„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – a zajokat udvariasan nem jelezve - szolidan és „stilizálva” tallózunk. 

Kinek fontos a dohánypiac újrafelosztása?

TÓTH CSABA (MSZP): – Államtitkár úr! A 2012-es költségvetés terhére 450 millió forintjába kerül az adófizetőknek az 500 milliárdos dohánypiac jövő évi újrafelosztása. A kormány ugyanis ennyire tervezi a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. alapításához, illetve működéséhez szükséges pénzmennyiséget, amelyet határozatával erre a célra biztosított.

– A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény alapján a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítása, a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírásának, elbírálásának, továbbá a koncessziós szerződés megkötésének előkészítése a száz százalékban állami tulajdonú cég feladata. Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosult az állam nevében a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződés megkötésére.

Minden egyes dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére külön nyilvános pályázatot kell kiírni. A törvény nem hagy sok időt az államnak a gondolkodásra, a pályázat eredményhirdetésének 30 napon belül meg kell történni, majd újabb 30 napon belül a koncessziós szerződést is meg kell kötni. A vonatkozó jogszabály részletesen meghatározza, kinek nem adható engedély, illetve azt, kiket kell előnyben részesíteni. Más kérdés, hogy utólag ki ellenőrzi ezen előnyt jelentő kritériumok folyamatos betartását.

– A koncessziós díj tekintetében az állam bőkezű önmagával szemben: a díj éves összege mindenkor legfeljebb a törvényben foglalt éves állami feladatok ellátásához szükséges mértékig arányosan határozható meg. A Nonprofit zrt.-nek nem kell takarékoskodnia, jogszabály garantálja, hogy bármeddig is nyújtózik, bármennyire is pazarló gazdálkodást folytat, a koncessziós díj fedezetet fog biztosítani számára. Ugyanakkor titok még, hogyan fogja megvalósítani a törvény legfontosabb célját, hogy Magyarországon minél kevesebb fiatalkorú dohányozzon, amely kiemelt közegészségügyi cél, lévén visszaszorításával közép- és hosszú távon az egész magyar társadalom közegészségügyi állapota is jelentős mértékben javulhat. Mindezekre tekintettel kérdezem:

• Mi is lesz tulajdonképpen a feladata a Nemzeti Dohánykereskedelemi Nonprofit Zrt.-nek?
• Hogyan teljesülnek a kitűzött közegészségügyi célok?
• Mire fogják felhasználni a befizetett koncessziós díjakat?
• Mit nyernek a fogyasztók egy már működő, bejáratott rendszer 450 millióba kerülő átalakításával?
• És végül: kinek fontos a dohánypiac újrafelosztása?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az intézkedések fontosságát és halaszthatatlanságát indokolják a dohányzással kapcsolatos rendkívül negatív magyarországi statisztikai adatok. A férfiaknál az összes halálozás 23 százaléka, a nőknél mintegy 9 százaléka volt a dohányzás következménye. A tüdőrák-halálozásoknál világelsők vagyunk, e betegség 90 százaléka dohányzás miatt alakul ki.

– Képviselő úr!  A kormány célja az általános közegészségügyi megfontolások mellett a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása. Ezt szolgálja a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény. Ahhoz, hogy az ön által is említett közegészségügyi célok teljesüljenek, a törvény kimondja: a dohányboltokban dohánytermékeken kívül mást nem lehet árusítani. Az értékesítőhelyeken mindössze a „nemzeti dohánybolt” feliratot, valamint a televízióból ismert 18-as karikát lehet és kell feltüntetni. Nem jeleníthető meg dohánytermékekre, illetve dohányzásra utaló kép. Újdonság, hogy a törvény nemcsak a fiatalkorúak kiszolgálását tiltja, hanem azt is, hogy amíg 18 év alatti az üzletben tartózkodik, addig bárkinek dohánytermékeket adjanak el. Az ésszerű korlátozás ugyanakkor nem jelenti, hogy a felnőtt fogyasztók nem tudnak hozzájutni a dohánytermékekhez, hiszen azt minden településen működő, országosan mintegy 7 ezer dohánybolt teszi majd lehetővé.

