„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - udvariasan   mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

A magyar bor megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez?

TARNAI RICHÁRD (KDNP): – Képviselőtársaim! Hamvas Béla „A bor filozófiája” című esszéjét azzal kezdi, hogy vannak bornépek. A bornépek, köztük a magyarok idillikus aranykori hagyományban élnek, egyfajta transzcendentális vonzásban. Arra külön büszkék lehetünk, hogy nincs még egy olyan nép, amely bölcseleti témává emelte volna a bort. Ez a vonzás, ez az idill homályosult el hat-hét évvel ezelőtt, amikor elképesztő mennyiségű szőlőültetvényt irtottak ki szerte az ország borvidékein, megtizedelve ültetvényeket, területeket.

– Államtitkár úr! Olyan családok fordítottak hátat a szőlőtermesztésnek, akik nemzedékekre visszamenőleg ebben és ebből éltek, A teljes kilátástalanság, az alacsony szőlőár arra kényszerítette őket, hogy támogatás fejében - még egyszer mondom, támogatás fejében - kivágják ültetvényeiket. Egy bornép országát olyan országok borai árasztották el nagy tömegben, amelyek még nem is léteztek akkor, amikor nálunk már sok évszázados hagyománya volt a szőlő- és borkultúrának. Az olcsó, silány minőségű tömegborokkal szemben persze esélye sem volt a kisebb mennyiségű, de jobb minőségű magyar bornak. De bornak nevezhető-e az a külföldről behozott palackozott valami, ami 200 forintba kerül, és a palackbontás után két-három nappal már emberi fogyasztásra alkalmatlan? Nyilvánvalóan nem!

– Államtitkár úr! Szerencsére az elmúlt egy-két évben örvendetes eseményeknek lehettünk tanúi: történelmi borvidékeink nem tőkéket kivágó fejszék csattogásától hangosak, hanem szőlőoltványokat ültető emberektől és gépektől. Kérem szíves tájékoztatását:

• Az elmúlt kormányzati időszakban milyen ütemben nőtt a támogatások hatására a szőlőtelepítési kedv?
• Stagnál vagy esetleg megfordult a kivágott és telepített területek aránya?
• Milyen intézkedéseket hozott és kíván hozni a jövőben a kormányzat annak érdekében, hogy a szőlész-borász élet ne teher legyen elsősorban, hanem egy Hamvas Béla által vázolt idilli állapot?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon sok igazságot mondott el az interpellációjában. Valóban, 2010-ig jelentős termőterületek estek ki a szőlőtermelésből, és jóval nagyobb volt a szőlőkivágások által érintett terület, mint a betelepített területek. A Vidékfejlesztési Minisztérium a kormány célkitűzéseivel összhangban azonban mindent megtesz a szőlőből és borból élők helyzetének a javításáért. 2010-ben a jelenlegi kormány ideje alatt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal szakítva a szocialista hagyományokkal 4846 hektárra adott ki telepítési támogatást, és csak 1032 hektárra kivágási engedélyt.

– Jelentős magyar sikernek tartjuk, hogy a szőlőtelepítési jogok 2019-ig az Európai Unióban megmaradnak a magyar érdekeknek megfelelően, és 2019-től pedig egy új engedélyezési rendszer keretében 1 százalékkal növelhető az a terület, amely telepítésre alkalmas. Az Európai Unió 2015-től kezdődő új költségvetése jelentős lehetőséget biztosít a magyar szőlőtermesztő és borosgazdáknak. A szőlőültetvények korszerűsítésére és a régi ültetvények új ültetvényekkel történő felváltására 123 millió eurót szánunk az elkövetkező öt évben. A mi számításaink szerint ez évente legalább 2 ezer hektár új ültetvény létrehozását fogja elősegíteni. Ugyanakkor folytatni szeretnénk azokat a támogatási lehetőségeket is, amelyeket a borászati gépek és berendezések beszerzésére és támogatására biztosítottunk az elmúlt időszakban a borászok versenyképességének javítására.

