„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Lakóparkok közútjainak belátható időn belüli forgalomba helyezése?

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): – Államtitkár úr! Városainkban számos probléma forrása az új lakóparkok kialakítása. Ezek a beruházások jellemzően ingatlan-befektetők közreműködésével valósulnak meg. A lakópark építésének befejezésével a közterületeket, illetve a közutakat az önkormányzat veszi tulajdonba és kezelésbe, a kiépült közműveket pedig a továbbiakban a szolgáltatók üzemeltetik. A megépítés és értékesítés után az ingatlan-befektető egyre kevésbé érdekelt abban, hogy az utak, illetve egyéb közterületi elemek felújításával, javításával, valamint a forgalombahelyezési eljárással kapcsolatos többletköltségeket vállalja. Számos esetben a teljes befejezés előtt az alapított gazdasági társaság megszűnik, általában jelentős tartozást hagyva maga után. Ettől kezdve remény sincs arra, hogy a közterület mind jogilag, mind funkcióját tekintve rendezett legyen.

– Államtitkár Úr! Az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 1993/2012. számú kormányrendelet szerint több módon is előállhat az engedély nélküli használatbavétel. A  szabályozás azonban csak lehetőséget ad az intézkedésre, nem pedig kötelezettséget. Nem rendelkezik arról, hogy amikor a megnyitás forgalombiztonsági szempontból nem veszélyes, és az út elkészülte óta két év már eltelt és nem tartalmaz szankciót sem, ha a beruházó, építtető az út forgalombahelyezési eljárását a hatóság felszólítása ellenére sem indítja el. A kérdésem arra irányul:

• Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az elkészült lakóparkok közútjainak forgalomba helyezésére belátható időn belül jogszerűen sor kerüljön?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A probléma felvetésével egyetértünk. Valóban találunk az országban számos olyan lakótelepet vagy lakóparkot, ahol a lakóingatlanok közötti közlekedést kiszolgáló infrastruktúra befejezetlen. Ennek az oka a legtöbb esetben az, hogy a beruházó, az e feladatra létrejött gazdasági társaság, amelynek be kellett volna fejezni a munkát, megszűnt. A hatóságnak nincs igazán hatékony eszköze, hogy ezt megelőzze vagy felderítse, a közút ekkorra már az önkormányzat tulajdonába kerül, ezért annak a rendbetétele, fejlesztése elsősorban önkormányzati feladat a gyakorlatban.

– A megoldást eredetileg egy olyan konstrukcióban láttuk, amelynek alapján az építtető előzetes biztosíték adására lenne kötelezve, ez azonban azzal a hátránnyal járhat, hogy megnehezíti a beruházások indítását, lebonyolítását. A helyi önkormányzatoknak kellene a jogszabályok adta lehetőségek között, például településrendezési szerződésekben egyedi feltételeket kikötni az ilyenek megelőzésére. Ezzel együtt ilyen nincs, a problémát valósnak tartom és tartjuk, ezért ennek további vizsgálatát tartjuk szükségesnek. Állami beruházások esetében az építési engedély megadását a teljesítőképesség igazolásához vagy biztosíték, garancia adásához kellene kötni, ez is azonban a vállalkozói kedvet gyengíti, hiszen előre kell lekötni egyébként gazdaságélénkítést szolgáló célokat.

– Képviselő úr! A problémafelvetés fontosságára tekintettel az ügyet ismételten megvizsgáljuk, annak eredményéről tájékoztatni fogjuk, addig szíves türelmét kérem!

Hová lettek az olcsó árak, hová lettek a szociális boltok?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A 2010-es választásra készülve a Fidesz, akkor még átérezve a megélhetés napi gondjait, a termelők és vásárlók fizetési nehézségeit, a magas élelmiszerárakat csökkentendő támogatta a szociális boltok hálózatának a létrehozását. Ez a kezdeményezés azon alapult, hogy lehetőséget kapjanak az őstermelők, a gazdák arra, hogy árujukat megfelelő áron egyből az emberekhez juttassák el, a vásárlóknak pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy kedvező áron, friss, magyar és nem utolsósorban ellenőrzött termékeket vásároljanak meg. Most viszont azt tapasztaljuk, hogy az alig 2-3 évig működő hálózat haldoklik. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy elhalt, hiszen az eredeti célra megnyitott üzletek nagy részét már átalakították vagy bezárták. Csak kevés helyen maradt meg a szociális bolt elnevezés, leginkább olyan helyeken, ahol az önkormányzat felvállalta azt, hogy további kedvezményeket, például levásárolható kuponokat biztosít a rászorulók számára. Ez legtöbb esetben egyébként 20-25 százalékos kedvezményt jelentett az árakból. Valójában azt mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben a magas, 27 százalékos élelmiszeráfát csökkentik le.

