„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

A takarékszövetkezetek lenyúlásáról!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Mindannyian emlékszünk rá: a nyár elején a parlament méltatlanul rövid eljárással fogadta el azt a törvényt, amely állami túlsúlyt biztosít a szövetkezetek által létrehozott Takarékbankban a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank által, és durván rátenyerel a takarékszövetkezetekre, elvonva belső önállóságukat, döntési lehetőségeiket. Ennek a törvénynek volt velejárója, hogy létrejött egy bizonyos integrációs szervezet, mely kvázi hatósági jogosítványokkal van felruházva. A nyár fejleménye volt, hogy a szövetkezeteknek el kellett fogadni az új alapszabályukat, melynek abszurd hozadéka az, hogy csak igennel szavazhattak róla.

– Államtitkár úr! Akkor, amikor a kormány létrehozta a többségét a Takarékbankban, valamint kényszerintegrációra kényszerítette a takarékszövetkezeteket, hibát követett el, hiszen egy jól működő rendszerbe nyúlt bele. Ugyanakkor – egy új hír szerint – a kormány nem elégszik meg ennyivel, hanem az integrációs szervezetnek pénzt juttatva – mintegy 100 milliárdot, más források szerint 136 milliárdot – arra ösztönzi az integrációs szervezetet, hogy szerezzen tulajdont a szövetkezetek által létrehozott Takarékbankban a Magyar Posta útján.

– Államtitkár úr! Látom rázza a fejét. Ha most elveszítette a fonalat, nem csodálom. Nem csodálom, ugyanis teljes képtelenség az, amire most a kormány készül, mert sem logikus magyarázata, sem pedig valóságos pénzforrása sincs hozzá. 100 vagy 136 milliárd forint elég nagy összeg ahhoz, hogy a kormány végiggondolja, hogy mit tesz. Ha ez az ügylet a vállalkozások világában bonyolódna, akkor kereshetnénk benne gazdasági ésszerűséget, akkor azonban, amikor a kormány késztet rá egy gyakorlatilag kormányzati ellenőrzés alatt lévő szervezetet arra, hogy bevásárolja magát az egyébként veszteséges Magyar Postába, akkor annak nyilván nem gazdasági, hanem politikai magyarázata. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a postának kiterjedt hálózata van, mint ahogy a takarékszövetkezeteknek is, 1500, illetve 2000 fiókkal bírnak, és nyilván, amikor a kormány szinergiákról beszél, azt a kérdést is fel kell tenni:

• Mi szükség volt erre az ügyletre?
• Hol van erre 100 milliárd forint?
• Nincs-e hasznosabb cél, amire lehetne költeni?
• Vajon veszélyben vannak-e munkahelyek az összeolvadással?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Állításával ellentétben a szövetkezeti szektor átalakításával kapcsolatos tények a következők. A 2013. évi CXXXV. törvény megalkotásával az Országgyűlés nem csorbította a szövetkezeti hitelintézetek tagjainak, tulajdonosainak és betéteseinek jogait, hanem a szektor szereplőinek érdekeit szem előtt tartva, javaikat szolgáló törvényt fogadott el.

– Képviselő Úr! Ön úgy véli, hogy a takarékszövetkezetek addig tagjaik megelégedésére végezték tevékenységüket. A valóság ezzel szemben az, hogy a takarék- és hitelszövetkezeti tagok száma a kilencvenes évek közepén meglévő, közel kétmillió főről alig több mint százezer főre csökkent. Ismerve a vidéki emberek megfontoltságát, biztosak lehetünk benne, hogy nem azért hagyták ott ezt a szektort, mert megfelelő volt a működés, és az ügyfelek mindennel elégedettek voltak. Az elmúlt évek, évtizedek működéseinek hibájára utal az is, hogy három takarékszövetkezetben több tíz milliárd forintnyi betét ragadt bent, s helyettük az Országos Betétbiztosítási Alapnak kellett helytállnia.

– Képviselő úr! Egy jól működő integrációs rendszerben a takarékszövetkezetek szoros integrációs kapcsolatban állnak, egyetemlegesen felelnek egymás betéteiért, és közös kockázatviselési elveket követnek. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy ledolgozzuk azt az elmaradást, amelyet a szektor irányítóinak rövid távú érdekeikből fakadó hozzáállása okozott, és létrejöjjön egy olyan szervezet, amely felhasználja a takarékszövetkezeti dolgozók helyi ismeretekből táplálkozó tudását, kölcsönös felelősségvállalást alapít, és az egyre szigorodó nemzetközi tőkekövetelményeknek is megfelel. A 2013. évi költségvetési törvény módosítása lehetőséget teremtett arra, hogy az állam szerzett jogainak ellenértékekért ebben a jogszabályban egyelőre 100 milliárd forintot helyezzen el.

