Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – két alkalommal a hangzavarokat, bekiabálásokat is jelezve – tallózunk.

Két éve zuhan a gazdaság, nincs pénze az embereknek!

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Mintha két külön országban élnénk, mikor lesznek hajlandóak szembenézni a valósággal? (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Államtitkár úr! Önök évek óta arról beszélnek, hogy beindítják a gazdaság motorjait, enyhítik a családok terheit, adókat csökkentenek. Ehhez képest Magyarországon két éve folyamatosan zuhan a gazdaság teljesítménye. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hazudik!)

– A családok terhei egyre magasabbak, számos új adónem és adóemelés következtében egyre nagyobb az adóterhelés, egyre kevesebb pénzük van az embereknek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz! Elmúlt nyolc évről beszélsz!)

– Államtitkár úr! Egyre több adót fizetünk az önök maffiakormányzása eredményeként. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Csendben legyél! Meg mersz szólalni?! – Az elnök csenget.)

– Most a trafikokat rabolták el!  (Zaj. Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ti mondjátok ezt? – Az elnök csenget.)

– A rablógazdaság most a trafikokra vonatkozik, de talán próbáljanak meg figyelni arra, amit kérdezni akarok. (Zaj. – Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! Egy átlagos család jelenleg évente összességében mintegy százezer forinttal több adót fizet be az államkasszába a 2010-et megelőző időszakhoz képest, miközben a reálkeresetek mintegy 5 százalékot meghaladó mértékben csökkentek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez az örökség!)

– Az ország nyolcvan százaléka, megismétlem, az ország 80 százaléka egyértelműen rosszabbul él, amióta önök kormányoznak. (Moraj a kormánypárti sorokból. Közbeszólások: Hazudsz! – Az elnök csenget.)

– A kormányzat milliárdokat költ sikerpropagandára a saját teljesítményéről, miközben a gazdaság két éve visszaesésben van. Elvették és felélték a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Hol a pénz, államtitkár úr? (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. Soltész Miklós: A zsebedben!)

– Államtitkár úr! Magyarország egyedül egyben teljesít jobban, ez pedig az adófizetés! Az Orbán-kormány alkalmatlansága miatt ma növekedés helyett recesszió van! A versenyképesség javulása helyett csőd- és felszámolási hullám, tőkekivonás jellemzi a magyar gazdaságot! Nincs beruházás, befagyott a hitelezés, a reálbérek csökkennek, egyre több munkahely szűnik meg, egyre rosszabb az életszínvonal. (Moraj a kormánypárti sorokban: Közbeszólás: A Gyurcsány-Bajnai kormányról beszélsz? - Folyamatos zaj, az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! A családok egyre nagyobb részében nem jut pénz sem húsra, sem nyaralásra. Kérdezem: 

• Mit tesz a kormány az elszegényedés ellen?
• Mit kíván tenni a gazdasági növekedés beindítása érdekében, azon túl, hogy a saját prognózisukat visszavették 0,9 százalékról 0,7 százalékra?
• Mikor lesznek hajlandóak szembenézni a valósággal?
• Ne hátramutogasson, hanem arra válaszoljon, hogy mitől fog beindulni a magyar gazdaság?
• Mitől lesz több pénzük az embereknek?

(Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. Közbeszólás az MSZP soraiból: Mindenki kapott trafikot! Taps az MSZP soraiban. – Folyamatos zaj, az elnök csenget.)

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Arra kérném, hogy legalább egyszer az életben vegye komolyan a tényeket. Ön azt mondja, hogy két éve zuhan a gazdaság, ezzel szemben 2011-ben, ön is nagyon jól tudja, a GDP 1,6 százalékkal növekedett. Akkor nem tudom, hogyan jön össze a két év. Ön növekvő lakossági terhekről beszél akkor, amikor a parlamentben folyamatosan a rezsicsökkentésről beszélünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem ismered a számokat? – Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! Ön magas inflációról beszél, miközben a legfrissebb márciusi adat szerint az infláció 2,2 százalék volt. A reálbérek csökkenését vizionálja, miközben a reálbérek a legfrissebb adat szerint az inflációt 1,2 százalékot meghaladóan növekednek. (Közbeszólás az MSZP soraiból. Gúr Nándor: Az éves inflációs adatról beszélj! – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csendben legyél! Beszél egy államtitkár!)

– Képviselő úr! Ön a munkahelyek csökkenését vizionálja, amikor nagyon jól látható, hogy ezek is növekednek. És hadd tegyem hozzá, miután a tőkekiáramlást is említette a szövegében: a legfrissebb adatok szerint a beérkezett működő tőke 78,5 milliárd euróra emelkedett. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A közmunka!)

– Képviselő úr! Ha nem hisz a számaimnak, akkor hadd idézzem a KSH legfrissebb adatait mérlegelő origo.hu bérviszonyokról szóló elemzését. Nos, a következet írja, szó szerint: „A reálbérek felkúsztak, a rezsicsökkentés és az alacsony infláció miatt az emelkedő fizetések az embereknél maradnak, nem úsznak el. Többet ér az idén a magyarok pénze, akár dolgoznak, akár nyugdíjasok, a gyógyszerek is olcsóbbak lettek.” Nem én mondom ezt, hanem az origo.hu elemzi. A következő elemzésre jutnak: amennyiben az átlagbért nézzük 2012 és 2013 között 72 ezer plusszal számolnak. Azzal számolnak, hogy a rezsicsökkentés fejenként átlagosan 11 ezer forintnyit hagy a magyar embereknél. Azzal számolnak, hogy az átlagnyugdíj pedig - éppen azért, mert a nyugdíjak 5,2 százalékkal emelkednek, és az infláció ennél alacsonyabb - éves szinten 24 ezer forinttal növekszik. És azzal is számolnak még, hogy a gyógyszerek áránál - éppen a vaklicit bevezetése miatt - plusz 700 forint marad a fogyasztóknál. Magyarán, azzal számolnak, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány megtett, meghozzák a hatásukat, és ez már az életkörülmények javulásában is megfigyelhető. (Közbeszólás az MSZP soraiból. Ti rendeltétek?)

