„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Burjánzik a bürokrácia?

Pál Tibor (MSZP):  – Államtitkár Úr! A 2013. évi költségvetés tárgyalása során bizonytalanságban éltek az önkormányzatok, és ez persze azóta sem változott. Az utolsó pillanatig nem tudhatták pontosan, hogy ebben az évben milyen keretek között, mekkora létszámmal folytathatják majd a munkájukat. Önök még az utolsó pillanatban is jelentősen módosították a keretszámokat, csökkentették azt. Erre azt mondhatnánk, hogy beleillik az önök által képviselt „kevesebb feladat, kevesebb munkaerő” elvbe, csakhogy a valóság teljesen más képet mutat.

– Államtitkár úr! Az elmúlt években önök bővítették a hivatalokat. Van már kormányhivatal, létrejöttek a járások, a járási központi hivatalok, új intézményfenntartó központok működnek. Ezekbe a hivatalokba mind új vezetők, titkársági alkalmazottak, gépkocsik és egyéb technikai felszerelések kellettek. Tehát nőtt a hivatalok száma, a bürokrácia is nőtt, miközben azt mondták, hogy ez csökkenni fogják azáltal, hogy az önkormányzatoktól elvették a feladatokat. Közben újabb feladatokat delegáltak az önkormányzatokhoz, miközben sok helyen nincs annyi saját bevételük, amiből ezt finanszírozni tudnák, az állam pedig nem segít.  Viszont vannak olyan települések, városok, sőt kerületek, ahol azt tapasztalhatjuk, hogy az alkalmazottak létszáma akár 50-70 százalékkal is meghaladja a költségvetési törvényben leírtakat. Kérdezem tehát:

Miközben az államhivatalok és azok létszámai burjánzanak, miért szorítják lehetetlen keretek közé az önkormányzatok működését?

Miért nem teremtenek azonos feltételeket a feladatok ellátásához az állam és az önkormányzatok között és a különböző önkormányzatok között?

+

Tállai András, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Néhány helyen teljesen pontatlanul fogalmaz, néhány helyen pedig valótlanságokat állít. Pontatlan az, hogy járási központi hivatalok jönnek létre. Nem, járási hivatalok jönnek létre és nem új intézményfenntartó központok működnek, hanem egy új intézményfenntartó központ működik, és ennek vannak különféle telephelyei. Pontatlan az is, hogy költeni kellett ezeknek a hivataloknak a titkársági alkalmazottjaira, gépkocsira, technikai felszerelésre. Nem kellett, mert az önkormányzatoktól kerültek át az irodák, bútorra sem kellett költeni, az alkalmazottak pedig teljes egészében az önkormányzatok alkalmazottai voltak.

– Képviselő úr! Nem igaz az sem, hogy nőtt a hivatalok száma, hiszen a polgármesteri hivatalokból közös hivatalok lettek, 1841 volt az átalakítás előtt, most pedig 1314 van. Több mint 500-zal kevesebb hivatal van most Magyarországon az önkormányzati szférában.

Az pedig teljesen megdöbbentő számomra, hogy ön azt mondja, hogy nőttek az önkormányzatok feladatai, miközben a valóságban csökkentek. Az meg már teljesen érthetetlen, hogy ezért az önkormányzatok növelték a létszámot. Hol növelték a létszámot? Nyilván ebből ered az rossz kérdésfeltevése. Lehet, hogy abban a kerületben, ahol ön tevékenykedik, 50-70 százalékkal is meghaladja a költségvetési törvényben előírt létszámot a hivatal létszáma, valószínűleg ennek a kerületnek van arra forrása, hogy ezeket a köztisztviselőket megfizesse.

– Képviselő Úr! A valós problémáról ön nem beszélt: mert valóban van probléma a kistelepüléseken, és nehéz megfelelni a tisztviselőknek az elvárt feltételeknek. Természetesen ezeken a területeken a jövőben segíteni fog a kormány, és korrigálni ki fogjuk a jelenlegi finanszírozást.

Merre tovább tokaji aszú?