– Képviselő úr! Az integrációs szervezet nem 100 milliárd forintért, vagy amennyiben a jelenleg folyó felülvizsgálat szükségessé tesz újabb invesztációkat, akkor az ezzel megnövelt összegért vásárolja meg a Magyar Posta egy szavazat híján 25 százalékos tulajdonrészét, hanem ez az összeg az állam által szerzett jogok ellentételezéseként a teljes szektor, tehát a teljes szövetkezeti tagság rendelkezésére áll.  A független szakértő által meghatározott piaci értéken történő tulajdonszerzéssel a kereszttulajdonlás lesz a biztosítéka annak, hogy a jövőben is olyan irányba haladjanak a megkezdett folyamatok, amely mindkét cégcsoport erősítését szolgálja. A kölcsönös tulajdonosi szerepvállalással két olyan szereplő fog együttműködni, amelynek közös érdeke a másik sikere, hiszen ebből is kölcsönösen profitálnak. A cél olyan, egységes feltételek szerint működő hálózat létrehozása, amely közel azonos, de mindkét esetben magas színvonalon szolgálja ki a vidék vállalkozásait és a vidék lakosságát.

– Képviselő úr! Értesülésével ellentétben a postahivatalok és a takarékszövetkezeti fiókok összeolvasztását nem tervezzük, arról viszont határozott elképzeléseink vannak, hogy kihasználjuk e két hálózat együttműködési lehetőségeit. Szándékunk, hogy azokon a területeken, ahol ezt a törvény lehetővé teszi, a két cégcsoport a másik fél által nyújtott szolgáltatásokat vegye igénybe  és ezáltal se a munkavállalók, se a betétesek érdekei ne kerülhessenek veszélybe.

+

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár úr! Amikor arról beszél, hogy a kormány az emberek javát akarja, akkor mindig félő, hogy ezt komolyan is veszi, és nemhogy komolyan veszi, hanem szó szerint. Ez történt ebben az esetben is, hiszen a javait akarta a takarékszövetkezeti tagoknak. A kormány úgy járt el ezzel a törvénnyel, mint amikor valaki beleül valakinek az autójába, és azon a jogcímen, hogy ő jobban tud vezetni, elviszi. A takarékszövetkezeteket békén kellett volna hagyni. Ezért tehát, sem a törvényt, sem pedig az ön érvelését elfogadni nem tudom.

A képviselő nem, az Országgyűlés az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 176 igen szavazattal 58 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Hogyan készül a kormány a téli időszakra a hajléktalan-ellátásban?

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): – Államtitkár úr! A tél közeledtével ismét fokozott veszélyt jelent a hideg beállta az utcán élő hajléktalan emberek számára, az ő védelmük mindig is nagy kihívás elé állítja a mindenkori kormányt. Az Orbán-kormány 2010-ben több fronton is elszánt fejlesztéseket indított a hajléktalan emberek életkörülményeinek javítása érdekében. A támogatás ennek megfelelően több szinten valósul meg: egyrészt állami intézményekben, mint a hajléktalanok ápoló-gondozó otthonai, nappali ellátást nyújtó intézményekben, átmeneti szállásokon és rehabilitációs intézményekben, de nagy szerepet játszanak emellett a hajléktalanok védelmében az önkormányzati, civil és egyházi fenntartású szervezetek is.

– A kormány 2012-ben és 2013-ban is több mint 4,2 milliárd forintot fordított az utcán élő emberek helyzetének javítására. Az intézkedéseknek köszönhetően a hajléktalanszállások száma 2009 és 2012 között 27,5 százalékkal bővült. Az utcán élő hajléktalan emberek elhelyezését célozta 2010 és 2013 között a „Vissza az utcáról” program, ami 146 millió forintos keretből 18 szervezet bevonásával zajlott. Említhetném továbbá a „Fűtött utca” programot, amelynek keretében négy budapesti helyszínen szállást nyújtó intézményeket alakított ki a Fővárosi Önkormányzat a Belügyminisztériummal közösen a hajléktalanok számára. Ennek köszönhetően a fővárosban sosem látott mértékű fejlesztés következett be; az éjjelimenedékhely-férőhelyek száma 34 százalékkal, az időszakos férőhelyek száma 16 százalékkal bővült.

– A fizikai körülmények bővítésén túl számos program szolgálja a hajléktalan emberek társadalmi beilleszkedésének segítését. Az Új Széchenyi-terv keretében 1,7 milliárd forintot fordítottak erre 2011 és 2013 között, a Lélek-programok pedig életvezetési tanácsokkal segítik a hajléktalanokat, hogy megtalálják a kiutat a jelenlegi élethelyzetükből.

– Jó hír, hogy a tavalyi tél folyamán az aluljárók lakóinak már 80 százaléka elfogadta a számukra felkínált segítséget, ami bizonyítja azt, hogy az utcán élő emberek igenis igényt tartanak a gondoskodásra, és nyitottak a helyzetük javítását célzó programok igénybevételére.

Ezért is kérdezem:

• Hogyan készül a kormány a tél közeledtével a hajléktalan emberek védelmére, és milyen lehetőségeket kínál számukra?

