezését kérte. A kérelem – a képviselő úr kérdésében foglaltakkal ellentétben - azonban nem a korábban is használt műszaki megoldásokat tartalmazta, mivel az Alstom a korábbiakhoz képest módosította a jármű fékrendszerét. Az eltérés engedélyezésére irányuló eljárásban így a hatóság a módosított fékrendszert vizsgálta, amelynek során megállapítást nyert, hogy a korábbiakhoz képest jelentős mértékben módosított műszaki kialakítású fékrendszer és vezetőfülke-magasság alkalmazásával a biztonság nem csökken, illetve a biztonsági követelményeket a tervezett megoldással kielégítették.

+

PÁL TIBOR: – Államtitkár úr! Az, hogy az Alstom felmentést kért az eljárás engedélyezése alól, illetve az, hogy gyorsított eljárásban kapott engedélyt, azt mutatja, hogy valójában korábban is valószínűleg megfeleltek ezek a szerelvények a hazai feltételeknek, csak valamilyen politikai ok miatt, nem kapták meg az engedélyt arra, hogy rendszerbe tudják állítani a szerelvényeket. Azt gondolom, ez nagyon nagy baj, hiszen rengeteg budapesti számára ez hosszú időn keresztül biztonságban való utazást jelentett volna.  Ez most sokkal később lesz, remélem, nem lesz ebből semmiféle szerencsétlenség vagy baleset.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Az előbbiekben azért beszéltem olyan nagyon hosszan a fékrendszerekről, a vezetőfülke-magasságokról és minden más szakmai tartalomról, hogy próbáljam meggyőzni önt arról, hogy nem politikai, hanem szakmai döntés született. A kormányzat mindig is hangsúlyozta a Nemzeti Közlekedési Hatóság engedélyezési ügyekben való függetlenségét, a hatóság kizárólag szakmai alapon, valamennyi biztonsági követelményt érvényesítve hozta meg döntését, amelyek, úgy gondolom, szakmailag megalapozottak, a hatályos jogszabályoknak megfelelnek, és mindennemű politikai befolyástól mentesek.