– Képviselő úr! Az origo.hu ennek a 2013. április 22-én megjelent cikknek, azt a címet adta, hogy „Jobban élünk, mint egy éve.” (Közbeszólás az MSZP soraiból. Gúr Nándor: Eurostat?)

– Képviselő úr! Hozzátenném: nem volt könnyű idáig jutni, nem volt könnyű az után a romhalmaz után, amit önök itt hagytak, teremteni egy olyan országot, amely lassan képes kijönni abból a gödörből, amelybe vitték önök, és amely képes most már növekedésre is, és képes arra is, hogy az életkörülmények szintjén is megjelenjen ez a növekedés. (Felháborodás az MSZP padsoraiban. - Folyamatos zaj, az elnök csenget.)  

– Képviselő úr! Margaret Thatchert idézném, azt mondja: „a szocialistáknak az a természetük, hogy gazdasági válságot, rendetlenséget, romhalmazt hagynak maguk után.” Ezt tették maguk is! (Felháborodás az MSZP padsoraiban. – Folyamatos zaj, az elnök csenget.)  

– Képviselő úr! Ne legyen kétsége senkinek ebben a Házban és ebben az országban: bármilyen színű formációban is állnak össze, különböző színekből összerakva vagy különböző csoportokban, a szocialista politika alapvető természete, hogy gazdasági csődöt idéz elő, nekünk meg az a feladat jutott, hogy ebből lassanként kihozzuk az országot. Ennek már látható jelei vannak, és bízunk abban, hogy tovább tudjuk vinni ezt a folyamatot. (Taps a kormánypártok soraiban. Közbeszólás az MSZP soraiból: Reméljük, nem ezt tanítod. Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.)

+

JÓZSA ISTVÁN: – Államtitkár úr! Felháborító az a cinizmus, amilyen érzéketlenséggel állnak önök másfél millió ember mélyszegénységével szemben. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Az elnök csenget.) 

– Államtitkár úr! 600 ezer lakásban nem tudtak fűteni rendesen, ezután jöttek elő az úgynevezett rezsicsökkentéssel. 1,4 millió lakásban van számlaelmaradás, háromszor annyi, mint amennyi korábban volt. A családok harmada nem engedheti meg magának, hogy hetente hús kerüljön az asztalra. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

– Államtitkár úr! Ön sok mindenről beszélt, csak arról nem, hogy 2011 dereka óta tényszerűen csökken a gazdaság teljesítménye. Arról sem beszélt, hogy tavaly megemelkedtek az árak. És arról sem, hogy Magyarország csak 178. az ENSZ-tagországok között a növekedési skálán, mert csökken a fogyasztás. És legfőképpen arra sem válaszolt, hogy mitől fognak beindulni a gazdaság motorjai. Nem fogadom el a válaszát! (Taps az MSZP soraiban. Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyelld magad!)

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 204 igen szavazattal, 66 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Milyen intézkedéseket tett a kormány a közelmúltban a nehéz helyzetben lévő devizahiteles családok megsegítésére?

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): – Államtitkár úr! A Gyurcsány-Bajnai-korszak számos szakterületen felelőtlen politikát folytatott, amelynek köszönhetően családok tízezreinek kellett és kell ma is rettegnie az utcára kerüléstől. A lakosság deviza-eladósodásának drámai növekedése a szocialista kormányok legsúlyosabb öröksége. A bankok és nagyvállalatok oldalán álló szocialisták semmit nem tettek annak érdekében, hogy ne következzen be a családok ilyen mértékű deviza-eladósodása. Az Orbán-kormánynak 2010-ben a számtalan romokban lévő terület mellett fel kellett ismernie, hogy óriási baj van kialakulóban a devizahitelt felvett családoknál. A kormányváltás után tűzoltás egyből megkezdődött, meghirdetésre került a kilakoltatási moratórium.

– Hamarosan megjelent a kormány otthonvédelmi akcióterve is. Az intézkedések mindegyike arra irányult, hogy az emberek az otthonuk megőrzése mellett tudják törleszteni felgyülemlett hiteleiket. Az intézkedések azonban nem fedték le a teljes devizahitel-csapdába került réteget, ezért újabb programot kellett kidolgozni. A későbbiekben lehetőség nyílt kedvezményes végtörlesztésre, majd létrejött a Nemzeti Eszközkezelő is, amely a legkritikusabb helyzetben lévő családoknak próbált segítséget nyújtani, megteremtve az árfolyamrögzítést az árfolyam-ingadozások tompítása érdekében.

