„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

A civil pénzek is közpénzek?

 

GAAL GERGELY (KDNP): – Államtitkár úr! Minden adófizető állampolgár számára ismerős élethelyzet, amikor az adóbevallás kitöltésével egy időben felmerül a választási lehetőség, hogy mely civil szervezetet támogassa adója 1 százalékával. Sokan ugyan átsiklanak ezen a kérdésen, ám az elmúlt évekhez képest idén minden korábbinál többen támogatták adójukkal valamelyik civil szervezetet. Minden második ember felajánlotta adója 1 százalékát.

A civil társadalom erősítése céljából az 1 százalékos adófelajánlások fontos szerepet játszanak, azonban sajnálatos módon a közelmúltban számos szervezet esetében derült fény az ezekkel a támogatási pénzekkel történő visszaélésre. Az elmúlt hetek folyamán olvashattunk arról, hogy két alapítvány a számukra felajánlott, közel egymilliárd forintból mindössze 68 millió forintot fordított ténylegesen az alapítványi tevékenységére. Annak ellenére, hogy az említett szervezetek egyikének fő tevékenységeként alapvetően a gyermekmentést jelölték meg, a kormányzati ellenőrzést végzők az alapítványnál egyetlen mentőautót sem találtak és semmilyen gyermekmentésre utaló tevékenységgel sem találkoztak. Az összegek nagy részét ismerőseiknek játszották át, túlárazott eszközbeszerzéseket folytattak. A kormányzati ellenőrök ezeken túl irodának eladott elegáns magánlakásokkal, magáncélú mobilszámlákkal és nem a szervezet céljainak megfelelően felhasznált autókkal is találkoztak. Amellett, hogy ezek a szervezetek megtévesztik a jóindulatú felajánlókat, akik az 1 százalékos felajánlással egy nemes és társadalmilag fontos cél mellé szeretnének állni, a felajánlott összegekkel való visszaélés, azok magáncélú felhasználása költségvetési csalásnak minősül.

– Államtitkár úr! Elfogadhatatlan a közpénzek ilyen jelentős mértékű megkurtítása! A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint a hatalmasra duzzadt támogatási összegek az egyes szervezetek agresszív médiakampányának köszönhetőek, annak jelenleg ugyanis semmi jogi akadálya nincsen, az arra fordított kiadások elszámolhatók a működési költségek keretére. Az alapítványok tudatos kampányának része, hogy több száz domainnevet tartanak fenn keresőoptimalizálási céllal, - így történhetett meg az, hogy a hirdetések és a reklámok több mint 80 százalékát tették ki a működési költségeknek, jelentősen felülmúlva ezzel a tényleges rezsiköltségeket. Mindezek ismeretében kérdezem:  

– Államtitkár úr! Elfogadhatatlan a közpénzek ilyen jelentős mértékű megkurtítása! A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint a hatalmasra duzzadt támogatási összegek az egyes szervezetek agresszív médiakampányának köszönhetőek, annak jelenleg ugyanis semmi jogi akadálya nincsen, az arra fordított kiadások elszámolhatók a működési költségek keretére. Az alapítványok tudatos kampányának része, hogy több száz domainnevet tartanak fenn keresőoptimalizálási céllal, - így történhetett meg az, hogy a hirdetések és a reklámok több mint 80 százalékát tették ki a működési költségeknek, jelentősen felülmúlva ezzel a tényleges rezsiköltségeket. Mindezek ismeretében kérdezem: 

• Tervezi-e a kormány a közpénzek megóvása és a csalások visszaszorítása érdekében fellépjen a civil szervezeteknek felajánlott 1 százalékkal visszaélőkkel szemben?
• Milyen intézkedésekkel lehetne biztosítani azt, hogy a felajánlott 1 százalékok valóban azt a célt szolgálják, amit a szervezetek fő tevékenységükként megjelöltek?

+

DONCSEV ANDRÁS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A közelmúltban mindannyian értesülhettünk egyes költségvetési támogatások felhasználása során felmerült súlyos problémákról. Az adózók 1 százalékos felajánlásait ugyanis egyes szervezetek a KEHI által megfogalmazott gyanú szerint nem a jóhiszemű állampolgárok rendelkezése szerint használták fel. Ezek rendkívüli mértékben aláássák az adózók civil szervezetekbe vetett bizalmát, amely végső soron a civil szervezetek és az adózók közötti együttműködés rendszerét sodorják veszélybe. Meggyőződésünk, hogy az ilyen esetek előfordulását jogi eszközökkel támogatva is meg kell előznünk.

