„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat mellőzve – tallózunk.

Hová lett 280 milliárd forintnyi nyugdíjpénz?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Önök 2011-ben államosították majd’ 3 millió ember időskorára félretett nyugdíjcélú megtakarítását, közel 3000 milliárd forintot. Azt állították, hogy jobban tudnak vigyázni erre a pénzre, mint a magán-nyugdíjpénztárak. De már a 2011-es beszámoló alapján egyértelművé vált, hogy 18,4 milliárd forintos veszteséget realizált az állam az egyes részvénycsomagok értékesítésén, ami egy közepes méretű város éves költségvetését és nyolcszorosát jelenti annak, mint amit a gazdaságfejlesztési célelőirányzatba tettek.  Azóta a megjelent hírek alapján az is kiderült, hogy a teljes vagyonból ma 280 milliárd forint hiányzik, vagyis ennyivel csökkent az alap vagyona az átértékelődések miatt.

– Államtitkár úr! 280 milliárd forint a magyar GDP több mint 1 százaléka. Ebből a pénzből 80 százalékkal lehetett volna növelni a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatására fordított forrásokat. De bőven meg lehetett volna oldani belőle a tandíjmentes felsőoktatás megtartását is. Ráadásul az államadósság sem csökkent, pedig ez volt a fő célja a nyugdíjvagyon államosításának. Az Államadósság Kezelő Központ adatai alapján ugyanis a valaha volt második legnagyobb értékre nőtt január végére az államadósság: 467,7 milliárd forintos növekedést jelentett a tavaly januári adatokhoz képest. Jogosan kérdezem tehát:

• Hogyan fognak elszámolni ezzel a 280 milliárd forintos veszteséggel?
• Hogyan fognak elszámolni azzal, hogy az Orbán-kormány úgy bukta el az államadósság elleni harcot, hogy közben odaveszett 280 milliárd forintnyi nyugdíjpénz is?

+

CSÉVALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Orbán-kormány semmifajta harcot nem bukott el. Pénteken jelent meg az Európai Bizottság tavaszi előrejelzése, és abban szám szerint benne van, hogy GDP-arányosan az államadósság csökkent. Nem én mondom, hanem az Európai Bizottság. Ha nekem nem hisz, vagy a magyar statisztikának vagy a kormánynak, akkor legalább az Európai Bizottságnak higgyen. Nem szeretem, hogy állandóan idéznek imamalomként olyan dolgokat, amik tényszerűen nem igazak.

– Képviselő úr! Ön arról beszél, hogy milyen veszteséggel járt a nyugdíjpénztári átalakítás. Egy óriási előnye azonban mindenképpen van, melyet el tetszett felejteni megemlíteni: az a rendszer, amely előtte működött, éves szinten 1,3-1,5 százalékos lyukat ütött GDP-arányosan a költségvetésen. Többek között azért is tudjuk 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt, mert a magán-nyugdíjpénztárból az emberek az állami pénztárba léptek át.

– Képviselő úr!  Ön szerint odaveszett 280 milliárd forint. Nem tudom, hogy honnan veszi ezt az adatot. Az Államadósság Kezelő Központ folyamatosan, rendszeresen nyilvánossá teszi a jelentését, nem szerepel benne ilyen adat, úgyhogy ez is egy spekuláció. Az ön által emlegetett 3000 ezer milliárdból közel 1700 milliárd forint az államadósság csökkentésére ment. Reálhozam-kifizetés és tagi hozzájárulási kifizetés is történt 232 milliárd forint értékben, valamint hozzájárulás a nyugdíjak biztosításához, az ország hitelének törlesztéséhez, 400 milliárd forintos tételekkel.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! A gyér taps is jelzi: nem válaszolt arra, hogy hogyan fognak elszámolni ezzel a 280 milliárd forintos veszteséggel. Valószínűleg azért, mert nem is tud erre válaszolni, hiszen az egész gazdaságpolitikájuk egy óriási kudarc. Ma már mindenki, minden közgazdász látja, hogy gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Az MSZP gazdaságpolitikai programja éppen ezért a növekedés beindításáról, éppen a munkahelyteremtésről és a stabil és kiszámítható politikáról szól, ami ennek az előfeltétele és alapja. Magyarország ma reményt akar, biztonságot akar, ezért változtatni akar, 2014 éppen ezért a fordulat éve lesz Magyarországon.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő Úr! Én mindig nagyon félek, amikor önök beszélnek fordulatról. Azt már láttuk, hogy milyen fordulatot tudtak csinálni. Azt is láttuk, hogyan adósítanak el egy országot, hogyan képtelenek az államháztartást stabilizálni. Azt is látjuk, hogy milyen személyijövedelemadó-terveik vannak: az átlagjövedelmet szeretnék megadóztatni, mondhatnám azt is, a középosztálytól szeretnének havi tízezreket elvenni. Én úgy gondolom, ilyen fordulatra nincs szükség Magyarországon!

