„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve – tallózunk.

Meddig feszítik a húrt?

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): – Miniszter úr! A Külügyminisztérium sajtóosztályának hivatalos közlése szerint a Külügyminisztérium felkért nemzetközileg elismert alkotmányjogászokat, hogy formáljanak véleményt az alaptörvény negyedik módosításáról, illetve az ahhoz kapcsolódó törvények tartalmáról. A felkérést ön Trócsányi László párizsi nagykövetünkön keresztül juttatta el a neves alkotmányjogászok számára. Trócsányi László párizsi nagykövet, volt alkotmánybíró a Velencei Bizottság tagja. A Velencei Bizottság statútumának 2. cikk 1. pontja a bizottság tagjának személyes felelősségét és függetlenségét rögzíti. A Velencei Bizottság tagjai eszerint nem kaphatnak és nem követhetnek semmiféle utasítást. Ehhez képest a magyar kormány pont a Velencei Bizottság tagját kéri fel arra, hogy éppen a Velencei Bizottság véleménye ellenében állítson elő szakvéleményt.

– Miniszter úr! Önök nyilván úgy vélik, kormányzati érdek, hogy a Velencei Bizottság hamarosan elkészülő véleményével szembe lehessen állítani egy másik véleményt. Mivel a Velencei Bizottság tagsága és nemzetközi presztízse megkérdőjelezhetetlen, okkal merül fel a kérdés, hogy kik a mostani kormányzati felkérés címzettjei. Úgy látszik, önöknek jogkövetés helyett saját udvari bírálókra van szükségük, mi pedig azt szeretnénk tudni, hogy kik azok és az adófizetőknek ez mennyibe kerül. Kérdezem ezért:

• Felkérte-e Trócsányi László párizsi magyar nagykövetet, hogy készítsen elemzést az alaptörvény negyedik módosításáról és a kapcsolódó törvényekről?
• Kik a további felkért személyek?
• Milyen jogi formában, például megbízási szerződéssel kerül sor a feladattal megbízott neves személyek munkavégzésére?
• A felkért személyek a szakvélemény elkészítéséért részesülnek-e díjazásban, ha igen, akkor milyen összegben, milyen forrásból?

+

MARTONYI JÁNOS, külügyminiszter: – Képviselő úr! Van egy – vagy talán több – tévedése, félreértése. Először is a nemzetközileg ismert alkotmányjogi professzoroknak ezt a megbízást nem Trócsányi László nagykövet adta, aki egyébként valóban az alkotmányjog professzora, és a Velencei Bizottság póttagja, hanem ezt a megbízást én adtam. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy a Velencei Bizottságot is én kértem fel arra, hogy a negyedik alkotmánymódosítással kapcsolatban nyilvánítson véleményt, ahogy ezt korábban is megtettem már, ha nem tévedek, kilenc magyar törvénnyel összefüggésben.

– Azt viszont nyomatékosan alá kell húznom, hogy ennek a megbízásnak a Velencei Bizottság véleményéhez nincs köze, ez nem ellenanyag, ez nem egy alternatív vélemény. Ez a mi céljainkat szolgálja, a megfelelő tájékozódást, a nemzetközi összefüggések pontosabb felmérését, adott esetben éppen a magyar álláspont kiegészítése céljából. Természetesen a megbízás arra is kiterjed, hogy melyek azok a jogi technikák és eszközök, amelyekkel adott esetben, ha vannak gondok, akkor ezeket orvosolni lehet. Tehát azt hiszem, ez a megbízás mindannyiunk érdekét szolgálja, az ország érdekeit szolgálja, egyáltalán nem jelent semmiféle ellenanyagot.

– Hozzáteszem még tájékoztatásként: Trócsányi László nagykövet, professzor úr erről tájékoztatta a Velencei Bizottság elnökét, Buquicchio urat, aki semmiféle kifogást nem emelt, semmilyen ellenvetést nem tett. Általános gyakorlat, hogy hasonló bonyolult kérdésekben a különböző kormányok vagy akár a felek különböző forrásokból szakvéleményeket szereznek be. 

+

HARANGOZÓ GÁBOR: – Miniszter úr! Úgy gondolom, hogy a közvéleményt érdekelni fogja a részletes válasz is, ezért írásban is föl fogom ezeket tenni. De az, hogy önök nem a Velencei Bizottság véleményét akarják alapul venni, számomra azt mutatja, hogy nem a játékszabályok betartásán dolgoznak, hanem magyarázatot keresnek arra, hogy miért nem tartják be azokat.

– Miniszter úr! Mi minden nemzetközi fórumon türelmet kérünk mindenkitől, és hogy ne vessenek be szankciókat legalább a 2014-es választásokig, mert a következő MSZP vezette kormány mindent meg fog tenni a jogállamiság helyreállításáért. Közben jól érezhető, hogy fogy a türelem. Önök is érzik ezt, ezért írták bele az alkotmányba, hogy az esetleges szankciók miatt különadót kell kivetni a lakosságra. Ezért felszólítjuk önöket, hogy a hátralévő egy évben ne rombolják tovább hazánk hírnevét a demokrácia lebontásával, térjenek vissza a jogállamiság útjára, és fogják vissza a hazánkat lejárató akciókat.

+

MARTONYI JÁNOS: – Képviselő úr! Köszönöm szépen a szankciókkal kapcsolatos jóindulatát, de azt sajnálom, hogy nem sikerült a válaszommal a félreértését eloszlatni. Nincs szó arról, hogy mi a Velencei Bizottság véleménye helyett valamilyen más véleményt kívánunk figyelembe venni. Két teljesen különböző dologról van szó. A Velencei Bizottság hivatalos véleményt ad, az Európa Tanács melletti bizottságról van szó. Ez pedig egy olyan szakvélemény, ami a mi céljainkat szolgálja azért, ahogy én ezt az előbb elmondtam. Továbbra is azt kérem, hogy ne gerjesszünk félreértéseket, ne gerjesszünk indulatokat ott, ahol erre semmilyen ok nincs, hanem működjünk közre, működjünk együtt annak érdekében, hogy ezt az országot semmilyen hátrány ne érje!

