„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – /Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – a zajokat udvariasan nem jelezve - szolidan és „stilizálva" tallózunk. 

Fideszes mutyi a civil szférában is?

VARGA ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! A civil egyesületek körében hatalmas felháborodást keltett a KIM által kiírt, de már az Emberi Erőforrások Minisztériuma által előre elbírált pályázat döntése. Minden megyében és a fővárosban egy civil információs pont és a vele járó 35 millió forint volt a tét. A felháborodás oka az volt, hogy a pályázaton túlnyomórészt olyan szervezetek nyertek, amelyek nem szakmai alkalmasságuk, hanem Fideszes pártpolitikai kötődésük miatt lettek nyertesek.

– Államtitkár úr! A nyertes szervezeteknek a pályázat kiírása szerint ez év július 1-jétől már szolgáltatásokat kellett volna nyújtaniuk. Számos nyertes egyesület a mai napig sem tudta teljesíteni azt a vállalását. Békés megyében a Jótékonysági Nőegylet Egyesület a mai napig sem kezdte meg azt a tevékenységét, melyet a nyertes pályázatában vállalt. Még honlapja sincs, ahol az adatait nyilvánosságra hozta volna. Ráadásul az elbírálás időpontjában nem rendelkezett olyan ingatlannal, ami feltétele volt a pályázatnak. Erre bizonyíték, hogy az illetékes városi testület ez év augusztus 2-án döntött arról, hogy bérbe ad az egyesületnek egy városközpontban fekvő ingatlant.

– Államtitkár úr! A pályázat elbírálása kapcsán számos kérdés merül fel, nemcsak a civil szervezeteknél, hanem a bírálat egyéb szempontjainál is. Például a kiírás szerint az ő feladatuk lesz a többi civil szervezettel megismertetni a megújult szabályozást, hatékonyabbá tenni az együttműködést. Idézet a pályázatból: „sokoldalú gyakorlati segítséget nyújtani más civil szervezetek számára, szakmai tanácsadás közhasznúsági területen, valamint pályázati kérdésekben”. Mégis úgy tűnik, hogy a szakmai helyett politikai döntés született. Csak az erős Fideszes pártkötődéssel rendelkező civil egyesület nyerhetett, még azon az áron is, hogy a pályázat elbírálásakor nem felelt meg a kiírás feltételeinek. Sőt, ma már egyértelműen látszik, hogy a kiírás mellékletében szereplő indikátorok teljesülése is erősen kérdéses. A pályázat elbírálásával kapcsolatban az illetékes főosztályon tájékozódni szerettem volna, - visszautasítást kaptam. Éppen ezért kérdezem most önt:

• Mely civil szervezetek vettek részt a pályázat elbírálásában?
• Mi az oka annak, hogy nem lehet megismerni a nyertes pályázatokat?
• Mikor várható, hogy címeket fog visszavonni a nem teljesítő szervezetektől?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Csodálkozom, hogy az interpellációja címében mutyizásról beszél. Tudjuk, az egész Gyurcsány-korszak egy hatalmas mutyi- és hazugságözön volt. Ahogyan Gyurcsány Ferenc mondta: hazudtak reggel, éjjel meg este.

– Képviselő úr! Az ön rágalmaival ellentétben a kormány a nemzeti együttműködés keretében megalkotta Magyarország első civiltörvényét. E törvény hatalmazza fel a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért felelős minisztert a civil információs centrumok megyei hálózatának működtetésére. A szocialista kormányok idején ez is jogalap nélkül, szabályozatlanul volt kezelve.  Éppen a törvényesség alapját megteremtő civiltörvény rendelkezése alapján került kiírásra a „civil információs centrum” cím viselésére jogosító nyílt címpályázat. A beérkezett pályázatok szakmai értékelését a civil szektorban jelentős tapasztalattal rendelkező stratégiai partnerekből és a minisztérium munkatársaiból álló döntés-előkészítő bizottság végezte. A pályázók a döntés kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül az indok megjelölésével írásbeli panaszt nyújthattak be, de ezzel a lehetőséggel senki nem élt. Érti, képviselő úr? Egyetlen civil panasz sem érkezett, azaz olyan probléma, amelyről ön beszél, így nem létezik, nincs, csak az ön fejében. Ezért az egész civil társadalom és a kormány nevében is visszautasítom azon állítását, hogy a szervezetek nem szakmai alapon kerültek kiválasztásra.