Magyarnak nevezett Nemzeti Bank az IMF szolgálatában?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszter úr! Nemrég az Állami Számvevőszék jelentéséből nyilvánosságra került, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2008 végétől 2010 augusztusáig napi gyakorisággal, állami megbízatását áthágva, a magyar törvényességet lábbal tiporva, olyan információkat, amelyek banktitoknak, üzleti titoknak minősültek, kiszolgáltatta az IMF részére. Két éven keresztül történtek a szocialista kormány időszakában ezek az adatkiszivárogtatások, két éven keresztül valakiknek, úgy tűnik, hogy nem tűnt föl ez az eset. Két éven keresztül tűrtük azt, hogy egyébként lábbal tiporják a Magyar Köztársaság törvényes rendjét, és ilyen módon a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztessék. Egyébként is tudjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt időszakban már hosszú évek óta Magyarország nemzeti érdekei ellen cselekedett, mindenáron az éppen aktuálisan hivatalban lévő kormányt igyekezett gátolni a munkájában, a befektetői érdekeket kiszolgálta, de hogy még ez is megtörténjen, az példátlan.

– Miniszter úr! Megtörtént részemről egy büntetőfeljelentés, majd pedig ezt követően megindult egy büntetőeljárás ebben az ügyben. Kérdezem ezzel kapcsolatban:

• Azokat a személyeket, akik a hatáskörüket jelentős mértékben túllépve kiszivárogtatták, a Magyarországgal szemben ellenséges magatartást tanúsító nemzetközi pénzügyi szervezetnek ezeket az adatokat, valamilyen ellenőrzés alá vonták-e az illetékes nemzetbiztonsági szervek?
• Hogyan fordulhatott elő egyáltalán?
• Mi történt ebben az ügyben?
• Van-e pontosabb információjuk, és felelősségre vontak-e már konkrétan valakit?
• Miért nincsenek jelenleg ezek az emberek rács mögött, mi akadályozta ez idáig a büntetőeljárást?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Magyarország a 80-as évek eleje-közepe óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, az 1982. évi 6. törvényerejű rendelet hirdette ki a Nemzetközi Valutaalap alapokmányát Magyarországon. Az alapokmány a Valutaalap és a tagállamok közötti együttműködést is szabályozza, ennek keretében minden tagállamnak, így Magyarországnak is évente bizonyos adatokat meg kell adnia a Nemzetközi Valutaalapnak. Továbbá konzultációkat is előír kötelező jelleggel, amelyen a Magyar Nemzeti Bank vezetői és szakértői vesznek részt. Tudjuk, hogy az előző kormány kötött a Nemzetközi Valutaalappal hitel-megállapodást, így tehát ennek keretében egy szorosabb adatátadási együttműködés is volt.