Kik eleinte nagy lármát csinálnak, leghamarabb hunyászkodnak meg?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Államtitkár úr! Volner János képviselőtársammal közel három héttel ezelőtt határozati javaslatot nyújtottunk be tipikusan off-shore államokban bejegyzett és egyes esetekben több százmillió forint támogatást elnyert társaságok tulajdonosi szerkezetének vizsgálata érdekében. Szerettük volna elérni, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja a súlyosan visszaélésgyanús eseteket. Több tízmilliárd forintnyi támogatáshoz jutottak ugyanis olyan szervezetek, amelyek teljességgel átláthatatlanok, tagjaik egzotikus országokban bejegyzett szervezetek. Nyilvánvaló, hogy a Fejlesztési Minisztérium tudatában sincs a helyzet súlyának, ugyanis írásbeli kérdések sorozatát tettük már fel egészen az év eleje óta, érdemi választ egyetlen esetben sem kaptunk, pedig az általunk megvizsgált több mint ezer támogatásban részesült szervezet közel 10 százaléka teljességgel átláthatatlan. Vártuk tehát, hogy a vizsgálat elrendeléséhez miként viszonyulnak a kormánypárti, és vajon miként a szocialista politikusok. Úgy viszonyultak, hogy ma közösen, az MSZP és a Fidesz összeborulva, kéz a kézben leszavazta a bizottságban ezt a határozati javaslatot, tehát egyikőjük sem akar vizsgálatot.

– Államtitkár úr! Miért tettek így? Azért, mert világosan látható, hogy kormányváltás ide vagy oda, mindkét erőtér meglehetősen érintett. Emlékeztetem önöket a balmazújvárosi fideszes képviselő, Iszák László ügyére, aki 100 millió forintnyi forráselnyerés után egy Seychelle-szigeteki cégnek adta el a társaságát. De felhozhatom a Körmend Lakópark Kft. esetét is, amelyet a szocialista Nemény András alapított üzlettársaival, ez a cég 200 millió forint támogatáshoz jutott, és szintén egy Seychelle-szigetekinek adta el. Kérdezem tehát:

• Nem gondolja-e, hogy a közpénzek átláthatatlan osztogatása, illetve ezzel egyidejűleg a nevezett politikai körök nyilvánvaló érintettsége okkal háborítja fel a közvéleményt?
• Önök fennen hangoztatják, hogy az off-shore lovagok kora lejárt, nem gondolják, hogy ezek már kiüresített mondatok a történtek után?
• Vagy csak a forradalmi lendület beszélt önökből, és immár inkább az MSZP-től eltanult pénznyelő módszereket és trükkök százait alkalmazzák?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban megkaptuk az önök kérdéseit, mi több, miniszter asszony ma délelőtti bizottsági meghallgatásán az ön frakciótársa ezzel kapcsolatban szintén kérdést tett fel. A válaszom is megfelel mind az általunk írásban, mind a miniszter asszony által szóban adottaknak.

– Képviselő úr! Hála Istennek, sok tízezer pályázat érkezik be. Ezeknek a pályázatoknak kötelező része, hogy a pályázók külön nyilatkozatot tesznek arra, büntetőjogi felelősségük tudatában, hogy a pályázatuk megfelel a kiírásban foglaltaknak, amely kiírás szó szerint azt mondja a pályázati útmutatóban: „nem ítélhető meg támogatás (…) azon jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet részére, amely nem minősül átlátható szervezetnek”. Tehát mind a pályázatok kiírása, mind a pályázatok befogadása során ennek a törvényi tételnek teszünk eleget. Más kérdés, hogy a több tízezres darabszámra tekintettel ezeknek a részletes vizsgálata folyamatosan történik. Ezért az ön kérdésére válaszolva csak megerősíteni tudom, hogy mi egyébként az önök által javasolt számvevőszéki vizsgálatnak nem látjuk az égvilágon semmilyen akadályát. A pályázatok tételes felülvizsgálata egyébként is folyamatban van, a vizsgálatoknak a dupla vagy tripla elvégzését azonban nem tartjuk indokoltnak. De ismétlem: mind a számvevőszéki vizsgálatnak, mind esetlegesen külön a tárca által elvégzendő vizsgálatnak nem látjuk akadályát.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Ha nem látják akadályát, akkor árulja el nekem, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság fideszes tagjai miért szavaztak az Állami Számvevőszék általi vizsgálat ellen a mai nap folyamán? A másik az, hogy ön a törvényeket nagyon jól idézte. Ezek szerint önöknek nem nyilatkoztatni, hanem vizsgálni kellene a tulajdonosi hátteret. Ez kötelességük lenne, hiszen így a közpénzeket átláthatatlan szervezetek kapják. Erős a gyanúm, hogy azért nem vizsgálják, és azért nem mertek a számvevőszéki vizsgálat elé sem állni, mert úgy gondolják, hogy inkább támogatják az off-shore paradicsomok cégeit, mint a hazai kis- és középvállalkozásokat.

– Államtitkár Úr! A tények azt mutatják, hogy az úgynevezett rendszerpártok nemcsak a földhaszonbérleti szerződések és az agrártámogatások, hanem immár a területfejlesztési támogatások mocsarában is kéz a kézben süllyednek el, hiszen ma, még egyszer mondom, közösen szavazták le, az MSZP-vel összeállva, hogy ne legyen vizsgálat ebben az ügyben. Ez felháborító!

