„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve - tallózunk.

Legfőbb ügyész vagy vállalati jogász?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Legfőbb Ügyész úr! Ma már köztudott, hogy a trafikjogosultságok jelentős részét fideszes sógor, koma, jó barát kapta, a megduplázott árréssel, lottóval és jégkrémmel még jövedelmezőbbé tett, tuti üzletet. Hangfelvétel tanúskodik róla, hogy Szekszárdon lényegében a Fidesz frakcióülésén döntötték el a leendő győzteseket.

– Legfőbb Ügyész úr! Minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű, ami történt, az a hivatali visszaélés iskolapéldája. Az ügyészség szerint azonban sem hivatali visszaélésnek, sem befolyással üzérkedésnek még csak gyanúja sem merült fel. Ellenben személyes adattal történő visszaélés gyanúja miatt elrendelték a nyomozást, amiben tudomásom szerint eddig csak egyetlen személyt, a trafikmutyi nyilvánosságra hozatalát felvállaló önkormányzati képviselőt hallgatták ki. Kérdezem:

• Az ön előtt is nyilván ismert hangfelvétel valóban nem veti-e fel a hivatali visszaélés gyanúját sem?
• Valóban az ügyet feltáró képviselő az egyetlen, akit ebben az ügyben kihallgatásra kell citálni?
• A hivatali visszaélés és befolyással üzérkedés gyanújának kizárása előtt kihallgatták-e a szekszárdi polgármestert és a hangfelvételen hallható fideszes képviselőket?
• Vizsgálták-e, hogyan került ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt.-től a pályázók listája, ha kikerült?
• Ellenőrizték-e, hogy a minisztériumtól, a Dohánykereskedelmi Zrt.-től, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetésétől vagy kitől kapták a helyi fideszes politikusok a listákat?
• Vizsgálták-e, miként lehetséges, hogy a győztesek névsora a fideszes pártszervezetek döntésének megfelelően alakult?

+

POLT PÉTER. legfőbb ügyész: – Képviselő úr! Az ön által említett ügyben folyik a nyomozás, méghozzá személyes adatokkal való visszaélés tárgyában. Több embert meghallgattak, iratokat szereztek be, és ezek után került sor a feljelentés nyomán a nyomozás elrendelésére, illetve az adott cselekmények jelenlegi adatok szerinti kizárására. Hivatali visszaélést ugyanis csak hivatalos személy követhet el, ezekben az ügyekben a döntési jogosultság nem hivatalos személyek által volt gyakorolva, és amikre hivatkoztak a feljelentésben, sem hivatalos minőségükben, sem hivatalos szervek eljárásában történő eseményeknek nem tekinthetők.

– Az, hogy mi fog kiderülni a nyomozás során a jövő kérdése. Mindazokat, akiket ön is említett, tanúként még egyszer ki fogják hallgatni, sőt szélesebb körben ki fogják hallgatni. Természetesen képviselő urat, mint ahogy a közvéleményt is, a fejleményekről tájékoztatni fogjuk.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Legfőbb Ügyész úr! A konkrét válaszát nem minősítem. Beigazolódni látszik az a gyanú, hogy ön sokkal inkább tekinthető a Fidesz vállalati jogászának, mintsem a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének. Molnár Gyula vád alá helyezése, Hunvald-ügy, Sukoró, tábornokper, moszkvai ingatlanügy, amelyekben látványosan összeomlott a vád, és több esetben a bíróság már felmentő ítéletet is hozott, világosan mutatja, hogy az ön irányítása alatt lévő ügyészség és különösen a Központi Nyomozó Főügyészség koncepciós eljárásokat folytat, és szakmailag csapnivaló, sokszor egyenesen a törvénytelenség látszatát keltő ügyészi munka alapján emel vádat. Ezzel szemben még nyomozni sem hajlandóak érdemben a földmutyik ügyében, a trafikmutyik ügyében és a magánnyugdíjvagyon törvénytelen elherdálásában, amelyben feljelentések születtek.

– Legfőbb Ügyész úr! Ön is tudja, hogy eljön az idő, amikor önöknek, ezekben az ügyekben eljáró ügyészekkel együtt a törvény előtt számot kell adnia.

