„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve - tallózunk.

Mi történt és mi nem történt a márciusi vihar első 24 órájában?

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): – Miniszter úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy az ön katasztrófavédelmi főigazgatója, Bakondi György úr március 14-én estére a Dunántúlon megbukott. Azt nem érti senki, hogy a mai napig még miért nem váltotta le, miért mentegetik péntek délelőtt óta.

– Miniszter úr! A katasztrófavédelem ebben a kritikus helyzetben elégtelenre vizsgázott a Dunántúlon. Az önök kormánya által létrehozott járási rendszer vezetőiből álló járási védelmi bizottságok vezetői pedig teljes szakmai dilettantizmusról tettek tanúbizonyságot, kivéve néhány tiszteletre méltó kivételt. Az egész rendszer 24 órás késésben működött. Az önök kommunikációja elég nagy tévedésen alapszik, hiszen önök sikeres feladat-végrehajtásról beszélnek, azonban akik az úton töltöttek Fejér megyében, Komárom és Veszprém megyében 20-24 órát, ezt a sikert nem volt részük átélni, a tanácstalanságot, a fejetlenséget és a szervezetlenséget viszont igen. Senki nem tudott semmit, nem volt péntek délelőttig semmilyen tájékoztatás. Mert az kevés volt azt mondani, hogy akinek nem fontos, az ne induljon el. Kérdezem::

• Ki a felelős azért, hogy nem használták a Marathon Terra riasztórendszert, nem adtak ki ezen a rendszeren át a közmédiáknak piros riasztást?
• Ki a felelős azért, hogy olyan utakra terelték le az M7-es autópályáról az autósokat, ahol hóakadályok voltak?
• Ki és kik azok, akik a vihar előtt összeszedték a hófogókat?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Legelőször is meg szeretném védeni a munkatársaimat és azokat, akik mintegy 30 ezren vettek részt ebben a tevékenységben, és embertelen körülmények között, 100-120 kilométeres szélben egyenként járták végig a gépjárműveket, hogy meggyőződjenek arról, maradt-e bennük valaki. Az, hogy információhiányban szenvedtek, azt gondolom, sem a Belügyminisztériumon, sem a katasztrófavédelmi törzsön nem múlott, hiszen 518 esetben adtunk ki információt különféle területekre a sajtó munkatársainak. Tehát egyértelmű, hogy ezen nem múlott.

– Képviselő úr! Arról, hogy mi történt a Dunántúlon, azt tudom mondani, hogy 14-én 14 órától az M7-es autópálya letenyei, valamint az M70-es út Tornyiszentmiklós-Rédics-országhatár szakaszát 14 órakor teljes egészében lezártuk. Itt van a kiadott utasítás és a végrehajtás, tehát szintén úgy gondolom, hogy kellő időben megtörténtek az ilyen jellegű lezárások. Egyértelmű számomra, hogy a rendszer beindult, a rendszer szervezetten, jól működött, nem bukott meg az égadta egy világon semmi. Külön köszönöm azoknak a segítségét, akik élelmiszerrel és fekvőhellyel ellátták a rászorulókat, mert az állampolgári összefogás nélkülük nem következett volna be.

Minden tökéletes volt?

VERES JÁNOS (MSZP): – Miniszter úr! Az elmúlt hétvégi történések alapján az országnak a nyugati részén nagyon komoly gondot okozott a havazás és a szél, de az ország keleti részén szintén komoly gondokat okozott. Ez a probléma jórészt nem a közlekedési nehézségekben nyilvánul meg, mint az ország nyugati részén, hanem mind a mai napig sok településen nincs áramszolgáltatás, iskolákban nem tudnak tanítani, és nagyon sok családban áramszolgáltatás nélkül fűteni sem tudnak. Kérdezem:.