– Képviselő úr! Ha már nem tájékozódott kellő alapossággal, kötelességemnek érzem felhívni a figyelmét arra, hogy a civil információs centrum címpályázat elnyerése nem járt egyidejűleg pénzügyi támogatással, mindösszesen a megtisztelő cím birtoklásának jogát nyerték el a sikeresen pályázók. E pályázati eljárás, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség bonyolít, még csak a napokban fejeződik be, így a címbirtokosok csak ezt követően köthetnek majd szerződést arról, hogy a második sikeres pályázatukkal forráshoz jutnak szakmai programjaik végrehajtásához., azaz a civil információs centrumot működtető szervezetek mind ez idáig ilyen támogatásban nem részesültek.

– Képviselő úr! 2012. július 1-je óta saját forrásból látják el a címmel járó feladataikat, ahogyan az ebben az esetben lehetséges. Meggyőződésem, hogy a civil szektor és közvetve az egész társadalom számára kizárólag előnnyel és haszonnal jár a civil információs centrumok munkája. Sajnálatos, hogy mindezt ön nem tudja értékelni.

– Képviselő úr! Amint látja, mi megszüntettük a szocialisták Gyurcsány-korszakbeli Zuschlag-féle pályáztatási gyakorlatát. A minisztérium folyamatosan beszámoltatja a civil szervezeteket. Amennyiben hiányosságokat tár fel, felszólítással él, ha a hiánypótlási felhívásnak a szervezet 30 napon belül nem tesz eleget, úgy a cím az adott szervezet esetében visszavonásra kerülhet. Megvonása egyúttal természetesen maga után vonja a finanszírozást biztosító pályázati rendszerből való kizárást is. Bízom benne, hogy válaszomban sikerült számos, valószínűleg a rosszindulatú újságcikkekből való felületes tájékozódásnak köszönhető elferdített tényt kiigazítanom. Remélem, a jövőben nagyobb megbecsüléssel tekint majd a szektorban tevékenykedő több tízezer civil szervezetre és a civil szervezetekben önként dolgozó több százezer emberre.

A képviselő nem az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 210 igen szavazattal, 81 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Már az életfogytiglan is túlságosan súlyos büntetés?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Az új büntető törvénykönyv megalkotása során komoly hibát követtek el azzal, hogy elmulasztották a halálbüntetés visszaállítását. Az egyik sokat hangoztatott érvük a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés fenntartása, néhány bűncselekmény esetében a büntetési tételek megemelése volt. Rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében nemcsak jogalkalmazási, hanem jogalkotási problémák is felmerülnek. Az előbbire szomorú példát jelent a Cozma-ügyben hozott rendkívül enyhe ítélet. Vérlázító, hogy egy kiváló sportoló szívének kettévágása, egy 22 éves fiatalember veséjének elvesztése és egy ember alatti szinten megrekedt vérszomjas horda brutális cselekménysorozata nem elegendő az életfogytiglan kiszabásához. Döbbenetes, hogy a fő felelősök 7, illetőleg 11 év múlva újra élvezhetik a szabad élet minden örömét. Sajnos, ez nem az első és valószínűleg nem az utolsó, súlyos büntetőügyben meghozott, közfelháborodást kiváltó ítélet.

– Ám a jogalkotásban is fellelhetőek mulasztások. A hatályos szabályozás szerint a jogrendszer legsúlyosabb büntetését kizárólag azzal szemben lehet kiszabni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. A közelmúlt történéseiből egyértelműen kitűnik, hogy megnövekedett a 18 és 20 év közötti személyek által elkövetett emberölések és más súlyos bűncselekmények száma. Elegendő a gödöllői gyilkosra gondolni, aki 18 évesen azt számolgatja, hogy legkésőbb 38 évesen szabadulni fog, de ne feledkezzünk meg a soproni lövészklubban elkövetett kettős gyilkosságról sem, vagy idézzük fel emlékezetünkben a nemrég elkövetett harsányi késelést, ahol az elkövető a 19. életévét töltötte be. Indokolt, hogy a 18. életévüket betöltő személyek vonatkozásában is kiszabható legyen az életfogytiglan, akár a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés is. Semmi nem támasztja alá, hogy a 18. életévüket betöltött, de a 20. életévüket még be nem töltött elkövetők csak és kizárólag az életkoruk miatt nem kell hogy tartsanak a társadalomból való végleges kizárástól a legsúlyosabb és legveszedelmesebb bűncselekmények elkövetése esetén sem. Kérdezem tehát:

