„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Kerékpárral a fővárosban?

PÁL TIBOR (MSZP): – Az elmúlt években egyre több ember száll kerékpárra és közlekedik nemcsak a vidéki városokban, hanem Budapesten is. A fővárosban 187 kilométer kijelölt kerékpáros-útvonalszakasz található, de ezeknek csak egyharmad része a tényleges kerékpárút, a többi úttesten kijelölt útvonal, kerékpársáv vagy közös a gyalogos- és a kerékpárút. A használhatósága szempontjából is számos kívánnivalót hagy maga után: nincsenek egymással összekötve. Ugyanígy probléma, hogy sok helyütt az útvonal balesetveszélyes, konfliktusokat generál a kerékpárosok, az autósok, a gyalogosok és a kerékpárosok között.

– Államtitkár úr! Számos kerékpárosoknak szóló fejlesztés történik Budapesten, de még mindig találhatunk hibákat, átgondolatlan fejlesztéseket. Az egyik ilyen a Ferencváros szélén, a Duna-parton, a CET épülete mellett. Az ott található kerékpárút régóta elkészült, nagyon korszerű, minden igényt kielégítő, de mind a mai napig nem használhatják a kerékpárosok, pedig a pesti oldalon ezzel válna egységessé a dél-pesti Duna-szakasz egészen a belvárosig, a Csarnok téren keresztül a Múzeum körút felé, illetve az Andrássy út felé. Kérdezem:

• Mi hátráltatja a már elkészült kerékpárutak megnyitását, összekötését a kerékpárral közlekedők számára, hogy biztonságosan tudjanak közlekedni?
• Van-e a központi költségvetésben forrás arra, hogy a fővárosi kerékpárutakat továbbfejlesszék, illetve azok a szakaszok, amelyek elkészültek, összekötésre kerüljenek a biztonságos közlekedés érdekében.

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány a kerékpárutak fejlesztését kiemelten kezeli. A budapesti kerékpárutakat érintő állami fejlesztések között szerepel az EuroVelo Budapest–Szentendre és Budapest–Balaton kerékpárút, melynek rekonstrukciója folyamatban van. A projektek előkészítésére pályázati úton nyertünk forrást, amit a megvalósíthatósági tanulmány és az előzetes vizsgálati dokumentáció készítésére használtunk fel. Az EuroVelo Budapest belterületén hiányzó vagy javítandó szakaszait részletesen átvizsgáltuk, meghatároztuk a megvalósításhoz szükséges tervezési, építési, korszerűsítési munkákat. A projektek további munkafázisainak időbeli ütemezése, és a források biztosítása folyamatban van.

– Képviselő úr! A 2012-es központi költségvetésről szóló törvény a fővárosi kerékpárutak fejlesztésére nem tartalmaz önálló költségvetési tételt. Unió-finanszírozással megvalósuló program, amely a Budapesti Közlekedési Központ projektirányításával valósul meg. 2011 és 2012 során hat kerékpárútszakasz épült meg mintegy 12 kilométer hosszon. Megtörtént az Andrássy úti biciklisáv és parkolósáv megcserélése. A Duna-parti sétányon megépült kerékpárút ideiglenes megnyitására a terület vagyonkezelője már tett lépéseket. Amint a források tekintetében pontosabb ismereteink lesznek, képviselő urat tájékoztatni fogom.

Mikor tesznek végre rendet a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása körül?

BERTHA SZILVI (Jobbik): – Államtitkár úr! Lassan három éve ígérgetik, hogy a szocialisták által pazarlóvá és diszkriminatívvá tett igazságtalan támogatási rendszert átalakítják, a miattuk bajba került foglalkoztató cégeket pedig egyszeri kompenzációval kisegítik. Lassan három éve ígérgetik, hogy végre rendet tesznek, de apróbb módosításokon kívül csak további pénzszórás történt. Volt ugyan egy 900 milliós pályázat, a gond csak az, hogy pont a bajba jutott cégek nem tudtak élni a lehetőséggel, ismét a szocialista idők kegyeltjeinél kötött ki ez a pénz is. Ezeknek a visszaéléseknek a következménye, hogy mára számos megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég tönkrement vagy a csőd szélére került. Van köztük 55 éves múltú is.

– Államtitkár úr! Közel 30 ezer érintettről beszélünk, akik dolgozni akarnak, akiknek a megélhetése a tét. De ehhez foglalkoztatók és normális jogszabályi körülmények kellenek. Kérdezem:

• Mikor tesznek végre rendet a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása körül?
• Miért nem bocsátják társadalmi vagy legalább szakmai konzultációra az érdekképviseletekhez?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! A megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató munkaadók akkreditációjáról, ellenőrzéséről, támogatásának szabályairól szóló 327/2012. számú kormányrendelet megjelent a Magyar Közlönyben. E rendelet alapján az egészségkárosodott személyek munkaerőpiacra történő visszavezetése érdekében teljes mértékben átalakul a foglalkoztatás támogatási rendszere.

