„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - udvariasan a hangzavarokat, bekiabálásokat nem jelezve  - tallózunk.

Segítették-e a családi adórendszer a népességcsökkenés mérséklését?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Államtitkár úr! Ma hiányzik egymillió munkahely és egymillió gyermek - mondta még 2010-ben a kormányzás legelején a miniszterelnök. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a Bajnai-kormány megalakulásának évében, 2009-ben 34 ezer fővel csökkent az ország lakossága, amely egy Pápa méretű város eltűnését jelentette társadalmunkból.

– Szintén a Gyurcsány–Bajnai-korszak idején következett be az a szomorú tény, hogy hazánk népessége a lélektani 10 millió fő alá csökkent. Mindez persze nem véletlenül és nem előzmények nélkül történt, hiszen 2002-ben a szocialista kormány első dolga volt, hogy visszametssze a családi adókedvezményt, ami ezt követően csupán havi négyezer forintban és csupán a nagycsaládosoknak járt. Ezenkívül megszüntették a népesedési kormánybizottságot, majd később szigorították a gyest és befagyasztották a családi pótlékot, sőt még a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is megszüntették, illetve beolvasztották a családi pótlékba. Ez utóbbi intézkedésnek egyébként semmi értelme nem volt, hatására nem csökkent az adminisztráció. A rendszeren a legszegényebbek nemhogy nem nyertek, hanem még veszítettek is.

– Államtitkár úr! A szocialisták által megteremtett szép új világ a gyermekszegénységet sem csökkentette, sőt negatívan hatott a munkavállalásra is, hiszen a családi pótlék alanyi jogon járt. Nem lehet csodálni, hogy egy ilyen feje tetejére állított családtámogatási rendszerben a gyermekvállalási kedv erőteljesen csökkent. A helyzeten az sem segített, hogy ezalatt Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége azt szorgalmazta - egyetértésben az akkori Szociális és Munkaügyi Minisztériummal -, hogy a kismamák lehetőleg ne maradjanak otthon, hanem minél előbb álljanak munkába szülés után. Tette ezt úgy, hogy a bölcsődék túlzsúfoltak voltak, egy 100 fős bölcsődébe átlagosan 128 gyermek járt akkoriban. Mindeközben 2010 előtt a szocialista kormányok nem védték meg a gyermeket vállaló nőket, ezért a fiatal anyák ki voltak téve annak, hogy elveszítik munkahelyüket. Kiegészítette mindezt a szocialista kormány idején tapasztalható általános bizonytalanság és családellenes hangulatkeltés.

– Államtitkár úr! A romokat nehéz eltakarítani, de a helyzet nem reménytelen. Nem reménytelen, hiszen 2010-ben az Orbán-kormány egy Európában is egyedülálló, átfogó, arányos és családi alapú adórendszert vezetett be. A tények magukért beszélnek, viszont fontos annak utánajárni, hogy az intézkedések a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró családokat is lehetőség szerint a jövőben támogassák. Kérdezem ezért:

• Segítette-e a családi adórendszer és a családtámogatás a népességcsökkenés mérséklését?
• Részesülnek-e a kedvezményekből a bérből és fizetésből élők is?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, a romokat nehéz eltakarítani. Való igaz, nemcsak eltakarítani, hanem helyette egy új rendszert kell felépíteni. Tehát itt egy probléma kezeléséről és egy új rendszer felépítéséről van szó, de azért hadd utaljak arra, hogy nagyon hosszú távú folyamatok a demográfiai folyamatok. Itt változást elérni csak hosszú és szívós munkával lehetséges.

– Képviselő úr! Említette az egykulcsos arányos jövedelemadó-rendszert, amelynek egyetlen igazi nagy preferenciája van: a családosok élveznek kedvezményt ebben a rendszerben. A 2011-es adatok azt mutatták, hogy több mint egymillióan tudták érvényesíteni a családi kedvezményt 180 milliárd forintos összegben, még pontosabban: egy gyermek után 54 milliárd, két gyermek után 67 milliárd, három gyermek után 51 milliárd forintnyi kedvezményt tudtak érvényesíteni, és nyilvánvalóan ennek megvan és idővel meglesz a demográfiai hatása is. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre még a 2012-es adatsor, de azzal számolunk, hogy itt is minimum 180 milliárd forintos kedvezményt sikerül érvényesíteni.