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! Ismétlem: elvi akadályát nem látjuk, a gyakorlatban egy dupla vagy háromszoros vizsgálat elvégzését viszont indokolatlannak tartjuk. A pályázati útmutató tartalmazza a büntetőjogi felelősség tudatában tett nyilatkozatot. Ezt pedig a döntés-előkészítők vizsgálják, azzal, hogy bárkinek, akinek ezen megállapításokkal ellentétes információja van, mint ahogy eddig, most is kérem, és buzdítani szeretném arra, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket.

Bajnai és Gyurcsány a rezsicsökkentés két legnagyobb ellensége?

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! Mint ahogy a címben is megfogalmaztuk, a két volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon ott fúrja-faragja a rezsicsökkentés politikáját, ahol csak éri. Ma például egyik hű fegyvertársuk, Molnár Csaba volt miniszter a sajtótájékoztatóján a következőket mondta: „A háztartások évente átlagosan - évente átlagosan - 150 forintot takarítanak meg az áramon.” Aki ma ilyen adatot el tud mondani az Országgyűlés épületében, az egyáltalán nem ebben az országban él. Ha a 10 százalékos csökkentéssel 150 forintot lehetne megtakarítani, akkor nem kellett volna az egész rezsicsökkentésbe belekezdenünk, mert akkor a világon a legolcsóbb áramot Magyarországon fizetnénk. Tehát évente 1500 forintos áramdíjat feltételezni szerintem nagyon nagy badarság.

– Azonban azt is elmondta, hogy ha kormányra kerülnének, akkor az egész régi rendszert visszaállítanák. Szó szerint idézem: „Vissza kellene állítani a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt működtetett áram- és gáztarifákat, valamint a fogyasztóarányos megállapodást is ki kellene terjeszteni.”  Nos, a Gyurcsány- és Bajnai-kormány alatt 15-ször emeltek energiaárat, a. gázt háromszorosára, a villanyt kétszeresére emelték. A kompenzáció pedig azt jelentette, hogy bizonytalan hátterű pártlisták alapján magánalapítványokhoz juttattak közpénzt, és ezt a közpénzt visszaforgatták a szolgáltató cégekhez. Ezzel szemben, az általunk megvalósult. gáz, a villany és a távhő rezsicsökkentés nem közpénzen, hanem a szolgáltató cégek extraprofitján. Kérem, hogy tájékoztasson bennünket és a közvéleményt:

• Hogyan folytatódik tovább a rezsicsökkentés Magyarországon?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem véletlen, hogy gyakorlatilag minden plenáris ülésnapon előkerül a rezsidíj-csökkentés kérdése. Hiszen ez az újabb kori magyar jogalkotás, és az újabb kori magyar gazdaság történetében példa nélküli. Példa nélküli, hogy egy kormány, tudomásul véve és messzemenően mérlegelve a társadalom teherbíró képességét, a családok tényleges, az elmúlt évtizedben kialakult helyzetét a háztartások alapvető költségeinek mérséklése mellett foglal állást, és ezt következetesen, minden belpolitikai vitát vállalva megvalósítja.

– Végrehajtottuk január 1-jével a gáz, a villanyáram, valamint a távhő 10 százalékos csökkentését, az elkövetkezendő hetekben bejelentjük a propán-bután gáz, a PB-gáz mérséklését, és dolgozunk a háztartásokat terhelő egyéb költségek, így a kommunális szemétszállítás és a kéményseprési díj mérséklésén is. Természetesen a víz- és csatornadíjak is ezen költségelemek közé tartoznak A jelenlegi ismereteim szerint ezeket a feladatokat legkésőbb 2013. június 30-ig befejezzük.

+

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN: – Államtitkár úr! A rezsicsökkentést többször meg kellett védenünk. Meg kellett védenünk a parlamentben, és meg kellett védenünk a parlamenten kívül. Azt gondolom, hogy az a több százezer aláírás, amely összegyűlt, a magyar családok által a rezsicsökkentés tárgyában, egyértelműen mutatja, hogy a rezsicsökkentés jó irány. nagyon nagy a támogatottsága. Hiába fúrják-faragják Gyurcsányék és Bajnaiék a rezsicsökkentés politikáját, hiába rossz hír nekik, a rezsicsökkentés a magyar családokon segít, ezt a célt szolgálni is fogja. A múlt héten szóba került a kéményseprés is. Arra szeretném kérni, hogy viszonválaszában szóljon néhány mondatot a kéményseprés tervezett díjcsökkentéséről is.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A kéményseprési díjjal kapcsolatban valóban komoly szakmai konzultációkat és esetenként vitákat folytatunk. Ismert, hogy tavaly év végén lépett hatályba a kéménysepréssel kapcsolatos új normarendszer. Ez egyébként műszakilag igen helyesen a technikai-technológiai fejlődéshez igazodva megkülönbözteti a korábbi hagyományos és gázos kéményeket. Immáron több, 3-4 vagy 5 kategóriát vezet be. Ez, úgy gondolom, továbbra is támogatandó szakmai alapon. Azzal viszont messze nem értünk egyet, hogy a szakmai különbségtétel mellett ezek vizsgálati díját van, ahol három-négyszeresére felemelték. Ezt felülvizsgáljuk, és amennyiben indokolt, ezeket az indokolatlanul megemelt árakat mérsékelni fogjuk.

Adóskonszolidáció vagy finanszírozás?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az Orbán-kormány szűkítette az ellátandó önkormányzati feladatok körét, megváltoztatta a feladatfinanszírozást. Számos feladatot a járási hivatalokhoz telepítettek. Mára világossá vált, hogy az átcsoportosításon nyertek a városok, a járási hivatalok, azonban az átvett feladatok ellátásához a szükségesnél több pénzt vontak el a településektől.