– Képviselő úr! A magyar szőlészet és borászat versenyképességének egyik előfeltétele a szőlőültetvények megújítása, és azoknak a technikai körülményeknek a javítása, amelyek az előző időszakban elmaradtak, illetőleg nem kaptak megfelelő támogatási lehetőségeket a szőlészek és borászok. A bormarketing tekintetében valóban elmaradás tapasztalható, és ebben valóban egy olyan új lendületet kell hogy kapjon az ágazat, amely lehetővé teszi, hogy a magyar bor ne csak a belföldi fogyasztók asztalára jusson el, hanem a határokon kívül is azt a jó hírnevet, amit korábban megszerzett magának, érvényesíteni tudja. Én úgy gondolom, hogy mind az európai uniós lehetőségek, mind pedig a hazai intézkedések és jogszabályváltozások ebbe az irányba mutatnak, és olyan új lehetőséget kap a borász és szőlész szakma, amely eredményeképpen az elkövetkező öt évben egy felfelé ívelő pályán fog elindulni.

+

TARNAI RICHÁRD: – Államtitkár úr! Nem értetem a szocialista frakció gúnyos kacaját, hiszen a számok is azt mutatják, hogy ezen a területen is, úgy, mint az élet majd’ minden területén, amikor ők kormányoztak, akkor rombolás volt tapasztalható. Arra mentek pénzek, hogy kiirtsanak szőlőültetvényeket, és amikor a jelenlegi kormányzat végzi a munkáját, akkor pedig a telepítés, a gyarapodás. A probléma az, hogy ha valamit építünk, az sokkal hosszabb ideig tart, mint a rombolás. A számok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a szőlészet-borászat tekintetében is az építkezés, a gyarapodás időszaka van.

– Államtitkár úr! Köszönöm, a bíztató válaszát, elfogadom.

Vissza mindent!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! 2011. XII. hó 2-a fekete betűkkel íródott a szakszervezetek és az általuk képviselt dolgozó emberek életébe. A nemzeti együttműködés rendszerének 19. hónapjában a magyar szakszervezetek ellenállását az Orbán-rezsim megtörte, és három szakszervezeti konföderációval aláírattatta az úgynevezett rabszolgamunka törvénykönyvét. Ahogy akkor a munkavállalók vezetői elmondták, csak a rossz és a még rosszabb között választhattak, vagyis a kormány a szakszervezeti mozgalom teljes felszámolásával fenyegette meg az így túszul ejtett vezetőket. Már akkor is látszott, ami mára nyilvánvaló lett: a jobboldali Orbán-rezsim dolgozókkal kapcsolatos intézkedéseit a tőke írja, hiszen ma a nemzeti burzsoáziának nagyobb beleszólása van a bérből és fizetésből élőket érintő kérdésekbe, mint a dolgozók által választott szakszervezeti vezetőknek. A bérből és fizetésből élő emberek jogfosztásának szándékát az is mutatta, hogy a jobboldali rezsim szégyenérzete nem engedte meg a rabszolgamunka törvénykönyvének nagyközönség előtti tárgyalását, hanem az éjszaka sötétjébe száműzve kellett lefolytatni a T. Ház falai között.

– Államtitkár úr! A döbbenet utáni apátiát a szakszervezetek közötti intenzív tárgyalások váltották fel, mert már felismerték, hogy a rezsimmel szembeni hatékony fellépést csak az egy mindenkiért, mindenki egyért politikája, az egységben az erő doktrínája hozhatja el. 2013. május 1-jén három szakszervezeti konföderáció bejelentette egyesülési szándékát, és ugyanezen a napon a rabszolgamunka törvénykönyve újratárgyalásának követelése is terítékre került. Május 1-jén, a dolgozó emberek ünnepén elhangzott, hogy a hazai nagytőke által írt törvény 250 helyen sérti a bérből és fizetésből élő emberek jogait és érdekeit, és mindezt az Orbán-rezsim azzal betonozta be, hogy elvette a dolgozók legerősebb érdekérvényesítési eszközét, a sztrájk lehetőségét. Kérdezem ezért:

• A kormány hajlandó-e végre a dolgozó emberek jogait és érdekeit sértő kizsákmányoló és jogfosztó intézkedéseket felülvizsgálni, visszavonni?
• Hajlandó-e a kormány szelektálás nélkül fogadni a dolgozó emberek választott vezetőit? Készül-e a kormány a szeptemberi tárgyalások megkezdésére?
• És végül, de nem utolsósorban: visszaadják-e a dolgozóknak a sztrájk jogát?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Úgy fogalmaz, hogy rabszolgamunka a munkatörvénykönyve, aminek az intézkedéseit a tőke írja és a nemzeti burzsoázia. Nos, tisztelt képviselő úr, nettó marhaság, amit mond! Lehet, hogy megártott Marx olvasása, de azt javaslom, hogy ha legközelebb jön a parlamentbe, akkor a Kommunista Kiáltványt tegye le a ruhatárban, és utána szerintem értelmesen vitázhatunk.

