„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük legutóbbi szónoklataikat.

Miért vegzálják a rendőrök a szegényeket?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Mindannyian tudjuk, hogy sok az éhező, a szegény az országban, azt is tudjuk, hogy a fővárosban is sokan vannak. Ez látszik abból, hogy egy-egy ételosztás alkalmával kilométeres sorok állnak egy kis segítségért, egy tál életért. Nemrégiben rendőrök igazoltatták az ételosztásra váró éhezőket a Blaha Lujza téren. Nem világos, hogy valóban rendőri intézkedésre volt-e szükség, vagy ez csak a mindennapos állami megfélemlítésnek a része volt.

– Államtitkár úr! Önök a kormányprogramban azt írták, hogy az adófizetők a magyar rendőrséget azért tartják fenn, hogy szolgálja őket, nem pedig azért, hogy uralkodjon felettük. Sajnos, a gyakorlat mást mutat, mivel a szegények, a rászorulók, a hajléktalanok, az éhezők elleni rendőri túlbuzgóság állandó fenyegetettségben tartja ezeket a csoportokat. A kriminalisztikailag súlyosan érintett területeken élő, hátrányos helyzetű csoportok pedig sokszor kollektíve vannak vegzálva, függetlenül attól, hogy elkövettek-e bármit is. A rendőrség szegények elleni fellépését mutatja az is, amikor az ország elszegényedett falvaiban csak azért megbüntetnek valakit, mert nem a járdán gyalogol, vagy éppen azért, mert a kerékpárján nincs prizma, hiányzik a felszerelés. Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van ezekre az intézkedésekre, mi szükség volt a Blaha Lujza téri ételosztáson sorban állók igazoltatására. Nem világos, hogy mit szolgáltak a rendőr őrei ezzel a cselekedetükkel?.Talán már az is baj, ha az éhezők vagy a rászorulók ételért, ruháért, egy kis segítségért állnak sorban? Vagy csak el akarják venni a szegények kedvét, hogy az utcán mutatkozzanak, netán szégyellik őket? Lehet, hogy azért, mert az önök gazdaságpolitikájának következményét látják az utcán? Mindezek miatt kérdezem az államtitkár urat:

• Mi volt az oka, illetve a célja az ételért sorban állók igazoltatásának?
• Milyen eredményt várnak attól, hogy a segítségért sorban állókat, a szegényeket a rendőrség állandóan igazoltatja és vegzálja?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szó sincs arról, hogy a rendőrség vegzálja a szegényeket, és szó sincs állami megfélemlítésről! Ha visszagondolok a közelmúltra, akkor állami megfélemlítésről 2006 őszén beszélhettünk, amikor önök politikai hatalmuk megőrzése érdekében megfélemlítették az embereket. Ezt csak a pontosság kedvéért szeretném felidézni, és remélem, hogy nem felejti el.

– Képviselő úr! Ami a kérdése további részét illeti: tájékoztatom, hogy a kerületi rendőrkapitányságok bűnmegelőzési céllal napi kapcsolatot tartanak a hajléktalanok ellátásában közreműködőkkel. Az ételosztás helyszínen a rendőri jelenlét azért vált szükségessé, mert a korábbi tapasztalatok alapján az odaérkező több száz személy gyakran megzavarta a Rákóczi út gyalogos- és járműforgalmát, és ezt a helyzetet a segélyszervezetek jelen lévő munkatársai nem tudták megfelelő módon kezelni, így a rendőri jelenlétre a biztonság érdekében is – hangsúlyozom, a biztonság érdekében – volt szükség.

– Képviselő úr! Az elmúlt időszakok tapasztalatai alapján a segítségre szoruló hajléktalan emberek közé nagy számban megpróbálnak elvegyülni körözött személyek, akiknek a kiszűrése csak az igazoltatás során, annak részeként lehetséges. A Budapesti Rendőr-főkapitányság VIII. kerületi rendőrkapitányságának vezetése az ételosztást végrehajtó szervezettel több alkalommal felvette a kapcsolatot a problémák megelőzése érdekében, és a sikeres együttműködésnek köszönhetően a rendőri jelenléttel kapcsolatban panasz nem merült fel.

