„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már  a címűkben hordozzák az  elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Közös lónak túros a háta?

IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): – Államtitkár úr! A Budapest Keleti pályaudvar és Szombathely közötti teljes árú másodosztályú jegy menetdíja 2012. szeptember 1. napjától 4350 forintról 4720 forintra emelkedett, ez mintegy 8,5 százalékos drágulást jelent. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Budapest–Győr közötti 131 kilométeres vonalszakaszt a MÁV-Start üzemelteti, míg a Győr–Szombathely közötti 103 kilométeres vonalszakasz a GYSEV üzemeltetésébe került át. Az övezeti kerekítés miatt az utasoknak a MÁV-Start-szakaszra 140 kilométeres jegyet, a GYSEV-szakaszra 120 kilométeres jegyet kell venni, ezért a hosszabb kilométerre járó regresszió itt nem érvényesül.

– Az állam és a vasúttársaságok között létrejött koncessziós szerződés miatt a Budapest–Szombathely vonalon két szolgáltató igénybevételére kényszerül az utazóközönség, amennyiben az intercity járatot veszi igénybe. Ha nem lenne a vonal két szolgáltató között megosztva, úgy a másodosztályú helyjegy nélküli menetdíj 4060 forintba kerülne, az állam döntése következtében azonban utasonként 660 forint többletköltséget okoz ez a helyzet az ezen a vonalon utazóknak. A megyeszékhelyek közül jelenleg Szombathely érhető el Budapestről a legdrágábban intercity vonattal, holott tényleges távolság tekintetében nem a legmesszebb fekvő megyeszékhely. Rossz rágondolni, hogy mi lenne, ha a vonalat három társaság üzemeltetné.

– Államtitkár úr!

• Tervez-e a tárca intézkedéseket annak érdekében, hogy a Budapest–Szombathely között közlekedőket ne érje méltánytalan hátrány a menetdíjak tekintetében?
• Lát-e lehetőséget a helyzet gyors megváltozására, vagy a vasútvonal több szolgáltató általi üzemeltetése tartósan hátrányos helyzetet okoz a szombathelyi vonalon, és igaz marad a mondás: közös lónak túros a háta?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A MÁV-Start Zrt. és a GYSEV Zrt. közötti vonalátadást követően a társaságok úgynevezett tört díjszabást alkalmaznak a közös üzemeltetésű vasútvonal esetében. A vasúttársaságok üzletszabályzata és díjszabása alapján a menetdíjat ebben az esetben az egyes vasutak vonalhálózatán megtett kilométer-övezetekre külön-külön határozzák meg. Valójában tört díjszabás érvényesül az autóbusz-közlekedés tekintetében is, amennyiben az utasok több Volán-társaság szolgáltatásait veszik igénybe az utazás során.

– Képviselő úr! A hivatásforgalmi utazásokat elsődlegesnek tekintjük a közösségi közlekedés rendszerében, ezért a vasúttársaságok a szolgáltatók közötti határponton átutazók esetében, a tarifaeltérés kezelése érdekében üzletpolitikai kedvezményt nyújtanak a bérletes utasok számára, kiegyenlítve ezzel a tört tarifa alkalmazásából fakadó különbségeket, esetenként hátrányokat. Ezzel együtt a tarifaképzéssel összefüggésben minden javaslatot megvizsgálunk, engedelmével az ön kérdését is én személy szerint ennek tekintem, és amennyiben azok intézkedést igényelnek, megtesszük és megteszem a szükséges intézkedéseket.

Mit tesznek azért, hogy a gyermekvállalás, gyermeknevelés ne luxus vagy merészség legyen?