– Államtitkár úr! Ezek az intézkedések több százezer devizaadósnak nyújtottak segítséget, kezdve a törleszteni még éppen tudó adóstól a legkritikusabb helyzetben lévő emberekig. Sajnos azonban még mindig akadnak olyan családok, amelyek a kormány egyik korábbi akciójában sem tudtak részt venni. Ennek kapcsán kérdezem:

• Milyen további intézkedések történtek a közelmúltban a Gyurcsány-Bajnai-korszak idején devizahitel-csapdába került adósok megmentése érdekében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kétségtelen, az elmúlt időszak egyik legnagyobb öröksége az a nagyon kiterjedt devizahitelezés, ami ebben az országban lejátszódott. Ennek mértéke 2010-ben 5600 milliárd forintnyi volt, ennyi volt a forintban értelmezett devizahitel-tartozása a lakosságnak. A kormány első lépése volt még 2010 nyarán, hogy ezt a lehetőséget megszüntette. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy például Lengyelországban 2006-ban szüntették meg a devizahitelezés lehetőségét, Romániában pedig egy évvel később. Ez a lehetőség az akkori kormány előtt is nyitva állt, mégsem élt vele, hagyta inkább ennek a problémának a tovább mélyülését.

– Képviselő úr! Az eddig megtett célzott lépések révén 320 ezer hiteladóson segített a kormány és a parlament a meghozott intézkedésekkel. Ennek az értéke egyébként, ami most a hitelösszeget jelenti: az 5600 milliárd forintból mintegy 2500 milliárd forintnyi az, amit vagy végtörlesztés során visszafizettek, vagy pedig az árfolyamgátnál vagy a forintosításnál kedvezőbb helyzetbe kerültek. Tehát mintegy 45 százaléknyi – most az összes devizaadósságról beszélek – tehercsökkenést figyelhetünk meg ebben a körben.

– Képviselő úr! Említette a legfontosabb lépéseket, a végtörlesztés és az árfolyamrögzítést: előbbiben 170 ezer, utóbbiban 140 ezer hiteladós vesz részt. Hadd tegyem hozzá, hogy amikor az élet úgy hozza és amikor látható, hogy a gyakorlatban további változtatásra van szükség, akkor ezeket a változtatásokat a kormány megteszi. Az Országgyűlés a múlt héten fogadta el az eszközkezelő jogosultsági feltételeinek bővítését, melynek értelmében azok is csatlakozhatnak hozzá, akiknek 2012. január 1-jén még nem állt fenn fél éven túli tartozása. A házastársi vagy élettársi kapcsolat mellett már a hozzátartozói viszony is megalapozza a hiteladós jogosultságát. Bővül a jogosultak köre a megváltozott munkaképességű ellátásban részesülőkkel is. A felajánlható ingatlan forgalmi értéke is megnövekedett: Budapesten és a megyei jogú városokban 15 millió forintról 20 millió forintra, az egyéb településeken pedig 10 millió forintról 15 millió forintra. A visszavásárlási jog időtartama is növekszik 2 esztendőről 5 évre.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy minden olyan lépés és javaslat fontos, amelyik a jogosultsági kört bővíteni tudja. Az eszközkezelő azzal számol, hogy 2014-ig 25 ezer lakásnál tud belépni és tud kedvezményes lakhatást biztosítani. 2012 végén ez a szám 3 ezernél mozgott. Tehát amikor bővül az igényjogosultság köre, ennek a lehetőségével tudunk élni, a fedezet megvan hozzá a költségvetésben.

+

MÓRING JÓZSEF ATTILA: – Államtitkár úr! Mindannyian tudjuk, hogy a havi törlesztő-részletek sok esetben egy család teljes bevételét elviszik, és valamiből még meg is kell élni, ki kell fizetni a számlákat, fenn kell tartani a háztartást. A szakemberek és civil szervezetek részéről szinte megállás nélkül érkeznek a javaslatok és az észrevételek hozzánk, amiket mindig közvetítünk az adott szakterület irányába. Sajnos, mint tudjuk, a korábbi konzultációk és egyeztetések ellenére még mindig voltak, vannak olyan devizaadósok, akiknek a helyzete megoldásra várt, vár. Az intézkedéseket és a választ köszönöm elfogadom.

A rezsicsökkentés súlyos hiányosságai!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Örömmel fogadtuk és támogattuk a kormányzat rezsicsökkentési elképzeléseit, ugyanakkor nem vagyunk elégedettek az eddig elért eredményekkel, hiszen ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Egyrészt továbbra is fenntartjuk azt a kijelentésünket, hogy legalább 30 százalékos rezsicsökkentés kellene ahhoz, hogy a lakosság valóban egy komoly tehercsökkentést érzékeljen, ráadásul a közszolgáltatók ekkor is tisztességes profitot tennének zsebre, legfeljebb tudomásul kellene venniük, hogy az eddigi rablógazdálkodásnak és népnyúzásnak vége. Nem tekinthető teljes körűnek a megoldás azért sem, mert az alapvető élelmiszerek áfa-tartalmát továbbra sem csökkentették le 27-ről 5 százalékra, holott az állami bevételkiesés mérsékelhető lenne a multik, a bankok, a spekulációs jellegű jövedelmek megadóztatásával. A fokozott hatósági ellenőrzésekkel pedig el lehetne érni azt, hogy az áfa-csökkentés áldásos hatása ne a kereskedőknél, hanem a fogyasztóknál csapódjon le.

– Államtitkár úr! Nem mérnek egyenlő mércével a fűtőanyagrezsi-csökkentés terén sem. Nagyon örülünk annak és támogatjuk, hogy a távhő és a földgáz fogyasztói árát 10 százalékkal csökkentik, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon több százezer olyan család van, ahol fával fűtenek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar lakásállomány döntő többsége elavult, az épületek nem üzemeltethetőek gazdaságosan, és a magyar átlagjövedelmek nem teszik lehetővé sem a felújítást, sem pedig az egyéb irányú korszerűsítéseket. Éppen ezért fordulhat elő, hogy egy kis lakóterületű és korszerűtlen technológiával épült ház fűtése sokkal több tűzifát igényel, mint egy lényegesen nagyobb alapterületű, korszerű technológiával megépített épület fűtése. Itt is az áfa-tartalom, a tűzifa áfájának 27-ről 5 százalékra csökkentése jelenthetne megoldást. Erre vonatkozólag a Jobbik Magyarországért Mozgalom már tavaly decemberben indítványt nyújtott be, amelyet azonban bizonyos uniós előírásokra, illetőleg szociális faprogramra való hivatkozással lesöpörtek az asztalról.