– Ami a szakszervezetekkel történő egyeztetés lefolyását illeti. Tájékoztatom a Tisztelt Házat arról, hogy a Liga Szakszervezetek, a Munkástanácsok, az MSZOSZ, a VOSZ, az ÁFEOSZ, és az MGYOSZ elnökei aláírásukkal fejezték ki, hogy a munka törvénykönyve javaslatának elfogadását fő irányaiban támogatják. Természetesen azokkal a szakszervezetekkel nem volt miről egyeztetni, amelyek teljes egészében elvetették az új szabályozás szükségességét. A kormány elkötelezett abban, hogy minden párbeszédet kezdeményező szervezettel tárgyalást folytasson. Itt utalnom kell még a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumára is. Az elmúlt években több megállapodás született itt is, például a minimálbér emeléséről.

Ami pedig a szeptemberi tárgyalásokat illeti: az új munka törvénykönyvét illető konzultáció nem egyszeri adott dátumhoz kötött tárgyalást, hanem folyamatos egyeztetést jelent. A javaslat más szakmai szervezetek álláspontját is figyelembe véve konzultációs fórumon kétszer is egyeztetésre került.

– Képviselő úr! Nos, önök folyamatosan rabszolgatörvénynek nevezik ezt. Mi viszont folyamatosan arról beszélünk, hogy miként teszi lehetővé a rugalmas foglalkoztatást. Hadd utaljak egy példára: egy dunántúli faluban - 1800 lakosú faluról beszélünk -, ahova betelepült egy autóipari alkatrészgyár, most már 1200 ember dolgozik. Ebben a faluban munkanélküliség nem létezik. Az önök idején érvényben lévő munka törvénykönyve elég nehéz helyzetet okozott akkor, amikor 2009-ben az autóiparban a beszállításoknál visszaesett a megrendelés, ebből következően, mivel egy nagyon durva és rugalmatlan szabályozást tartottak életben, kénytelenek voltak a vállalatnál 300 embert elbocsátani, majd 3 hónap múlva újra felvenni több száz munkást. Ezzel szemben, tisztelt képviselő úr - és ezt jelenti a rugalmas szabályozás -, jelenleg a munka törvénykönyve lehetővé teszi azt, ha ennél a vállalatnál egyébként a piaci megrendelések növekednek, akkor napi 8 óránál át többet dolgozzanak ugyanazért a bérért, majd ha a piaci viszonyok úgy hozzák, hogy a megrendelések alacsonyabbak, kevesebbet dolgoznak napi 8 óránál ugyanazért a bérért.  Nos, ebben az esetben mindenki jól jár. Jól jár, ahogy ön mondja, a tőke, a burzsoázia, merthogy nem kell elbocsátani, és nem kell újból felvenni embereket, és nem kell ehhez az átképzés költségeit állni. Jól jár az a munkás is, aki egy ilyen vállalatnál dolgozik, mert nem bocsátják el.

– Képviselő úr! Ön azt mondja, hogy vissza mindent! Nem akarunk visszalépi ebből, és nem akarunk visszalépni egy olyan rendszerbe, amely rugalmatlan. Arra kérem, hogy ne kockáztassa százezrek munkahelyét, ne tegye tönkre a rugalmas munkaerő-piaci szabályozást pusztán azért, mert marxista szlogeneket szeret a parlamentben pufogtatni!

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Államtitkár úr!  A személyes sértettségemet hagyjuk! Ha ön azt hiszi, hogy ezeket a kérdéseket a kisujjamból szoptam, téved. Olvasni kéne az újságot, s akkor tudná: a magyar szakszervezetek bejelentették, Gaskó István, a Liga elnöke, a maguk támogatója is, hogy miután 250 helyen sérti ez a rabszolgamunka törvénykönyve a dolgozók érdekeit, szeptemberben újra akarják tárgyalni. A dolgozók, a munkavállalók szakszervezete vezetőinek a kérését pedig marhaságnak titulálni, legalábbis nagyon nagy merészség, ugyanis ezeknek az embereknek, akiket ők képviselnek, azoknak az embereknek az adóforintjából fizetik a maga államtitkári fizetését is. Visszautasítom a nevükben is. Szégyellje magát!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 178 igen szavazattal, 60 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében a választ elfogadta.

