„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, - hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve - tallózunk.

Botrányos párttámogatási ügyek, mi történik a kormány feje fölött?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök-helyettes úr! Az elmúlt hét furcsa eseményeket hozott. Kiderült, hogy az olajtársaság, amelynek a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből 500 milliárd forintért vásárolta vissza a részvényeit, beállt a baloldal támogatói közé, 15 millió forinttal támogatta tavaly is Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványát. Kiderült az is, hogy a hazai bankszféra vezető bankja, a félig-meddig saját tulajdonúnak, magyarnak tekintett bank, az OTP 30 millió forinttal támogatta Bajnai Gordon Haza és Haladás nevű alapítványát.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Csodálkozunk, hogy a kormány ennyire pipogya! Nem csak tájékoztatást kellett volna kérnie ezeknek a vállalatoknak a támogatási politikájáról. Önöknek azt kellett volna tenni, hogy szigorúan elszámoltatják ezeket az embereket a kapott pénzzel! Önöknek azt kellett volna tenni, hogy szigorúan elszámoltatják az állami súlyos százmilliárdokból visszavásárolt vállalatok vezetőit arról, hogy miért adtak egy politikai formáció megerősítésére, hatalomra kerülésére pénzt, és vissza kellett volna követelni ezt az összeget Bajnai Gordontól. Nem lehet emellett elmenni!

– Miniszterelnök-helyettes úr!  Nem lehet azt sem hagyni, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyíltan anyagi támogatással beáll az egyik politikai erő mögé, a baloldal mögé, azért, mert azt remélik tőlük, hogy gátlástalanul ki fogják szolgálni a multinacionális nagytőke érdekeit Magyarországon, ezért szeretnék őket hatalomra juttatni. Önöknek ezeket nem némán kell tűrni, hanem felelősen meg kell védeniük országgyűlési képviselőhöz, kormánytaghoz méltóan Magyarország szuverenitását! Joggal kérdezem tehát:

• Mi történik a kormány feje fölött?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársam! Az ügyben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak maximum jogszabály-értelmezési feladata van. Párttámogatások, illetve tiltott párttámogatások kérdésében a jogszabályok járnak el, és amennyiben valamilyen jogszabálysértés történik, mindenkinek a hatóságokhoz kell fordulni. Maga a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, amely a MOL-ban a kisebbségi tulajdonosi részesedéssel járó jogokat gyakorolja a kormány nevében, azt mondta, hogy mint kisebbségi tulajdoni résszel rendelkező tulajdonos, nem szól bele a MOL támogatási politikájába.

– Képviselőtársam! Amennyiben a jogszabályok betartásával történik a támogatás, maximum csak annyi következménye van, hogy tudjuk, ezek a cégek, illetve alapítványok kiket támogatnak. Amennyiben ez együtt jár jogszabálysértéssel, fel kell lépni ellene, a politikai botrányon túlmenően!

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter úr! Én nem elégszem meg ezzel a válasszal. Itt konkrétan az történt, hogy a pénzvilág teljesen egyértelműen beállt a baloldal hatalmi törekvései mögé. Pénzelik a baloldal hatalomra jutását, önök pedig erre nem szólnak az égvilágon semmit. Megjegyzem: rajtunk, jobbikosokon lehet a legkevésbé számon kérni ezeket az eseményeket. Személyesen nyújtottam be egy olyan törvényjavaslatot, amely megakadályozta volna azt, hogy pártokat, politikai szervezeteket külföldről lehessen pénzelni úgy, ahogy most a baloldallal teszik. Önök ebben az ügyben nemhogy nem léptek semmit, leszavazták ennek a törvényjavaslatnak még a napirendre vételét is.

– Miniszter úr! Meg kell akadályozni azt, hogy Magyarország szuverenitását ilyen módon veszélyeztessék. Ellenkező esetben képzeljék el azt, mit szóltak volna az amerikai polgárok, ha mondjuk, Barack Obama a választási kampányában kínai vagy egyéb pénzek jelentek volna meg. Hát elárulom önöknek: nem hagyták volna!