• Vajon mi az oka annak, hogy ennyi késedelem után tudták csak eldönteni, hogy a honvédség eszközeit kell kérni a katasztrófakárok elhárításához?
• Mi az oka annak vajon, hogy mind a mai napig érdemben még nem tudtak hozzákezdeni azon vezetékszakaszok javításához, amelyek a Tisza partján, szabolcsi oldalon megsérült oszlopok és vezetékek formájában akasztják meg, azaz szakítják meg az áramszolgáltatást ebben a térségben?
• Vajon mi az oka annak, hogy olyan mértékben meg vannak elégedve a katasztrófavédelem vezetőinek és szervezetének a tevékenységével, hogy érdemi vizsgálat nélkül százszázalékosra és teljesen pozitívra minősítették az elmúlt napokban?
• Vajon megfelelő vezetői döntések születtek-e a katasztrófavédelemben,  és vajon helyes volt-e a szolgálat átalakítása?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Szeretném elmondani, hogy az adott helyzet kialakulása egy ónos eső és a vihar következtében történt meg. A gerinchálózaton 240 villanyoszlop dőlt ki, ezek között vannak olyanok is, amelyek acélszerkezetből épültek, és a vihar papírként hajtogatta őket össze.

– Képviselő úr! Nem vetettük be késedelmesen a honvédség eszközeit. Az elhárítás fő feladata az E.ON Zrt.-é lett volna. Hozzáfogott a feladathoz, de kiderült, hogy nincsenek eszközei, amelyek alkalmasak arra, hogy megoldják ezt a problémát. Ezért a honvédség lánctalpasokat küldött, a katasztrófavédelem 35 darus kocsit bocsátott a rendelkezésükre, és a helyszínre szállítottuk még a nyugati területekről a szakembereket is. Tehát azt gondolom, hogy a lehető legnagyobb segítséget adtuk. Tudjuk, hogy 58 településen még csak részlegesen vagy egyáltalán nincs áram. Aggregátorokat vittünk a helyszínre, és megpróbáljuk megoldani az iskolák fűtését. Iskolai szünetet rendeltettünk el. Azoknak a lakóknak, akiknek nincs fűtése, melegedési és étkezési helyet biztosítottunk. Ötezer főre főz a honvédség ezeken a településeken mind ebédet, mind vacsorát.

– Képviselő úr! Érdemi vizsgálat minden egyes bevetés után, egy értékelő-elemző tevékenységet követően születhet, amiről a kormány a miniszterelnök utasítására, a belügyminiszter kijelölésével a tájékoztatást meg fogja tartani.

+

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Miniszter úr! Jobb lett volna, ha meg sem szólalt volna, mert ez olyan válasz volt, tudja, mint hogy elég a 47 ezer forinthoz a kecske, meg hogy Lyukóbánya Miskolc ékszerdoboza.

– Miniszter úr! Miért nem arról beszél, hogy mikor hirdették meg a vészhelyzetet? Húsz órát tévedett benne. A lakosság tájékoztatása és a lakosságról való gondoskodás nulla egyenértékű volt. Hol volt a megyei védelmi bizottság, hol volt a katasztrófavédelem? Egy árva szóval, senkinek a figyelmét nem hívták fel semmire. Nem engedték hazajutni az embereket. Gondoskodni persze közben nem gondoskodtak az ellátásukról. Ha nincsenek az önkéntesek és az emberek közötti összetartás, akkor vége lett volna mindennek. Szabolcsban, Borsodban, Hajdúban vasárnapig kellett arra várni, hogy valami történjen. Vasárnapig! Miért kellett vasárnapig várni a villanyoszlopok bontására? Káosz az egész, amit önök csináltak. A katasztrófavédelem nulla egyenértékkel működött. Ennyi a dolog lényege, ebből okuljon, miniszter úr!

+

PINTÉR SÁNDOR: – Képviselő úr! Winston Churchillt amikor méltatlan támadás érte az angol parlamentben; elegáns módon azt válaszolta: „tisztelt képviselő úr, a tények nem zavarták meg az ön hozzászólását.” Most én is ezt tudom idézni: valóban, a tények nem zavarták meg az ön hozzászólását sem!

– Képviselő úr! Mindent el fogunk követni, hogy valóban minden településen áram legyen annak ellenére, hogy ez nem a katasztrófavédelem vagy a honvédség feladata, de az emberekről való gondoskodás ezt megköveteli tőlünk.

Milyen felelősség terheli a szolgáltatókat a Kelet-Magyarországon kialakult többnapos áramszünetért?