Milyen további fejlesztéseket tervez a kormány a sürgősségi ellátás hatékonyabb működése érdekében?

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt időszakban új mentőautók álltak szolgálatba, és középtávon további mentőautók beszerzése is folyamatban van. A tervezettek szerint uniós forrásokból új mentőállomások kialakítására is sor kerül azon elvek mentén, hogy a 15 percen belüli kiérés Magyarország minden településén biztosított legyen.

– Államtitkár úr! A sürgősségi ellátást a szocialista-szabad demokrata kormányok látszólag kiemelt feladatként kezelték, ennek ellenére 2006-tól jelentősen szűkítették a fejlesztési forrásokat. A mentőellátás fejlesztése lelassult. 2008. január 1-től nem került sor új mentőkocsi beszerzésére, ennek következtében a mentőgépkocsi-park elöregedett, futásteljesítményük, javításra szoruló állapotuk gyakran nehezítette a biztonságos működtetéshez szükséges feltételek teljesítését. Így például a 2010-es vörösiszap-katasztrófa helyszínére riasztott mentőautók nagy része is több százezer kilométert futott és elhasználódott jármű volt. A szükséges fejlesztések elmaradása nem csupán fokozta az Országos Mentőszolgálat infrastrukturális elmaradottságából, a korszerűtlenségből fakadó nehézségeket, hanem a mentőszolgálat dolgozóinak feladatellátását, a mentőellátás működőképességét is veszélybe sodorta.

– A kormányváltást követően több mint 3 milliárd forintból 120 mentőkocsi beszerzésére került már sor. Amennyiben a további tervezett 200 mentőgépjármű beszerzése megvalósul, azzal sikerül a gépjárműpark egyharmadát új és korszerű kocsikra cserélni. Kérem, tájékoztasson arról:

• Milyen további intézkedéseket tervez a kormány a mentés fejlesztésével kapcsolatban?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Való igaz, hogy eléggé sanyarú állapotban vettük át a mentőszolgálatot, a források, a gépkocsipark, de értelemszerűen a szakma, szakmai szervezési kérdések sanyarú állapotát találtuk. Azzal szembesültünk, hogy egyszerre öregszik el a gépkocsipark, még ütemezése sem volt, várhattuk az összeomlást.

– Azon túl, hogy az evangélikus egyház egy teljesen felszerelt rohamkocsit adományozott, tehát a társadalom is megmozdult a mentőszolgálat megújítása érdekében, két ütemben 120 darab új mentőgépjárművet állítottunk szolgálatba. A következő lépésben uniós fejlesztési programból valóban 200 új mentőautót fogunk üzembe állítani, a közbeszerzési dokumentumok előkészítve vannak, tehát erre fél éven belül sor kerül.

– Szintén nagyon fontos, hogy 15 percen belül kiérjen a mentőszolgálat a riasztáshoz. 22 térségben létesül új mentőállomás, és 60 meglévő, de elavult mentőállomást újítunk fel, hogy a mentőegységek kivonulását gyorsító módon üzemelhessenek ezek a mentőállomások. Ezenkívül fontos megemlékezni arról, hogy négy skill-labor, tehát négy készségfejlesztő labor nyílik a mentőszolgálat módszertani gondozásában. Egyetemekkel együttműködésben egy, a mobil újraélesztést tanító gépkocsi is felszerelésre kerül, és a sürgősségi akadémiára szintén allokáltuk az uniós erőforrásokat. Tehát azt tudom mondani, hogy ha még ehhez hozzájön a mentésirányítás fejlesztése is, akkor szakmai koordinációjában és a szakmai fejlesztésében is egy megújuló mentőszolgálattal állunk a riasztások elébe.

