„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva, tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Meddig kell várni az uniós források felhasználását?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – A kétezer lakos alatti ivóvízbázison lévő kistelepülések szennyvízkezelésének megoldására pályázatot 2012. május 2-áig kellett beadni. Az ország több régiójában tucatnyi önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel és pályázott. Nyolc nappal a pályázat beadási határideje után megjelent a Magyar Közlönyben az 1144/2012. V. hó 10-ei kormányhatározat a regionális operatív programok 2011-2013. évekre szóló akciótervének jóváhagyásáról. Ebben önök úgy döntöttek, hogy ezek a kistelepülések a Dél-Alföldön, Dél-Dunántúlon, Délnyugat-Dunántúlon 2012-ben és 2013-ban nulla forintra számíthatnak.

– Államtitkár úr! Egy ilyen pályázat elkészítése a beadásig 4-6 millió forintba kerül, tervek, engedélyek, pályázatírás, ingatlanmegszerzés.

• Miért dobattak ki tucatnyi önkormányzattal, akik között több is van forráshiányos, több százmillió forint közpénzt, ha tudták, hogy nincs forrás?

• Miért nem csoportosítanak át forrást az említett régiókban a jelentős önrészt is vállaló önkormányzati környezetvédelmi beruházásokra?
• Remélhetnek-e egyáltalán az ezen kistelepülésen élők valamilyen pozitív döntést?
• És miért akadályozza meg a kormány, hogy ezek a környezet szempontjából fontos beruházások megvalósuljanak?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány elődeivel szemben immáron egy egységes stratégiai szemléletmód mentén célzottabban és hatékonyabban használja fel az uniós forrásokat. A formai hibák miatt elutasított pályázatok száma a korábbi 60-70 százalékkal szemben mindösszesen 15 százalék. A források több mint 80 százaléka lekötött és támogatói döntéssel bír. Ezek lehívása már csak a projekt megvalósításától függ.

– Arra készülünk, hogy a jelenlegi uniós költségvetési ciklus tényleges zárásáig, tehát 2015 végéig minden rendelkezésünkre álló forrást elköltünk. A kiírt konstrukciónak biztosítani kell, hogy jól előkészített pályázatok érkezzenek be, fejlesztések határidőre befejeződjenek, a rendelkezésre álló források lehívása, elszámolása megtörténjen. A konkrét szennyvízkezelési pályázatokkal kapcsolatban ezeket kiemelten kezeljük, elvezetésével, tisztításával kapcsolatos fejlesztéseket szem előtt tartjuk. Az Unió irányelvei a szennyvízelvezetést illetően csak a 2 ezer főnél nagyobb településekre kötelezőek, mi azonban figyelmet fordítunk a 2 ezer fő alatti településekre is. Az ön által említett három területen, - Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl - eddig 52 beruházás támogatásáról döntött a kormány, a megítélt összeg pedig meghaladja a 16,5 milliárd forintot.

Mit szándékozik tenni a kormány a közalkalmazotti bértáblával?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – A 2013. évi központi költségvetés szerint a közszolgálati tisztviselői illetményalap és a közalkalmazotti bértábla a 2008. januári szinten marad befagyasztva, vagyis a fizetésekben továbbra sem fog megjelenni az elmúlt öt év inflációja. Emellett a 13. havi fizetést, illetve az alkalmankénti jutalmakat is évek óta nem kapják meg a közszolgák. Eközben társadalmi vitára bocsátották azt a tervezetet, amely rögzíti az állam alkalmazásában állók etikai normáit. Ez az úgynevezett Zöld könyv például még öltözködési szabályokat is meghatároz a közalkalmazottaknak, azoknak, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek.