Mit kíván tenni a kormány a vereckei honfoglalási emlékmű megóvása érdekében?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! A második világháború után lebontott turulszobor helyén emelt, Mattl Péter által tervezett vereckei honfoglalási emlékmű felavatására a Magyarok Világszövetségének 1995-ös alapkőletételét követően, sokévnyi államközi huzavona után, 2008. június 21-én került sor, 2009 márciusában azonban ismeretlen tettesek már meg is rongálták azt. A szélsőségesen magyarellenes Svoboda-párt által szervezett támadások ezt követően szinte havi rendszerességgel folytatódtak, az építmény állaga ezt követően annyira leromlott, hogy szükség volt a felújításra, így 2012 októberében Kövér László házelnök úr újraavatta azt. A támadások azonban ezt követően sem maradtak abba. Legutóbb néhány hete gyalázták meg, vélhetően ez alkalommal is a Svoboda aktivistái az emlékművet.

– Államtitkár úr! A magyar kormány részéről megfontolandónak tartanánk, hogy a nemzeti identitásunk szempontjából kiemelkedően fontos alkotás megfelelő ukrán állami védelemben is részesüljön. Erre egyébként a két ország között érvényben lévő szerződések is lehetőséget adnak. Az ukrán-magyar alapszerződés becikkelyezéseként született 1995. évi XLV. törvény 15. cikke ugyanis kimondja, hogy a felek mindegyike a kölcsönösség alapján elősegíti a másik fél kulturális és művészeti eredményének megismerését és megőrzését, beleértve a történelmi és kulturális emlékek védelmét is, vagyis az ukrán államnak e szerződés alapján kötelessége lenne megvédelmezni az emlékművet. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által javasolt kamerás védelem is előrelépés lenne már, de semmiképpen sem elegendő, hisz a rongálást nem akadályozza, és a tettesek kézre kerítését sem segíti feltétlenül, tehát ennél sokkal komolyabb védelemre lenne szükség.

– Államtitkár úr! Van egy szomorú aktualitása is az ügynek: Svoboda egyik képviselője nemrégiben a Lemberg megyei tanácsban az emlékmű elbontását javasolta. Az alkotásnak tehát már nemcsak az épsége, hanem a puszta léte is veszélyben van. Mindezek alapján kérdezem:

• Milyen konkrét lépéseket tett vagy kíván tenni a jövőben a kormány annak érdekében, hogy a vereckei emlékmű kiemelt és fokozott védelmet kapjon az ukrán állam részéről?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Köszönöm, hogy felvetette a vereckei honfoglalási emlékmű kérdését. Szeretném minden képviselőtársamnak és mindenkinek ajánlani, hogy feltétlenül keresse fel a vereckei honfoglalási emlékművet, mert az egyik legszebb Kárpát-medencei magyar emlékmű. Elismerés illeti Mattl Péter szobrászművész urat, aki egy egészen egyedülálló, tájba illő emlékművel örökítette meg a magyarok bevonulását a Kárpát-medencébe. elismerés illeti a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget is akinek a telkén van ez a 2008-ban felállított emlékmű. És elismerés illeti mindazokat, akik odafigyelnek a vereckei emlékmű sorsára. Valóban sajnálatos, hogy támadásnak van kitéve sorozatosan ez az emlékmű az elmúlt öt esztendőben, és valóban az esetek többségében a Svoboda-párt, az ukrán nacionalisták állnak ezeknek a támadásoknak a hátterében.

– Képviselő úr! Nagyon szépen sikerült a helyreállítás. Az ukrán hatóságokkal ezeknek a támadásoknak a felderítésében az együttműködésünk megfelelő. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a térfigyelő rendszer segítségével nagyobb biztonságban lehet az emlékmű. Napokon belül sor kerülhet a térfigyelő kamerák átadására, és innentől interneten keresztül, bárhonnan bárki megtekintheti, A jogi védettséggel kapcsolatba pedig hadd jegyezzem meg: védett műemlékké kell nyilvánítani: a megyei eljárás lezárult, az országos eljárás folyamatban, és úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy olyan légkör legyen a két ország között, hogy az emlékműben semmi kár ne essen.

Mikor épülhet fel az M0-s autópálya Magtár utca melletti szakaszánál
a zajvédő fal egy hiányzó, körülbelül 150 méteres szakasza?

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): – Államtitkár úr! Nagyon örültünk annak, amikor az M0-s autóutat 2008-ban, annak is a kelet-pesti szektorát átadta az állam, mert a XVI. kerületnek számos utcáját terhelte az átmenő forgalom, amit most kiváltott az M0-s körgyűrű. Az örömbe keserűség is vegyült, merthogy a Magtár utcai lakókörnyezetben, bár a tervek szerint készült el a zajvédő fal, mégsem védi kellő módon az ott élő emberek egészségét. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy az autóút átadása után az Autópálya Kezelő zajmérést végzett, és megállapították a zajmérés eredményei: az egészségügyi határértéket átlépi az egészségre ártalmas az a zaj mértlékét.