Hörcsik Richárd (Fidesz): – Államtitkár úr! A kezemben tartott tokaji aszú (Felmutatja.), ami itt termett, nemcsak a magyar borok zászlóshajója, hanem a nemzet jelképe is. Tokaj-Hegyalja kiemelt jelentőségű borvidék. 1737 óta Európában, sőt világszerte úgy tartják számon, mint az első zárt történelmi borvidék. Nem véletlenül nyerte el 2002-ben a világörökség kitüntető címét. 27 település határában 5200 hektáron tucatnyi nagyobb cég mellett közel 10 ezer kistermelőnek jelent megélhetést.

– Államtitkár úr!  Mint ismeretes, Tokaj-Hegyalja legnagyobb borászata, az egyetlen százszázalékos állami tulajdonban lévő tolcsvai székhelyű Tokaj Kereskedőház Zrt. ez évben ünnepelte a húszéves fennállását. Túlélte a szovjet időket, a rendszerváltás időszakát, túlélte a privatizációs időszakot és az új, nem hagyományos tokaji borkészítési technológiák trendváltozását is.

– Államtitkár úr! A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nemrég vezérigazgató-váltásról döntött. A kereskedőház a térségben közel 3 ezer kistermelő, azaz 3200 család megélhetését biztosítja az évenkénti szőlőfelvásárlással. Információim szerint az új vezérigazgató a minőségi szőlőtermelés jegyében a térség polgármestereivel, hegyközségeivel és kistermelőivel szorosabb integrátori kapcsolatépítésbe kezdett. A hegyaljai szőlőtermelő polgárok pedig várakozással tekintenek 2013 őszére, milyen lesz a szőlő felvásárlására. Kérdezem:

A tulajdonos MNV Zrt. az igazgatóváltással milyen új célkitűzéseket, milyen portfóliót kíván kialakítani, amely reményeim szerint továbbra is garancia lesz a Tokaj-Hegyalján élőknek?

+

Fónagy János, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitká): – Képviselő úr! Meggyőződésem, hogy az új vezetés kiszámíthatóságot, stabilitást hoz a vállalat életében, és ezzel öregbíti a mindnyájunk számára nagyon fontos tokaji hírnevet. A Tokaj Kereskedőház Zrt. a helyi szőlőtermelők terményének felvásárlásával mintegy 3 ezer család számára nyújt közvetlen megélhetést vagy jövedelem-kiegészítést. A termelők jövőben is számíthatnak arra, hogy ha megfelelő minőségben termelnek, megélhetésük nem kerülhet veszélybe, hiszen a társaság továbbra is felvásárolja tőlük a szőlőt. Az új vezérigazgató egyik célja ezért egy korrekt, kiszámítható, hosszútávon tervezhető szőlőtermesztési és felvásárlási rendszer kialakítása. Ez záloga annak, hogy a világörökségi borvidéken gazdaságilag ezután is megérje az ott élő embereknek szőlőműveléssel, borkészítéssel foglalkozni.

– Képviselő úr! Az új vezetés fontos feladata, hogy elősegítse a tokaj-hegyaljai szőlő- és bortermelés minőségi javulását. A világpiacon csak a legkiválóbb minőségű borokra van kereslet, ilyen bort viszont csak elsőrangú, érett szőlőből lehet készíteni, és ez mindennek a kiindulópontja. A következő fontos feladat, hogy az új vezetőség emelje a kereskedőház borászati technológiai színvonalát, amihez az Európai Unió által kínált lehetőségeket is kihasználva komoly fejlesztéseket kell végrehajtani. Ezért a vezetés feladata többek között a transzparens és racionális gazdálkodás megvalósítása, a vállalatirányítás korszerűsítése, a termékportfólió ésszerűsítése, a Tokaj Kereskedőház brandjének felépítése, valamint a külpiacok fejlesztése, elsősorban az új piacokat jelentő Távol-Kelet, Japán és Kína felé. Mindezekkel az intézkedésekkel a Tokaj Kereskedőház jól működő vállalattá alakítható.

Tizenkétezerből meg lehet élni?

Bertha Szilvia (Jobbik): – Államtitkár úr! A közfoglalkoztatás sokszor emberhez méltatlan körülményeiről nemegyszer próbáltam már különböző módokon párbeszédet kezdeményezni a kormánnyal, de érdemi válasz híján nem sikerült. Mint az ország oly sok problémájára, erre sem vevők. A közfoglalkoztatási bér már önmagában is komoly társadalmi vihart kavart, hiszen nincs olyan ember, akit ne háborítana fel az a kijelentés, miszerint havi 47 ezer forintból meg lehet élni. De úgy látszik, a kormány még ennél is tovább megy, és április hónapban már azt várja el az emberektől, hogy 10-12 ezer forintból is képesek legyenek megélni egy hónapon keresztül, napi 6-8 óra munka mellett. Ezt jelenti ugyanis a bérfizetés átalakítása.