+

POLT PÉTER: – Képviselő úr! A hatályos jogszabályok és az alaptörvény szerint Magyarország legfőbb ügyésze vagyok. De minden egyébben vissza kell utasítanom az ön által mondottakat. Magyarország ügyészsége esküjéhez híven becsületesen, szakmailag jól dolgozik, és minden esetben a felderíthető bizonyítékok alapján törvényes döntést hoz. Úgyhogy ön fenyegetőzhet itt, ez elé áll az ügyészi szervezet valamennyi tagja. Azt hiszem, hogy mindenki, aki ezt a tevékenységet ismeri vagy megismeri majd, azt fogja mondani, hogy igazunk volt.

Mit okoz a szlovák közigazgatás a felvidéki magyaroknak?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP ): – Államtitkár úr! Nyilván egyetértünk abban, hogy a szomszédsági politikában azt kell előtérbe helyezni, ami összeköt - gazdaság, hidak, közúti átkelők vagy éppen most árvízi együttműködés a Dunán a szlovákokkal -, és nem azt, ami elválaszt. De, vannak olyan kérdések, miközben a szlovákokkal a közös sikerekre koncentrálunk, olyan kényes dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni. Ilyen a tervezett szlovákiai közigazgatási reform is.

– Volt már ennek előzménye, 1996-ban a Mečiar-kormány úgy valósította meg a közigazgatás reformját, hogy északon, a szlovákok lakta területen jobb szolgáltatás jött létre, mint délen, a felvidéki magyarok számára. 2001-ben aztán a második Dzurinda-kormány, az akkor egyébként koalíciós partner Magyar Koalíció Pártja javaslatával ellentétben alakította ki azt a nyolcmegyés rendszert, ami ma is létezik Szlovákiában, a déli szétszabdalással továbbgyengítve a felvidéki magyarságot. Idetartozik az is, hogy 2009-ben az egyházmegyei rendszer átalakítása során a korábbi 13-ból 6 egyházmegye lett, ez is továbbgyengítette a magyarokat.

– És most itt van a legfrissebb: további veszélyt rejt a magyar közösségre a szlovák kormány legújabb tervezete a közigazgatás átalakítására, a mai 8-as megyésrendszerből ugyanis 3 megyés lenne, plusz Pozsony. Ennek beláthatatlan következményei volnának: mindenhol 15 százalék maradna a magyarság részaránya, és nem lenne magyar képviselő a listás választási rendszerben. Hovatovább, a tervezet végső megoldásként összevonná a helyi önkormányzatokat, és a településeken nem lenne magyar polgármester sem.. Kérdezem:

• Figyelemmel követi-e a külügy, a külügyi kormányzat a szlovák közigazgatási reformot?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, a szomszédsági kapcsolatainkban és a határon túli magyarok helyzetében kiemelkedően fontos kérdések vannak, így a közigazgatási reformoknak, a közigazgatási beosztásoknak a kérdése is előfordul szinte mindegyik szomszédunknál folyamatosan, mint ahogy az oktatási problémák is, a nyelvi jogok és egyéb kérdések is. Való igaz, indokolt az óvatosság, hiszen nem sok jót hoztak eddig a közigazgatási reformok a felvidéki magyarság számára, ugyanakkor úgy ítélem meg, hogy egyelőre idő előtti lenne bármiféle hivatalos magyar kormányzati megnyilvánulás, hiszen ilyenek a szlovák fél részéről sem hangzottak még el. Valóban nyílt titok azonban, hogy vannak olyan elképzelések a szlovák belügyminisztérium részéről, illetőleg a vezető kormánypárt részéről, hogy a nyolcmegyés rendszert átalakítják, és egy úgynevezett háromrégiós, három plusz egy, három plusz két régiós rendszert fognak kialakítani.

– Képviselő úr! Ebben a kérdésben úgy gondolom, hogy magyar szempontból kiemelkedően fontos, hogy hogyan érinti ez a közigazgatási átalakítás a magyarságot, különösen a nyelvi jogaikban, illetőleg a döntésekben való részvétel tekintetében. Úgy látjuk, hogy per pillanat kettős feladat áll a magyar közösség előtt. Egyrészt minél erősebb pozíciókat kell szerezni az őszi megyei önkormányzati választásokon, másrészt minél egyértelműbben és világosabban kell megfogalmazni az álláspontjukat, mint ahogy egyébként ezt a komáromi megyével kapcsolatban ’95-ben megtették. Amennyiben ezt megteszik, az erősíti a magyar-szlovák, egyébként az elmúlt egy esztendőben működő párbeszédet is.