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! A Haza és Haladás Alapítvány magánszemélyek által létrehozott alapítvány; nem pártalapítvány tehát, amelyre egyébként a pártfinanszírozásra vonatkozó jogszabályok vonatkoznak. Ebből adódóan azt, hogy egy magánalapítvány honnan kap támogatást, meglehetősen nehéz szabályozni. Jelen esetben nem tartoznak a tiltott támogatási formák közé. Szerintem a politikai botrány önmagában is kellő szankció a cégek számára e tekintetben.

Felzárkózás és leszakadás?

SZEKERES IMRE (MSZP): – Miniszter úr! Különféle viták folytak az elmúlt három évben Magyarországon arról, hogy vajon mi tekinthető igazán a gazdaság mércéjének, de van egy vitathatatlan szám: a gazdasági növekedés. Egyébként a Fidesz-KDNP-pártszövetség is ezt vallja, az Orbán-kormány is ezt vallja, és a többi párt is az ellenzékben. Az ENSZ 197 tagállama közül a gazdasági növekedést tekintve 178. Magyarország. Tehát nálunk csak néhány gyengébb állam van az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ha ezt összehasonlítjuk azokkal az ígéretekkel, amelyekkel az önök kormánya indult – 6-7 százalék, majd 3, majd 1,6, majd 0,9, most pedig 0,7 százalék –, világosan látszik, hogy még ez a lefelé tendáló ígéret sem vált valósággá. Az elmúlt két évben csökkent a magyar gazdaság teljesítménye, tavaly például mínusz 1,7 százalékos volt a visszaesés. Csökkentek a beruházások is, ennek következtében 34 ezerrel kevesebb ember dolgozik a magyar versenyszférában, gazdaságban, mint 2010-ben, miközben egyébként az adóterhelés nagymértékben nőtt. Nagyon fontos kérdés tehát, hogy egy ilyen helyzetben: 

• Kíván-e a kormány kitörési pontokat keresni?
• Melyek ezek a kitörési pontok, és ha vannak ilyenek, miért nem jelentek meg a hároméves költségvetési tervben, az úgynevezett konvergencia-programban, amelyet a kormány most készített el és nyújtott be egyébként az Európai Bizottságnak?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselőtársam! Azt hiszem, hogy itt a Házban nem lesz vita közöttünk abban a tekintetben, hogy a gazdasági növekedést kell ösztönözni minden kis ország és kis gazdaság számára. Sőt, most már azt láthatjuk, hogy amióta francia a Nemzetközi Valutaalap igazgatója, és amióta Franciaországban is a gazdasági növekedést kezdik el hangsúlyozni, ezzel Európában is egyre inkább a gazdasági növekedés ösztönzése vált az elsődleges jelszóvá. Tegyük hozzá: ezt már akkor is, 2008-2009-2010 körül lehetett hallani Magyarországon, amikor még voltak olyan pártok, amelyek a költségvetési konszolidációt a gazdasági növekedés terhére akarták megvalósítani.

– Képviselőtársam! Az ön által említett növekedési prognózisok, amelyek még a választások előtt születtek, némileg valóban megkérdőjeleződtek, egész egyszerűen azáltal, hogy 2010 májusában-júniusában kitört egy nagyon súlyos görög válság. Azóta azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió déli államaiban - akár Görögországot nézzük, akár Olaszországot, akár Spanyolországot, Portugáliát, de mondhatjuk akár Szlovéniát is, amelyről sokan úgy beszélnek, mint a következő áldozat, vagy Ciprust – nem a gazdasági növekedés kalkulálása és eltalálása az elsődleges vitatéma, hanem az, hogy hogyan tudják megtartani a költségvetést a jelenlegi állapotában vagy egyáltalán a fizetőképes állapotban.

– Képviselőtársam! Magyarország nagyon súlyos államadósságot örökölt; olyan súlyos államadósságot, amelyről pontosan tudtuk, különösen a dél-európai események fényében, hogy az egyik legfőbb korlátozója lesz a gazdasági növekedésnek. Éppen ezért a 2010-ben hivatalba lépett kormány elsődleges céljának azt tartotta, hogy az államadósság csökkentése mellett olyan strukturális átalakításokat hajtson végre, amely egy európai gazdasági növekedés esetén Magyarországot is a nyertes országok közé sorolja, többek között egy új adórendszerrel.