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): – Ellentétben Gúr Nándor és Veres János képviselőtársammal, én azt mondhatom, hogy abban a térségben mint polgármester, tevékenyen kivettem a részemet az ott folyó munkálatokból és eseményekből, nem elbeszélésekből tudok tehát számot adni az ott történtekről. Először is köszönetemet szeretném kifejezni a Kelet-Magyarországon és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az áramszünet által kialakult kármentésben való részvételért a közreműködő, segítő embereknek. Külön köszönet illeti meg a rendőrség, a katasztrófavédelem, a kormány, a járási hivatalok dolgozóit, az önkormányzati dolgozókat, a polgárőröket és a közmunkában foglalkoztatottakat, továbbá a civil segítőket.

– Csütörtökön éjszaka több mint 80 településen 61 ezer fogyasztó maradt áramellátás nélkül. Ez 160 ezer ember. Az emberek kimerültek, fáradtak, most, ezekben a percekben is fűtés és világítás nélkül van körülbelül 15 ezer fogyasztó, 19 településen egyáltalán vagy több mint 50 százalékban nincs áramellátás. A kialakult rendkívüli helyzet kezelése érdekében az E.ON mint szolgáltató, úgy érezzük, nem tett meg mindent időben. Nem ismerte fel a probléma súlyosságát és mértékét. Ezért órákkal vagy napokkal később hozta meg a fontos döntéseket, mint ahogy ezt megtehette volna. Ennek vélelmezésünk szerint az lehet az oka, hogy a munka elvégzése több pénzbe került volna, és fontosabb nekik a profit, mint a szolidaritás vagy az együttérzés. Ilyen rendkívüli helyzetben a profitérdekek mérlegelése nem emberséges és etikus, sőt az embereknek, a lakosságnak szándékosan kárt okoz. Ezt mire alapozzuk? Arra például, hogy 48 óra kellett ahhoz, hogy meghozzák azt a döntést, hogy 200 főt csoportosítsanak át a Dunántúlról munkavégzésre. Azt tapasztaljuk, hogy az E.ON a problémák megoldására nem rendelkezik kellő számú szakemberrel és technikával sem.

– Államtitkár úr! A lakosság megnyugtatása érdekében a jövőben a hasonló esetek elkerülése érdekében arra kérjük a kormányt, hogy vizsgálja meg az ott folyó, kármentéssel kapcsolatos munkálatokat. Kérdezem:

• Milyen felelősség terheli a szolgáltatókat a Kelet-Magyarországon kialakult többnapos áramszünetért?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az elmúlt hosszú hétvége viharos időjárása az energiaellátásban is komoly gondokat okozott. A minisztérium egyébként folyamatosan figyelemmel kísérte az eseményeket, folyamatos volt a kapcsolatunk a Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal. Ahogy ön is említtette, a kiesések egy részét sikerült helyreállítani. Egy részén most is dolgoznak, de a korrektség kedvéért el kell mondanom, hogy van néhány hely, amelynek a javítása hosszabb időt vesz igénybe. Ez azonban reményeink szerint a lakossági fogyasztókat nem fogja érinteni.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy az ön kérdésének megválaszolásánál különbséget kell tennünk két dolog között. Az egyik, hogy mi okozta a károkat. Nyilvánvalóan egy rendkívül szélsőséges, előre nehezen felmérhető időjárás, amelynek kivédésére gyakorlatilag és fizikailag nincs lehetőség. A másik, hogy a keletkezett károk elhárítására mennyire voltak a szolgáltatók felkészülve. Az általános ágazati szabályozás alapvető szakmai szabályokkal védi a fogyasztókat, ennek betartását az energiafelügyelet folyamatosan ellenőrzi, és az ezeket elmulasztó szolgáltatókat pedig - és itt hozzá kell tennem, hogy a szélsőséges és elháríthatatlan időjárási események kivételével - kötbérfizetési kötelezettség terheli. A kérdés második fele az, hogy a szolgáltatók a profitmaximálás érdekében mennyire áldozzák fel a készenléti helyzetüket, mennyire rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek ilyen nagy károk rövid elhárítására is lehetőséget adnak.