+

PÁLFFY ISTVÁN: – Államtitkár úr! A közigazgatási reform, már egy lépésen túl van: 78 új járás jött létre. A tervezett a második lépcső viszont azt jelentené, hogy három plusz egyes rendszert valósítanának meg Szlovákiában. Az önkormányzatok összevonása révén a 2900 önkormányzat száma 300-ra is csökkenhetne. Akkor az bizony azt is jelenthetné, hogy még akár magyar polgármester vagy magyar közigazgatási vezető sem állhatna ezeknek az önkormányzatoknak az élén. Ezért kérem tisztelettel a külügyi kormányzatot, hogy előre is legyen körültekintő, nagy figyelemmel a folyamatokra.

+

NÉMETH ZSOLT: – Képviselő úr! Kérését teljesíteni tudjuk. Tehát kiemelkedő figyelemmel követjük a szlovák közigazgatási reform kérdését. Lehet olyan szakértői javaslatokkal találkozni már most Szlovákiában, ami egy Duna menti régió megalkotására vonatkozó igényt veti fel ennek a mostani közigazgatási reformnak a keretében. De valóban számos szintje és vonatkozása van egy ilyen közigazgatási reformnak, és azért is időszerű erről beszélni, mert ősszel közigazgatási reformot döntő módon befolyásoló megyei regionális választások lesznek, és most kell minden politikai erőnek, így a felvidéki magyaroknak is világossá tenni, hogy ilyen igényeik vannak. A magyar kormány ekkor tud odaállni az ő követeléseik mögé.

Miért hagyja veszni a lehetőségeket a fideszes off-shore lovagok kormánya?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Államtitkár úr! A 2007-2013 között európai uniós támogatási ciklus a végórájához közeledik. A hazánk részére szánt fejlesztési keret terhére már csak október végéig lehet kötelezettséget vállalni. Az idő szűkössége ellenére azt látjuk, hogy noha tudvalevőleg jelentős mennyiségű forrás nem került még felosztásra, újabb pályázati kiírások szinte nem is jelennek meg. Jelenleg összesen 16 pályázati kiírás áll nyitva a kis- és közepes vállalkozások előtt országosan.

– Államtitkár úr! Nyilvánvaló, hogy az uniós források esetében is az elszalasztott lehetőségek időszakaként kell tekintenünk az önök kormányzására. Megmutatták, hogy miként kell helyzetbe hozni az off-shore lovagokat, de nem mutatták meg, hogy miként lehetne felpörgetni a gazdaságot. Megmutatták, hogy az NFÜ miként költ el több milliárd forintot tanácsadásra, de nem mutatták meg, hogy a kis- és közepes vállalkozások miként juthatnának életmentő forrásokhoz. Az NFÜ kénye-kedve szerint változtatja a projektek pénzügyi elszámolásának szabályait, jóllehet erre nincs semmiféle jogszabályi felhatalmazása. Ezek a változtatások nyilván nem pályázóbarát megoldások, és azt eredményezhetik, hogy a már megítélt támogatások is veszélybe kerülnek, mert forráshiány miatt a kis- és közepes vállalkozások nem tudják befejezni a már megkezdett projekteket.

– Államtitkár úr! A ciklus zárása felé közeledve jó lenne látni, hogy milyen mértékben sikerült lekötni a hazánk rendelkezésére álló forrásokat. Azonban erre nincsen lehetőség, ugyanis az NFÜ honlapjáról jó egy éve levették az úgynevezett kötelezettségvállalási mutatót. Bár önök mélyen hallgatnak róla, igen komoly forrásvesztést jelent, hogy az energiahatékonysági és egyes infrastrukturális fejlesztésre szánt támogatások finanszírozását az EU felfüggesztette. Ezért is kérdezem:

• Mi a valóság a fejlesztési források felhasználásával kapcsolatosan?
• A rendelkezésre álló 8000 milliárd forintos keret mekkora részét nem sikerül felhasználnunk?
• Hány kedvezményezett csődje prognosztizálható a jogszabályellenesen megváltoztatott pénzügyi elszámolási keretrendszer miatt?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön az egész ciklusra kérdezett rá, tehát a 2007-2013-as költségvetési időszakra. Gondolom, ön előtt is ismert, hogy 2010-ben még a korábbi kormány által elfogadtatott, a Brüsszel által korábbi szabályok szerint megállapított rendet vettük át. Vitathatatlan, hogy 2010-ben komoly szakmai polémiát folytattunk a tekintetben mi is, hogy mennyire lehet ezt megváltoztatni, és mennyire lehet az új kormány célkitűzéseinek, elsősorban a gazdaság felpörgetésének, a kis- és középvállalkozók fokozott támogatásának, az ország innovatív gazdasági fejlesztésének elősegítése érdekében fokozott mértékben felhasználni ezeket a forrásokat. A Brüsszellel folytatott tárgyalásoknak az volt a végeredménye, hogy menet közben változtatásokat nem hagynak jóvá, ezért a jelenlegi kormány - hogy úgy mondjam - hozott anyagból dolgozott, mások receptjei alapján voltunk kénytelenek a munkát folytatni. Ezzel együtt statisztikai adatokkal számtalanszor bizonyítottuk már, hogy mind a szerződéskötések, mind a kifizetések száma háromszorosára gyorsult fel az előző időszakhoz képest.

– Képviselő úr! A ciklus végére gyakorlatilag a teljes keretet felhasználjuk. Biztosítottnak látszik azzal együtt, hogy a viszonylag számos korábbi pályázat kudarca miatt sok a visszacsorgó pénz, ezek mielőbbi újrafelhasználására és kiírására fokozott figyelmet fordítunk.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Elhiszem a nehézségeiket, de azért hadd emlékeztessem arra, hogy három éve már önök vezetik ezt az országot. Ha ennyire jók a lekötések a forrás szempontjából, akkor miért nem lehet látni az NFÜ honlapján? A kifizetések számával büszkélkedik, de mára erről is bebizonyosodott, hogy önök átláthatatlan szerkezetű off-shore lovagoknak juttatták a források jelentős részét. Erre olyan büszkék? Ezek lennének a sikerek? Ezek a források tudták volna kimozdítani a kis- és középvállalkozásokat a recesszióból?  Ez a teljességgel elvesztegetett időszak, ez az elmúlt három esztendő?

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Úr! Önök következetesen összetévesztik a külföldi befektetőt az off-shore lovagokkal. Most is és a jövőben is támogatni fogjuk azokat a külföldi befektetőket, akik Magyarországon munkahelyet teremtenek, a magyar gazdasági értékek előállításában közreműködnek, Magyarországra technológiát, munkakultúrát hoztak és hoznak be; jelentős részét képezik a magyar gazdaságnak. Mindaz, amiről ön beszél, és amit mi messzemenően figyelembe veszünk, az az átláthatóság kérdése. Ezeknek a cégeknek az átláthatóságát következetesen vizsgáljuk, és ahol a legkisebb gyanú merül fel, ott azonnal intézkedtünk eddig is, és a jövőben is fogunk.

Milyen intézkedéseket hozott, és milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt napokban a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács?

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Sok éve élek a Duna mellett, ismerem a folyó szelíd arcát, de időnként az árvizek is próbára tesznek minket, Duna mentieket, 2002-ben, 2006-ban, majd 2010-ben is szinte napra pontosan, mint most. Országszerte rengeteg önkéntes segítő vette kezébe a lapátot, húzott gumicsizmát, és éjt nappallá téve dolgozott Szobtól Budapestig a védvonalakon. Vácon és Sződligeten még az óvodások is eljöttek, és homokzsákot pakoltak a kis lapátjaikkal. A magyar nemzet már többször bizonyította, hogy veszélyhelyzetben képes az önzetlen összefogásra, a bátor helytállásra. Mindannyiunk nevében köszönöm a sok-sok munkát, a támogatásokat, a felajánlásokat és ezt a különleges, mindenekfelett álló összetartozást, amivel honfitársaink bizonyították, hogy a bajban egyszerre dobban a szívünk.