– Államtitkár úr!  Az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése a mindennapi megélhetést segíti. Erre vonatkozóan a javaslatunk a parlament előtt van, és arra vár, hogy a kormánypártok támogassák. Minden magyar családot érint. A lényege, hogy csökkennek az árak, valamint hogy nem kell külön szociális bolthálózatot drágán működtetni, hanem a meglévő bolthálózatok, kis boltok el tudják látni ezt a funkciót. Ezért kérdezem tehát:

• Támogatják-e az MSZP élelmiszerek áfájának csökkentésére vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy az alapvető élelmiszerek ára csökkenjen 20-22 százalékkal, és mindenki számára a ma működő boltokon keresztül ezek az élelmiszerek elérhetők legyenek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nemcsak akkor, mint említette, most is átérezzük a megélhetés napi gondjait, éppen ezért olyan megoldásra törekszünk, amely valóban és érezhetően csökkenti a lakosság terheit, és ez a rezsicsökkentés.  Nos, ha figyelmesen megnézzük az önök javaslatát, amely az áfacsökkentésről szól, akkor az látható, hogy az áfacsökkentésnek sajnálatos módon nincs vagy csak nagyon-nagyon kicsi az  érezhető hatása az árakban. Önök egyszer már véghezvittek egy ilyet, 5 százalékponttal csökkentették az élelmiszerek áfáját és minden áfát, és ebből csak 1 százalékpontnyival csökkentek az árak, viszont 70 és egészen 240 milliárd forintnyi kiesést jelenthet a költségvetésnek.

– Képviselő úr! Az önök javaslatával az az alapvető probléma, hogy nem vezetne érezhető tehercsökkentéshez, mert valahol az élelmiszerláncban ez elveszne. Ugyanakkor nagyon jelentős terhet róna a költségvetésre. Ezzel szemben a rezsicsökkentés nem terheli a költségvetést, viszont jelentős, érezhető segítséget nyújt a lakosságnak.

– Amit pedig a szociális boltokat illeti: ez nyilvánvalóan továbbra is támogatandó cél, és nem hiszem, hogy össze kellene keverni az áfacsökkentés önök által megfogalmazott tervével. Még egyszer mondom: olyan tehercsökkentésre van szükség, amely valóban csökkenti a terheket, és az élelmiszeráfa-csökkentés viszont nem biztos, hogy idevezet.

Valóban célravezető a kötelező tüdőszűrés eltörlése?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! 2013 elején több sajtófelületen is megjelent a Kissné Horváth Ildikó, az egészségügyért felelős államtitkárság főosztályvezetője által adott interjú, amelyben úgy nyilatkozott, hogy készen van egy új rendelettervezet, amelynek életbelépése esetén eltörölnék a kötelező tüdőszűrést. Jelenleg a kötelező tüdőszűrés keretében lakcím alapján hívják be a 30 év feletti lakosságot a vizsgálatra. Kissné Horváth Ildikó szerint a mostani rendszer nem hatékony, mert pont a legnagyobb rizikófaktornak kitett hajléktalanokat nem éri el.

– Államtitkár úr! Azzal egyet tudnánk érteni, hogy a kiemelt figyelmet kell kapniuk azoknak a csoportoknak, amelyek nagyobb veszélyeztetettséggel rendelkeznek, de azt mindenképpen a leghatározottabban el szeretnénk utasítani, és nem tudjuk támogatni, hogy a lakosság számára kötelező, általános tüdőszűrést felszámolják. Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni:

• Valóban tervezik-e a kötelező tüdőszűrés megszüntetését?
• A minisztérium pontosan mit ért azon a személyi körön, akiket úgymond érdemes szűrni?
• Nem gondolja-e, hogy a legfőbb szempont a magyar nemzet, a magyar társadalom egészsége, és nem pedig a spórolás kell, hogy legyen?

+

DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Köszönöm kérdését, amely lehetőséget ad számomra, hogy beszámoljak azokról az intézkedésekről, amelyeket az elmúlt években tettünk a tbc előfordulásának további csökkentése érdekében. Szeretném külön kiemelni, hogy az ön által nevesített minisztériumi főosztályvezetőnk tüdőgyógyász-professzor, a szakma nemzetközileg is elismert szakembere, aki közel két évtizede ismeri a tüdőszűréssel kapcsolatos kérdéskört.