– Tisztelt Képviselő asszony! Nyilván elkerülte a figyelmét ez az alapvetően fontos rendelkezésünk. Az új támogatási rendszerben a mérhetőség, az eredményesség és a hatékonyság szempontjai, valamint az ellenőrzés kapnak kiemelt szerepet. Az állami szerepvállalás, az állam érdekeinek érvényesítése erősödik, a foglalkoztatókkal szembeni elvárások átalakulnak, szigorodnak. A magasabb szintű és egységes akkreditációs követelmények mellett új, átfogó ellenőrzési rendszer biztosítja a szakmai követelmények folyamatos teljesítését. Megváltozik a támogatások célja: a védett körülmények közötti tartós foglalkoztatás megtartása mellett fontos lesz, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását segítsük, képzettségüknek és egészségi állapotuknak megfelelő munkavégzés feltételeit biztosítsuk. Az állapotukból adódó foglalkoztatási hátrányok kiegyenlítése és a nyílt munkaerőpiacra való visszavezetésük is fontossá válik. Megvalósítása tervszerűen halad. Köszönöm a kérdését, bízom benne, hogy ön is elismeri: alaposan dolgozunk, és több ilyen kérdése nem lesz.

Uránbányászat Pécs városa alatt?

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A Wildhorse ausztrál projektcég újra uránt kíván bányászni a Mecsekben, részben Pécs városa, a szülővárosom alatt. A tervek érthetően aggodalmat keltenek a lakosságban a környezeti kockázatok miatt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a város a mai napig sem heverte ki a korábbi uránbányászat környezeti kárait. A napokban Finnországban történt eset, amely során egy uránbányában gátszakadás történt, pedig világosan megmutatta, hogy még a legfejlettebb technológia sem tud garanciát adni a balesetek elkerülésére. A beruházás a gazdasági gondokat sem fogja megoldani, számszerű foglalkoztatási hatása, hogy úgy mondjam, a jelenlegi becslések alapján elhanyagolható.

– Államtitkár úr! A Wildhorse stratégiai megállapodásokat kötött két magyar állami céggel, így az uránbányászat most már kormányzati szintű stratégiai projekt lett. A kormány megrendelésére október 15-ig el kellett volna elkészülnie annak a megvalósíthatósági tanulmánynak, amely az uránbányászat újrakezdéséről szólna, de ez máig nem született meg. Azt viszont tudjuk, hogy a tanulmány készítésében független szakértők nem vesznek részt. A pécsiek az eddigi fejleményekről semmilyen érdemi tájékoztatást nem kaptak. Kovács Pál államtitkár azt ígérte, hogy a helyiekkel minden információt megosztanak, Orbán Viktor pedig azt állította, hogy a pécsiek akaratán múlik, hogy mi lesz az uránbányászat sorsa. Ehhez képest még a pécsi önkormányzat és a benne ülő kormánypárti parlamenti képviselők, köztük a közgyűlés és a polgármester által megbízott uránügyi biztos sem rendelkezik érdemi tudással az előkészületekről, miközben a cég már próbafúrást készítenek elő Pécs területén. Joggal kérdezzük tehát:

• Mikor készül el a megvalósíthatósági tanulmány?
• A beruházással kapcsolatos döntést kizárólag e tanulmány alapján kívánják-e meghozni? 
• Tervezik-e független szakértők és a pécsi lakosság bevonását is a döntésbe?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Valóban egy rendkívül felelősségteljes kérdésben kell állást foglalni, éppen ezért a mecseki uránbányászat esetleges újraindításához szükséges tanulmány elkészítése nélkül mi sem vagyunk abban a helyzetben, hogy kérdéseire választ adjunk.

– A megvalósíthatósági tanulmány elkészítése érdekében munkacsoport jött létre a fejlesztési tárca energetikáért felelős és vagyongazdálkodásért felelős szakterületeinek közreműködésével. A testület munkájában a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, miniszterelnöki megbízott, a Nemzeti Vagyonkezelő, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, valamint az Országos Atomenergia Hivatal delegáltjai, szakértői vesznek részt. Ez a munkacsoport elfogadta a megvalósíthatósági tanulmány tartalmi irányát és az elkészítési ütemtervet. A résztanulmányok elkészítése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az ön által is említett ausztrál cég között további egyeztetések várhatók, de ismétlem: e tanulmány nélkül és a pécsiek nélkül ez ügyben semmilyen döntés nem fog születni.