– Államtitkár úr! A mostani árvíz elleni védekezésben már az államé a döntő szerep: minden érintett településen magasan képzett, gyakorlott szakemberek irányítják a munkálatokat. De nemcsak dolgos kezekre, emberi erőforrásra van szükség, hanem a tárgyi feltételek biztosítására is. Orbán Viktor miniszterelnök úr biztosított minket a források meglétéről. Jó volt tapasztalni, hogy valóban így van. Azonban nem minden segítő szándékú ember tud részt venni a védekezéshez kapcsolódó munkálatokban: nem olyan az egészségi állapota, vagy külföldön él, esetleg az ország másik felében lakik. Az ő hozzájárulásuk tárgyi vagy anyagi formában juthat célba. A napokban létrehozott Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács az adományozást és a karitatív segítségnyújtást kíséri figyelemmel, hangolja össze. Ennek egyik, mindenki által könnyen elérhető formája a nemzeti összetartozás vonala. Kérdezem:

• Milyen intézkedéseket hozott, és milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt napokban a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Valóban, sokan és rengetegen dolgoztak az előző napokban, és sokan is fognak még a következő napokban is azért, hogy megvédjük az ország Duna menti részét. Szeretném önnek jelezni: mindazok a szervezetek, akik részt vesznek a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács munkájában, azok mind segítik a háttérországot, segítik étellel, itallal és minden szükséges eszközzel a védekezést, így érdemes is őket felsorolni: Katolikus Karitász, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Ökumenikus Segélyszervezet, Magyar Vöröskereszt, Baptista Szeretetszolgálat, és ehhez kapcsolódik még egyébként a Református Szeretetszolgálat munkája is. Ennek a közös munkának az eredményeképpen sokkal inkább összehangolt a védekezésnek az a része, amely a humanitárius részt érinti. Sokkal inkább tapasztalható az, hogy mindazok, akik jó szándékkal segíteni akarnak, nem akadályozzák a védekezést, nem feltartják azokat, akik a védekezésben kell hogy részt vegyenek, hanem átlátható módon, sokkal szervezettebben történik a segítés. Ennek eredményeképpen a nemzeti összefogás telefon-számlaszámára ma délig több mint 79 millió forint érkezett. Több mint 224 ezer hívás érkezett a nemzeti összefogás vonalára. Remélem, hogy azok is, akik adott esetben gúnnyal illetik ezeket az embereket, akik tesznek másokért, ezt a telefonszámot felhívják, és ezzel segíteni fogják munkánkat.

+

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA: – Tisztelt Államtitkár úr! Szeretném azt is megköszönni, hogy múlt hét kedden a kormánytagok közül ön volt az első, aki ellátogatott Sződligetre, és a Viktor Speciális Otthonban fogyatékossággal élő felnőttkorúakat meglátogatta, megnézte a körülményeiket. Az Ökumenikus Segélyszervezettől kaptunk már felajánlásokat, rengeteg adományt. Azt hiszem, hogy ez az árvíz megtanított mindannyiunkat a további együttműködésre és az összefogás fontosságára.

+

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Tisztelt Képviselő asszony! Egy ilyen árvíznek és tragédiának vannak emberileg fantasztikusan szép és sokszor megható oldalai, és vannak nagyon kemény élethelyzetei is. Ilyen a sződligeti szociális otthon kitelepítése. Önön keresztül, illetve az ott dolgozókon keresztül is szeretném egyrészt megnyugtatni azt a több mint 130 fogyatékossággal élő, értelmi fogyatékos embert, akiket egyébként a hozzátartozóik vagy nem tudtak elvinni, vagy sajnos - hozzáteszem zárójelben - nem akarták. Mindazon ápolók, gondozók, igazgató asszony, illetve az őket befogadó sződligeti iskola, a váci kórház munkája külön méltatást érdemel, hiszen nagyon nehéz helyzetben lévő embereket fogadtak be, és az ő kimenekítésük nagyon szükséges volt. Köszönöm mindenkinek a munkáját, és nyilván minden segítséget a visszatelepülésükkor meg fogunk adni, hiszen nagyon nagy bajban van az intézmény, nagyon nehéz gondokkal kell majd szembesülniük.