– Államtitkár úr! A közszolgák bérét utolérte a minimálbér. A közszférában dolgozók harmada, vagyis 220-250 ezer fő minimálbért vagy bérminimumot kap, illetve sokan vannak, akik mindössze néhány ezer forinttal efölötti összeget, miközben a keresetek reálértéke az elmúlt öt évben körülbelül 25 százalékkal csökkent. Kérdezem:

• Mit szándékszik tenni a kormány a fennálló helyzet megoldására?
• Mi lesz a közalkalmazotti bértáblával, mikor számíthatnak a közszférában dolgozók béremelésre?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem felel meg a valóságnak, hogy a közszférában az elmúlt öt év alatt a keresetek reálértéke legalább 25 százalékkal csökkent. A közszektorban kétségtelenül mérséklődött a keresetek vásárlóértéke, de annak mértéke 2008 óta nem 25, hanem az adóváltozásokat egyensúlyozó kompenzációval együtt 7 százalék körüli volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyes európai uniós tagországokban a költségvetési egyensúly helyreállítása és az államadósság finanszírozhatatlansága miatt a közszféra béreinek 30 százalékos nominális csökkentésére került sor, még árnyaltabb a kép.

– A közalkalmazotti bértábla valóban magán viseli annak nyomait, hogy a bértételek legutóbb 2008 elején növekedtek, másrészről pedig a befagyasztása óta napjainkig a minimálbér 42 százalékkal, illetve a garantált bérminimum 32 százalékkal emelkedett. Emiatt jelentős számban fordulnak elő olyan fizetési kategóriák, amelyekben a kötelező bérminimumok jelentik a fizethető illetmény legkisebb összegét.

– A kormány természetesen tisztában van azzal, hogy időszerűvé vált a közszféra bérrendszerének, ezen belül a közalkalmazotti illetményrendszernek az átgondolása. Az illetmények emelése, az illetményarányok javítása azonban csak valamennyi, a közszférát érintő jogviszony illetményrendszerének átgondolását követően, a költségvetési egyensúly követelményei szem előtt tartásával hosszabb távon válik megvalósíthatóvá. A 2013. évi költségvetés terhére többletkiadást eredményező intézkedés csak abban az esetben lehetséges, ha annak végrehajtása a hiánycél tartását nem veszélyezteti.

Mikorra várható a 86-os számú út Körmend és Rédics közötti szakaszának kamionforgalomra alkalmassá tétele?

BEBES ISTVÁN (Fidesz): – A 86-os út hatalmas forgalma hosszú évek óta elviselhetetlen terhet jelent az érintett térségben lakók számára. Az út állapota, a forgalom mértéke, a zaj- és a környezetszennyezés mellett sajnos közlekedésbiztonságról már évek óta nem beszélhetünk. Legutóbb december 7-én történt súlyos közlekedési baleset a 86-os út Egyházasrádóc-Körmend közötti szakaszán, melynek során hárman vesztették életüket.

– Államtitkár úr! Örvendetes, hogy a 86-os út fejlesztése Szombathely és Csorna között megkezdődött. Ugyanakkor a Körmend térségében élők számára az útfejlesztések csupán hosszú évek óta fennálló ígéretet jelentenek. Az életeket követelő közúti balesetek mellett folyamatosan jelen van az a hátrány, amit a gazdaság fejlődésében okoz a megfelelő minőségű utak hiánya. Az elmúlt két kormányzati ciklus során üres ígéretek, újabb és újabb céldátumok hangzottak el, melyekből semmi sem vált valóra. Az elmaradt beruházási, fenntartási és megelőzési tevékenységek a szolgáltatási szint csökkenését eredményezték, aminek a térségben élők az áldozatai. Az emberek szkeptikussá váltak ebben a kérdésben.