SNEIDER TAMÁS, Jobbik: – Államtitkár úr! A számokkal nehéz vitatkozni, úgyhogy feltételezem, önök is elismerik a következőket: a személyi jövedelemadó-rendszer változásának a kétgyermekesek, illetve az átlagnál jobban kereső három- és többgyermekesek az egyértelmű nyertesei, ugyanis bruttó fizetésükből több marad 2013-ban, mint 2010-ben. Az alacsony keresetű egy-, illetve három- vagy többgyermekesek viszont sok esetben kevesebb pénzt kapnak kézhez 2013-ban, mint 2010-ben. Minderre néhány példa: egy gyermek esetén bruttó 125 ezer forintos jövedelemből marad ugyanannyi a munkavállalónál 2012-ben, mint 2010-ben. Három gyermek esetén bruttó 135 ezer forintnál alacsonyabb fizetésből kevesebb marad 2013-ban, mint 2010-ben. Utóbbiakat ráadásul a nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási járulékok emelése nagyobb mértékben sújtja, mint amennyit a családi adókedvezmény növelésével elértek.

– Összegezve tehát: Magyarország úgy vezette be az egykulcsos adórendszert, hogy az adójóváírások eltörlése, valamint a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék emelése miatt az alacsony jövedelműek terhei jelentősen nőttek. Ennek kapcsán kiemelendő: míg a 2000-es évek elején 3 millióan, idén már 3,7 millióan éltek a létminimum alatt, vagyis az elmúlt néhány évben 700 ezerrel bővült – relatív – a nélkülözők aránya. De ha a felvett hitelek mértékét is beleszámítjuk, akkor bizony 6 millió honfitársunk – ismétlem, hatmillió honfitársunk – él ma a létminimum alatt.

– Államtitkár úr! A kormány deklarált célja állítólag a gyermekvállalás ösztönzése. Azonban az ismertetett jelenségek, folyamatok tükrében nem véletlenül kérdezem: 

• Mire alapozva várják el a gyermekvállalást a fiataloktól, amikor azt látják maguk körül, hogy a gyermeket nevelő családok egyre nagyobb hányada hónapról hónapra küzd a túlélésért?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha jól figyeltem, kérdésében két különálló problémát is említ, egyrészt a kormányváltás előtti hibás adórendszer, másrészt pedig a kormányváltás előtti rossz családtámogatási rendszer problémáját. Nos, mindkettőt megpróbálta kezelni a kormány, egyrészt az egykulcsos arányos személyi jövedelemadóval, másrészt pedig a családi támogatási rendszer megújításával.

– Képviselő úr! Az egykulcsos adó, ön is nagyon jól tudja, egyszerűbbé teszi az adózást, nem bünteti a többletmunkát és többletteljesítményt. Az állam az egykulcsos adóval adóelkerülést viszont nem támogatja, sőt éppen a gazdaság kifehérítése irányába mutat. A személyi jövedelemadó mellett azonban nem feledkezett el a kormány a járulékokról sem. A korábbi rendszerrel ellentétben célzottan azokat a csoportokat támogatja, ahol a legnagyobb szükség van a járulékok enyhítésére. Idetartoznak a fiatalokon és a képzetleneken túl a kismamák is. Ezek az intézkedések a gazdaság fehérítését és a foglalkoztatás bővítését is elősegítik.

– Képviselő úr! Ugyanakkor, miután kérdésének másik fele a családtámogatási politikára vonatkozik, hadd utaljak vissza arra, hogy a kabinet visszaállította három évre a szocialisták által két évre csökkentett gyest. Családbarát adórendszert vezetett be, amely nemcsak a három- vagy többgyermekeseket, hanem már az első vagy második gyermeküket nevelő szülőket is jövedelemadó-kedvezménnyel támogatja. Az adatok azt mutatják: 2011-ben 180 milliárd forintnyi. A korábban befizetendő és most nem befizetendő adó maradt a gyermekeket nevelő családoknál. 2010-hez képest 2011-ben az egygyermekesek nettó keresete több mint 5 százalékkal, két gyermek után több mint 11 százalékkal, a háromgyermekesek esetében pedig több mint 18 százalékkal növekedett.