– Képviselő úr! A tüdőgondozói rendszer elmúlt kétéves átalakításával egy célzottabb, hatékonyabb szűrési rendszert működtetünk. Kisebb területi egységekre adható ki elrendelés anélkül, hogy az egész megyét mozgósítani kellene, így a rizikócsoportokat is biztosabban lehet elérni, az elektronikus adatgyűjtési rendszer pedig azonnal visszajelez, ha az adott helyen új megbetegedés keletkezik, és nem kell az éves adatokat megvárni a következő lépéshez. Megteremtettük a feltételeit annak is, hogy az országban két helyen úgynevezett őrzött osztály jöjjön létre az együtt nem működő fertőző betegek kezelésére. Előkészítettük továbbá a nemzeti tbc-akciótervet, és megkezdtük az ernyőszűrés rendszerének a szükségletekhez való igazítását is.

– Képviselő úr! A tbc miatt végzendő kötelező tüdőszűrést mint rendszert nem töröljük el! Éppen ellenkezőleg: megerősítjük azt, és pontosítjuk az idevonatkozó jogszabályt! A tüdőszűrésre kötelezettek körébe fognak tartozni azok, akik tbc-s betegekkel kapcsolatba kerültek, vagyis a hajléktalanok, továbbá az egészségügyi, szociális és büntetés-végrehajtási ellátórendszerben fokozott rizikónak kitett dolgozók. Láthatjuk tehát, hogy Magyarország ebben is jobban teljesít. Kérem tehát, hogy ön is támogassa azt a munkát, amellyel a tbc visszaszorításáért dolgozunk!

Egyetértenek-e a sürgősségi betegellátó osztály kialakításának szükségességével a tatabányai Szent Borbála Kórházban?

SCHMIDT CSABA (Fidesz): – Államtitkár úr! Tatabánya megyei jogú város polgármestereként a város és Komárom-Esztergom megye lakóinak hatékonyabb egészségügyi ellátása érdekében kívánok kérdést intézni önhöz. A tatabányai Szent Borbála Kórház az egészségügy átalakítását megelőzően is már több alkalommal próbált forrásokat találni egy sürgősségi betegellátó osztály létrehozására. Azonban az e célból benyújtott pályázatokat a korábbi szocialista kormányok mind elutasították.

– Államtitkár úr! A kórházi rendszer átalakítását követően jelentősen megnövekedett a kórházunkba érkező betegek száma. Közel 228 ezer lakost számláló területről érkeznek az ellátásra szorulók az intézményünkbe. Egy, a betegellátást jelentősen meggyorsító és leegyszerűsítő sürgősségi osztály létrehozására már korábban is nagy szükségünk lett volna, de a változások következtében még inkább indokoltnak tűnik az ország legtöbb kórházában már kialakított osztály létrehozása.

– Államtitkár úr! Mindannyian tudjuk, hogy az emberek élete múlhat az ellátás gyorsaságán, a megfelelő felszereltségen, a strukturális és szakmai háttéren. Cél, hogy a gyógyítás a legkorszerűbb eszközökkel és a leghatékonyabb módon történjen. A tervezett osztály kialakításával csökkenteni lehet az orvosi ügyeletek számát, készenléti szolgálatot lehet szervezni, csökkenteni az egészségügyi dolgozók túlterheltségét, és ezzel emelni az ellátás színvonalát is. Ahhoz, hogy városunkban az elmúlt két évben megkezdett fejlesztések, a fekvőbeteg-ellátás infrastrukturális fejlesztése, a perinatális intenzív centrum műszaki fejlesztése, az épületenergetikai fejlesztések, valamint az ellátásban dolgozók szakmai továbbképzése a lehető leghatékonyabban szolgálják a betegellátást, az említett sürgősségi osztály kialakítása nagymértékben támogatná ezeket a már megkezdett fejlesztéseket. Mindezek alapján kérdezem:

• Egyetért-e azzal, hogy az egészségügyi ellátórendszer hatékonyabb működése érdekében szükséges egy  sürgősségi osztály kialakítása Tatabányán?
• Lát-e lehetőséget a beruházás támogatására?