• Mekkora támogatási keretet fordít az idei télen a kormány az utcán élők helyzetének javítására?
• Megtörtént-e már a hajléktalanokat segítő önkormányzati, civil és egyházi szervezetek mozgósítása annak érdekében, hogy az idei télen is minél hatékonyabban segíthessék az arra rászorulókat?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az idei évben csaknem 8 milliárd forintot fordítunk a hajléktalan-ellátás normatív finanszírozására, de több mint 100 millió forinttal támogatjuk az egyébként korábban már elindult programokat. 2011 és 2013 között példaértékű fejlesztések valósultak meg, amit ön is említett, és ezek közé sorolom, hogy a „Vissza az utcáról” program több mint 100 millió forintért, a Lélek-program 300 millió forintért, a „Fűtött utca” program pedig közel félmilliárd forintért valósult meg. 2011 és 2013 között az Új Széchenyi-terv keretében pályázati rendszeren keresztül mind Budapest és környékén, mind pedig az ország több városában meghirdettünk egy pályázatot, ami több mint 1,7 milliárd forintot jelentett, és ez mind az utcán élők társadalmi berendezkedését, beilleszkedését segíti, a visszalépésüket, visszakerülésüket abba az életbe, ahonnan kikerültek.

– Képviselő úr! Idén a Hajléktalanokért Közalapítvány részére adtunk megbízást 373 millió forint keretösszeggel, ezt a pályázatot a napokban kihirdettük, és a pályázókkal a szerződéskötés előtt állunk. Ezekből a pályázatokból 367 támogatott programmal lehetővé válik, hogy a téli időszakban naponta csaknem 4100 adag ételt osszanak ki, több ezren kapjanak rendszeres egészségügyi ellátást, gyógyszertámogatást, kötszerellátást, fertőtlenítő fürdetést, takarót és téli ruházatot. Szintén ebből a keretből támogatjuk a megyei hatáskörű krízisautó-szolgálatok működését, a közterületen élő hajléktalan emberek ellátásához kapcsolódóan kis értékű eszközök beszerzését, valamint a szállásnyújtó ellátások kapacitásbővítését a téli krízisidőszakban. A támogatások hatására közel 50 településen jelentősen javul a hajléktalanok ellátása. Mindezeken túl támogatjuk a regionális diszpécserszolgálatok hálózatát is: a szolgálatok feladata a régió hajléktalan-ellátásának megszervezésében való közreműködés, diszpécseriroda és 24 órás telefonszolgálat működtetése. A lakosság számára is ismertek, így bárki fordulhat hozzájuk kéréssel, hívhat segítséget közterületen található személyek érdekében, ami a téli időszakban kiemelten fontos. Az említett pályázatok lezárultak, jelenleg a nyertes pályázókkal most történik a szerződéskötés.

– Képviselő úr! A fagyásos sérülések megelőzése és a kihűlések elkerülése érdekében a kormány még augusztusban 9 új autót biztosított a hajléktalanok utcai ellátását segítő szervezetek számára, a gépkocsik beszerzésére 30 millió forint állt rendelkezésre, és ezt a pályázatot meg fogjuk ismételni további 30 millió forinttal, tehát újabb 9 autó kerülhet ki az ellátók közé.

– Képviselő úr! Az utcai szociális munka működési támogatása több mint félmilliárd, erről is érdemes szót ejteni. A 2013. augusztusi adataink szerint elmondható, hogy összesen 7381 férőhely áll rendelkezésre nappali melegedőkben, éjjeli menedékhelyeken 5399, hajléktalanok átmeneti szállásán pedig 5459 férőhely áll rendelkezésre, ami mindenképp elég kell hogy legyen ahhoz, hogy a telet lehetőség szerint ismét úgy vészeljék át a hajléktalanok, hogy ne legyenek fagyásos sérülések vagy pláne fagyhalál. Ebben köszönöm mindenkinek az együttműködését, hiszen az elmúlt két év során hatalmas nagy összefogással, akár a rendőrség, akár a tűzoltók, akár a polgárőrök és mindenki más összefogásával sikerült megelőzni a nagyon nagy bajt, és reméljük, hogy ez ezen a télen is így lesz. De a hajléktalan-ellátásban is érvényes az, hogy a támogatások és az ellátások egyértelműen az elvárásokkal és a kötelezettségekkel együtt kell hogy járjanak.

+

SESZTÁK OSZKÁR: – Államtitkár úr! Messzemenően üdvözlöm azt a kormányzati szándékot, amely a tél kezdetén újabb erőfeszítéseket tartalmaz ennek a problémának az orvoslására. A legfontosabbnak azt látom, hogy a hajléktalan emberek mintegy 80 százaléka már igényli a segítséget, és minden ellenkező híreszteléssel és propagandával szemben igenis élni kívánnak a számukra felkínált lehetőségekkel és esélyekkel. Azt gondolom, hogy ezt az utat kell folytatni a tárcának és a kormányzatnak. A válaszát köszönettel elfogadom.

Hogyan kívánja a kormányzat elejét venni az indokolatlan szolgáltatói és végrehajtói visszaéléseknek?