Hogyan hozhatók helyzetbe a helyi idegenvezetők a két lábon járó bédekkerekkel szemben?

LENGYEL SZILVIA (LMP): – Államtitkár úr! Mindnyájunk számára ismerős jelenet, esernyős hölgy csörtet át a kisváros főterén, nyomában vonul a sok kattogtató látványturista. Végigfotózzák az útikalauzokban 50 éve benne lévő képeket. Vajon meglátják-e a városka valódi arcát? Találkoznak-e a lakóival? És ami a leglényegesebb: helyben költik-e el nem kevés pénzüket, ott, ahol arra a legnagyobb szükség van? A válasz: biztosan nem.

– Államtitkár úr! Ha helyzetbe akarjuk hozni a turizmust kiszolgáló helyi gazdaságot, erre nem alkalmas egy két lábon járó bédekker, aki csak olyan bolthoz vezeti el a turistát, ahonnan jattot kap. Helyi engedéllyel rendelkező idegenvezetők, terepi vezetők a világ minden táján léteznek, ahol kiépítették a megfelelő helyi beágyazottsággal rendelkező munkaerő képzését és ellenőrzését biztosító rendszereket. Közismert tény: számos európai városban, Athéntól Párizsig, Rómától Prágáig könnyedén rács mögé kerülhet, aki helyi idegenvezetői engedély nélkül kontárkodik.

– Államtitkár úr! Pest megyei képviselőként még azt is tapasztalom, hogy a főváros közelsége tovább nehezíti a turizmusra épülő helyi gazdaság fejlődését. Egy budapesti szállással csomagban árult, egynapos buszút során 20-25 perc alatt hajtják végig a csoportokat a jobb sorsra érdemes városokon. Kérdezem:

• Terveznek-e lépéseket egy olyan képzési és felügyeleti rendszer kialakítására, amellyel ebben a fontos és más ágazatokra is kiható szakmai kérdésben ledolgozhatjuk hátrányunkat Európa többi országával szemben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Mint ön is említette, Magyarországon az idegenvezetés szabályozott szakmának minősül, és a belső piaci szolgáltatásokról szóló EK-irányelvnek megfelelően az idegenvezetői tevékenységről szóló ÖM-rendelet értelmében idegenvezetői tevékenységeket folytató személynek idegenvezetői szakképesítéssel kell rendelkeznie. Ezen túlmenően idegenvezetői tevékenység csak azokon a nyelveken folytatható, amelyek tekintetében az idegenvezetői tevékenységet folytató személy nyelvvizsgát tett, vagy azzal egyenértékű nyelvismerettel rendelkezik.

A vonatkozó rendelet szerint az idegenvezetők nyilvántartása és ellenőrzése a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hatáskörébe tartozik. Még annyit kiegészítésként, hogy külföldi idegenvezetők magyarországi tevékenysége is világosan szabályozott, az Európai Gazdasági Tér tagállamaiban. Az adott tagállamokban képesítéssel rendelkező idegenvezetők szabadon vezethetnek csoportot Magyarországon, amennyiben az erre irányuló tevékenységet előzetesen bejelentették a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak. Nos, ez az általános szabályozás.

– Tisztelt Képviselő asszony! Amit ön említ az javarészt már a színvonal kérdése. Úgy gondolom: ez nem szabályozási kérdés. Értem én a problémát: valóban lehetne sokkal színvonalasabb az idegenvezetés, hogy ne legyenek két lábon járó bédekkerek, ahogy ön említette, de ez nem a szabályozás keretén belül megoldható, ez sokkal inkább részben a piac, részben az igények által meghatározható. Azért hozzátenném: nagyon sok alternatív kezdeményezés is látható e területen, ezért nemcsak monoton, esernyővel megyünk: a piac már kitermelte a változatos formáit is az idegenvezetésnek.

Mikor kezdődik el Komáromnál az új közúti híd tervezése és építése?