– Államtitkár úr! A XVI. kerület polgármestereként kérném, hogy Magtár utcában mintegy 150 méternyi zajvédő fal épüljön meg. És kérném, hogy ezt mihamarabb tegyék meg, hiszen már az előző kormány is ígéretet tett arra, hogy meg fog épülni. Ha ennek esetleg anyagi problémák állnának az útjában, akkor azt a felajánlást teszem, hogy a XVI. kerületi önkormányzat a lehetőségeihez mérten hozzájárul ehhez a beruházáshoz, amennyiben szükség van rá. Mindezek alapján kérdezem:

• Mikor épülhet fel az M0-s autópálya Magtár utca melletti szakaszán a zajvédő falnak a hiányzó, mintegy körülül 150 méteres szakasza?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány az M0-s körgyűrű keleti szektor 4-es számú főút és az M3-as autópálya közötti szakaszait 2008 szeptemberében adta át. Forgalomba helyezés utáni zajmérési vizsgálatok a lokálisan jelentkező éjszakai zajhatárérték-túllépéseket jellemzően a helyi közutakon haladó forgalommal magyarázta, melyhez az M0-s forgalma valóban jelentősen hozzájárult.

A lakosság érdekeit szolgáló műszaki beruházáshoz szükséges beavatkozások tervei készen vannak, a műszaki engedély rendelkezésre áll. Ezek között a munkák között szerepel az ön által említett, a Magtár utca térségébe tervezett, valóban nem túl hosszú, 150 méteres zajvédő fal létesítése.

– Képviselő úr! Idén a munkák elvégzésére a kohéziós alap hazai forrásból nyújt fedezetet. A mérnöki tevékenységhez és a kivitelezési munkákhoz szükséges közbeszerzési eljárások lefolytatásához a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Kft. megteszi a szükséges intézkedéseket. A Fejlesztési Minisztérium elkötelezett a fejlesztés megvalósítása iránt, azt még idén szeretnénk megindítani. Amennyiben a hazai források nem elégségesek, úgy a hozzájárulást örömmel fogadjuk. Kérem, hogy az Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel esetleg az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat kezdjék meg. De ettől függetlenül megépül a fal.

Meddig húzódik még a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány ügye?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár úr! A kormány még 2011 májusában egy határozatával lényegében az egycsatornás sportfinanszírozási rendszer létrehozásával párhuzamosan döntött a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány megszüntetéséről. E kormányhatározatban rögzítésre került, hogy a közalapítvány feladatait a megszűnést követően ki látja el, valamint döntés született vagyonának számbavételéről is. A közalapítvány a korábbi években elévülhetetlen érdemeket szerzett a sportösztöndíj-finanszírozás és a szabadidősport támogatása terén., éppen ezért vitatták szakmai berkekben már akkor is ezt a döntést. Meg kell jegyeznem, hogy igazuk lett, hiszen a szabadidősport támogatása terén töredékére csökkentek azóta a költségvetési források. A döntéshez az önök kormánya mégis ragaszkodott, és a kormányhatározatban rögzített feladatok jó részét azonban azóta sem sikerült teljesíteni.

– Államtitkár úr! Az alapítvány honlapja a mai napig működik, és az alapján látható, hogy nem szűnt meg, hanem igenis tevékenykedik ezekben a hetekben, hónapokban is. A hírek szerint a jelenlegi helyzet az, hogy nem került sor a közalapítvány megszüntetésére, akármennyire is volt ez egy elég határozottan megszabott feladat a minisztérium számára. Kérdezem tehát:

• Miért csúszik a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány helyzetének rendezése?
• Mik az okai a kialakult helyzetnek?
• Mi a sorsa a közalapítvány vagyonának?
• Ki a felelős a közalapítvány körül tapasztalható áldatlan állapotokért?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A kormány valóban elrendelte a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány megszüntetését, valamint a közalapítvány által végzett közfeladat más szervezeti keretek között történő ellátását. Ennek a határozatnak az alapján a nemzeti erőforrás miniszter 2011 novemberében vagyonelszámolót bízott meg a közalapítvány vagyonának felmérésével és annak a Magyar Olimpiai Bizottság részére történő átadásával. Ezt a feladatot elvégezte, felmérte a közalapítvány vagyonát, független könyvvizsgáló által hitelesített számviteli beszámoló készült, amely a Magyar Olimpiai Bizottság részére történő vagyonátadás alapját képezték.