– Államtitkár úr! A kezdeményezéssel, hogy a heti bérfizetést havivá alakítják át, még akár egyet is lehetne érteni, sok minden szól mellette. De miért nem gondoltak bele abba, hogy aki megkapja a heti bérét, és a következőt csak egy hónap múlva fogja megkapni, az hogy fog abból a 10-12 ezer forintból egy hónapon keresztül megélni, a családjával, gyerekeivel együtt? És itt most százezrekről beszélünk, akiknek a napi megélhetése fillérre ki van számolva, hogy valahogy egyik napról a másikra lavírozzanak a számlák, a megélhetés és a jövedelem háromszögében.

– Államtitkár úr! Az önök meggondolatlan átalakítása kapcsán most sok ezer ember éhezik, vagy az uzsorások kezébe került. Önök beszélnek a munka becsületéről? Mit sugall ez a hozzáállás az emberek számára? Azt hogy a közfoglalkoztatásban végzett munka semmit nem ér, nem munkának tekinti a kormány, hanem könyöradománynak, az ott dolgozók utolsó rabszolgák, akikkel tényleg bármit meg lehet tenni. Pedig semmi mást nem kellett volna tennie a kormánynak, csak belegondolnia ezeknek az embereknek a helyzetébe, és ésszel elvégezni az átalakítást, hogy akik már benne vannak a heti bérfizetésben, azoknál meghagyni addig, míg számukra be nem fejeződik a közfoglalkoztatás, és az újonnan belépők számára havi bért állapítani meg. Kérdezem ezért:

Kívánják-e valahogy megsegíteni a közfoglalkoztatottakat, kompenzálni számukra azt, hogy ilyen helyzetbe hozták őket, illetve segíteni nekik az uzsorások kezéből kikerülni?

+

Tállai András, belügyminisztériumi államtitká): – Képviselő asszony! Rövid válasz: lehetséges, hogy a közfoglalkoztatottnak is adjon a közfoglalkoztatója bérelőleget, és azt a közfoglalkoztatási bér terhére elszámolja. Innentől kezdve ez a probléma megoldódott. Vagyis a közfoglalkoztató dönti el azt, hogy szociális tényezőket figyelembe vesz az adott közfoglalkoztatottnál, vagy ad bérelőleget, vagy nem ad. Egyébként pedig: a havi bérre való átállást az egész parlament követelte, ellenzéki pártok szólaltak fel ebben az ügyben. De nemcsak a parlament résztvevői, hanem az önkormányzatok, maguk a közfoglalkoztatottak is kérték, tehát egyetértés volt alapvetően ebben a kérdésben.

– Képviselő asszony! Ki kell, hogy kérjem azt a véleményét 300 ezer közfoglalkoztatott nevében, hogy ez egy közadomány. És különösen azt kell kikérnem, hogy ön rabszolgának nevezi a közfoglalkoztatottat. Teljesen érthetetlen, a szokásos jobbikos túlzásról és valótlanságról van szó. A legnagyobb ellentmondás az, hogy önök, amikor arról beszélnek, hogy cigánybűnözés van, és kirabolnak embereket, akkor gyűlöletet keltenek a cigányokkal szemben, most pedig a felszólalásában lényegében. sajnáltatja azt a réteget, ugyanazt a cigányságot. Ez az önök politikájában a mérhetetlen nagy ellentmondás, álságos és elfogadhatatlan a társadalom többsége számára.

Nyugdíjba küldeni felelőtlenül?