+

SZEKERES IMRE: – Miniszter úr! A kérdésem az volt, hogy kíván-e a kormány valamit tenni, és ha igen, mi az, és miért nem szerepel a konvergencia-programban? Egy: a következő hónapokban, december 31-ig hajlandó-e és képes-e tenni azért, hogy az európai uniós támogatásokat a gazdasági növekedés szolgálatába állítsák? Kettő: minden állami fejlesztést, amely folyamatban van, EU-forrásból finanszírozzák, az önkormányzatokét is? Három: költsenek többet a megvalósítható fejlesztések előkészítésére! Négy: egyeztessék a pályáztatást! Öt: biztosítsanak hitelgaranciát és adókedvezményt a pályázóknak!

– Miniszter úr! Természetesen ez csak egy lépéssor, amelyet joggal várhat el a magyar társadalom. Még két ilyen nagy jelentőségű lépéssorra lehet számítani és kellene is: egyrészt a társadalmi feszültségek csökkentésére, másrészt a költségvetési kockázatok csökkentésére.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Nagy szimpátiával hallgattam ezt a listát, és minden bizonnyal, ha önök olyan kincstárat hagytak volna ránk, mint amilyet mi hagytunk önökre 2002-ben, akkor talán meg is oldhatnánk ezeket a problémákat. Ezzel szemben üres kincstárat örököltünk, és ha a kérdés az, hogy a kormány mit kíván tenni annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés erősödjön, akkor azt tudom mondani: mindenekelőtt felelős költségvetési politikát!

– Képviselő úr! Arról pedig, hogy egyébként a gazdasági szereplők mit kívánnak tenni, kérdezze meg a LEGO-t, kérdezze meg a Bosch-t, kérdezze meg a Siemenst, kérdezze meg az Audit, kérdezze meg a Mercedest, és kérdezze meg azokat a befektetőket, akiket most nem volt időm felsorolni! Az utóbbi időszakban meglehetősen nagy bővítésekkel vagy éppen zöldmezős beruházásokkal jelezték, hogy igenis fantáziát látnak a magyar kormány gazdaságpolitikájában és a magyar gazdaságban. Köszönöm a figyelmét!

Ki kerülhet be a közfoglalkoztatásba, kinek ad esélyt a kormányzat?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Miniszterelnök-helyettes úr! A települési önkormányzatoknak most kell aláírniuk a kormányhivatalokkal azokat a szerződéseket, amelyek a Start-mintaprogram támogatását szolgálják. Ezen szerződések többek között tartalmazzák azokat a foglalkoztatási szempontokat, amelyeket az adott önkormányzat úgymond tudomásul vesz, azokban nincs mérlegelési lehetőség.  Egyik ilyen pontja a szerződésnek az 1044-es kormányhatározatra való utalás, amely a közfoglalkoztatás célját határozza meg így: „A munkaerő-piaci esélyek növelése érdekében a halmozottan hátrányban lévő, kiemelten a megváltozott munkaképességűek, a hajléktalanok, menekültek, roma nemzetiségű álláskeresők foglalkoztatása.”

– Miniszterelnök-helyettes úr! Még egy idézet a szerződésekből: ”A továbbiakban a munkaügyi kirendeltség által kiközvetített álláskereső fogalmán az előzőekben részletezett prioritási szempontok szerinti személyi kör értendő.” Mindezek alapján tehát az önkormányzati vezetőknek semmiféle beleszólásuk nem lesz abba, hogy a településükön a közfoglalkoztatásban kit fognak alkalmazni. A szubszidiaritás elve ilyen erős csorbításának több negatív következménye is lesz. Súlyos és értelmetlen ellentéteket fog szítani a település lakosai között, hiszen a hozzáértő, de adott esetben állástalan személyt majd nem lehet alkalmazni csak azért, mert mondjuk, nem roma nemzetiségű. Viszont alkalmazni kell a kirendeltség által az elsőbbségi szempontok szerint kiközvetített személyt akkor is, ha a közfoglalkoztatási munkát nem megfelelően végzi el, munkaeszközét megrongálja, vagy azzal elszámolni nem tud. Nem véletlenül kérdezem, tehát:

