„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

A nemzet főtere és az odavezető kátyús utak?

PÁL TIBOR (MSZP): – Lassan ugyan, de közeledik a tavasz, olvad a hó, és azt látjuk, hogy nagy építkezés zajlik a parlament körül, nagy ütemben, milliárdokért épül a nemzet főtere. Mindeközben az autósok azt tapasztalják, hogy emelkedik a benzin ára, és egyre több a kátyú az utakon. Egyre veszélyesebb a közlekedés, nemcsak a fővárosban, nemcsak a két számjegyű utakon, hanem már lassan az autópályákon is.

– Államtitkár úr! A szocialista kormányzás idején úgy országszerte, mint a fővárosban tervszerű útfelújítások történtek. Ennek forrása az volt, hogy az akkori kormány az önkormányzatokkal együttműködve egy forint önkormányzati forráshoz egy forint állami támogatást adott. A rossz utakon nem a kátyúkat tömködték feleslegesen, hanem ennek a programnak a keretében az elhasználódott kopófelületeket cserélték, újraszőnyegezték az utakat. Ennek köszönhetően az országban számos helyen valósult meg útfelújítás vidéken is, de Budapesten is, a Határ úton, a Nagy Lajos király útját, az Etele úton vagy éppen a dunai alsó rakparton.

– Államtitkár úr! Önök ezt a programot leállították. Az elmúlt három évben a fővárosban nem tapasztalhatunk jelentős útfelújítást, csak kátyújavítási akciókat láthatunk és nem fordítottak jelentősebb forrást ezekre a feladatokra. Pedig naponta 500-600 új kátyú keletkezik a főváros túlterhelt útjain, az elhasznált közutakon. Sok esetben szinte meg kell állniuk az autósoknak, olyan veszélyes gödrökkel és repedésekkel találkoznak.

– Államtitkár úr! A megoldás önök szerint az, hogy mindenhová sebességkorlátozó vagy terelőtáblákat helyeznek ki ahelyett, hogy az aszfaltréteget javítanák meg. A pazarló látványberuházások helyett azonban hasznosabb helye is volna a milliárdoknak: azt gondolom, jobb lenne, ha az utak minőségének javítására fordítanának komoly összeget. Kérdezem:

• Hogyan juthatnak el az autósok tengelytörés nélkül a nemzet főterére?
• Milyen forrásokat tervez a kormány az útfelújításokra a közeljövőben?

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarország központi költségvetése idén is, tavaly is több tételben tartalmazott önkormányzati közutak karbantartására, felújítására felhasználható forrásokat. Ezen túl a közterületek és a közösségi közlekedés fejlesztésére is rendelkezésre állnak a források, amelyek fedezetet biztosítanak a beruházáshoz kapcsolódó közutak felújítására is. A kormány 2012-ben többek között adósságátvállalással és központosított előirányzatokkal támogatta a Fővárosi Önkormányzatot. 2013-ban és 2014-ben a felújítandó fővárosi utak tervezéséhez és kivitelezéséhez szükséges forrás a Fővárosi Önkormányzat költségvetésében rendelkezésre áll.

– Képviselő úr! A megvalósítandó beavatkozások listája közel 90 elemet tartalmaz, amely várhatóan bővülni fog. Magyarország  2013. évi költségvetése egy és két számjegyű országos fő közlekedési utak fővárosi szakaszai karbantartásának támogatása című előirányzatban elkülönített forrást tartalmaz támogatási szerződésben meghatározott közutak és hidak karbantartására és felújítására. Külön előirányzatból finanszírozható burkolatlan utak szilárd burkolattal való ellátása és a csapadékvíz elvezetése. A Széll Kálmán tér felújítására, a Ferihegyi út meghosszabbítása, a rákoshegyi Baross utca tehermentesítése, a Káposztásmegyer vasúti és egyéb fővárosi közösségi közlekedés fejlesztésére is fedezetet biztosít. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít a fővárosi utak központi költségvetésből történő finanszírozására.

Mi történt a Malév csődje óta, avagy elszállt-e a remény egy nemzeti légitársaság beindítására?