Göndör István (MSZP): – Államtitkár úr! A kormány 1700/2012. (XII. 29.) számú rendeletei visszavonja azoknak a személyeknek a vizsgabizottsági felkérését, akik a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték. A döntés nagyon sok szakembert érint, olyanokat, akik évtizedek óta egy szaktárca, illetve kamarai megbízás alapján végeztek vizsgabizottsági elnöki vagy tagsági feladatokat a szakiskolák vagy szakközépiskolák szakmai vizsgáztatásában. A kizárt személyek megfelelnek az oktatási miniszteri rendeletben előírtaknak, így szerepelnek az országos képzési és vizsgaelnöki névjegyzékben, regisztrálva vannak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara területi kamaráinál és az illetékes minisztériumok által elfogadott névjegyzékekben. A nevezett szakemberek évente kötelező továbbképzésen vettek részt.

– Államtitkár úr!  Most készülnek a 2012/2013-as tanév szakmai vizsgái vizsgabizottsági delegáltjainak felkérésére. Véleményem szerint ez a hivatkozott kormányrendelet veszélyezteti a szakképzési vizsgák megtartását. Kérdéseim:

Miért diszkriminálja azokat, akik egy szakmailag elfogadott névjegyzékben szerepelnek?

Miért tesz különbséget a kormány a nyugdíjas és nyugdíjkorhatár előtti szakemberek között? Hogyan tudják pótolni az indokolatlanul kizárt személyeket?

Végezhet-e vizsgabizottsági munkát, aki vállalkozói vagy megbízási szerződés nélkül, ingyenesen végzi el a feladatot?

Az intézkedés nem okoz gondot a vizsgák zavartalan lebonyolításában?

Nem gondolták-e arra, államtitkár úr, hogy lehetőleg gyorsan kellene változtatni a hivatkozott rendeleten, és a korlátokat feloldani?

+

Cséfalvay Zoltán, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  Való igaz, hogy a közszférában alkalmazandó nyugdíj-politikai elvekről szóló kormányrendelet 1.8. pontja valóban érinti az állami fenntartású szakképző intézményekben szervezett iskolai rendszerű szakmai vizsgák vizsgaelnökeinek és tagjainak kijelölését is. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét a kormányhatározat 1.9. pontjára, amely lehetőséget ad az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezők továbbfoglalkoztatására a kormány véleményének kikérését követően, abban az esetben, ha különösen fontos érdek vagy az alaptevékenység ezt indokolja. Tehát itt, úgy gondolom, hogy fontos és mérvadó.

- Képviselő úr! Éppen ezért ez a folyamat már elindult, az érintettek létszámának összeállítása és a kérelmek beszerzése megtörtént. Tehát annak a kivételnek az alkalmazása, amit az 1.9. pont a kormányhatározatban lehetővé tesz, ez jelen pillanatban zajlik, és úgy gondolom, hogy a vizsgáknak semmilyen akadálya ilyen szinten nem lesz. Hangsúlyoznám: ez az állami fenntartású szakképző iskolákra vonatkozik.

Horgászok a pácban?

Magyar Zoltán (Jobbik): – Államtitkár úr! Európa-szerte szinte minden országban a legnagyobb társadalmi tömörülést horgászszervezetek adják, és ez alól nem kivétel hazánk sem. Ezzel pedig nem összeegyeztethető az, hogy a mai napig hazánk legtöbb folyóján még mindig halászás folyik, gyakran illegális eszközökkel. A komplex, az egész területet átfogó, a horgászat problémáit hosszú távon kezelni tudó javaslattal továbbra is adós a kormány, pedig a horgászlapokban már a 2006-os kampányban is oldalas hirdetéseket adott fel a Fidesz, amelyekben ígéretet tett a horgászok jogos kéréseinek rendezésére.

– Államtitkár úr! Önök szerint a természetes vizeken nincs helye a horgászatnak, legalábbis nem olyan intenzitással, ahogy önök ezt támogatják. A törvénytervezet megismerését követően a horgászok fel vannak háborodva! Úgy érzik, hogy ismét becsapták őket, és szavazatukért cserébe nem kapták meg a szakmailag is alátámasztott elvárásaik teljesülését. Pedig egyértelmű, hogy felszín feletti természetes vizekben a halgazdálkodási tevékenységek közül a horgászatnak kell sokkal komolyabb lehetőségeket adni.

– Államtitkárúr! Az állami tulajdonú vizekben horgászok tíz-, sőt százezrei várják, hogy a vizeket kizsákmányoló halászati vállalkozások körmére végre ránézzen a kormány, és intézkedéseket fogalmazzon meg. A nevükben is kérdezem, és  remélem, hogy érdemi választ is kapok rá:

A Fidesznek csak a horgászok szavazata kellett?