– Képviselő úr! Jelenleg az Országgyűlés előtt folyamatban van a civil szervezetek központi költségvetési támogatásainak speciális szabályait is tartalmazó civiltörvény és az szja 1 százalékos törvény módosítása. Ezek alapján az alábbi hat intézkedés jogszabályba foglalása várható.

–Az első: az 1 százalékos törvény alapján jutatott támogatások kapcsán a működési költségek elszámolása szűkül. A működési költségekre felhasználható kiadások aránya 50-ről 25 százalékra csökken. A reklám- és marketingtevékenységre fordítható összeg az egy évben felhasznált támogatási összeg maximum 10 százaléka lehet.

– A második szigorítás, hogy a kedvezményezett szervezet működési költségként nem számolhatja el a székhelyhasználattal kapcsolatos költségeit, amennyiben székhelye, illetve működési helye valamely tagja, alapítója, vezető tisztségviselője, alkalmazottja vagy hozzátartozója lakás céljára szolgáló ingatlana.

– A harmadik: a civiltörvényben a jelentős költségvetési támogatások ellenőrzésének erősítése szükséges. A korábbiakhoz képest a költségvetési támogatások monitoring-rendszerében egybe kell majd számítani a bejelentett támogatásokkal a feladatfinanszírozást szolgáló költségvetési támogatást és az 1 százalékos felajánlásokat.

– A negyedik: amennyiben az egybeszámított támogatás meghaladja az 50 millió forintot, a kedvezményezett szervezet vezető tisztségviselőjének felhívására vagyonnyilatkozatot kell tennie. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása a költségvetési támogatások felfüggesztésével jár.

– Az ötödik: további elrettentésül szolgál a visszaélőkkel szemben, hogy megalapozott bejelentésre ellenőrzési eljárás folytatható le, indokolt esetben vagyongyarapodási vizsgálat kezdeményezhető. Az adóhatóságnak a vagyongyarapodási vizsgálat során hozott elmarasztó megállapítása esetén a felfüggesztett támogatások érvényüket vesztik, a kapcsolódó támogatásrészeket késedelmi kamattal növelten vissza kell fizetni.

– És végül, de nem utolsósorban: a kormány által beterjesztett törvényjavaslat megszilárdítja az egyébként hungarikumnak tekinthető 1 százalékos rendszert azzal, hogy az utólagos igazolás helyett előzetes regisztrációhoz köti a felajánlások fogadását. Így az adózó állampolgárok már a rendelkező nyilatkozat kitöltését megelőzően megismerhetik azokat a szervezeteket, amelyek jogosultak lesznek fogadni a felajánlásaikat.

– Képviselő úr! Tisztelt Ház! Véleményünk szerint ezen intézkedések alkalmasak arra, hogy a közpénzek szabályszerű felhasználása és a csalások visszaszorítása a civil szervezetek vonatkozásában megvalósuljon. Összegzésként elmondható: az utóbbi időkben nyilvánosságra hozott visszaélések kezelésére határozott intézkedéssel, az állampolgári, adófizetői bizalom megrendülését helyreállító javaslatok elfogadásával a civil szervezetek és állampolgárok közötti együttműködés rendszerén sebet ejtő visszásságok gyors kezelése megvalósulhat.

+

GAAL GERGELY: – Államtitkár úr! Ez alapján megnyugtató számomra, hogy a kormányzat rendelkezik elképzelésekkel ennek a problémának a megoldására, és bízom benne, hogy az adójuk 1 százalékával rendelkezni kívánó állampolgárok a jövőben nagyobb biztonsággal hozhatnak majd döntést, és még inkább elkerülhetővé válik, hogy egyes szervezetek visszaéljenek az adófizetők bizalmával. Válaszát elfogadom, köszönöm.

Újabb egyetemi oktatók és szakszervezeti tagok veszítették el munkájukat?

 

GÚR NÁNDOR (MSZP):  – Államtitkár úr! A kormányzat mindennapi állításaival szemben egyre-másra csökkennek a munkahelyek, az emberek pedig munkanélkülivé válnak. Mindegy, hogy honnan kezdjük, hogy a Telekomtól a Dunaferren keresztül, a jegybankon át vagy épp a napi hírekből a Jabilt érintően nézzük a dolgokat, azt látjuk, hogy az „Emberek az utcára” című programot hirdette meg a Fidesz. Valójában egyre többen veszítik el az állásukat. Mindegy, hogy egyetemi tanárokról beszélünk-e, akár Pécsen, akár Miskolcon. Mindegy, hogy autóalkatrészt gyártó vagy építőipari cégekről beszélünk-e, ahol adott esetben szakszervezeti tagokat vagy képviseleti jogosítvánnyal bíró embereket rúgnak ki, mert az új munka törvénykönyve ezt megengedi. Lehetőséget ad az indoklás nélküli kirúgásokra, a szakszervezeti jogosítványok tekintetében az érdekképviselőket érintő olyan típusú intézkedésekre, amelyek ellehetetlenítik őket, akár azonnali hatállyal történő jelleggel is.