– Képviselő úr! A közalapítványnak adótartozása, köztartozása nincs. A közalapítvány a Magyar Olimpiai Bizottság részére teljes átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján átadta a vagyonát. Az összes tétel felmérése, lezárása, a keletkezett iratok rendezése, a MOB részére is szintén megtörtént.

– Képviselő úr! A Magyar Olimpiai Bizottság a közalapítvány által ellátott feladatokat már alapszabályába foglalta, és tudomásom szerint ellátja ezt a feladatot. A közalapítvány által fenntartott és működtetett Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium fenntartói jogát a zuglói önkormányzat képviselő-testületi döntése értelmében az önkormányzat átvette.Végül pedig azt tudnám elmondani a kérdésére vonatkozóan: a közalapítvány törvényszéki nyilvántartásból való törlése, és ezzel párhuzamosan a székhelyét képező ingatlannak és a kapcsolódó vagyonelemek átadása a MOB részére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium koordinálásával jelenleg is zajlik, folyamatban van. Miért nem tesz semmit a magyar diplomácia a román hatóságok törvénytelenségeivel szemben?

Miért nem tesz semmit a magyar diplomácia a román hatóságok törvénytelenségeivel szemben?

ZAGYVA GYÖRGY GYULA: – Államtitkár úr! Az utóbbi időben számos olyan esemény történt Erdélyben és Székelyföldön, amelyek kapcsán a magyar külügynek kötelessége lett volna felemelnie a hangját. Például a román hatóságok megakadályozták, hogy az egyik nagyobb rendezvény, a Székely Sziget eredeti formájában megrendezésre kerüljön. Később betiltásra került a kolozsvári és a marosvásárhelyi Trianon-megemlékezés, majd június 4-én Kolozsváron a Kismezői temetőben vörös festékkel leöntötték az első világháborús magyar hősöknek emelt emlékművet, és magyar konzuli szolgálat nem szólalt meg ebben az ügyben. Később az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi villámtüntetését megzavarták a román rendőrök, és hat emberüket előállították, mert tiltakozni merészeltek azért, hogy egy nagyváradi temetőt átnevezzék, Mihai Viteazul temetővé, s ott felállítsák a szobrát. Már engedtessék meg, hogy tiltakozhassanak ellene, s a magyar külügy megint nem tett semmit. Kérdezem:

• A magyar külügy miért hallgat ezekről az eseményekről, a konzuli szolgálat miért nem szólal meg?
• Miért nem tesznek semmit ezekben az ügyekben, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Akkor vegyük sorba! Az idei Székely Szigetet a szervezők bejelentése szerint nem sikerül a tervezett formában megrendezniük, de a rendezvény nem marad el, június 29-én a kézdivásárhelyi sportcsarnokban tartják meg.

– Ami az emlékművek megrongálását illeti: a június 4-ei kolozsvári Kismezői temetőben piros festékkel leöntött síremlékekkel és a maroshévízi katonai temető május 26-ai megrongálásával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ezekben az ügyekben a hadisír-egyezmény alapján eljártunk. A rongálást követően 6-án Bitay Levente ügyvivő Gheorghe Şurubaru kolozsvári alpolgármesternek adta át Magyarország nyilatkozatát. Az alpolgármester válaszában elítélte az eseményt, és elnézést kért a történtekért. Elmondta, hogy a műemlékeknek a továbbiakban megfelelő védelmet biztosítanak, valamint mindent megtesznek az elkövetők azonosítása és elfogása érdekében, és közmunka keretében június 7-ére sikerült is az emlékművet megtisztítani. Tehát a magyar diplomácia nem beszélt, hanem cselekedett.

– Ami pedig az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének június 2-ai villámtüntetését illeti: azt hiszem, teljesen jogos, hogy az Olaszi temető helyén létesített parkban bárki tüntethessen. A rendőrség indoklása szerint viszont a fiatalok nem kértek engedélyt. Azt gondolom, magyar részről akkor történhet interveniálás, ha jogsértésre kerül sor. A park elnevezése kérdésében valóban indokolt lehet további egyeztetéseket tartani.

– Képviselő úr! Fogadjon el egy tanácsot: célravezetőbb, ha a „miért nem tesz semmit a kormány” típusú kérdés helyett azt kérdezi, hogy „mit tesz a kormány”, először is azért, mert az elegánsabb, ha nem előlegezi meg a választ, másodszor pedig talán tudunk egymásnak is újat mondani.