– Képviselő úr! Az Állami Számvevőszék vizsgálatából kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Bank – legalábbis az Állami Számvevőszék megítélése szerint – a szokásos és az alapokmányban kötelezővé tett adatszolgáltatáson túlmenően olyan adatokat is átadott a Nemzetközi Valutaalapnak, ami az Állami Számvevőszék megítélése szerint magyarországi vagy éppen magyar tulajdonú kereskedelmi bankok üzletpolitikáját és adatvédelmét is sértheti. Ezért tettek bejelentést a nyomozó hatóságokhoz. Ismereteink szerint folyamatban a vizsgálata, de nyilván az ügyészség hivatott erről részletes tájékoztatást adni. Még határidőn belül vagyunk, és döntés nem született.

+

VOLNER JÁNOS: - Miniszter Úr! Tekintettel arra, hogy mi is az Állami Számvevőszék jelentése alapján tájékozódtunk, nyilvánvaló, hogy olyan mélységű információk nem állnak rendelkezésünkre. Azonban, ha ez igaz, hogy valóban banktitkot képező információk kerültek ki, és jelentős mértékben ezek a magánszemélyek túllépték a hatáskörüket, akkor én azt kérem önöktől, hogy akár egy gyors törvénymódosítással is teremtsék meg annak a büntetőjogi lehetőségeit, hogy ezek a fehérgalléros bűnözők, akik a magyar szuverenitást ilyen módon megsértették, illetve veszélyeztették, minél előbb elnyerjék a méltó büntetésüket. Nem szeretnénk azt, ha az elmúlt időszak oly sok gazdasági bűnözőjéhez hasonlóan ezúttal is futni hagynák a tetteseket. Mi egy olyan országban hiszünk, ahol minden bűnös elnyeri a méltó büntetését!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Osztozom abban a hitében, hogy Magyarországon minden bűnösnek el kell nyernie a büntetését, és minden ártatlant meg kell védenünk. Ha ezek a gyanúk beigazolódnak, akkor nagyon súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is magában hordozó ügyről van szó. Ezért gondolom, hogy különösen körültekintően kell eljárnia az ügyészségnek, különösen körültekintően kell eljárnia a nyomozó hatóságoknak, mert csak megalapozott gyanú alapján lehet büntetőeljárást folytatni. Ebben az esetben pedig a bíróságtól függ, hogy adott esetben milyen büntetést szab ki, illetve azt megelőzően milyen intézkedést foganatosít.

Öt centiméternyi hó márvis maiornak számít az áramszolgáltatásban?

BALÁZS JÓZSEF (Fidesz): – Az elmúlt hetekben tizenhét alkalommal okozott komoly fennakadásokat a turizmusban egy-egy áramszünet a Mátra jelentős részén. Kékestetőn egy alkalommal, a mátraszentistváni Síparkban öt alkalommal álltak le a síliftek és az elektromos berendezések áramszünet miatt. A legnagyobb mátrai szálláshelyek is megszenvedték a szolgáltatás kimaradását, mind presztízsben, mind gazdasági értelemben. Gyöngyös közigazgatási területén például a mátraházi Lifestyle Hotel, a Hotel Ózon, a sástói kemping építkezése és a mátrafüredi Hotel Anna számolt be gyakori áramkimaradásokról. A mátraszentimrei Hotel Narád vagy a patinás galyatetői nagyszálló is jelezte, hogy nehézséget okoz számukra az ingatag áramellátás.

– Az áramkimaradások gyakorlatilag Sástótól felfelé az egész Mátrát érintik. Ha áramszünet van, nincs oktatás az iskolában, az óvodában, tönkreteszi a házaknál a kazánokat is. Ilyenkor telefonszolgáltatás sincs a térségben. A helyiek nyolcvan százaléka idegenforgalomból él, a vendéglátókkal, vendégekkel együtt több ezer embert érint a probléma. Az áramszünetek hossza volt, amikor elérte a nyolc órát is. Gondoljunk bele, hogy ez alatt az idő alatt szinte semmilyen alapszolgáltatás nem működik.