+

BENE ILDIKÓ: – Államtitkár úr! Úgy gondolom, hogy mindannyian, akik ebben az országban élünk, tudjuk azt, hogy az a 15 perces áhított kiérkezési idő, a betegbiztonság és a betegellátás szempontjából rendkívül fontos és egy olyan komoly cél, amelynek a megvalósításáért mindent meg kell tenni. Az, hogy új mentőállomások kialakítására is sor kerül, és több mint 60 mentőállomás megújul, borzasztóan fontos dolog. Az elmúlt évtizedeknek nagyon komoly hiányosságait, nekünk most pótolni kell. Szeretném itt is megköszönni a mentőszolgálatban dolgozóknak a helytállását, azt a hivatástudatot, azt a precizitást és azt a rendkívül komoly helytállást, amivel nagyon nehéz helyzetben, nagyon nehéz körülmények között, de nagyon becsületesen helytállnak. Köszönöm, a válaszát elfogadom.

Az új földtörvény nem más, mint az intézményesített földrablás?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Az új földtörvény már születése körülményei miatt sem elfogadható. Önök korábban még azt ígérték, hogy széles társadalmi vita fogja megelőzni ezt a nagy súlyú, a vidék dolgait évtizedekre meghatározó törvényt. A héten kezdődő részletes vitára példátlan hosszú ideig kellett várnunk, voltak, akik ezt pozitív előjelnek tartották, és azt gondolták, hogy ezért a javaslat hosszú pihentetése, mert a kormány rádöbbent arra, hogy a legalapvetőbb hiányosságokat tartalmazza még a javaslat, és így nem elfogadható. De sajnos nem ez történt. Továbbra is a nagytőke szolgálatában a spekulációs szándékú földvásárlást segíti a javaslat. Hogy miért mondom ezt, államtitkár úr? Magánszemélyeknél 1200 hektárra emelték fel a lehetséges birtokméretet, jogi személyeknél ugyan 1800 hektárról beszélnek, de valójában ez korlátlan lehet. Székhely helyett valami gumikifejezést használnak, valami megfoghatatlan kifejezést, ami aztán alkalmazható egy cégnél akárhány településen. A munkahely-teremtési kitételt is kivették, amit korábban még oly büszkén hangoztattak. A külföldi földtulajdont kizáró hangzatos kormányzati nyilatkozatok ellenére a jelen javaslattervezet 30 európai ország 500 millió lakosának nyitja meg az utat a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel való földszerzéshez. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan!

– Államtitkár úr! Az elvi okokon túl, azért sem lehet ezt elfogadni, mert a nyugati tagállamok állampolgáraival szemben nem vagyunk versenyképesek. Egész egyszerűen azért, mert egy átlagos magyarnak nincs egy-két millió forintja egyetlen hektár termőföldért. Önök a mindennapi megélhetésért güriző emberektől várják el, hogy a külföldiekkel azonos feltételek mellett képesek legyenek termőföldet vásárolni. Egy átlag magyar, ha egész éves fizetését félreteszi, akkor tudna egyetlen hektár termőföldet vásárolni, - ez eleve kivitelezhetetlen, hiszen még a rezsit is fizetnie kell, és gyermeke is van. Persze a Fideszt ezek nem nagyon zavarják, hiszen az önök körei már nem azzal küszködnek, hogy hogyan tudnának egy életképes birtokméretet összehozni.

– Államtitkár úr! Történelmi horderejű, nemzetbiztonsági jelentőségű döntés előtt áll a parlament. A nagytőkés érdekcsoportokat szolgáló rendelkezések sajnos továbbra is gerincét alkotják a földtörvénytervezetnek, ez pedig szemben áll a nemzeti vidékstratégiával, azaz az önök korábbi ígéreteivel. Ami még nagyobb baj, hogy a magyar nép érdekeivel is szemben áll. A kormány legsúlyosabb mulasztását akkor követte el, amikor nem kezdeményezett tárgyalásokat az EU-val, hogy vegyék ki a földet a tőke szabad áramlásának rendelkezése alól.

– Államtitkár úr! Csak egy trükköktől mentes, valóban a magyar vidéket, a magyar családokat és a magyar társadalmat támogató földtörvény az, ami elfogadható lenne. Jelen változata ettől nagyon messze van. Az új földtörvény nem más, mint a Fidesz oligarcháinak védelme a brüsszeli óhajok szolgai módon történő kiszolgálása mellett! Joggal kérdezem tehát: 

• Önök szerint, az új földtörvény miért nem más, mint az intézményesített földrablás? 