– Államtitkár úr! Hangzatos ígéretek megszülettek a főutakat illetően, azok teljesítése azonban a Fidesz-kormányra vár. Az ország nyugati részén húzódó észak-dél irányú főút fontos mind a térség, mind pedig Magyarország számára. Ezért kérdezem:

• Mikorra várható a 86-os számú főút Egyházasrádóc-Körmend-Rédics szakaszának kamionforgalomra alkalmassá tétele?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 86-os számú főút Rédics és Körmend közötti szakaszának fejlesztése folyamatban van. A főút Zala megyei szakaszának 11,5 tonnás burkolaterősítése 2012-re befejeződött. A hiányzó településelkerülő szakaszok megvalósítását pedig ütemeztük.

– A Zala megye határa és Körmend közötti szakaszon 9,2 kilométer hosszan történik a burkolat 11,5 tonnás megerősítése. Az építési engedély és kiviteli terv rendelkezésre áll, a terület biztosított. A közbeszerzés kiírása ez év első félévében várható, az építés megkezdését szeptemberre tervezzük. A tervek szerint ’14 negyedik negyedévére esik a befejezés. A projekt során megvalósul a körmendi Rába-híd felújítása is.

– A 86-os és 76-os számú főút Nádasd-Hegyhátsál-Katafa közös elkerülő szakaszának építéséhez az engedély rendelkezésre áll. A hidak kiviteli tervének jóváhagyása és a területszerzés folyamatban van. Az előző projekthez hasonlóan az építés megkezdését ez év szeptemberében tervezzük, befejezését 2015 második félévére tesszük.

– A Körmendtől Szombathelyig tartó szakaszon a Körmend-Egyházasrádóc 4,4 kilométer hosszúságú szakasz 11,5 tonnás burkolatmegerősítése – ebből 3 kilométer kétszer kétsávos – megkezdődik, ahogy ezt az időjárás lehetővé teszi. A projekt befejezését 2013, tehát ez év végére tervezzük.

– Az Egyházasrádócot elkerülő, Szombathely-Táplánszentkereszt szakasz mindkét nyomvonala környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, a kiviteli tervek készítése folyamatban van.

– Összegezve: a kormány jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a valóban hallatlan nagy forgalmú 86-os számú főút biztonságosabbá váljon, és az érintett települések mentesüljenek a tranzitforgalom  terhelése alól.

Mikor írja ki a kormány az iskola-felújításokra vonatkozó pályázatot?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – A köznevelési törvény szerint a működtető önkormányzatoknak nem kötelessége az állagmegóváson túl jelentkező rekonstrukciós és fejlesztési költségek fedezése. A törvény szerint ezekhez a feladatokhoz az állam pályázati úton nyújthat támogatást. Az intézmények felújítása, kivitelezése nyári tanítási szünetben valósítható meg, ezért a felújítások tervezése, tekintettel a közbeszerzési eljárások lebonyolítására is, az év elején lenne esedékes.

– Államtitkár úr! A pályázati kiírások a mai napig nem jelentek meg. Erre való tekintettel tisztelettel kérdezem:

• Mikor jelennek meg az iskola-felújítási pályázatok, és ha a kormány mégsem fog kiírni pályázatot, akkor milyen forrásból fognak megújulni az iskolák? 

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A köznevelési intézmények fejlesztését szolgáló fejlesztési források döntő részét az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló fejlesztési programok biztosították az elmúlt években is. Ennek keretében a 2007-2013-as időszakban összesen több mint 150 milliárd forint támogatással, 626 program keretében tudtuk támogatni a köznevelési intézmények átfogó infrastrukturális fejlesztéseit. Az európai uniós forrásból legközelebb a 2014-20-as tervezési időszakban áll majd rendelkezésre újabb jelentősebb fejlesztési forrás erre a célra.

– Képviselő úr! Örömmel tájékoztatom arról is, hogy Magyarország a tekintélyes második helyet érte el Európában az egy főre jutó uniós pénzek tekintetében. Ez azt jelenti, hogy míg az előző hét esztendőben minden magyar emberre 660 ezer forint uniós fejlesztés jutott, addig ez az összeg a következő hét évben fejenként 712 ezer forint lesz. Még soha ennyi uniós támogatás nem jutott egy főre Magyarországon. A következő hét évben tehát több pénz marad ily módon Magyarországon a magyar embereknél, mint az előző hét évben.