– Államtitkár úr!  A települési önkormányzati rendszerből ma körülbelül százmilliárd forint hiányzik. A települési önkormányzatok szembesültek azzal, hogy az elvont szja és gépjárműadó miatt a saját bevételük jelentős része eltűnt, az állami normatívából nem tudják a kötelező feladatokat finanszírozni, kiegészíteni, ezért feladatszűkítésről, -elhagyásról tárgyalnak. A körjegyzőségek lényegesen kevesebb létszám foglalkoztatására kaptak lehetőséget, forrást. Mondok néhány példát: egy 400 lakosú településen 6 millió forintos a működési hiány; egy 790 lakosú településen megszüntették az összes önként vállalt feladatot, és csökkentették a közvilágítást, így teremtettek egyensúlyt; egy 1800 lakosú településen 12 millió forintos a működési hiány, útkarbantartásra mindössze 250 ezer forint áll rendelkezésre.

– Államtitkár úr! A változások nagy feszültséget okoznak a helyi közösségekben, a polgármester és a testületek ellen fordulnak. A lakók nem tesznek különbséget kötelező és önként vállalt feladat között, ők azt látják, hogy a jövőben csökken az ellátás színvonala. A kérdésem:

• Remélhetnek-e forrást, hogy ne kelljen megszüntetni a falugondnoki, családsegítő, háziorvosi tevékenységet?
• Milyen kötelező feladatokat ne végezzenek el azok, akik nem tudják az orbáni alulfinanszírozást kiegészíteni?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valószínűleg a lelkiismerete szólalt meg, hiszen a szocialista kormányok nyolc éve alatt szegényedtek el és adósodtak el az önkormányzatok.  Ugyanis az önök politikájának egy volt a lényege: minél több feladatot átadni az önkormányzatoknak, és évről évre, amennyit csak lehet, elvonni tőlük az állami támogatásból. Adták a feladatokat, de nem adtak hozzá finanszírozást. És 2005-től Következett az önkormányzatok totális eladósítása: 2005-ben 300 milliárd forint volt az önkormányzatok adósságállománya, mire átadták a kormányzást, ez megnégyszereződött.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, a Fidesz-kormány, amit lehetett eddig, az önkormányzati rendszer átalakításáért, megtett. Három területet mondok önnek. Egyrészt megteremtette az új önkormányzati törvényt a feladatok megosztásával, másrészt végrehajtotta az adósságkonszolidációt, a harmadik nagy feladat pedig az önkormányzati feladatfinanszírozás alapjainak a lerakása.

– Képviselő úr! Ön elfelejt arról beszélni, hogy a kormány összesen több mint 2 ezer önkormányzattól 695 milliárd forint adósságot vállalt át, amelynek legnagyobb részét az önök kormányzása alatt voltak kénytelenek felvenni. Átvállalta az önkormányzatok adósságának kétharmadát, így az önkormányzati rendszer működőképes maradt, megszabadult az adósságok jelentős részének visszafizetésétől, egy teljesen új szemléletben, új gondolkodásban tervezheti a költségvetését. Tiszta viszonyokat teremtettünk az önkormányzati rendszerben a finanszírozás viszonylatában is.

+

GÖNDÖR ISTVÁN: – Államtitkár úr! Az 5 ezer fő alatti kistelepülések adósságát valóban átvállalták, de a szállítói tartozásokat nem vették figyelembe. A szállítói tartozások azért álltak fenn, mert nem tudtak folyószámlahitelhez jutni, így kimaradtak az adóskonszolidációból, ezért nekik most a mai szűkös forrásból kellene ezt kifizetni.

– Államtitkár úr! Aki felelősen gazdálkodott, most nem részesült megfelelő állami támogatásban. Az Orbán-kormány úgy adott újra, hogy a helyi közösségekkel, a lakossággal akarja megfizettetni többszörösen azt, amit ők nem bírnak elviselni. Ez lényegesen nagyobb a rezsicsökkentésnél is. A kistelepüléseken ugyanis nincs ipari üzem, ahol adót tudnának újra kivetni. Annak örülök, hogy nem azt mondta, hogy Selmeczi Gabriella meg fogja védeni az önkormányzatokat, de továbbra is a kérdésem: kivárja a kormány, hogy feloszlassanak önkormányzatokat vagy lemondjanak testületek? Mi lesz a kistelepülésen a kötelező feladatok finanszírozásával? És törvénnyel vagy pártalapon rendezik az adósságot?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő úr! A szállítói tartozásokról csak egy számot szeretnék elmondani. Az elmúlt három évben az úgynevezett önhikis rendszerben az önkormányzatok 150 milliárd forint támogatást kaptak. Utána lehet számolni. A konszolidációban nem részesült önkormányzatok, ahogy a kormány ígérte, figyelni fogunk, kártérítést vagy kompenzációt fognak kapni, elsősorban a fejlesztések terén.

– A feladatfinanszírozásra való áttérés természetes, hogy feszültségeket, gondokat jelent. Ezt végigbeszéltük az önkormányzati szövetségekkel, és feldolgoztuk azokat a leveleket is, amelyek az önkormányzatoktól érkeztek.  és a problémákat jelzik. Már készül a kormányjelentés, ami ezzel fog foglalkozni, azt követően  pedig - remélhetőleg még április hónapban -, miniszteri rendelet fog születni azokról a kiegészítő forrásokról. Fedezete a költségvetésben benne van, hiszen szerkezetátalakítási tartalékként és általános tartalékként az önkormányzati fejezetben 45 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy azokat a problémákat, amelyek közül ön is jelzett egy-kettőt, orvosolni tudjuk.