– Az illetékes áramszolgáltató az első panaszokra azt válaszolta, hogy a hóesés okozza ezt a rendkívüli helyzetet. Azt gondolom, hogy a Mátrában élő emberek tudják: esett a hó tavaly is, tavalyelőtt is, akkor nem volt áramkimaradás, most pedig van. A hóhelyzet nem vis maior. Kérdezem a minisztériumtól, államtitkár úrtól:

• Szükséges-e a krízis orvoslásához valamely jogszabály módosítása?
• Minden érintett fél megtette-e a rá vonatkozó jogszabály szerinti kötelezettségeit?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Legyünk korrektek: az érintett szakaszon, Mátraszentimre-Mátraszentistván térségében mintegy 50-55 kilométer hosszú, 20 kilovoltos szabadvezeték-hálózat van, ez látja el, és valóban, esetenként előfordul, mint ahogy a világon mindenütt, hogy egy rendkívüli hóesés, egy rendkívüli vihar megrongálja a berendezést. Ugyanakkor - és ebben önnek tökéletesen igaza van - a szolgáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a kockázatot minimálisra csökkentse, és ezzel az egyébként jogszabályokban megfelelően körülírt szolgáltatói biztonságot, szolgáltatói felelősséget megalapozza. Ilyen például a vezeték körüli nyomvonalak kérdése, a fák dőlési lehetőségének biztosítása, ilyen a megfelelő szakítószilárdságú vezeték felfüggesztési pontjainak rendszeres karbantartása és számos olyan műszaki intézkedés, amely a világon mindenütt ismertek, ahol légkábelek vannak.

– Az, hogy Magyarországon egy valóban rendkívülinek nem mondható 5-10 centis hóesés, még ha az mégoly tapadó is, ilyen üzemzavart okoz elő, arra indítja a minisztériumot és az Energia Hivatalt, hogy megvizsgálják: a területileg illetékes szolgáltatók valóban minden olyan fenntartási kötelezettségének eleget tettek-e, amelyet számukra a jogszabály előír.

+

BALÁZS JÓZSEF: – Államtitkár úr! Idézzek az illetékes áramszolgáltató nem olyan régen kiadott kiadványából, amelynek ez a címe, az áram áráról feketén-fehéren: „Az elmúlt évek során nagyon sok pénzt költöttünk a hálózatok felújítására, ezért van ma feleannyi áramszünet, mint 10 éve.” A Mátrában élő emberek nem ezt látják. Azt látják, hogy éppen több az áramkimaradások nagysága, mint 10 évvel ezelőtt.

– Államtitkár úr! Bízom benne, hogy az ügy felszínre kerülése segíti azt, hogy ez a probléma mindannyiunk számára, a Mátrában élő emberek számára megnyugtatóan megoldódjon, hiszen az elmúlt években több milliárd forintnyi fejlesztés, beruházás, befektetés indult el magántőkéből, hitelből, pályázati támogatásból, amelyek hasznosulása csak akkor lehetséges, ha (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) az áramellátás zavartalan, hiszen ez biztosítja az ott élő, ott dolgozó emberek alapvető életminőségét.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr!  Előbb a válaszomat a korrektség jegyében igyekszem megfogalmazni. Ezeknek a szolgáltatóknak a sok ezer dolgozója a korábbi évtizedekben is és most is, tulajdonosra tekintet nélkül mindent elkövet annak érdekében, hogy a szolgáltatás biztonságát fenntartsa. Másodszor: a minisztériumnak, az Energia Hivatalnak, a fogyasztóvédelemnek következetesen ellenőriznie kell azt, , hogy azokat az intézkedéseket, amit ön is említett, megtették-e a szolgáltatók. Harmadszor: ez az eset is bizonyítja azt sajnos, hogy nem a január 1-jétől végrehajtott rezsidíj-csökkentés okozza az üzemzavarokat. Ha olyanok a körülmények, ha netán a korábbi karbantartás színvonala elégtelen vagy olyan az idő, akkor az a rezsidíj-csökkentéstől függetlenül sajnos bekövetkezhet egy-egy áramszünet – reméljük, a lehető legkevesebb esetben.