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az új földforgalmi törvény parlamenti vitája holnap kezdődik, szeretném önnek is a figyelmébe ajánlani. A vita a nyilvánosság előtt fog zajlani, tehát senki nem fog elrejtőzni sehol. A másik nagyon fontos dolog, amit ön itt hétről hétre elmond, az eléggé hangzatos és populista, de egyébként semmi más nincs mögötte. Önök olyan észrevételeket és felvetéseket fogalmaznak meg, amelyek, nem a megoldás, hanem a politikai haszonszerzés felé visznek.

– Képviselő úr! Felvetése jelentős tévedéseket is tartalmaz. Önnek is szeretném elmondani, hogy a külföldiek földszerzésére vonatkozóan ez a kormány tett előterjesztést Brüsszelben 2010-ben, és ezért hosszabbították meg 2014. május 1-jéig a földmoratóriumot. A kormány tehát nemcsak hangzatos ígéreteket tett, tesz a külföldiek földszerzése vonatkozásában, hanem konkrét lépéseket is.

– Képviselő úr! Nem tudom, hogy ön hol volt akkor, amikor az új büntető törvénykönyvet megszavazták, amelyben konkrét törvényi tényállásként szerepel a föld jogellenes megszerzését meghatározó tényállás. A múlt héten a mezőgazdasági bizottság ülésén szintén a bizottság egy olyan törvényjavaslatot támogatott, amely a zsebszerződésekkel szembeni határozott fellépést segítette elő. Mi egy olyan új agrárközéposztály kialakulását szeretnénk elősegíteni a kis és közepes családi birtokok tekintetében, akik valóban versenyképesek lennének az európai uniós társaikkal szemben. Pontosan ezért történt, hogy a kormány áprilisban meghirdette azt a földpályázati lehetőséget, amely alapján közel kétszázezer hektár kerül kis és közepes családi gazdaságok használatába. Így az eddig korábban meghatározott fele-fele arányban jelen lévő földhasználatot a kis és közepes családi birtokok, illetve a nagygazdaságok között,  jelentős mértékben a kis és közepes családi gazdaságok javára mintegy 80 százalékban szeretnénk eltolni, és csak 20 százalékban a nagybirtoknak juttatni.

– Képviselő úr! Nem tudom, hogy miért mondja, hogy ez a nagybirtoknak kedvez. Ebben a Házban már több alkalommal elmondtam: amennyiben önök a magyar termőföld védelme érdekében konkrét javaslatokat tudnak megfogalmazni, azt nagyon nagy tisztelettel és megbecsüléssel várjuk. De itt megint csak egy kritika hangzott el, ami, azt gondolom, hogy semmi másra nem alkalmas, mint hogy az embereket elbizonytalanítsa, vagy kétségeket keltsen bennük abban a kérdésben, hogy a kormány valóban egy olyan agrárközéposztály kialakításában érdekelt, amelynek jelentős részét a kis- és családi gazdaságok alkotják, és egy olyan vidéki életminőséget, lehetőséget fog biztosítani, amely alapján a magyar termőföldet megvédjük.

+

MAGYAR ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Azt, hogy ön idő előttinek tekinti ezt az interpellációt, már csak azért sem értem, mert az általános vitát gyakorlatilag lehetetlenné tették azzal, hogy egy teljesen új javaslatot toltak be. Azt pedig egészen elképesztőnek tartom, hogy itt a válaszban a kisgazdaságokat említi, mint akikre építeni akarnak. A törvénytervezet egyetlenegyszer nem említi a kisgazdaságokat. Egyszer sem! Ön csak folyamatosan szavakban segíti a kis- és középbirtokokat, a gyakorlatban pedig elmondtam, hogy mit is tartalmaz a javaslat. A válaszában elvártam volna azt, hogy a homályosan megfogalmazott integrátorok mit jelentenek, kik ezek az emberek, akik aztán minden kitétel alól felmentést kaptak. Elvártam volna azt, hogy az európai uniós kérdésemre is választ kapok, hogy mikor fog végre a kormány a sarkára állni és kiállni a magyar érdekekért. Így nem tudok mást mondani, mint hogy ezt a törvénytervezetet pedig azonnal vonják vissza!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 199 igen szavazattal, 38 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében a választ elfogadta.