      A kormány mennyire gondolja komolyan azt, hogy a horgászok érdekeit kellene a halászati nagy cégekkel szemben képviselni?

+

Budai Gyula, (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Egy dolgot szeretnék önnek elmondani: a szabályozott és szigorúan ellenőrzött halászat viszont hozzájárul az ökoturizmushoz, a gasztronómiához és a környezetvédelemhez. Ugyanakkor el kell ismernie, hogy az illegális halászatból származó hal mennyisége sokkal nagyobb, mint a legális halászatból származó hal mennyisége. Az állam pedig a legális halfogást támogatja. Ennek alapján szigorúan büntetni kell nemcsak a vízben,  hanem a kereskedelmi egységekben is az ilyen módon odakerülő halat.

– Képviselő úr! Ha egy picit előrébb tekintünk, akkor a 2014 és '20 közötti közös halászati politika vonatkozásában a tengeri halászatról az akvakultúra irányába fog áttevődni az Európai Unió elképzelése. Ennek megfelelően  a horgászat az, amely a természetes vizeken nagyobb szerepet kell hogy kapjon. Ezért egy kicsit idő előttinek éreztem a kérdését, mégis azt gondolom, hogy azok a felvetései beépítésre kerülnek a jogszabályba, akkor az ön igényét, illetve a horgászoknak tett ígéretet is be fogjuk tartani.

Hány kátyú található?

Garai István Levente (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt hónapokban számos alkalommal közlekedtem a Jakabszállás-Orgovány-Izsák-Kisizsák-Szabadszállás-Kunszentmiklós közötti útvonalon.  Többen jelezték, hogy számos járműkárosodásról és a kátyúknak köszönhető balesetekről is van sajnos tudomásuk. Adott szituációban – ezt saját magam is tapasztaltam –, amikor két gépjármű szembetalálkozik egymással, gyakorlatilag semmi esély nincs a helyenként akár 15-20 centiméter mély kátyúk kikerülésére, és ilyenkor akár mind a két jármű ezekbe belezöttyenve, puff, egymásnak ronthat. Nem véletlenül kérdezem tehát:

Körülbelül hány, szinte életveszélyes kátyú található ön szerint a Jakabszállás-Orgovány-Izsák-Kisizsák-Szabadszállás-Kunszentmiklós útvonalon?

Mikor lesz meg ezen útszakasz számos helyen halmozott és rendkívül veszélyes, nagy kiterjedésű és mélységű kátyúinak rendbehozatala?

Addig is milyen kártérítésre számíthatnak a 'kátyús károsodást' szenvedő járműtulajdonosok?

+

Fónagy János, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban sok a kátyú, az elmúlt időszak változó időjárása ennek valóban nem kedvezett, de ez évről évre így van. Ezzel együtt ön is tudja, mindnyájan tudjuk, hogy ezek az utak nem ilyen forgalomra és nem ilyen terhelésre épültek Ezeknek a három, négy és öt számjegyű utaknak az alapja sajnos többségében - majdnem 30 ezer kilométer közútról beszélünk - egyszerűen nem bírja el a folyamatos terhelést. Ezen utak esetében tehát lényegesen többről és nagyobb feladatról van szó, mint az egyébként valóban nagyon szükséges kátyúzás.

– Képviselő úr! Az ön által jelzett területen lévő üzemmérnökség ez év elejétől mintegy 33 tonna hidegaszfaltot épített be a legégetőbb helyeken. A Kunszentmiklós-Szabadszállás-Izsák, valamint az 5302-es jelű mellékúton az Izsák-Orgovány-Jakabszállás közötti szakaszon március 4-étől ideiglenes hidegaszfalttal történő javítás vette kezdetét.

– Képviselő úr! Higgye el! Megkezdődtek a tartós javítást eredményező melegaszfalt-keverékkel történő javítások is. A nagy forgalmú főutakat követően heteken belül sor kerül a mellékúthálózat, így az ön által említett útszakaszok helyrehozatalára is. Amíg ez nem történik meg, a balesetveszélyre figyelmet felhívó táblákat természetesen kihelyezzük.