Z. KÁRPÁT DÁNIE, (Jobbik): – Államtitkár úr! A Jobbik korábbiakban is üdvözölte a kormányzat rezsikiadásokat mérsékelni szándékozó kezdeményezéseit, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy ezek nem tudják kifejteni teljes körben hatásukat, hiszen azáltal, hogy a nagyszolgáltatók egy része profitérdekeltségeit veszélyeztetve érzi és látja, indokolatlanul kezdte vegzálni ügyfeleit. Jellemzően a gyenge fizetőképességűnek nevezett csoportokat, tehát ártatlan magyar családokat, kiskeresetűeket és azokat a polgárokat, akik nem képesek ezen igazságtalan rendszerrel szemben megvédeni magukat. A multicégek és leányaik ugyanis sokszor a kieső bevételt úgy próbálják behajtani, hogy indokolatlan mérőóra-manipulálásokkal vádolják a polgárokat, majd 540 ezer forintos kötbért vetnek ki rájuk. És a bizonyítási teher a bíróságon érdekes módon nagyon sok esetben megfordul. A magyar energiahivatal kimutatása szerint is több mint 50 százalékban a megvádolt ügyfélnek van igaza, de már neki kellene bizonyítani azt, hogy nem ő élt vissza a multiszolgáltató cég „szolgáltatásával”, hanem ő az az ártatlan ember, akit megvádoltak. Mert mit csinál a multicég? Egyrészt elkezd alkudozni, azt mondja, hogy az 540 ezer forintos kötbér helyett fizess ki 200 ezret, fizess ki 300 ezret, és akkor elengedjük a többit. És a megfélemlített, vegzált, ártatlan polgár sokszor belemegy ebbe a játékba. Kényszerből megy bele, hiszen védelmet nem élvez.

–  Államtitkár úr! A folyamat legundorítóbb része, amikor mint a halaskofák, adják-veszik végrehajtó cégek a tartozásokat. Rávilágíthatunk Magyarország egyik legnagyobb rákfenéjére, az önálló módon szakosodott, nagyon sokszor maffiamódszerekkel működő végrehajtói hálózatok túlkapásaira, amelyek túlzás nélkül olyan széles társadalmi rétegeket vegzálnak, rettentenek el, tartanak félelemben, hogy az már nemzetgazdasági szinten is érezteti hatását. Látható, hogy miközben a végrehajtók adják-veszik ezeket a tartozásokat, a túlkapásaikkal szemben nem áll senki. Egy hozzánk került esetben 27 ezer forintos, lejárt, be nem fizetett parkolási cédula miatt például elárverezték a családi házat. És olyan ocsmány esettel is találkoztunk, amikor a tartozás 20 ezer forinttal többre szaporodott fel egy bank által, mint amennyi az idős ember nyugdíja. Hát nyitottak neki egy hitelkártyát egy hitelszámlával együtt, és a mínusz 20 ezer forintot elkezdték vezetni, hónapról hónapra kamatoztatni neki. Egy év alatt több mint félmilliós tartozása lett így ennek a polgárnak.

– Államtitkár úr! Tisztelet a kivételnek, szükség van végrehajtásra önkényes lakásfoglalók, minősített bűncselekmények esetén azonban adódik a kérdés:

• Hol van az állami felügyeleti rendszer, amely megvédené?
• Hol van az az átfogó koncepció, ami ezt az egész undorító maffiát végre leleplezi?
• Ki védi meg a magyar állampolgárokat azoktól a maffiózóktól, akik a jog álarca mögé bújva arra szakosodtak, és kizárólag abból élnek, hogy tízezrek életét tegyék tönkre?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány az elmúlt három évben számos alkalommal bizonyította, hogy mindent megtesz az alacsonyabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező kisfogyasztók, elsősorban a lakosság védelme érdekében. A fogyasztói érdekek védelmét szolgáló hatósági feladatok mind a villamosenergia-, mind a földgázszektorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal között oszlanak meg. A lakossági felhasználók mérési, elszámolási, számlázási, kikapcsolási és visszakapcsolási panaszai esetében a Fogyasztóvédelmi Hatóság, egyéb ügyekben a hivatal jogosult eljárni. A szerződés nélküli és szabálytalan vételezéssel kapcsolatos panaszok kezelése szintén a hivatal hatáskörébe tartozik.

– Képviselő úr! Fontos annak biztosítása, hogy a ténylegesen szabálytalanul vételezőkkel szembeni fellépés a jogkövető fogyasztók számára semmilyen hátrányt ne jelentsen. Éppen ezért a szabálytalan vételezéssel kapcsolatos eljárást az ágazati jogszabályok és az üzletszabályok részletesen tartalmazzák. Az Országgyűlés által a tavaszi ülésszakon elfogadott, a szociális közműszolgáltatás kialakításáról szóló törvény viszont tovább szűkítette a szolgáltatói visszaélések lehetőségét, többek között azzal, hogy megalkotta a fogyasztók nem számlatartozásból eredő fizetési kötelezettségére vonatkozó kikapcsolási eljárás során alkalmazandó új szabályokat. Az igazságügyért felelős miniszter a bírósági végrehajtási szervezet felett általános, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara működése felett törvényességi felügyeletet lát el. Ezért az igazságügyi miniszter nem indíthat vizsgálatot konkrét végrehajtási ügyben, hanem megkeresésben hívja fel a szakmai felügyeletet ellátó kamarát az általa szükségesnek vélt vizsgálatok lefolytatására.