Az Útravaló-programról

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Az Útravaló-programot 2005-ben indítottuk el, felmenő rendszerben vezettük be, több különböző részprogramot meghirdetve. Húszezer olyan diák vett részt benne országszerte, pedagógusuk, tanáraik javaslatára úgy, hogy mindenki által elismerten tehetségesek, ám a családjuk vagyonosnak igazán nem mondható, mondhatnám úgy is, hogy a legszegényebbek közül valók. Az ő tevékenységüket, tanulmányaikat, oktatásukat és nevelésüket kitűnő pedagógusok látják el.

– Államtitkár asszony! A probléma nem a program felépítésével van, hanem azzal, hogy a 2011-12-es tanév második felében nem kaptak már ösztöndíjat sem a diákok, sem a pedagógusok. A mostani tanév első félévében is így volt. A szakmában az a hír járja, hogy különböző átcsoportosítások révén önök ennek a programnak a költségvetését, a legszegényebb, ám legtehetségesebb diákoknak és az ő tanáraiknak szóló pénzt másra elköltötték.

• Igaz-e ez, de kérdezhetném úgy is, hogy ugye, ez nem igaz?
• Mikor kapják meg a szegény sorsú, ám tehetséges diákok és az őket oktató pedagógusok a nekik járó ösztöndíjat, fizetéskiegészítést?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Ahogy ön is mondja, a 2005-ben indult Útravaló-ösztöndíjprogram is ékes bizonyítéka annak, hogy a kormányunk minden olyan programot, amely előrevivő volt, eredményeket mutatott, továbbra is folytatott, és folytatja a későbbiekben is. Kétségtelen, hogy tavaly volt némi késlekedés a kifizetésekben, mert a háttérintézményeket átalakítottuk, és minden átalakítás egy kis fennakadással jár. De az eredmények, amelyeket három év óta felmutathatunk, semmivel sem rosszabbak, mint az önök idején voltak. Tavaly a támogatásban részesülők közel 60 százaléka volt roma származású.

– A 2012-13-as tanévben összesen 17 303 hátrányos helyzetű tanuló részesülhet támogatásban. A programon annyi pozitív változtatás történt, hogy kialakítottuk a monitoringját is, mert fontos, hogy ezeket a pénzeket úgy költsük el, hogy az eredmények is megmutatkozzanak. Egy-egy mentortanárnak, aki valóban kiváló munkát végez, változatlanul 7 ezer forint/hó/tanuló az ösztöndíja. A programban részt vevő tanulók ösztöndíja pedig 3500, 4000 vagy 4500 forint.  Ás gondolom, ön is tudja, hogy az Útravaló-ösztöndíjprogramnak több alprogramja van: „Út a középiskolába”, „Út a szakképzésbe”, „Út az érettségihez” és az „Út a tudományba”.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár asszony! A program eredményességét kormányváltáson innen és kormányváltáson túl éppúgy nem vitatom, ahogy ön se. De nem is ez volt a kérdés. Mert az, hogy ha senkinek nem fizetik ki, ehhez képest az, hogy a fele milyen származású, teljesen érdektelen. Nem kapta meg se roma diák, se nem roma diák, nem kapta meg se roma tanár, se nem roma tanár. Ezért azt gondolom, hogy itt komoly problémák vannak: nem fizették ki az ösztöndíjakat. Kérem ezért a pedagógusok és a diákok nevében, hogy ne parlamenti vitát csináljunk ebből. Mindannyiunknak jó, önnek különösképpen, ha megkapják. Kérem, nézzen utána és intézkedjen!

+

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő úr! Amikor az azonnali kérdésének a címét megkaptuk, természetesen rögtön utánanézettem, és azok, akik ezzel a programmal foglalkoznak, biztosítottak arról, hogy a kifizetések folyamatban vannak. Egészen konkrétan is utána fogok nézni, és megkeresem önt, hogy még ennél is pontosabb választ tudjak adni.