+

LIPŐK SÁNDOR: – Államtitkár úr! Egy problémára még szeretnék rávilágítani: a kommunikációs gondokra. Az E.ON munkatársai és jómagam is T-Mobile-os készülékekkel szoktunk telefonálni, és ez azt jelenti, hogy ezek a készülékek ott a területen nem működtek. Magát a szolgáltatót többször kértük, hiszen internetellátás, vezetékes telefon sem volt a térségben, hogy állítsa helyre a szolgáltatást, de megfelelő minőségű szolgáltatást nem tudott nyújtani, ezért a segítők, a munkavégzők és az E.ON munkatársai sem tudták elvégezni a munkájukat.

– Államtitkár úr! Kérem tisztelettel a kormányt, ha törvénymódosítást is igényel, tegye meg azt a javaslatot, hogy hasonló, ilyen jellegű esetek a jövőben ne forduljanak elő.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A történések azt igazolták, amit ön mond: a 400 kilovoltos hálózat is és a 20 kilovoltos is helyenként összedőlt, ezzel nemcsak a közvetlen energiaellátást, hanem például az ön által is említett kommunikációs rendszert is esetenként gátolta. Éppen ezért, mint ahogy az előbb említettem, ketté kell választanunk a károkat előidéző időjárást, a szélsőséges állapotokat, valamint a szolgáltatók abbeli felkészülését, hogy ezek elhárítására mennyi idő alatt és milyen intenzitással képesek. Én is köszönetet szeretnék mondani azoknak a hálózati embereknek, akik a legszélsőségesebb időjárásban is erejük megfeszítésével dolgoztak, és dolgoznak jelen pillanatban is. Ugyanakkori feladatunk és az Energiahivatal feladata megvizsgálni, hogy a szolgáltatók mennyire készültek fel ezeknek a károknak a gyors, hatékony, károkat megelőző elhárítására.

Miért vette el a kormány az alapvető élelmiszerek áfacsökkentését?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom már tavaly, egészen pontosan 2012. november 9-én önálló képviselői indítványt nyújtott be az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 5 százalékra történő csökkentése érdekében. Akkor ezt egy hónapos altatás, jegelés után a költségvetési bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak, holott részletesen felsoroltam a szóbeli indoklásban azt a körülbelül 200 milliárd forintnyi forrást, amely ennek a fedezetét jelentené.

– Államtitkár úr! A téma súlyára való tekintettel kénytelen vagyok megismételni. Bizonyos látvány- és presztízsberuházásokat el lehetne halasztani, vagy akár végleg leállítani. Aztán nem kell 90 milliárd forintot költeni - mint azt tavaly megtették - különböző irodabútorok, gépjárművek, infokommunikációs eszközök beszerzésére. Ez a tétel már önmagában már 50 százalékos mértékben fedezné az áfacsökkentéshez szükséges forrásokat. Aztán illő lenne jól megadóztatni a multicégeket is. Hiszen van olyan nagy áruházlánc, amely odahaza, Nagy-Britanniában, az anyaországban többszörösét fizeti adó formájában, mint amennyit itt fizet a nagy forradalom meg a nagy adóemelések után, érdekes módon ott mégis működőképes. És a tőke-, illetőleg spekulációs jellegű jövedelmeket is meg kellene adóztatni.

– Államtitkár úr! Higgyék el, hogy mindjárt nem is 200 milliárdos forrás állna rendelkezésre, hanem ennek a többszöröse! Kérdezem tehát, és várom mellébeszéléstől mentes, érdemi válaszát:

• Miért vetették el az alapvető élelmiszerek áfa-tartalmának csökkentését?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Fölhívom a figyelmét a mondanivalójában rejlő ellentétre. Ön az áfacsökkentés ellentételezésére egy esetleges multiadót emlegetett. A kormány valóban vizsgálja annak lehetőségét, hogy az alapvető élelmiszerek áfatartalmát hogyan lehetne csökkenteni. De, gondolom ön is  tudja, hogy az Európai Unió meg a magyar jogszabályok adta keretek között ma annak semmiféle garanciája nincs, hogy ha az áfát az alapvető élelmiszereknél is csökkentenénk, azt a kereskedőláncok milyen és mekkora mértékben adnák oda a fogyasztóknak. Erre semmiféle garancia nincsen.