– Képviselő úr! Az igazságügyi tárca az ön által hivatkozott konkrét végrehajtási ügy soron kívüli vizsgálata érdekében megkereste a kamarát. A lefolytatott vizsgálat a végrehajtó eljárásával kapcsolatban több hiányosságot és jogsértést feltárt, amelynek alapján fegyelmi feljelentést nyújtottak be. A feljelentés alapján a Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság elrendelte a végrehajtóval szemben a fegyelmi eljárás megindítását, a végrehajtót hivatalából felfüggesztette. Jelenleg is folyamatban van a bírósági végrehajtásról szóló törvény felülvizsgálata. A kormányváltást követően számos, a végrehajtási szervezetet érintő módosítás történt, többek között szigorítottuk az összeférhetetlenségi szabályokat. A kormány a végrehajtói eljárás elleni kifogás előterjesztésének és elbírálásának szabályait jelentősen korszerűsítette, a kifogás elbírálásának határidejét lerövidítette. Megkezdődött a végrehajtói szervezet személyi állományával és felügyeletével kapcsolatos jogszabályi környezet továbbfejlesztése, ami különösen az ön által is igényelt szervezeti, felügyeleti jellegű rendelkezések tekintetében jelent előrelépést, mivel új alapokra helyezi a végrehajtói szervezet felügyeletét. Mindezek alapján kérem, hogy válaszomat mérlegelni és elfogadni szíveskedjék.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Azért nem tudom ezt a választ elfogadni, mert annyira szép kép rajzolódik ki belőle látszólag, ami a valósággal nem párhuzamos, nem felel meg annak. Itt elhangzott a Házban egy félmondat, biztos, hogy nyelvbotlás volt, több mint egy hónappal ezelőtt, miszerint október 15-étől nem foganatosítanak a korábbiakhoz hasonló kilakoltatásokat. Az azt követő egy hét alatt 9 riasztás érte a jobbikosokat és a civil otthonvédőket: 9 esetben próbáltak embereket kilakoltatni olyan eljárásokat követően a lakásukból, ahol a jogsértések minősítetten úgy bebizonyosodtak, hogy még a rendőrség sem állt a végrehajtó védelme mellé, hiszen látható volt a visszaélések tömege. E 9 esetből kétszer 90 év fölötti magyar állampolgár volt az áldozat.

– Államtitkár úr! Ez az a rendszer, amihez mi nem járulhatunk hozzá semmilyen szinten. Nem érdemes, nem szabad egy olyan országban élni, ahol 90 fölötti emberek, ártatlan idősek, védtelen polgárok rettegésben kell hogy éljenek. Egy megoldás van: állami ellenőrzés alá vonni az egész végrehajtási eljárást, és igenis odacsapni ebben a rendszerben, ahol végre a bűnözők is megérzik azt, hiszen eddig ez nemhogy nem következett be, de a visszaélések akadálytalanul folytak.

A képviselő nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 190 igen szavazattal 43 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mit tervez a kormány a tankönyvkiadással?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Államtitkár asszony! Az oktatási intézmények államosítása óta az ország sorozatban szembesül az ön által okozott közoktatásirendszer-hibákkal. Eluralkodó káosz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felállítása után, beiratkozási botrányok, igazgatóválasztási botrányok, pedagógusbérek, bukott állami napközi és még sorolhatnám. Most egy másik, hasonlóan botrányos ügy miatt vagyunk kénytelenek szólni.

– Már a nyári szünet alatt lehetett látni, hogy gondok lesznek az államosított tankönyvterjesztéssel. Az LMP észlelte a hibát  így kérdéseket tettünk fel az oktatási tárcának. Be kellett önöknek ismerniük, hogy az intézmények több mint 600 ezer tankönyvre nyújtottak be pótrendelést, de a pedagógusok ezenfelül is igényeltek több mint 20 ezer tankönyvet az állami terjesztő webáruházán keresztül. Ám a tankönyvek jelentős része még októberben sem érkezett meg a diákokhoz, amire eddig még nem volt példa ebben az országban.

–  A kormány, ahelyett, hogy szembenézett volna a kapkodva felállított rendszer hibáival, inkább arrogánsan és egészen cinikus módon az iskolákat és a tanárokat kezdte el hibáztatni állítván, hogy nem adták le megfelelően a tankönyvrendeléseket; és a diákok miatt is van a káosz, hiszen a nyáron annyian váltottak iskolát, és kezdték hirtelen a tanévet egy másik intézményben. Ezeket a válaszokat nem én, hanem önök adták. Az LMP a valódi felelősökre kíváncsi, akiket a minisztériumon belül kell keresni, és nem az iskolákban..

– Államtitkár asszony! Még ez a botrány sem tántorítja el a kormányt attól, hogy a jelek szerint rátegye a kezét a tankönyvkiadásra is: ami a tanárok autonómiáját szolgálja, azt le kell rombolni, legyen minden egységes,  szűnjenek meg a tankönyvkiadók, majd az állam kijelöl valakit, aki az összes iskolát ellátja egyentankönyvvel. Erre utal a tankönyvszabályozás tavalyi átalakítása, erre utal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr egy hónapja azt az utasítást adta az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy mutassák meg - idézem -, "milyen lépések után lehet a köznevelési rendszert állami tankönyvekkel ellátni". Erre utal az a 2,6 milliárd forintos pályázat is, melynek nyertese a közoktatás megújulását többek között az egyentantervhez illeszkedő új tankönyvekkel fogja erősíteni.