Adós, fizess! Adós fizet?

ENDRÉSIK ZSOLT (független): – Államtitkár úr! Magyarország csillagászati mértékű államadóssági mutatóit ismerhetjük, azonban a hazánknak tartozó államokról és a kintlévőségekről nem sokat hallani. Nagyon kevés információhoz jutottam kutatásaim során:  legtöbbet a Szovjetunió felbomlása utáni átvállalt orosz államadósságról lehetett találni, ami 2 milliárd dollár körül mozgott annak idején. Ennek nagy részét áruban törlesztették, főként haditechnikában, gondolva itt a MiG-29-esekre vagy a BTR-80-asokra. A maradék több száz milliós tételt azonban az állam kiadta hasznosításra, aminek egyik fő figurája az MSZP-s Kapolyi László volt annak idején. Állítólagosan akkoriban körülbelül 70 millió dollárnyi pénz tűnt el a „hasznosítás” közben.

– Az iraki-adósság rendezése is szép történet és üzlet, de sajnos nem Magyarországnak. 2004-ben hazánk is elengedte az irakiak tartozásának 80 százalékát, így a 230 millió dolláros kintlévőségből 46 millió lett egy tollvonásra. Ezen kívül több száz magyar katona vett részt az iraki rendezésben, 16 milliárd forintos költségért, és 77 darab T-72-es harckocsit is ajándékoztunk a demokratizálódó államnak. Megnyitottuk a légterünket is, Taszár kiképzőbázisként üzemelt az iraki rendfenntartóknak. Kérdezem: 

• Megtérült-e ez a befektetés?
• Mely országok és mennyivel tartoznak a magyar államnak?
• Hogyan lehetne behajtani ezeket a tételeket úgy, hogy ne illetéktelenek zsebében kössenek ki?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány az államháztartási törvény 101. §-ában, valamint a hozzákapcsolódó szabályzó kormányrendeletben foglalt jogszabályi előírások alapján megkülönböztetett figyelmet fordít az 1990 előtt, részben klíringvalutában nyújtott kormányhitelek és az akkor keletkezett szaldókövetelések mielőbbi kedvező megtérülése érdekében. Mindenekelőtt tájékoztatnám azért arról, hogy a külfölddel szemben még fennálló kormányzati követelések helyzetéről, azok viszonylatokra bontott összegéről, lejáratáról az éves zárszámadásban részletes összefoglaló található. E beszámolók alapján azonban kiderül az is, hogy a kormányzati követeléseink ma már alapvetően csak a legkisebb fizetési képességgel és készséggel rendelkező adós országokkal szemben maradtak fenn. Néhányat említve a 2011. december 31-ei állapotból: a Koreai NDK-val szemben összesen 29,63 millió klíring rubel, Kubával szemben 151,47 millió transzferábilis rubel értékű rendezetlen követelés áll fenn, emellett Szudán 14,44 millió dollár összeggel, míg Nigéria összesen 3 millió 290 ezer dollárral tartozik, amelyek törlesztéséről eddig még nem sikerült megállapodnunk. A megállapodás és a tényleges éves törlesztések szempontjából rendezettnek tekinthetők ma már az albán és a nicaraguai viszonylatban fennálló követeléseink, melyek összege 2,83 millió dollár, illetve 1,11 millió dollár.

– Képviselő úr! A kormány nagy figyelmet fordít arra, hogy a még fennálló követeléseink rendezése rendezett, átlátható módon, az adott országgal meglévő és tervezett jövőbeni együttműködési elképzeléseinkkel összhangban és a magyar érdekek alapján történjen meg.

Mikor kerül korszerűsítésre a régi 4-es főút Ajak és Kisvárda között?

KOZMA PÉTER (Fidesz): – A hazánkat nyugat-keleti irányban átszelő 4-es számú fő közlekedési útvonal az Ukrajna és Oroszország irányába folytatott közúti személyszállítás és árufuvarozás legjelentősebb, egyik legterheltebb, ha nem a legterheltebb útvonala, és ennek a főútnak a korszerűsítése folyamatban van. Számos megyében, több útszakaszon szakaszosan került sor a felújításra a 4-es számú főútvonalon, legutóbb Berkesz és Ajak között. A munkálatokat számos tényező hátráltatta, többek között a kisajátítási eljárás elhúzódása, azonban ezek elhárulta után a főútvonal korszerűsítésére sor került, közelmúltban forgalomba lett helyezve.