Szembenéz-e a kormány azzal a ténnyel, hogy a magyar társadalomban egyre nagyobb az Európai Unió elutasítottsága?

BANA TIBOR, (Jobbik): – Miniszter úr! A Századvég friss, hó eleji felmérése alapján egyre nő a bizalmatlanság az EU-val szemben. Először fordult elő, hogy többen vannak azok a válaszadók között, akik szerint inkább hátrányos az uniós tagság Magyarországra nézve. 42 százaléknyian foglaltak állást ilyen irányban, szemben a másik oldalon található 41 százalékkal. Ez mindenképpen jelentős elmozdulásnak tekinthető tavaly januárhoz képest, amikor 38:49 volt ugyanez az arány. Szintén komoly mértékben nőtt azok aránya, akik azt mondják, nem kellene tovább erősíteni az Európai Unióval való együttműködést: 58-ról 67 százalékra nőtt az ilyen irányban nyilatkozók aránya, ami a válaszadók kétharmadát jelenti. Másik oldalról pedig 34-ről 25 százalékra apadt azoknak a válaszolóknak az aránya, akik az Európai Unió további mélyítését elfogadhatónak tartják. Hasonló válaszok születtek az Unió Magyarországgal kapcsolatos eljárása vagy éppen a kettős mérce vonatkozásában. Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a közösség elutasítottsága folyamatosan növekszik.

– Miniszter úr! Nemcsak nálunk van ez így, hanem egész Európában tapasztalható ez a folyamat. Egyre nagyobb ellenállás figyelhető meg a föderatív állam létrehozásával szemben. Itt elég felhozni a költségvetési paktum példáját, annak britek és csehek általi elvetését, vagy éppen a népszavazás vonatkozásában Nagy-Britannia és legújabban Hollandia esetét, ahol összegyűlt a megfelelő számú aláírás ahhoz, hogy kötelező legyen a parlament számára az ország uniós tagságával kapcsolatos népszavazás kiírásáról szóló vita megtartása és az ezzel kapcsolatos döntés meghozatala. Ez alapján kérdezem:

• Tervezi-e a kormány, hogy megkérdezik az embereket erről a hazánk jövőjét döntő mértékben meghatározó kérdésről?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Én úgy gondolom, hogy a magyar állampolgároknak nem Európából és nem az Európai Unióból van elege, hanem az Európai Unió által alkalmazott kettős mércéből. A magyar állampolgároknak abból van elege, hogy Kelet-Európát másodrangú csapatnak tekintik. Abból hogy a kelet-európai tagállamokról úgy gondolják, hogy nem egyenrangúak a nyugat-európaiakkal. Az Európai Unió vezető tisztségviselői nem voltak mind a mai napig képesek feldolgozni lélekben azt, hogy az Európai Unió kibővült, hogy a kelet-európai országoknak megvannak a saját problémáik, ugyanakkor más anyagi adottságaik vannak, mint a nyugat-európaiaknak. Ami a nyugat-európaiak számára könnyen megoldható probléma lehet, az a kelet-európaiak számára óriási gondot jelent. Éppen ezért a nyugat-európaiak gyanakvással nézik Kelet-Európát, a kelet-európaiak pedig csalódottak Nyugat-Európa hozzáállásával kapcsolatban. Megítélésem szerint és az ön által ismertetett felmérési adatokból ez következik.

– Képviselő úr! Én magam az európai integráció feltétlen elkötelezettje vagyok. Hiszek az európai integrációban, mint ahogyan hiszek az európai kultúrában is. Hiszek abban, hogy az Európai Unió, amely egykor jobb napokat is látott, a jövőben is jobb napokat fog látni. Az Európai Unió egyik alapvető problémája, hogy a gazdasági válságra még nem találta meg a választ, és vannak olyan vezető tisztségviselői, akik mintegy pótcselekvésként ilyenkor a kelet-európai demokráciák, nemcsak Magyarország, de más kelet-európai demokráciák bírálatával próbálják elütni az időt. Önmagában azonban - úgy gondolom - ez nem ok arra, hogy felülvizsgáljuk az európai uniós tagságunkat. Nem vagyunk ugyanis Norvégia óriási halállománnyal vagy olajtartalékokkal, nem vagyunk Svájc óriási aranytartalékkal, nem vagyunk Nagy-Britannia egy egykor volt gyarmatbirodalommal, nemzetközösséggel és kiváló észak-amerikai kapcsolatokkal. Itt vagyunk Európa kellős közepén. Egy alternatíva adódna számunkra: az Oroszországgal való szoros együttműködés, ebből azonban csak rossz tapasztalataink voltak eddig.

+

BANA TIBOR: – Miniszter úr! Bár ön az Unió feltétlen elkötelezettjének nevezte magát, bizonyos szempontból azért hangot adott fenntartásainak, ezért azt gondolom, ez alapján is szükség lenne arra, hogy eleget tegyünk annak a társadalmi igénynek, hogy ebben a tárgykörben kinyilváníthassák véleményüket a választópolgárok. Ezért lenne időszerű egyfelől a Jobbik által javasolt eseti bizottság felállítása, amelynek elsődleges feladata az uniós csatlakozásunk átfogó, közvetett hatásokat is feltáró mérlegének a meghúzása lenne. Másrészt pedig szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is több alkalommal egyértelművé tette, hogy nem ehhez az Európai Unióhoz csatlakoztunk 2004. május 1-jén. Mi már akkor is hangot adtunk aggályainknak, s azóta bebizonyosodott, hogy igazunk volt, hiszen az Unió vezetői és a vezető uniós tagállamok első emberei nyíltan és egyértelműen beszélnek a szuperállam megteremtésének szükségességéről. Ezért lenne szükséges népszavazást tartani, amelyen a magyarok véleményt mondhatnának arról, hogy a teljes politikai unió, az európai egyesült államok égisze alatt, vagy pedig a nemzetállamok önrendelkezését biztosító, nemzetek Európája koncepció keretein belül, keretei között képzelik el hazánk jövőjét.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy könnyebb dolog, de kevésbé hatékony a kerítésen kívülről bekiabálni, ugyanis ebben az esetben, akik belül vannak a kerítésen, nem figyelnek oda ránk. Nehezebb dolog, de hatékonyabb bent lenni, vitákat folytatni.