– Államtitkár úr! Siralmasnak tartjuk, hogy Brüsszel diktál még olyan egyszerű kérdésben is, mint a tűzifa áfa-tartalmának esetleges csökkentése. A szociális faprogramról pedig az emberek 99 százaléka soha életében nem hallott, és oda, ahová esetleg nagy nehezen eljut, ott egy átlagcsalád az egész fűtési szezonra mindössze 5-10 mázsa tűzifát kap, ami természetesen semmire sem elég. Joggal kérdezem tehát:

• Hajlandóak-e végre egyenlő mércével mérni a rezsicsökkentés terén?
• Hajlandóak-e igazságos, arányos, teljes körű rezsicsökkentést végrehajtani?
• Hajlandóak-e az alapvető élelmiszerek és a tűzifa áfa-tartalmának jelentős csökkentésére? 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány a családok terheinek mérséklése érdekében döntött arról, hogy a villamos energia, a földgáz valamint a távhőszolgáltatás lakossági fogyasztói árát egységesen, sávhatárok nélkül 10 százalékkal csökkenti. Ugyanakkor, mint mindennek az életben, az energiaár-csökkentésnek is megvannak a maga határai. A méltányos árszint megteremtése mellett az ellátásbiztonság fenntartása is kiemelt cél. Az energiaszolgáltatások árainak az energia árán túl természetszerűleg részét képezik az energetikai infrastruktúra fenntartásának, működtetésének, fejlesztésének indokolt költségei. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal feladata annak garantálása, hogy a fogyasztók által megfizetett rendszerhasználati díjakban csak a ténylegesen szükséges költségek kerüljenek elismerésre.

A kormány vizsgálja egyéb, további rezsielemeknél a csökkentés lehetőségeit is, de mint említettem, mindennek megvannak a maga korlátai.

– Képviselő úr! Az alapvető élelmiszer-áfa kulcsának mérséklésénél javaslom két szempont figyelembevételét. Egyrészt az áfakulcs mérséklése legyen érezhető, a valódi, fogyasztói árakban megjelenő tehercsökkentés, másrészt ne veszélyeztesse a költségvetés egyensúlyát. Nos, az a tapasztalatunk, ugye, 2006-ban volt már egy áfacsökkentés, az akkori kormány 5 százalékponttal csökkentette az áfát, és ebből mindössze 1 százalékpontnyi jutott valóban csökkenésként a fogyasztói árakba, a többi valahol az élelmiszerláncban elveszett. Úgy gondolom, hogy olyan lépésekre van szükség, amelyek érezhetőek, valóban követhetőek a fogyasztói árakban is. Ezzel szemben az áfa-csökkentésnél, legalábbis jelen pillanatban ezzel számolunk, amennyiben az ön által említett kulcsokat nézzük, attól függően, milyen széles az alapvető élelmiszerek köre, mintegy 70-240 milliárd forintnyi bevételkiesést okozhatna, ami . a költségvetés helyzetét és azt a célt, hogy Magyarország szeretne kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól, nagymértékben veszélyeztetné. Tehát olyan lépésekre van szükség, amely érezhető tehercsökkenést jelent a lakosság számára, de ne veszélyeztesse a költségvetés pozícióit. A kormány folyamatosan vizsgálja az élelmiszeráfa-kulcs csökkentésének lehetőségét, annak társadalmi, költségvetési és valóban piaci következményeit.

– Képviselő úr! Ami a tűzifa áfa-tartalmának csökkentését és arra vonatkozó javaslatát illeti, hadd utaljak arra, hogy az áfa - és itt nem Brüsszelről van szó vagy Brüsszelnek való behódolásról, mint ön említette – európai szinten harmonizált adó. Aki tagja az Európai Uniónak, annak az országnak ezt figyelembe kell venni, vagyis nem lehet más kulcsot alkalmazni egy helyettesítő termék esetében. Éppen ezért a tűzifára, mint helyettesítő termékre sem lehet más áfa-kulcsot alkalmazni. Ezt az Unió versenytorzító hatásként értelmezné. Az viszont piaci tapasztalatként látható: a tűzifa árát nagyban befolyásolja más energiaáraknak az alakulása, tehát az várható, hogy más energiaáraknak a csökkenése, így például a gázé is, előbb-utóbb kihathat majd a tűzifa árának a csökkenésére is.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Fussunk neki még egyszer: néhány héttel ezelőtt egy parlamenti vitában Fónagy János államtitkár úr is elismerte, hogy bizonyos tételek esetében a 30 százalékos csökkentés is indokolt, reális és megvalósítható. Másrészt, ha az alapvető élelmiszerek áfa-tartalmát nem csökkentjük, akkor félő, hogy a teljes kormányzati rezsicsökkentés hatása azonnal elillan, hiszen az a kevés pénz, ami megmarad a rezsicsökkentés révén az embereknél, el fog menni az alapvető élelmiszerek árának emelkedésére. Ráadásul, ha most csökkentenénk, akkor is csak az elmúlt három év áremelkedéseinek hatásait semlegesítenénk részben.