– Képviselő Úr!  A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. törvényben meghatározott feladata a dohánytermék-kiskereskedelem szervezése, a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírásának, elbírálásának, továbbá a koncessziós szerződés megkötésének előkészítése, valamint a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlása. A társaság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal segítségével ellenőrzi majd azt, hogy a koncessziós pályázat nyertesei, a koncesszió teljes időtartama alatt megfelelnek-e a tevékenység végzéséhez szükséges feltételeknek, betartják-e a pályázatban vállalt kötelezettségeiket. A társaság ezenkívül a dohányzás egészségügyi kockázatait ismertető kampányokat is szervez, oktatást nyújt a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet ellátók számára.

– Képviselő úr! Láthatja: a dohánypiac újraszabályozása mind a kormány, mind a társadalom számára kiemelten fontos. Gondolom, ezt ön sem vitatja. A törvény nemcsak a dohányzók számának csökkentését segíti elő, hanem 7 ezer családnak munkát is ad trafikokban. A dohánytermék-értékesítési koncesszióra pályázók közül előnyben kell részesíteni a megváltozott munkaképességűeket és legalább három hónapja igazoltan állást keresőket, illetve az őket foglalkoztató gazdasági társaságokat. A nyilvános pályázati felhívás november 15-ig jelenik meg, a koncessziós díj összegéről, megfizetésének módjáról koncessziós szerződés rendelkezik majd. A koncessziós díjat a társaság működésére használják fel, nonprofit jellegéből adódóan elvárt a takarékos és hatékony gazdálkodás. A kérdésben elhangzottakat is pontosítom: nem 30, hanem 60 nap alatt történik a koncesszió elbírálására.

+

TÓTH CSABA: – Államtitkár úr! Nem kérdeztem bonyolult dolgokat, mégsem sikerült rá érdemben válaszolni. Amit viszont elmondott, az újabb kérdéseket vet fel. November 15-éig, azaz kilenc nap múlva ki kell írni a pályázatokat, és még semmit nem tudunk arról, hogy mit fognak ezek tartalmazni. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt kiírni ezeket a pályázatokat? De ha netalántán egy hét alatt el is készülnek ezek a pályázatok, akkor miért kellett erre 450 millió forintot fordítani?

– Említette a koncessziót is. Nos, a koncesszió 20 évre szól. Hol vannak ma Magyarországon azok a vállalkozók, akik 20 évre előre mernek vagy tudnak egyáltalán tervezni, hiszen idén ebben az évben csak az szja-törvény eddig kilencszer változott? Azt sem tudjuk, hogy mi lesz a befolyó több milliárd forint koncessziós díjjal. Nem hallottuk, hogy mennyit kívánnak ebből a több milliárd forintból a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítására, a leszokás elősegítésére, prevencióra, iskolai egészségmegőrző programokra fordítani.

– Államtitkár úr! Lehet, hogy azok a közegészségügyi célok, amelyekkel mi is egyetértünk, csak jól hangzó indokok voltak, és itt valóban valami egész más van mögötte?

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 203 igen, 77 nem szavazat kíséretében, tartózkodók nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Miért kell megvárni az ügynöklisták feltárásával a Jobbik kormányra kerülését?

NOVÁK ELŐD  (Jobbik): – Miniszter úr! Láthatjuk, hogy a kormányzat antikommunista intézkedései kimerülnek a preambulumok vagy félmegoldások szintjén. Elintézik a dolgot például afféle közhelyszerű alapigazságok akár alaptörvényben való kinyilvánításával, mint hogy az MSZP jogutódja az MSZMP-nek – köszönjük, ezt eddig is tudtuk. Inkább érdemi intézkedéseket szeretnénk, azonban úgy tűnik, hogy a Jobbik kormányra kerülésére vár a három legfontosabb antikommunista követelésünk megvalósítása: az állambiztonsági múlt, így például az ügynöklisták feltárása, a pártállami vezetők közéletből való kitiltása és a kommunista luxusnyugdíjak megvonása, aminek napirendre vételét ma is leszavazták szégyenszemre.

– A ’89-es politikai generáció, az összes eddigi kormány mulasztásai várnak pótlásra. November 4-e alkalmából Biszku Béla rózsadombi házánál gyújtottunk mécseseket, hogy az önök által luxusnyugdíjjal jutalmazott tömeggyilkos szembenézzen áldozatainak lelkével. Biszku nyilván szívesen közénk lövetett volna, de mivel a jelenlegi kormány tegnap csak egy rabomobilt vonultatott fel a magunkfajta demonstrálók megfélemlítésére, és Biszku amúgy is csak az ávósokkal a háta mögött olyan kemény legény, így inkább most vélhetően egy wellness-szállót választott a hosszú hétvégére, ha már házi őrizetét is megszüntették a nemzeti együttműködés jegyében.