– Államtitkár úr! Ez a kétharmados parlamenti többség a fülkeforradalmi lendületével hozott olyan intézkedéseket, amelyek nem az emberek javát szolgálják, hanem éppen az emberek kárára vannak. Valójában valós munkahelyteremtéssel nem párosuló folyamatok zajlanak az országban.. A meglévő munkahelyeket sem védik meg, pedig azt ígérték, hogy egymillió új munkahelyet fognak teremteni.

– Államtitkár úr! Ez a kétharmados parlamenti többség a fülkeforradalmi lendületével hozott olyan intézkedéseket, amelyek nem az emberek javát szolgálják, hanem éppen az emberek kárára vannak. Valójában valós munkahelyteremtéssel nem párosuló folyamatok zajlanak az országban.. A meglévő munkahelyeket sem védik meg, pedig azt ígérték, hogy egymillió új munkahelyet fognak teremteni.

- Államtitkár úr! Azt a gazdaságpolitikát, amelyet önök folytatnak, olyan, ami nem hozza magával a munkahelyeknek a bővülését. Olyan, ami adott esetben, még a munkahelyek elvesztésével is párosul. Újabb egyetemi oktatók és szakszervezeti tagok veszítették el munkájukat. A gátlástalan sikerpropaganda helyett inkább  valós, kézzelfogható segítségnyújtás kellene. Kérdezem:

• Miért nem védik meg őket?
• Miért nem küzdenek ezért?
• Hol vannak az egymilliós munkahely-teremtési számhoz képest?
• Hol vannak a szakszervezeti jogosultságok védettségei?
• Miért nem figyelnek oda, amikor ezzel szemben olyan típusú lépéseket foganatosítanak adott esetben munkáltatók, amelyek más emberek érdekeinek az érvényesítését szolgálják?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Úgy látom, olyan nagy ellenszenvvel viseltetik a munka törvénykönyvével szemben, hogy olyan eseteket is összefüggésbe hoz vele, amelyekhez az égvilágon semmi köze. Ebből valószínűleg az következik, hogy ön nem is olvasta a munka törvénykönyvét, csupán ellene próbál fellépni. Ugyanis több szempontból rögzíti például a szakszervezeti tevékenységgel kapcsolatos diszkrimináció tilalmát. Eszerint a munkavállalót nem érheti hátrányos megkülönböztetés szakszervezeti tagsága, tisztsége és ezzel összefüggő tevékenysége miatt.

– Képviselő úr! Felhívom a figyelmét arra is, hogy a munkáltató törvényesen még azt sem követelheti meg, hogy a munkavállaló nyilatkozzon a szakszervezeti tagságáról. Ha ön tapasztalt valamilyen visszaélést, akkor tegye meg az ahhoz szükséges lépéseket,  és lehetőség szerint ne a munka törvénykönyvét okolja azért, amihez nincs köze. És ha már a munka törvénykönyvénél tartunk: önök szeretnék visszaállítani az önök idejében működött munka törvénykönyvét. Nagy szerencsénk, hogy közben azért történt bizonyos változás, mert ha az maradt volna a válság idején is, akkor valószínű, hogy sok-sok munkahely szűnt volna meg. Azokkal a tervekkel kapcsolatban pedig, hogy majd szeretnék megváltoztatni a munka törvénykönyvét, hadd tegyem hozzá: a mostani rugalmas foglalkoztatási rendszer, amit ez a munka törvénykönyve lehetővé tesz, az egyik garanciája annak, hogy Magyarországon, ellentétben az önök időszakával, növekszik a foglalkoztatás.

– Ami a pécsi egyetemet illeti, hadd tájékoztassam arról: 6 ezer munkavállalója van. A munkaügyi központhoz tett bejelentésük nem tömeges elbocsátást jelent, és nem is egy nagy leépítéshullámnak az első előszelét, az egyetem számítása szerint ez maximum 1 százalékát érinti a foglalkoztatottaknak. Ennek alapvető oka egyébként az, hogy a hallgatói létszámhoz, amely egyébként csökkenést mutat, kell hozzáigazítani a foglalkoztatottak létszámát.