• Továbbra is indokoltnak tartják a jelenlegi szabályozás fenntartását?
• Úgy gondolják, hogy megfelelő módon védik az emberek életét és testi épségét?
• Illetőleg szabad-e a mások életét kioltó, kiemelten veszélyes bűnözőket kizárólag az életkoruk miatt visszaengedni a társadalomba?
• Hajlandóak-e változtatni a mostani rendelkezéseken, vagy már nemcsak a halálbüntetést, hanem az életfogytiglant is túlságosan súlyos büntetésnek tartják?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Amit ön véletlen jogalkotási hibának tekint az az 1878. évi V. törvény, pontosabban törvénycikk, a Csemegi-kódex óta struktúrájában, technikájában így szerepel következetesen a magyar büntetőjogban. Már akkor, a Csemegi-kódexben is bizonyos életkort be nem töltőknél nem lehetett a halálbüntetést és az életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabni. Ez volt az akkor alkalmazható két legsúlyosabb büntetés. 1878 óta ez így van a magyar büntetőjogban, az esetekben  amikor valaki még úgynevezett fiatal felnőttnek számít, tehát teljes mértékben, mondjuk, a politikai jogait vagy más jogait gyakorolhatja, de ugyanakkor még az elkövetés motívumai sok tekintetben a gyermekkori bűnelkövetés motívumaira hasonlítanak. 

– Képviselő úr! A mostani kormány és az új büntető törvénykönyv is szigorúan kíván fellépni mindenfajta bűncselekménnyel kapcsolatban. Ön is tudja, újításként jelent meg, hogy a legsúlyosabb, legkegyetlenebb, élet elleni vagy erőszakos bűncselekmények esetén két esztendővel leszállítottuk a büntethetőség korhatárát. Tudományos felmérések, büntetőjogi, kriminológiai kutatások, amelyeket az elmúlt egy-két évtizedben végeztek, indokolták, hogy ezek az emberek is büntethetőek legyenek, de nem azokkal a szankciókkal, amelyekkel mondjuk, egy 40-50 éves embert büntetünk, hanem másfajta intézkedéseket, másfajta büntetéseket kell ezeknél az embereknél alkalmazni.

– Képviselő úr! A szigorúság tehát kiterjedt az új büntető törvénykönyvben és az új szankciórendszerben is, ugyanakkor nyilván tettarányosan és a személyiségre tekintettel egy fiatalkorúnak, egy gyermeknek vagy egy 19 évesnek másfajta szankciót, másfajta intézkedést ír elő, mint másoknak. Úgyhogy azt tudom mondani  az ön felszólalása hangulatkeltésre jó, ilyesfajta célja lehet ennek, de a probléma valódi megoldását nem szolgálja. Mi nem akarunk Fehéroroszországhoz csatlakozni abban a tekintetben, hogy Magyarországon újra alkalmazzanak halálbüntetést. Ön sem tud az Európai Unióban más ilyen országot mondani, ahol ez megtörtént volna. Ugyanakkor például a jogos védelmi helyzet kiterjesztése pontosan azt szolgálja, hogy mindenki, legalább ha önhatalmával valamelyest a jognak érvényt kíván szerezni, ne érezze magát veszélyeztetve, ne érezze magát fenyegetettségben, hogy utána emiatt őt fogják büntetőjogilag felelősségre vonni.

– Képviselő úr!  Ön is tudja, hogy igazából a szankció elkerülhetetlensége az, amelyik a bűnözőket távol tartja. Lehet szigorításokról is beszélni, és nyilván ezen az úton is végig kell menni, de ettől függetlenül a felderítés hatékonysága sokkal inkább elrettentő. Ön is bizonyára hallotta a hétvégi hírt, a Facebookot megjárt, több tízezer letöltést is megélt az a videó, amelyen valaki valakinek a mobiltelefonját kikapja a kezéből, és két napon belül meglett az elkövető, el is indult ellene a büntetőeljárás. Az ilyesfajta felderítési hatékonyság sokkal inkább elrettentő a bűnözőknél. De ha ön azt nézi, hogy milyen az új büntető törvénykönyvünk, akkor elmondhatom: megőrzi a három csapás szigorúságát. A közép-mértékszabály továbbra is működik, tehát ez is szigorúbb fellépést jelent. Az uzsorásokkal szembeni keményebb szankciók továbbra is megőrződtek az új büntető törvénykönyvben. A kiszolgáltatott személyeknek kibővült a köre, ezért az ő büntetőjogi védelmük szélesebb. A kommunista bűnök tagadása továbbra is szerepel a náci bűnök mellett az új büntető törvénykönyvben vagy az egyenruhás bűnözésre vonatkozó kitételek.