–A panaszokat ismerjük, tudjuk, megértjük, és igyekszünk azokat minél előbb elhárítani, de nemcsak a panaszokat, hanem a kátyúkat is.

Meghallják az emberek hangját?

Bana Tibor (Jobbik) :– Államtitkár úr! A második Orbán-kormány funkcióváltásra, hatékonyságra hivatkozva a tiltakozó aláírások és megmozdulások ellenére egyetlen tollvonással szüntette meg szülővárosomban, Körmenden a szülészet-nőgyógyászatot és az aktív belgyógyászatot, Celldömölkön pedig az aktív belgyógyászatot és az aktív sebészetet. A problémák tovább gyűrűznek: a járóbeteg-szakellátás területén is egyre több a kérdőjel, az anyagi lehetőségek szűkössége miatt több város, például Csepreg vonatkozásában is folyamatosan romló helyzetről beszélhetünk.

– A fekvőbeteg-ellátásra visszatérve: több mentőállomás, például Körmend esetében is fejlesztésre szorul a géppark, de szinte az összes Vas megyei járás hasonló cipőben jár. A leépítések következtében Celldömölk térsége a korábbinál is hátrányosabb helyzetbe került, így az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján létfontosságú lenne, hogy a városban esetkocsi teljesítsen szolgálatot. A hosszú ideje húzódó ügy megoldása érdekében több irányból is történtek lépések, aláírásgyűjtésre is sor került, de a térségben élők ellátási színvonalát javító intézkedésre mind ez idáig nem került sor.

– Államtitkár úr! A januárban benyújtott írásbeli kérdésemre a valóságot a kórházban végbement változások vonatkozásában erősen megszépítő, általánosságokat tartalmazó választ kaptam. Remélem, hogy ezúttal a mellébeszélés helyett végre konkrétumokat fogok hallani az ügyről, hiszen a Kemenesalján élők megérdemlik, hogy őszintén és egyenesen beszéljünk az őket érintő problémákról. Mindezek alapján kérdezem:

Meghallják-e az emberek hangját?

Figyelembe veszik-e a helyi érdekeket?

+

Szócska Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A körmendi és a celldömölki kórházat is érintő egészségügyi struktúraváltás közel másfél éves folyamatos szakmai konzultációt követően jutott el a döntés szakaszába. A 2012. július 1-jei struktúraváltás után a kórházak kapacitásai átrendeződtek. A celldömölki és a körmendi kórházban a krónikus kapacitások bővítésére, tehát nemcsak valaminek az átadására, hanem valaminek a fejlesztésére is sor került; a járó-szakellátás szélesítésére, megerősítésére, az egynapos sebészeti ellátás bővítésére, új profilként nappali kórházi ellátás bevezetésére került sor. Az ügyeleti ellátás tekintetében mindkét kórházban a sebészeti ambulancián továbbra is huszonnégy órán keresztül fogadják a járó-betegeket, – ez egy megerősített nappali sürgősségi szolgáltatás. Körmenden az intézmény főbb épülete már több mint harminc éve működik, és átfogó rekonstrukció eddig nem történt. A meghirdetett struktúraváltás támogatása a járó- és fekvőbeteg-ellátás fejlesztésével uniós pályázat keretében történik. A körmendi kórházban többek között a járó- és fekvőbeteg-ellátás integrációjának megvalósítása, a központi épület felújítása, a jelenleg külön épületben helyet kapó járóbeteg-szakellátás átköltöztetése, továbbá az összes szint felújítása valósulhat meg. Tehát intenzíven koncentráltunk arra, hogy a megfelelő funkcióhoz megkapja az intézmény a fejlesztéseket is.

– Képviselő úr! Higgye el, hogy egy XXI. századi kistérségi vagy közösségi egészségközpont felel meg ott az ellátásoknak: részben az egészségpolitika, de részben a helyi szakmai vezetés munkája is, hogy ezt megfelelő színvonalon működtesse. A fejlesztési és az egyéb költségeket pedig beletesszük a rendszerbe. Celldömölk területén is például igyekszünk előkészíteni a fejlesztéseket. Az eset-kocsi szerepel a szakmai terveinkben, igyekszünk pénzt is találni hozzá. 2007 óta mi vagyunk az elsők, akik mentő-gépkocsit vásároltunk, és azon igyekszünk, hogy Celldömölknek is jusson belőle.