– Képviselő úr! Ebből a keretből tervezi a kormány a köznevelési intézmények fejlesztésére a pályázatokat meghirdetni. Kiemelt célunk, hogy mind a hagyományos infrastrukturális fejlesztés, mind az energetikai korszerűsítés, mind az óvodai férőhelyek, sportlétesítmények kialakítását jelentősen tudjuk majd támogatni.

Miért szüntette meg a kormány a korengedményes nyugdíj lehetőségét?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! A mára kialakult helyzetből egyértelműen látszik, hogy önök átgondolatlanul, kapkodva döntöttek, amikor megszüntették a korkedvezményes és korengedményes nyugdíj lehetőségét.

– Államtitkár úr! Itt lenne az ideje, hogy belássák a tévedésüket! Várjuk a magyarázatot, arra hogy ez a korengedményes rendszer miért, mivel okozott bármilyen problémát, költséget az államnak, a kormánynak vagy a társadalomnak. A mai napig nem értjük, hiszen ennek semmi következménye a költségvetésre: a cégek a korengedményes nyugdíjba küldött munkavállaló után előre befizetik a nyugdíjba vonulásig hátralévő időre számított teljes nyugdíjat, sőt még annak postaköltségét is. Ezzel a lehetőséggel tudtak élni a nagyvállalatok, hogy az idősödő, hatékonyságát vesztett, valamivel még nyugdíj előtt álló dolgozójukat ne az utcára tegyék az utolsó években, hanem korengedményes nyugdíjba küldjék, helyette pedig felvehettek fiatal munkaerőt. Önök ezt a lehetőséget megszüntették, nem tudni, miért, és a hírek szerint nem is áll szándékukban újra feléleszteni. Kérdezem tehát:

• Miért jó az önöknek és miért jó a társadalomnak, az adófizetőknek, ha éves szinten akár több ezer ember ahelyett, hogy munkáltatója által fizetett korengedményes nyugdíjba vonulna, inkább az utcára kerül?
• Ennyi idősen, ilyen állapotban munkát már nem kapnak ezek az emberek, tehát a társadalom eltartottjai lesznek, mehetnek közmunkára?
• Egy tisztességgel ledolgozott élet után tartósan munkanélküliként nyugdíjba vonulva mekkora nyugdíjra számíthatnak?
• Utolsó aktív éveikre munkanélkülivé tett emberek ezrei révén akarnak spórolni a nyugdíjkasszán?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! A korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálata egyik eleme volt a Nyugdíj-biztosítási Alap egyensúlyának megteremtése érdekében tett intézkedésnek. Azt hiszem, azzal egyetértünk, hogy mindazok számára, akik végigdolgozták a nyugdíjkorhatárig az életüket, hosszú távon is biztosítani kell a stabil, értékmegőrző nyugellátást.

– Tisztelt Képviselő asszony! A korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálata egyik eleme volt a Nyugdíj-biztosítási Alap egyensúlyának megteremtése érdekében tett intézkedésnek. Magyarország gazdasági stabilizálásáról szóló törvény szerint nyugellátást azonban csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani. A kormány az idősebb munkavállalók munkavállalási lehetőségét nem a nyugdíjazási rendszer lazításán keresztül, hanem más, egyébként a foglalkoztatási eszközrendszer keretében szeretné megvalósítani.