– Képviselő úr! Engem igazán nem vádolhat azzal, hogy túlságosan engedékeny lennék az Európai Unióval kapcsolatban, vagy, hogy esetleg elrejteném az esetleges ellenvéleményemet, de úgy gondolom, hogy ott kell bent lenni, ott kell a konfliktust vállalni, ott kell vitatkozni, és ott kell érvényesíteni az elképzeléseinket, akármi is legyen az Európa jövőjével kapcsolatban.

Hogyan járul hozzá a munkahelyvédelmi akcióterv a munkaalapú gazdaság megteremtéséhez?

KARA ÁKOS (Fidesz): – Államtitkár úr! Mielőtt rátérnék a munkahelyvédelmi akciótervre és jelentőségére, a nagy jelentőségű, nagyszámú magyarországi munkavállalónak valódi segítséget és biztonságot adó kormányzati intézkedésre, szeretnék emlékeztetni arra a nehéz örökségre, amellyel a kormányváltás pillanatában szembe kellett néznünk, hiszen 2002 és 2008 között a KSH adatai szerint 238 ezerről 474 ezer főre növekedett a munkanélküliek száma. Jelentősen elmaradt a foglalkoztatottsági adatokban Magyarország az európai és kelet-európai államoktól is.

– Államtitkár úr! Megalakulása óta a kormány jelentős intézkedéseket tett a munkán alapuló gazdaság megteremtése, az új munkahelyek létrehozása és megőrzése érdekében. Ezek közül is kiemelkedik a munkahelyvédelmi akcióterv, amely célzott segítséget nyújt olyan hátrányos helyzetű munkavállalók számára, akik vagy gyesről, gyedről szeretnének visszatérni. Tehát célzottan a kismamák számára, a pályakezdő fiatalok számára, a fiatal korosztály számára, a nyugdíj előtt álló, védett korú emberek és az alacsony iskolai végzettségű emberek számára, illetve tartósan munkanélküliek számára. Információink szerint a munkahelyvédelmi akciótervben nagy számban tudnak már most is részt venni a munkavállalók, ezért is kérdezem:

• A foglalkoztatás terheit mennyiben segíti a munkahelyvédelmi akcióterv?
• Hány százezer embert tudott eddig ebben az egyszerűen érvényesíthető formában segítséget kapni?
• Hogyan járul hozzá a munkahelyvédelmi akcióterv a munkaalapú gazdaság, a munkán alapuló gazdaság megteremtéséhez?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által is említett munkahelyvédelmi akcióterv, amelyik 300 milliárd forintos kedvezményt nyújt gyakorlatilag foglalkoztatás terén a munkaadóknak, két lépésre és két területre koncentrálódik. Egyrészt célzott kedvezmények segítik a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű munkavállalókat – itt a 25 évnél fiatalabb és az 55 évnél idősebbeket mindenekelőtt –, azoknak az alkalmazását, másrészt pedig két új adónemet is jelent: a kisadózók tételes adóját és a kisvállalkozási adót, amelyik szintén csökkentheti a vállalkozások terheit, ezzel elősegítve a foglalkoztatást.

– Képviselő úr! Az év eleje óta viszonylag rövid idő telt el, de azért a számok mutatják a jelentős az érdeklődést a munkahelyvédelmi akcióterv intézkedései iránt. Februárban 653 ezer foglalkoztatottnak a foglalkoztatását segítette elő, és itt legális foglalkoztatásról van szó, ami úgy gondolom, még inkább fontos. Azt is mondhatnánk, hogy minden ötödik alkalmazott fizetésének kigazdálkodását könnyítette meg az esztendő első hónapjaiban. A kormány ezáltal mintegy 8 milliárd forintot hagyott a vállalkozásoknál, ennyivel egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb számukra a foglalkoztatás.

– Képviselő úr! A friss adatok azt is mutatják, hogy 57 ezer vállalkozás választotta a kisadózók tételes adóját, és 7 ezer vállalkozás a kisvállalati adót. Együttesen itt is mintegy százezer foglalkoztatottról beszélhetünk, tehát összesen mintegy 750 ezer foglalkoztatottnak vagy munkahelynek a megőrzését, megtartását, megerősítését segítette elő eddig a munkahelyvédelmi akcióterv. Hozzátenném: ezek az első adatok, még további növekedésre is sor kerülhet.

+

KARA ÁKOS: – Államtitkár úr! A munkahelyvédelmi akcióterv döntő jelentőségű lesz ebben az esztendőben a munkahelyek megőrzésében. Ha egy kedvezményt néhány hét alatt 650 ezer ember számára tudnak érvényesíteni, az azt jelenti, hogy az fontos igényt szolgál, és azt is, hogy könnyű és jó lehetőség érvényesíteni a munkaadók számára a munkavállalók érdekében. A Fidesz–KDNP-frakció részéről arra biztatnánk a munkaadókat, hogy érvényesítsék a hátrányos helyzetű munkavállalók számára a munkahelyvédelmi akciótervet. Megítélésünk szerint egymillió munkavállalónak segíthet ebben az esztendőben. Szeretném arra emlékeztetni, hogy bár időnként konszenzus kísérte a munkahelyvédelmi akciótervvel kapcsolatos intézkedéseket, de a baloldali ellenzék többször megkérdőjelezte a fedezet rendelkezésre állását. Nos, a fedezet rendelkezésre áll, a munkahelyvédelmi akcióterv egy sikeres kezdeményezés!