Ki adta ki a parancsot a magyar nemzet meggyalázására?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Nagy felháborodást váltott ki a közvéleményben a Szolnoki Olaj-Hapoel Holon nemzetközi kosárlabda-mérkőzés keretében történt esemény, ahol a szolnoki szurkolókat, a magyar embereket alázták meg. Mint ismert, a biztonságért felelős cég, indokolatlanul sok rendőrrel kiegészülve, nem engedte, hogy a magyar csapat szurkolói a mérkőzésre bevigyék Magyarország nemzeti zászlaját. A jogosan feltett miértre azt a választ kapták: az izraeli csapat biztonsági vezetőjének volt a kérése, hogy ne engedjék be a magyar zászlókat, ellenkező esetben az izraeli csapat nem lép pályára. A hűséges magyar alattvalók ezt a kérdést természetesnek vették, sőt még megtoldották azzal a döbbenetes döntéssel is, hogy nem engedték be sem a szurkolói drapériákat, sem a legutóbbi hetekben a nemzeti összetartozást jelképező székely zászlót, a reklamáló szurkolókat pedig a Fidesz által hozott törvényre hivatkozva mérkőzésekről való kitiltással fenyegették. Egy mondattal: Szolnokon izraeli kérésre tilos volt magyarnak lenni!

– Államtitkár úr! A polgármester, aki a kosárlabdázók szövetségének is az elnöke, elmondása szerint nem tud semmit az esetről. A biztonsági cég és az egyesület nem nyilatkozik. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrkapitányság azt közölte, hogy normál biztonsági kockázatú meccs volt, két fővel vettek csak rajta részt. Akkor mégis, kérdezem:

• Ki döntött a magyar nemzeti zászló lényegében tiltott jelképpé minősítéséről Szolnokon?
• Ha a rendőrség csak két fővel volt jelen az eseményen, akkor mit keresett ott az elmondások szerint a Terrorelhárítási Központ ötven embere teljes felszerelésben?
• Ki volt a biztosítási parancsnok a rendőrség részéről, ő milyen utasítást adott az esettel kapcsolatosan?
• Nem gondolja esetleg, államtitkár úr, hogy ki kellene vizsgálniuk, vajon a rendőrségnek és a Védelem Holding Zrt. által szolgálatban lévő biztonsági őröknek ki adott utasítást erre a förtelmes, a magyar nemzetet mélyen sértő és megalázó intézkedésre?
• Nem gondolja úgy, hogy meg kellene találni az eset felelőseit?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szurkolók beléptetését ezen a mérkőzésen nem a rendőrség, hanem egy magán biztonsági cég végezte. Az ezzel kapcsolatos döntésüket saját maguk hozták meg. Ez a társaság az információk szerint több éve megbízási szerződés alapján látja el az említett sportklub rendezvénybiztosítási feladatait.

– Képviselő úr! Határozottan kijelentem, hogy a rendőrség részéről olyan utasítás nem hangzott el, amely megtiltotta volna, hogy Magyarország nemzeti zászlaját bevigyék a szurkolók a mérkőzés, illetőleg a csarnok területére. A helyszínen szolgálatot teljesítő rendőri állomány ruházat-, illetve csomagátvizsgálást, beléptetést nem hajtott végre, azt a biztonsági cég munkatársai végezték. A 2013. február 19-ei szolnoki esettől a rendőrség és a Belügyminisztérium elhatárolódik!

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Ha törvénytelenül jár el egy biztonsági cég, akkor nem gondolja úgy, hogy a rendőrségnek el kellene járnia ebben az ügyben? Ez fajsúlyos kérdés. Végre önök is kiállhatnának már a magyar érdekek és a magyar emberek mellett is. Nemcsak együtt Jeruzsálemért kellene felállni a színpadra, hanem föl kellene állni és meg kellene szólalniuk akkor is, amikor a magyar érdekeket sértik, Magyarországon alázzák a magyar embereket, a magyar jelképeket idegen kérésre! Ez lenne az önök felelőssége, ez lenne az önöknek és a rendőrségnek is a kötelessége, és nem mindig a mellébeszélés!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Világosan válaszoltam a kérdésre, még egyszer megismétlem: a beléptetést nem a rendőrség végezte, hanem egy magán biztonsági cég. A 2013. február 19-ei szolnoki esettől a rendőrség és a Belügyminisztérium elhatárolódik!