– Képviselő úr! Megint azzal jön, hogy ilyen-olyan trükközés van. Hadd tegyem hozzá: 2003 óta ugyanaz a statisztika és ugyanazzal az eljárással méri a foglalkoztatottságot. Arról pedig, amit nagyon sokszor emlegetnek, hogy hol az egymillió új munkahely, sosem mondtuk azt, hogy pillanatok alatt megvalósítható lesz, de az azért látható, és a számok azt mutatják, hogy 2010 májusa és 2013 októbere között 235 ezer új munkahely jött létre Magyarországon.

+

GÚR NÁNDOR: – Államtitkár úr! A gátlástalan sikerpropaganda része az is, hogy vagy lövése nincs arról, hogy azonos időszakokat kell összehasonlítani egymással vagy ha van, akkor cinikus módon megteszi azt, hogy egymással nem összehasonlítható időtartamokat hasonlít össze.Elveket képesek deklarálni, de arra, hogy kikényszerítésre kerüljön, hogy az megvalósuljon, már nem hajlandóak. Ennyit az önök tisztességéről e tekintetben. Magyarországon ugyanis sajnos kevesebben dolgoznak, mint három évvel ezelőtt. Egyszerű a dolog: a 2003-as statisztikai képet úgy lehet felfesteni, hogy akkor 80 ezer ember volt, aki külföldön dolgozott, most meg 500 ezer ember, és ennek a nagy részét beleszámítják ebbe a statisztikába. Közben a bér tekintetében pedig annyit lehet elmondani, hogy az emberek által megkeresett bér reál-vásárlóerőértékben kevesebb, mint ami volt három évvel ezelőtt. Ezt csinálják önök! Erre nem kell olyan büszkének lenni!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 193 igen szavazattal 64 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Kormányzati pótcselekvések helyett miért nem a munkahelyteremtésre koncentráltak, a választóiknak tett ígéretüknek megfelelően?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Magyarországon 2010-ben a munkanélküli emberek 40 százaléka volt ellátás nélkül. Ez akkor volt, mielőtt önök kormányra kerültek. Most, három és félévi kormányzás után azt látjuk, hogy már a munkanélküli emberek 55 százaléka van ellátás nélkül. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb 300 ezer emberről tudunk, akiknek nincsen egyetlen fillér bevétele sem. A családok szintjén ez körülbelül 1 millió embert jelent, 1 millió koldusbotra jutott embert. Ez egy nagyon gyászos folyamat, amelyben mérföldkő volt 2011 januárja, amikor a segély feltételeként előírták a 30 napos munkát. Munkát, de hol?

– Államtitkár úr!  Hiba volt, hogy önök úgy küldtek embereket munkába, hogy nem volt hol munkába állniuk még 30 napra sem. Hiba az is, hogy 1 millió munkahelyet ígértek, de nem hozták ezeket létre, kiváltképpen nem hozták létre a hátrányos helyzetű régiókban. Hiába öntik a pénzt a közmunkaprogramokba, abból nem lesz munkahely,. hogy 30 napos munkaidőtartamra feltételként segélyért cserébe dolgoztassanak embereket. Nem átallanak még a munkavégzésre képtelenektől is 30 napot kérni.

 – Államtitkár úr! Ugye, önök voltak azok, akik a bizottságban lesöpörték azt a javaslatomat, amely olyan embereknek biztosított volna felmentést a 30 napos törvény alól, akik az orvos szerint munkavégzésre nem alkalmasak, ugyanakkor rokkantellátást még nem kapnak. Ma jelenleg ebben az országban ezeknek az embereknek is 30 napos munkát kell végezniük azért, hogy a segélyt megkaphassák. A 30 napos rendszer egyébként fából vaskarika, de nem én mondom ezt egyedül, az ombudsman is így gondolja, hiszen az ő állásfoglalása volt korábban, hogy segélyt csak akkor lehet ilyen feltételekhez kötni, ha azok teljesíthetők. Ez azt jelenti, azok az emberek akik önhibájukon kívül esnek ki az ellátásból, ez pedig kőkeményen megtörténhet, alkotmányellenes. Az ombudsman úr pontosan ezért felülvizsgálatot kért. A saját kutatásaim szerint is meglehetősen rossz a helyzet az országban, számos helyen az érintettek egyharmada esik ki az ellátásból azért, mert ez a szabály él jelenleg a rendszerben. 