MOLNÁR ATTILA (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Több szempontból is történelmi időpont Komárom városának életében 2012, hiszen az idén szeptember 1-jén ünnepeltük a jelenlegi Erzsébet híd 120 éves évfordulóját, és 2012. november 12-én ratifikálta azt a nemzetközi megállapodást a Magyar Országgyűlés, amely alapján lehetővé válik, hogy a lehető leghamarabb megépüljön az új Duna-híd Komárom és Észak-Komárom között.

– Mérföldkő lesz Komárom városa, az ország és a térség szempontjából is. Teljesen új dimenziókat fog nyitni a térségben. Közvetlen kapcsolatot fog létesíteni az M1-es autópályához, a győri Audi ipari park is közvetlen közelségbe kerül az új híd beruházása kapcsán. A munkahelyteremtés szempontjából hatalmas jelentősége lesz ennek a beruházásnak. De ugyanilyen jelentőséggel bír az idegenforgalom és a turizmus területén is, hiszen a Felvidék délnyugati részével közvetlen kapcsolatot tudunk létesíteni, bevonja a térségünk gazdasági és turisztikai életébe az új híd az ottani területeket is.

– Tisztelt Államtitkár úr! Több dátum is elhangzott már a sajtóban. Szeretném tisztelettel megkérdezni:

• Mikorra várható az új komáromi Duna-híd megépítésének az időpontja?

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Az új komáromi Duna-híd megvalósításáról szóló nemzetközi egyezményt 2012. október elején írtuk alá. A két ország közös szándéka az, hogy a híd a 2014-2020 közötti európai uniós programozási időszakban megvalósuljon. A projekt a határon átnyúló együttműködési program keretén belül nyert támogatást.  Az előkészítési munkálatokra a támogatási szerződés aláírása megtörtént. A partnerségi megállapodás tervezetét a NIF Zrt. mint a magyar oldali beruházó 2012. november közepén küldte meg a szlovák oldali beruházó partnernek. A szlovák partner a közbeszerzéssel kapcsolatos teendőket egyezteti a szlovák hatósággal, és a partnerségi megállapodás várhatóan ebben az évben megtörténik. A közbeszerzési dokumentációt a megállapodást követően véglegesítik. A Duna-híd és a magyar oldali csatlakozó útszakasz tervezésére vonatkozó közbeszerzési eljárás ajánlati felhívása előreláthatólag 2013 első negyedévében jelenik meg, és a szerződés 2013 nyarán megköthető.

– A Duna-híd és a csatlakozó útszakasz jogerős építési engedélyeinek kiadása 2015 nyarára várható. Ennek előfeltétele a környezeti hatástanulmány előkészítése, így az építési engedélyezési eljárás előreláthatólag másfél évig fog tartani. Ezt követően esedékes a műtárgy kiviteli terveinek jóváhagyása és a végleges kiviteli tervek leszállítása. Ennek az átfutási ideje becslések szerint két év. A kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési eljárás már a 2014-2020 közötti pénzügyi időszak terhére történik, és várhatóan 2016-ban indulhat. Az építési munkák előreláthatóan két évig tartanak majd.

Mi lesz az alapítványi fenntartásban működő nevelési-oktatási intézményekkel?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Hiányoznak azok a jogszabályok, amelyek az alapítványi iskolák jövő évi működtetésével kapcsolatban intézkednének. Aki ma tájékozódni kíván, az csupán azt a támpontot kapja, hogy a költségvetési törvénytervezetben szerepel, hogy jogszabályok fogják rögzíteni 2013-ra a támogatás formáját. Csak találgatja, hogy milyen jogszabály fogja tartalmazni a működéshez szükséges pénzeszközöket, mi a számítás módja, bértömeg-finanszírozás vagy az eddigiekhez hasonló növendékalapú normatív finanszírozás, vagy esetleg közvetlen bérfinanszírozás az állami intézményekkel azonos módon.