– Ami pedig a tűzifát illeti: figyelmen kívül kell hagyni mindenfajta brüsszeli előírást! Csak költői kérdés, hogy mennyiben önálló és független vagy szuverén az az ország, amely még a saját tűzifaáfáját sem tudja csökkenteni azért, mert a brüsszeliták ezzel ellenkező előírásokat hoztak hosszú évekkel ezelőtt.

– Államtitkár úr! Attól, hogy valaki képviselői vagy államtitkári fizetést visz haza, ne feledkezzen meg azokról sem, akik nem korszerű fűtőberendezésekben, hanem a 30-40 éves asztali spórokban fűtenek. Önök se feledkezzenek el, mi sem feledkezünk el!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 206 igen szavazattal, 26  nem ellenében, 5 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

Lenullázott nyugdíjszámlák, avagy miként csapták be ismét az embereket?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Önök kétszer is lóvá tették a volt magánnyugdíjpénztár-tagokat. Egyszer akkor tették őket lóvá, amikor azt ígérték, hogy szabadon dönthetnek majd, hogy melyik nyugdíjrendszerbe akarnak tartozni, majd szimplán megzsarolták őket azzal, hogy nem lesz állami nyugellátásuk, nyugdíjuk akkor, ha nem lépnek át.  Másodszor akkor tették lóvá őket, amikor azt ígérték, hogy egyéni nyugdíjszámlákon írják jóvá az elcsaklizott mintegy 3000 milliárdnyi összeget. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! Hadd következzen most egy kis kronológia az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból és egy parlamenti határozatról! A parlamentben az önök többsége politikai nyilatkozatot fogadott el: „Garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak; garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlákra történő befizetések értékállóságát.” Ezután már csak néhány érdekes név következik. 2011 februárjában a minden nyugdíj védelmezője, Selmeczi Gabriella mondta azt, hogy régi ígéretet váltanak be: a nyugdíjbiztosító törvényi felhatalmazást kap arra, hogy egyéni számlákat nyisson és kezeljen. Önök ezt követően, miután hosszú ideig nem történt semmi. Önök egészségügyi salátába rejtve fogadták el azt, hogy nem lesz jóváírása senkinek! (Moraj a kormánypárti sorokban: – Közbeszólások az MSZP oldalán.  Gúr Nándor: Szégyen!)

– Ugyanakkor a törvény elfogadása előtti estén Varga Mihály miniszter úr azt nyilatkozta, hogy nem indokolt az egyéni számlák megnyitása. Ennek averziójaként mindjárt másnap Rogán Antal beszélt arról, hogy mégiscsak lesznek egyéni nyugdíjszámlák. (Moraj a kormánypárti oldalon. – Közbeszólások az MSZP padsoraiban.: Hazudott! – Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap már készen volt akkor, amikor ezeket az ígéreteket fogalmazták. Önök pontosan tudták, hogy semmit nem fognak jóváírni! Mégpedig azért, mert a amit elköltöttek és a szélbe fújtak, azt nem lehet jóváírni! Ezt a pénzt ugyanis elköltötték anélkül, hogy érdemben lett volna bármiféle hatása az államadósságra vagy bármilyen gazdasági folyamatra. (Moraj a kormánypárti sorokban. – Közbeszólások az MSZP oldalán. Bárándy Gergely: Az a helyzet, hogy ellopták!  Gúr Nándor: Gyalázat!)

– Államtitkár úr! Miután önök lóvá tettek embereket, kérdezem:

• Hova lett ezeknek az embereknek a pénze?
• Mi van azokkal az egyéni számlákkal, amelyek emberek tulajdonát jelentették?
• Kinek kell hinni, a parlament politikai nyilatkozatának, politikustársainak vagy esetleg senkinek?
• Árulja el, tulajdonképpen milyen nyugdíjrendszert akarnak?
• Milyen lesz az a rendszer, amely biztonságot nyújt majd mindazoknak, akik nyugdíjba akarnak vonulni?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Országgyűlés! Mindig jólesik, amikor a szocialisták nyugdíjügyben, a kötelező magánnyugdíj ügyében kérdeznek és mondanak véleményt, mert ez mindig alkalmat ad nekem arra, hogy egy kicsit az elmúlt nyolc évükre emlékeztessünk. (Derültség az MSZP soraiban.)

– Képviselő úr! Beszéljünk azokról a tényekről is, hogy önök miként tüntették el magánpénztárakba, magánzsebekbe azokat a kötelező befizetéseket, amelyekkel önök zsarolták bele emberek tíz- és százezreit egy olyan rendszerbe, amelynek nem volt biztosítéka. (Felzúdulás az MSZP soraiban. Bárándy Gergely: Addig megvolt a pénz! – Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A zsebekben! – Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! Ön azt mondta, hogy mi zsarolással vettük vissza ezeket a pénzeket. Ne haragudjon! Önök bevezettek egy olyan rendszert, amilyen a világon sehol nincs. Kötelező magánnyugdíj-pénztárat hoztak létre. A 9,5 százalék nyugdíjbefizetésből 8 százalékot kötelezően be kellett fizetni a magánpénztárakhoz – hozzáteszem: az ön haverjaihoz, és csak másfél százalék maradt a rendszerben. (Moraj az MSZP padsoraiban. Taps a kormánypártok soraiban. – Az elnök csenget.)

– Ezzel szemben mit csináltak önök? Azt mondták, hogy 75 százalékot adnak azoknak az embereknek, akiket így belekényszerítettek, és a 25 százalékot majd ki fogja pótolni az a rendszer, ahova a haverjaiknak átadták a pénzt. Hol szabtak ennek határt? Hol adtak erre egyáltalán lehetőséget? Biztosították jogszabályban ennek a lehetőségét? Nem biztosították! (Felzúdulás az MSZP soraiban. Bárándy Gergely: Aki nem lépett vissza, annak még mindig megvan a pénze.)