– Sőt, sajnálatos módon az eddigi, 2005-ös tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben főleg alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről beszélünk, akkor azt lehet mondani, hogy körülbelül kétharmadát pontosan azok a multiláncok nyelik le, amelyekről ön is azt mondta, hogy jobban meg kéne adóztatni. Tehát addig, ameddig nincsenek arra rendelkezésre álló feltételek a kormány eszköztárában, amelyek garantálnák, hogy egy áfacsökkentés a lakosságnál realizálódik, addig éppen ellentétes hatást is érhet el egy ilyen javaslat. Vagyis; ebből a 200 milliárdból lehet, hogy több mint 100 milliárd valószínűsíthetően nem a fogyasztókat segítené, hanem az élelmiszerláncok hasznát gyarapítaná. Tehát amennyiben ezek a feltételek kiküszöbölhetők, akkor igenis érdemes megfontolni az önök, illetve talán mindenkinek a javaslatát.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Értem én, ez valós probléma, valós kockázat, de úgy gondolom, ha önök mindig olyan leleményesek tudnak lenni, amikor a saját hatalmuk bebetonozásáról van szó, akkor legyenek itt is leleményesek, és vegyék elő azt a hihetetlenül dörzsölt észjárásukat meg azt a rengeteg gyakorlati tapasztalatot, ami az elmúlt 25 évben önökre ragadt. Azért is fontos ez, mert 15-20 százalékos élelmiszerár-drágulás volt tavaly a legszerényebb becsléseink szerint, és azért is, mert az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése a legfontosabb rezsicsökkentő tétel, hiszen élelmiszerre az év minden napján szükségük van az embereknek, nagyobb szükségük, mint bármi másra.

+

SZATMÁRY KRISTÓF: – Képviselő úr! Ha jól értem, akkor azért egyetértünk abban, hogy az áfacsökkentés nem egy egyszerű kérdés. Ráadásul kommandókkal nem lehet kiküszöbölni, mert egyelőre fix áras élelmiszerek Magyarországon nincsenek és nem is valószínű, hogy lesznek. Ebből a szempontból azt mondom, hogy vizsgálni kell az ügyet, és amint van arra megoldás, hogy ez nem a kereskedőknél, hanem a fogyasztóknál csapódik le, akkor érdemes erre más tekintetben visszatérni.

– Képviselő úr! Személyes tapasztalatom: a rezsicsökkentéssel aláírásgyűjtésen, a XVI. kerületben, szűkebb otthonomban, ahol nem csak fideszesek jöttek aláírni ezt az ívet,  amikor arról beszélgettünk velük, hogy melyiket tartják fontosabbnak, akkor egyértelműen azt mondták, hogy a rezsicsökkentést, mert kézzelfoghatóan ott marad az embereknél a pénz. Azt kérem, hogy támogassák, és ha van közös megoldás, akkor el tudunk indulni.

Recept a kitántorgás ellen: otthonteremtés!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár úr! Túlzás nélkül állítható, hogy jelen korunk talán legnagyobb gazdasági, társadalmi és morális válsága a kivándorlás-elvándorlás témaköre köré csoportosult, itt bontakozott ki. A legújabb felmérések szerint a 30 év alattiak csaknem fele fontolgatja azt, hogy elhagyná Magyarországot, és ezt nem rossz szándékból teszi. Az Magyarország óriási szerencséje, hogy a magyar fiatalok jellemzően nemzeti érzelműek, szeretik a hazájukat, és elsősorban itt kívánnak boldogulni, még akkor is, hogyha az oktatási rendszer egy része és a média egy nagyobbik része gyökértelenné próbálja tenni őket. De látnunk kell azt is, hogy a számok rémisztőek. Félmillió külföldön dolgozó magyar nem itthon fizet adót, ez nem folyik be a költségvetésbe, és a bérként számukra adott jövedelmet sem itt költik el, ezért nincs a magyar kis- és középvállalkozónak megrendelése, ezért áll a magyar gazdaság egy helyben.