• Hova vezet mindez?
• Hol vannak a tankönyvkáosz felelősei?
• Mit tervez a kormány a tankönyvkiadással?
• Mi lesz a tankönyvpiaccal?
• Mire ez a paranoid bizalmatlanság a piaci szereplőkkel, a tanárokkal és az iskolákkal?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! A didaktika tudományának – hogy érthetőbb legyen, ez a tanítás és a tanulás elmélete –, értelmében a tankönyv az a taneszköz, amely a gyermekeknek, tanulóknak az otthoni tanulását segíti. Ezért tehát szükségszerű, hogy a tankönyvek tartalma nagyrészt megegyezzék azokkal a tanítási tartalmakkal, amelyekről az iskolában a tanítási órán szó van. Ezért tehát nyilván észrevették, hogy kormányunk a tanítás tartalmait a nemzeti alaptantervben és a kerettantervben szabályozta, így szükségszerű, hogy gondoskodjék arról is, hogy a tankönyvek tartalmai ezzel harmonizáljanak. Vagyis oktatáspolitikánkban a tankönyvpolitika a nemzeti politikának része, sok más európai országhoz hasonlóan, ahol egyáltalán nem megy ritkaságszámba egy-egy állami tankönyvkiadó működtetése.

– Tisztelt Képviselő asszony! Nyilván ön is tudja, hogy egészen 2005-ig Magyarországon is volt állami Nemzeti Tankönyvkiadó, egészen addig, amíg nem privatizálták. Most, miután a kormányunk aktívabb szerepet kívánt vállalni a gyerekek műveltségének biztosításában, ezért kiadta az 1662/2013. számú kormányhatározatot, amelyben úgy szólt, hogy ki kell alakítani az egységes elveken és követelményeken alapuló, állami feladatként ellátandó és központi irányítású köznevelési, tankönyvfejlesztési és tankönyv-előállítási rendszert. A kormány tehát azt a feladatot adta az emberi erőforrások miniszterének, hogy a határozat alapján vizsgálja meg az állami szerepvállalás fokozott érvényesítésének lehetőségeit annak érdekében, hogy takarékosabb és egységes elveken működő tankönyvellátási rendszer jöjjön létre. A kormányhatározat alapján az emberi erőforrások minisztere felméri a tárcáját érintő intézkedések megtételének azokat a lehetőségeit, amelyek garanciát jelentenek az állami fejlesztésű, új, részben kísérleti tankönyvek 2013-14. tanévben történő elindítására és ennek érdekében a szükséges szabályozási feltételek megteremtésére. Másrészt a szaktárca megvizsgálja az állami köznevelési, tankönyvfejlesztési és tankönyv-előállítási kapacitásának jelenlegi feltételeit, további fejlesztésének lehetőségeit és a köznevelés minőségi állami tankönyvekkel való ellátása új rendszerének kialakításához szükséges lépéseket.

–  Tisztelt Képviselő asszony! Ami pedig interpellációjának a bevezető és egyéb mondatait illeti, meg kell jegyeznem: ismét hemzsegnek benne a közvéleményt félrevezető hamis állítások, ezt a magyar nyelv szabályai szerint megtévesztésnek vagy hazugságnak nevezzük. Ezekre én itt most nem kívánok reagálni, megtettem már többször, és ismerve a képviselő asszony buzgóságát, nyilván folytatni fogja ezeknek a hamis állításoknak a szajkózását, így lesz még alkalmam tételesen visszautasítani. Mindenesetre arra kérem, hogy fejezze be a szándékos megtévesztést, lévén a hibákat elismertem itt a parlamentben is, sem cinizmussal, sem arroganciával nem vádolhat, ha figyelte a megnyilatkozásainkat.

+

OSZTOLYKÁN ÁGNES: – Államtitkár asszony! Ha én hazugságokat állítok, akkor ezeket a hazugságokat öntől kaptam, hiszen ezekre a kérdésekre az ön apparátusában dolgozó emberek írásban is válaszoltak, és adták azokat a válaszokat, amelyeket én most megosztottam itt önnel és a nagyközönséggel. A buzgóságom méltatását pedig csak megköszönni tudom, és ezúton is biztosítom arról, hogy tovább fogom folytatni, amíg még lehet.

A képviselő nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 198 igen szavazattal 59 nem ellenében,  1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

20 éves csúcson a foglalkoztatás, beérik a foglalkoztatáspolitikai reform?

KARA ÁKOS (Fidesz): – Államtitkár úr! Egyetlen ország gazdasága sem lehet sikeres, amely nem támogatja a munkát, amely nem segíti, hogy polgárai nagyobb számban dolgozhassanak. A korábbi szocialista kormányok foglalkoztatáspolitikájával szemben 2010 óta a kormány a munkaalapú gazdaság felépítésére törekszik, hogy minél több embernek legyen tisztességes megélhetése Magyarországon. Az előző kormányok idején folyamatosan emelkedett a munkanélküliség - 2002 és 2010 között 238 ezer főről közel kétszeresére, 470 ezer fő fölé növekedett a munkanélküliek, az álláskeresők száma, ráadásul a foglalkoztatás terén nemzetközileg is komoly versenyhátrányba kerültünk.