– Államtitkár úr! Ez mind szép, most azonban a az úgynevezett régi 4-es számú főútvonal Ajak és Kisvárda városát összekötő mintegy 10 kilométeres szakaszának a felújításáról szólok. A 4145-ös főútvonal az elkerülő szakaszok megépítése óta egységesen, egyben felújításra még nem került. Az útalap rendkívüli mértékben megsüllyedt, balesetveszélyes, holott a kamion- és személyforgalom Kisvárda irányába, Kisvárda centrumába ezen az útvonalon történik továbbra is. Tisztelettel kérdezem: Mikor kerül korszerűsítésre a régi 4-es főút Ajak és Kisvárda között?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. – Képviselő úr! Valóban így van: a 4-es számú főút Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakaszán számos munka folyt. A 11,5 tonnás burkolat megerősítése a KÖZOP keretén belül - a nyíregyházi szakasz kivételével - a teljes megyei szakaszon megtörtént.. A 4-es számú főút nem engedélyköteles szakaszainak 11,5 tonnás tengelyterhelésre való burkolat-megerősítése a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő beruházásában 15,5 kilométer hosszan 2009. október 30-án megvalósult. Az útszakasz három részből és a záhonyi Tisza-híd magyar oldalon történő felújításából állt, műszaki átadásuk ugyancsak 2009 novemberében megtörtént. A három részszakasz egyike az ön által is említett Ajak-Kisvárda közötti szakasz is, amely magában foglalta a Nyíregyháza-Záhony vasúti híd, valamint a kisvárdai Belfő-csatornahíd felújítását is. Ezen az útszakaszon négy körforgalmi csomópont és az újfehértói csatornahíd felújítása is megtörtént.

– Képviselő úr! A kérdésére válaszolva: a régi 4-es út, a 4145-ös jelű összekötőút Ajak-Kisvárda szakaszának felújítását illetően az előkészítő munkák megfelelően haladnak, az útszakasz szerepel a regionális program 2009-2013-as tervében. A projektjavaslatot 2012. augusztus 14-én benyújtotta a Magyar Közút, a támogatólevelet 2012. október 29-én aláírták, a szerződés megkötése folyamatban van, zajlik a támogatás feltételeként előírt műszaki tartalom felülvizsgálata. A kivitelezés megkezdése 2013-ban várható.

A kis- és középvállalkozások sötét jövőt látnak?

TÓTH CSABA (MSZP): – Készült egy kutatás a közelmúltban, amelynek során ötszáz hazai mikro-, kis- és középvállalkozás vezetőit kérdezték meg arról, hogyan vélekednek cégük árbevételének és eredményének alakulásáról. A kutatás alapján az látszik, hogy a kis- és középvállalkozások következő egy évre vonatkozó árbevétel- és eredményvárakozásai újra csökkenést mutatnak az előző negyedévhez képest. A hazai vállalkozások vezetői közel 3,8 százalékos árbevétel- és 1,6 százalékos eredménynövekedéssel számolnak a jövőben, ezzel az árbevétel-várakozások visszatértek a három évvel ezelőtti, a válság kezdetén mért szintre.

– Államtitkár úr! A kis- és középvállalkozások egyre reménytelenebbnek látják a jövőjüket. Az eredményvárakozások az előző negyedévhez képest visszaestek: a vállalkozások több mint fele stagnálást vagy enyhe növekedést vár, míg a cégek közel harmada profitcsökkenést valószínűsít. Az év eleje óta tartó romló tendencia nem meglepő akkor, amikor a belső fogyasztás gyakorlatilag évek óta stagnál, visszaestek a beruházások, csökken a munkaerő-kereslet, míg az infláció, valamint az adóterhek folyamatosan emelkednek, ugyanakkor a belső tartalékok és költségcsökkentési lehetőségek is kimerültek. Az árbevétel- és eredményvárakozások csökkenése az ágazatok közül leginkább az ipari, valamint a kereskedelmi vállalkozásokat jellemzi. Kérdezem: Önnek mi a véleménye arról, hogy a kis- és középvállalkozások ilyen sötét jövőt látnak? Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások optimistábban várják a jövőt?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt tájékoztatnám, hogy Magyarországon a KSH nyilvántartása szerint 696 680 vállalkozás működik, tehát ebben a tekintetben azért én az 500 mikro- kis- és középvállalkozás vezetőjének megkérdezését és az abból levonható tapasztalatokat kicsit óvatosabban kezelném. Ugyanakkor, amit ön említ, hogy a megkérdezett vállalkozások 1,6 százalékos növekedést számolnak eredményben, és 3,8 százalékos árbevétel-növekedéssel számolnak, azért ez abban a helyzetben, amiben van az európai gazdaság, egy lassú recessziós helyzetben, nem oly rossz eredmény.