– Képviselő úr! A kedvezmény érvényesítésének szabályaiból következően a lehetőséggel azok tudnak élni, akik legális, értékteremtő munkából szereznek jövedelmet, hiszen a gyermekek után járó kedvezmény összegével az adóalap csökkenthető, az adóalap pedig csak akkor mutatható ki, ha van legális formából szerzett, bevallott bevétel. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a rendszerben a legális foglalkoztatást támogatja a személyi jövedelemadó, és a gyermekvállalást is itt, áttételesen a fehéredő gazdaságban támogatja.  Az ön kérdésére tehát, amikor felteszi a kérdést, én úgy gondolom, hogy a bérből és fizetésből élők részesültek ebből a kedvezményből, és nem pedig azok, akik a jövedelmüket eltitkolják, tehát itt nagyon fontos ennek az elemnek a kiemelése is.

– Képviselő úr! A demográfia hosszú távú folyamatok következménye. Azért önmagában mégis az a szám, hogy 2012-ben az élve születések száma 2250-nel emelkedett 2011-hez képest, nagyon kedvező tendencia. Valószínűleg egyfajta trendfordulónál vagyunk. A természetes fogyást még nem sikerült megállítani, ez hosszabb távú folyamat, de az üteme már lassul, miközben az élve születéseknél egyfajta növekedést láthatunk. Úgy gondolom, hogy ebben a családi kedvezménynek, a családbarát személyi jövedelemadónak nagyon nagy szerepe van, és nyilvánvalóan még más további tényezőknek, a foglalkoztatást elősegítő lépéseknek vagy az óvodai és a bölcsődei férőhelyek bővítésének is. Reméljük, hogy ez a trendforduló tartós lesz, és a személyi jövedelemadó-rendszer hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a demográfiai helyzet javuljon.

+

STÁGEL BENCE: – Államtitkár úr! Megkülönböztetetten fontos, hogy a családbarát szemlélet az élet minden területét átszője. Örömteli tény, hogy a legális foglalkoztatást is  támogatja a kormány. A családi adókedvezmény meghonosítása, a családbarát munkahelyprogram további folytatása mind-mind az mutatják, hogy jó úton haladunk. Azt kérem: ne álljunk meg ezen az úton. Folytatni kell ezt a munkát, hiszen - ahogy válaszában ön is említette - 2012-ben 2011-hez képest 2,6 százalékkal nőtt az élve születések száma Magyarországon. Ennek fényében a válaszát elfogadom.

Veszélyben a családi gazdálkodók!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Nagyon komoly és súlyos probléma, a családi gazdaságot érintő problémára, mégpedig a területalapú támogatások igénylésének visszásságaira hívom fel önnek is a figyelmét. Konkrét történetet mondok. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal  egy 2009-es jogszabályi változásra hivatkozva, egy téti családi gazdálkodótól 41,8 millió forintot követel vissza olyan földterület után, amit bizonyítottan a család használ, és betartják a támogatás igénybevételéhez szükséges összes jogszabályt. Az MVH a támogatásigénylést mégis jogellenesnek ítélte, arra hivatkozva, hogy nem a családi gazdaság vezetője a teljes terület jogos földhasználója, hanem vannak a gyermekei nevén is területek. Tehát nem veszi figyelembe az MVH, hogy ez egy családi alapú gazdálkodás, nagyjából tíz éve.

– Államtitkár úr!  Nem egyedi eset, számos hasonlóval találkoztam. Ilyen ügyek kapcsán több vesztes pere volt a minisztériumnak, ennek ellenére nem érti meg, hogy ha a jogszabály nem jó, akkor módosítani kell, nem kellene általa családi gazdaságok százait tönkretenni. A fő probléma az, hogy egy másfél évvel ezelőtti törvénymódosítással a Vidékfejlesztési Hivatal már az elsőfokú határozat után inkasszózhatja a gazdálkodók, a családi gazdaságok bankszámláját. Tehát nem várják meg, hogy vége legyen a bírósági eljárásnak, azonnal leemelhetik a pénzt. Nem egy fiatal, nyertes pályázatú gazdálkodóknál éltek ezzel a lehetőséggel.

– Államtitkár úr! Ha nem fontolják meg ezeket a döntéseket, tömegesen mennek tönkre családi gazdálkodók, ráadásul úgy, hogy közben az MVH sorban veszíti el az ezzel kapcsolatos pereket. Tehát az a kérdésem, most már szóban is, nem csak írásban:

• Meddig játszanak még az MVH-nál ezzel a történettel?
• Mikor veszik már végre észre, hogy nincsen igazuk?
• Mikor lesz az, hogy egy képviselői kérdésre nem egy jogszabálygyűjteményt küldenek, hanem érdemben intézkednek?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tudja, egy kicsit megmosolyogtató, amikor az ön szájából a családi gazdaságokért aggódó interpellációt hallok. Öntől, aki a Gyurcsány–Bajnai-kormány államtitkáraként a tőkés nagygazdaságok, nagyüzemek szekerét tolta és az érdekeit képviselte, most hirtelen a családi gazdaságok megmentőjeként tündöklik itt a parlamentben.  Amikor ön államtitkár volt, az Európai Számvevőszék ellenőrizte 2010. január 25. és 29. között a támogatásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettséget, így ön is nagyon jól tudja, hogy a földalapú támogatásoknál ellenőrizni kell, hogy az adott földterület az adott időpontban az adott gazdálkodó használatában van-e. Az Európai Számvevőszék megállapította, hogy hibás gyakorlatot végeztek, amikor miniszteri rendeletben megkövetelték, hogy a támogatás kérelmezője a tárgyév június 9-én földhasználóként legyen nyilvántartva. 

– Képviselő úr! Másik nagyon nagy tárgybeli tévedése, hogy nem a családi gazdaságot, hanem a családi gazdaság vezetőjét és az egyes tagjait illeti meg a támogatás. Nem értem, hogy miért keveri a támogatás tekintetében a családi gazdaságot meg a családi gazdaságok tagjait, hiszen 2010-ben a Számvevőszék megállapításától kezdődően a miniszteri rendelet határozta meg, hogy hogyan kell a támogatás alapján a földhasználónak bejelenteni a földhasználati kérelmet. Nagyon nehezen tudom elfogadni vagy elhinni, hogy 2010-től, akik az új rendeletnek megfelelően jelentették be a földhasználatot, nem értesültek arról, hogy miként kell bejelenteni a használatot. Egyébként az MVH semmi mást nem csinál, mint ellenőrzi a rendeletnek megfelelően a földhasználatot.

– Képviselő úr! Szeretném önt megnyugtatni, hogy ezt a problémát nemcsak ön ismeri, hanem mi is ismerjük és a megfelelő jogszabályt meg fogjuk alkotni. Csak tudja, amikor ön politikai államtitkára volt a Gyurcsány-Bajnai-kormánynak, önök egy lépést sem tettek, pedig 2010 januárjában már tudták, hogy a földhasználat szabálytalanul van bejelentve.

– Képviselő úr! Ön olyan dolgot kér számon rajtunk, amit önök rontottak el.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Ugyanolyan önfényező semmitmondó válasza, mint a korábbi írásbeli kérdésemre. A családi gazdálkodók ennek aligha örülnek. De hát mit várjanak el olyan emberektől, akik már márciusban, amikor az összes tavaszi vetőmag a zsákban van, rekordtermést emlegetnek? Hát ki kell menni a határba, államtitkár úr, el kell menni ehhez a családi gazdálkodóhoz, viszi mindenét a víz, a pénzét meg az MVH.

– Államtitkár úr! Én azt kérem önöktől, vegyék már komolyan ezt a témát, és ne küldjék bíróság elé az összes családi gazdálkodót egy olyan szabály miatt egyébként, amit valóban mi módosítottunk, de nem visszamenőleges hatállyal. Meg kell nézni az eddigi összes vesztes pert, államtitkár úr. Ha önnek lenne igaza, akkor minden pert megnyert volna az MVH, egyébként meg eddig az összeset elvesztette. Ha ez nem elég tanulságos, ugyan nincs precedensjog Magyarországon, de legalább akkor a fejükhöz kaphatnának és észhez térhetnének!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 198 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében a választ elfogadta.

Mit tesz a kormány a minimálbéren élők megsegítése érdekében?

PATAY VILMOS (Fidesz): – Államtitkár úr! A 2011-ben elkészült magyar munkaterv - összhangban a Széll Kálmán-tervben és a konvergencia-programban vázolt  irányelvekkel - határozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munkaerőpiac rugalmasságának növelése, a munkaerő versenyképességének javítása a képzési rendszer kialakításával, a munkahelyteremtés és a legális foglalkoztatás ösztönzésével, a foglalkoztatás biztosításával mindazok számára, akik támogatás nélkül nem tudnak elhelyezkedni.