– Államtitkár úr! A Lehet Más a Politika szerint nem az embereket kellene koldusbotra juttatni, nem alkotmányellenes gyakorlatot kellene folytatni, hanem be kellene tartani azt, amit önök ígértek, munkahelyeket kellene teremteni ebben az országban. Ezért is kérdezem:

• Elvégezték a felülvizsgálatokat?
• Mit tett az elmúlt évben a kormány azért, hogy mindenki teljesíteni tudja a feltételt?
• Mit tesznek önök azért, hogy a közelgő éves felülvizsgálatnál ne kerüljön újra emberek tömege az út szélére?
• Miért nem látják be, hogy ha nincs munkahely, akkor nem lehet dolgozni, és kormányzati pótcselekvések helyett miért nem a munkahelyteremtésre koncentrálnak, ahogy ígérték is azt a választóiknak?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Ön azt a liberális felfogást kérte, kéri  számon rajtunk, amit mi nem fogunk továbbfolytatni. Ön azt szeretné, hogy továbbra is a segélyek, a támogatások rendszere folytatódjék, és mindenki, aki erre rendezkedik be, ugyanakkora jövedelemmel rendelkezzék, mint akik adott esetben alacsony jövedelemmel, de mégis munkával szerzik a keresetüket és a jövedelmüket abból egészítik ki. Önök továbbra is azt szeretnék, hogy mindazok, akik nem akarnak elmenni dolgozni, ugyanolyan jövedelemmel rendelkezzenek. Ez nem megy; ön is tudja, hogy mekkora nagy rombolást végzett az elmúlt időszakban, és ennek milyen súlyos következményei voltak a társadalomra., egyébként a segélyezettek számára is, hiszen nem érte meg dolgozni, és súlyos következményei voltak azok számára is, akik alacsony munkajövedelemmel rendelkeztek.

– Képviselő asszony! A kitűzött célok igenis teljesülnek. Igenis azt kell mondanom, hogy 2010 óta, a kormányváltás óta 235 ezerrel nőtt a foglalkoztatásban állók száma, amihez egyértelműen hozzájárultak azok a kormányzati intézkedések, amelyek a munkaerőpiac kínálati oldalán a munkavállalási hajlandóságot erősítették. A szociális törvényben előírt 30 nap időtartamú tevékenységi kötelezettség pedig fontos eszköz a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő személyek nyílt munkaerőpiacra történő visszatérésének elősegítése érdekében.

– Képviselő asszony! Felhívom, a figyelmét arra, hogy a közfoglalkoztatás mellett más keresőtevékenységgel, egyszerűsített foglalkoztatásban való részvétellel, háztartási munkával, munkaerő-piaci programban, képzésben való részvétellel és közérdekű önkéntes tevékenységgel is teljesíthető ez a 30 napos követelmény. Ne haragudjon, ha ez nem megfelelő önnek, illetve azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez kevés a támogatási rendszerben, akkor önök mivel szoktatnának vissza tíz- és tízezreket a munkára, mivel segítenék őket vissza a munkára?  Az ombudsman jelentésével - amit ön is idézett - és az általa tett javaslattal összhangban a Belügyminisztérium 2012 októberében valamennyi települési önkormányzat polgármestere számára tájékoztató levelet küldött a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megállapításának feltételeiről. Ebben a dokumentumban részletezték azokat a tevékenységeket, közte a közérdekű önkéntes foglalkoztatást, melyek végzése esetén fennáll a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultság. A tárcánk által végzett, egyébként nem reprezentatív, de mégis fontos felmérés alapján 2012-ben 5 százalék esetében fordult az elő, hogy a 30 napos tevékenységet még így sem tudták teljesíteni.

– Képviselő asszony! A kormányzat  határozott szándéka a foglalkoztatás további bővítése. 2013-ban legalább 300 ezer személynek biztosítottunk értéket teremtő munkalehetőséget adni a közfoglalkoztatáson keresztül, és önöktől is kérem, hogy ezt ne becsüljék le, hiszen sok-sok olyan ember van, akik évekig vagy évtizedekig nem tudtak dolgozni, és ezeknek az embereknek a közfoglalkoztatás segít abban, hogy visszatérjenek majd a nyílt munkaerőpiacra. És azt se becsülje le, hogy a kormány újabb programot indít, ezen a télen is újabb munkahely-lehetőségeket jelentett be akár Miskolcon, akár a Bosch fejlesztésein, vagy - ahol én is ott voltam - a Nestlének egy ifjúságot segítő program keretében.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Egész egyszerűen nem válaszolt arra, hogy mit tett a kormány azért, hogy a következő évben ne kerüljön annyi ember a partvonalra, az út szélére, amennyi az elmúlt években odakerült, pontosan az önök 30 napos szabályának köszönhetően. Szeretném hozzátenni: ne lásson már mindenben liberális felfogást! Az konkrétan teljesen racionális, hogy ha nincs munkahely, akkor nem lehet dolgozni, ha valaki pedig beteg, akkor nem tud dolgozni. A Lehet Más a Politika azt szeretné, ha helyi gazdaságfejlesztés lenne, ha szociális gazdaságfejlesztés lenne, ha energiahatékonysági beruházásokat fejlesztenének ebben az országban. Ennek az egésznek az a paradoxona, hogy ezeknek a dolgoknak egy részét önök meg is ígérték, mielőtt kormányra kerültek, csak aztán ahogy teltek az évek, mind elfelejtették.  Nem maradt más, mint a pótcselekvés, nem maradt más, mint a 30 napos törvény, nem maradt más, mint a közmunka, nem maradt más, mint a statisztikákkal való dobálózás. Ez nagyon szomorú!