• Mit tanácsol?
• Mit mondjon a település vezetése azoknak az állástalan személyeknek, akik nem tartoznak az úgynevezett első prioritási körbe, és ezért nem kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba, hiszen egyetlen bűnük, úgy tűnik, hogy magyarnak születtek?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselő asszony! Az igazság az, hogy a közfoglalkoztatási program, annak tartalmának meghatározása és prioritásainak meghatározása is a Belügyminisztériumhoz tartozik. Ezért valószínűleg nem tudok teljes tájékoztatást adni az ügyben, amiért elnézést kérek. A kormányhivatalok ebben az esetben közvetítőként járnak el, a munkaügyi kirendeltségek a kormányhivatalokhoz tartoznak, és a közfoglalkoztatási program a munkaügyi kirendeltségeken keresztül zajlik. De a szakmai irányítás a Belügyminisztériumé. Éppen ezért ők határozták meg valóban azokat a prioritásokat is, amiket ön felolvasott.

– Tisztelt Képviselő asszony! Cél a szegénységben és a társadalmi kirekesztettségben élők, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosultak megsegítése, ebből adódóan kiemelten kezelik a hátrányos helyzetű munkavállalók minél nagyobb létszámban történő elhelyezését, különös figyelmet fordítanak a roma nemzetiségű álláskeresőkre, a rehabilitációs ellátásban részesülő személyekre, a hajléktalanokra, a menekült státusú személyekre, a büntetés-végrehajtási intézetekből szabadulókra, valamint a szakképzettség nélküli álláskeresőkre.

– Tisztelt Képviselő asszony! Ez prioritási sor. Nem azt jelenti, hogy aki nem ebbe a körbe tartozik, az egyáltalán nem lehet közfoglalkoztatott. Ez azt jelenti, hogy amikor a közfoglalkoztatás helyeit osztják el, akkor lehetőség szerint az ezekből a körökből származóknak elsőbbséget kell biztosítani. De természetesen a magyar szakképzett és egyéb státussal rendelkező emberek is bekerülhetnek a közfoglalkoztatásba. A szerződésben ezek a prioritási pontok vannak meghatározva.

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Miniszterelnök-helyettes úr! Azért önnek tettem föl ezt a kérdést, mert, a kormányhivatalok a szerződő partnerek. Ön itt a miniszterelnök-helyettesi pozícióját is elfoglalja, ezért kérdeztem volna, mégis mi alapján gondolják, hogy igazságos ezt az elsőbbségi sorrendet fölajánlani vagy meghatározni. Az a helyzet, hogy nagyon sok, több ezer szakképzett munkás várna tisztességes munkára a vidéki Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet ilyen szempontok szerint felosztani a vidéki Magyarországot, ahogyan önök gondolják.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Számunkra építők és rombolók vannak. Érdemesek és érdemtelenek vannak. És azokat kell segíteni, akik már bizonyítottak korábban is, de valami miatt kikerültek a munka világából. Azokat a szakképzett és teherbíró embereket segíteni, akik igenis akarnak dolgozni, tudnak dolgozni, tudnák építeni a közösségük életét. Vajon miért nem azok kapnak önöktől lehetőséget?

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársam! A társadalmi felzárkózás egyik eszközének tartjuk a közfoglalkoztatást. Arra gondolunk, hogy azokat, akik ideiglenesen kiszorulnak a munkaerőpiacról, és kevesebb esélyük van arra, hogy újra bekapcsolódjanak, fokozottan kell segíteni. Vonatkozik ez a rehabilitációs járulékban részesülőkre, azokra, akik kisebb mértékben csökkentett munkaképességűek, vagy alacsonyabb végzettségűek, adott esetben szakképzettség nélküliek, vagy éppen büntetés-végrehajtási intézetből szabadultak, vagy éppen a roma nemzetiségűekre, hogy ismét be tudjanak illeszkedni a társadalomba.

Ugyanis az a tapasztalat, igazolják a munkaerő-piaci statisztikák, hogy a képzettebbek, az egészségesebbek, a jobb társadalmi pozícióban lévők jobban el tudnak helyezkedni.

– Tisztelt Képviselőtársam! Ha egy kicsit több időt szentelne a felkészülésre, akkor nyilván annak is utána tudna nézni, hogy kifejezetten diplomásoknak is vannak közfoglalkoztatási programok, és igyekszünk minél több társadalmi csoportot elérni, amit egyébként jól mutat az, hogy most már több mint 100 ezerrel többen dolgoznak közfoglalkoztatási programban is, vagyis igazából egy sikeres programról van szó.