– Képviselő úr! Ne hazudjon! Nem volt meg a rendszere! Önök átvertek 3 millió embert! És mi, amikor ezt a szabályt megváltoztattuk, akkor annak az lett az eredménye, hogy ezek az emberek visszatértek a kötelező magánnyugdíj-rendszerből a nyugdíjrendszerbe, és 100 százalékra megkapják a nyugdíjukat, szemben önökkel, akik 75 százalékot ígértek. Hogy ki veri át az embereket? Azt javaslom, hogy nézzenek utána! (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! De beszéljünk még további tényekről is: önök nem biztosították az egyéni számlákat sem. Nem hoztak erről szabályokat. Hagyták a csudába, hogy majd csak lesz vele valami, húsz vagy huszonöt év múlva, majd meghatároznak valamilyen számítási modellt, és az alapján esetleg kifizetik azok a bankok, azok a biztosítók, amelyek ki tudja, hogy lesznek-e még akkor, bármilyen gazdasági válság vagy pénzügyi válság ellenére. (Zaj.)

– Képviselő úr! Nem önök voltak azok, akik 2010-ben úgy adták át a kormányzást, hogy 357 milliárd forint hiányzott a nyugdíjrendszerből? Hárommillió ember nyugdíja volt veszélyben! (Moraj az MSZP oldalon. Józsa István: Ez a Bajnai-kormány műve! – Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

– De hát önök dolgoztak együtt a Bajnai-kormánnyal, ne beszéljen már összevissza, Józsa képviselő úr! Egyébként pedig a napokban kötöttek velük egyezséget. A Bajnai-kormánynak önök is a támogatói voltak, mint szocialisták. Ne beszéljen már butaságot! (Nagy zaj. – Taps a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! A nyugdíjak biztonságáról beszélek. Az önök idejében, 2009-ben a nyugdíjak reálértéke közel 6,5 százalékkal csökken. A kormány ebben az évben pedig reál-nyugdíjemelést hajtott végre. Önök voltak azok, akik a nyugdíjakat meg akarták adóztatni. Mi ezt eltüntettük! Önök, az összes nyugdíjassal szembemennek akkor, amikor a rezsicsökkentést támadják. (Felzúdulás az MSZP soraiban. Bárándy Gergely: Egy igaz mondatot mondjál!)

– Képviselő úr! Önök voltak a napokban is, az elmúlt hetekben, akik végig támadták a rezsicsökkentést. Ezek után, ne haragudjon, nyugdíjügyben ne sokat kérdezzen többet! (Taps a Fidesz soraiban. Zaj, moraj. – Az elnök csenget.)

+

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ön ebben a Házban szolga! Szolgálnia kell a törvényt, szolgálnia kell a Házszabályt, szolgálnia kell a választóit. (Moraj a Fidesz soraiban. Budai Gyula: Nektek kellett volna! Kérjél elnézést!

– Államtitkár úr! Az tehát a dolga, hogy azt tegye, ami a kötelessége! A kötelessége most tudja, mi lett volna? Az, hogy válaszol, válaszol arra, hogy miért hazudtak az embereknek? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így-így! - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. – Zaj. Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! Ön ezt nem tette! Ha pedig komolyan venné magát és komolyan venné a kormányát, akkor azt tenné, ami a dolga, és válaszolna. (Zaj. Folyamatos közbekiabálások. – Az elnök csenget.)

– Államtitkár úr! Különben pedig a mai napon trafiktörvény után haverokat emlegetni, államtitkár úr, itt ebben a Házban, enyhén szólva arcátlanság! (Felzúdulás a kormánypárti oldalon, taps az MSZP padsoraiban.)

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 36 nem ellenében, 22 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

Hogyan lettünk Európa sereghajtóiból éltanulók a költségvetési hiány területén?

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): – Tisztelt Ház! A kormány áldozatos munkájának köszönhetően az elmúlt évek erőfeszítései meghozták eredményüket. Amíg 2010-ben Magyarország még a görögökhöz képest is nehéz helyzetben volt – magas államadóssággal, alacsony foglalkoztatással és rossz versenyképességi mutatókkal –, addig ma egy sor fontos területen jobban teljesítünk, mint a korábbi szocialista kormányok alatt. 2010 elejéhez képest közel százezerrel több embernek van munkája Magyarországon.

– Államtitkár úr! A szocialista kormányok egyszer sem tudták 3 százalék alá csökkenteni a költségvetési hiányt, sőt felelőtlen politikájukkal 2002 és 2010 között négy alkalommal is 7 százalék fölötti hiányt sikerült produkálniuk. Ráadásul 8 éve alatt Magyarország háromszor is a legmagasabb GDP-arányos államháztartási hiánnyal rendelkezett az Európai Unióban. Így szinte nem is meglepő, hogy az államadósság a szocialista kormányok 8 éve alatt közel 13 000 milliárd forinttal, több mint duplájára növekedett.

– Államtitkár úr! A szocialista kormányok felelőtlen és pazarló gazdaságpolitikájával szemben, a polgári kormány kiegyensúlyozott költségvetési intézkedéseinek köszönhetően 2011 óta 3 százalék alatt tartja a költségvetési hiányt úgy, hogy az embereket sújtó megszorítások helyett a nagyvállalatokat és a bankokat is bevonja a közös teherviselésbe.