– Az ügynöklistákkal kapcsolatban ma is elképesztő maszatolást folytat a Fidesz, pedig az állambiztonsági múltat hitelesen tartalmazó, 2060-ig titkosított mágnesszalagokat egyszerű kormánydöntéssel átadhatnák a levéltárnak. Nem kell ehhez nemzeti emlékezet bizottság, amelynek létrehozását ez év márciusában júniusra ígérték, de még ez az időhúzást célzó bizottság sem jött létre mindmáig. Pedig hirdették, még a Fidesz honlapján is olvashattuk, Lázás János, akkori frakcióvezető ígéretét. Idézem: „Erkölcsi kötelességünk az, hogy a kommunista diktatúra bűneit feltárjuk, megnevezzük a felelősöket, lehetőség szerint felelősségre is vonjuk őket, és ugyanakkor semmi se maradjon titokban. Rendszerváltó pártként az a felelősségünk, hogy ne maradjon egyetlen titok sem a Kádár-rendszer bűneiből.” Csak hát a szép szavakat szokás szerint nem követték a tettek, holott Orbán Viktor miniszterelnök is közölte: a kormány vállalja a kommunista múlt rendezésének jogszabályi előkészítésével kapcsolatos munkát, és azt el is fogja végezni. Máig sem tették. Orbán Viktor tehát megint hazudott. Miniszter úr!

• Meddig tartják titkosítva az ügynöklistákat?
• Meddig takargatják a különféle magas állami pozíciókban vagy épp kormányban lévő egykori besúgók múltját?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Nem listát kell közzétenni, az nem mond semmit. Egy lista olyan, mint a telefonkönyv. A diktatúra teljes múltját kell bemutatni, s benne az állambiztonság szerepét, helyét. Az országnak, valamennyi állampolgárának, az áldozatoknak és a kormánynak is érdeke, hogy közösen alakítsunk ki egy olyan álláspontot, amely képes felderíteni ezt az időszakot. 

– Képviselő úr! Célunk a múlt feltárása, a bűnök felderítése, a felelősök megnevezése, de mindezt kellő alapossággal kívánjuk végrehajtani. Fontos, hogy azokat a sebeket, amelyeket a diktatúra okozott, ne tépjük fel, ne okozzunk ismételt szenvedést, ne okozzunk a múlt felderítése okán indokolatlan új fájdalmakat. A kormány álláspontja ezért röviden a következő: olyan lehetőséget kell kialakítani, amely teljes egészében bemutatja az állambiztonsági múltat; amely megismerhetővé teszi a végrehajtókat és az eszmei irányítókat is. Ennek keretében kell vizsgálni a felelősség és a felelősök kérdéskörét. Mindezt olyan alapossággal kell végrehajtani, hogy a ma élő nemzedék is világosan lássa az akkori bűnöket és bűnösöket, hogy a történelmünk e sötét korszaka ne ismétlődhessen meg.

– Képviselő úr! Megértem a türelmetlenségét. A kormány jelen pillanatban is dolgozik az ön által is felvetett probléma megoldásán. Kérjük és kérem valamennyi érdekeltet, hogy segítse a munkánkat, tegyenek javaslatokat a közös cél érdekében. Reményeink szerint ebben az esztendőben befejezzük ezt a munkát, és önök elé terjesztjük a javaslatunkat.

+

NOVÁK ELŐD: – Miniszter úr! 1990 óta húzzák folyamatosan ezt az ügyet. Lehet, hogy ezt a beszédet a rendszerváltást kisiklató Antall-kormány egyik felszólalásából vette elő. Egyébként azt, hogy ne tépjük fel a fájó sebeket, szerintem hagyjuk meg akkorra, amikor mondjuk, a holokauszttal traktálnak minket nap mint nap. Ezeket az érveket, legyen olyan bátor, és mondja el akkor!