– Tisztelt Képviselő asszony! Szeretném emlékeztetni: a munkahelyvédelmi akcióterv kedvezményeire az 55 év felettiek vonatkozásában, és szeretném jelezni, hogy más egyéb, a munkaerő-piaci aktivitást serkentő javaslat is lesz a kormány előtt. Tény azonban az, hogy valóban vannak olyan munkakörök, ahol bizony megkopik az erő egy idő után. Azt tudom önnek mondani, hogy a kormány folytat tárgyalásokat ebben az ügyben a leginkább érintettekkel. Ha találunk olyan megoldást, ami valóban nem kerül a magyar államnak egyébként költségvetési forintjába, hanem a munkaadó és a munkavállaló képes megegyezni és ennek megfelelő jogszabályi keretet tudunk biztosítani, akkor nyitottak vagyunk nem a korengedményes nyugdíj, hanem ennek a fajta ellátórendszernek a segítésére.

Mire is volt jó az egész államosítási cirkusz az egészségügyben?

KOVÁCS TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Soha ekkora hiánnyal nem fordultak a kórházak az új évre, mint az idén, annak ellenére, hogy az év végén 27 milliárd forintos konszolidációban részesültek. A kifizetetlen számlák összege eléri a 35-40 milliárd forintot. A várólisták hossza soha nem látott mértékűre növekedett. Határozott szándék szerint átalakítják az eddig gazdasági társaságként működő kórházakat, annak ellenére, hogy ezen társaságok gazdálkodása volt eddig leginkább áttekinthető, és nem jellemző módon ezekben a társaságokban keletkeztek a legnagyobb hiányok. A csődtömeg ellenére február 15-ig kellett az önkormányzatoknak a szakrendelők államosításáról nyilatkozniuk. Szakdolgozói körökben leginkább az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban nemhogy nőttek volna a bérek, de csökkentek a jövedelmek. Nem csoda, hogy nem sikerült megállítaniuk az orvosok és az egészségügyi dolgozók elvándorlását.

• Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy az ígéretek ellenére semmilyen előrelépés nem történt a kényszernyugdíjazás kérdéskörében?
• Lehetne-e kérni egyetlen épkézláb mondatot, hogy mi volt a magyarázata ennek a kényszernyugdíjazásnak?

• Mi az értelme annak, hogy ezt is államosítják, amikor az eddigi lépéseket sem tudják kezelni?
• Mikor akarnak véget vetni ennek a sikerszériának?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A tisztánlátás érdekében azzal kezdeném, hogy míg önök, szocialisták nem emeltek bért az egészségügyben, mi azt megtettük. Az elmúlt tíz év legnagyobb béremelését hajtottuk végre. Ezt önök - ön személy szerint - szégyenszemre nem szavazták meg. Így aztán arra kérem nagy tisztelettel, hogy ne tetszelegjenek, ne tetszelegjen az egészségügy megmentőjeként!

– Képviselő úr! Visszautasítom azt a feltételezését is, hogy mi kórházakat zárnánk be, ellentétben önökkel szocialistákkal: megtették ezt többek között a nagy hírű pszichiátriai intézettel. Az sem igaz, hogy magára hagynánk a kórházakat. Legutóbb például tavaly decemberben különböző jogcímeken közel 27 milliárd forintos többletforrást kaptak felhasználási kötelezettség nélkül, ellentétben önökkel, szocialistákkal, akik eladósították a kórházakat, a működőképesség határára sodorva őket.

– Képviselő úr! 2012 júliusától elérhető az országos várólistarendszer, amit önök, szocialisták nyolcéves kormányzásuk alatt képtelenek voltak bevezetni. Nem igaz az sem, hogy az eladósodottságban az intézményi kórházak állnak az élen. Az állam fenntartásában lévő szolgáltatók 25 százaléka gazdasági társaság formájában működik, miközben ezen szolgáltatók lejárt tartozásállománya tavaly év végén az összes ilyen állomány 27 százalékát tette ki.

Miért nem segíti a kormány a moldvai csángók magyar állampolgársághoz jutását?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Mindannyiunk számára nagy öröm volt, amikor a Magyar Országgyűlés történelmi mulasztását pótolva külhonba szakadt nemzettestvéreink számára is megadta az állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Szomorúan tapasztaltuk ugyanakkor, hogy amíg a kabinet folyamatos sikerpropagandát folytat az állampolgársági ügyintézés kapcsán, addig az érintettektől csak az újabb és újabb panaszok érkeznek.