+

A képviselő assszony nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 197 igen szavazattal  59 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Valóban jó módszer a megtakarítással pazarolni?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár úr! Folyton azt halljuk kormányoldalról, hogy Magyarország jobban teljesít, ilyen alacsony soha nem volt még az infláció, illetve milyen kedvezően alakul az ország eladósodottságának mértéke, - régi kifejezéssel mondhatnánk azt is, hogy dübörög a gazdaság. Ezzel szemben, amikor például a szociális szférában dolgozók bérkompenzációjáról kell állásfoglalást adni, akkor a szaktárca a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetről beszél. Akkor most hol is az igazság? Amikor a holdudvart kell kiszolgálni, akkor van pénz, ezzel szemben a béremeléshez szükséges körülbelül 30 milliárd forintnak nyomát sem látjuk a 2014-es költségvetésben.

– Államtitkár úr! A pedagógusok és az egészségügyi dolgozók mellett a szociális szférában dolgozókat is megilletné a bérkompenzáció, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a közszférán belül ennek az ágazatnak a dolgozói keresnek a legrosszabbul. Ezt figyelembe véve nem csodálkozhatunk azon, hogy lassan már csak a legfanatikusabbak maradnak a szakmában. Rosszabb esetben a motiváció a kényszerhelyzet, és ez sajnos sok esetben rányomja a bélyegét az ellátás színvonalára is. Rengeteg jól képzett szociális szakember van, aki inkább elmegy külföldre szerencsét próbálni, és rosszabb esetben árufeltöltőként tud elhelyezkedni, jobb esetben idős ember mellett végez otthonápolási munkát.

– Ha figyelembe vesszük a szociális képzés költségeit is, elképzelhető, hogy a bérek felháborítóan alacsonyan tartása - a szférában hat éve nem volt béremelés - nagyobb pazarlás, mint amennyiben a fizetések rendezésre kerülnének. Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjaskorú dolgozók választási kényszere miatt, amikor arról kellett dönteniük, hogy a fizetésüket vagy a nyugdíjat válasszák, a szféra pótolhatatlan szakmai tapasztalatot és tudást veszített el. És miért? Mert a jelenlegi alacsony nyugdíjak mellett is, 30-40 éves munkaviszony után is a kapható fizetés alacsonyabb volt, mint a választható nyugellátás.

– Államtitkár úr! Önök szerint például egy bölcsődei dolgozó munkavégzése után az ajtón kívül tudja hagyni a mindennapi problémáit, amikor azon kell gondolkodnia, hogy többéves munkavégzés után a minimálbér közeli fizetéséből hogyan tud kijönni a hónap végéig. Gondolom, abban nincs köztünk vita, hogy az ágazatban dolgozók munkája mennyire felelősségteljes, milyen sok múlik azon, hogy akár egy bölcsődei dadus hogyan alapozza meg a gyermek intézményi életét, ezzel befolyásolva akár a későbbiekben az iskolai oktatáshoz való hozzáállását, vagy mennyi szociális kriminológiai, társadalmi problémát tud kiküszöbölni a jól működő családsegítő és gyermekjóléti szolgálat. Kérdezem:

• Tervezi-e a kormány a szociális szférában dolgozók bérrendezését?
• Nem gondolják-e azt, hogy egy megfelelő életpályamodell kialakításával kapcsolatban többéves elmaradásban vannak az ágazatban?
• Béremelés híján milyen eszközökkel kívánják jól képzett szakembereinket a szakmában tartani?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Úgy gondoljuk, hogy a szociális ágazatnak kell következnie az elkövetkező időszakban a béremelés tekintetében, és ezen dolgozik a kormány. Ahogy az oktatás területén megtettük, ahogy az egészségügy területén megtettük ezt az emelést, igenis ez lesz a következő terület. Valóban, amit ön elmondott, óriási nagy probléma, és óriási felelősség van ezeken az embereken, akik ezen a területen dolgoznak. De azért szeretném elmondani:  két évvel ezelőtt nem az volt a kérdés, hogy egyáltalán bért tudunk-e emelni ezen a területen. Az volt a kérdés, fönnmarad-e ebben az ágazatban a sokféle ellátás, legyen az alapellátás, legyen az szakellátás; az volt a kérdés, hogy az IMF nyomására, amit a balliberális pártok támogattak, egyáltalán megmaradnak-e ezek a szociális ellátások, avagy meg kell szüntetni azokat, vagy a béreket csökkenteni, mint ahogyan sok más országban ezt megtették. Ennek ellenére önnek teljesen igaza van abban, hogy erre az ágazatra oda kell figyelni, és oda is figyeltünk, apró lépésekben meg is tettük azokat a támogatásokat, amelyekről tudom, és mindannyian tudjuk, hogy ez még nem a végleges segítség.

– Képviselő úr! Mindenképp nagyon fontos lépés véleményem szerint az a gyermekvédelmi törvényi változtatás, amit remélem, önök is megszavaznak, hiszen itt legalább 5 ezer embernek fogunk olyan plusz bérlehetőséget és plusz jövőbeni kilátást adni, amit eddig senki nem tett meg a korábbi kormányok részéről. Ugyanilyen fontosak azok a pótlékok, a speciális, különleges otthoni pótlékok, gyermekvédelmi pótlékok, amiket megléptünk és megadtuk az elmúlt években. Ugyanilyen fontos volt azokról a beruházásokról való döntés, ami a szociális terület infrastrukturális ellátását segíti, ez is egy szükséges lépés volt. Ugyanúgy az Erzsébet-táborok, ahol több tízezren nyaralhattak. Ugyanilyen fontos dolog volt a rezsicsökkentés, mert ez mindenkire vonatkozik. Ugyanilyen fontos 2014. január 1-jétől a családi adókedvezmény kiterjesztése a járulékkedvezményre, hiszen itt valóban az alacsonyabb jövedelmű munkatársak is részesülhetnek abban a teljes mértékű adókedvezményben, amit a magasabb jövedelműek már megkaphattak. Ugyanilyen fontos döntés az is - abban az esetben, ha ön is megszavazza a költségvetést majd körülbelül egy hónap múlva -, hogy a bölcsődei dolgozóknál a támogatás 20-30 százalékkal fog emelkedni, legalábbis az egy főre eső támogatás. Itt az önkormányzatoknak, a fenntartóknak, egyházaknak, civileknek lesz a felelőssége, hogy ebből megadják-e a bölcsődei béremelést. Én abban bízom, hogy fognak emelni, és erre a lehetőséget biztosítani fogják.

– Képviselő úr! Az ön felvetésével, amit elmondott, nyitott ajtókat döngetett, nyitott ajtókon kopogtatott, előbb-utóbb sorra kerül ez az ágazat is. Köszönöm a véleményét!

+

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár úr! Ígérik, hogy végre rendezésre kerül valamilyen szinten a nevelőszülői hálózat helyzete is, de attól még, könyörgöm, az éhhalálhoz nagyon sok esetben közel álló, a szociális szférában dolgozókat ez sajnos nem vigasztalja, nekik akkor is máról holnapra kell élniük, és választaniuk kell, hogy vért izzadva a szakmájukban maradnak, vagy külföldre mennek, vagy esetleg más szférában helyezkednek el.. Sajnos ígéretekkel tele van már a padlás, évek óta ígérgetik, hogy rendezik a szociális szférában dolgozók helyzetét. Ennek a nyomait nem tapasztaljuk, úgyhogy 2014-től a Jobbik-kormány feladata lesz, hogy ezt a problémát is megoldja, és a következő költségvetésben ez itt fog szerepelni.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 196 igen szavazattal 46 nem ellenében,  1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az infláció mértéke alacsony maradjon?

 KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! A kormány elmúlt években mutatott erőfeszítéseinek köszönhetően egyre több területen teljesítünk jobban. A szocialista kormányok felelőtlen gazdaságpolitikáját követően sikerült rendbe tenni az ország pénzügyeit, hiszen 2010 óta csökken az államadósság, tartósan 3 százalék alatti a költségvetési hiány mértéke, nőtt a foglalkoztatás, továbbá nem utolsósorban kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Most pedig az infláció tekintetében számolhatunk be újabb kedvező eredményről. Először a szeptemberben közzétett KSH-adat keltett pozitív meglepetést, hiszen az augusztusi fogyasztói árak csupán 1,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Az októberi fogyasztói árak alakulása további javulást mutat, ugyanis az előző év októberéhez hasonlítva mindösszesen csak 0,9 százalékkal nőttek azok. Az alacsony infláció nagymértékben a kormány rezsicsökkentési politikájának köszönhető, hiszen először 2013 januárjától csökkent a gáz és a villany ára, majd júliustól a víz-, a csatorna- és a szemétszállítási díjak mérséklődtek. A rezsicsökkentés harmadik lépéseként november 1-jétől pedig további 11,1 százalékos mértékkel csökkennek a közműdíjak Magyarországon.