– Miniszter úr! Az ügynöklistákkal továbbra is adósak, a saját határidejüket sem tartották be! Semmiképp sem tudom elfogadni ezt az időhúzást, amit az ügynöklisták feltárásával kapcsolatban folytatnak. Kérem, hogy érintettség okán tartózkodjon a következő szavazásnál az, akinek valamilyen takargatnivalója van!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 185 igen szavazattal, 51 nem ellenében, 39 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Meglepetésre a Fidesz három politikusa (Bencsik János, Molnár Ágnes, Pesti Imre) a nemmel voksolók csoportját erősítette. A tartózkodás lehetőségével az MSZP és a tőlük elfüggetlenedett képviselők éltek. 

Mi lesz a keresetekkel 2013-ban?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A KSH legújabb gyorsjelentése szerint a reálkereset a nemzetgazdaság egészében 4,6 százalékkal, ezen belül pedig a versenyszférában 2,2 százalékkal csökken, mindezt úgy, hogy magas az infláció, 6 százalék feletti. Sajnos, várhatóan jövőre sem lesz jobb a helyzet: a bértárgyalások még nem zárultak le, de az már világosan látszik, hogy nem lesz forrás béremelésre a versenyszférában. A felmérések azt igazolják, hogy azoknál a cégeknél, amelyek valamilyenfajta béremeléssel számolnak, sem fogja elérni az emelés az infláció mértékét.

– Idén ráadásul a nettó bérek sem maradtak az egy évvel megelőző szinten a dolgozók nagy részénél, az adójóváírás kivezetése miatt rosszul járt munkavállalók kompenzációja sem történt meg maradéktalanul. A tárca becslése szerint, körülbelül 90 százalékos a teljesülés aránya, miközben más független vizsgálatok 66 százalékos teljesülésről beszélnek. A jelenlegi kilátások azt igazolják, hogy a bércsökkenés jövőre is folytatódni fog. A kormány munkaadói terheket növelő megszorító csomagjai mind ebbe az irányba mutatnak. Matolcsy György második csomagja immár 40 milliárd forintos bevétellel számol azzal, hogy a kafetériát még jobban megadóztatja, 31 százalékról 51 százalékra kívánják az adóterheket emelni. A munkaadói szervezetek és a szakszervezetek egyöntetű kritikával illették ezt a tervezetet, és gyakorlatilag a béren kívüli juttatások megszűnését látják benne, amely a nettó bérek 10 százalékos csökkentését vetíti előre.

– Államtitkár úr! Pont ön volt az, aki meglehetősen optimistán nyilatkozott a jövő évi béremelésről. Ön szerint 2013-ban már csak a bruttó 130-135 ezer forint fölötti sávban lesz értelme egyáltalán az adókedvezményeknek. Ön bárhogy is gondolja,  bárhogyan is nyilatkozott ebben a kérdésben, az mindenesetre látható, hogy a 130 ezer forint bruttó és 202 ezer forint bruttó között kereső állampolgárok rosszul fognak járni. Ezért kérdezem:

• Lesz jövőre bérkompenzáció vagy nem lesz?
• Ha lesz, akkor milyen forrásból lesz, és milyen mértékű lesz ez?
• Mégis hogyan akarják növelni a munkaadók mozgásterét a béremelésre?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Menjünk sorban! A legfontosabb kérdése az volt, hogy lesz-e 2013-ban bérkompenzáció. A válaszom: igen lesz. Tán még emlékezik rá, hogy tavaly év végén elfogadott az Országgyűlés egy olyan törvényt, ami nemcsak 2012-re, hanem 2013-ra is rögzítette a bérkompenzációt és annak mértékét. Jövőre a kompenzáció mértéke a versenyszférában és a nonprofit szektorban 64 milliárd forint lesz.

– A következő, ami nagyon fontos, hogy tisztázzuk a félreértést. Soha nem mondtam azt, amit ön az előbb a számba próbált adni. Én azt mondtam, hogy a minimálbér és a 135 ezer forint közötti sávban van szükség 2013-ban bérkompenzációra, 135 ezer forint fölött 10 százalék alá esik a kompenzáció mértéke, a vállalkozások lesznek azok, akik a kompenzációt kérhetik.