– A könnyített honosítási eljárás során különösen nehéz helyzetben vannak csángó magyar véreink, hiszen jelentős részük magyar nyelven beszélni ugyan igen, írni azonban nem tud, a szükséges papírok kitöltése így nehéz feladatot jelent számukra. Csángóföldön ráadásul nincs magyar külképviselet, a segítségre szorulók tehát oda sem fordulhatnak, igen messzire, Csíkszeredába vagy Sepsiszentgyörgyre kell utazniuk.

– Javasoltam már 2011-ben is Bákóban egy demokráciaközpont megnyitását. Részben orvosolta a problémát, hogy az említett ügyek intézésére 2011 nyarán felvettek két személyt fél-fél állásban, akik egyfajta mozgó demokrácia-központként a csángó falvakat járták és segítették a helyieket. Bár tényleges megoldást egy állandó központ megnyitása jelentett volna, ehelyett azonban pénzhiányra hivatkozva tavaly nyáron, illetve ősszel ennek a két személynek is megszüntették a munkaviszonyát. A könnyített honosítás iránt érdeklődők így rendszerint a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségéhez fordulnak a kéréseikkel, a szövetség azonban semmilyen anyagi és infrastrukturális támogatást nem kap ennek a feladatnak az ellátásához, így a legjobb szándékaik ellenére sem tudnak megfelelő energiát fordítani a segítségnyújtásra. Mindezek alapján kérdezem:

• Hogyan tartják összeegyeztethetőnek a permanens, folyamatos sikerpropagandával azt, hogy egy teljes régió, nevezetesen a Csángóföld magyar állampolgársági érdemi segítségnyújtás híján van?
• Miért bocsátották el a papírok kitöltése során igen hatékony segítséget nyújtó személyeket, és a továbbiakban hogyan kívánják biztosítani a szükséges segítségnyújtást csángó magyar véreink számára?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban elmondhatjuk, hogy összességében az egyszerűsített honosítási eljárás, röviden a kettős állampolgárság egy siker, közös parlamenti sikerünk, együtt hoztuk meg a törvényt, csak pár képviselő nem szavazta meg. Azóta - szerintem - egyikünk sem várta volna, hogy 385 ezer kérelmet adjanak be, és ezek közül 330 ezer esetben már meg is adtuk az állampolgárságot a határon túl élő magyaroknak. Az is a magyar közigazgatás előkészítettségét mutatja, hogy alig van lemaradásban a benyújtott kérelmek elbírálásában. Tehát ahol lehet, adminisztratív eszközökkel is igyekszünk segíteni azokat, akik szeretnék a magyar állampolgárságot felvenni.

– Képviselő úr! A jogszabály szövege a csángók számára is kinyitotta a magyar állampolgárság lehetőségét, a minél szorosabb kapcsolattartásra. Ennek érdekében épp az idén januárban jártak a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének a képviselői a miniszterelnök-helyettes úrnál, Semjén Zsoltnál, ahol hosszan cseréltek eszmét a csángó magyarok problémáiról. Ők kifejezetten azt a problémát, amit képviselő úr említett, nem mondták el. A demokrácia-központoknak - amelyek segítik Erdélyben, a Parţiumban és segítették Csángóföldön is a magyar állampolgárságot - volt az a két segítőjük, akikről képviselő úr beszélt. Tehát általuk kell itt valahogy előrejutnunk, hiszen azért kell itt mozgó ügyintézőket vagy ügysegédeket alkalmazni, mert nagyon szétszórtak a települések, és maguk a csángók is nehezen tudnának egy központba utazni. Mi eddig is minden segítséget megadtunk és ezután is megadunk, de ezt a munkát közvetlenül a demokrácia-központok végezték.