– Képviselő úr! Szintén újítás, ahogy mondtam önnek, hogy alacsonyabb életkorban már büntethetőek azok, akik a kirívóan erőszakos bűncselekményeket követik el. Új szankcióként jelent meg például az elzárás az új büntető törvénykönyvben, de a sportrendezvények látogatásától való eltiltás is, új intézkedésként pedig a jóvátételi munka vagy az elektronikus adatokhoz való hozzáférésnek a megtiltása is, és generális maximumként az új büntető törvénykönyvben 25 esztendő lehet a büntetési idő. Úgy érzem tehát: ez egy eléggé szigorú és tettarányos büntető törvénykönyv, büntető szabályozás, amely egyáltalán nem kíván szó nélkül elmenni azok mellett a bűncselekmények mellett, amelyeket a képviselő úr is felsorolt.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Azt kell, mondjam, hogy a hidegfront megérkezése rendkívül hátrányosan befolyásolta államtitkár úr teljesítőképességét. Mindenről beszélt, csak a kérdésemre nem válaszolt. Nem a fiatalkorú meg a gyermekkorú elkövetőkről beszéltem. Nem a Csemegi-kódexről beszéltem, de egyébként, ha az ön logikáját követjük, visszamehetünk a kora középkorba, ahol minősített halálbüntetés is volt, visszamehetünk Szent László idejére, ahol aki egy tyúk értékénél nagyobbat lopott, levágták a karját. Nem tudom, a magyar politikai elit hány tagja lenne testileg ép, ha ezeket a büntetési nemeket most visszahoznánk?

– Államtitkár úr! Egész egyszerűen az életfogytig tartó szabadságvesztésről beszéltem, nem a halálbüntetésről és nem másról. Nem tudta nekem megindokolni, hogy azokat a 18. életévüket betöltött elkövetőket, akik belátják magatartásuk következményeit, cselekvőképesek, miért ne lehetne a jogrendszer legsúlyosabb büntetésével sújtani. Erre egész egyszerűen nincs magyarázat. Nincs annak értelme, hogy 18. és 20. életév között egy másik büntetőjogi kategóriát is fenntartsunk. Ez a válasz egész egyszerűen szánalmas és nevetséges volt!

A képviselő nem az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 35 nem ellenében, 45 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Hogyan fordulhat elő, hogy felügyelet nélkül ügyelnek a szakorvosjelöltek?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Miközben az egészségügyről szóló törvény szerint önálló orvosi tevékenység csak a szakvizsga megszerzése után folytatható, szinte mindennapos gyakorlat az orvosi ellátórendszerben, hogy rezidensek felügyelet nélkül dolgoznak. A közelmúltban nagy port kavart az az eset, biztosan ön is hallott róla, hogy egy fiatal rezidens háziorvosi ügyeletben rosszul határozta meg a beteg vércukorszintjét, és a beteg meghalt. Ellene büntetőeljárás folyik, de az a kérdés, hogy ki a felelős azért, hogy a fiatal orvos egyedül lett beosztva, egyedül kellett kimennie a beteghez, és egyedül kellett döntenie.

– Államtitkár úr! Az Egészségügyi Minisztérium rendelete csupán annyit rögzít, hogy „a szakmai felügyelet akkor biztosított, ha a felügyelő orvos konzultáció céljából folyamatosan elérhető, s ügyelet esetén szükség szerint az ügyelet telephelyén történő személyes megjelenése egy órán belül biztosított”. Viszont nincs meghatározva, hogy egy szakorvos egyszerre hány rezidens felügyeletét láthatja el; nincsenek kiemelve azok az esetek sem, amikor a rezidensnek feltétlenül szakorvost kell hívnia. A jelenlegi homályos szabályozás eredménye az, hogy az ügyeletet ellátó szakorvosjelöltek legtöbbször csak telefonos segítségre számíthatnak, de gyakran még arra sem. Különösen igaz ez a háziorvosi ügyelettel kapcsolatban. A háziorvosi ügyeletet pedig, ha úgy szerveznék meg, hogy szabályszerű legyen, akkor szinte azonnal összeomlana. Ráadásul a fiatal orvosok úgy vesznek részt a sürgősségi betegellátásban, hogy az egyetemi oktatás nem készíti fel őket. A Rezidens Szövetség felmérése alapján lehet látni: az orvosok 93 százaléka úgy érzi, hogy nem kapta meg a sürgősségi ellátáshoz kellő gyakorlati ismereteket.