– Államtitkár úr! Azt gondolom, nem kell bizonygatni, hogy az alapítványi iskolákban is hasonló képzettségű emberek dolgoznak, mint az önkormányzati iskolákban. Ráadásul rendkívül fontos a tevékenységük, hiszen az alapvető művészetoktatás területén, a kistelepüléseken vagy a különböző társművészeti szakmai műhelyekben kiemelkedő a tevékenységük, jelentős a hátránykompenzáló munkájuk. Az is látszik, hogy számos ellentmondás van például a területfejlesztés területén, ellentmondóak a közneveléssel és a területfejlesztéssel kapcsolatos intézkedések. Ezért teszem fel a kérdést:

• Hogyan kívánják megoldani az itt dolgozó pedagógusok esélyegyenlőségét az állami szférában dolgozó kollégákkal egyenrangú módon?
• Milyen módon tudnak részt venni ők a jogszabályok társadalmi egyeztetésében?
• Milyen módon biztosítható a zavartalan átmenet a finanszírozás átalakítása során, hisz tudjuk, hogy velük szemben idáig is rendkívül szigorú előírások voltak?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Úgy látom, hogy ön nem olvasta el a köznevelési törvényt, amely ellentétben azzal, amit ön sugallni próbál. A törvényből egyértelműen kiderül: a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetményét, munkabérét és ezek járulékait a központi költségvetés biztosítja. Kérem, olvassa el a törvényt!

– Képviselő úr! A köznevelési szerződés megkötése által további finanszírozást is kaphat az intézmény. Utóbbival éppen az olyan intézmények tevékenységét kívánjuk elismerni, amelyek valamilyen állami feladatot vállalnak magukra. Az ilyen szerződés nem feltétele a megyei fejlesztési tervbe való bekerülésnek. A magánintézmények pedagógusai és más alkalmazottai természetesen nem lesznek állami alkalmazottak, így nem közvetlen bérfinanszírozásban, hanem egy számított pedagóguslétszám alapján történő finanszírozásban kell gondolkodnunk, beépítve a megfelelő kompenzációs elemeket is. Az új rendszer elindulásáig a jelenlegi normatív finanszírozást fogjuk fenntartani.

– Az alapítványi vagy egyéb magánintézményekben dolgozó pedagógusok esélyegyenlőségét a jogszabályok biztosítják. A pedagógusok jogaira és bérezésére, előmenetelére vonatkozó szabályok fenntartóra való tekintet nélkül érvényesek. A művészeti iskolák támogatására kiemelten nagy hangsúlyt fektetünk. Januártól állami fenntartásba kerülnek a korábban önkormányzati fenntartású művészeti iskolák is. Ez számukra a jelenleginél lényegesebb biztonságosabb és kiszámíthatóbb finanszírozást biztosít majd.

A cigányság felemelkedése vagy végleges nyomorba züllesztése a politikai akarat kérdése?

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár Úr! A nem oly rég lefolytatott politikai vitanapon hallhattuk Balog Zoltántól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterétől, hogy a cigányság munkanélküliségi rátája 85 százalék fölött van, ennek egyik oka az alulképzettség. Még egy szó szerinti idézet a miniszter úrtól: „Ez jelzi azt az irányt, amerre haladtak az ügyek az elmúlt húsz évben.” Az irány tehát nem jó, így azonnali újratervezés szükséges, hiszen a mutatók egyre rosszabbak, az eredmények elkeserítők. Funkcionális analfabéta gyermekek, évtizedek óta munkanélküli felnőttek, mélyszegénység és nyomor. A szegénységi csapdából kiút kell. Mellébeszéléssel, megtévesztő pozitív diszkriminációval, statisztikaszépítő programokkal hibát követünk el, s nemcsak a cigány gyermekekkel, fiatalokkal szemben, hanem a magyar nemzettel szemben is.