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Államtitkár úr! Február 3-án múlt egy éve annak, hogy a Malév 66 év működés után leállította járatait. A hírre sokan már fel sem kapták a fejüket, várható volt a csőd bejelentése. Azt tudjuk, hogy a Malév működtetéséből fakadóan a költségvetés közvetlen és közvetett árbevétele 70 milliárd forint volt, azonban ez az összeg a fenti tételeknek csak töredéke. A kiválóan képzett pilótáknak, légiutas-kísérőknek csak egy része, közülük is sokan csak más földrészen tudott a szakmában elhelyezkedni, tömegesen vannak, akik mind a mai napig a munkaerő-közvetítők irodáit járják. Bár Orbán Viktor miniszterelnök még a csőd napján tett egyik nyilatkozatában nem zárta ki az újraindulás lehetőségét, azonban mindenki tudta, hogy ez a kijelentése csak egy nyugtató hatású pirula volt az akkor lázban égő szakmának. Kérdezem:

• Mekkora kárral járt a Malév csődje?
• Felmérte-e már a kormány, hogy milyen közvetlen, illetve az utazási irodák, szállodák, idegenforgalmi vállalkozások elmaradt bevételei nyomán milyen közvetett bevételkiesést idézett elő a nemzeti légitársaság leállítása?
• Hány volt maléves munkavállaló maradt mind a mai napig kenyérkereset nélkül, illetve milyen lépéseket tettek lejárt, lejáró szakszolgálati engedélyük bármilyen módon történő fennmaradása érdekében?
• Nem tartja-e presztízsveszteségnek, hogy komoly üzletemberek keresnek máshol befektetési lehetőséget csak azért, mert körülményesen tudnak eljutni egy olyan országba, ahol a GDP 9 százalékát adják az idegenforgalmi vállalkozások, amely büszke turisztikai attrakcióira, amely az egészségturizmus fellegvára?
• Foglalkoznak-e egy új nemzeti légitársaság indításával, vagy ezt a púpot leveszik a hátukról azzal, hogy megvárják a küszöbön álló új magyar vállalkozók által létrehozott légitársaság piacra lépését?

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány kiemelten fontosnak tartja egy új nemzeti légitársaság kialakítását, azonban soha nem hangzott el ígéret arra vonatkozóan, hogy a magyar állam kizárólagos vagy többségi tulajdonában álló új légitársaság beindításában gondolkodna. Ilyen értelmű kijelentést már csak azért sem tehetünk, mert figyelemmel az Európai Bizottság 2012. év elején hozott döntésére, új légitársaság létrehozásának állami forrásokból történő finanszírozását nem is látjuk lehetségesnek. Ebben a kérdésben az állami vagyongazdálkodási eszközrendszer keretében nincs mozgástér.

– Képviselő úr! Nem az a kérdés tehát, hogy tisztában vagyunk-e egy nemzeti légitársaság nemzetstratégiai, nemzetgazdasági jelentőségével, hanem az hogy találunk-e ma olyan pénzügyi vagy szakmai befektetőt, aki komolyan érdeklődik egy új hazai légi cég megalapítása iránt. A sajtóban ugyan időről időre felröppenek optimista várakozásokat tükröző híradások új magyar légi fuvarozó közeli beindulásáról, nekem azonban nincs tudomásom arról, hogy egy piacon versenyképes és pénzügyi szempontból is fenntartható üzleti modellel lépett volna színre bárki is, aki egyúttal a szükséges induló tőkét is le tudná tenni.

– Képviselő úr! Sajnos, jelenleg egy Budapest központú nemzeti légitársaság felállításának nem kedveznek a külső körülmények sem. A légiközlekedési piacon évek óta folyik a konszolidáció, a szektort övező válságnak újabb és újabb áldozatai vannak, az európai légitársaságokat pedig most az adósságválság miatti gazdasági lassulás is sújtja. A negatív körülmények ellenére munkatársaim és szakértő csapataik továbbra is keresik az új nemzeti légitársaság létrehozásának lehetőségét, minden komoly érdeklődővel, szakmailag alkalmas és tőkeerős külső befektetővel kész a kormány érdemi tárgyalásokat folytatni az új hazai légi cég megalapításáról, amelyben szükség esetén a befektető igényeihez rugalmasan alkalmazkodva és konkrét üzleti terv ismeretében a tulajdonos mellett legfeljebb kisebbségi tulajdonosként a magyar állam is kész szerepet vállalni.

Holt tart az Arany Alkony idősotthonok ügyének megoldása?

IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! A legutóbbi hír, miszerint Budapest főváros kormányhivatala visszavonta a korábbi fenntartó, a Kálvin János Presbiteri Misszió működési engedélyét, a bentlakó és a hírről értesülő idős emberek aggódását válthatja ki. A félreértések, félreértelmezések és konfliktust gerjesztő hírverések méltatlan helyzeteket alakítanak ki, időseink iránt elkötelezett politikusaink és szakembereink felé bizalmatlanságot keltenek.

Tájékoztatását szeretném kérni:

• Az 1300 idős lakó ellátási biztonságát veszélyeztetheti-e az ismétlődő tulajdonosi és működtetői bizonytalanság?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Igen, hosszú ideig fönn állt az a helyzet, amely nemcsak 1300 idős embernek, hanem hozzátartozóik életét is nehezítette, és közel 600 dolgozónak is az életét teljesen bizonytalanná tette. Azt gondolom, hogy az a döntéssorozat, amelyben mind az Országgyűlés, mind a kormány, mind pedig a főváros közösen segítette a megoldást, végül is a megoldást eredményezett.

– Az Arany Alkony jelenleg a fővárosban, illetve Törökbálinton lévő intézményeiben lévők, az ott dolgozók és az idősek is megnyugodhatnak, hiszen tulajdonosváltás történt. Eredménye, hogy az összes tulajdon cégestül, mindenestül hozzájuk került, másrészt pedig most április 1-jétől megkapják a működési engedélyt is, amely véglegesíti azt a lehetőséget, hogy azok az embertársaink, azok az idősek, akik a legrászorultabb, legelesettebb élethelyzetben vannak, nem tudnak már családi környezetben élni, megkapják azt a gondoskodást, ápolást, segítséget, amit egyébként eddig is megkaptak. Hozzáteszem: annak idején ez úgynevezett emelt szintű idősotthon volt, sokan lemondtak a lakásukról, eladták, és annak a pénzéből mentek az otthonba, tehát mondhatnám azt is, hogy fölégették maguk után a hátteret, nem tudtak volna sehova visszamenni, éppen ezért volt ez egy fontos döntés. Természetesen az új működtetőktől is elvárjuk, hogy tisztességgel, becsülettel végezzék a munkájukat.

Támogatja-e a kormány Békés megye ivóvízminőség-javító programjának EU-s pályázatát?

VARGA ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Mint már ön is bizonyára tudja, folynak Békés megyében az Európai Unió előírásának megfelelő ivóvíz biztosítását szolgáló fejlesztések. Ennek egy nagyon fontos és meghatározó eleme, hogy szomszéd országból, az aradi térségből indított ivóvízvezetéket építenének ki. Amikor ez a projekt elkezdődött, akkor ehhez megvolt a megfelelő politikai támogatás is mind az országban, mind a megyében. A megfelelő tanulmányok el is készültek, Békés és Arad megye ivóvíz-szolgáltatói megállapodtak ennek megvalósításáról. Létrehoztak egy közös vállalatot, megállapodtak a projekt finanszírozásában. A vezeték magyarországi szakaszának megvalósítására egy európai uniós pályázat készült. A pályázati anyaghoz szükséges a két kormány által aláírt, az ivóvízvezetékkel való határmetszésre vonatkozó technikai megállapodás. Kérdezem:

• Támogatja-e a a mostani kormány az aradi vízátvezetés megvalósítását?
• És ha igen, akkor mikorra várható ennek a technikai megállapodásnak az aláírása a román kormánnyal?

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kérdésben érintett projekt Békés megyében 66 település mintegy 300 ezer lakosának egészséges ivóvízellátását biztosítja. A fejlesztési projekt előkészítése során változatelemzés készült, amelyben a legköltséghatékonyabb és legelőnyösebb megoldásnak az aradi vízátvétel bizonyult. A projekt jóváhagyásához azonban a magyar és a román kormány között államközi megállapodás szükséges a határt metsző vízátadó vezeték megépítésére. A miniszterelnök határozatával felhatalmazást adott a megállapodás létrehozására. A román kormány a kormányközi megállapodás kezdeményezését 2011. október 19-én jóváhagyta, majd 2012. február 20-án megtörtént a nemzetközi megállapodás tervezett szövegének véglegesítése is. A kormány ez alapján megadta a felhatalmazást a magyar-román államhatárt metsző vízszállító vezeték építésének és üzemeltetésének szabályozásáról szóló megállapodás szövegének végleges megállapításához, a külügyminiszter is kiállította a meghatalmazási okiratot.