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A baloldali ellenzék vagy az ellenzék gyakorlatilag minden munkaerő-piaci lépést megkérdőjelezett. Gyakorlatilag klasszikus kínálati politika, és a munkahelyvédelmi akciótervvel tértünk át a keresleti oldal erősítésére, ami 750 ezer embert érint. Hadd idézzem a Német-Magyar Kereskedelmi Kamarát, amely a következőt mondja 2013-ra - és itt most a kínálati oldal erősítésére -: „Jelentősen javult a munkajogi feltételrendszer megítélése, az elégedetlen válaszadók aránya az előző felméréshez képest közel felére csökkent, 46 százalékról 24 százalékra, miközben idén már 21 százalék kifejezetten elégedetten nyilatkozott a tavalyi 17 százalékhoz képest.” Tehát a befektetők is úgy ítélik, hogy azok a lépések kedvezők voltak, amelyek a munkaerőpiacon végbementek.  És csak egyet tennék hozzá: kelet-közép-európai összehasonlításban 16 ország közül Magyarország a negyedik helyen áll a munkaerőpiac rugalmassága tekintetében!

Zavaros földügyek a Hortobágyon?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a Hortobágyi Génmegőrző Kft. felmondott egy 3 milliárd forintos, mintegy 10 millió euró összköltségvetésű uniós LIFE+ programos támogatást. A hivatalos indoklás szerint azért, mert nem volt megfelelő jogszabályi előkészítettség, és nem volt meg a pályázat megfelelő jogi háttere. Ha kicsit jobban belenézünk ebbe a történetbe, akkor viszont látható, hogy az egész problémát az okozta, hogy a korábban a kht. rendelkezésére álló mintegy 1 milliárd forintnyi területalapú támogatás, ami az általa használt területek után jár, lényegesen lecsökkent. A miniszter úr bejelentette, hogy 8 ezer hektárt magáncélra fognak bérbe adni, és a helyi gazdálkodóknak fognak odaadni. Ezzel ez a program megszűnt. Gyakorlatilag 3 ezer hektárnyi vízrendezés, nagyjából 2500 számosállat beállítása, több munkahely létrehozása uniós segítséggel nem lesz lehetséges. Viszont azt is látjuk, ezt mondják a helybeli gazdálkodók, hogy nagyjából 38 személy is van , akik majd ezt a 8 ezer hektárt használni fogják a különböző hízómarha-tartási projektek kapcsán.  Kérdezném tehát:

• Normálisnak tartják-e, hogy egy természetvédelmi területen nem az Európai Unió által is elfogadott tájrehabilitációs legeltetési programot hajtják végre, amely egy sikeres pályázat eredményeként 3 milliárd forintnyi támogatást kapott?
• Látva az eddigi gyakorlatot, baráti földosztásba kezdenek, ahol aztán ki fogja garantálni a természetközeli gazdálkodást és annak a megfelelő ellenőrzését?

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Az a probléma, hogy ön megint mindenféle zavaros ügyeket lát egy földhaszonbérleti pályázat mögött, és olyan dolgokat állít, amikre vonatkozóan nem biztos, hogy teljes körű információkkal rendelkezik.

– Képviselő úr! A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2013 januárjában valóban meghirdetett 1200 hektárnyi védett és Natura 2000-es területet, majd márciusában érvénytelennek nyilvánította a pályázatot, tekintettel arra, hogy a nemzeti park által kiírt pályázati feltételek nem feleltek meg, vagyis annak a kormányrendeletnek, amelyik erre vonatkozik…

– Képviselő úr! Végigmondhatom? Tehát visszavontuk a pályázatot. A tulajdonosi személyben valóban változás történt, 2013. február 28-ától a Hortobágyi Génmegőrző Nonprofit Kht. feletti tulajdonosi jogokat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság gyakorolja. A tulajdonosi jogok átvétele újabb 6 ezer hektár terület meghirdetésére fog majd lehetőséget adni. Ugyanakkor időközben a Nemzeti Földalapkezelő vagyonkezelési szerződést kötött az igazgatósággal a területek vonatkozásában.

– Képviselő úr! Nincs itt semmilyen zavaros dolog! Nem kívánunk előre meghatározott személyeknek földet juttatni, ahogy ön mondta. Van 15 ezer hektár terület, amely a nonprofit kht.-hez tartozott, és ezt a területet kívánjuk meghirdetni a hatályos jogszabályok szerint az állattartók, a családi gazdálkodók és természetesen a természetvédelmi érdekek figyelembevételével. Nem az ön által elmondott feltételek mellett előre megosztottan - ahogy ön mondta - harminc személy fogja megkapni.

– Képviselő úr! Teljesen hivatalosan, rendes, jogszerű feltételek között fog megtörténni a föld pályáztatása.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Nem egy dologról beszélünk. Itt a Nemzeti Park vagy a Génmegőrző Kht. nyert egy európai uniós projektet, amit nyilván minisztériumi hozzájárulással adott be, mert egyébként be se nyújthatta volna.. Ezek után beáldoztak egy 3 milliárdos, a minisztérium által támogatott uniós programot azért, hogy 8 ezer hektárt bizonytalan paraméterek között - ugyanúgy, mint Borsodban, vagy mint ahogy Devecserben a vörösiszapos területen is elvettek cégtől földet - így adják bérbe. Erről van szó, és ön nem erre válaszolt!

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Nem jók az adatai, mert nem 8 ezer, hanem 15 ezer hektárról van szó. Tehát nem jó adatokból dolgozik.