– De lenne egy gazdasági csodafegyver ennek megállítására, amit a kormányzat valamiért, többszöri jobbikos felszólítás ellenére sem ismer el: ez pedig egy átfogó otthonteremtési program elindítása, amelyet állami bérlakás-építési rendszerrel karöltve igenis működőképessé lehetne tenni. Számításaink szerint a piaci ár akár harmadán, tehát még a fővárosban is 20-30 ezer forintért lehetne bérelni egy átlagos méretű lakást, majd pár éves futamidő után akár 4-5 millió forintért megvásárolni azt, elképzelhető módon teljes körű, államilag támogatott forinthitel segítségével, központi anyagbeszerzéssel, magyar cégekkel. Végeredményben azt kellene elérni, hogy a téglától a csavarig minden magyar legyen, és minden forint itthon forogjon, a hazai gazdaságot, a hazai építőipart keltse életre. A kérdés tehát csak az lehet:

• A kormányzat miért nem látja az ebben rejlő lehetőséget, és miért nem indult el ebbe az irányba az utóbbi három év során?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hétről hétre dramatizálják a helyzetet. Ha az adatokat pontosan megnézzük, akkor a kivándorlásnak az aránya ennél jóval alacsonyabb. És magát a kifejezést sem szeretem: kitántorgott; amit József Attilától idéznek. Hivatalos statisztikát idéznék: 100 ezer azoknak a száma, akik Angliában kértek adószámot, Németországban 82 ezer és Ausztriában pedig 48 ezer. Tehát ezek a számok a „kitántorgott” kifejezést, azért úgy gondolom, nem támasztják alá. Hiszem, hogy tudunk-e olyan világot teremteni, amibe érdemes Magyarországra visszajönni.

– Ami pedig az otthonteremtést illeti: igen, nyilvánvalóan az otthonteremtés nagyon fontos eszköz a fiatalok életkezdéséhez, elhelyezkedéséhez, életteremtéséhez és a családteremtéshez is. Azért hadd mondjak egy számot: idén a devizahitelesekre és egyáltalán otthonteremtésre a költségvetésből 172 milliárd forintot költünk. Ez 120 milliárddal több, mint ami előtt bevezettük volna az árfolyamgátat és a többi hasonló lépést a devizahitelesek problémáinak kezelésére.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Ön megállítja az időt itt a kormánypárti csillagkapuban: hát miről beszél? Az otthonteremtési soron a költségvetésben elsősorban az árfolyamgát támogatási tételei szerepelnek. Tehát önök nem a fiatalok lakásvásárlásának megkönnyítésére különítenek el tételeket, hanem mentik azokat a károsultakat, akik többek között az ő bűneik meg az önök hallgatása miatt kerültek oda, ahová. Ez a felháborító benne!

– Államtitkár úr! Hogy mi dramatizáljuk a helyzetet? Hát az önök volt nemzetgazdasági minisztere beszélt félmillió kint lévő magyarról. Sajnálom, hogy az árnyalatokra nem érzékeny, erről talán nem én tehetek. Amikor kitántorgásról beszélünk, arról beszélünk, hogy ezek a kivándorló emberek jellemzően nem a karrierépítés reményében mennek ki, hanem a megélhetés kényszere okán. Itthon egy módon boldogulhatnának: ha a tandíj és azzal kapcsolatos költségek nem lennének, ha önök méltóztatnának munkahelyeket teremteni, és ha az otthonteremtés reális alternatíva lenne, nem csak egy vágyálom, nem csak egy Rózsadombról elérhető valami volna Magyarországon. Efelé kéne elindulni és nem kioktatni bennünket! 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Mindenekelőtt tisztázzuk azt, hogy „a kormány méltóztatik munkahelyeket teremteni.” Olyan gazdasági környezetet kívánunk teremteni, amelyben a vállalkozások munkahelyeket tudnak létrehozni. Szeretném, ha egyszer végre tudná: mindennek megvan az ára, és minden pénzbe kerül. Az otthonteremtésre 172 milliárdot fordítunk költségvetésből, ennek jelentős része – 120 milliárd – a devizahitelesek problémáit igyekszik kezelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene tenni, és teszünk is lépéseket egyébként azért, hogy a fiatalok is lakáshoz jussanak.

– Képviselő úr! Itt különböző kedvezmények vannak már, amelyek most is működnek, és ha ehhez ad egyébként javaslatokat, azokat nagyon szívesen vesszük. Csak akkor meg kellene nevezni a forrását is. Források nélkül ugyanis csak a levegőbe beszél, ahogy szokta. Tehát arra kérném, hogy amikor javaslatot tesz, akkor megalapozottabban tegye.