– Képviselő úr! A beruházás magyarországi környezeti hatásvizsgálata 2012-ben lezárult. A külügyminisztérium 2012 nyarától kezdődően több alkalommal is sürgette a román felet, hogy hagyja jóvá a határt keresztező vezetékkel kapcsolatos megállapodást. A román fél szerint a vezeték megépítéséről rendelkező kormányközi megállapodás elengedhetetlen feltétele saját környezetvédelmi engedélyezési eljárása, amely minimum hat hónapot vesz igénybe. A magyar kormány a projekt végrehajtása érdekében intenzív diplomáciai lépéseket tett, ám a román fél elhúzódó bürokratikus lépései miatt egyelőre nem történt előrelépés az ügyben.

Biztosíthatom róla, hogy mindent megteszünk e kiemelten fontos fejlesztés megvalósításáért.

Kinek kell a Verőcei Betegotthon komplexuma?

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): – Államtitkár úr! 2012. október 1-jén írásbeli kérdést nyújtottam be miniszter úrhoz a Magyar Honvédség Honvédkórház Verőcei Betegotthon Kecskemétre történő áttelepítéséről. Viszonválaszában arról kaptam tájékoztatást, hogy a költséghatékonyság növelése, illetve az akut finanszírozási problémák teszik szükségessé magát a döntést és annak végrehajtását. Ez vélhetően nem így van, mivel információm szerint a Verőcei Betegotthon épületegyüttesét 2012-ben megközelítőleg 100 millió forintért felújították, ahol csak a szennyvízhálózat kiépítése 70 millió forintot emésztett fel a honvédelmi költségvetésből. Az itt elhelyezésre kerülő krónikus betegek, illetve a hozzátartozók jelentős költséggel, 2000-2500 forint/nap összeggel járulnak hozzá a kiváló állandó szakápolói gárda lelkiismeretes tevékenységéhez. Az intézmény gazdaságos irányításának köszönhetően csak 45 millió forint ráfizetéssel, plusz üzemeltetési költséggel rendelkezik, ami egyedülállóan alacsony nemcsak a Magyar Honvédség egészségügyi intézményei között, hanem országos viszonylatban is. Az intézményben 110 fő dolgozó végzi lelkiismeretesen munkáját, és mintegy 100 fő krónikus beteget ápolnak.

– Államtitkár úr! Tudomásom szerint néhány éve külön vizsgálat készült az otthon rentábilis üzemeltetésének lehetőségeiről, és megállapították, hogy az OEP területi ellátási feladatok megtartása mellett minimális átalakításokkal megoldható a nullszaldós működés. Ezek után érthetetlen módon a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ parancsnoka azt a tájékoztatást adta, hogy június 30-ával bezárja az intézetet. Kérdezem:

• Mi indokolja az otthon bezárását?
• Mi lesz a 110 fő dolgozó és a betegek sorsa?
• Kinek kell a Verőcei Betegotthon komplexuma?

+

VARGHA TAMÁS, honvédelmi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A betegotthon bezárását elsősorban az intézmény előnytelen infrastrukturális adottságai és a betegotthon által éves szinten termelt 200 millió forintot meghaladó veszteség indokolja. Ami kérdéséből az ott dolgozó és munkájukat lelkiismeretesen végző munkatársainkra vonatkozik: számukra a Honvéd Kórház felajánlotta azokat a munkahelyeket és beosztásokat, amelyek más telephelyén feltöltetlenek, pontosan azért, mert a sorsuk fontos számunkra, és a jövőben továbbra is biztosítani kívánjuk a foglalkoztatásukat.

– Képviselő úr! Ahogyan azt tettük korábban is, ezúttal is szeretném elmondani, hogy a betegotthonban ápolt betegek ellátása a legkisebb mértékben sem sérül, hiszen a további kezelést igénylőket a Honvéd Kórház Budakeszin található telephelyén fogjuk mindenki számára megnyugtató módon elhelyezni. Azt gondolom: ez mind az otthonban lakó betegeknek, mind pedig a betegotthon lakóinak és hozzátartozóinak megnyugtató.

Végül a félreértések elkerülése végett arról is szeretném tájékoztatni: a verőcei telephely további sorsáról még egyáltalán nem született döntés. Amennyiben az objektum honvédségi célokra feleslegessé válik, úgy természetesen az érvényben lévő állami vagyon hasznosításáról szóló jogszabályok szerint fogunk eljárni.