– Képviselő úr! Nyilvánvalóan mindannyian azt szeretnénk, hogy a várakozásaik is jobbak legyenek. Hadd utaljak arra, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv kiemelten fontos eleme két, a mikrovállalkozásokat és a kisvállalatokat érintő adózási forma. A kisvállalkozók tételes adója nyolc adót vált ki, és helyette hármat fizet. Ez egy egyszerű adózási forma, ahol 6 millió forintos árbevételig havi 50 ezer forintos átalánnyal a közterhek a vállalkozás számára kifizethetővé válnak. Tehát egyszerűbb adminisztrációs és  tehercsökkenés szempontjából is. A nemzetgazdaság egészét tekintve pedig éves szinten mintegy 25-30 milliárdos tehercsökkenést jelent.

Legális Balaton-feltöltés?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Balatonfűzfő és Balatonkenese között a 2000-es évek közepén a MÁV a vasúti töltés védelmének céljából a parttól 20-30 méter távolságra hullámtörő kövezést, kőszórást alakított ki mintegy 800 méter hosszan. Félő volt ugyanis, hogy a lomha vízmozgás alámossa a partot, és a vasúti pálya megcsúszik. A beruházás engedélyeztetését is a vasúttársaság végezte, a munkához az összes szakhatóság hozzájárult. A kőgát azonban önmagában nem fogja meg a partot, ezért előírták, hogy a part és a kőszórás közötti területet teljes hosszában fel kell tölteni. A kőgátak megépítését követő években a feltöltést nem tudták megkezdeni, így az évek során a természet magáévá tette a kialakított medencéket.

– A 2009-es évben kezdték el a medencék feltöltését, de akkor ez csak nagyon kis részét érintette a területnek, így a környezetben csak kisebb károk keletkeztek. Most azonban folytatják a munkát, és a jelek szerint hamarosan a teljes szakaszt feltöltik a kikötők kotrásából származó mederüledékekkel. Szerencsére a horgászok észnél voltak, saját maguk a fogott halakat áttették a nyílt vízre, valamint október 8-án a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai is halmentést végeztek, így a környezeti kár kevésbé lett jelentős. A mederüledéket az engedélyek szerint 0,8 méteres szintig lehet tölteni, a Balaton normál, 110 centiméteres vízállásánál így lenne egy szabad vízfelület, azonban a jelenlegi aszályos időszakban ez az iszapszint azt eredményezi, hogy a Balatonból ismét kiszakítunk egy közel kilométeres szakaszt.

– Államtitkár úr! Nagyon sokszor volt már téma itt a parlamentben is az illegális feltöltés, ami ellen küzdünk. A Balatonkenese és Balatonfűzfő között jelenleg zajló munkálatok semmivel sem különbek, hiszen a Balaton tómeder részét töltik fel, ami nagymértékben károsítja az élővilágot is. Kérdezem: Néhány papír, engedély birtokában megengedhető a legális Balaton-feltöltés az élővilág kára árán is?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Először is nagyra értékelem az ön környezetvédelem, természetvédelem, vízügyek területén végzett munkásságát, illetve fölszólalásait, biztatom a továbbiakban is erre. Az ön által elmondottak is klasszikus példa:  bármit is teszünk  a természettel szemben, az visszaüt az emberre.

– Képviselő Úr! Ezt a vasútvonalat, ugye, nem most építették. Azzal a ténnyel, hogy megépítették, már nem lehet mit kezdeni.. Ott van, tönkremegy a vízmozgás következtében. Gratulálok, tetszettek volna máshová építeni. A másik oldalon folyamatosan azt hallani, hogy milyen nagy baj a kikötők megközelíthetőségének biztosítása, szükség van a mederkotrásra, az iszapkotrásra a Balatonnál. Csak jelzem: a Balaton környékén egyetlenegy település sem hajlandó befogadni a kikotort iszapot, legfeljebb el lehetne szállítani 60-80-100 kilométerre, sokkal magasabb költségen. Azokról nem is beszélve: ha kikotrom belőle az iszapot, akkor a vízfelület nem nagyobb lesz, hanem kisebb. Ennyit rólunk, emberekről. Először beavatkozunk, és utána megisszuk az egésznek a levét.

– Képviselő úr! Száz szónak is egy a vége: a Balaton mentén sehol nincs olyan hely, csak ez az egy, ahol kazettákba le lehet tenni a kikotort iszapot. A tetejében a kotrás következtében a lerakott iszap jó alapot teremt a nádas kialakulásának, fűzligetek kialakulásának, az állatvilág elterjedésének.