+

DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! 2013. január 7-én jelent meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a „Struktúraváltás támogatása a járó- és fekvőbeteg-ellátás fejlesztéséről” című konstrukció pályázati dokumentációja. A konstrukció keretében megvalósítandó cél a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területi kiegyenlítése, amely hozzájárul a fennálló társadalmi esélykülönbségek csökkentéséhez is. További cél, hogy a jó minőségű és hatékony egészségügyi szolgáltatások elérhetőségével javuljon a munkavállalók munkaerő-piaci esélye, a betegségek megelőzése, korai felismerése, és lehetővé váljon a munkavégző képesség gyorsabb helyreállítása. Fontos a betegek egészségi állapota által indokolt és méltányos egészségügyi szolgáltatások feltételrendszerének megteremtése, az ellátás szervezettségének javítása, az érintett egészségügyi szolgáltatók szükségleteihez mérten. Végül figyelembe véve a betegutakat, az egyes egészségügyi szolgáltatók szétszórt elhelyezkedésének megszüntetése, a teljes betegellátás biztosítása is elengedhetetlen.

– Képviselő úr! A kiírás céljának megvalósításához a pályázati útmutató határozza meg a fejlesztési irányokat, amelyek egyike a sürgősségi ellátás. A dokumentum melléklete tartalmazza a pályázók körét, ezek között pedig szerepel a tatabányai Szent Borbála Kórház is. A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségi és Szervezetfejlesztési Intézet fenntartóként február 22-én tájékoztatta az érintett intézményt, melyben a fejlesztési szükségletek áttekintését követően meghatározta a Szent Borbála Kórház fejlesztési irányát. Az irány a sürgősségi ellátás fejlesztése lett, a GYEMSZI felkérte az intézményt, hogy erre építve készítse el a második szintű sürgősségi betegellátó egység kialakítását célzó fejlesztési tervét. Látható tehát, hogy a kormány a tatabányai Szent Borbála Kórház fejlesztését nem lehetőségként kezeli, hanem a második szintű sürgősségi betegellátó egység kialakítását pályázati segítséggel támogatta is.

Rémhírek terjedése, avagy a féligazságok a legveszélyesebbek?

ENDRÉSIK ZSOLT (független): – Államtitkár úr! Az Internet-felhasználás bővülése hasznos hatásai mellett nagy veszélyeket is rejt magában. Az utóbbi évek hoaxhullámai sokakban megbotránkozást, tanácstalanságot, zavart okozhattak. A hoaxok az interneten e-mailben, közösségi oldalakon terjedő álhírek, lánclevelek különféle változatait jelölik, az átverés gyakran honlapokon, az írott sajtóban, sőt a tévében is megjelenhet.

– Kiemelnék néhány gyöngyszemet hazánk rémhírterméséből az elmúlt évekből: a most március 14-én érkező extrém téli időjárás okát időjárási fegyvernek tulajdonítják, konkrétan a HAARP-rendszernek; a hazánk légterében időnként megjelenő Chemtrail repülőgépek vegyi anyagokat szórnak ránk, bár ahová az izraeli kémrepülők és a CIA-gépek berepülhettek, semmin sem csodálkozhatnánk. Izraeli katonai csapatok táborfalvai állomásozása néhány évvel ezelőtt; a Rákospalotán épült filmgyár, mellette a szemétégetővel a hoax szerint halálgyárként, haláltáborként üzemeltethető a kereskedelmi forgalomban lévő konyhasóhoz pedig nagy mennyiségű káliumot adnak, amellyel a lakosságot mérgezik.

– Államtitkár úr! Az ismertetett témák alkalmasak arra, hogy pánikot és bizalmatlanságot okozzanak a lakosság körében. A Ptk. az ilyen mértékű nyugtalanságkeltést akár 3 évig tartó szabadságvesztéssel is sújthatja. Jómagam és a Magyar Igazság és Élet Pártja várja megtisztelő válaszát:

• A kormányzat, ha tényleg rémhírekről van szó, hogyan akar fellépni a jelenséggel szemben?
• Abban az esetben, ha e kérdéseknek van valóságalapjuk, akkor az állampolgáraink felé hogyan fog tájékoztatást adni?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tartalmuk alapján az internetre feltett és terjesztett álhírek megvalósíthatnak bűncselekményi, szabálysértési tényállást, rágalmazást vagy becsületsértést. Ezeket minden esetben egyedileg, a konkrét álhír ismeretében kell vizsgálni és értékelni. A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten is addig terjed, amíg nem csap át gyűlöletre uszításba, vagy nem sérti az állampolgárok emberi méltósághoz, jó hírnévhez, a személyes adatok, illetőleg a magántitok védelméhez fűződő jogait.