– Államtitkár úr! A Jobbik folyamatosan szorgalmazza egy bentlakásos iskolarendszer elindítását, amely valódi segítséget, lehetőséget nyújthat a felemelkedésre, a szegénységből való kiszakadással a többségi társadalomba való beilleszkedésre. Számtalan példa van arra, hogy a bentlakásos iskola nem feltétlenül az ördögtől való, hiszen ma már divat más országban is, különösen a felső tízezer körében, hogy bentlakásos iskolákban taníttatják a gyermekeiket, önkéntesen. Fontos kiemelni: a bentlakásos iskolákban folyó oktatás-nevelés a családok aktív bevonásával hozhat csak pozitív eredményt. A példa szemünk előtt van: össze kell gyűjteni a tapasztalatokat, és alkalmazni azokat.

– Hangsúlyt kaphatna végre a gyermekek teljes fejlesztése, valódi tudást, valódi képzettséget kaphatnának a diákok, megfelelő környezetben nevelkedhetnének, szocializálódhatnának. A megfelelő és valódi tudás, a valódi versenyképes szakma, a többségi társadalomban elfogadott értékek ismerete mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a hosszú évtizedek óta nyomorban élő és mélyszegénységbe taszított cigány közösségek gyermekei kilépjenek a szegénységi csapdából. Mivel mi nem úgy szeretnénk segíteni, hogy eltüntetjük az integrációra szánt kemény milliárdokat, hanem a bentlakásos iskolákban konkrét lehetőséget kínálunk a cigányságnak a felemelkedésre nekik is nyilatkozniuk kell mielőbb, hogy be akarnak-e illeszkedni a többségi társadalomba  vagy a mindenkori politikai hatalom eszközeként akarnak továbbra is mélyszegénységben élni.  Kérdésem:

• Lesz-e valódi segítség, vagy tovább folytatódik a szájkarate?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A kormány célja, hogy csökkenjen a szegénységben élők aránya, a hátrányos helyzetű roma gyermekek társadalmi leszakadása, enyhüljenek a szegénység átörökítésének tendenciái, mérséklődjenek a társadalmi különbségek. Ezért a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia komplex intézkedéseket fogalmaz meg több területen, az oktatás területén is, amelyre ön utalt.

– Képviselő úr! Az oktatás területéhez kapcsolódó 11 intézkedés garanciát jelent arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók is minőségi óvodai, iskolai nevelésben, oktatásban részesülhessenek. A korai óvodáztatásnak, a családok bevonásával kifejlesztett minőségi együttnevelésnek, a befogadó iskolai környezet kialakításának az érintett gyermekek iskolai kudarcainak mérséklésében jelentős szerepe van. Az ön által vázolt elképzelés ezzel szemben hospitalizációhoz, a továbbtanulás esélyének csökkentéséhez vezet. A gyermekvédelemben nevelkedettek csupán körülbelül 6 százaléka jut el a felsőoktatásba. Épp a nagy bentlakásos intézmények felszámolása a cél, hogy elkerüljük a hospitalizációt!

– Képviselő úr! A felzárkózási stratégia megalapozott kutatásokra támaszkodva az indokolatlan szegregációt azonosítja a közoktatás egyik alapvető problémájaként, amely általában alacsony színvonallal párosul, és meghatározó szerepet játszik a leszakadás átörökítésében, a társadalmi különbségek konzerválásában. Az ilyen módszertannal szervezett intézmények létrehozásánál kérdésként merül fel, hogy a tanulók hogyan integrálódnak majd a többségi társadalomba, a többség hogyan viszonyul majd hozzájuk, továbbá hogyan tud egy ilyen intézmény felkészíteni az együttélésre, az önálló életvitel kialakítására. Állítjuk: elfogadhatatlan az a megközelítés egy demokratikus jogállamban, hogy gyermekkorában bárkit is származása alapján kiszakítsunk a családjából.