– Képviselő úr! Mi nem áldoztunk fel semmit. Nagyon egyszerű a dolog: mi az ott élő magyar gazdáknak szeretnénk ezt a 15 ezer hektár földet pályázat útján meghirdetni, önökkel ellentétben, akik eladták a földterületet és a nagy cégeknek juttatták abban a térségben is.

Ki mit tett a lakossági terhek csökkentése érdekében?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszter úr! A parlament pártjai egészen különböző módon viszonyultak a kormány által bejelentett rezsicsökkentési javaslathoz. Volt olyan párt, a szocialisták, amelyik minden eszközzel megpróbálta ezt a javaslatot megfúrni, keresztülhúzni, a gazdasági bizottságban például meg sem szavazták. Ugyanakkor szeretnék emlékeztetni arra is, hogy ez nem egy új keletű javaslat. Én magam például az Országgyűlés 2010. június 14-ei ülésén azt javasoltam a kormánynak – csak akkor sajnos nem hallgattak meg –, hogy a ne elégedjen meg a hatósági árplafon bevezetésével, hanem olyan szabályozást alkosson, amely ezeket a közműszolgáltatókat arra kötelezi, hogy valóban az indokolt működési és tőkeköltségek figyelembevételével alakítsák ki az áraikat és vegyék el tőlük a szocialisták által bebetonozott luxusprofitot. Nemrég egyébként megfogalmaztuk azt is, hogy a 10 százalékos rezsicsökkentés nem elég, mert ha megnézzük az árak szerkezetét, akkor a rezsicsökkentéssel legalább 30 százalékig el lehet menni.

– Miniszter úr! Holnap határozati javaslatot szeretnék benyújtani az Országgyűlésnek arról, hogy miként biztosítsuk azt, hogy ezeknek a rendszereknek a fenntartható fejlődése a jövőben meg legyen teremtve, és ne legyen lerobbant infrastruktúrájú, rossz költséghatékonysággal működő állami vállalat egyik ilyenből se. Továbbmegyek: az élelmiszerek áfacsökkentését is  javasoltuk. Megjegyzem egyébként, hogy a szocialisták a saját kormányzati idejükben 20 százalékról 25 százalékra növelték az áfát, mi pedig azt javasoltuk, hogy 5 százalék legyen az alapvető élelmiszerek áfája. Kérdezem tehát:

• Ki mit tett a lakossági terhek csökkentése érdekében?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Azt hiszem, hogy a 2010-ben megválasztott Országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy az azt megelőző időszak megszorító intézkedései következtében a magyar lakosság olyan anyagi helyzetbe került, amellyel a további hagyományos, úgynevezett válságkezelő lépések nem voltak megtehetők. Magyarországon alacsony a minimálbér, alacsony az átlagkereset, legalábbis nyugat-európai összehasonlításban, viszont magasak a megélhetés költségei. Így fordulhatott elő az is, hogy miközben egy nyugat-európai háztartás bevételi és kiadási arányaiban a rezsidíj fizetése, illetve az élelmezés költségei olyan alacsony arányt foglalnak el, hogy amellett még megtakarításokra is jut hely, idő és pénz, addig Magyarországon a puszta túlélés a középosztálybeli magyar családok összes pénzét elvitte. A devizahitel és az ebből adódó adósságcsapda sokak számára lehetetlenné tette, hogy egyik hónapról a másikra kijöjjenek a fizetésükből.

– Képviselő úr! A kormánynak elsődleges kötelezettsége volt nemcsak az ön által említett rezsicsökkentés, nemcsak az energiaárak csökkentése, illetve annak elérése, hanem az is, hogy a devizahitelek problémáját is megoldja, ezért az árfolyamgáttól kezdve a végtörlesztésen keresztül számos olyan intézkedést vezettünk be, amely lehetővé tette, hogy a lakossági terhek csökkenjenek. Hasonlóképpen adózási oldalon is próbáltuk megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek következtében a családok kevesebb terhet kell hogy cipeljenek. Többek között a gyermeknevelést például, amelyet a szocialista kormányok soha nem voltak hajlandók honorálni az adórendszeren belül, mi a gyermekek után járó adókedvezmények formájában elismertük, még az arányos jövedelemadó mellett is.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter úr! Én azt kérem önöktől, hogy ne elégedjenek meg pusztán azzal, hogy csökkentik a rezsit, arról is gondoskodnia kell a kormánynak, hogy végre a köztulajdonban lévő vállalatokat ne a folyamatosan leromlott infrastruktúra jellemezze. Gondoljanak bele abba, hogy kétszeres hatékonysággal tud adott esetben egy hőt vagy éppen áramot előállító erőmű működni, ha az modern technológiával üzemel.Emlékeztetnék arra, hogy Magyarországon 20 százalékkal nőtt egy év alatt az importáram részaránya – ez egy drámai növekedés –, éppen azért, mert a kieső kapacitásokat semmi nem pótolta. Igen, ezeknek a fejlesztéseknek meg kell teremteni a forrását, azért hogy olcsón működjenek. Ez a feladat nyilvánvalóan önökre vár, ezért kérem, hogy erre vonatkozó határozati javaslatomat, ami ezt célozza, támogassák majd.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő Úr! Minden olyan kérdésben, amely a közszolgáltatások színvonalának javítását, a közvagyon gyarapítását, illetve a megélhetési költségek csökkenését eredményezi, biztosan számíthat a kormánypárti többség támogatására. Mindannyiunknak az a célja, hogy egy olyan nehéz gazdasági helyzetben, mint amiben ma egész Európa található, a magyar állampolgárok a lehető legkevesebb sérüléssel vészeljék át ezeket az éveket, úgy, hogy a közvagyon se csappanjon meg.