– Képviselő úr! A hatályos szabálysértési és büntetőjogi rendelkezések az esetleges pánikot keltő, a köznyugalmat, a közbiztonságot veszélyeztető vagy sértő cselekményeket lefedik. A jogszabályi környezet alkalmas arra, hogy a rémhírterjesztéssel kapcsolatos cselekményeket, a rémhírterjesztés bűncselekményét vagy a valótlan bejelentés szabálysértését kellő módon és kellő súllyal szankcionálja. Amennyiben bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja merülne fel, úgy a Belügyminisztérium, illetve az illetékes rendvédelmi szervek, nyomozó hatóságok minden esetben megteszik a szükséges intézkedéseket.

Miért vették el az asztmás gyerekektől a magasabb összegű családi pótlékot?

PÁL BÉLA (MSZP): – Államtitkár úr! A 24/2013. (III. 29.) rendelet szerint ma már nem minden asztmás gyerek jogosult magasabb összegű családi pótlékra, hiszen módosították a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek és fogyatékosságok listáját, így április 1-je után az asztmás gyermekeknek csak egy része juthat ellátáshoz. A szabályozás szerint tehát nem számít elég súlyos betegnek egy asztmás gyermek akkor sem, ha folyamatosan szednie kell a gyulladáscsökkentőket, vagy ha a szülőnek rendszeresen kell hordania szakgondozásra.

– Államtitkár úr! Engedje meg, hogy idézzek annak az édesanyának a leveléből, aki ebben az ügyben hozzám fordult. „A mi családunkban három olyan gyermek van, akik után emelt összegű családi pótlékot kapunk - vagyis kaptunk -, ez havonta és fejenként 7000 forint mínusz a családi pótlékból, plusz ingyengyógyszer helyett 4-5 ezer forintos kiadás, 90 százalékos utazási kedvezmény helyett szintén 5 ezer forintos kiadás, az én gyesem megszüntetése 28 500 forint mínusz; összesen 78-80 ezer forinttól esünk el havi szinten. Nem tudom, a mi családunk vagy sorstársunk ezt hogyan gazdálkodja ki, és hogyan tudok otthon maradni majd velük, ha baj van, és azt sem tudom, hogy lesz-e elég pénzünk gyógyszerekre. Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, biztos valami félreértés lehet, mivel a híradások csak rezsicsökkentésről szólnak. Ez egy tragédia.” – fejezi be az édesanya a levelét.

– Államtitkár úr! Úgy vélem, hogy felháborodása jogos, elkeseredése érthető, hiszen számos, a gyermekek betegsége okán keletkezett jogosultsága megszűnik, amely eddig arra volt hivatott, hogy segítse az életvitelüket. Ezen családok érdekében is kérdezem:

• Miért vették el az asztmás gyerekek egy részének a magasabb összegű családi pótlékát?
• Tervezik-e a szabályozás módosítását?

+

DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Egy új miniszteri rendelet révén április 1-jei hatálybalépése óta az asztmás betegeknek nyújtott támogatásra a családok a továbbiakban is jogosultak, amennyiben súlyos esetekről van szó. Azt, hogy pontosan milyen állapotot lehet súlyos esetnek minősíteni, minden esetben a pulmonológus szakorvos tudja eldönteni. Az ennek meghatározásához szükséges érvényben lévő szakmai irányelv letölthető a GYEMSZI honlapjáról. Az irányelv nem tesz különbséget a felnőtt- és gyermekkori kórképek esetei között, ezért felkértük a GYEMSZI-t a gyermekkori asztma szakmai irányelvének kidolgozására. Ez nagymértékben fogja segíteni a pulmonológus szakorvosok döntését az igazolás kiállításához.

– Képviselő úr! Az irányelv kidolgozása az Egészségügyi Szakmai Kollégium tüdőgyógyászat tagozatának bevonásával jelenleg folyamatban van. Tájékoztatom továbbá arról is. hogy a gyógyszerek kedvezményes felírása és a betegek ellátása közgyógyellátási igazolvánnyal egymástól független jogszabályok alapján történik. A rendelet alapján a gyógyszerek azoknak az enyhe asztmásoknak is felírhatók kiemelt, 90 százalékos támogatással, akik a többi kedvezményre nem jogosultak. Fontosnak tartom, hogy a rendelet ez irányú pontosítása a gyermektüdőgyógyász-szakma kifejezett kérésére történt. A szakma álláspontja az, hogy az asztmás gyermekek többsége rendszeres szakmai kontroll mellett teljes értékű, tünetmentes életet élhet. Ez akkor lehetséges, ha az orvosi utasítást követve megkapja azokat a támogatott készítményeket, amelyeket a szakorvos elrendel számára. Minden egyéb esetben, amikor a betegség súlyossága nagyobb terhet ró a családra, természetesen továbbra is jár a jogosultság.