– Tisztelt Képviselő asszony! Egy év alatt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma 72 ezerrel nőtt, a részmunkaidőben foglalkoztatottak létszáma 7 ezerrel. A 3,9 millió emberből 3,6 millió teljes munkaidőben 300 ezer pedig részmunkaidőben van foglalkoztatva. 2012 volt a legnehezebb év a kompenzáció kapcsán, hiszen gyakorlatilag azt láttuk, hogy a minimálbérhez képest 19 százalékos növekedést kellett volna megvalósítani a vállalkozásoknak. Ha ezt ráengedjük a vállalkozásokra, Magyarországon munkahelyek ezrei, tízezrei szűntek volna meg. Ezért kértük azt a vállalkozásoktól, hogy 5 százalékig legyenek partnereink, ez nagyjából 5-6 ezer forint a minimálbér környékén, és efölött teljes egészében a kormány, illetve az államháztartás a segítségükre siet. Ennek megfelelően tudom azt állítani, hogy több mint 90 százalékos a végrehajtás, tehát az összdolgozói létszám tekintetében 90 százalék fölött van a bérkompenzáció végrehajtása. Köszönet érte minden egyes vállalkozásnak, aki a nehézségek ellenére is képes volt, tudott és akart partnerünk lenni ebben az igen nehéz munkában, mert ha csak az adminisztrációját nézem, az se volt egy egyszerű feladat. Azt szeretném üzenni nekik, hogy jövőre lényegesen egyszerűbb lesz az adminisztratív tevékenység is.

– Tisztelt Képviselő asszony! Azt javaslom, hogy ne egy-egy évet ragadjon ki. Átállunk az egykulcsos arányos adórendszerre. Ez bizony egy nehéz átállás, és három év kell ahhoz, hogy ennek mindenféle pozitív hatása érvényesüljön. Figyelje meg a KSH adatait: 2011-ben reálszinten 5,8 százalékkal nőttek a bérek a családi adókedvezményt figyelembe véve. A többgyermekes családoknál ennél lényegesen magasabb volt. Valószínűleg az idei évben nem mondhatjuk el ezt a számot, valószínűleg reálszintű csökkenés várható, de én azt javaslom, hogy a három évet együtt vizsgáljuk, és meggyőződésem, hogy a három évet együtt vizsgálva, a végszaldó pozitív lesz. Abban bízunk, én személy szerint is, hogy a munkaadókkal, munkavállalókkal folytatott tárgyalások eredményeként a jelenlegi helyzetből is ki fogunk tudni 2013-ban mozdulni.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Ahogy végignézzük a kormány újabb és újabb megszorításait, mi azt látjuk, hogy önök egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy a bérekre milyen hatással vannak a megszorítások. Így ezek a szavak számunkra már hiteltelenül hangzanak.  Az bizony látható, hogy a bérkompenzáció valóban nehéz hadművelet, panaszkodnak is a cégek épp eleget emiatt, viszont az is látható, hogy minderre nem lett volna szükség, ha önök nem vezetik be az egykulcsos adórendszert, az adójóváírást pedig nem törlik el.

– Államtitkár úr! A bérkompenzáció nyomon követése teljesen lehetetlen ebben az országban. A NAV adatai szerint 66 százalékos a teljesülés, úgyhogy kérem, fogadja el ezt a statisztikát hitelesként. A másik pedig: ön egyáltalán nem válaszolt a kafetériával kapcsolatos felvetésemre. nonszensznek tartom azt, hogy az egymást követő megszorító csomagokban ilyen szakmaiatlan és megalapozatlan ötletekkel riogatják a vállalatokat és a benne dolgozó embereket. Ne legyen illúziója a kormánynak, tisztelt államtitkár úr: ha megnövelik a kafetéria adóterhét, azzal a reálbéreket fogják csökkenteni végső esetben.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 195 igen szavazattal, 78 nem kíséretében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Tervezik-e a repülőtéri üzemeltető a parkolási díjak módosítását, segítve a fogyatékossággal élők bejutását és parkolási lehetőségét, megőrizve az emberi méltósághoz és az esélyegyenlőséghez való jogukat?

TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz, felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével ismerteti.) – Tisztelt Államtitkár úr! Interpellációm témája talán apróságnak tűnik, azonban nem mindegy, hogy a kiutazó és a beutazó magyarok, illetve a külföldi turisták, vendégek mivel szembesülhetnek a Liszt Ferenc repülőtéren. A repülőtér honlapján azt lehet olvasni, hogy a 2-es terminál épülete előtt az úgynevezett prémiumparkolónál 5 percet lehet ingyen parkolni, ami az utasok ki-, illetve beszállását biztosítaná, 5 perc felett 2 ezer forint, félóra után pedig 3 ezer forint a parkolási díj. A terminál épületétől 25 méterre van a terminálparkoló, ott már 10 perc az ingyenes parkolási lehetőség, 10 perc felett 800, félóra után pedig 1200 forint a parkolási díj. A részletes tájékoztatóban a mozgásukban korlátozottak parkolásáról egy mondat olvasható: „A mozgássérültek részére természetesen kijelölt helyeket tartunk fenn.” Kérdezem:

• Ha egy kerekes székes utas nem tud 5 perc alatt kiszállni vagy beszállni a gépkocsiba, vagy 10 perc alatt nem tud a parkolótól a terminálig vagy vissza kiszállni-beszállni, akkor fizesse ki a parkolási díjat?
• Ha a fogyatékossági állapota nem teszi lehetővé a limitidő alatti teljesítést, a beszállást és a kiszállást, akkor ki kell fizetnie a teljes parkolási díjat?
• Ez tényleg így van, vagy rosszul értelmezzük a tájékoztatót?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - Tisztelt Képviselő úr! A budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér parkolási rendjének megállapítása és módosítása nem tartozik sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, sem a Nemzeti Közlekedési Hatóság, sem pedig a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe, ezért - bár az ön által felvetett probléma kétségtelenül intézkedést igényel - ezek a szervek nem rendelkeznek eszközökkel a probléma gyors, azonnali rendezésére..

– A repülőtér földoldali közlekedési felületén kezelői jogokkal a Budapest Airport Zrt. rendelkezik.  A fogyatékkal élő személyek közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférése tekintetében a nemzetközi és hazai jogszabályok alapelvként kezelik a másokkal azonos alapon való hozzáférés követelményét. Ez nem extra kedvezményeket jelent, hanem azt, hogy pusztán fogyatékossága miatt senki ne szenvedjen hátrányt. Öt perc áthajtási idő a csomagok járműből történő kipakolásával egyáltalában nem sok, és könnyen belátható, hogy egy mozgáskorlátozott, például egy kerekes székes utas esetében ez az időtartam egyáltalában nem reális. A képviselő úr által említett helyzetben megítélésem szerint a mozgássérült utasok kifejezetten a fogyatékosságuk miatt kerülnek hátrányos helyzetbe, hiszen összevetve az ép utasokkal, mindenképpen többet kell fizetniük ugyanazon szolgáltatásért. A jelenlegi repülőtéri parkolási rend alapján a mozgáskorlátozottak számára a kijelölt helyeken díjmentes a parkolás. A bejárattól 25 méterre található terminálparkolóban, a mozgáskorlátozott parkolási igazolvány bemutatásával érvényes. Ezt a kedvezményt a terminálparkolóban található ügyfélszolgálatnál lehet igényelni.

– Tisztelt Képviselő úr! A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény egyik sarkalatos pontja az úgynevezett ésszerű alkalmazkodás biztosítása. Ennek csak részben felel meg a Budapest Airport Zrt. gyakorlata, mivel csak a terminálparkolóban biztosított a megnövelt idejű díjmentes parkolás a mozgáskorlátozottak számára. Az emberi méltósághoz való jog érvényesülése és érvényesítése érdekében indokoltnak tartom, hogy a budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren a közvetlenül a bejáratnál elhelyezkedő prémiumparkolót öt percnél hosszabb ideig is díjmentesen használhassák a mozgásukban korlátozott személyek. Ennek érdekében levélben hívom fel a Budapest Airport Zrt. figyelmét annak megvizsgálására, hogy milyen további intézkedésekkel tudják segíteni a mozgáskorlátozott személyek számára a közlekedés könnyebbé tételét és az egyenlő igénybevétel lehetőségét. A társaság válaszáról írásban fogom a képviselő urat tájékoztatni.

+

TAPOLCZAI GERGELY: – Tisztelt Államtitkár úr! Tisztában vagyok vele, hogy a minisztériumnak nincs hatásköre a parkolási díjakkal kapcsolatban, azonban fontosnak tartottam felhívni a figyelmet erre a problémára. A honlapról nem követhető pontosan ez a szabályozás, például az első órás kedvezmény sem. Meg merem kockáztatni, hogy az öt perc még a nem fogyatékosok számára is nagyon kevés.  Várni fogom az ezzel kapcsolatos tájékoztatását, a válaszát ennek reményében köszönettel elfogadom.