– Államtitkár úr! Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a nyolcévnyi szocialista kormányzás alatt kétszeresére nőtt a villany ára, háromszorosára a gáz ára, kétszer volt 6 százalék feletti és egyszer 8 százalékos az infláció mértéke. A tények jól mutatják, hogy a szocialisták csak szavakban állnak ki az emberek érdekeiért, a jellemzően külföldi tulajdonú közműcégek érdekérvényesítésével szemben pedig tehetetlenek voltak. A kormány rezsicsökkentési politikája például egy négyfős, családi házban élő család számára megközelítőleg 100 ezer forint megtakarítást jelent. A jelenlegi biztató gazdasági folyamatok alapján kérdezem:

• Hogyan mérséklődött történelmi mélypontra az infláció?
• Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az infláció mértéke alacsony maradjon?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ma már többször szó esett a gazdasági növekedés adatairól és arról is, hogy melyek ezeknek a főbb forrásai. Ezek mellett még egy nagyon fontos tényező a belső fogyasztás lassú, de erősödő élénkülése. A belső fogyasztás élénkülése két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt mindazokra a lépésekre, amelyek a devizahiteleseket érintették, tehát egyre több devizahiteles helyzete javult. 350 ezres létszámról beszélünk, és ha enyhülnek a devizahitelesek terhei, akkor ezt fogyasztásra tudják fordítani. A másik pedig az infláció. Az alacsony infláció reálbér-növekedést eredményez, ez pedig nyilvánvalóan a fogyasztást segíti.

– Képviselő úr! A számok azt mutatják, hogy a 2013. januári rezsicsökkentés, tehát a gáz, áram, távfűtés összességében közel 0,9 százalékponttal csökkentette az inflációt, míg a júliusi közműdíjakra vonatkozó intézkedés, csatorna, víz, kéményseprés, további 0,2 százalékponttal csökkentette az inflációt. Azt mondhatjuk: a rezsicsökkentés összességében mintegy 300 milliárd forintot hagy a háztartásoknál, ami azért a GDP 1 százalékát megközelítő érték.

– Képviselő úr!  Ha figyelembe vesszük például a nyugdíjemelést, ami január 1-én történt, 5,4 százalékos, és az infláció rekordalacsony mértékét, akkor látható, hogy itt jelentős pluszjövedelmek keletkeznek. Vagy ha figyelembe vesszük az átlagos béremelést, ami január-augusztus között 4,8 százalékos volt, akkor látható, könnyen kiszámítható, hogy most már reálbér-növekedés van Magyarországon. És ez a reálbér-növekedés hozzájárul a fogyasztás erősödéséhez, ahhoz a belső fogyasztáshoz, amiről nagyon sokszor elhangzott, hogy miért nem indul már be. A rekordalacsony infláció ennek egyik fontos eleme, és így bízhatunk abban, hogy a gazdasági növekedés ütemében is, ami elindult, még erősebb növekedés várható.

+

KOSZORÚS LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Örömteli számomra, hogy az elmúlt három évben meghozott gazdaságpolitikai intézkedések és a magyar családok áldozatos munkája meghozta eredményét, és az elmúlt hónapokban a gazdaság majd’ minden területén sikerült újra pozitív eredményeket elérnünk. Folyamatosan nő a foglalkoztatottak száma, miközben csökken Magyarországon a munkanélküliség. A költségvetés stabil lábakon áll, ennek köszönhetően az államadósság is, ha nem is nagymértékben, azért folyamatosan csökken a kormányváltás óta.

Az idei évben a gazdasági növekedés elérheti az 1 százalékot, jövőre pedig a 2 százalékot is célba vehetjük. Ezt támasztják alá legalábbis a legfrissebb ipari, építőipari és exportadatok is. Fontosnak tartom továbbá kiemelni, hogy ezek az eredmények, mint például az alacsony infláció és az ezzel párhuzamosan tapasztalható reálbér-emelkedés valóban érzékelhető könnyebbséget jelentenek a magyar családok számára. Így, államtitkár úr, köszönöm, válaszát, elfogadom.