Mi lesz a Dunaferr-rel és dolgozóival?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Külföldi cégtulajdonosok esetében sajnos megszokott forgatókönyv, hogy nehéz gazdasági helyzetben, amint a cég nem úgy termeli a profitot, ahogy ők elvárnák, kiszervezésekbe, leépítésekbe, bezárásokba kezdenek. A külföldi tulajdonosokban nincs ilyenkor szociális érzékenység a dolgozók és családjaik iránt, sem lojalitás a nemzetet fenntartó gazdaság felé. Nem törik magukat különösebben azért, hogy ha már profitot nem termelnek átmenetileg, akkor is lehetőség szerint megpróbálják megőrizni, átmeneti időre esetleg kormányzati egyezséggel, válságos időben a munkahelyeket. Sajnos úgy tűnik, nincs ez másként a Dunaferrnél sem, amelynek 2004-es privatizációjával a szocialisták gyakorlatilag megágyaztak a mostani elbocsátásoknak.

– Államtitkár úr! A sajtóban megjelent hírek szerint a kormány tárgyalásokat folytat a Dunaferr orosz tulajdonosával a cég tevékenységi spektrumának és ezzel dolgozónak megőrzéséről. Azt is kinyilatkoztatta, hogy mindenképpen megmentik a Dunaferrt. Nyilvánvaló, hogy az innen utcára kerülő fizikai dolgozók nagyrészt olyan szaktudással és olyan tapasztalattal bírnak, amely szinte kizárólag ebben az ágazatban hasznosítható, vagyis Magyarországon ezzel a szaktudással máshol nem tudnak elhelyezkedni. Munkájuk elvesztése esetén vagy külföldön próbálhatnak meg boldogulni, vagy teljesen át kell őket képezni, és egy új szakmában, pályakezdőként, gyakorlat nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez szinte lehetetlen kihívás. Végső soron tehát sok száz család fog tönkremenni a Dunaferr leépítéseiben, bezárása esetén pedig ezrek lehetetlenülnek el. Ezek a családok választhatják a hontalanságot, esetleg családostul költözködhetnek az ország különböző szegletei közt attól függően, hogy mikor hol van éppen munka. A kérdésem tehát:

• Mi lesz a Dunaferr dolgozóival?
• Marad a munkahelyük vagy sem, és ha nem, akkor hogyan tovább?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! A Dunaferr gazdasági problémáinak nyilvánosságra kerülését, a tervezett létszámleépítésre vonatkozó információk megjelenését követően már az elmúlt év decemberétől kezdve felvettük a kapcsolatot a cég képviselőivel, és különböző szintű egyeztetésekre került sor, mind a minisztériumban, mind pedig a helyszínen.

– Tisztelt Képviselő asszony! A korábbi tárgyalások során a tárgyalópartnereink jelezték azt a tulajdonosi szándékot, hogy az acéliparban főként a termelés visszaesése, illetve a cégnél is jelentkező gazdasági nehézségek miatt várható, hogy  2013. év első felében jelentős létszám-leépítési bejelentést tesznek. Időközben, március 21-én megérkezett a Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központjához a cégnek a meleghengerműnél foglalkoztatottakra, összesen 251 főt érintő leépítési szándékra vonatkozó bejelentés. A tárgyalások során ismertettük azokat a támogatási lehetőségeket, amelyeket a munkaügyi szervezet tud biztosítani, illetve jeleztük azt is, hogy a kormányzati beavatkozás lehetőségei, főként az uniós acéliparra vonatkozó korlátozások miatt sajnos behatároltak. Időközben a már bejelentett, leépítésre kerülő munkavállalók esetében megvizsgálják a cégcsoporton belüli esetleges továbbfoglalkoztatás lehetőségét.

– Tisztelt Képviselő asszony! A tervezett létszámleépítéssel összefüggő problémák kezelése érdekében megkezdtük a Fejér megyei munkaerő-piaci program kidolgozását. Elképzeléseink szerint a program elemeinek kialakítása során az Új Széchenyi-terv keretében, uniós források felhasználásával kívánjuk elősegíteni az érintettek átképzését és mielőbbi munkába helyezkedését.