– Államtitkár úr! A kormány erőfeszítéseit most már az Európai Bizottság és a nemzetközi szervezetek is elismerik, ugyanis a 2012-re vonatkozóan elért 2 százalékos GDP-arányos hiány Magyarország elmúlt húszéves történelmének legalacsonyabb hiányadata. Ráadásul a Bizottság kommunikációja alapján Magyarország egyike azon hat EU-s tagállamnak, amely esetében a következő hónapokban megszűnhet a túlzottdeficit-eljárás. Így jelentősen megnőtt annak az esélye, hogy Magyarország a 2004 óta fennálló túlzottdeficit-hiány eljárásából a kormány sikeres költségvetési politikájának köszönhetően kikerül.

– Tisztelt Ház! Hiszem, Magyarországnak jó esélye van arra, hogy a következő években európai sikertörténetté váljon. A jelenlegi folyamatok alapján a következő években is képesek lehetünk arra, hogy jóval 3 százalék alatt tartsuk a költségvetési hiányt. Ezért is kérdezem:

• Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a költségvetési hiány tekintetében Európa legjobbjai között maradjunk?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Európai Unió statisztikai hivatala adataihoz 2013. április közepén közzétette a ’12-es hiány- és adósság-adatokat. Ezek a számok azt mutatják, amit ön is említett: Magyarország visszakerült oda, ahova mindig is való volt, az európai éllovasok csoportjába.  Ha azt nézzük, hogy 2011-ben az uniós átlagban 4,2 százalék volt a deficit, és ez csökkent 2012-ben 3,7 százalékra, akkor a magyar 1,9 százalékos hiány nagyon jó arányszám. Hadd utaljak itt arra, hogy Spanyolországban tavaly 10,6 százalék, a görögöknél 10 százalék, az íreknél 7,6 százalék, de még a franciáknál is 4,8 százalék vagy éppenséggel a lengyeleknél 3,9 százalékos hiány volt a tavalyi esztendőben. Huszonhétből mindössze 10, azaz tíz ország tudta 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt: Németország, Észtország, Svédország, Bulgária, Luxemburg, Lettország, Magyarország, Finnország, Ausztria és Románia.

– Képviselő úr! Európában általános tendencia, hogy növekszik az adósság: uniós átlagban 2011-ben 82,5 százalék volt a GDP-arányos adósság, ez 2012-ben felemelkedett 85,3 százalékra. Ezzel szemben Magyarországon a 2011-es 81,4 százalékról 79,2 százalékra csökkent. Mindössze 5, azaz öt ország volt erre képes, hogy csökkentse a GDP-arányos adósságot.

– Képviselő úr! Mind a deficitszámok, mind pedig az adósságszámok azt mutatják, hogy Magyarország egy jelentős pénzügyi konszolidációt hajtott végre. Ezzel a pénzügyi konszolidációval ma Európában az éllovasok közé tartozik. Amennyiben egyébként Brüsszelben valóban, ha csak és kizárólag a számokat nézik, akkor Magyarországnak ki kell kerülni ebben az esztendőben a túlzottdeficit-eljárás alól, amiben 2004 elejétől kezdve benne van.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy mind a tavalyi hiányadat, mind pedig az adósságadat mindenkinek közös sikere ez az elért eredmény. Hozzátenném: politikai felelősség is annak az eredménynek a megőrzése, hogy az idén és jövőre is 3 százalék alatt tartsuk az államháztartási hiányt.

– Képviselő úr! És, zárszóként, ha megengedi, hadd idézzem újra Margaret Thatchert, aki egyszer azt mondta, hogy nem látott még olyan szocialista kormányt, amelyik visszafizette volna a saját felhalmozott adósságát. Végignézve az adatsorokon, azt tudom mondani, hogy igaza volt!

KOSZORÚS LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Örömmel veszem, hogy a kormány elkötelezett a hosszú távon is kiszámítható államháztartási egyensúly megteremtése mellett. Az elmúlt tíz év tapasztalata pont azt mutatta, hogy a felelőtlen költségvetési politika hosszú évekre alááshatja az országunk növekedésének lehetőségeit, a magyar családok százezreire súlyos teherként nehezíti meg, Ugyanakkor az is látható, hogy a fegyelmezett költségvetési politika nemzetközi tekintetben is növeli a bizalmat a magyar gazdasági folyamatokkal szemben. Érthető tehát, hogy a válaszát elfogadom.

Hogyan működtetnék a hazai gazdaságot a kivándorlók hazahívása nélkül?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár úr! Az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkból több, mint félmillióan vándoroltak ki. Az pedig a kutatóintézetek által vált egyértelművé, hogy ez a tömeg havi szinten több tízmilliárd forintnyi adó- és járulékbefizetéssel gyarapíthatná az államkasszát.  Még akkor is ha átlagosan csak minimálbérért dolgoznának. És eltagadhatatlan az is, hogy ez a feszítő hiány egyre jobban mérgezi, kiszárítja a magyar gazdaságot. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy akik elhagyták Magyarországot - remélem, átmenetileg és nem véglegesen -, nem a divatos csúcságazatok képviselői kizárólagosan, hanem bizony olyan emberek, olyan szakemberek, akik szakmájuk színe-javát képviselik. E folyamatnak és a megállítására tett túlzottan gyenge kormányzati kísérleteknek köszönhető, hogy mára nem pusztán orvosokból és ápolókból van hiány, de kőművesekből, húsfeldolgozókból és számos, amúgy a szakképzés során tömegesen képezhető, konkrét fizikai ismereteket igénylő szektor képviselőiből is.