– Államtitkár úr! A kormány az elmúlt három évben jelentős lépéseket tett a negatív irányba mutató foglalkoztatási és munkanélküliségi tendenciák megállítása érdekében, ezek közül is kiemelkedik a 2012 nyarán bejelentett,  itt az Országgyűlés falai között elfogadott munkahelyvédelmi akcióterv elindítása. A nagyarányú szociális járulékcsökkentés több mint 740 ezer ember munkahelyét teszi biztonságosabbá ma Magyarországon a célzott támogatás segítségével. A munkahelyvédelmi akcióterv azoknak is segítséget nyújt, akik eddig nem vagy nehezebben tudtak elhelyezkedni.

– Államtitkár úr! Az Európai Unióban áltagosan 11 százalékos a munkanélküliségi ráta, Magyarországon ez a szám – a KSH legutóbbi adatai alapján – 9,8 százalékra mérséklődött, így a munkanélküliség csökkentésében is Európa élvonalába tartozunk. Szintén a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ma már 235 ezerrel dolgoznak többen, mint a Bajnai-kormány idején. 2013 júliusa és szeptembere között 3 millió 990 ezer fő, tehát közel 4 millió volt a foglalkoztatottak száma. Magyarország tehát ma jobban teljesít mivel 20 éves csúcson van a foglalkoztatottak létszáma. Az emberek áldozatvállalásával, közös munkával, jó kormányzati döntésekkel azért dolgozunk, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyeket a szocialista kormányok ránk hagytak. A kérdésem:

• Miként segítette a gazdaságpolitika a foglalkozatás bővülését az elmúlt években?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk és a foglalkoztatási adatokról, akkor két szempontot célszerű figyelembe venni: egyrészt a magyarországi foglalkoztatási adatok változása hogyan viszonyul az európai tendenciákhoz, másrészt pedig valljuk be, vissza kell tekintenünk a 2002 és 2010 közötti időszakra.  Ha az európai összehasonlítást nézzük, akkor azt látjuk, hogy az Európai Unió egészében az elmúlt időszakban növekedett a munkanélküliség, és a foglalkoztatással is nagyon sok országban sok probléma van. Ezzel szemben Magyarországon – ön is említette – a foglalkoztatás 20 éves csúcsra érkezett 3 millió 990 ezer foglalkoztatottal, a munkanélküliségi ráta pedig az uniós átlag alatti. Most nem beszélünk olyan országokról, mondjuk, a dél-európai országokról, ahol a munkanélküliségi ráta a 25 százalékot meghaladja. Összevethetjük ezt egyébként a 2008-as időszakkal vagy a 2002 és 2010 közötti időszakkal. Én csak egyetlenegy számsort mondanék: 2008 és 2010 között, a szocialista kormányok idején a munkanélküliségi ráta 7 százalékról 11 százalékra emelkedett; most 10 százalék alatt van, vagyis 9,8 százalék.

– Képviselő Úr! Úgy gondolom, az alapvető és legfontosabb kérdés az, hogy hogyan tudunk egyensúlyt teremteni a kínálati és a keresleti megoldások között; tehát kellenek olyan lépések, amelyek a munkaerő-kínálatot bővítik, és olyanok is, amelyek a vállalkozók számára lehetővé teszik, hogy a keresletet növeljék. Nos, klasszikus kínálati oldali reformokat vezettünk be, alapvetően segély helyett a munkával való segítés és élet irányába vezetve. És igen, idetartozott a korai nyugdíjazás, a kivételek eltörlése, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, az álláskeresési járadék folyósítási idejének csökkentése, a nyugdíjkorhatár emelése, és idetartozik a munka törvénykönyvének egésze is, amely rugalmas foglalkoztatást tesz lehetővé. A másik oldalról,  különösen 2012-től,  beléptek azok az eszközök, amelyek a vállalkozók számára teszik lehetővé, hogy a keresletet növeljék. Ez a munkahelyvédelmi akcióterv, ami most már közel 740 ezer embert érint, gyakorlatilag egy célzott járulékcsökkentés. Itt a legfontosabb az, hogy egyensúly legyen a kettő között. Magyarán: egyszerre van szükség kínálati és keresleti oldali lépésekre, ezeket konzekvensen keresztül kell vinni, és akkor eljuthatunk oda - s már látszanak is az eredmények -, ami a foglalkoztatás és a munkahelyek bővüléséhez, valamint a foglalkoztatottság erősödéséhez vezet.

+

KARA ÁKOS:  – Államtitkár úr! Amikor a munkahelyvédelmi akciótervet, a célzott segítségnyújtást  tárgyaltuk itt a parlamentben, emlékszem, hogy az ellenzék milyen félszívvel támogatta. Arra is emlékszem, unos-untalan elhangzott, hogy a költségvetésben erre nincs forrás. De lett, ha nem lett volna, akkor 740 ezer ember munkahelyét nem tudtuk volna megőrizni ebben az esztendőben. Ezért továbbra is azt támogatjuk, hogy célzott forrásokat, célzott támogatásokat biztosítani kell. Ilyen lesz a közfoglalkoztatás, a téli közfoglalkoztatás és az ehhez kapcsolódó képzések támogatása. Úgy gondolom, hogy a kormány és a kormánypártok mindent megtesznek az alacsony munkanélküliségért és a magas foglalkoztatottságért, ezért  természetesen elfogadom államtitkár úr válaszát.