– Államtitkár úr! A kormány ez ügyben struccpolitikát folytat: csökkennek a minimumelvárások, halogatják az ellenőrzéseket, nyitva hagyják a kiskapukat, és a létszámhiány szakképzetlen munkaerővel történő feltöltése folyik. Nem csoda, hogy a migráció nem állt meg, még csak nem is csökkent, az idén az első félévben 542 orvos ment el ebből az országból. Ennek köszönhetően egyre nagyobb felelősség terheli az itthon maradt egészségügyi állományokat. Az ombudsman is idén már kétszer felhívta a figyelmet arra, hogy a rezidensek foglalkoztatását rendezni kell. Felkérte a minisztert, hogy határozza meg a rezidensek és szakorvosjelöltek által végezhető tevékenységek körét és ezeknek pontos felügyeleti tartalmát. Kérdezem:

• Milyen intézkedések történtek ezzel kapcsolatban?
• Mikorra várható a szakorvosjelöltek kompetencialistájának kidolgozása?
• Mitől lesz megbízható a szakfelügyelet, és az egyre növekvő szakemberhiány mellett hogyan fogják megszervezni a sürgősségi betegellátást?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Ön ezek szerint egyetért a kormánnyal abban, hogy az egészségügyben rendet kell tenni. Tudja, az egészségügynek nemcsak az ön által elmondott területe volt szabályozatlan, rendezetlen és átláthatatlan, amikor átvettük a kormányzást. A szocialisták többek között ezzel sem foglalkoztak 8 éves kormányzásuk idején, mert elfoglalta őket a betegek megsarcolása, a kórházak bezárása és az adósság növelése. A kormányváltás után ezer meg egy területen kellett beavatkoznunk, hogy a betegek biztonságban legyenek, az egészségügy pedig képes legyen ellátni őket. Ez nagy munka. Ugyan még nem vagyunk a végén, de jó úton járunk. Minden lépésünket az vezérli, hogy a betegek ellátása jobb, kiszámíthatóbb legyen.

– Képviselő úr! Örömmel jelenthetem, hogy az egészségügyről szóló törvény módosítása értelmében 2012. július 1-je óta lehetősége van a miniszternek, hogy a felügyelet mellett végzett egészségügyi tevékenység részletes szabályait, ideértve a felügyelet módjára és szintjére vonatkozó szabályokat is, rendeletben határozza meg. Már elkezdtük kialakítani azokat az általános alapelveket, amelyek a felügyelet rendszerét átláthatóbbá és egységesebbé teszik. A tárca a Magyar Rezidens Szövetséggel, a négy orvosképzést folytató egyetemmel és az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanáccsal együtt törekszik a konszenzus kialakítására, a kompetenciák meghatározására.

– Képviselő úr! Az ügyeleti ellátásban a felügyelet a jelenlegi gyakorlatban különböző módon valósul meg: személyes háttér biztosításával, illetve telefonos készenléttel. Ennek kapcsán a szakorvos szükség esetén berendelhető. A vezetők felelősek azért, hogy a szakorvosjelöltek mellett megfelelő szintű felügyelet legyen biztosítva. A legfontosabb természetesen az, hogy a betegbiztonság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy a betegellátás folyamatosan és gördülékenyen valósuljon meg.