– Államtitkár úr! Itt most nem elég a duma! Önök azzal biztattak minket a családi adókedvezmények bevezetésekor, hogy várjuk meg a kiteljesedését, hatását, az majd pozitívan hat a gyermekvállalási kedvre, és lassítja a kivándorlást is. Hát, a kivándorlási kedvre volt hatása: másfélszeresére növekedett ezen kormányzati cikluson belül. És nem vagyok ellendrukker, tehát nehogy az a látszat keljen, hogy mi ennek örülünk. bárcsak ne lenne így!

– Államtitkár úr! Mi a megoldásokat szeretnénk látni és hallani végre, mert nem segített ezen a helyzeten a nem tandíjnak nevezett tandíj bevezetésének lebegtetése sem, az alapvetően elhibázott munkahely-teremtési kísérletek sorozata sem. Leginkább egy átfogó állami otthonteremtési és bérlakás-építési program hiányzik, hiszen a legtöbben az otthon megszerezhetőségének a feszítő hiánya miatt hagyják el Magyarországot. Egy államilag támogatott program viszont lehetőséget adna arra, hogy nyomott árakon, a piaci ár feléért-harmadáért bérelni lehessen lakást, aztán pár év után megvásárolni, oda gyermekeket lehet vállalni. De egészen addig, amíg évi százezer alatt áll az élve születések száma, a jövő felélése zajlik, ezért azonnali válaszokat várunk. Adódik tehát a kérdés:

• A kormányzat felmérte-e, hogy mekkora gazdasági katasztrófa előtt áll Magyarország?
• Felmérte-e, hogy mely ágazatokban mutatkozik a legerősebb szakemberhiány?
• Átállítja-e a szakképzést azon irányba, hogy legalább pár éves távlatban enyhíthetőek legyenek ezek a feszítő bajok?
• Az általánosságokon túl pedig gondolkodnak-e abban, hogy hogyan tartsák itthon a magyar fiatalokat, vagy akik elmentek, azoknak hogyan biztosítsanak élhető Magyarországot?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Jelezném: a Tárki legfrissebb felmérése szerint 2012-ben akik elvándorlást terveztek, azoknak az aránya 19 százalék volt, 2013 tavaszán pedig 16 százalék lett, tehát nem másfélszeresére növekedett, hanem éppenséggel csökkent. Ettől függetlenül kétségtelenül nagyon fontos az a téma, amit említett, de úgy gondolom, teljesen normális jelenség az, amiről beszélünk:a fiatalok ha külföldön vállalnak munkát, vagy éppenséggel külföldön tanulnak tapasztalatot szereznek, hazajőve mindazt tudják kamatoztatni, és úgy gondolom, azzal az ország hasznára, a magyar gazdaság hasznára és a saját maguk hasznára is tudnak válni. Mi abban bízunk, hogy miután tapasztalatot szereztek külföldön, Magyarországra visszatérve, itthon tovább folytatva az életet, gazdagítják Magyarországot és a magyar gazdaságot is.

– Képviselő úr! Hadd utaljak arra, hogy jó néhány lépést tett a magyar kormány, ami segíti a fiatalok foglalkoztatását. Önmagában a munkahelyvédelmi akcióterv, a 25 évnél fiatalabbak az egyik célcsoportja ennek. A családi adókedvezménnyel nyilvánvalóan jelentős összegek maradnak azoknál a fiataloknál, akik családot alapítanak, és akkor itt a jövedelemadóból leírható mindaz, ami a gyermekvállalás során leírható az adórendszerek keretében. A gyes visszaállítása három évre első lépése volt a kormánynak. Hadd utaljak az „Első munkahely” garanciaprogramra is, amelyik a 25 évnél fiatalabbak munkavállalását segíti elő, és lakhatási támogatás is figyelembe vehető a fiatalok számára.

– Képviselő úr! Nyilvánvalóan fontos, hogy a munkaerőpiacon miként tudnak elhelyezkedni a fiatalok. Az egyik az, amit ön is említett: a szakképzés rendszere. Itt hadd utaljak arra, hogy a kormány nagyon elszánt és nagyon komoly lépéseket tett a duális képzés, a gyakorlatorientált szakképzés megerősítésében. Lehetővé teszi azt, hogy a fiatalok, amennyiben nem akarnak egyetemre menni, akkor jól kereső szakmában tudjanak elhelyezkedni.

– Képviselő úr! Úgy gondolom: egy általános európai jelenséggel találkozhatunk. Magyarországon is, amikor van olyan, hogy fiatal technológiai startup cégekbe spanyolok és portugálok jönnek, fiatalok itt dolgozni, és magyarok is mennek külföldre dolgozni, és reméljük, vissza is jönnek.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Meglepve tapasztalom, hogy a mellénye ekkorára nőtt! Legalább annyira szedje össze magát, hogy ha adatokat idéz, akkor azt pontosan tegye! ’56 után sem hagyták el ennyien Magyarországot, pedig most állítólag békeidőket élünk. Meg kellene vizsgálniuk a nyugat-európai munkaerő-piaci tükörstatisztikákat, amelyekből azonnal kiderül, hogy önök egy álomvilágban élnek, és ön - mint egy illuzionista - nem létező vívmányokat próbál felfesteni a falra, de ettől még tény, hogy több mint félmillióan elhagyták Magyarországot. Vissza kell őket csábítani, ha lehetséges, de legalább be kellene ismerni, hogy az önök kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a kivándorlási kedv. Be kéne ismerni, hogy sokan kényszerből mennek el, mert hitelt törlesztenek.

– Be kéne ismerni hogy a diákhitellel kifosztják a fiatalokat. És szégyen, hogy érdemi válaszokat nem lehet egy érdemi kérdésre kicsikarni a kormánypártból. Szégyellje magát!

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 207 igen szavazattal, 31 nem kíséretében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.