Mennyivel nőtt a szegénység, illetve az egyenlőtlenség az egykulcsos adórenszer miatt a kormány számításai szerint?

SCHEIRING GÁBOR (független): – Államtitkár úr! Varga Mihály úr a Magyar Biztosítók Szövetsége konferenciáján nemrégiben azt mondta az egykulcsos adórendszerről, hogy attól a fogyasztás növekedésén keresztül a gazdaság növekedéséhez való hozzájárulást várta a kormány, ám ezt a hatást nehéz mérni. Készséggel elismerem a mérés nehézségeit, de annyit legalább a KSH méréseiből tudunk, hogy 2012-ben - ez volt az az év, amikor az önök egykulcsos adórendszere kiteljesedett, és a kis- és közepes keresetűek adókedvezményét, az adójóváírást teljesen kivezették - az egy főre jutó reáljövedelem 3,5 százalékkal csökkent, a kiskereskedelmi forgalom 2,2 százalékkal esett vissza.

– Államtitkár úr! Remélem, arra azonban vannak már a minisztériumnak mérései, számai, elképzelései, hogy hogyan hatott az egykulcsos személyi jövedelemadó a magyarországi szegénység és az egyenlőtlenség növekedésére. A Tárki számításai szerint - amit a legutóbbi társadalmi riportjukban tettek közzé - jelentősen nőtt az egyenlőtlenség. A felső jövedelmi tized már a kilencszeresét kereste átlagosan az alsó jövedelmi tized átlagának 2012-ben, míg 2009-ben csak 7,2-szeresét. A szegénységi ráta 2009-ről 2012-re 3 százalékponttal nőtt, 14-ről 17 százalékra. Azt kérdezem tehát:

• A minisztérium számításai szerint hogyan hatott az egykulcsos szja bevezetése a hazai szegénységre és egyenlőtlenségre?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kérdés feltevése már önmagában, félrevezető. Az ön felfogásában az személyi jövedelemadó-rendszernek az a dolga, hogy egyenlőségeket korrigáljon vagy erősítsen. Az ön felfogásában az adórendszernek az a dolga, hogy újraelosztást hajtson végre. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy a személyi jövedelemadónak az a feladata, hogy hagyja az embereket élni és dolgozni. Ezért van ma Magyarországon 16 százalékos egykulcsos adó, amely mindenkinek a teljesítményéből, jövedelméből egyformán vesz el.

- Képviselő Úr! Én soha nem mondtam, hogy az egykulcsos adónak csak és kizárólag a fogyasztási hatása a lényeges. Klasszikus voluntarista gondolkodás, ha azt gondolja, hogy azért vezetünk be egy adórendszert, mert attól mintegy gombnyomásra várjuk a fogyasztás növekedését, én úgy vélem, hogy ez nagyon leegyszerűsíti a közgazdaságtant, és remélem, ön sem így képzeli ezt el. Legalább három tényezőt említettem minden esetben, visszakereshető itt a parlamenti beszédekben is. Az egyik, hogy nyilvánvalóan bővítheti a fogaszást, a második, hogy fehéríti a gazdaságot, a harmadik, hogy nem bünteti a többletteljesítményt.

Ami pedig  az egyenlőtlenségeket illeti: ön azt mondja, hogy az alsó jövedelmi egytized és a fölső jövedelmi egytized közötti különbség kilencszeres. De ön is nagyon jól tudja, lineáris adó van, vagyis a felső jövedelmi tized kilencszer többet fizet be forintban, mint az alsó jövedelmi tized. Számoljon utána! És ami a jövedelmi egyenlőtlenségeket illeti: ugye ennek klasszikus mutatója a Gini-együttható, ami azt jelenti, hogy nulla lenne abban az esetben, ha minden egyes jövedelmi tized az összes jövedelem 10 százalékát kapná vagy ahhoz jutna egyenként. Magyarországon ez 27 százalék. Az uniós átlagban, ami a jövedelmi egyenlőtlenségeket mutatja, az átlag 30 százalék. Magyarország ezzel a jövedelmi egyenlőtlenségi mutatóval a kilencedik helyen áll Európában. Vagyis 19 országban nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr!  Most azt tegyük zárójelbe, hogy az önök kormányzása alatt az intézményi statisztikák szerint, tehát a közfoglalkoztatottakat nem számítva, csökkent a foglalkoztatottak száma. Most valóban nézzük azt, hogyan alakulnak a megélhetési lehetőségek: a három vagy annál több gyereket nevelő párok 21 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt 2009-ben, 2012-ben már 41 százalékuk. Hát így hagyják önök boldogulni az egyszerű embereket Magyarországon! Mindez egyértelműen visszavezethető, nem teljes egészében, de részben az egykulcsos adóra. Szóval, valóban hagyni kellene az embereket boldogulni, dolgozni, előrejutni, ennek érdekében el kell törölni az egykulcsos adót, és egy igazságos adórendszert bevezetni, visszaállítani az adójóváírást, és ezzel a kiskeresetűeknél havi 8-10 ezer forintot ott hagyni.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 179 igen szavazattal, 58 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.