– Képviselő úr! A betegek számára is jól láthatóan arra törekszünk, hogy az egészségügyi dolgozók helyzetén javítsunk, és minél több dolgozót ösztönözzünk a hazai egészségügyi rendszerben maradásra; akik pedig külföldön szeretnének tapasztalatot szerezni, őket is hazavárjuk. Az orvosok és ápolók bérével kapcsolatban pedig néhány fontos tényt rögzítenék. A rezidensek részére több olyan támogatási formát - köztük az ösztöndíjprogramot - vezettünk be, amelyek jövedelmi helyzetük javulását és reményeink szerint itthon maradásukat is segítik. Tavaly decemberben háromhavi pótléknak megfelelő egyszeri keresetkiegészítést kapott 68 ezer egészségügyi dolgozó, idén - 2003 óta először - megtörtént a béremelés első fontos lépése az ágazatban: közel 90 ezer egészségügyi dolgozó kapott béremelést, ráadásul január 1-jéig visszamenőleg. Mindezen felül még az idén 27 ezer alapellátásban dolgozónak emeljük a kártyapénzét 14 százalékkal, így a háziorvosok havonta közel 70-80 ezer forinttal, a védőnők pedig közel 25 ezer forinttal vihetnek haza többet. És ne felejtsük: az egészségügyben keletkező források nagy részét bérfejlesztésre fordítjuk, és ezt fogjuk tenni a jövőben is.

– Képviselő úr! A kormánnyal szemben önök, LMP-sek a nyilvánosságra került programjuk szerint nem akarják az adókat csökkenteni, épp ellenkezőleg: az LMP adót akar emelni, és ezt büszkén vállalják is. Figyelmeztetem, képviselő úr, hogy amit ön és az LMP akar, az biztos nem fogja segíteni az orvosok itthon maradását sem, hiszen önök ezzel az orvosok személyi jövedelemadójának az emelését is javasolják, és ez az ő fizetésük csökkenését eredményezné.

– Képviselő úr! A kormány nem támogat semmi olyan javaslatot, ami az emberektől vesz el pénzt. Kérem önöket, ne emeljék az adókat, ne mondjanak ilyet se az orvosokra, se másokra vonatkozóan!

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Nemigen olvashatta azt a fehér könyvecskét, amit itt kiosztottunk az elmúlt hetekben – abban nem ez van. Nem abban merül ki a mi programunk, hogy a személyi jövedelemadót rendeznénk. Nézze meg a végét: a környezeti és egészségügyi fejezetben rengeteg olyan intézkedés van, ami mind az egészségügyi ellátórendszer javítását és az orvosok itthon maradását szolgálja. De nem válaszolt a kérdésemre sem érdemben: csak annyit mondott, hogy „elkezdtük a rendelet megalkotását”. Nagyon várjuk, hogy ebben a rendeletben mi lesz, és mikor lép életbe, mert amíg ilyen rendezetlen viszonyok vannak, amíg a minimumfeltételeket csökkentik, amíg bárkinek kiadják a működési engedélyt, és nincs érdemi ellenőrzés, addig nem lesz itt változás. Sokkal világosabb szabályozás kell, sokkal jobb törvényi háttér és korrekt ellenőrzések. Naponta sérül a betegek biztonsága, és az orvosok is veszélyben vannak, és a rezidensekkel vitetik el a balhét.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 202 igen szavazattal, 78 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mikor kezdődhet el a tanítás a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpontban?

CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): – Államtitkár úr! A szocialista kormányok bátorítására 2002 és 2010 között elindított PPP-projektek máig komoly pénzügyi nehézséget jelentenek az önkormányzatoknak. E konstrukció keretében a magánberuházók középületeket építettek, majd hosszú távra bérbe adták azokat.

– Államtitkár úr! A PPP a legdrágább és legveszélyesebb finanszírozási forma: a beruházások átláthatatlanok, és senki nem ellenőrzi, megvan e a kellő fedezetük. A hosszú távú, gyakran 20-25 éves szerződések sokkal nagyobb terhet jelentenek, mint ha ugyanezek a beruházások tisztán állami forrásból valósulnának meg. A szerződéseket megvizsgálva azt is láthatjuk, hogy azok szinte kivétel nélkül hátrányt okoznak az államnak, miközben előnyös helyzetbe juttatják a magáncégeket: a hasznot privatizálják, a veszteségeket államosítják. A nemzeti ügyek kormánya ezért hivatalba lépését követően felfüggesztette a további szerződéskötéseket, és rövid időn belül felülvizsgált minden egyes PPP-beruházást. Hegmanné Nemes Sára, az NFM vagyonpolitikáért felelős államtitkára június 15-én bejelentette: az állam összesen 15 milliárd forint értékben vált ki 35 darab PPP-beruházást, köztük a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpontot. A kormány határozatban hívta fel a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy tegye meg a központ PPP-konstrukciójának megszüntetéséhez szükséges lépéseket, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. útján gondoskodjon a beruházás alapjául szolgáló építmény és az annak helyszínéül szolgáló földterület állami tulajdonba kerüléséhez szükséges szerződések megkötéséről