– Miközben számos európai országban befagyasztották a minimálbér összegét, addig Magyarországon a minimálbér idén 5,4 százalékkal, 93 ezerről 98 ezer forintra nőtt. Ennek köszönhetően összesen 619 ezer munkavállaló jár jobban. 2010 óta a második Orbán-kormány 24,5 ezer forinttal emelte a minimálbért, nagyobb mértékben, mint a baloldali kormányok 2002-2010 között. Az első Orbán-kormány 2002-ben 40 ezerről 50 ezer forintra emelte a minimálbér összegét. Így a bruttó átlagkeresethez viszonyítva az 1998-as 28,8 százalékról 40,8 százalékra emelkedett a minimálbér 2002-re. Ezt követően a szocialista kormányzat 2004-ig nem emelte a minimálbért, és később sem tudott érdemi változást elérni, így a minimálbér a bruttó átlagkereset 36,3 százalékára esett vissza. Ennek fényében nem meglepő, hogy a baloldali pártok mind a mai napig nem tudnak elszakadni a minimálbérből élők sanyargatásától, hiszen Bajnai Gordon tervei szerint 66 ezer forintra csökkenne a minimálbér összege. A baloldali ellenzéki szövetség résztvevői nem tanultak a 2002-2010 közötti szocialista kormányok hibáiból, mert továbbra is érzéketlenek az emberek mindennapi problémái iránt.

– Államtitkár úr! Több százezer ember megélhetése szempontjából kulcsfontosságú a minimálbér folyamatos emelése. Ezért is kérdezem:

• Mit tesz a kormány a minimálbéren élők megsegítése érdekében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2013. január 1-jétől a kormány 5,4 százalékkal, 93 ezerről 98 ezer forintra növelte a minimálbért. Ezzel egyrészt 620 ezer embernek nő a fizetése, másrészt az inflációt meghaladó emelésnek köszönhetően a fizetések vásárlóértéke is növekszik, harmadrészt a kormány adópolitikájának legnagyobb nyertesei a családok, ezért a minimálbérből élők is érvényesíthetik a családi adókedvezményt, negyedrészt pedig további intézkedésekkel javul a minimálbérnek az átlagbérhez viszonyított aránya. Mindezt úgy tette a kormány, hogy a minimálbér emeléséről előzetesen egyeztetett a munkáltatói és a munkaadói oldallal is. Velük egyetértésben alakította ki ezt a javaslatot. Ön is említette, de érdemes visszaidézni: három év alatt a kormány 24 500 forinttal emelte a minimálbért, a 2002-2010 közötti időszakban, vagyis nyolc év alatt nem volt ilyen arányú minimálbér-emelés.

– Képviselő úr! Az idei minimálbér-emelés – mint említettem 620 ezer érintett munkavállaló számára valóban reálbér-növekedést biztosít. A Nemzeti Bank legfrissebb inflációs jelentése 2013-ra 2,6 százalékos pénzromlást prognosztizál, ez azt jelenti 5,4 százalékos minimálbér-emelésnél, hogy a reálértéke 2,5-3 százalékkal emelkedhet ebben az esztendőben.

– Képviselő úr! 2002-ben a minimálbér az országos bruttó átlagbér 41 százaléka volt, 2010-re ez 36 százalékra csökkent. Ennyit a társadalmi egyenlőtlenségekről. A szocialista kormány idején nőtt a távolság a minimálbér és az átlagbér között. Ezt próbálja ledolgozni most a kormány: 2012-ben ez az arányszám újra a 40 százalék fölé, még pontosabban 42 százalékra emelkedett. Tehát a különbség a minimálbér és a bruttó átlagbér között csökkent azzal, hogy jelentős minimálbér-növekedés játszódott le az elmúlt időszakban. A kormány a minimálbéren élők helyzetének javítása mellett gondot fordít arra is, hogy ne jelentsenek túlzott terhet a munkaadó vállalkozások számára sem. A 2012. évi jelentős minimálbér-emelést a szociális hozzájárulási adóból leírható kedvezménnyel segítettük, és kisebb mértékű adókedvezmény még 2013-ban is érvényesíthető.

– Képviselő úr! A 2013 elején elindított munkahelyvédelmi akcióterv keretében meghirdetett munkáltatói költségcsökkentésnek fő célcsoportjai közé tartoznak az alacsony képzettségű munkavállalók, a minimálbéres munkavállalók is. Hadd emeljek ki még egy fontos momentumot: a versenyszféra munkáltatói és munkavállalói szervezeteivel kötött megállapodás szerint a 2013. évi minimálbér-emelés során tizenegy nehéz helyzetben lévő ágazatban fél évig az állam átvállalja a minimálbér-emelés vállalkozókra jutó terhelési költségeit. Tehát az állam azon is próbál segíteni, hogy ez ne jelentsen túlzott terhet a vállalkozások számára, valóban tudjanak alkalmazni foglalkoztatottakat minimálbéren is.

PATAY VILMOS: – Köszönöm szépen, a választ elfogadom.

Miből áll és mennyit ér az állam vagyona?

NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): – Államtitkár úr! Az állam vagyonának, a vagyon szerkezetének, a vagyontárgyak értékének megismerhetősége közérdek, állampolgári jog. Emellett az államvezetés egyik alapvető feltétele. Jelentőségét a kormány is felismerte, és már 2010 augusztusában határozatot hozott, melyben elrendelte az országleltár, azon belül az egységes integrált állami vagyon-nyilvántartási rendszer megszervezését. A feladat végrehajtásának határidejét 2011. december 31-ére tűzte ki. A jelenlegi időszakban azonban még mindig nem áll rendelkezésre az a vagyonregiszter, amelyből az állam kincstári, vállalkozási, társasági, ingó és ingatlan vagyona megismerhető lenne. Kérdezem:

• Mikor lesz végre országleltár?
• Nem gondolják, hogy a sok bába között elvész a gyerek?
• Ki a felelős azért, hogy a kormány e téren immár harmadik éve helyben jár, miközben milliós nagyságrendű közpénzeket költ a vagyonnyilvántartás megszervezésére?
• Érez-e felelősséget azért, hogy mindeddig eredménytelen ez a tevékenység?
• Ki a felelős azért, hogy a kormány lehetetlen teljesítési határidőt szabott és illúziót festett az Országgyűlés elé?
• Ki a felelős azért, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság milliós fizetést élvező vezetői képtelenek ennek a feladatnak a megoldására?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértünk abban, hogy az egységes államivagyon-nyilvántartás alapvetően fontos dolog, éppen ezért az országleltár, ezen belül az egységes, integrált államivagyon-nyilvántartási rendszer megvalósítását előíró kormányhatározat végrehajtása érdekében - ahogy ön is említette - 2011-ben létrejött az országleltár-multiprojekt. Az országleltár szempontjából kiemelt elsődleges adatgazda a hasznosítási és alapadatokra és értékadatokra tekintettel a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., továbbá a vagyoni kör természeti tárgyainak adatait figyelembe véve a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, a helyrajzi szám alapú adatok miatt a Földmérési és Távérzékelési Intézet. Az országleltár-multiprojekt e három intézménynél folyó programokból és abból a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség által vezetett projektből áll össze, amely biztosítja az egyes intézményeknél felmért önálló eredmények összehangolását és integrációját.

– Képviselő úr! Az országleltár elsődleges célja, hogy az állami tulajdonú ingatlanok, tulajdonrészesedések, ingóságok s egyéb vagyonelemek darabszáma és értéke, különböző időpontokban, akár egy bizonyos célra való egyszeri adatszolgáltatásra alkalmas módon lekérdezhető legyen. Megvalósítása több fázisra bontva történik, a tervezett ütemben halad. Az első fázis a tervezett véghatáridőre, 2011. december 31-ére megvalósult. Az „Országleltár-portál 2011” elkészült, s az elektronikus kormányzati gerinchálózatot használó intézményekben mindenki számára elérhető. A második fázisban alakítjuk ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél az integrált vagyon-nyilvántartási rendszert, a kapcsolódó feladatok elvégzése az ütemterv szerint halad. Megtörtént a szükséges közbeszerzési eljárások előkészítése, lebonyolítása és a szerződéskötés az eljárás nyertesével. Jelenleg a megvalósítási szakasz van folyamatban. Befejezési határideje 2014. január 1-je, amely időponttól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő megkezdi új, integrált vagyon-nyilvántartási rendszerének üzemszerű használatát.

– Képviselő úr! Tehát vannak teljesítési határidők, és vannak számon kérhető közbenső határidők. A már elkészült rendszer funkcionalitására alapozva az országleltár-program a harmadik fázis munkálataival folytatódik. Ennek keretében 2014 végéig megvalósul az állami vagyonnyilvántartást támogató egységes adattár és portál, amellyel az állampolgárok számára is elérhetővé válik az állami vagyonnyilvántartásba történő betekintés.

+

NYIKOS LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Mindketten hosszú időt töltöttünk el vállalatvezetéssel, így mindketten jól tudjuk, milyen fontos egy vállalat működtetése szempontjából az, hogy a vezető ismerje a vagyoni, tulajdoni összetételt. Ön számomra új információkat adott, mert újabb határidőket közölt. 2011. december 31-e volt az a határidő, amit a kormány határozott meg a tárca és az összes résztvevő számára. Most újabb határidőket hallottam, 2014 végéig. Tehát a kormány több mint három éve nem tudja megoldani ezt a problémát, miközben azt ígérte, hogy 2012. január 1-jére olyan helyzetet fog teremteni, hogy az érdeklődő állampolgárok, képviselők, mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, megismerheti ezeket az információkat. 

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 196 igen szavazattal, 38 nem ellenében, 5 tartózkodás kíséretében a választ elfogadta.