– Államtitkár úr! Tekintettel arra, hogy a törökbálinti iskola megépülése nélkül 2013-tól nem biztosítható a városban megfelelő színvonalon az alapfokú oktatás, tisztelettel kérem önt, tájékoztasson arról:

• Hol tart az említett kormányhatározat megvalósulása?
• Elkezdődhet-e 2013 szeptemberében a tanítás a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpontban?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2002 és 2010 között PPP-konstrukcióban 34 sportlétesítmény építését kezdték meg, ebből 17 tanuszoda, 1 megyei szintű sportcsarnok, 16 tornaterem, amelyek közül több - így például a miskolci tornaterem, és idesorolható a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpont beruházása - félkész állapotban érte meg a 2010-et.

– Képviselő úr! A kormány lefolytatta a PPP-konstrukcióban épült sportlétesítmények szolgáltatási szerződéseinek felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a hosszú távú szerződések az állam számára előnytelen kikötéseket foglalnak magukban, a szerződő magánpartner fél részére indokolatlan előnyt nyújtanak, ebből következően a szerződések az önkormányzatok és az állam számára hátrányt okozó rendelkezéseket tartalmaznak. A felülvizsgálatot követően a kormányzat célul tűzte ki az előnytelen PPP-konstrukciójú szerződések megszüntetését. Erre lehetőséget ad a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpont beruházás befejezéséről és egyéb, ilyen konstrukcióban létesült sportlétesítményekről szóló külön kormányhatározat. Felszólította a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy tegye meg a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpont jelenlegi PPP-konstrukciójának megszüntetéséhez szükséges lépéseket, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. útján gondoskodjon a beruházás alapjául szolgáló felépítmény és - ahogy ön is említette - az annak helyszínéül szolgáló földterület állami tulajdonba kerüléséhez szükséges szerződések megkötéséről. Az MNV ezt követően tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az elkészült létesítmény Törökbálint Város Önkormányzata általi közcélú hasznosítása megtörténhessen. A kormány a határozatban a feladatok teljesítésére 15 milliárd forintot biztosított, mely összeg jelentős részét a jelenleg félkész állapotban lévő törökbálinti beruházás befejezésére kell fordítani.

– Képviselő úr! A kormányhatározatban foglaltak végrehajtása érdekében a törökbálinti Bálint Márton Iskola és Sportközpontra vonatkozóan haladéktalanul megkezdődtek a szükséges tárgyalások az önkormányzat, a magánpartner, a projektet finanszírozó bank bevonásával. A tárgyalások során törekszünk a szerződés lezárására irányuló leggyorsabb és legkedvezőbb megoldás megtalálására. Az állam elsődleges célja, hogy a Bálint Márton Iskola és Sportközpontban létesülő 16 tanterem plusz 8 szaktantermes tagiskola, tornacsarnok, tanuszoda építményegyüttesben a 2013-as tanévben megkezdődhessen az oktatás. Ezzel párhuzamosan arra törekszünk, hogy az elkészült létesítmény közcélú hasznosítása és üzemeltetése Törökbálint Város Önkormányzata által történhessen. A beruházás befejezése érdekében előrehaladott tárgyalások folynak, a beruházás befejezéséhez szükséges szerződések rövid időn belül, a 2013. évi tanévkezdés előtti befejezést figyelembe véve megköthetőek.

+

CSENGER-ZALÁN ZSOLT: – Államtitkár úr! Köszönöm megnyugtató válaszát. Külön szeretném kiemelni és megköszönni a kormánynak, hogy a bajba került devizahitelesek után a Gyurcsány-Bajnai-kormányok által erőltetett PPP-beruházások felszámolásában segítő kezet nyújtott az önkormányzatoknak, illetve hogy legújabb intézkedésként a kötelezettségek teljes vagy részleges átvállalásával segíti az adósságcsapdából való kilábalásukat. Külön köszönöm, hogy a beruházások folytatása előtt álló utolsó akadályt, a beruházás csúszása miatti veszteségek finanszírozásának kérdését is sikerült elhárítani. Így folytatódhatnak a munkálatok, a törökbálintiak 2013 szeptemberében birtokba vehetik a régen várt intézményt. Válaszát természetesen elfogadom.